Első pillantásra azt gondolnád, hogy egy csinos kis szőke kirakat feleség. Nem is tévedhetnél nagyobbat! Evie egy talpra esett, határozott csajszi, aki tudja, mit akar, legalábbis az esetek többségében. Határozott elképzelése van arról, hogy mit szeretne elérni a szakmai életben és igyekszik mindent meg is tenni azért, hogy elérje céljait. Kínosan ügyel rá, hogy saját erejéből jusson egyre feljebb a ranglétrán, hiába vannak férjének mindenfelé befolyásos barátai, csak végszükség esetén hajlandó elfogadni az ilyen jellegű segítségeket. Annál is inkább, mert minden varázslatnak ára van, és az üzleti életben soha nem tudhatod, hogy mikor nyújtják be a számlát. Megsúgom, általában mindig a legrosszabbkor. Magánéletére ez a határozottság nem annyira jellemző, bár mindent megtesz, hogy a látszat makulátlan maradjon, őrült harcok folynak lelkében. A stresszt futással és néha, titokban egy-egy szál cigivel oldja. Bársonyos hangjával találkozhatsz, ha a 102.7-re tekered a rádiódat napközben, és meghallgatod a híreket. Nem egy MSNBC, de talán majd az is eljön. Gyakran ássa bele magát rejtélyes ügyekbe, legyen akár bűnügyi vagy politikai jellegű, szeret nyomozni, szaglászni. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a hobbija az oknyomozás, amibe időnként képes éjszakákra elmélyedni. Inkább mondanám karrieristánk, mint család centrikusnak, szeretne letenni valamit az asztalra, hogy elismerjék, és ne csak Andrew Broughton csinos kis felesége legyen a világ szemében. Ha ez bizonyítási kényszer, vonakodva bár, de vállalja. Ha nagyon ragaszkodsz hozzá. Hogy tovább fényezzem, bár főző tudománya megrekedt a koleszos kaják szintjén, remekül tud pizzát, thai kaját vagy bármi egyebet rendelni, és istenien keveri az instant levest, míg összeáll az a rengeteg E szám valami fogyaszthatóvá.

Hogy kerül egy angol szakos újságíró olyan helyzetbe, hogy fesztivált szervezzen Dallasban? Nos, először is nem csak én szervezem. Jó, nem én szervezem, csak belerángattak a bandába. Brandy nagyon jó barátnőm lett az egyetemen és kiscsirke korunkban az első években még az volt a terv, hogy mindketten rendezvényszervezőnek állunk és egy bitang jó céget hozunk össze. Aztán valahogy a fiókba került a terv, amikor vérszemet kaptam a Columbia egyetemi lapjánál és mégis inkább újságíróként léptem ki az Élet sakktáblájára. Ez sosem vert közénk éket, nem is lenne ez egy igaz barátság, ha ennyitől falnak mentünk volna. Brandy azonban kitartott az eredeti tervei mellett és most itt vagyok Texasban, Dallastól szinte már csak egy köpésre, mégis a semmi közepén, egy elveszett queensi lány, akinek marhára oda kéne érnie egy last minute eligazításra. Mi más feladatot kaphattam volna az én édes drága barátnőmtől, mint hogy szervezzem a sajtóval kapcsolatos teendőket? De ehhez mondjuk nem lenne baj, ha oda is érnék... Az átkozott bérautó, aminek a kulcsait épphogy csak nem vágták hozzám a houstoni reptéren most gyanús füstöt eregetve a motorháztető alól pislog az út szélén. A telefonban lehet, hogy kicsit eltúloztam a jelentőségemet a fesztivállal kapcsolatban, de legalább elértem, hogy a cég szervezzen egy autómentőt, ami visszaviszi nekik ezt a makacs dögöt, addig viszont szobrozhatok itt, hogy hátha elütnek. Remek kilátások, Evie! Idegesen üzenek B-nek, hogy nem tudom, mikor érek oda, mindent megteszek, higgye el. Felnyitom a motorháztetőt, és arcon vág a forró gőz meg mintha valami meg is égett volna odabent. Úgy nézem a kusza kábeleket és a hatalmas műanyag borítást, mintha értenék hozzá, vagy mintha szemmel veréssel működésre bírhatnám ezt a mérnöki csodát. Feszülten túrok a hajamba, amikor lehúzódik mögém egy rendőrautó. Istenem, hát még meg is rónak, hogy hogy lehet ilyen életveszélyes helyen lerobbanni! Mintha én tehetnék róla! Már készítem a védőbeszédet, ezerrel pörög az agyam. Ilyen helyzetekben mindig úgy érzem, hogy jogot kellett volna hallgatnom. Nem mintha sokszor akadna össze a bajszom a törvény embereivel, de mégis... Cetlit nem kapok, viszont fuvart igen, és szerencsére nem a hátsó ülésen. Újra és újra megbabrálom az eljegyzési gyűrűmet, hogy emlékeztessem magam, Andrew engem választott és én őt. Hallom anyám hangját a fejemben, ahogy áradozik róla, milyen helyes, mennyire szeret engem, ő látja rajta, és hogy milyen jól járok, ha hozzámegyek... aztán rápillantok a sheriffre, ahogy lazán, fél kézzel fogja a kormányt, miközben a másik kezével gesztikulál. Érces hangja betölti az autó utasterét, borostája férfias vonásokat rejt, kék szemében játékos fény csillan. Mosolygok, mint a tejbetök, lopva csúszik lejjebb a tekintetem az arcáról az izmos karjára, majd vissza. Felém fordul egy pillanatra, mosolyog, és én az ajkán felejtem a tekintetem. Csalódottan biggyesztem a szám, ahogy újra előre néz, hogy az utat nézze, és ismét megforgatom az ujjamon a gyűrűt. Azzal nyugtatom magam, hogy vakságra nem vagyok kárhoztatva, és úgysem látom többé, de legalább nézhetem. Andrew holnap már itt lesz, a karjába zár és helyre áll a világ rendje, én meg majd meggyónom bűnös gondolataimat. Hálám jeléül átadok egy belépőt, ezer wattos mosolyt villantok, és belibbenek a hotelbe, ahol már zajlik az eligazítás a konferencia teremben.

