Már rögtön az elején érdemes tisztázni néhány dolgot, amit gyakorta félreértenek Masonnel kapcsolatban az őt körülvevő emberek kiváltképp, akik hajlamosak a látszatból ítélni.

Szexuális beállítottsága megkérdőjelezhető
Lehet, hogy Mason gyakorta jelenik meg testhezfeszülő, erősen kivágott ruhákban, és az interneten is a kelleténél több ilyen fotó található meg róla. Azonban az első következtetések ellenére teljesen tisztában van a szexuális beállítottságával. Heteroként írná le magát, aki szeret kísérletezni. A szülei mindig is azon a véleményen voltak, hogy a gyerekeik az „open-minded” jegyében álljanak a világhoz, és ne zárkózzanak el az újdonságoktól. Ez jól leírja Masont is, akinek az öltözködése egyáltalán nem köthető a nemi identitásához vagy szexualitásához, mitöbb a hétköznapi öltözete inkább a lezser, hipszter vonalat képviseli, csak a táncos fellépő ruháiban emlékeztet erősen egy latin tematikájú melegbárból szökött pultosra.


Nincs saját személyisége
Elég nyugodt emberként lehet Masont leírni, akit valóban mindig túlragyogott az ellenkező nemű ikertestvére, akiből sugárzik a magabiztosság. Mason már kisgyerekkoruk óta hagyja, hogy a húga, mint egy Marionett bábut, madzagon rángassa, és ennek egy pillanatig se próbál ellenállni. Sőt, mind a két exbarátnője is hasonló személyiségek voltak, mint a húga, magabiztosak, szépek egy kis irányítási mániával fűszerezve. Be kell vallani Mason szeret a céltudatos nők környezetébe lenni, egyedül a táncparketten hajlandó átvenni tőlük az irányítást, az élet minden egyéb területén meghagyja nekik ezt a szerepet. Magát amolyan feministának vallja, azonban, ha racionálisan tekintünk a helyzetére, inkább csak szimplán mazoista, és szeret papucsként viselkedni. Egyébként megvan a magához való esze, és vannak egyedülálló gondolatai is, habár egész életében a húgával egyként azonosították őket, mert Mason sose tért ki a saját véleményére.

Azért táncol, mert máshoz úgyse ért
Igen, Mason lábai és mozdulatai tényleg aranyat érnek. Először 15 évesen Junior II kategóriában nyert világbajnoki aranyérmet latin versenytánc kategóriában a húgával, akivel akkor még együtt táncoltak. Majd a 21 év alattiak kategóriában 18 évesen nyert újabb aranyérmet a világkupán a jelenlegi táncpartnerével. Habár kezdetben nem önszántukból indultak neki a tánckarierrnek ikertestvérével, sokkal inkább az anyjuk önmegvalósítása teljesedett ki rajtuk keresztül már a nagyon korai éveikben, amit a saját gyerekkoában nem tudott megélni. Így Mason életét végig követte a versenytánc, és habár a húga 16 éves korukban más utakat keresett, ő valahogy benne ragadt, holott sose volt álma ezzel foglalkozni. Megelégszik a gondolattal, hogy az anyját boldoggá tudja tenni azzal, hogy ő táncol. Talán az ő álmai inkább a főzés felé irányultak volna, ugyanis az ételek kikísérletezésében, az ízek vegyítésében nagyon jól ki tudja magát élni. Valójában egy kis étteremben, pékségben tudná elképzelni magát, de erről nem igazán szokott beszélni. Cserébe mind a mai napig heti szinten kitartóan edz a helyi és nemzetközi megmérkőztetésekre, a gyakorlások között, pedig alkalmi munkaként fellép ott, ahol éppen igény van rá. Táncolt már étteremben, hajón, fesztiválon, de kezdő gyerekeknek is tanított már alap latin lépéseket.

