Emily&Sean

We all have something buried in that lake. Something to lose, something to hide, something more than we are willing to admit.

- Falafel Von Due! Mit műveltél már megint? – omlik ki belőlem az első pár mérges szó, mikor a cipőm lerúgva belépek az előszobába, és meglátom, hogy a macska már megint kiképzőpályává változtatta a nappalit. Ha Emily ezt meglátja… Mélyet sóhajtok, majd a táskámat fáradtan a fotelba dobom, a kabátomat pedig fellógatom a nemrég felszerelt, faragott akasztók egyikére. Em szerette csinosítgatni a házat, gyakran szívom vele a vérét, hogy lassan úgy nézünk ki, mint egy ötvenes évekere specializálódott múzeum, de azért el kell ismerni, határozottan jobban néz ki, mint az a pár régi fémkampó. Nem tudom, hol lehet, ahogy körbenézek, a látképből ítélve nincs itthon. Végigpörgetem a memóriám, hogy mondott-e valamit, de ez a shift maga volt a káosz, alig beszéltünk, pedig éppenséggel lett is volna miről. Nem ment ki a fejemből az a pasas. Ahogy rám nézett, meg amiket mondott… dühös volt rám, éreztem, hogy egy kanál vízben meg tudott volna fojtani, pedig épp akkor mentettük meg az életét. Mintha ismert volna, pedig sosem találkoztunk, legalábbis nekem nem volt ismerős. Bizonyára a sokk hatása volt, vagy beüthette a fejét, és összetévesztett valakivel, nem ez lenne az első eset, hogy egy áldozat félrebeszél... Bár az akkor is furcsa, hogy tudta a nevem. Az a bizonyos Meggie, akit emlegetett, akinek állítólag tönkretettem az életét, pedig rossz ómenként telepedett rám. Valóban volt egy bizonyos Meggie, sok évvel ezelőtt, akit igyekeztem még a memóriámból is kitörölni, de rá nem gondolhatott. Semmi rosszat nem tettem vele. Nem lenne semmi értelme. Tudtam, hogy csak a paranoia vezeti rá a gondolataimat, meg a lappangó bűntudat Emilyvel szemben. Ha arra gondolok, hogy ő vitte be a kórházba azt a flúgos fazont… épp azután, hogy úgy nekemesett. Kár, hogy nem volt időnk beszélni róla. Majd a kórházban utána kérdezek, hátha megtudom, hogy ki is volt pontosan, de perpillanat jobban izgat, hogy ezt a rengeteg földet eltüntessem valahogy a szőnyegről, mielőtt Emily infarktust kap. Jobb is, hogy nem együtt jöttünk haza.
Elkerültük egymást, mivel a tűvizsgálók éppen reggel nyolcra állítottak be, nem nagyon hatotta meg őket, hogy lejárt a műszak, és szeretném hazavonszolni a seggem. Nyilván; és én is szívesen segítettem, az az éjszakai tűz valóban elég gyújtogatásszagú volt. Halk purrogás szakítja meg a gondolataim, majd melegség dörgölőzik a lábamhoz. – Hiába smúzolsz, attól még rossz fát tettél a tűzre – guggolok le, hogy az ujjaimmal a puha szőrszálak közé túrjak. – Lefogadom, hogy a tappancsaid is sárosak. – Miután kimondom, röpke fáziskéséssel rá is döbbenek, hogy o-ó, ha így van, az elég ez valós probléma. Fel is kapom a kis bestiát, és a fürdőszobába kanyarodva vele, a mosdókagylónál megtisztogatom, hogy ne kenjen össze még több mindent, amin nagy kegyesen átvonul. Ez persze már annyira nincs ínyére, de így jár, aki nem tartja be a házirendet. Végül inkább bezárom a szobába, amíg a nappalit kezelésbe veszem: a növények szerencsére nem haltak meg teljesen, legalábbis remélem, hosszútávon is átvészelik a kényszerű katapultálást, visszarendezgetem őket a polcra és az ablakpárkányra, a kiborult földet felporszívózom, a vizes-sáros részeket pedig befújom egy speciális folttisztító habbal, amire nagy örömmel bukkantam rá a tisztítószeres ládában, és amihez nagy reményeket fűzök. Azt írja, harminc percig hagyni kell, annyit már talán Em is kibír, akárhol is van.
Ránézek a telefonra, hogy írt-e üzenetet, közben Fondue-nek azért viszek be némi reggelit, lássa, kivel van dolga, hajlandó vagyok egy kis szünetet tartani az örök-harag felállásban. Nem mintha annyira meghatná a dolog, de a kajának azért örül. A gondolataim újra Em felé vándorolnak, talán csak fáradt voltam, talán a délutáni pasas műve, de kezdett egy kis rossz érzés szétterjedni a tagjaimban.
„Honey Bee, merre jársz? Ha eltévedtél volna, csak kövesd a készülő vajas-mézes palacsinták illatát...” – írok rá egy üzenetet, majd neki is látok a beígértnek. Azért csábít egy-két falat, mielőtt megadnám magam az ágynak. A habot úgyis meg kell várni, hogy aztán átsikáljam, és ezzel a szaggal is kezdeni kell valamit.

Sean&Emily

I am not afraid anymore
Standing in the eye of the storm

El akartam felejteni mindent. De még a körülöttem  morajló tömeg zaja sem tudta, elnémítani az ismétlődő mondatot, ami minden lépésemet követte. Még ha el is tudtam volna felejteni, azt amit hallottam, az érzés, ami belülről cincált, nem hagyott nyugodni. A kétségek egyre mélyebbre vájták magukat, olyannyira, hogy még ha esélyt is akartam volna adni Seannak, hogy megmagyarázza, akkor már rég elvesztette a csatát. Nem tudtam mit gondoljak, nem tudtam minek higgyek. Egy idős férfinak, aki látszólag először zavarában beszélt össze vissza, de ahogy visszaértem a korházba, csakugyan kitartott az állítása mellett. Sőt, még több részlet került elő a történtből. Annyira elemi düh volt benne, pontosan olyan, mint amivel az ember bármire képes, csakhogy megvédje azt, aki fontos neki.  Mit tudhattam én arról, hogy mik történtek, azokban a külön töltött években, amikor csak tényleg a hangját hallottam, de az arcát nem láttam…A lelkem váltig kitartott amellett, hogy ismeri Sean-t soha nem tenne ilyet. Még a józan eszem, csak azt suttogta, hogy csak gondolj vissza milyen volt régen..annyi mérgező gondolat volt a fejemben. De ami a legélesebben fáj, hogy hatéves kislány foszlánya volt, aki több mint biztos, hogy azé a férfié volt, akit én teljes szívből szerettem. Azé a férfié, akit kétséges, hogy én meg tudok ajándékozni valaha egy gyerekkel.  Gyűlöltem magamat, amiért arra az egyre nem voltam képes, amire Sean nagyon vágyott, egy családra. Most még jobban utáltam magamat, amiét…alán máshoz fordult , hogy megkapja. Megrázom a fejemet igyekszem, visszafordítani a szemem alatt gyülekező könnyeket. A korház mosdójában sikerült összeszednem magam annyira, hogy ne essek szét, majd vissza tudjak úgy menni az őrsre, hogy semmi nm látszódjon rajtam. Habár, hálát adtam azért, hogy Sean próbálkozásai meghiúsultak, akármikor   ránéztem, a fájdalom, egyre nehézkesebben terült el rajtam. Lassan már úgy éreztem, hogy nem bírok el ezzel az egésszel, így igyekeztem a munkára koncentrálni. De most nem volt mire koncentráljak, sem pedig kapaszkodó. Hogy is lehetne, mikor az egyetlen ember, aki megvédhet a zuhanástól, az maga Sean volt. De jelenleg, most ő volt, aki mélyre is lök.  Annyi érzés keringett bennem, amik nem fértek meg egymást mellett, úgy éreztem hogy lassan elemészt annak is a gondolta, hogy egyszer haza kell menjek, és szembe kell nézzek Seannal. Meg kell hallgatnom őt, de úgy éreztem nem voltam rá képes. Nem voltam elég erős, ahhoz, hogy elveszítsem. A kezem megszorulnak a telefon körül, ahogy a képernyőre pillantok. A becenévre, lágyan elmosolyodom, egy pillanatra elfelejtettem az érzést, ami szétáradt bennem, ami egyszerre dolgoztatta benne a dühöt, a szomorúságot, és a csalódottságat. Meg kell hallgatnom őt, kell lennie erre valamilyen magyarázatnak. Hinnem kell abban, hogy ez az egész csak egy félreértés. Naiv voltam? Igen. Hisz a férfi tudta Sean nevét. De nem akartam a tényeket figyelembe venni. Egyszerűen annak akartam hinni, amit a lelkemben éreztem, és tudtam, hogy ismerem Sean-t soha nem tenne ilyet velem. Bár az ösztöneim, még mindig mást súgtak. Ennek a kettőségnek az ereje, pedig úgy éreztem, hogy lassan szétfeszít. Amikor a házunk elé érek, egy mélyet sóhajtok. Próbálok a levegőből erőt meríteni. Bár a new yorki levegő nem éppen elég tiszta ahhoz, hogy feltöltse az embert, szinte éreztem ahogy a torkomat végig marja a füst, az olaj szaga..vagy éppen valami más. Csak éppen ne akartam magamnak bevallani. Féltem. Remegő kézzel nyúltam a kilincs gombjához, majd fordítottam el. Ha magamnál lennék, talán sok mindent feltűnne a házban. Legfőképpen az, hogy Falafel az uralma alá hajtotta megint a házunk belsőterét, vagy az az orrfacsaró szag ami tömény vegyszer szaga volt. Ha nem máshol járnék, talán csak megráznám a fejemet, és elmosolyodnék, Sean próbálkozásán, hogy a bűntett helyszínét semmissé tegye…majd úgy lépnék be a nappaliba, hogy szigorral tekintek végig minden egyes apró ponton. Csak azért, hogy megbékítsen. Szívem szerint tettem volna ezt. De azok a szavak, haza kísértek. A torokomban növekvő gombóc pedig egyre nagyobbra nőt, ahogy a megszokott lépéseket megteszem a nappali felé. Egy pillanatra megállok a tükör előtt.  A szemeim körül halvány piros volt a bőröm, a visszafojtott sírástól. Nyúzott voltam, de szemembe nem bírtam nézni, mert újra elkezdtek feltornyosulni az érzések. Felkavarva a gyomromat. Arcizmaimat megfeszítve lépek be, ahogy végül az orromat a jól ismert palacsinta illata csiklandozza. Végül megpillantom Sean-t a konyhában, hirtelen úgy érezem kiszalad a lábamból az erő, ahogy őt nézem egyre inkább azt érzem, hogy ebbe az egyetlen kérdésbe fogok belepusztulni. De muszáj volt, különben beleőrülök, ha nem tudhatom meg tőle, az igazat.
-  Ki az a Maggie Williams? – kérdezek rá remegő hanggal, egy percre sem eresztve a tekintetemmel. Látni akartam, amikor megfordul. Ha ő nem is válaszol, akkor a tekintete mindent elmond majd.

Emily&Sean

We all have something buried in that lake. Something to lose, something to hide, something more than we are willing to admit.

Kívánom a kávét, de próbálok ellenállni a késztetésnek, mivel reggeli után inkább az ágyat szeretném megcélozni néhány órára, a reggelivel viszont megvárnám Emilyt, akiről fogalmam sincs, hogy hol van. Időről időre ránézek a telefonra, hogy látta-e vagy válaszolt-e az üzenetemre, de mindkettő negatív. Mégis hol a manóban lehet? A derekamat nekidöntöm a pultnak és a telefont az államhoz érintve, most már alaposabban elgondolkodom rajta. A háború után nehéz volt levetkőznöm, hogy ne aggódjak folyton miatta. Hat éve már, hogy visszajött, de néha még mindig azon kapom magam, hogy túlságosan könnyen visszalopja magát az érzés, ami arra figyelmeztet, hogy bármikor történhet vele valami. A félsz, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetem. Sosem terheltem őt ezzel, hiszen ez olyasmi, amit nekem kell megoldanom, igyekszem felismerni, és kiszűrni, de ez a mai lappangó balsejtelem nehezíti a dolgom. Pedig hülyeség volt, biztos csak beugrott a boltba, vagy valami ehhez hasonló banális apróság; megingatom a fejem és inkább le is teszem a mobilt, mielőtt még az aggódós-követős férj kellemetlen sztereotípiájában találnám magam. Agyrém, hogy kialvatlanul, mennyivel több marhaság fordul meg az ember fejében.
Elkészítem a palacsintatésztát, de a kisütéssel még várok; a harminc perc leteltével a szőnyeget is megmustrálom, meglepetésemre nem csak a hab tűnt el róla, de némi sika után a folt is valóban köddé vált. Csodaszer ez a cucc! Már csak meg kellett száradnia, ami várhatóan néhány órába azért bele fog telni, de így már azért egész vállalható a dolog. Elégedettem nyitom ki az ablakot, hogy kiszellőztessem a tisztítószerszagot, a tekintetem pedig akaratlanul is az üres kocsibeállóra siklik. Csak nem történt vele semmi baj… Mindig műszak közben féltettük a másikat, pedig belegondolva, a melót letéve mi is épp azokká a civilekké változunk, akikhez a balesetek során nap mint nap riasztanak. Úgy látszik, ez a reggel már csak ilyen volt, nem tudtam kiverni a fejemből, és valahol azt is sejtettem, hogy ennek mi volt az oka. Az a pasas marokra szorított valamit bennem, mintha erősen fejbe vágtak volna, és azóta sem tértem volna magamhoz. Próbálom lefoglalni magam, amivel csak lehet, a macska, a szőnyeg, a kaja, és éjjel is elvállaltam minden feladatot, csak hogy ne kelljen gondolkodni rajta, pedig a végére kellett járnom, különben ez a nyomasztó érzés nem fog elmúlni. Lehet, hogy ezzel Emily is így volt? Lehet, azért sem volt alkalmunk beszélni az éjjel, mert bogarat ültetett a fülébe és inkább elkerült? Eddig erre nem is gondoltam, de csak nem hitte el ezt az őrültséget… Ha hazajön, lefekvés előtt mindenképp beszélünk kell róla néhány szót.
Újra megnézem a telefont, ami ezúttal azt mutatja, hogy már olvasta az üzenetet, az legalább azt jelenti, hogy jól van, bizonyára azért nem válaszolt, mert mindjárt itthon van. Ezen felbuzdulva el is kezdem sütni a palacsintát, és pár perc múlva valóban hallom, ahogy nyílik az ajtó.
- Remélem, farkaséhes vagy – szólok ki hozzá, egy hangyányit megemelve a hangom, hogy az előszobában is hallja. – Épp jókor, már majdnem megvagyok – öntöm ki az utolsó két adagot is a serpenyőre, majd ahogy a halk neszezés eléri a fülem, hátra is fordulok hozzá, de a halvány mosoly rá is dermed az arcomra. Ahogy végigpillantok rajta, azonnal tudom, hogy valami nagyon rossz dolog történt. – Emily… - szólítom meg halkan, de a kérdése megelőzi az enyémet. Az a név, amit kiejt, villámcsapásszerűen feszíti meg az izmaimat, az ajkam széle alig láthatóan megrándul, mintha fájna hallanom az ajkai közül. Az előbbi gondolatok szélsebesen felkavarodnak bennem, és érzem a gyomromba süllyedő nyomást. Tudja. Ahogy ránézek, minden rezdülése arról árulkodik, hogy tudja. Apró mozdulattal megingatom a fejem, majd lesütöm a tekintetem, és megnyalom az ajkam, hogy aztán újra ránézzek. – Csak egy régi munkatársunk, egy kis ideig szolgált a 32-esen, de ennek már nagyon sok éve. – Ezek szerint valóban róla lett volna szó tegnap? A gondolataim a pulzusommal együtt egyre élénkebben zakatolnak. – Mi történt, Emily? Miért kérdezed?
Ellépek a tűzhelytől, és felé indulok, ha engedi, megkísérlem a jobb tenyerem az arcához illeszteni, a bőre olyan sápadt és hideg volt, a másik kezemmel szintén az arcélét simítom, hogy gyengéden magam felé irányítsam a tekintetét. – Ha a tegnapi fickó borított ki így… fogalmam sincs, hogy miről beszélt, de esküszöm, hogy egy szava sem volt igaz. Bizonyára összekevert valakivel – hintek egy lágy csókot az ajkaira. El kellett hinnie. Hiszen én is elhittem. Ez volt az igazság. Azt viszont nem tudom, hogy honnan ásta elő Williemset. A többiek meséltek volna neki róla? Miután az a pasas akkora jelenetet csinált? Meggie-nek éppenséggel ő is Meggie volt. Vagy létezik, hogy tényleg róla beszélt volna az a férfi? A megválaszolatlan kérdések csak sokasodtak bennem, de előbb Emilyt akartam megnyugtatni. Fogalmam sem volt, hogy ennyire rosszul érintette. Az, ahogy az előbb feltette azt a kérdést, végigborzongatta a hátam. – Senkinek nem döntöttem romba az életét, hacsak a tiédet nem számoljuk bele – suttogom, próbálva egy halvány mosolyt csalni az arcára, hogy kicsalogassam ebből az állapotból.

