“Once thing goes wrong, then the whole house of cards collapses. And there's no way you can extricate yourself. Until someone comes along to drag you out.”

Nem érzi hátránynak, ha Esther az anyanyelvén kívül nem beszél más nyelvet, ez a gondolat viszont eszébe juttatja, hogy alapvetően Qadir sem egy penge nyelvzseni, azonban neki úgy hozta az élet, hogy bizonyos nyelveket - a perzsán kívül - el kell sajátítania ahhoz, hogy boldogulni tudjon, így jelenleg három nyelven beszél: dariul, angolul, lassan mindkettőt anyanyelveként, valamint ezek mellett még spanyolul is, ami kötelező volt a jó tárgyalások miatt. Ha csak angolul beszélne velük, egyszerűen nem vennék komolyan és sebezhetővé válna.
- Ha így gondolod, majd beleásom magam - feleli Rembrandt művészetére és saját magának is nyitva hagyja ezt a kérdést. Valószínűleg nem egy szépművészeti múzeumba fog egyből rohanni másnap, csak hogy utánajárjon a festő munkájának, de nem veti el a lehetőséget, hogy ha úgy hozza a sors és szembejön vele a művei, akkor nagyobb odafigyelést tanúsít irányába.
Míg élvezi a kényeztetést, felfedi talán egyik legkényesebbnek mondható hobbiját, a lövészetet, ami, mint arról kiderült, Esther szabadidejének is meghatározó része. Általánossággal dobálózik, amiért cserébe egy másik nagy igazságot kap válaszként. Ha akarna sem tudna belekötni, inkább a várost kémleli megint. Örül, hogy Esther nem sejti, hogy Qadir pontosan olyan ember, de egyúttal felvetődik benne a kérdés, hogy mi lesz, ha ez kiderül róla. Akkor is ennyire közvetlen és barátságos lesz majd vele Esther? Aligha tudná ezt elképzelni és esze ágában sincs megtapasztalni.
Nem gondolta volna, hogy egy nap elég, hogy kedvenc pénzügyi elemzője már vacsorát is akarjon neki főzni. Sokadik zöld lámpát látja felvillanni Esther részétől és sorra csak azt kérdezi magától, hogy vajon tényleg ennyi? Ilyen egyszerű dolga volt? És mégis, valamiért azt érzi, hogy ezt ő nem akarja elkapkodni, inkább minden pillanatot kiélvez annak tudatában, hogy már sejti, Esther minden bizonnyal az ő markában végzi.
- Rendben - feleli csak tömören, mert most nem akarja részletezni, hogy nála nem így működnek a dolgok. Most igent, mond a vacsorára, de könnyen lehet, hogy a lőtér után neki dolga akad, olyan dolga, amit nem tud előre meghatározni. Nem köti ezt orrára, mert tudja jól, hogy utálják a nők, hogy az ő élete ennyire spontán. Nem lehet nagyon tervezni.
Beszél még egy kicsit magáról, csak mert nem szeretné úgy megtudni Esther életét, hogy cserébe nem ad magából is egy szeletet, hiába vannak tele szavai hazugsággal és ki nem mondott részletekkel. Szerencse, hogy ezt Esther nem érzi, honnan is érezhetné, mikor annyira hitelesen adja el magát a főnöke.
- Elhiszem, hogy nem könnyű. - pillant le megmasszírozott kézfejére. - Később úgyis élesebben fogja látni, hogy mit miért tettél. Előbb-utóbb érdekelni fogják a miértek. - Az pedig annyira nem rendíti meg, hogy Esther miatt ment tönkre a házasság, már amennyiben ez így igaznak mondható és nem csak a bűntudat beszél belőle. Qadir már sok nő szívét törte össze, sőt mi több a saját potenciális családját is elutasította magától, aminek fájdalma még most is elönti a lelkét időnként, de nincs mit tenni, így volt helyes. Ha visszamehetne az időbe és újra meg kellene hoznia azt a döntést, megint New Yorkot választaná a családja helyett. Arról mondjuk nem volt szó, hogy a családja, azaz Luna jön New Yorkba.