Elkényeztetett kölyök
A családjának valóban mindig is megvolt a kellő anyagi háttere ahhoz, hogy az ikrek semmiben se szenvedjenek hiányt. Ennek ellenére nem igazán lettek elkényeztetve, őket inkább a ruhástól a hidegzuhany alá típusú nevelési módszerben részesítették. A fegyelmet elvárták tőlük, azonban mégse tiltottak meg nekik semmit, így a saját bőrükön jöttek rá az idióta döntéseik következményére. Mondhatni talán ez hatott úgy Masonre, hogy egy jólszituált, illemtudó fiatalember lett, akinek a rossz szóviccein kívül nehéz lenne mást felróni. Talán csak azt, hogy titkot tartani képtelen.

Ha Mason egy megvásárolható termék lenne, és használati útmutatót mellékelnének hozzá valahogy így nézne ki:

Utángyártott Dirty Dancing játékfigura *

Napi négyszer etesd legalább jókora adagokkal, hogy kibírja a napi 20 órás üzemidőt teljes lendülettel. Ne felejts kávét adni neki a reggeli mellé, különben félholtan esik össze a harmadik lépés után. Ha ez mégis megtörténne az újraindításhoz használj Reese’s mogyorókrémes csokoládét, attól hamar helyreáll a rendszer. Azonban ne feledjük, hogy a játékfigura szója allergiával éli napjait, így komoly figyelmet kell fordítani a táplálkozásához választott ételek összetevőire.

étkezés

Nagy mozgásigénye van, úgyhogy érdemes elvinni sétálni, vagy futni. Ezt néha magától is megteszi, mikor úgy dönt, hogy más élőlények, mint a kutyája, igényeit szeretné kielégíteni egy sétával.

mozgás

Máskor önként túlórázik a táncterembe. Erre azonban oda kell figyelni, mert hajlamos a sírig hajtani magát, és még csak nem is saját érdekekből, pusztán a megfelelés hajtja. Ilyenkor érdemes elmagyarázni neki, hogy milyen gusztustalanul véres egy térdprotézis kihangsúlyozva, hogy kettévágják a csontját, és megfúrják. Akkor kellően megretten, és ugyan egy pánikroham keretein belül, de két napot rettegve tölt el az ágyban.  

pihenés

Fontos, minden edzés után fürdesd meg, mert nem bírja elviselni önön szagát az olyan intenzív cardiozás után, ami után a tüdejét még három hétig keresnie kell a táncteremben. De ez nem csak a hibamentes működést indukálja, sokkal inkább biztonsági előírás, hogy a felhasználók épségét és szaglását megőrizzük. Ellenben, ezen üzemi lépés kihagyása újabb rendszerhibákat okozhat, ami annyit jelent, hogy sokan el fogják kerülni.

fürdés

Az utángyárott Dirty Dancing figura számra fontos, hogy sose hagyjuk egyedül, mert belészorulnak a szavak, és ezt hosszadalmas szerviz eljárásokkal lehet csak orvosolni. Amolyan társasági lény, aki hajlamos sokat járatni az álkapocsizmait a semmi jegyében. Így nézzük el neki, hogy sokat beszél, de semmit se mond. Kiváltképp figyeljünk oda, hogy megfelelő időt hagyjuk az úgynevezett iker töltőn, amiből hamar 100%-os töltöttséget tudunk elérni. Enélkül hamar elérhetjük a korai minőségromlást, és az úgynevezett magány, szorongás és végsősoron a depresszió hibernált állapotba kerülhet a központi motorja.
A motor újraindításához, avagy üzemi állapoton való működtetéséhez elegendő lehet akár egy társas kapcsolat is. Fontos, hogy a használt társ viselje magán a domina jellemvonásokat, hogy a figura agya takarékra kerülhessen, és gondolkodnia se kelljen a kapcsolatban.

társas kapcsolatok

Tartsd szem előtt, hogy három havonta cipészhez kell vinni a lyukasra koptatott méregdrága tánccipőjét. Olykor már a cipész se tud rajta segíteni, és kénytelen vagy újat venni neki. Készülj fel, hogy ez egy tetemes kiadás lesz a családi kasszából, és a pénztárcádnál csak te fogsz jobban zokogni.