Sean&Emily

I am not afraid anymore
Standing in the eye of the storm

Bíztam benne. És bízni is akarok benne. Amikor megismertük egymást, Ő és Jay mentették meg az életemet. Ők voltak az én támaszaim, de Sean mindig egy kicsit több volt, mint egy barát, akivel nagyon mély a kapcsolatom. Mindig is nagyon szerettem volna felfedezi, hogy mi rejlik a férfi mögött aki látszólag, csak egy éjszakáig tud kötést kialakítani egy nővel. Tudni akartam mi az oka, és ahogy minél inkább, egyre mélyebbre ástam magamat Sean Howard csodaszép, ám de olykor viharos lelkében, rájöttem hogy egyre többet jelent számomra. Arra is rájöttem, milyen amikor igazán kívánok valakit, amikor nem csak a testével akarok szeretkezni, de a lelkével is. Akkoribban, még nagyon sok mindent nem tudtam, jobb híján mindent a könyvekből tanultam meg, majd teszteltem a kedvenc tesztalanyomon. Ezzel pedig egyre mélyebbre sodródtam. De nem féltem belé szeretni. Most viszont rettegtem attól, amit hallottam, attól, hogy  valójában mindig is csak egy naiv kislány ábrándjait kergettem, és nem vettem észre ami az orrom előtt zajlik. Tartottam ennek a valóságától, hisz a világom minden egyes kis darabja Sean köré épült. Őt ismertem csak úgy, ahogy mást nem. Ő volt mindenben az első számomra. Ő volt aki megtanította, hogy szeressem magamat, és ő volt, akiben megbíztam vakon. Most pedig ennek az ára az volt, hogy szembesülnöm kell valami olyasmivel, ami nem csak  fáj, de becsapva érzem magam tőle. Annyira szerettem volna, ha nem lenne igaz..de ha mégis, igaz lenne, akkor azt szeretném, hogy ne tudjak róla. Hisz amiről nem tud az ember az nem fáj..nem igaz? A legtöbb nő biztos vagyok benne, hogy azt gondolná most rólam, hogy nincs tartásom. Ez lehet így volt. Lehet gyáva vagyok, és csak mindvégig homokba dugtam a fejemet. De inkább élnék tovább tudatlanul, minthogy elveszítsem.
Váratlan volt az egész. Amikor bevittük az idős urat, meg voltam róla győződve, hogy csak össze vissza beszél. Hisz sokszor láttam már ilyet, zavart állapotban volt. De már akkor sem hagyott nyugodni, hogy honnan tudhatta Sean nevét. Véletlen lett volna, hogy pont beletrafált? És  az aggódalom, csak arra kényszerít, hogy gondoljak csak jobban bele ebbe az egészbe? Annyi beteget láttam már el, annyiféle reakciót hatástalanítottunk már. De ez…más. A szavak mögött erő volt és meggyőződés. Egyszer sem változtatott az állításán, egyszer sem változott meg Sean neve meg amíg beszállítottuk a korházba. Legbelül tudtam, hogy ennek talán jelentősége van, mégis elnyomtam a lelkemet az ész érvekkel. Nem hihetek egy idegennek, akit éppen a korházba szállítok. Sean volt az akiben hinnem kell, senki más. A maró érzés ami együtt járt a bűntudattal, egy időre lenyugtatott, mert jobban haragudtam magamra az miatt, hogy egyáltalán megfordult bármi a fejemben. De  az a kételkedő érzés, nem múlt el. Habár tudtam, hogy hibát követek el, már akkor amikor újra beléptem a korházba. Nem kellett volna megkeresnem..hagynom kellett volna, hogy szépen ez az egész elaludjon bennem. Most már viszont nem volt választásom.  Ahogy meghallom a vidáman csengő hangját, nem látom ugyan, de tudom milyen nagy lelkesedéssel forgatja a kezében a serpenyőt. Nagyot nyelek a gondolatra, hogy most ezt az egész pillantott meg kell törjem . Ahogy beérek a nappaliba nagyot nyelek mielőtt feltenném a kérdést, és bár erő van a hangomban, én mégis úgy érzem magamat, mint akit elhagyott minden energiája. A szívem feszülten kezd el verni, ahogy megfordul. A szemeimmel pedig minden rezdülését követem..talán akkor éreztem először, hogy megáll a szívem, amikor lesütötte a szemét. Magyarázhatnám azzal is, hogy váratlanul éri a kérdés. A szám belső felébe harapok két oldalt, hogy visszatartsam a zokogást..nem tehette..Erősködik még mindig bennem egy erőtlen hang. - Hat éve..-pontosítok helyette is, és olyan néma rezignáltsággal figyelem, mint aki azt várja, hogy mondjon már valamit. Csak mondja ki. Miért csinálja ezt? Nem tudom mit kéne éreznem,  nem tudom mit tett meg,  és mit nem, de ahogy közelebb jön továbbra sem tudok megmozdulni. A kezeim ökölbe szorulnak, ellenállva a kényeztető és nyugtató érintésnek, ami most egyszerre szítja fel bennem a tüzet, és próbál túlélni.
-Maggie édesapja, sok rézlettel tisztában van, már csak az a kérdés, hogy ezek a részletek, igazak vagy sem.- hangom rezzenéstelenül cseng, és úgy vésem magam a tekintetébe, mintha kinyerhetném magamnak onnan az igazságot. -Én nem hinném, hogy összekevert, tudta a nevedet..és Maggie Williams a lánya- jelentem ki újra, hogy tisztában legyen azzal, hogy miért is tulajdonítok ekkora jelentőséget a szavainak.-Sean…- mély levegőt kell vennem, ennek ellenére a könnyeim elerednek, végig marják a bőrömet, mintha csak emlékezetetőt akarnának maguk után hagyni.
-Mi történt köztetek? -kérdezek rá, egy nagy levegőbe sűrítve a szavakat, így nyerve határozottságot. Úgy remegett a térdem, akár a lelkem, legszívesebben  támasz után nyúltam volna, de úgy éreztem, innentől..már nem létezik számomra ilyesmi.

Emily&Sean

We all have something buried in that lake. Something to lose, something to hide, something more than we are willing to admit.

Ahogy ránézek, meg sem kell szólalnia, rögtön azt találgatom, hogy vajon mi történt, merre járt, miféle rossz hírt kaphatott? Sok minden megfordul a fejemben, de arra, amit végül kimond, nem igazán számítok. Meggie Williams. Mint valami régi, palackba zárt szellem, tegnap óta az én fejemben is motoszkálni kezdett, de csak most öltött igazán testet, ahogy Em kimondta a nevét.
Mindig ügyeltem rá, hogy ne kerüljön szóba köztünk; így hogy csak akkor érkezett az egységhez, mikor Emily már elutazott, nem ismerték egymást, soha nem is találkoztak, ami sokat könnyített a helyzeten. Ha nagy ritkán, sztorizgatás közben fel is hozta valaki, könnyen belesimult a beugrósaink hosszú sorába, hiszen valóban viszonylag hamar áthelyezték tőlünk. Nem volt rá okom, hogy beszéljek róla, kivéve egyet, amit inkább a memóriámból is ki akartam törölni. Nem csak azt az éjszakát, de Maggie Williams létezését is. Miután Em visszatért, az évek alatt el is elhalványult bennem ez az egész, így ez a hirtelen, mindenféle körítést nélkülöző kérdés készületlenül ért.
Egy pillanatra mintha a levegő is megdermedt volna körülöttem, nem tudok nem arra gondolni, hogy azért kérdezi, mert rájött; mi több, a szokatlan, feldúltságról árulkodó vonásai is ezt a gyanút erősítik bennem, de egy-két döbbent másodperc múlva azért meggyőzöm magam, hogy ez még koránt sem biztos. Nem akarok ajtóstól rontani a házba, bár a pulzusom azért emelkedni kezd. A hat év hallatán meglepetten felhúzom a szemöldököm. – Igen. Lehet… – ingatom meg a fejem, úgy, mint aki próbál visszaemlékezni, de nem tartja olyan fontosnak ezt a részletet. – Azt hiszem, egy évvel azután, hogy Jay elment. De miért olyan fontos ez?
Nem voltam biztos benne, hogy mi járt a fejében. Hogy hová akart kilyukadni Williamsszel, de az, hogy honnan került elő, a szavaiból most már kiderült. Szóval a tegnapi csókánk Meggie apja volt. Ő pedig, úgy néz ki, benyelte azt a sok baromságot, amit mondott. Érzem, hogy az érintésem alatt feszült marad minden tagja, annyira mélyen benne pörgött ezekben a kérdésekben, hogy nem tudtam kizökkenteni, ami viszonylag ritkán fordult elő. A fenébe is. Most már kezdtem tényleg mérges lenni arra a tagra, és önkéntelen, egy kicsit Emilyre is, amiért a jelek szerint kész tényként kezelte ezeket az állításokat. Habár a szavai azt mondták, hogy az igazságtartalma kérdéses, de a vonásai és testbeszéde elárulta, hogy már bírósági tárgyaláson vagyok, és az ügy nem épp az én javamra áll.
- Miféle részletek? – kérdezek hát rá, enyhe, lappangó bosszúsággal a hangomban, és elhúzom a kezem az arcától, mert a bőrén vibráló feszültség szinte eltaszít, hagyok neki egy kis teret, de nem lépek hátrébb, a tekintetem összekapcsolódik az övével; látom, hogy élénken figyel, mint a róka, aki az elmélete beigazolódásának apró jeleire vár, ahogy azt is, hogy mennyire tartott tőle, hogy ez esetleg bekövetkezik. Sajnáltam, hogy idáig fajult ez a dolog, most már nagyon bántam, hogy nem előztem meg, és beszéltük meg még az éjszaka folyamán. Akkor talán nem harapódzott volna el ennyire.
- Oké, tudta a nevem – ismerem el, ezen már én is gondolkodtam. – De a többiektől is hallhatta, elvégre egy mentés kellős közepén voltunk. Mellesleg a kabátomra is rá van írva. – Annyiféle magyarázat létezett, mégis, azért valahol én is éreztem, hogy furcsa volt ez az egész. Annyira… elemi volt az a pillanat és olyan hirtelen lobbanó a harag, hogy bennem is nyomot hagyott, még ha nem is ismertem volna el. – Meggie apjával pedig sosem találkoztam. Kizárt, hogy ismer. És az is kizárt, hogy ezeket nekem címezte, ha igaz is, amiket mondott, bizonyára csak emlékeztettem valakire. Nyilván erős sokk érte… talán agyrázkódása is volt, ilyenkor össze-vissza beszél az ember. Majd délután beugrom a kórházba, és mindent kiderítek – szánom egy megnyugtató lezárásnak, hogy lássa, nem akarom csak úgy lesöpöri az asztalról a témát, de ennek semmi értelme. Újra megpróbálok egy kicsit közeledni hozzá, megérintem a karját, és megkísérlem lágyan magamhoz húzni, főleg, mikor látom, hogy kibuggyannak a könnyei. Sosem bírtam elviselni, ha sírt, mintha borsónyira préselődött volna a szívem, bármit megtettem volna, hogy elűzzem a bánatát. Ha sikerült a mellkasomhoz vonni a fejét, egy lassú csókot nyomok rá. – Nincs semmi baj. Most, hogy kiderült, hogy nem vagyok egy szatír, akár meg is ehetnénk azt a palacsintát – vetem fel a fegyverszünet gondolatát, és ahogy ezt kimondom, Emily kérdésével egy időben meg is érzem az égett szagot. – Mi? Semmi – vágom rá homlokráncolva, de közben fordulok is hátra, mert eszembe villan, hogy az utolsó két adagot még a tűzhelyen hagytam. – Basszus! – sietek oda, hogy mentsem a menthetőt, bár a kis tésztakorongok elkerülhetetlenül szénné égtek, legalább a konyhát nem gyújtottam fel. Jó is, hogy az ablak nyitva van, mert ennek aztán még fullasztóbb szaga lett, mint a Fondue miatti tisztítóhabnak. Köhintek is kettőt, és azért inkább kinyitom a másikat is. – Sajnálom, teljesen elfeledkeztem róla – magyarázkodom, bárcsak Emily kérdéséről is elmondhatnám ugyanezt.