***

Épp azt ecsetelem a csajoknak a sörösüvegeink felett, hogy micsoda kincseket rejteget Texas, amikor megakad a tekintetem az egyre sűrűsödő tömegen átnyomakodó sheriffen. A szavam is elállhatott, mert Lea oldalba bök a könyökével, én meg lógva hagyva a mondatot széles mosollyal integetek. Bemutatom a lányoknak az est megmentőjét, kicsit ott hagyom, hadd legeltessék ők is rajta a szemüket, én meg szerzek egy italt neki. Mire visszaérek, jó a hangulat, röpködnek a mosolyok és nevetések, elhangzik egy-két vérszívó beszólás is. Anyám hangja már halkul a fejemben és a gyűrűmet sem piszkálom, ezt mind a sörök hatásának tudom be, ahogy azt is, hogy belekarolok a jóképű rendőrbe és backstage túrára invitálom. Nem nagy a fesztivál, hamar a végére érünk, de azért be tudom mutatni pár embernek és meg tudok mutatni olyan kulisszatitkokat, amiket földi halandó sosem láthatna, és végül visszaérünk a lányokhoz, akik közben koktélra váltottak. Rám is vár már egy jéggel és szívószállal felturbózott pohár valami hangzatos nevű itallal. A koncert már a vége felé jár, még egy-két szám lehet hátra, de nem igazán hallom, és nem azért, mert rossz a hangosítás. Valahogy beszűkül a világ, a lányok csacsognak és koccintanak a remek estére, én meg csak nézem őt, ahogy ott áll a hölgykoszorúban. Rám néz, mosolyog, önkéntelenül is felé lépek, mire teljes testével felém fordul. Szemében kíváncsi és kihívó fény csillan, nekem meg már nincs kontrollom a saját testem fölött. Lendül a karom, ujjaim a hajába túrnak a tarkóján és... megcsókolom. Csak egy pillanatnyi bizonytalanság van az egészben, szinte azonnal magához húz, érzem széles tenyerét a hátamon. Mintha nem először csinálnánk, mintha ismernénk egymás mozdulatait. Hosszan tart, minden porcikám bizsereg, elönti testemet a forróság, orromba kúszik az illata. Idegen illat, ami visszaránt a valóságba. Eltolom magamtól, az ajkamba harapok, ami duzzadt és érzékeny a csóktól, hablatyolok valamit valami sajtó vészhelyzetről, ami nyilván kamu, majd eltűnök  a backstageben és az este hátralévő részét ott bujkálva töltöm.

***

Valahogy átvészelem a másnapos ébredést, lenyugtatom a lányok kedélyeit, hogy nem fújom le az esküvőt, ez csak egy kis botlás volt, betudom annak, hogy stresszelek a nagy nap miatt, hogy huszonnégy évesen hozok egy életre szóló döntést. Hiba volt, ehhez nem férhet kétség, de igyekszem úgy tenni, mintha semmiség lett volna, sőt, mintha meg sem történt volna. Próbálom elfelejteni. És Andrew jelenléte segít, együtt töltjük a nap második felét és épp megállunk a kocsival az anyukája háza előtt. Bezzeg az ő bérelt autója nem robbant le! Nagy levegőt veszek, kicsit remeg a gyomrom, és nem, nem a másnaposság miatt. Vagy nem csak amiatt... Mégiscsak az anyósommal készülök megismerkedni, szerintem természetes, hogy aggódom egy picit. Megszorítom a kezét az ajtó előtt, felnézek rá, ő bíztatóan rám mosolyog, majd kinyílik az ajtó. Az anyósom melegen üdvözöl minket, és csak remélni tudom, hogy senki nem veszi észre, hogy lemerevedek, megfeszülök az egész testemben, amikor meglátom kicsit hátrébb tegnap esti botlásomat. A sheriff ott áll, arcán döbbent kifejezéssel. Érzem, hogy kifut az arcomból a vér, elgyengül a térdem, de Andrew ekkor magához húz, megtart, mintha érezné, hogy nagyobb szükségem van rá támaszként, mint eddig bármikor. Beljebb kerülünk, átesünk a hivatalos bemutatkozásokon, én úgy csüngök vőlegényemen, mint kismajom az anyján, kerülöm az öccse tekintetét, de nem tehetem ezt egy életen át. Utánam jön a konyhába, amikor egy pohár vizet engedek magamnak és kérdőre von. Nem durván, halkan beszélünk és elmondom neki, amit egész nap mantráztam magamnak. Hogy az a csók hiba volt, tévedés, hogy be voltam csípve és fel voltam spannolva. Kérem, hogy ne haragudjon és hogy tegye meg, hogy hallgat róla. Senkinek sem szolgálja az érdekeit, hogy kiderüljön. Én meg közben újabb és újabb bűnöket írhatok fel a listámra. Megcsaltam Andrewt, mert ez végülis valahol az volt nem? Ráadásul az öccsével, mondjuk mentségemre szóljon, nem tudtam. És most arra készülök, hogy egy életen át hazudjak neki erről. Sőt, a testvérét is erre kérem. Ugyan nem kényszeríthetem, de szeretném hinni, hogy azt látom a szemében, őszintén megígéri ezt nekem. Az este további részében igyekszem még csak Dominic felé sem nézni, nem bírnám ki. Úgy érzem lángra kapnék, ha találkozna a tekintetünk.