rejtett kiadások  

*Nem visszaváltható termék

2006
A lemezlejátszón kigyulladt a piros lámpa, és kissé nyikorogva, de elkezdett forogni a lilásan csillogó CD az olvasóban. Nagy szemekkel csodáltam, ahogyan körbe-körbe forog, miközben a hangfalból is lassanként felzajlott a rádióban akkoriban sokszor játszott Dani California. Apa a konyhában sürgölődött, és együtt dúdolta a lemezzel, miközben apróra szeletelte a répát a leveshez. Nagyon megtetszett, ahogyan a fejét rázva dúdolgat, úgyhogy felkacagtam, ő pedig hátrapillantott felém, aztán tekintete átsiklott a Húgira, aki mögöttem rázta fenekét a dallamra. Úgy tűnt ez tökéletesen boldoggá teszi, mert hangosan és jóízűen elnevette magát. Apa letette a kezéből a kést, és megfogta a húgom kezét, hogy vele együtt táncoljon. Én csak távolról néztem őket miközben megilletődötten rágcsáltama hüvelykujjam. Apa felém nyújtotta az egyik kezét, és az ujjaival intve invitált, hogy táncoljak velük.
- Gyere, Mason! – mondta egy mosollyal, de én csak ingattam félve a fejem. Azonban ő nem hagyta magát, megfogta a kezem és odahúzott magukhoz, hogy táncoljak velük. Először csak félve billegtettem a csípőm, de aztán megtetszett a dolog íze, ahogy apa hülye fejeket vágott, és úgy tett, mintha gitározni, én pedig próbáltam utánozni a mozdulatit, miközben úgy vigyorogtam, mint a tejbetök.
Ezt követően pedig sorra jöttek az akkori sláger számok, amikből egy tucat lemez sorakozott otthon a polcunkon.

2012
- Mason, feszesebben tartsd a kezed! – lépett mellénk Juliette, az akkori táncedzőm. Három éve tanultunk akkor hivatalosan párostáncolni, amit anya eröltetett nagyon, habár ideje sose volt megnézni, hogy mit csinálunk. Engem viszont lendületben tarott a gondolat, hogy mindig lelkesen kérdezett róla mikor véletlen haza tévedt.
Próbáltam nem nézni a Torira, aki hülye fejeket vágott, miközben mögött állva dirigált Juliette. Biztos voltam benne, hogy  röhögőgörcsbe törtem volna ki, ha meglátom az arcát. Próbáltam fegyelmezetten hozzáállni a helyzethez, és megfeszített karokkal kitartani a pozíciót, amibe belefagytunk.
- Magasabbra Mason, még magasabbra – löködte a kezem felfelé, már-már annyira, hogy fájdalmas volt kitartani a pozíciót. –, és ide nézz – felmutatta az ujját, az én nyakam meg kishíján kitört, ahogyan próbáltam a tekintetem rajta tartani. Már ilyen kiskorba nagy önuralomra van szükség, ha az ember versenyezni szeretne, ugyanis hiszitek, vagy nem, de a négyéves kis táncosak olyan komolyan tudják venni magukat, hogy a felnőttek is megirigyelik a tartásuk. Ebbe pedig én borzalmasan rossz voltam, alig pár másodpercig bírtam a helyes pozícióban, utána a karjaim elernyedtek. Minden komolyság szertefoszlott az arcomról, és felkacagtam. Juliette azonban nem volt a leginkább gyerekcentrikus edző, így komoly pillantásokkal utasított rendre, én pedig ijedségemben ismét pozícióba vágtam magam.
A Mas Que Nada című szám hirtelen felhangzott, én pedig megfeszített tempóban igyekeztem a lábaim egymás után szedni, és közben vezetni a húgom, aki úgy tűnt, abban bízik, hogy én tudom mit csinálok. Az ügyetlenségünk okánál fogva egészen későn kezdtünk versenyezni, nehezen szilárdultak meg nálunk az alapok, főként csak bukdácsoltunk hol a saját lábunkban, hol egymáséban. Az első helyi versenyünkre is csak ebben az évben került sor.