Sean&Emily

I am not afraid anymore
Standing in the eye of the storm

Nem tudtam, mit gondoljak. Valójában, mindig is próbáltam az ész érvekre koncentrálni. A munkámban szükséges volt, hogy érzelmileg soha ne vonodjak annyira be, hogy aztán döntéseket hozzak. Most is erre igyekeztem törekedni, de Sean neve hallattán, egészen más volt a helyzet. Mintha az egyetlen biztos pontomat próbálták volna elmozdítani a helyéről. Ettől pedig megijedtem, talán nem is a hallott vádak fájtak annyira, hanem a tény, ha ez igaz, ez az egész, amit az a férfi állít, akkor döntést kell hoznom. De vajon milyen döntést kell hozzak? Hogyan hozhatnék meg döntést, amikor még azt sem tudom igaz vagy sem. Úgy érezem magam ebben a helyzetben, mint aki eddig folyamatosan tagadott maga előtt. Vagy hitt valami olyasmiben, amiről tudta, hogy nem működhet. Közben pedig ott van a másik részem is, aki mély elköteleződéssel fordul a párja felé, aki bízik benne. Minden összecsapott bennem, és egyszerűen magam sem tudtam, hogy álljak ehhez az egészhez. Levegőért kapkodva, néztem Sean-ra, minden levegőm elfogyott, ahogy elé értem. Mély levegőt vettem, de nem lett jobb a helyzet. A levegővel együtt, még több nehezék terült el a mellkasamon. Sean szájára fókuszáltam, vártam, hogy valami olyasmit mondjon, amivel megszűnik bennem ez a folyamatosan feszülő érzés. A balesejtelen, minden pocikámat megfeszítette, a legnagyobb fájdalomra készülve. Ezért sem tudtam úgy fogadni az érintéseit, ahogy a szívem vágyott rá. Pedig tudtam mennyivel jobb lenne, ha hagynám magam elringatni, abban a nyugodtságban, amit Sean érintése ígért nekem. Nem lesz semmi baj…a háborúban megtanulja, az ember, hogy ennek az egy mondatnak nem szabad hinnie. Akkor is árnyként fogják követni ezek a szavak, amikor már távol lesz az állandó harctól, és szenvedéstől, amit a csatamezőn látott. Valahogy a bőrébe issza magát a szavak, és abban az időszakban a szabályok, és a fegyelem nagyon is sok mindenben irányt mutattak. Talán ezért is ragaszkodtam, ennyire görcsösen, ehhez az egészhez, és hitettem el, magammal, hogy ez így jó. Nehéz volt koncentrálni, arra amit az előttem álló férfi mondd, az arcára kiülő zavar, keserűséggel töltött el. Nem akartam, hogy miattam, rossz érzésekkel kelljen megküzdenie, annyi minden érte már az életben, és annyira hihetetlenül erős volt. Azzal pedig, hogy közel engedett magához, sokkal többet jelentett számomra, mint bármi más a világon. De olyan volt most mégis, mintha ezek a szavak, amik az elmémbe égtek, cafatokká cincálják a szívemet.
- Csak kérdeztem.- válaszolok csak ennyit egyelőre. Pont akkor volt itt, amikor én már kint voltam. Igazából, csak annyit tudtam, abból amennyi itt történt, amit Sean elmesélt, és nem többet, így nehéz volt úgy állnom az egészhez, hogy biztosan nem történt semmi. Amikor kint voltam, ez meg sem fordult a fejemben..most viszont, csak erre tudtam gondolni.
- Nem tudom Sean, eddig soha nem említetted ezt a Maggiet..gondolom nem csak egy hetet töltött itt. Azért kérdezlek téged, mert tőled akarom hallani, és nem egy férfitól, akit nem ismerek.- rázom meg a fejemet, és idegesen a farmerzsebembe markolok, ahogy szépen lassan becsúsztatom a kezeimet, kapaszkodót keresve.
- Mennyire voltatok jóban? – újabb kérdés, nem tehettem róla, annyira kerestem legalább egy pontot, ami tényleg megnyugtat, vagy amivel semmissé tehetem azokat, amiket hallottam. Őszintén, hittem abban, hogy Sean soha nem tenne velem ilyet. Mégis fájt, hogy ilyet kell egyáltaán kérdeznem tőle. Rosszul éreztem magam ez miatt, de ha hagyom, hogy ez az egész szétáradjon bennem, tartottam tőle, hogy csak még rosszabb lesz.
- Valami oka csak van, a zavarodottságán kívül, hogy így neked esett.- rázom meg a fejemet, bár kezdek már mindenben kételkedni, abban sem vagyok biztos, hogy irányba haladunk. Talán először utána kellett volna néznem, hogy amiket az a férfi állít, mennyibben állják meg a helyüket.
- Én már jártam nála.- ismerem be végül, és egy pillanatra elfordítom a fejemet, majd visszanézek rá. Magam sem tudtam, hogy az volt a rosszabb, hogy hátba szúrtam, vagy amiket hallottam, és ezáltal teljesen más képet kaptam, arról az időszakról, amiben nem volt szerves része Sean életének.
Ahogy magához húzz újra, felsóhajtok, de a könnyeim ennek ellenére sem képesek elállni. Ki akartam magamból mosni, azt amit a lelkemben idáig cipeltem. De valamiért csak egyre nehezebb lett. Dühvel törlöm meg az arcomat, ahogy végül az égett palacsinták elveszik a figyelmet, és egy olyan választ kapok, amivel nem vagyok előrébb, sem biztosabb.
- Szóval semmi…- ballagok közelebb a pulthoz, és ülök le úgy, mint aki az erejét vesztette. Az emlékeimben kutatok, arról az időszakról. Amikor itt hagytam őt. Ne várható el egy férfitól, hogy ennyit várjon egy nőre, és Sean…megrázom újra a fejemet.
- Az apja azt állítja, hogy viszonyotok volt.- bukik ki végül belőlem, bár ez még csak a gombóc negyede volt, ami miatt egyre nehezebben tudtam nyelni.

Emily&Sean

We all have something buried in that lake. Something to lose, something to hide, something more than we are willing to admit.

Nekem nem igazán kérdésnek tűnt. Ez a hatéves betoldás túlságosan konkrét volt ahhoz, hogy egy ártatlan megjegyzés legyen, mintha azt akarta volna üzenni vele, hogy többet tud, mint gondolnám. Vagy csak beleképzelem?
Nem tudom, de a kérdései alapján annyi bizonyos, hogy élénken érdeklődik a téma iránt, vagyis nehéz lesz úgy lavíroznom, hogy ne kelljen hazudnom neki, és a titkomat is megőrizzem. Hiába próbálkozom, semmivel sem sikerül lazítani a fókuszán, és legalább egy kicsit másfelé terelni a figyelmét, a vonásai azt sugallják, hogy már mélyen megtelepedett benne a gyanú, ami folyamatosan arról győzködte: van valami, amiről nem tud. Más szóval, amiről hazudtam neki, és a legrosszabb, hogy ez tényleg így volt; sosem vallottam be neki, hogy mi történt köztünk Meggie-vel, de nem azért, mert át akartam verni, hanem mert a pillanatnyi kielégülésen kívül számomra az az együttlét nem jelentett semmit, már akkor megbántam, de Emily… nem tudna így tekinteni rá, és ez érthető is volt. Nem akartam neki fájdalmat okozni, és talán még ettől is jobban féltem attól, hogy ha elmondom, azzal el fogom veszíteni. Hat évvel ezelőtt voltunk a legnagyobb mélyponton, ő második éve Afganisztánban, mi akkor vesztettük el Bellt. Még csak el sem mondtam neki... Annyiszor hívtam, ahányszor csak lehetett, de valójában mindketten befordultunk és elzárkóztunk. Ha nem dolgoztam, többnyire részeg voltam és magányos, ez volt a hat évvel ezelőtti önmagam, és baromira nem vagyok rá büszke. De hogyan mondhatnám ezt el neki? Akárhogy forgattam, nem találtam a megfelelő szavakat. Nem tudhatta meg.
- Pedig meséltem róla, talán csak nem emlékszel rá – szúrom közbe, mikor arról beszél, hogy sosem említettem Meggie-t. – Elvégre elég régen volt már. És az sem biztos, hogy mindig figyeltél arra, amit mondok. – Végül is háború volt körülötte, ki hibáztatná? Sokszor csak azért beszéltem hozzá, hogy hallja kicsit a hangom, hogy kizökkentsem és jobb kedvre derítsem, de sok olyan beszélgetésünk volt, ami hirtelen szakadt meg, vagy mikor olyan fáradt volt, hogy csak hallgatta a meredek sztorikat...
- Nem tudom, mit akarsz tőlem hallani, de ha inkább egy idegen férfinak hiszel, akkor úgyis mindegy, hogy mit mondok – jelentem ki visszafogott indulattal, miután falhoz állít, hogy tőlem akarja hallani. Voltaképpen a beismerő vallomást, mert a jelek szerint már elkönyvelte, hogy bűnös vagyok, ennek a gondolata pedig akaratom ellenére is feldühít. Vagy talán a helyzet és Em feszültsége kezdett rám is átragadni. Ahogy kimondom, hátrébb is lépek, hogy megigazítsak valamit az asztalon, és a vállamon átdobott konyharuhát a szék támlájára akasszam, és úgy támaszkodjak rá. Pótcselekvések voltak, de szükségem volt egy kis térre és időre, hogy a most még mákszemnyi indulatot ne hagyjam elhatalmasodni, és rendezzem a gondolataim. Éreztem, hogy szorult körülöttem a hurok, és a hazugság terhe mintha minden perccel csak súlyosabbá vált volna. Igazából meg sem érdemeltem, hogy Em higgyen nekem, de azért az is rosszul érintett, hogy nem tette. Próbáltam nyugodt és logikus pályán tartani a gondolataimat, de ez egyre nehezebb vállalkozásnak tűnt.
- A csapat tagja volt – adok látszólag rövid választ, de pontosan tudja, hogy ez mit jelent. Azt, hogy beilleszkedett, az egységünk része volt és számíthattunk egymásra, akár munkáról, akár ivászatról, akár egy szükséges beszélgetésről volt szó. Igazság szerint jó barátok voltunk, és sajnáltam, hogy így végződött, ahogy; de volt tehetségem hozzá, hogyan szúrjak el mindent azokkal, akik valami csoda folytán közelebb kerültek hozzám. Emet hittem az egyedüli kivételnek, de nagyon úgy festett, hogy most épp ő lesz a következő. Ez a beszélgetés nagyon nem haladt jó irányba, és ahogy ezen töprengek, megérint a szele annak, hogy mi lehet a vége.
Mélyre szívom a levegőt, és érezem, hogy a gyomromat összehúzza valami. Vajon be kellene vallanom inkább? Ha ilyen erővel döngeti ezeket a kapukat, előbb-utóbb úgyis találni fog valamit, és akkor már nem csak az szól majd ellenem, ami történt, hanem az is, hogy le is tagadtam.
- Nem tudom, mi oka volt rá, én is ezt szeretném kideríteni – fordulok vissza hozzá, ezzel én sem voltam tisztában, azért akkora ügy nem volt ez az egész, amekkora feneket kerített neki tegnap, de ahogy Em kimondja, hogy ő már járt nála, meglepetten pillantok rá. Kezdett összeállni a kép, szóval nem csak a tegnapi dolgokról beszélt, hanem a kórházban járt ma reggel. Akkor bőven volt idejük elbeszélgetni, mindezt a hátam mögött. Mérges voltam, de ahogy az arcán végigfolytak a könnyei, nem tudtam igazán haragudni rá. Egy pillanatra azt se tudtam, hogyan reagáljak, annyira ellentétes érzelmek mozogtak bennem, csak álltam ott, bénultan, míg hozzá nem tette, hogy mit mondott neki a pasas.
- Hogy mi? – pislogok. Ettől aztán magamhoz tértem. – Ennek elment az esze! – tör ki belőlem a felháborodás, és idegességemben a hajamba túrok. – Bár ezt eddig is tudtuk – mormogom, ahogy a palacsintasütőket a mosogatóba dobom, hangosabban csattan, mint szerettem volna, de most már mindegy. Ez egyre jobb, komolyan mondom.
- Nem volt viszonyom Meggie-vel… - mondom ki végül, a mosogató szélének dőlve, úgy nézve vissza rá. – Kérdezd meg Jayt, ha nekem nem hiszel. Ő volt, aki annyira hajtott rá. – Mondjuk, ezt nem biztos, hogy be fogja vallani, mivel kábé az egyetlen nő lehetett, aki nem jött neki össze, világ életében.

Sean&Emily

I am not afraid anymore
Standing in the eye of the storm

„Pedig meséltem már róla.” Ismétlődik meg újra, és újra. Mintha a bennem éledező dühöt próbálta volna, minden egyes szóval táplálni. Tudtam, hogy nem mesélt, hisz emlékeztem minden egyes, recsegő szóra, amit azon a nyamvadt telefonon váltottunk. Ezek a szavak tartottak életben, az ő hangja volt az, amiért úgy éreztem, volt hova hazamennem. Talán ezért is éreztem, hogy a sértettség szilánkja egyre mélyebbre fúródik bennem. Felszegem az államat, érzem ahogy nyelek egyúttal megvonaglik a bőröm alatt gyűrűző fájdalom, amitől szabadulni akartam. A kétel a maga néma keserűségében, szépen lassan erős kezekké formálódva a torkomba csimpaszkodott, majd addig szorított, amíg már a tüdőm égni nem kezdett.
- Nem meséltél róla. Mert minden elhangzott szavadra emlékszem. Lehet ez neked csak akkor egy telefonhívás volt, amire már nem emlékszel, de nekem mást jelentett. – nézek állhatatosan a szemébe, míg az ajkaimról, vészesen közelgő méreggel gördülnek le a szavak. Úgy néztem Sean szemébe, mintha a legapróbb jelre is képes lennék ráugrani. Kerestem valamit, mert innentől, már tudtam, hogy valamit keresnem kell. Annyi minden megkérdőjeleződött bennem, talán tényleg számára akkoribban, ez csak ennyi volt? Lehetséges lett volna, hogy pont azért, mert más karjaiban talált vígaszra, amíg én távol voltam? A kérdés, amit magamnak teszek fel, egy tátongó lyukat égett a lelkembe. Szinte érzem, ahogy a füst megtölti a tüdőmet.
- Azt akarom, hogy beszélj! Mert eddig csak kikerülni sikerült mindent Sean, de válaszokat igazán nem kaptam. Ha azt akarod, hogy ne egy ideged férfinak higgyek, akkor válaszolj!- mondom ki magabiztosan a szavakat, amik egyre erőteljesebben törnek fel a torkomból. Miért csinálja ezt? Miért csinálná ezt, ha nem lenne valami, amit ténylegesen el kéne fednie előttem? Nem tudtam ki volt, az a Maggie Williams, csak azt az egyet sejtettem, hogy valami köze volt Seanhoz, és több, mint szimpla barát. Ha másképp lett volna, akkor nem így reagált volna, nem érintette meg volna a saját indulata, ennyire mélyen. Szinte áramlott ki belőle, az elfojtott feszültség, ami az enyémet is táplálni kezdte.
- Ebből elég volt! – hangom már erőteljes sikításba hajlik, a kezeim pedig remegni kezdenek, amit igyekszek azzal palástolni, hogy még erősebben magamhoz szorítom a kezemben tartott kabátot.
- Azt kérdeztem mi volt köztetek? És hogy mennyire volt mély köztetek a kapcsolat! Nem érdekel, hogy a csapat tagja volt vagy sem! Mert te is tudod, hogy ezzel kurvára nem magyaráztad meg! Ez csak egy kerülő válasz volt..- hajítom végül le a kezemből a kabátot a kanapéra, ami előtt teszek egy két erőszakosabb lépést oda vissza, miközben a szőke fürtjeim közé túrok. Gyűlöltem, ezt a tehetetlenséget, azt hogy nem mondd semmit, beszélt, mégsem nyugodtam meg tőle, csak egyre idegesebb lettem.
- Nos, akkor talán Maggie Williamset kéne megkérdezni, hogy az édesapja, miért állít több olyan dolgot is, ami talán nem is igaz!- hirtelen a telefon felé kapja a tekintetét, majd Sean-ra nagy benne a kísértés, hogy megtegye. De attól lenne sokkal jobb a helyzet.
- Akkor tényleg nem értem. Ha semmi nem volt köztetek, Maggie miért pont téged szemelt ki, hogy ilyeneket etessen meg az apjával. Akkor ezek szerint se viszony, se semmi..még csak le sem feküdtetek..- járkálok tovább a szobában, miközben dühtől túlfűtve keresem a megoldást.
- Nem érdekel Jay sem…miért akarsz, mindenki mást belevonni az egész szarságba? – nézz rá megállva.
- Meddig volt nálatok, ez a nő? – ejtem ki kisebb undorral, de akartam valamit keresni, ami talán megmagyarázza ezt az egészet. Bár lehet már mondta, de jelenleg a dühtől, csak a saját szívverésem megállíthatatlan dobolását hallottam.