- Talán jobb, ha odabent folytatjuk - teszi combjára kezeit még mielőtt felállna, hogy odabent újabb pohárral tölthessen magunknak, amiből aztán a beszélgetések hevében több is lesz.

Épp leteszi az asztalra ismételten üres poharát és visszadől a kanapé háttámlájának, mikor megüti fülét Esther csábító kérdése. Meglepődik, talán azért, mert roppantul bátornak és keménynek látja ezúttal is a mellette ülő nőt, aki ezzel minden vágyát megosztotta vele. Látszik rajta, hogy nem fél megtenni, ahogy kezdeményezni sem, azonban Qadir még egy utolsó pillanatra megtorban. Még egy utolsó vészfék, egy angyali gondolat, hogy ne tegye ezt Estherrel, mert ő értékesebb nő annál, hogy megbolondítsa a fejét, de végül is rájön, hogy innen már nincs visszaút. Nem Esther miatt, saját teste szomjazik a nőre és rombolni is képes lenne, ha ma este nem kapná meg.
Közelebb hajol hozzá, annyira közel, mint még sosem volt eddig, de még vár a csókkal. Ehelyett felelősen a szemébe néz, mintha csak meg akarná értetni a nővel, hogy lavinát fognak elindítani ezzel, csak még azt nem tudja, hogy magukban, vagy pedig a környezetükben.
- Csak mert ilyen bátor vagy. - Egészen biztos, hogy ezt nem ugyanarra értik, de nem számít. Esther nyilván nem tudhatja, hogy akitől csókot vár, az olyan dolgokra képes, amiket rémálmaiban sem akarna megtapasztalni. Ittas szemeivel még végigtekint a nő arcán, lefelé ajkain, majd mellein, hogy aztán állához érve saját ajkaira húzza a Esther ezúttal rúzstól mentes száját. Csókolni kezdi, de nem romantikusan, inkább vágytól fűtve hevesen és kisajátítóan. Csak csettintenie kellene és máris öt nő vetné rá magát, de neki mégis nagyobb élvezet egy ilyen nőt kezeiben tudhatni. Rámarkol sértetlen combjára, maga felé húzza, hogy a nő ülő pozícióból fekvőbe kerüljön, így aztán ő felé tud kerülni testsúlyát még nem ráhelyezve. Egyik kezével tartja magát, míg másikkal Esther háta alá nyúl, s egyre fentebb haladva simít végig a hátán, hogy ezáltal megemelkedjen a nő mellkasa és hátra billenjen feje. Nyakánál áll csak meg, ahol ujjaival kigombolja feszes és szűk varrású felsője gombját, ám egyelőre nem szabadítja meg felsőjétől, ahelyett ugyanazzal a kezével belekap a nő tarkóját borító hosszú és selymes hajzuhatagába és ha ettől Esther nem kap levegőért, akkor úgy irányítja, hogy nyakához férjen. Ízlelgeti és próbálja kideríteni, milyen Esther valódi illata, amit nem nyom el a parfűm. Azt mondta, csókolja meg. Megtette.

Egyáltalán nem számítottam ilyen fordulatokra a mai nap folyamán, örültem annak, hogy végre találtam egy lakást ahol elölről kezdhetem az életem. Ami nem mellesleg sokkal jobb is, mint amire számítottam. Ez az italozgatás és csevegés csak hab a tortán. Qadir nagyon megnyerő szeméyiség, kellemesen csalódtam benne. Úgy vélem, hogy nem a véletlen szél fújta ide és nem is az a buta indok, amivel órákkal ezelőtt beállított, pontosan tudta már akkor, hogy más célok vezérlik, de be kell vallanom, hogy ezt egyáltalán nem bánom. Nem érzem tolakodónak sem a jelenlétét sem a személyiségét. Sőt, éppen ellenkezőleg.
Nem vagyok egyébként sem egy feszengő típus, úgy gondolom, hogy már kinőttem abból a korszakból, hogy szende szűzként viselkedjek, de a férfi mellett a szokásosnál is könnyedebb vagyok, időröl időre arról is megfeledkezem, hogy ő a főnököm. Tőle függ a megélhetésem, és lehet, hogy magam alatt vágom a fát a flörtölgetéssel.