2018
Miközben meghajoltam a szívem a torkomban vert a fáradságtól, aznap ez már a harmadik versenykörünk volt, és a tüdőmbe egyre kevésbé jutott levegő. Mégis olyan elképesztően boldog voltam, ahogyan a tömeg örjöngő tapsviharban tört ki. Mikor felemeltem a fejem szemtől szembe találtam magam apa tekintetével. Büszke volt, ezt üzenték a szemei, ettől pedig még szélesebbre húzódott az arcomon a mosoly, ami egyébként eddig is a fejemre volt égve. Megfogtam a Torii kezét, és még egy közös meghajlás után levonultunk a tánctérről. 15 éves létére teljes harcifelszerelésben még egy 10 évet rá lehetett volna hazudni a testvéremre, bár meg kell hagyni, hogy talán pont ezért nagy népszerűségnek örvendett a barátaim körében. Egyszerűen vakítóan ragyogott a mosolyától, és a ruhájára tűzdelt égkövektől. Mivel a versenytánc műfajában sokat számít a megjelenés, így nem csak a táncparketten töltött idő jelentette a versenyt, hanem az azt megelőző idő a fodrászatban, a sminkben, legalábbis a Torinak. Nekem a fejemre kentek tíz kiló hajzselét, amit még egy igazi olasz dzsigoló is megirigyelne, felrángatták rám a félig áttetsző, úgyszintén csillogós ruhát, ami tökéletes párja volt a húgom ruhakölteményének, és én ezzel kész is voltam. Viszont ő megszenvedett ezért a kinézetért, kora reggel indult a napja minden verseny alkalmával, és későig tartott, mert jellemzően az eredményhirdetéseket nem siették el.
Ahogy leértünk a táncparkettről, apa fogadott minket egy-egy nagy öleléssel. O
- Ügyesek voltatok, büszke vagyok rátok – erősített meg minket szavakkal is arról, amit mindig érzékeltet velünk. Ez pedig állandóan megnyomta az adrenalinszintem, úgyhogy nem győztem csüngeni minden egyes betűjén, ami meggyógyította minden kételyem magammal szemben.
Még lement vagy öt kör, mire végre elékeztünk az eredményhirdetéshez. A teremben már csak a lámpafények adtak világosságot, kint az égbolt korom feketére változott ezidő alatt. A zsűri mellett jelképesen felállított dobogóra pedig sorban álltak fel a különböző korosztályok nyertesei kategóriákként. Mi is több típusú műfajban neveztünk, de se a klasszikus táncok, se a 10 tánc kategória nem volt az erősségünk, egyedül a latin táncokban bíztunk. Így mikor elérkezett az eredményhirdetés erre a pontra megfeszülve szorította a húgom a kezem. Nem tudtuk mire számíthatunk, és a feszültség csak egyre nőtt, ahogyan kimondták a harmadik helyezettet, a másodikat, és már csak a dobogó legfelső foka állt üresen. A nap műsorvezetője dörmögő hangján olvasta be nevünket, mint a 2018-as Junior II latin kategória nyerteseit. Ugrálni tudtam volna örömömben, azonban akkora Tori már a dobogó fele rángatott. A zsűri ünnepélyesen a nyakunkba akasztotta a súlyos, csillogó aranyérmet. Az én kezembe a címhez járó elismerő oklevelet nyomták, a húgom pedig egy terebélyes csokrot kapott, ami kis híján leszorított mindkettőnket a dobogóról. Mámoros érzés volt ott állni a dobogó legtetején, ahogyan a tömeg nekünk tapsolt, a kamerák cikáztak körülöttünk, és a vakuk sorra villantak, miközben megállás nélkül vigyorogtunk mind a ketten, és szabad kezünkkel egymásét szorítottuk.