Emily&Sean

We all have something buried in that lake. Something to lose, something to hide, something more than we are willing to admit.

Ahogy felszegi az állát, rögtön tudom, hogy valamire rátapintottam. A fejében járó gondolatok hevében a vonásai is látványosan átrendeződnek, engem pedig újra megérint az előbbi balsejtelem, hisz’ ahelyett, hogy kifelé eveznénk ebből az értelmetlen konfliktusból, mintha csak egyre beljebb és beljebb sodródnánk, minden mondattal csak mélyebbre süppedve ezen az ingoványos talajon, de mikor arra kezd célozgatni, hogy a régi hívások nekem nem jelentettek semmit, akaratlanul is felfortyanok.
- Ahogy nekem is! A fenébe is, Emily! – Talán túl se élem azt az időszakot, ha nem beszélünk rendszeresen, de nem magam miatt csináltam, hanem ő lebegett a szemem előtt, és a tudat, hogy szüksége van rám. Én akartam lenni a biztos pont, amire támaszkodhat abban a zűrzavarban, az állandó, stabil háttér, amiből feltöltődhet, hogy aztán másnap újult erővel vágjon neki a napnak, és aki a legnehezebb időben is emlékezteti rá, hogy az életnek szép oldala is van. Addig nem adtam fel, amíg nem hallottam a hangján egy kis mosolyt. A Bell halálát övező időszakban ez nem volt olyan könnyű feladat, hiszen akkor én se láttam sok szépet és jót, sem magamban, sem a világban, de azzal, hogy neki ott akartam lenni, talán önmagamat sem hagytam úgy elsüllyedni az árban. Az viszont tény, hogy Meggie nevét sosem hangsúlyoztam annyira, pedig semmi hátsó szándékom nem volt vele, inkább csak nem akartam… felhívni rá a figyelmet, hogy nő. És hogy esetleg idegeskedjen miatta. Nyilván nagy hülyeség volt, így utólag nem is tudnám annyira megmagyarázni, hogy miért titkoltam el előle, de úgy látszik, jó nagy öngólt lőttem vele, hiszen ha most lenne mihez kötnie a nevét, akkor talán nem is gyanúsítgatna vele. Nem gondoltam, hogy ennyi év után még így megbosszulja magát ez az egész. – Bizonyára újoncként fogalmaztam, vagy valamelyik kapott becenevén…
Ez a prózai magyarázat, de őt már nem érem el vele, teljesen belepörgette magát valamibe, aminek most még csak a részleteit ismerem, én is csak találgatni tudok, hogy mi folyhat a háttérben. Miért lett ennyire kardinális kérdés ez a Meggie-ügy? Tényleg csak az a fickó ültetett bogarat a fülébe? Vagy van más is, amiről nem tudok? Túlságosan feldúlt volt, ez nem vallott igazán rá.
- Mire válaszoljak, Em, mondtam, hogy fogalmam sincs, mi baja van velem annak az alaknak. Tudtommal semmit nem tettem ellene, akkor sem, ha Meggie apja, és akkor sem, ha nem – próbálok Megs helyett a probléma gyökerére fókuszálni, hiszen innen indult minden. – Nem kerülök ki semmit, csak nem értem, miért kell veszekednünk ezen. – Ideges volt, és ezt egyre kevésbé tudta palástolni, ahogy az én szavaim mögött is egyre több feszültség bújt meg. Ahogy kiabálni kezd, én sem tudom sokáig visszafogni a hangom. – Mégis mi lett volna köztünk?! A munkatársam volt, barátok voltunk, ennyi! – A mozdulataim egyre határozottabban hasítják a levegőt, ahogy a szavaimat kísérve élénken gesztikulálok. Végül is tényleg ennyi volt, ezzel nem hazudok akkorát, sosem tekintettem másnak csak munkatársnak és barátnak. – Mit kellene megmagyaráznom? Egyáltalán mi ez a hirtelen vádaskodás a semmiből? – támadok vissza, inkább ő az, akinek meg kellene magyaráznia, hogy miért esett nekem ezekkel a vallató kérdésekkel, tudtommal nem adtam rá okot, hogy ne bízzon meg bennem. Jó ideje már.
- Talán? – harapok rá a kiejtett szóra, hogy a pasasnak „talán” nincs igaza. – Milyen kedves, hogy ezt is mérlegeled – olvad a hangomba némi keserű irónia. – Persze, hívd csak fel Meggie-t, hogy hat éve nem volt-e viszonya a pároddal, mert egy kettyós vénember, aki történetesen az apja, ezt üvöltözi a nyílt utcán, miután kis híján betört a koponyája. Biztos örülni fog neked! – fújom ki dühösen a levegőt, és megingatom a fejem, mint aki még mindig nem tudja elhinni, hogy itt tartunk. És ez nem is állt olyan távol a valóságtól. Hogy a fenébe jutottunk ide? Csak kapkodom a fejem, de nem állnak össze a képkockák. A félsz, hogy emiatt a hülyeség miatt Em talán kideríti az igazságot, egyre dominánsabb szorongássá nő bennem. Nagyot nyelek és ökölbe szorítom az ujjaimat, hogy aztán újra kiengedve, csökkentsek egy kicsit az idegességemen. A fonál kezdett kisiklani a kezeim közül, már-már beláthatatlannak tűnt, hogy hová fogunk kilyukadni ebből. A bőröm alatt hömpölygő, markáns érzelmek kezdtek meggondolatlanná tenni, félő volt, hogy nem tudom már sokáig megakadályozni, hogy eluralkodjanak rajtam. Nem voltam az a forrófejű típus, mint Jay, de azért volt egy pont, amin túl én is könnyen elvesztettem a fejem, és olyankor képtelen voltam fékezni a nyelvem. Különösen, ha provokáltak.
Nem tudom, Em erre játszik-e, de ismét olyan kérdéseket tesz fel, amikre nem tudok válaszolni, ez a sarokba szorítottság pedig lassan megőrjít. Lefeküdtem Meggie-vel, ez tény, megtörtént, ezen nem tudok változtatni, de viszony sohasem volt köztünk. Mégis miért állít ilyeneket az apja? Megs vajon miket mondhatott neki? És miért? Miért csinálta ezt? Mire volt ez jó? Nem tudtam semmit az egészről, Em viszont úgy tűnt, nem fog megnyugodni, amíg nem kapja meg, amit hallani akar. Vajon már tényleg elkönyvelte, hogy kettős viszonyom volt, amíg ő Afganisztánban sínylődött? Most kezd csak leesni, milyen gondolatok járhatnak a fejében.
- Nem tudom, mi zajlik abban a családban, de ez annyira nem is a mi dolgunk. – Lehet, Megs csak velem falazott valakinek, őszintén, elképzelni se tudom, mi haszna származott abból, hogy azt hazudja: huzamosabb ideig velem volt. De az ég szerelmére, ebből egy szó sem volt igaz! – Ugyan már, Em! Ha lefeküdtünk volna, sem lenne semmi értelme ennek az egésznek – bukik ki belőlem az érv, elvégre itt már egész másról volt szó. – Én akarok mindenkit bevonni? Az előbb még te mondtad, hogy kérdezzük meg Meggie-t!
Ahogy a kanapéhoz vágja a kabátját, eszembe jut, hogy nekem meg talán fel kellene kapnom a sajátomat, és még addig elhúzni a csíkot, amíg nem mérgesedik el jobban ez az egész. Igen, ez határozottan jó ötletnek tűnt. - Talán jobb lenne, ha szünetetltetnénk ezt egy kicsit - indítványozom, azzal át is vágok a konyhán, hogy az előszobában lévő fogashoz lépjek. – Nem tudom. Úgy egy évig, vagy másfél – válaszolok közben, neki háttal a Meggie-t érintő újabb kérdésre, amíg magamra kanyarintom a dzsekim. – Most már mindent hallottál? Vagy maradt még, amit szeretnél számon kérni rajtam? – fordulok vissza felé, és egy pillanatra összecsúszik a tekintetünk.

Sean&Emily

I am not afraid anymore
Standing in the eye of the storm

Mi értelme lenne hazudnia? Tolakodik fel a kérdés a semmiből. Nem tudtam melyik részem volt erősebb, amelyik tiszta szívből hinni akart Seanak, vagy amelyik elbizonytalanodott. Nem szolgált rá, hogy adjak neki teljes hitet, mégis azok amiket az a férfi állított, annyira erőszakosan ragaszkodott az állításaihoz, hogy nem tudtam nem visszagondolni arra az időszakra, amikor a kapcsolatunk egy pontján, már semmi nem volt olyan jó. Hiába próbáltuk megoldani, ezt a vonal másik végéről nehéz. Amikor annyira hiányzik a másik feled, hogy csak arra vágysz, hogy a közeledben lehessen, hogy érezhess bármit belőle. Annyi rossz döntést hoztam meg, mégis a legrosszabbnak azt vélem, amikor bevonultam. Persze akkor még azt hittem, ezzel jót teszek, hiszen embereken fogok segíteni. Elesett embereken, akik azért nem halnak meg a harc téren, mert segítek nekik. De mit érek ezzel a hatam mögött, ha közben elvesztem azt az embert, aki fontosabb nekem mindennél. Most pedig itt volt előttem maga a tény, hogy lehet meg is történt, elvesztettem, és megadta helyettem valaki más, azt amire tőlem lett volna szüksége. Beleszédültem a gondolatba, és olyan erős dühöt éreztem a saját tetteim iránt, és a szavak iránt, amik egy pillanatra sem nyújtottak megnyugvást. Mert éreztem, hogy van valami a háttérben, amit nem mondd el nekem.
- Sean én csak nem értem, miért nem említetted..- rázom meg a fejemet, nem tudnám pontosan mivel lett volna jobb ha valaha hallottam volna a nevét, talán akkor kevesebb kétely lenne bennem, egy olyan nő körül, akinek az apja azt állítja, hogy a páromtól van egy gyereke. Végigszántok a hajamon, alaposan belemarva a hajtövekbe, rossz szokásom volt ilyenkor kapaszkodni abba, ami már jól bevált, ami egyszerűen eltünteti a mellkasomon elterülő égető érzést, ami egyre jobban felfelé tört. Mintha minden áron ki akarna szakadni belőlem, olyan érzések voltak, amiket soha nem tudtam megemészteni. Ezek pedig a lelkifájdalmak voltak. Az összes létező fizikai fájdalmat, hajlandó voltam elviselni, csak ezt ne érezzem. Annyira ki akartam lépni a saját testemből, lemarva magamról az utolsó bőr cafatot is, szinte tényleg bármire hajlandó voltam, ha most nem kéne a bennem lüktető valósággal szembesülnöm. Kedvem lett volna újra gyújtott ragadni. Éreztem a késztetést, de csak ökölbe szorultak a kezeim, minnél inkább Sean hangulata is hasonlított az enyémhez. Ha lett volna időm, vagy energiám nap végére, hogy kicsit kívülről lássam magunkat, akkor nem támadtam volna. De túl fáradt voltam, és hirtelen úgy éreztem, hogy minden ami a miénk volt, az már védtelen…
- Ha így fogalmaztál volna, akkor is tudnám a nevét.- ezt is jól tudta, hogy mindenre rákérdeztem, nem azért mert féltékeny lettem volna. Egyszerűen csak azért, mert szerettem ha mesél a barátairól, vagy éppen csak arról, hogy milyen napja volt. Sean-t ismerve pedig, tudtam hogy amikor mesél, minden apró részletre odafigyel. Arra is..hogy éppen mit kell kihagynia.
Ahogy egyre jobban kezdünk belemerülni az egészbe, lassan kicsúszik minden a kezeim közül. Végül pedig nem marad más helyette, csak az üres levegő, ami után hiába nyúl az ember. Lépteim keményen csattannak a padlón, próbálom máshol levezetni a feszültséget. A gondolat, hogy Seannak mástól lehet gyermeke viszont, egyre zaklatottabbá tesz. Abban sem vagyok biztos már, hogy ez az egész valóban megtörténik. Csak azon kapom magamat, hogy azt kezdem el keresni, hogyan juthatok ki ebből a szörnyű álomból, ami a lelkemet satuba fogva sanyargatja, és roppantja össze minél inkább nagyobb levegőt próbálok magamhoz venni.
- Ha tényleg csak ennyi volt, miért vagy ennyire dühös? Miért nem hallottam egyszer sem a nevét? Elvileg barátok voltatok, ami nem tudom, az ő esetében pontosan mit jelentett..- nyelek egyet nagyot, és igyekszem a vonásaim mögött tartani az egyre erősebben hullámzó fájdalmat. Ahogy Sean egyre jobban kijött a sodrából, és azok a mzdulatok..túl régóta ismertem már, hogy tudjam, milyen amikor felháborodása miatt adja ki a mérgét magából, és milyen amikor már önmagára és a kialakult helyzetre az. Láttam a leggyengébb pillanatában, ahogy menekülni is láttam már a drogba..túl sok rétegét ismertem már. Talán, ha nem így lenne, meg tudna vezetni.
- Csak szeretném tudni mi az igazság..vagy te nem így lennél vele? Véletlen pont a te neved merül fel, amit nem értek, hogy miért, vagy hogy Maggie apja egyáltalán honnan szedett elő téged, ha még csak nem is látott egyszer sem személyesen.- rázom meg a fejemet, majd egy erélyes mozdulattal meg dörgölőm az arcomat, arra kényszerítve magamat, hogy hagyjam abba a sírást.
- Pont nem érdekel, hogy minek örülne. Főleg, ha ő kavarta meg körülötted ezt a sok szart. Már pedig ha az apja nem ismer, csak tőle hallhatta a nevedet. Gondolom tud rá jó magyarázatot adni, hogy miért pont téged emleget az apja, ilyen nagy magabiztossággal! Úgyhogy hidd el, kurvára nem érdekel, hogy minek örülne és minek nem!- ejtem ki erőteljesen a szavakat. Minél nagyobb erő munkálkodott bennem a kétségbeesés is egyre nagyobb lett, és úgy szorongatott, hogy elviselhetetlenné vált az is, ha magamhoz értem. Mintha csak a saját romjaim martalékává kezdtem volna válni, újra.
- Sean, én már nem tudom minek van értelme…azt tudom csak, hogy nem voltam itt, nem említetted ezt a nőt soha..- valahol azt vártam, hogy ismerjen be valamit, amit talán meg sem tett. Sokkal könnyebb lett volna minden, ha megteszi…vagy ha valamivel meg tudott volna nyugtatni, de a balsejtelem, ami reggel óta a sejtjeimbe ívódott nem hagyott nyugodni. Annyi minden fordult meg a fejemben, annyi féle verzió. Amik miatt szégyelltem magamat, mert Sean sokat változott, és nem lett volna szabad el vennem tőle a bizalmamat , csak ez miatt. Valami mégsem…A gondolat foszlány szerte is foszlik, abban a pillanatban, ahogy Sean ismerős módszerekhez folyamodik. A szívem nagyobb vágtába kezd, én pedig lépek felé egyet.
- Azzal hogy szüneteltetjük szerinted jobb lesz bármi is? – teszem fel már lehalkítva a hangomat, mert az amit eddig csak sejtettem, valóságossá vált. A könnyeim újra eleredtek, de már nem próbáltam megállítani őket.
- Azt mondta van egy hat éves kislánya…azt is állítja, hogy ő a tied.- teszem végül hozzá, rezzenéstelen hangon.
- Én csak azt kérem, hogy mondd azt, hogy nem történt köztetek semmi hat éve, és esélye sincs annak, hogy az a kislány a tied lehet…utána itt hagyhatsz, de előtte mondd ki!