Feljegyzem elmém mélyére a hétfői találkozó időpontját. Úgy is elég régen nem voltam már lőni, hát miért ne kötném össze a kellemest a hasznossal? Ha neki sincs ellenére a társaságom én nem fogom megjátszani magam, bár még fiatal előttünk az este és gyakorlatilag bármi történhet, jelenleg úgy gondolom, hogy szívesen tölteném az időmet vele máskor is. Az élet fura és kiszámíthatatlan, ki gondolta volna, hogy egy pénzügyi megbeszélés idáig vezet.
Az elmúlt órákban megalapozott jókedvem alábbhagy ahogyan szóbakerül az én tékozló gyermekem. Őszintén, tanácstalan vagyok és nem tudom, hogy mihez kezdjek vele. Erőszakoskodni nincs értelme, de a szép láthatóan nem használ nála. Felsóhajtok. Minden fájdalmam, kétségbeesésem, tanácstalanságom felszakad a mellkasomból.
- Csak ne legyen késő ne legyen visszafordíthatatlan kár. A szívem sajog, hogy a lányom ilyen buta és ennyire makacs. Lehúzom az italom, mert kell egy kis szíverősítő.
- Menjünk simítok végig combomon pihenő kézfején, majd követem a nappaliba.

Már nem is tudom, hogy hányadik pohár whiskeyt kóstolgatom. Nem rúgtam be, attól még távol állok, de azért érzem, hogy ittam, a fejem kissé már nehéz, de tudatában vagyok minden cselekedtemnek. Az idő igencsak elszaladt mellettünk, már bőven elmúlt éjfél is, de kellemesen érzem magam. Nem gondoltam ár kétszer szavaimat. Úgy gondolom, hogy mindketten elég idősek vagyunk már ahhoz, hogy vállaljuk a tetteink következményét, ahhoz meg főleg, hogy ne játszadozzunk holmi macska egér játékot, hanem beteljesítsük mindazt amire mindketten vágyunk. Nyilvánalóan.
Állom a tekintetét. Remélem, hogy látja a szemeimből, hogy nem játszadozom, egyértelműen a tudtára adom, hogy mire vágyom, a következő lépés az ő kezében van. Amikor megérzem ujjainak érintését az államon lehunyom a szemem. Szinte már ettől felperzselődik a vérem. A feltörni vágyó szenvedély csak akkor tör fel belőlem, amikor végre megérzem ajkát az enyémen. Belesóhajtok a csókba. Pont olyan szenvedélyes és vággyal fűtött mint amire számítottam. Ajkaim követelőzve kapnak az övéi után, szenvedélyes és tüzes táncba kezd nyelvem az övével. Mér nem bírok racionálisan gondolkodni, és, hogy őszinte legyek nem is akarok. Bűntelenül szeretném élvezni ezt a pillantot, tartogasson bármit is a jövő. Testemmel követem mozdulatait, minden porcikámmal engedelmeskedve neki, érintése nyomán testem ívbe feszül, fejem hátradöntöm, alsó ajkaimat beharapva élvezem vágyakozó érintésiet és csókjait. Egyre szaporábban veszem a levegőt, egyre jobban kívánom őt, vágyom arra, hogy testünk egybe forrjon. Lábaimat átkulcsolom a a csípője körül, miközben rámarkolok a zakójára, hogy megszabadítsam tőle. Azt sem tudom, hogy merre, csak eldobom, hogy a következő pillanatban már ingjének gombjaival bíbelődöm. Úgy érzem, hogy a szavaknak most nincs helye, a tettek, a sóhajok, a vágy ideje ez. Mutatóujjamat végigjáratom mellkasán ahol megszabadjutom végre a fekete anyag börtönéből. Ajkaimmal követem az ujjaimat, apró, de szenvedélyes csókokkal hintem be nyakának vonalát, óvatosan haladva végig a mellkasa felé. Átkulcsolom lábam a csípőjén és – nem olyan fiatalosan – felhúzom maga, hogy Qadirt kissé eltolva magamtól fölé kerekedjek az ölében ülve. Belenézek sötét, vágyakozó tekintetébe mielőtt ismételten téncba viszem ajkát. Ha ő továbbra sem szabadít meg az igencsak kényelmetlenné vált felsőmtől én magam gombolom ki a felső gombokat, felfedve előtte melleimet. Egy pillanatra megállok a mozdulatban. Nem vagyok már húsz éves, nem olyan feszes a bőröm, mint amihez minden bizonnyal szokva van. Ha akarja nálam sokkal csinosabb, fiatalabb és dögösebb nők bújhatnak az ágyába.