2020
Kis híján elolvadtam, ahogy édes ajkait az enyémhez nyomta. A szívem zakatolni kezdett, és furcsán szorult a mellkasom, szinte alig kaptam levegőt. Nem is tudom, hogy melyik testrészem bizsergett a legjobban abban a pillanatban, de azt fixen tudtam, hogy még több kell nekem belőle. Nem bírtam leállni vele, újra és újra végig futtattam az ujjaim a hosszú hajzuhatagában.  Nehezemre esett ellenállni a csábításnak, hogy azonnal neki essek a tömeg kellős közepén. Mert ugyan addigra, már nem érdekelt a zene, nem érdekelt a tánc, teljesen rászűkült az agyam a házibuli kellős közepén Nadia puha ajkaira, de tudtam, hogy itt kell megálljt parancsolnom az agyamnak és a testemnek egyaránt. Mert tudjuk, hogy minden terhes tini film egy házibuli mosdójában kezdődik óvszer nélkül. Természetesen, ha meg valami az nem volt nálam, úgyhogy muszáj voltam még időben elfojtani a bimbózó vágyat. Finoman eltoltam magamtól, miközben nagyokat nyelve próbáltam koordinálni a saját hormonjaim.
- Keresek valamit inni, hozzak neked valamit? – érdeklődtem, mert valamivel le kellett kötnöm a számat, ha már nem lehetett ő az. Nemlegesen rázta a fejét, és mintha ez a mozdulat egyszerűen végig szaladt volna a testén, a következő pillanatban már a csipője mozdult jobbra és balra. Azt hiszem talán a másodperc töredékére tátva maradt a szám, ahogyan bámultam miközben lehunyt szemmel, teljes átéléssel táncolt a hajába túrva.
Megráztam a fejem, aztán hátat fordítva a konya felé vettem az irányt, ahol néhányan beszélgettek, egy srác pedig derékig benne volt a hűtőben. Nem tudtam eldönteni, hogy nagyon keres valamit, így hűti le magát vagy csak szimplán ilyen pozícióban vesztette eszméletét, és senki sem foglalkozott vele. Tulajdonképpen az empátia semmi jelét se mutatva, inkább csak felkaptam a pultról két bontatlan sört, és visszalépve a nappaliba a táncolók között a szememmel Danny-t kerestem, akivel elvileg együtt érkeztünk erre a kifinomult eseményre. Hamar megpillantottam, mert egészen feltűnő jelenség volt a maga közel két méteres magasságával. Csodálom, hogy az ajtón befért egyáltalán.
- Hallod – léptem mellé, mire ő felém fordult kissé zaklatott arccal. Akkor tűnt fel, hogy ő is kerített magának jobb társaságot mint, amit én nyújthattam. – mindegy…
- Sajnálom, ezt most muszáj megbeszélnünk – mutogatott a csajnak felém, de én nem tudtam hova tenni a szituációt, hogy miért lett ilyen sürgős a távozás. – kösz, hogy kimentettél, azt hittem sose hagyja abba – vallotta be, mikor már hallótávolságon kívülre került a lány - A maradék egy agysejtem is megemésztették a gélkörmök.
- A mik? – kissé megemeltem a szemöldököm, mert nem igazán tudtam, miről is beszél pontosan, holott két nővel is egy fedél alatt éltem.
- Nem lényeg, inkább azt mond Nadiaval mi volt? Volt már egy kis…
- Nem, nem csak smároltunk – sóhajtottam fel gondterhelten.
- Te idióta vagy. Nem lesz még egy ilyen alkalom! Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy Nadia Gardner vette el a szüzességét.
- Kinek veszi el a szüzességét Nadia? – lépett hirtelen mellénk a kedvenc húgom, aminek hatására sikeresen félrenyeltem a korty sört, amit már percek óta ízlelgettem. Köhögve próbáltam szóhoz jutni, de egy idő után már nem is a fuldoklás miatt köhögtem, csak leplezni akartam a szótlanságom. Talán a legrosszabb része az volt az iker létnek, hogy a baráti köreink sok helyen metszették egymást, így gyakorta egy bulikba voltunk meginvitálva, és bár én ezt alapból imádtam, de abban a pillanatban a hátam közepére se kívántam. Sok mindent megosztottam a testvéremmel, de azt nem szívesen tettem volna fel a vacsora melletti beszélgetések listájára, hogy összekavartam az egyik lánnyal a kis sleppjéből.
- Danny-nek – hárítottam élből. Azonban a fiú zavarodott arca, vagy talán az én kissé remegő hangszínem elárult, és kikerekedett szemekkel nyitotta a száját. Mielőtt még kimondhatta volna az első betűket én romos léptekkel indultam meg az ellenkező irányba.
- Mason Samuel Shelton-Davis – kiabált, de sajnos tovább már nem halhattam, mert úgy menekültem, mintha az életem múlt volna rajta. Legnagyobb szerencsétlenségemre féltúton sikerült elgázolnom egy szőke hajú lányt. Gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy dőlünk mind a ketten, és a nappali parkettáján próbálunk felevickélni a lábrengetegben. Így találkoztam Riley-val, akiről később még hallhatok. De mindenekelőtt had mondjam el, hogy bár nem aznap este, de Nadia később hivatalosan is a barátnőm lett. Kár, hogy még a fél évet se értük meg együtt, gyakorlatilag a három hónapot se, mert a húgom bosszúszomja lelkihadviselése tönkre tett.