Emily&Sean

We all have something buried in that lake. Something to lose, something to hide, something more than we are willing to admit.

Én sem értem, hogy miért nem említettem. Nincs rá jó magyarázatom. Sőt, semmilyen sincs!
Em szavai többször is végiggyűrűznek bennem, de csak idegesebb leszek tőle, mert nem tudok mit felelni. Nem mondhatom, hogy már akkor sejtettem, mi lesz köztünk, mikor Megs az egységhez érkezett, mert nem így volt. Nem akartam vele kikezdeni, és abban is biztos voltam, hogy újonc létére neki sem ezen jár majd az esze. Kemény munkája volt benne, hogy beilleszkedjen ennyi férfi közé, hogy bizonyítson, és senki ne a nőt lássa benne, ez meglehetősen nehéz lett volna, ha közben fűvel-fával flörtölgetni kezd. Nem azért jött hozzánk, hogy a magánéletét mozgalmasabbá tegye, hanem hogy megalapozza a karrierjét, a kettő pedig általában hamar kilövi egymást egy ilyen szűkös laktanyában.
Az igaz, hogy sokszor segítettem neki, akár műszak után is, mert segítségre volt szüksége, nekem pedig jól esett a társaság, de a baráti határt sosem léptük át. Legalábbis addig nem, amíg nálunk szolgált, és utána sem lett volna szabad. Emilyt viszont kétlem, hogy előbb-utóbb nem kezdte volna piszkálni a gondolat, ha tudja, hogy ennyi időt töltök valakivel. Nem akartam, hogy észrevétlenül ássa be magát közénk a féltékenység, ami aztán szépen lassan kételyekké mélyül… épp elég volt a távolság gondjaival megküzdeni. Nem azért hívogattam annyit, hogy plusz szorongást okozzak neki, hanem hogy megnyugtassam.
- Talán mert, nem akartam, hogy aggódj – bukkanok rá mégis a válaszra, ahogy mélyebben alámerülök; rég nem bolygattam már ezt a témát, az évek alatt azon voltam, hogy inkább kimossam magamból, ami történt. Nehéz volt most hirtelen ennyire részletesen visszaemlékezni rá, de ennél őszintébb választ nem tudtam neki adni, akkor sem, ha nem láttam rá sok esélyt, hogy el is fogja hinni.
Mielőtt elment, sokat beszéltünk erről. Hogy vajon mit hoz a jövő? Mi lesz a kapcsolatunkkal? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy örültem a hírnek. A szívem abban a pillanatban összefacsarodott, amint kiejtette a száján a háborút, és bár mindenben támogattam, azért az utolsó pillanatig reménykedtem benne, hogy végül mégis meggondolja magát. Naiv gondolat volt? Eléggé. Elvégre katonai egyetemre járt, annyira nem kellett volna, hogy váratlanul érjen. Em különleges nő volt, ezt az elejétől fogva tudtam, ismertem az álmait, a képességeit, tudtam, hová vezetik, nem akartam az útjába állni. Néhányszor felmerült, hogy marad, de nem akartam, hogy úgy élje le az életét, hogy csalódott önmagában. Ahhoz túlságosan jól ismertem ezt az érzést. Megígértem neki, hogy megvárom, és sosem hagytam, hogy elbizonytalanodjon ebben, most mégis itt állt előttem, és a könnyes szemeinél csak a kétségei voltak nagyobbak. Szívesen odamennék hozzá, és megnyugtatnám most is, de a bennem pulzáló bűntudat nem engedi, hogy mozduljak, és a köztünk feszülő indulatok is jócskán elmérgesedtek mostanra, az adrenalin szinte pezsgett az ereimben. Nem is tudom, mikor veszekedtünk utoljára ennyire.
- Hogy ne lennék dühös, hiszen akármit mondok, nem hiszel nekem! – tárom szét a kezeim, az egész helyzetből elegem volt már. Meg az ismétlődő kérdésekből is, amikre nem tudtam felelni, pedig csak ez húzott volna ki a gyanú árnyékából. – De. Én is tudni akarom, hogy mi az isten folyik itt, és ki is fogom deríteni – vágom rá most már sokkal elszántabb vonásokkal, mint az előbb, nem ő volt az egyetlen, akit kurvára zavart ez az egész. Ha Meggie a szemem elé kerül, biztos, hogy nem köszöni meg, amivel üdvözölni fogom. Meg kell keresnem. Ez most már teljesen világossá vált. Emilynek úgysem tudok ennél többet mondani. Olyat legalábbis nem, ami eloszlatta volna a kétségeit afelől, hogy viszonyom volt vele. Az a barom túlságosan telebeszélte a fejét. Sajnáltam így itt hagyni, cseppet sem tetszett ez az állapot, amibe belecsúszott, de csak arra tudtam gondolni, hogy valahogy tisztáznom kell magam, és ez az egyetlen, amit érte is tenni tudok jelenleg. Nem engedett közel magához. Nem hitt nekem. Hiába próbálkoztam bármivel, úgy tűnt, a tudata teljesen beszűkült az észérvekre. Magyarázat kellett neki, és én meg fogom neki adni, csak előbb beszélnem kell Meggie-vel. Ahogy veszem a kabátom, a kezeim meg-megremegnek a dühtől.
- Igen. Talán logikusabban végig tudjuk gondolni, és nem eldurrant aggyal vitázunk – adom meg a választ, hogy mi lesz jobb azzal, hogy elmegyek. Kellett egy kis tér, neki és nekem is. – És megkeresem Me… - Meggie-t. Jönne a folytatás, de ahogy megszólal, nem csak a szó fagy belém, a cipőm felé nyúló mozdulat is megakad a levegőben. Az előbbi lárma hirtelen teljesen elhalkul körülöttünk, szinte csak a saját szívdobbanásaim ütemes zaját hallom fülemben. Hat éves kislány? Az állítás annyira abszurd, hogy egészen szíven talál. Nekem nincs kislányom. Pláne nem… hat éves. Ahogy hirtelen számolok, az a sajnálatos affér éppen hat évvel ezelőtt történt. De ez akkor sem lehet. Csak tudnék róla. Érzem, hogy a nyakam töve izzadni kezd, nyilván a kabát miatt… Lassan visszafordulok Emily felé.
- Mit mondtál? – buknak ki belőlem a szavak, még az én fülemben is elég hitetlenül csendül a hangom, de a mély megdöbbenést nem tudom lerázni magamról. A tekintetem Emily vonásaira tapad. Közelebb lépek hozzá, és a bal kezem szó nélkül az arcához simítom, a hüvelykujjammal elsimítva a bőrén egy frissen kibuggyant könnycseppet. – Nincs semmiféle kislányom – mondom a szemébe halkan. – Esküszöm, Emily, bármire, amit csak akarsz. Téged szeretlek, és senki mástól nem vágyom semmire. Érted? – beszélek hozzá csendesen, a másik kezemet az arca másik oldalához vonva. Olyan erős nő volt, most mégis annyira szívfacsaróan törékenynek látszott. A mellkasomat pedig csak még jobban húzta és égette a gondosan befalazott hazugság. Belenéztem a szemeibe, és már-már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Ez az átható, könnyes tekintet, mintha a vesémig hatolt volna. A gyomrom összerándult, annyira szerettem volna megvigasztalni, de tudtam, hogy ezúttal nem fog menni. El kellett mondanom neki. Joga volt tudni. Ha szerettem, ennyivel tartoztam neki. Nem hagyhatom benne tovább ebben a gyötrő bizonytalanságban. – Em, én nem akarlak itt hagyni – hintek egy apró csókot az alsó ajka szélére. – Csak te vagy fontos. Mindig is te voltál… - veszek halk, reszketeg levegőt, mielőtt kifújnám. – De nem tudom ezt mondani.

Sean&Emily

I am not afraid anymore
Standing in the eye of the storm

Nehéz dolog a bizalom. Főleg, ha saját magadban nem bízol. Főleg akkor, ha tudod jól, hogy a beléd ívódott kétely, egyre terebélyesebb krátert hagy a szíveden. Nem attól féltem, hogy fájni fog, hisz voltak időszakaim, amikor csak ez volt az egyetlen ami életben tartott. Meg voltam róla győződve, hogy ez most így van, éppen csak annyi változott, hogy a fájdalom okozta hiányhoz nem tartozott cselekvés, ami nyomott hagyna a bőrömön. A hegek, amiknek rejtekéről, csak egyetlen ember tudott, az a férfi aki sokkal jobban ismert még saját magamnál is. Most mégis úgy nézek vissza rá, mintha megváltozott volna köztünk valami. Érzem, ahogy a szívem visszafordíthatatlan tempóval lovalja bele magát, arra amit még a saját fülemmel nem halottam, legalábbis nem Seantól. Tőle kellett halljam, akármi is volt a válasz, akkor is tudnom kellett, mert ez már nem csak rólam, vagy róla szólt. Ebbe valahogy sokkal több minden szorult, mint egy vén öregember vádaskodó szavai, nem ez volt, ami elvette az eszemet, és magamból kikelve fel alá járkáltam, mint aki nem bír egy helyben maradni, hisz a felgyülemlett energiát, és dühöt nem tudta hol levezetni. Féltem, a lábaim menekülni vágytak, de a ház falai megakadályoztak, bár szívem szerint átrohantam volna, még a nehéz falszerkezeten is, csak ne kelljen szembe néznem a valósággal. A mélyről jövő késztetés, egyre jobban tülekedett fel, a torkomat elszorítva, mintha minden egyes levegő vételemet megakadályozta volna, egy láthatatlan fal, amit a kimondott szavakkal építettem, majd ékeltem a nyelőcsövembe. Ennek ellenére továbbra sem mutattam a bennem éledező fájdalmat, csak egy árulkodó mozdulattal simítottam végig a torkomon, de az ingernek nem engedtem túl sokat, és egy ideges mozdulattal a combom mellé eresztettem a kezemet.
- Lehet jobb lett volna, ha hagyod, hogy akkor aggódjak, mint hogy most, és olyan válaszokat keressek, amikkel csak rosszra tudok gondolni. Sean, az istenért nem csak ő volt az egyetlen nő munkatársad, az összesről tudtam. Te mégis eltitkoltad.- szólalok meg egy szúszra kipréselve magamból a szavakat.- De őt furcsamód kihagytad. Talán közelebbi barát volt? Vagy miért? Tényleg nem értem miért….- rázom meg a fejemet, mint akinek tényleg nem fér a fejébe, hogy miért maradt előttem ez titokba. Nem értem, hogy miért most kell egyáltalán tudnom a létezéséről, főleg, ha egy évig ott volt velük. A szám elé kapom a kezem, és az ajkaimba marok erősebben, mint kéne, de más nem tudott kizökkenteni ebből az állapotból. Ahogy abból sem, hogy a sírás egyre erősebben szorította a mellkasomat, és állta el a levegő útját. Miért történik ez most? Szeretnék, abba kapaszkodni, hogy ez miatt én vagyok a hibás, mert nem kellett volna visszamennem. Egyáltalán semmi kibaszott keresni valóm nem volt ott, hagynom kellett volna az egészet a francba. De zavart, ahogy Seanról beszélt, ahogy az is, hogy ennyire ingerülten tette, hisz ő mentette meg az életét, hálával tartozna neki. Az volt a tervem, hogy majd jobb belátásra bírom a férfit. Azok a részletek, viszont beleültek a gondolataim kellős közepébe. A gyerek szó hallattán, pedig úgy éreztem, hogy megingott alattam a föld. Annyi minden járt a fejemben, és tudtam hogy egyáltalán nem jogos azt feltételezni, hogy viszonya volt. A helyzet viszont minden szempontból ellene szólt, főleg amennyire el akarta kerülni a választ. Vagy ha nem kerülte el, akkor csak félig kaptam meg, mintha folyamatosan valamit a homályban hagyott volna.
Újra megteszek, egy újabb kört a szobában, remegő arcizmokkal nézek rá. Kérlelem szinte. hogy vessen végett, ennek vagy csak állítsa le ezt az egészet, mert én most nem vagyok képes rá.
- Hogy tegyem meg, amikor dühös vagy rám? Nem értem miért reagálsz így. – persze egy részem értette, de annyira másképpen szokta megoldani, ha valóban így elnyújtóznak a dolgok bennem. Más volt, és nem tudtam elmenni ez mellett csak úgy. Tagadhatta a végtelenségig, d e jól ismertem.
- Veled megyek én is. – szólalok meg, utána lépve. Ez nem kérés volt, hanem elhatározás. Ha már ebbe a helyzetbe sodort minket ez a nő, látni akartam. És tudni a miértjét, hogy miért pont Sean, volt alkalmas arra, hogy egy egész történetet építsen köré, amit aztán lenyomhat az apja torkán. Ráadásul, ha az egész valami kitaláció, akkor hogy lehetett olyan ostoba, hogy az egyik munkatárára keni. Miért nem talált ki egy nevet? Az apja viselkedéséből ítélve akármit bevett volna, nem számított volna, hogy az illető létező személy, avagy sem.
Figyelem Sean-t, látom amikor megremeg a keze. Mintha a benne felélesztett fájdalom is csak egyre erősebb lenne. Annyira szükségem volt rá, és a szívem belehasadt, hogy így kellett látnom.
- De ebben nincs semmi logikus, ha nem történt köztetek semmi. Nem értem…én nem…- ugyanoda térek vissza keresem a szavakat, a tekintetem oda vissza cikázik róla, majd a padlóra, mintha a gyanúsan fényesre nyalt padlóra lenne írva a válasz. Keresem, azt ami megnyugtathatna, de legalábbis a feszítő érzést, eltűnteti a mellkasomból, másra sem vágytam, csak hogy megöleljen, és hogy a hajamba suttogja, hogy nincs semmi baj. De még ha kérném is, a testtartása elárulja, hogy nem tenné meg, valami visszatartja tőlem. A szám egy pillanatra elnyílik, mielőtt a levegőbe engedném a szavakat, amiknek súlya van, és ahogy megteszem, és végül felém fordul rá is nehezedik. Az izmai a kabát alatt megmerevednek, normál esetben ezt nem látná az ember, csakhogy Sean-t mindig részleteibe figyeltem. Ahogy rám nézz a meglepettség el színezi még a békés kék tekintetét is, annyira elmélyedek benne, hogy észre sem veszem amikor közelebb lép, és hozzám ér. Nem lépek el tőle, csak próbálom a hullámzó fájdalmat lent tartani, és lenyelni önmagamat.
- Egy hat éves kislány…- ejtek ki csak ennyit újra, mert még az is nehezemre eset, hogy rágondoljak, hogy valahol egy nő talán meg tudta neki adni, amit én talán soha nem fogok tudni. Az arcomat a kezébe simítom még jobban, szükségem volt valamire, ahova menekülhetek, mégis az egészet helytelennek éreztem.
- Nekem nem biztos, hogy lehet valaha is gyerekem..- osztom meg vele remegő hanggal, amik a fejemben járnak. Nem éreztem semmit a szavak után, csak rezignáltan néztem el mellette, majd szépen lassan vissza felé. – Nekem nem lehet…-mondom ki újra halkan. Úgy mondtam ki, mintha biztos lennék benne, de ez benne volt a pakliban akárhogy is nézzük.
- Éppen azt csinálod..- szólalok meg halkan, de az a tehertől nehéz sóhaj, amit kienged, újra visszakormányozza rá a tekintetemet. Bennem ragad a levegő, ahogy várakozom, ahogy várom a szavakat amik megnyugtatnak, és semmissé teszik az állításokat. De nem ez történik. Itt volt a válasz, te akartad Emily… Egy pillanatra a szívem kihagy két ütemet, a mellkasom pedig egyre erőteljesebben emelkedik, minél inkább azt érzem, hogy nem jutok oxigénhez. Az ajkaimon keresztül is megpróbálom, de nem sikerül. Így mielőtt az arcomat el eltorzítaná a kín, elfordulok tőle, keresnem kell egy kapaszkodót, ami a pult márvány lapja volt.
- Nem…nem …nem mondhatod ezt!- szakad fel belőlem a sírással vegyített torok szaggató sikítás. Az izmai megmerevednek, ahogy küzdők a fájdalommal. Minden tompulni kezd, homályosan látok, de annál erősebben érzek. Lüktet benne a a gyötrődés, a felismerés, hogy talán tényleg viszonya volt vele.
- Viszonyod volt vele…- erőltetem ki magamból a szavakat, de egyre nehezebbé válik a beszéd, ahogy az arcom megfeszül, és ahogy a sírás, az őrjöngő hisztéria az arcomba mar.
- Tudnom kellett volna!- mélyül el hangom, még erőteljesebbé válva, míg a kezem egyre erősebben szorítja a pultot, és a testem összegörnyedve próbál bírkozni a bennem végbe menő ismerős nyughatatlan lázas fájdalommal. Addig görnyedek, amíg a térdeim már nem bírják el a súlyt, muszáj engednem, de még kapaszkodom…csak éppen már nem volt értelme.