- Remélem nem csalódsz abban, amit látni fogsz.

Falling house of cards - 18+

“Once thing goes wrong, then the whole house of cards collapses. And there's no way you can extricate yourself. Until someone comes along to drag you out.”

Valóban nincsenek kérdések többé Qadirban Esther érzéseit tekintve. Nem komplikálja ő sem túl a dolgokat, így nem feltételezi, hogy Esther többre vágyna tőle, mint némi csodálatos pár óra együttlét, de pont ez az, amiért ő sem aggódik. Megadja magát saját vágyainka, hiszen miért akarna rengeteg pénzt, ha közben megvon önmagától olyan alapvető igényeket, mint egy jó szex. Kezdi érteni Esther helyzetét, már pontosan tudja, hogy egy válófélben lévő nő ül mellette a kanapén, aki nagyon nehéz időszakon megy keresztül, de egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy talán egy még házas nőt nem kellene a hátára döntenie. Számos férjezett, látszólag boldog házasságban élő nővel szeretkezett már, nem hatódik meg az ilyesmiken. Az igazságérzete réges-régen elporladt már.
Meglepődve tapasztalja, hogy Esther teste tökéletesen viselkedik a kezei között, de mégsem érzi azt, hogy a nő minden mozdulatával az ő akaratának akarna eleget tenni, azt a viselkedést már nagyon is jól felismeri. De nem, Estherrel ez más, ám jelenleg cseppet sem akar gondolkodni, hogy vajon miért és mit tapasztal.
Imádja, hogy ennyire szenvedélyes és vadító nőt tapasztalhat Esther személyében és a sóhajai csak még inkább beindítják korához képest jóval fiatalosabbnak ható testét. Nem a szex miatt tartja ilyen jól kordában magát, az egészsége és fittsége az első, de kiélvezi ennek előnyeit ilyenkor is.
Szereti a fiatal lányokat, mindazonáltal aranyszabálynak veszi, hogy az idősebbek sokkal jobbak az ágyban. Hogy ez általános tapasztalatnak, vagy csak saját igényeinek köszönhető, azt még ő sem tudja, de teljesen mindegy is. Egyszerűen imádja, hogy birtokba veheti Esther testét, így elkezdi tisztelettudóan ugyan, de kisajátítani azt erős csókjaival és érintésével.
A sok dolláros zakó a földre kerül, aztán kihasználja az időt Esther nyakának ízlelgetésével míg a nő ujjai végigszántják fekete ingének gombjait és csak akkor emeli fel a fejét, hogy mélyebb levegőt vegyen, mikor Esther csókjai bőrét érik. Mosolyogva sóhajt fel és már kezd is úgy helyezkedni, hogy lazítani tudjon Esther ruháján. Igaz, letépni azért nem fogja róla, az már nem az ő stílusa, így megvárja, hogy mindketten ismételten a kanapén üljenek. Ezúttal már Esthert tudhatja az ölében, immáron ruhától megfosztott felsőtesttel és nem vár sokat, nem kérdez, nem vacakol, melltartójától is megfosztja. Érzi Estheren a megtorpanást, de betudja ezt valami különleges érzésnek mintsem meghátrálásnak, úgyhogy megragadja állcsontját kezével és magához húzva megcsókolja még mielőtt válaszolna neki.