Napjainkban
- Boldog vagyok, de tényleg – mondta, miközben egy könnyed mozdulattal a vállára dobta az edzős táskáját, és odébb söpörte göndör hosszú tincseit. Én vágtam egy amolyan „oké” tekintetet, és miután belesöpörtem az izzadt gönceim, én is a hátamra vetem a táskámat.
- Kávé? – biccentettem a hely felé, ahol az egyetem környékén a legerősebb kávét főzték.
- Jöhet – válaszolt egy elégedett mosollyal arcán, és megindult az ajtó irányába, én pedig szorosan a nyomában voltam.
Szóval Riley. Az a bizonyos házibuli nem csak azért volt jelentőségteljes az életemben, mert ott kevertem össze Nadia Gardenerrel, hanem amiatt a fájdalmas összefutás miatt Rileyval. De az a találkozás nagy változásokat hozott magával. Akkoriban éppen kétségbeesett voltam a karrierem bukása miatt, ugyanis a húgom faképnél hagyott a táncban. Manapság pedig nehezebb jó táncpartnert találni, mint megbízható használt autót.
Azt a bizonyos bulit az egyik táncos arc szervezte, Rileyt is ő hívta meg. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az első találkozásunk volt az, mert korábban a különböző versenyeken összefutottunk, és látásból ismerős volt az arca. Viszont aznap este először beszélgettünk pár szót, véletlen derült ki, hogy a táncpartnere egy műtét miatt abba fogja hagyni a táncolást, és így ő is olyan egyedül marad, mint ahogy én voltam. Persze milyen zseniálisabb ötletem lehetett volna félig-meddig az alkoholtól homályos fejjel, hogy álljunk össze mi ketten. Ez ott helyben nem valósult meg, azonban rá három hónapra ő maga keresett meg, hogy még érdekel-e a dolog.
Így lett Riley a kezem meghoszabbítása a táncparketten. És neki köszönhettem lényegében a második világbajnoki aranyérmem és az egyetemi ösztöndíjam is. Hiszen ketten közösen nyertük el az NYU táncösztöndíját. De míg ő valami tudományos dolog iránt érdeklődött, engem nem annyira fogott meg a suli magolós rész, úgyhogy az én választott szakom erősen kötődött az eddigi tevékenységeimhez. Szóval az NYU táncakadémiájára esett a választásom. Persze én hülye azt hittem, hogy a feszülős csillogós ruháknál a harisnya már nem lehet szűkebb. Spoiler alert, tévedtem, ha balettozás közben nem azon sírnék, hogy mennyire fáj a nyújtás, akkor azért zokognék, hogy a véráramom lassan elzáródik. Mindegy is, a lényeg, hogy nagyon élvezem az egyetem dolgot, habár csak Riley miatt ragaszkodtam hozzá. Magamtól valószínűleg sose jövök el Kaliforniából, habár a szüleim lakása New Yorkban is az NYU malmára hajtotta a vizet.
A megszerzett kávéval a kezünkben leültünk az egyik üres asztalhoz az üzlet nagy üveges kirakata előtt. Belekortyoltam a kávémba, aminek már csak az íze is energia bombaként hatott rám.
- Szóval, tényleg boldog vagy? – tértem vissza az előző témára. A fintor láttán az arcán egyből tudtam, hogy azt hitte már átléptünk ezen a témán. Ebből is látni lehetett, hogy hazudik, mint a vízfolyás.
- Igen, Mason, boldog vagyok, és bárhányszor kérdezed még, ezt fogom mondani.
- Tudod én csak…
- Te csak inkább ne – nézett rám egy kissé szánakozónak tűnő mosollyal, amitől
elszégyelltem magam, és inkább csak tovább kortyolgattam a kávémat. Mindketten tudtuk, hogy ez az egész kérdezősködés a rettenetes kapcsolatáról szólt, amibe két lábbal beleragadt, mint a friss cementbe.  
A helyzetet a távkapcsolat, azt gondoltam volna, javítani fogja, de úgy tűnt, Rileyt csak még inkább fojtogatja a barátja. Hozzá kell tenni, hogy valahol ennek egy elméleti síkon én is hibása voltam, mert a srác megrögzötten hitte, hogy mi ketten orrba-szájba csaljuk, és a szemébe hazudunk. Valójában ezzel a gondolattal nincs egyedül, jellemzően azt hitték az emberek Rileyról és rólam, hogy együtt vagyunk, de a párostánc alapszabálya, hogy csak semmi érzelem. Szóval, ha valaha is előfordult volna, hogy a hormonokkal túlfűtött agyam másképp gondolkodott volna, az mindössze a véletlen műve lehet. Száz százalékban tisztában voltam vele, hogy köztünk soha nem lehet semmi, amíg „munkatársak” vagyunk. Néha úgy érzem, sokkal könnyebb lenne ezt magammal is elhitetni, ha nem érezném minden este az edzéseink alkalmával az édeskés parfümjét, és minden második nap nem az én ágyamban aludna el szorosan hozzám kucorodva.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Először is elnézést, hogy kicsit megkésve sikerült elolvasni a lapodat