***

Mindennek már hat éve. Hat hosszú éve hurcoljuk a kis titkunkat. Mindeddig egyikőnk sem tálalt ki, és őszintén remélem, hogy ez így is marad. Az esküvő után, a tudattól, hogy már én is a Broughton család tagja vagyok, kicsit lazábbra tudtam venni a figurát, már képes voltam ugyanúgy viselkedni Dominic-kal, mint a család bármelyik másik tagjával, bár arra különösen ügyeltem, hogy ne maradjunk kettesben. Nem tudom, hogy magamban nem bíztam ennyire, vagy benne. Igazából mindegy is, mert mi New Yorkban élünk, ő pedig Dallasban maradt. Egészen másfél évvel ezelőttig. Ehhez jön még hozzá, hogy a házasságom Andrew-val korántsem nevezhető tökéletesnek, bár mindent megteszek, hogy ez ne látszódjon. Nincs szükségem arra, hogy a new yorki elit azon csámcsogjon, hogy nem vagyunk rendben. Így is van elég beszédtémájuk, mert nem otthon unatkozó trófea feleség vagyok, aki megissza a napi két üveg borát, hogy elviselje a luxus unalmat meg a férje kicsapongó életét. Ott vagyok Andrew mellett minden rendezvényen, ahol meg kell jelennie és körbe kell mutogatni a hat évvel fiatalabb asszonykáját, meg kell hallgatnom, hogy milyen dolog az, hogy még nem szültem utódot a Broughton birodalomnak, és mindehhez jópofát kell vágnom, sőt, mosolyognom kell. És én megteszem. Bár vannak gondjaink, most mindennél fontosabb, hogy mellette legyek. Az apósom nagyon rossz állapotban van, meg fog halni. Ez nem vészmadárkodás, ez tény. A krízis miatt többször találkozom Dominic-kal is, de már belejöttem a színlelésbe, már nem félek, hogy eláruljuk magunkat, hiszen már olyan régen volt, és már biztosan továbblépett ő is, ahogy én is. Mégiscsak a bátyja felesége vagyok. A sógornője. Természetes, hogy átölelem, amikor találkozunk, hogy megsimítom az arcát, vagy a felkarját, hogy megfogom és megszorítom a kezét. Próbálom tartani a testvérekben a lelket, hiszen hamarosan elveszítik az apjukat.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Mire elértem a történetedet végére elsőre csak az az egy mondat fogalmódott meg bennem, hogy: ó basszus, ez a csaj aztán jól benne van a probléma közepében. Azért néha mekkora egy mocsok húzásokkal tud meglepni minket az élet! Mármint az már önmagában elég kellemetlen, hogy kifogod az egyetlen kocsit amit nem kellene, de mellé még úgy tűnik bónusz fejtörésként odacsaptak egy olyan személyt is, akit egyáltalán nem kellett volna. Mármint annyi ember van a világon... aztán meg kiderül, hogy mikor javítani akarsz a helyzeteden, akkor mégsem. Nehéz lehetett egy ilyen titkot megőrizni ebben a szituban, ahol valószínűleg a bűntudat tudott volna elevenen felfalni akárhányszor összefutottatok.
Most egy újabb nehézséggel néztek szembe, ahol elkerülhetetlen lesz a találkozásotok. Abból amit megtudtam rólad, az jön le hogy nem menekülsz világgá, ha egy megoldásra váró helyzettel találod magadat, szóval most sem gondolnám, hogy ez másképp lesz. Kíváncsi vagyok miképpen alakul ez a kis káosz a folytatásban, amit örülök, hogy olvashattam.  
Ennek érdekében pedig nem is tartalak fel tovább ahogyan sajnálatos módon eddig tettem.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!