Emily&Sean

We all have something buried in that lake. Something to lose, something to hide, something more than we are willing to admit.

Megértem, hogy ezt mondja, hiszen az az időszak már annyira távolinak tűnik. Könnyebb elképzelni, hogy akkoriban jobban átvészeltük volna, de abban, hogy jobb lett volna, ha már akkor mindent elmondok, nem értettünk egyet.
Akkoriban számomra az élete volt a tét, ha nem koncentrál és a magánéleti problémái elvonják a figyelmét, elég egy apró figyelmetlenség, egy rossz mozdulat, ha éles helyzetben történik, sosem látom viszont. Ezt a saját munkámból is tudom. Ha a szív zaklatott, a fej sosem elég tiszta, az ember inkább a szerencse kezében van, mint a saját, józan ítélőképessége irányítása alatt. Sok mindent elviseltem volna, de azt nem, hogy elveszítsem; már a gondolat is vad örvényt kavart bennem, aminek a tölcsérje olyan rétegekig hatolt, amivel nem hiszem, hogy valaha is szembenéztem. Tisztában voltam vele, hogy léteztek bizonyos emlékek, amik most is ott gubbasztottak valahol, az elmém egy sötét folyosóján, arra várva, hogy mikor nyitom fel végre a zsilipet, ők pedig bevihessék a sok-sok éve érlelt találatot. De nem akartam felnyitni. Abban bíztam, ha nem bolygatom a múltat, előbb-utóbb ezek is kiapadnak valamikor, elhalnak, elenyésznek, semmivé foszlanak, és számos új élmény tölti majd meg a helyüket. Csakhogy ez is hazugság volt, amire az élet időről időre megpróbált rádöbbenteni. A halál az élet része volt, akkor is, ha ezt nem voltam hajlandó elfogadni. Márpedig én minden létező erőmmel küzdöttem ellene. Sosem engedtem felszínre, de akaratlanul is ez villant be először, valahányszor megcsörrent a telefon, vagy egy nem várt látogató megnyomta a csengőt. Ha valamit megbántam, az nem az, hogy nem beszéltem neki Meggie-ről, hanem az, hogy nem voltam képes betartani a szavam.
- Hát ne keress olyan válaszokat! – ingatom meg a fejem. Nem tudom, miért fúrta most ebbe annyira mélyre magát, de féltettem, ha tovább kapargatja ezt a témát, sérülni fog, ő is, és a kapcsolatunk is. Mindez egy réges-régi félrelépés miatt… az én fejemben egyáltalán nem érte meg, hiszen én tudtam, hogy nem volt jelentősége, de ő biztosan nem ezen a véleményen lesz. Ez volt az utolsó, burkolt kérés a részemről, hogy hagyjuk annyiban. Kérlek, egyszerűen csak hagyjuk annyiban, szűrődött át egy pillanatra a tekintetemen.
Persze, értettem, hogy dühös rám, nem beszéltem neki egy nőről, aki korábban egy évig is a munkatársam volt, gyanús, fordított esetben talán én is éppen így reagáltam volna. Elvégre bizonyos értelemben az elhallgatás is hazugságnak nevezhető, még ha annyira igyekszünk is meggyőzni magunkat, hogy ezek csak ártatlan, elkerülő manőverek. De hogy miért született belőle ekkora káosz, az nem volt teljesen világos. Nem így szoktuk megbeszélni az ilyesmit, minden rezdülésén láttam, hogy iszonyúan fel volt dúlva, mintha nem is ugyanarról beszéltünk volna. Vagy mintha lett volna még valami más is. De ha így volt, miért nem mondta el?
- Nem azért titkoltam el, mert rejtegetni valóm volt. Csak nem akartam, hogy kombinálj. Olyan nehéz megérteni, hogy aggódtam érted? – mondom ki végül, a hangomat feszültség színezte, de inkább le is vettem róla a pillantásom. Nem szívesen beszéltem erről ebben a helyzetben, ezek már nagyon személyes érzelmek voltak, amiről egyébként is nehezen szoktam, az elmém egy része pedig tudta, hogy ezzel az elmérgesedett vitával csak bánthattuk egymást.
- Nem rád vagyok dühös, hanem a helyzetre – pontosítok, miközben lecibálom a fogasról a kabátomat. Az viszont tényleg megőrjített. Ez a sok számomra is megválaszolatlan kérdés, és ez az egérszorító, amibe kerültem miatta. Látni, hogy Em így ki volt borulva, és még csak segíteni sem tudtam. A feszültség hullámzott bennem, már abban sem voltam biztos, hogy kibírom az ajtóig, hogy ne valljam meg neki a bűnöm, ami valójában semmin sem javítana. Csak szétrombolná mindazt, amit eddig felépítettünk.
- Az ki van zárva – tiltakozom azonnal, mikor kijelenti, hogy velem jön. Perpillanat magamat is nehéz volt kordában tartanom, nemhogy őt. El sem tudtam képzelni, mi szabadulna el, ha most ketten beállítanánk Meggie családjához. Másrészről, ő sem vitt magával, mikor a kórházba ment kémkedni utánam.
Valóban nem volt benne semmi logikus, ezt én is éppen így láttam. És a helyzet az, hogy ezen az sem változatott, hogy egyszer valóban lefeküdtünk. Nem magyarázta se az apja viselkedését, se ezt a sok képtelen állítást rólam. Még csak azt sem, hogy miért nem beszéltem róla, hiszen jóval azután történt, hogy Meggie már másik laktanyához került. Mikor a kislány elhagyja az ajkait, mégis ledermedek, a levegőm megszorul a mellkasomban. Ez már több volt a soknál, mégis, ahelyett, hogy dühöt váltott volna ki belőlem, éreztem, hogy az ujjaim elfehérednek, émelygés fogott el, mintha a vércukrom pillanatok alatt zuhant volna a padlóig. Egy pillanatra megijedtem. De aztán győzött bennem a logika szava: ez biztosan nem lehetett igaz... Ahogy a többi hazugság sem volt. Nem tettem tönkre az életét, nem volt viszonyom vele, és gyereke sem lehetett tőlem. Arról csak tudnék! Fél füllel hallottam, hogy családot alapított, de teljesen kizárt, hogy az enyém legyen az a gyerek. Ez őrültség.
Viszont most már kezdtem érteni a helyzetet. Emnél ez a fél mondat nem kérdés, hogy mélyen betalált, hiszen a gyerekkérdés amúgy is érzékeny téma volt, mióta endometriózist diagnosztizáltak nála. Most izzott fel csak igazán bennem a harag, a gondolattól, hogy mennyire fájhatott neki, de csak összehúztam az ujjaim, majd lassan kiengedtem, remélve, hogy az indulat nagyrésze is távozik a mozdulattal. Azt is megértettem, hogy nem mehettem most el, neki nagyobb szüksége volt rám. Miért is nem ismertem fel hamarabb? A düh teljesen elködösítette a fejem.
Ahogy megfordulok, a tenyerem gyengéden az arcára simít, érezve, hogy elfogadja az érintésem, felbátorodom, és a jobbom gondolkodás nélkül a derekára siklik, hogy közelebb húzhassam magamhoz, egy szoros ölelésbe zárva.
- Ezt már megbeszéltük, Em – suttogom a halántékára, egy puha csókot hintve rá. Az ajkaimat ott hagyom a bőrén, úgy mormogom el a folytatást. – Ha lesz, lesz, ha nem, az sem baj. Nekem te vagy, aki számít. – Szerettem a gyerekeket, és vágytam rá, hogy egyszer nekünk is legyen, de az örökbefogadástól sem zárkóztam el. Beszélgettünk már erről, ennek ellenére tudtam, hogy hajlamos volt túlságosan pesszimistán látni ezt a kérdést. Mintha nem tudna nekem megadni valamit, pedig nem akartam, hogy így gondolja. – Minden más megoldható valahogy – próbáltam megnyugtatni, és egy kicsit talán magamat is, mert mostanra elhatároztam, hogy elmondom neki. Ha bevallom, és látja, hogy őszinte vagyok, talán könnyebben tisztázom magam a másik két vádpont alól. Nem őrlődik tovább kétségek között, hanem kap egy számára is elfogadható magyarázatot. Jelen helyzetben, úgy láttam, ez volt a kisebbik rossz. Enyhén hátrébb húzódom, hogy ránézhessek, nem rejtőzködhettem tovább a lelkiismeretem elől, a szemeim szomorúak voltak, a szívverésem pedig megugrott, ahogy meghallottam a hangom.
Emily reakciója viszont erősen mellkason vágott. A szavaiból sütő fájdalom összeszorította a szívem. Ahogy elfordul, és a pultra támaszkodik, odalépek hozzá, és a tenyereim óvón illesztem a vállaira. Sejtettem, hogy ebben a helyzetben nem vágyott az érintésemre, de nem tudtam visszafogni magam. Annyira meg akartam értetni vele, hogy a fejében cikázó gondolatok többsége nem valós, és hogy ez az egész a kettőnk dolgán egyáltalán nem változtatott soha.
- Nem volt viszonyom vele, Emily, esküszöm, csak egyetlen alkalom volt, semmi több – igyekszem minél világosabban tisztázni előtte a helyzetet. – Sajnálom – gördül le az ajkaimról a szó, és Isten a tanúm rá, annyira bántam. – De semmi más nem igaz ebből az egészből. Azóta egyszer sem találkoztam vele.