Nagyon részletes jellemleírással tártad elénk Mason személyiségének jegyeit, ami által sikerült megismerni őt. Nagyon ötletes a használati útmutató része, kifejezetten tetszett.  
Mason egy nagyon egyedi,  nyitott fiatal srác, aki kellő kíváncsisággal fordul a világ történései felé, bátran kijelenthetem, hogy nagyon sokoldalú fiatal és izgalmas élet vár még rá.
Az anyjának való megfelelésben azért ne felejtsen el kibontakozni, követni a saját vágyait is. Van még bőven ideje kitalálni, hogy a tánc mellett mi tenné még igazán boldoggá. Izgalmas lesz a felfedezés.  
Élvezetes volt olvasni a soraidat. Nagyon szépen felépítetted Mason tánccal való kapcsolatát az előtörténetben, az első bohókás lépésektől a profizmusig.
Biztosan nem csak én gondolom úgy, hogy a nők szemében vonzó az, ha egy férfi tud táncolni, ha  a parketten erős kézzel és biztosan képes irányítani egy nőt.
Kíváncsian fogom olvasni ennek az ifjúnak a további történeteit, nem tagadom, kíváncsi vagyok, hogy mi fog kibontakozni Riley-val.  
Rangot és színt admin fog adni, illetve a neved is módosításra kerül nemsokára!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!