Ryn különös jellem, életének bizonyos pontjain összeszedett és céltudatos, míg máshol mintha ingatagon borulna egyik végletből a másikba, fókuszpontok híján. A pszichológusa szerint gyökértelenségi problémái vannak, sosem volt igazán szoros kötődése a családjához, noha James és Anette Etherton mindent megadtak neki, amire szerintük egy lánygyermek vágyhatott.
Nem kényeskedős típus és mivel ösztöndíjjal csinálta végig az egyetemet, hozzá van szokva ahhoz, hogy teljesítenie kell, ha valamit szeretne. Ha megkérdezik, valóban szereti-e amit csinál, rá fogja vágni, hogy természetesen és csupán az arcán átsuhanó kétkedés az, ami egy alapos megfigyelőt ebben megingathat. Néha hajlamos magára egy üres edényként gondolni és ezáltal átlépni fájdalmon, sérelmeken, egyszerűen kiemelni vele magát mindenből. (Noha a kórtörténete meglehetősen hosszú és színes, nem foglalkozik ezekkel..megy előre, mintha muszáj lenne.)

- Miért hozta el ezt nekem Meryna? - nagyon kérdő a tekintet, amivel Andrea vagyis Dr. Crawler rám néz. Vállat vonok, magam sem tudom miért mutatom meg neki, hisz csak egy darab papír, ami azt igazolja, hogy örökbe fogadtak. Az életemen nem fog és nem is tud változtatni. Halk hümmögéssel teszi le maga elé a levelet és átható tekintettel figyel, már megint azt hiszi, hogy valamit leolvashat az arcomról. - Hogy van a bokája?
Telitalálat, tehát értesült róla, hogy megsérültem az egyik próbán. Viszont Vicky elég tuti fájdalomcsillapítót szerzett és ettől olyan, mintha lábam sem lenne, nemhogy fájna! - Remekül, köszönöm! - felpillantás nélkül mosolyodom el. Ő is tudja, én is tudom, hogy nem fogok most elzarándokolni a traumára és megnézetni, meghallgatni, hogy kíméljem és egyebek. - Na és a súlya? - erre már felemelem a fejemet, már nem haragszom rá a feltételezések miatt. Hivatalból ellenőrzi, hogy nincs-e testképzavarom vagy nem-e hajtom túl magam. - Ugyanúgy, mint eddig. - rájöttem már, hogy ha nem válaszolok a kérdésekre, akkor rossz jelentést küld ki a főnökömnek és próbák, fellépések meg az új lehetőségeim helyett, zarándokolhatok az orvosokhoz, meg a creepy pszichiáterhez. Megint. - Na és az a lány? Sam? - Samantha egy nagyon-nagyon ígéretes társunk volt, amíg nem jött az a furcsa balesete és bele nem zuhant a Hudsonba. - Maga talán tud róla valamit? Mert minket nem tájékoztattak. - én meg nem mentem be. Sam egy elkényeztetett picsa, akinek soha semmi nem elég. Lehet, hogy nem kapta meg az új, flancos lakását és azért borult ki. Vagy mert dugott a koreográfussal, aki nem kérte meg azonnal a kezét. Sóhajt. - Szépen javul az állapota. - horkantok, jó esetben is terápiára küldik, rehabra, hogy az izmait újra helyre tudják hozni. A családja gazdag, megtehetik. - Nagyszerű! - erőltetek némi lelkesedést. Látok némi rosszallást a tekintetében, nem ezt a választ várná. Nem tudom miért kellene automatikusan összetörnöm, mert történt egy ilyen eset. Annyira mániákusan akarja bizonyítani, hogy érzelmileg nem állom ki a próbákat, hogy szinte izzad az erőfeszítéstől. - Meryna, aggódom a viselkedése...pontosabban a reakciói miatt. - az orrnyergemre fogok, komolyan? - Semmi gond nincs a viselkedésemmel. Egy bírságom se volt fél éve! - mindenre odafigyelek, be akarok jutni a továbbképzésre! Ezért hajlandó vagyok tényleg itt ülni hétről hétre és csevegni a semmiről.
- Szóval mit jelent ez a papír magának? - az ismét rövidre vágott hajamba túrok. Mit jelent, mit jelent. - Semmit. Semmit sem jelent. Volt valahol valaki, akinek nem kellettem. Ethertonéknak pedig igen. Klassz szülők. Mit akar hallani? Nincsenek öngyilkos gondolataim, sem útkeresési problémáim tőle. - felállok, muszáj kicsit sétálgatnom. Ő megint hallgat, ha tudom, hogy ez a munka ilyen csendes, itt kötöttem volna ki talán. - Hajlandó aláírni a jelentkezésemet, vagy nem? - vágok a közepébe így a szesszió végén. - Várjunk még egy kicsit, Meryna. Komoly felelősséget készül a vállaira venni.
Talán mondaná tovább, csak én már irányban vagyok kifelé, hatodik hete ezt mondja. Várjunk még egy kicsit, de mire? Mindketten tudjuk, hogy meg tudom csinálni, csak kell a francos beleegyezése hozzá. Hazafelé veszem az irányt. Oda, ahol nem basztatnak fölöslegesen és senki nem kérdezi meg, hogy mennyit ettem és hogy érzem magam a baleset miatt. A csaj bolond liba, nem tudom miért kerítünk neki ekkora feneket. Üzenek Dustynak, hogy időben befutok és bármit is akar, várjon meg vele. A bokám alig érzem, majd meggyógyul. Majd ha kifut a darab, megnézheti akárki. Addig meg...

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Igazán különleges nevet választottál magadnak, nagyon szép a csengése, egy táncművészhez tökéletesen passzol.
Nem lehetett egyszerű örökbefogadott gyerekként felnőni, bár őszintén megmondom, fogalmam sincs, milyen érzés lehet ez. De ha én eveznek ebben a csónakban, biztosan motoszkálna bennem a kíváncsiság, hogy vajon kik lehetnek a vér szerinti szüleim és miért adtak túl rajtam.
Egy elég rejtélyes fiatal nőt ismerhettem meg benned, aki bizonyos dolgokat nagyon komolyan vesz, bizonyos dolgokat viszont nem. Utóbbi kategóriába tartozik az egészséged is, ahogy feltűnt.   Hát ezért nem kapsz piros pontot, ugyanis mindenek előtt saját magadra kéne odafigyelned. Túlhajszolod magad, egyértelműen nem veszed komolyan a problémáidat, amikre a pszichiátered utal. Szomorú volt ezt olvasni, mert ebből később még nagy baj lehet. Ha egyszer az ember elindul lefelé egy lejtőn, nagyon nehéz megállni és visszakapaszkodni. Remélem, te még időben találsz egy jó indokot arra, hogy hátra pillants a vállad fölött és megláss valamit, ami miatt irányt váltasz. Fiatal vagy még, előtted az egész élet szinte, kár lenne most elkövetni valami olyan hibát, ami könnyen elkerülhető lett volna.
A fájdalomcsillapító nem lehet sokáig megoldás a fájdalmaidra. Ideig-óráig segít, de a legjobb megoldás az lenne, ha nem hajszolnád túl magad és hallgatnál a tested jelzéseire. Nagyon remélem, hogy előbb-utóbb találsz valakit, aki segít ráébredni arra, hogy amit te basztatásnak érzel, nem is basztatás igazából. A tüskés modorod és a makacsságod ellenére egy nagyon szerethető, klassz csajszi vagy, akinek már igencsak kijárna a jóból is egy adag.  

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is szabad előtted az út.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!