Sean&Emily

I am not afraid anymore
Standing in the eye of the storm

-Akkor mit keressek Sean? Nem értem, miért nem beszéltél róla, ha már több ideje ott volt nálatok! Elég aggasztó, hogy nem is beszélsz róla, majd hirtelen több év után valahogy mégis vele hoznak szóba! Ez több mint furcsa.- rázom meg a fejemet ellenkezve, mert hiába is vártam tőle akármilyen választ nem kaptam meg. Olyan volt, mintha direkt tartott volna ebben a bizonytalanságban, ami egyre nagyobbra nőtt bennem, ahogy egyre jobban ellenkezni kezdett. Ha erről nem tudtam, akkor még miről nem tudhatok? Egészen eddig, fel sem merültek bennem kételyek a kapcsolatunkkal, de most mintha minden rám omlani készülne, az is amiben eddig annyira erősen hittem. Ismerős volt az érzés, és azt hittem többé nem fog visszaköszönni, legalábbis Sean mellett biztos voltam ebben. De ahogy az előttem álló férfira nézek, hirtelen a vonásai is ismeretlenné válnak. Keresem a tekintettemmel, azt amibe eddig kapaszkodtam, a támaszomat aki mindig mellettem volt, amikor túl mélyre estem abban a bizonyos gödörben. De valahogy minden érzékem azt suttogta, hogy nem támaszkodhatok rá, nem engedhetem meg magamnak azt, hogy másra bízzam az érzéseimet. Nagyot nyelek, ahogy próbálom a torokomból feltörő keserűséget elnyomni, miközben Sean szavairól  a lényeget igyekszem lefejteni, de nem sok haszna volt, mert a szavak mögött ott pulzált továbbra is az érzés, hogy valamiért nem beszélt erről a  nőről.
- Soha nem kombináltam Sean egyetlen munkatársaddal sem.- jelentem ki, hisz tényleg így volt, nem fordult meg a fejemben, hogy ez valaha is megtörténhet, hisz amikor összejöttünk, teljes bizalmat adtam neki. Azért mert szerettem, és azért, mert tudtam, hogy szüksége van rá, a kötődésre, ami csak bizalommal tudott kialakulni köztünk.
- Miért gondoltad azt, hogy pont vele fogom ezt tenni?- teszek fel újra egy kérdést, habár a választ tudtam, nem miattam gondolta így, hanem maga miatt. – Tetszett neked ez a nő  Sean? – nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg, a hangom rezzenéstelen, mintha felkészültem volna a válaszra, amit sejtettem, de tőle akartam hallani. Más magyarázatot aligha találtam erre az egészre, vagy arra hogy aki egy évig ott van vele, nem említi, majd jó pár év után visszatér a múltból kísérteni. Nem is akárhogy, egy hat éves gyermekkel. Hinni akartam benne, hogy csak véletlen, abban amit Sean mondott, hogy ez az egész, csak egy agyszülemény, amit az apja talált ki zavaros elme állapotban, d a tények és Sean titokzatossága csak ellenne dolgozott.
- Ez nem az értem való aggódásról szólt Sean, ebben biztos vagyok, csak meg akarom érteni, hogy akkor miről. De nem adsz lehetőséget arra, hogy megértsem, és igen zavar, hogy nem értem, amikor rólad, és egy nőről van szó, akiről azt állítják, hogy viszonyod volt vele. Bízni szeretnék benned..- hangom erőteljesebb, de mégis úgy kérem, mintha már szinte azért könyörögnék, hogy mondja el mi ez az egész. Érzem, ami belőle sugárzik, látom, ahogy az arcizmai megfeszülnek, és ahogy a tekintete erőteljesebbé válik. Annyi érzelem játszott az arcán, mégsem  maradt nyugton egy pillanatra sem, ami alapján be tudtam volna azonosítani, hogy éppen most dühös, szomorú, fel van háborodva…annyira szerettem volna legalább a vonásaiból olvasni tudjak, de az én nyugodt kiegyensúlyozott Seanom valahol máshol járt, ami megijesztett. Akkor láttam utoljára ilyennek, amikor azon volt, hogy leszokjon. Elnehezült a szívem az emlékre, mennyire akart belém is kapaszkodni, de közben szüksége volt arra is, hogy az addiktív szereknek is teret adjon. Nem bántam, egy percét sem, újra végig csinálnám vele…most viszont nem tudtam mivel állok szemben. Hisz ez nem a drogról szólt, minden egy számomra ismeretlen, de idegesítően jól  csengő női  névről szólt.  Túl váratlanul ért, nem tudtam akkor sem szabadulni, Maggie Williams nevétől, amikor beléptem a házunk ajtaján. Talán én vártam tőle sokat, vagy csak volt egy létező magyarázat a fejemben,  ami logikusnak tűnt, és csak azt voltam hajlandó elfogadni?
- De menni akarok!- ejtem ki újra akaratosan a szavakat. Bár már magam sem tudtam, hogy valóban menni akartam, vagy csak egszerűen azt a folyamatosan égető érzést, akartam volna csillapítani, vagy nem figyelni rá. Elfelejtettem milyen érzés, amikor az embernek a lelke fáj a szíve pedig csak egyre csak dobog, mikor éppen arra vágynék, hogy csak álljon meg végre. Amikor a bátyám többé nem keresett, és az én próbálkozásaimat is kerülte, valahol tényleg olyan volt, mintha egy darabomat leszakította volna. De vajon magával vitte? Vagy csak elhajította valahol? Megrázom a fejemet, nem akartam erre gondolni, de az ismerős fájdalom felhasította a régen elhagyatott érzéseket is, amiket nem ápoltam le, egyszerűen csak véresen összevarrtam őket, de igazán soha nem gyógyultak be.
- Megbeszéltük, de akkor sem lehet…- mondom ki a hangom a sírástól megreccsen, hagyom hogy magához húzzon, hagyom hogy elringasson  abban a tudatban, hogy minden rendben. Az ajkainak érintése a bőröm alá furakszik. Nem vagyok képes arra, hogy megint megküzdjek az elhagyatottság érzésével. Gyenge voltam hozzá. Megrázom a fejemet a mellkasának dörgölve a sírástól nedves arcomat. Bármire képes lettem volna,  ha meg adhatnék neki mindent amire vágyhat, de hirtelen túl kicsinek, és kevésnek éreztem magam bármihez is. Csak a karjában akartam lenni…de a következő szavai egyre messzebb löktek tőle. Már semmi más nem létezett, csak  ahogy próbálok levegőhöz jutni, és ahogy  az asztalt szorongatom egyre erősebben. A gerincem meghajol, beleroskad az éles érzésbe, ami egyre erősebben dolgozott bennem.  Erőszakosan rántom ki magamat az érintése alól és nyögök fel a szavai hallattára. Sikítani tudnék újra, mégis minden feszültség bennakad és őrölni kezd folyamatosan.
- Szóval semmi több..- ismétlem a szavait, ahogy felegyenesedem, de továbbra sem nézek rá.
- Hogy higgyek neked Sean? Mondd meg hogyan?- kérdezem, míg a szavak erőteljesen furakszanak elő a torkomból, és nagy indulattal fordulok meg.
- Eltitkoltad előttem, még ennek a nőnek a létezését is, egy kibaszott szóval nem említetted! És most azt várod tőlem, hogy higgyem el, hogy egy éven keresztül nem keféltél vele? Te tényleg ennyire hülyének nézel? – már nem számított, az sem, hogy a torokomból feltörekvő szavak, egyre fájdalmasabbá váltak, olyan harag gyúlt bennem, amivel nehezen tudtam megküzdeni, muszáj volt a közelebből elmennem, nem bírtam volna elviselni, ha most a közelségével próbál megnyugtatni.
- Az én hibám, tudnom kellett volna, hogy senki sem képes arra, hogy várjon…főleg nem ennyi időt…- haragudtam magamra, rá az egész helyzetre, és főleg arra, hogy mennyire naiv voltam.
- Miért nem szóltál Sean? – nézek rá pirosló arccal míg próbálom a bennem lévő feszültséget ledolgozni azzal, hogy ide-oda járkálok a konyhasziget mögött . Gyűlöltem, hogy nem tudom, már a saját reakciómat sem irányítani, nem voltam következetes, hol dühös voltam, hol pedig értetlen az egész helyzettel kapcsolatban.
- Nem kellett volna elmennem…- szólalok meg újra magam elé meredve, ahogy a saját csapdámba szorulva, próbálok valahogy az érzelmi labirintusomból kijutni.  Minden erőmmel ezen voltam, hisz egyszerre fájt, nem tudtam mit kezdeni a sajgással, ami a teljes testemet kitöltötte, sem pedig a feszültséggel, ami még terhesebbé és élesebbé vált, ahogy Seanra vezettem néha a tekintetemet.
- Ne mondd nekem, hogy sajnálod! Gondolom miközben megdugtad, annyira nem sajnáltad, hogy eszedbe sem jutok! - törlöm ki a könnyeimet idegesen a szemeimből, nem akartam sírni, nem akartam ideges lenni, egyszerűen csak nem akartam létezni...nem lehet valahogy kiszállni?

Emily&Sean

We all have something buried in that lake. Something to lose, something to hide, something more than we are willing to admit.

- Leginkább semmit nem kellene keresgélned, hanem megvárhatnád, amíg én elintézem a dolgokat – célzok elsősorban a kórházas látogatására, és úgy amblokk erre az egész ügyre. Engem ért támadás, engem vádoltak meg, és az nem segít sokat, ha még ő is megkérdőjelez. – Nem tudok válaszokat adni, mert eddig még nem volt időm utánajárni, hogy mi ez az egész. Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy kettőnk közül te vagy a tájékozottabb. – Ő beszélt a fickóval, a mentőben is, és ezek szerint ma reggel is, mégis tőlem várja, hogy rakjam össze a sztorit.
A hangom most már nyugvópontra talált, a feszültség aktív részét az előbbi vitában kiadtam, most már inkább csak az izmaimat feszíti és belülről nyomaszt, főleg az, hogy emiatt a szarság miatt egyre közelebb kerültünk ahhoz, amit sosem lett volna szabad megtudnia. Szerettem volna elkerülni, de a helyzet az, hogy ha valami igazán megérintett, azt mindig megérezte rajtam. Ha itthon lett volna, bizonyára ezt a Meggie-ügyet is hamar bevallottam volna, most viszont már annyi idő eltelt…
- Em, évekre a világ másik felére vonultál. Honnan tudhattuk volna, hogy mi lesz? – Igaz, előtte az Akadémia sem könnyítette meg a helyzetet, de ez akkor is egy teljesen új kihívás volt. Nem tudhattam, mit hoz ki belőle a távolság. Mint látszik, a saját erőviszonyaimat sem tudtam helyesen felmérni. Hogy tetszett-e Meggie? Ez volt az igazi jackpot kérdés, ugyanis nem létezett rá jó válasz. Ha azt mondom: igen, az kábé egyet jelent a beismerő vallomással, de ha azt mondom: dehogy, akkor rávágja, hogy ebben sem mondok igazat. Láttam rajta, hogy erre készül, teljesen rá volt feszülve a témára. – Nem nőként tekintettem rá, hanem egy tapasztalatlan újoncként, aki a nőiségét lépten-nyomon túlkompenzálta, hogy megmutassa, van olyan kemény fából, mint mi. De sok időt töltöttem vele, és attól féltem, hogy nem értenéd meg. – Hisz’ ismert, pontosan tudta volna, hogy foglalkozni fogok vele. Meggie-n nem volt nehéz észrevenni, hogy néhány dologban segítségre volt szüksége, akkoriban pedig időm is volt rá, hogy bűntudat nélkül megtehessem. Egyáltalán nem akartam kikezdeni vele, valójában később sem, inkább csak nagyon rossz pillanatban kapott el. De ez nem volt túl jó mentség.
Mikor nyíltan meghazudtolja a szavaim, mégis újra felfortyanok. A tekintetemen látszik is, hogy megkeményszik, nem akartam kimutatni, hogy fájt, amit mondott. Szóval ilyen biztos volt benne, hogy mit éreztem? Akkor mégis minek erőlködök? – surran be az első önhatalmú gondolat az indulat mögött. És legfőképp, miért vagyok ilyen idióta, hogy ilyesmiről beszélek neki, mikor máskor egyáltalán nem szoktam. Ez minden másnál világosabban rámutatott, hogy mennyire aggasztott a helyzet, mégpedig azért, mert tudtam, hogy mi felé sodródtunk.
Összepréselem az ajkaim és bólintok. – Oké, akkor nem. – Kezdtem úgy érezni, hogy nincs is igazán ráhatásom arra, hogy mi történik és mi nem. Emily a legkisebb részben sem hajlott rá, hogy félretegyük ezt a kérdést, azonnal akarta a válaszokat, a hiányukban pedig saját verziót kreált, amiből nem is engedett. Mégis hogyan oldhattam volna fel ezt a helyzetet?
Egyetlen megoldás tűnt lehetségesnek: ha elmondom, amit annyira hallani akart, az egyetlen morzsát, amivel jelenleg többet tudtam nála, és reménykedtem, hogy túl tudjuk élni ezt a titkot. Fogalmam sem volt, hogy hogy fog rá reagálni.
- Ha bíznál bennem, akkor már rég nem erről beszélgetnénk – mondtam ki végül csendesen, nem néztem rá, de azt hiszem, ez volt az a pont, mikor tényleg elhatároztam. Hirtelen megláttam, hogy innen már nem lehetett visszafordulni, sem kikerülni a csapdát. Egy út volt csak: bele kellett gázolnom, és vállalni a következményeket.
Magamhoz húztam, mintha minden bánatára gyógyír lehetnék, ahogy megcsókoltam, majd beleszakadt a szívem a gondolatba, hogy talán nem tehetem meg újra. Reméltem, hogy nem így lesz, de a pakliban sajnos benne volt. A feldúltsága pedig nem sok jóval kecsegtetett.
- Ezt nem tudhatod biztosan… – mormogom a fülébe, nem akartam hagyni, hogy így belelovallja magát. A betegsége nem azt jelentette, hogy nem lehet gyermeke, még ha most sötétebben is látta a helyzetet.
Ahogy kirántja magát az érintésem alól, a szívem erősen dobban, az izmaimban benne égett a mozdulat, hogy a köztünk tátongó teret újra átlépjem, de nem akartam erőszakkal. Ki kellett várnom, amíg a legsötétebb felhők elvonultak, akkor is, ha piszok nehéz volt megállni.
- Attól, hogy egyszer hibáztam, még nem lettem más ember – vetem ellen, mikor azt kérdi, hogyan bízhatna meg ezek után bennem. A hangom nem idomul az övében formálódó keménységhez, inkább kérve nézek rá, hogy próbáljuk meg megbeszélni ezt. Tudtam, hogy mérges, és hogy ki kellett adnia magából, de a belőle áramló indulat szinte engem is letarolt. – Nem nézlek hülyének, Em, ez az igazság. Ha bármit is akartam volna Meggie-től, akkor most nem lennék itt veled – próbálok érvelni, hogy gondolja ezt át. – Ha nekem nem hiszel, higgy abban, hogy szeretlek – mondom ki, a szemébe nézve. Ezt nem kérdőjelezhette meg. Ezt éreznie kellett. Annyi minden volt már mögöttünk. – Nem volt viszonyom vele, és ennek sem kellett volna megtörténnie.... – Már a nyelvemen volt, hogy elmondjam, mi történt aznap este, hogy mi minden játszott közre, de hirtelen minden szó annyira kicsinyesnek és magyarázkodásnak tűnt, hogy nem tudtam kimondani.
- Nem a te hibád, ezt én szúrtam el – söpörtem félre azonnal a mondatot. Azt végképp nem akartam hallani, hogy magát hibáztatja. Mi értelme lett volna? - Miről kellett volna szólnom? Hogy hiányzol? - Minden egyes hívásnál elmondtam. Kérnem kellett volna, hogy jöjjön haza? Amíg ő nem akart, miért erőltettem volna?
- Akkor nem lettél volna önmagad - ingatom meg a fejem. Ki akart menni, ez egyértelmű volt. Én pedig nem akartam az a férfi lenni, aki mellett feladja az álmait, majd szépen lassan magát is. A pulthoz lépek, és töltök egy korty whiskeyt, hogy leöblítsem a torkom, és lejjebb nyeljem a formálódó gócot. Ezen már úgysem tudtunk változatni. A kérdés inkább az volt, hogy mihez kezdünk most. A megjegyzésére leteszem a poharat, és az asztallapra meredve, kényelmetlenül megnyalom az ajkam. - Pedig akkor is sajnálom. Mást nem tudok mondani - nézek vissza rá.

Sean&Emily

I am not afraid anymore
Standing in the eye of the storm

Nyugtalan voltam. Sean próbálkozásai a megnyugtatásomra sikertelenek voltak, rémisztő volt. Minden izmom remegett, és egyre erősebben feszültek meg a bőröm alatt. Fájdalommal járt már az is, ahogy pislogással igyekeztem elnyomni az előbukkanó kövér könnycseppeket, amiket gyűlöltem. Egész életemben azt tanultam, hogy az érzelmek kimutatása, csak hátráltat, ebben a helyzetben viszont nem találtam más menekülő pontot. Akárhova néztem, csak falakba ütköztem, és Sean szavai csak még inkább megnehezítették ezt.
- Elintézed? Ezen mit intézel el Sean? Ha Maggie neve nem köthető semmihez, amihez neked is közöd van, akkor mit intézel el ezen? Azt mondtad nem tudod, miért éppen téged szúrt ki Maggie apja, akkor most miért akarod annyira meg tudni az okát?- teszem fel a kérdést, kezdtem összezavarodni. Ha tényleg nem volt miért aggódni, és csak arról van szó, hogy Maggie apja összekeveri valakivel…lassan kezdtem beleőrülni ebbe az egészbe. Lassan már én is azt kívántam, hogy bárcsak ne mentem volna vissza, és hagytam volna annyibban az egészet. A kételyt amit ébresztett bennem, azzal pedig meg tudtam volna küzdeni, én mégis valamiért így döntöttem, és már magam sem tudtam az okát, hogy miért.
- Valóban nem tudhattuk, de arra nem voltam felkészülve, hogy majd évekkel később valaki azzal gyanúsít meg, hogy viszonyod van egy másik nővel, míg én évekig kint voltam…- végülis minden gond nélkül megtehette, semmi sem akadályozta meg benne, és nem volt senki mellette. Miért ne tehette volna meg? Egyre nagyobb a kérdőjel a fejemben, amivel már nem bírok megbirkózni. Hallani akartam, de magam sem tudtam igazán, hogy mit. Mert semmi nem nyugtatott volna meg, ez volt az a pont, amikor több évnyi távolság vágott pofon, olyan erősen, hogy tudtam, hogy most ott marad a helye. Ez nem fog begyógyulni, és nem is fog halványulni, ott fog égni az arcomon, és minden érintésre érzékeny lesz. Nagyot nyeltem, mert olyan volt mintha valaminek az előszelét éreztem volna, amit több év távlatából észre sem vettem. Olyan gondtalanul éltünk, és annyira boldogok voltunk, most pedig a kártyavár összeomlik. Azt mondják, mindegy melyiket húzod ki, de én abban hittem, ha az alap lapokat választod…akkor minden más is rád omlik. Sokkal nehezebb lesz, és még nehezebb lesz alóla kimászni. Az arcom zavarodottá válik, a szemem sarkában elmélyülnek a ráncok, ahogy koncentrálok, hogy ne sírjak, míg a kezeimet tördelni kezdem, vagy éppen próbálom a pulton pihentetni.
- Sean, én többnyire férfiakkal dolgoztam..és te toleráltad. Én pedig viszonoztam ezt, mert bizalmat szavaztam neked. Ez az egész amit mondasz, csak egy kifogás, ami mögött nyilván az bújik meg, hogy tetszett neked ez a nő, ami nem számítana akkor sem, ha egészen idáig legalább arról tudtam volna, hogy létezik!- sodrodnak le az ajkaimról a szavak egymás után, nem tudtam csak arra gondolni, hogy mi van, ha az amiket ma hallottam igazak. Annyira egybevágó volt az egész, és Sean áramló indulatai összecsaptak az enyémmel, éreztem őket, akár egy magával ragadó hullám, ami jobb esetben mást eredményezett volna, most viszont válaszokat akartam, ami arra sarkalt, hogy sokkal erőteljesebben vívjam ki az akaratomat. Nem tudtam, hova vezet az egész, de neki tudnia kellett valamit, hisz ő ismerte a nőt, és nem én.
- Én csak szeretném tudni mi ez az egész..- rázom meg a fejemet, mert már az sem tudom igazán, mit mondhatnék. Egy valami körül jártak a gondolataim, mi van ha Maggie kislánya tényleg az övé? Ennek az eshetősége, ejtett annyira kétségbe. Ott volt egy gyerek…önző módon nem arra gondoltam, hogy egy gyerek talán apa nélkül, hanem arra hogy nem az enyém. Nagyot nyeltem, visszanyelve a keserű epét, gyűlöltem magamat a gondolataim miatt, rossznak éreztem magam tőle, és valaki olyannak, aki nem tud felülkerekedni a saját sérelmein.
- Te is hallottad az orvost, kicsi az esélye annak, hogy teherbe esek.- fúrtam az arcom törleszkedve Sean nyakába, próbáltam megnyugvást találni, azzal hogy mélyre szívtam az illatát. Keveredett az édes palacsinta tészta elegyével a saját, megmásíthatatlan aroma, amitől a lelkem megnyugszik.
De a megnyugvás helyett, valami egészen más vár rám, olyasmi amitől a magányosság érzése fog el hirtelen, akkor is ha itt van velem. A szavai olyan erővel csapódnak a mellkasomba, hogy úgy érzem, mintha mindent porrá zúzna odabent.
- Hazudtál nekem egész végig most is, pedig tudtad mihez köthető ez az egész. Miért kéne bármiben bíznom, hogy mással kapcsolatban nem teszed meg ezt? – épek a pult mögé, hogy még több távolságot tudjak tartani, nem bírtam el az izmaim remegésével, és azzal sem túlzottan álltam jól, hogy a könnyeimet viszatartsam.
- Úgy tűnt valamit akartál tőle, mert mégis lefeküdtél vele. Most pedig azt várod tőlem, hogy higgyem el, hogy nincs vele viszonyod, úgy hogy eyszer csak a semmiből mégis csal feltűnik a neve…Sean gyereke van, és lehet tőled!- ejtem ki újra erőszakosan a szavakat, amik újabb, és újabb sebet ejtenek rajtam, de ez volt az a pont amiben úgy tűnt Sean sem lehetett elég biztos, hogy az övé vagy sem.
- Hogy tudsz úgy szeretni engem, miközben egy másik nőt csináltál fel? – nyersen hangzott, de így volt. Akármennyire is bíztam az előttem álló férfiban, már az is megkérdőjeleződött bennem, hogy tényleg csak én nem láttam a jeleket, és Sean mindvégig csak azért volt velem talán, mert sajnált. Hajlamos volt önmagát feloldozni valaki másért, így nem lehettem biztos benne. Elfordulok tőle, és lehajtom a fejemet, próbálom összeszedni magam, de a lelkem olyan présbe került, ami egyre inkább csak szorított, egészen addig, amíg el nem pusztítja azt. Ahogy kiengedem végül a levegőt a számon keresztül a kérdés amit maga után von, csak annak volt a kulcsa, hogy még nagyobb fájdalmat okozzak vele magamnak, és neki is.
- Védekeztetek? – remeg meg a hangom, a csend pedig annyira éles, hogy bántja a fülem amikor az egyik csepp az arcomról, a márvány pultra cseppen. Kezeimet mereven tartom a pulton, ez volt az egyetlen, ami jelenleg megakadályozta, hogy ne hulljak darabjaira. De fogalmam sem volt, mi lesz ha eleresztem.
- De az én hibám, nem kellett volna elmennem..vagy ha el is megyek észre venni, előbb hogy ez nem fog működni. Ezek szerint már akkor vettem észre, amikor késő volt..- a szavak súlya nehézkesen gördül le az ajkairól.
- Ez számított volna akkor a legkevésbé, hogy önmagam vagyok vagy sem..- fojtott a hangom, mert a készülő robbanás, még csak most érte el a végpontot.- Cseszek rá, hogy önmagam leszek vagy sem, ha tudom, hogy közel vagyok ahhoz hogy elveszítselek! És megtörtént! Itt van..- fordulok meg nagy indulattal.
Nem hittem a szerelemben, legalábbis olyanban nem, amit a mesék és a filmek lefestenek. Én a szerelmet úgy láttam, akár egy virágot, ami ellenáll a viharnak, igaz elveszti pár szirmát, de attól még virágzik. De most fogalmam sem volt, hány szirmot vesztettem el, talán egy sem maradt.
- Én azt sajnálom, hogy 11 évnek így kell, hogy vége legyen..- nézek könnyes szemekkel vissza rá, érzem, ahogy folyamatosan potyognak a könnyeim, és a vonásaimon egyre inkább látszik mennyire megyötörnek a saját érzéseim. De nem tehettem más, ha a gyerek az övé, ha bemegfeszítem magam, akkor sem tudtam volna túltenni magam rajta..és jelenleg nem tudom, hogy bízzak meg benne.

Emily&Sean

We all have something buried in that lake. Something to lose, something to hide, something more than we are willing to admit.

Miért akarom megtudni az okát?
- Ugyanazért, amiért te is bementél abba a kórházba. – Utána akarok járni. Bárhonnan nézzük, felkavaró volt; az a tömény gyűlölet és harag, amivel az az alak rám nézett, mellbevágó volt és teljesen lefegyverzett. Éreztem, hogy nem fogom tudni csak úgy kiverni a fejemből, és a kíváncsiság is dolgozott bennem, tudnom kellett a miértjét, minél jobban belebonyolódtunk ebbe a beszélgetésbe, annál inkább.
- Én sem voltam rá felkészülve – vágom rá, épp hogy befejezi a mondatot, düh nélkül, de a hangom határozott, majd megingatom a fejem, ahogy válaszokat keresve a köztünk rekedt ürességet bámulom. Nem voltam rá felkészülve, hiszen nem volt viszonyom, és ez a Meggie-ügy is több mint hat évvel ezelőtt történt már, nem gondoltam, hogy valaha is újra felbukkan még, hogy utólag szúrja hátba az életem. – Ahogy erre a reggelre sem – teszem hozzá egy megkésett betoldásként, ahogy végignézek a mosogatóba dobott serpenyőn, a tányéron tornyosuló ételen, majd a szőnyegen, amiből nemrég a macska nyomait sikáltam ki, abban a hitben, hogy a következő egy órában ez lesz a legnagyobb problémám. – De attól, hogy gyanusítanak, még nem kell, hogy igagz legyen – talál a pillantásom végül Emilyre. Attól még nem kell elhinnie; ám ahogy ránézek, az arcán látom, hogy nem tud hinni nekem. Fordított esetben talán én sem tenném? Olyan nehéz volt beleképzelnem magam. A halántékom lüktetett az elfojtott feszültségtől, éreztem, hogy az ereimben hosszú percek óta pezseg az adrenalin. Amin nem segített, hogy Em ilyen nyíltan kimondta, hogy tetszett nekem ez a nő. Igen, valóban tetszett, nem állíthatom, hogy nem vonzódtam hozzá, de nem annyira, hogy megcsaljam vele. Legalábbis… józanul biztos, hogy nem fordult volna elő. Viszonyom pedig végképp nem volt vele.
- Nem tehetnénk úgy, mintha most sem létezne? – teszem fel végül a kérdést, ahogy a nyakamhoz hajol, ebben a pillanatban még olyan képlékeny minden, ahogy a karjaim közt tartom, mintha még lenne esély, hogy minden kisimuljon. De ez a délibáb, amiben egy kósza gondolat erejéig elringattam magam, hamar szertefoszlik. – Kicsi, de attól létezik. Ahhoz pont elég, hogy reményt adjon – halkítom le a hangom, ahogy az ajkaim az arcától alig néhány milliméterre mozognak.
A kendőzetlen igazság viszont elkerülhetetlenül kiszakítja a karjaimból. A kifakadása hallatán lesütöm a szemem, igaza volt: hazudtam és eljátszottam a bizalmát, ezt nem moshatom le magamról, de annak a gondolata, hogy emiatt minden szavamat megkérdőjelezi, előre és visszamenőlegesen is, fájdalmas súllyal töltötte meg a mellkasom. – Nem hazudtam, Em, ettől még én sem tudom, hogy miért tart háborús bűnösnek az apja – védekezem az ellen, hogy egész végig félrevezettem volna. – Nem volt viszonyunk. Nem volt más, csak egyetlen rossz döntés, amit százszor megbántam azóta. – A gyerek említése viszont engem is mélyen megborított, akkor is, ha ezt igyekeztem minél jobban elrejteni előle. Az aggodalom körbefonta a szívem, és megrémisztett a gondolat: mi van, ha tényleg igaz? De nem, a józan eszem még mindig tiltakozott. – Tudnék róla, ha az enyém lenne. Soha nem keresett meg ezzel kapcsolatban. – Mi oka lett volna titokban tartani előttem? Ő csak jól járt volna vele.
A kérdése és az a nyers, erőltetett tónus egy másodperc alatt elnémít. Mély levegőt veszek, és újabb öblös kortyot iszom a pohárból, mielőtt visszakoppantanám az asztalra. A csend néhány pillanatra megüli a szobát. – Ennek semmi köze az érzelmekhez. Nem voltam józan, Emily. Tudom, hogy nem mentség, de hidd el, különben sosem történt volna meg. Mindig is téged szerettelek, és ez nem fog megváltozni. – Szívesen odamentem volna, és bebizonyítottam volna neki, de az, hogy a pult mögé vonult, azt üzente, ragaszkodik a távolsághoz. A lelkében égő düh és zaklatottság elszigetelte tőlem.
- Igen… – túrok a hajamba, ahogy igyekszem ráncba szedni az emlékeimet. Azt hiszem. Hat évvel ezelőtt már nem most volt, az ital és a felejteni akarás köde sok mindent elhomályosított arról az estéről, de nyilván egyikünk sem akarta, hogy teherbe essen. – Gyógyszert szedett – ugrik be végül a válasz. A fájdalommal fűtött indulat, ami kirobban belőle, teljesen elsodor, az ujjbegyeimből induló hideg zsibbadás végigborzong a gerincemen.
- Ne mondd ezt… – ingatom meg a fejem, ahogy kimondja: már késő, megtörtént, hogy elveszített. – Nem veszíthetlek el.
Mikor kimondja, hogy vége, a szívem szinte belereped ebbe az egyetlen szóba. A tekintetem fátyolossá válik, mély, hangtalan levegőre nyitom az ajkaim. A könnyei mintha az én arcomat égetnék, várom, hogy mondjon még valamit, bármit, amivel enyhíthetné a kimondottak súlyát, de nem teszi. Az érzelmek olyan erővel borítanak el, hogy alig tudom visszafogni magam. A szemem szúrni kezd, összepréselem az ajkaim, majd a fejemet lehajtva megdörzsölöm a nyakam. Rájövök, hogy talán időt kell hagynom neki, míg mindezt megemészti. Talán pár nap múlva máshogy látja majd. Talán. De most nincs esélyem meggyőzni.
Nem akarom megvárni, míg magából kikelve kiteszi a szűröm. – Azt hiszem, jobb, ha ma Harrisnél alszom. – Egy részem azt kívánja, bárcsak ellenkezne, egy másik viszont tisztában van vele, hogy nem fog. Megfordulok, a kezem a kilincsre téve, egy légvételnyi időt még adok magamnak, majd lenyomom, és kilépek az utcára. A hideg levegő megcsípi az arcom, ahogy bezáródik mögöttem az ajtó.