- Felesleges szégyenlősnek lenned! Amit látok, az több mint vadító! - És igen, tud a sérülésekről, tud a koráról, de pont ez ami annyira izgató. Egy katona nő a maga fájdalmaival és küzdelmeivel, egy megromlott házasságból menekülő erős személyiség, akit boldoggá tehet és aki őt fogja boldoggá tenni hamarosan. - Mindennel együtt! - suttogja még ajkaiba, miközben már nadrágjától és azzal egyszerre utolsó fehérneműjétől is megszabadítja a nőt. Hogy alátámassza utóbbi szavait, végigsimít ezúttal gyengéden a kényes lábán, végig a beforrott, de bőrhibás hegeken, amik sokasem múlnak már el, de ezzel nincs egyedül, ha jobban megvizsgálja majd, látni fogja Esther az ő testén húzódó sérülések nyomait. A majdnem egész kezét leszakító - és talán jelenlegi kézfájdalmáért is részben felelős - lőtt sebet bicepszétől nem messze, vagy a több bordáját is eltörő ütések nyomait. Mert biztos őt is kínoztak már, régen, még a Los Angelesi idők alatt Tijuanaban. Így hát nem túlzás azt állítani, hogy két korántsem tökéletes bőrű ember tulajdonítja ki a nappali közel egyedüli bútorát és törik meg heves lélegzetükkel a visszhangzó teret Qadir régi és Esther új otthonában.
Qadir az az ember, akinek általában nem sok ideje van, ez pedig beleivódott a szokásaiba is. Akkor sem vacakol, ha alapvetően ráér, ez igaz az ebédjeire is, de elmondható a jelenlegi helyzetre szintén, ezért nem tétovázik, nem játszik túl sokat macska-egér játékot, hogy aztán egy kéretlen telefonhívás majd elrontsa az egészet, ujjával a nőbe hatol és lök rajta néhányat, kezdetben óvatosabban, de ahogy meggyőződik afelől, hogy nem okoz fájdalmat Esthernek, harmadik-negyedikre már határozottan és szinte kíméletlenül folytatja. Nem csak az tetszik neki, ha nőkbe mélyesztheti farkát, kedvére van a boldogságtól szenvedő testek látképe is, melyek benne is fokozzák az éhséget.
Egy idő után - ahogy érzi Esther testén a befogadókészséget - türelmetlenül dönti hátára. Megszabadítja magát megmaradt ruhájától és elveszi azt, amire a tegnapi beszélgetésük óta úgy vágyott. Mert megteheti és mert Esther is megteheti. Mert nekik ennyi boldogság jár!
Behatol a nőbe, ám eddigi türelmetlenségéhez képest roppant úriember módjára óvatosan teszi, hiszen ezen a ponton már minden másodpercet ki akar élvezni. Csak akkor mozog gyorsabban, mikor mindkettőjük teste ezért kiált.
Egy biztos: nem a húsz éveseké a világ!

Nem terveztem előre, nem volt tervben, hogy összebújok a főnökömmel, nem állt szándékomban kivetni rá a hálómat. Bár, igazság szerint inkább ő volt az, aki becserkészett engem és nem fordítva, de az is igaz, hogy nem ellenkeztem túlságosan. Túl idős vagyok már ahhoz, hogy megjátszam magam, hogy úgy tegyek mintha valamihez nem lenne kedvem, hogy szűz lányként pironkodjak. Az élet túl rövid ahhoz, hogy akár egyetlen percet is eltékozoljak belőle. Nem kérdés számomra, hogy Qadir is valahogy így gondolkozhat. Felnőtt emberek vagyunk, képesek arra, hogy eldöntsük mit és kit akarunk, anélkül, hogy bűntudatunk legyen, jelen esetben kettőnk vágya találkozik és ennek nagyon örülök.
Úgy engedelmeskedik testem a mozdulatainak, mintha mindig is erre vágyott volna, mintha arra született volna, hogy Qadir karjaiban végezze. Érintése felperzseli a vérem, csókjai szítják bennem a tüzet. Ajkának minden érintése felhíviti a testem, érezni akarom csókjait, érintését bőrömön. Nem szégyellem a testem, az életem meséli el minden  egyes részem, a hegek, a tigris csíkok a hasamon, mindig figyelek arra, hogy sportoljak, karban tartom magam, de azért nem vagyok már húsz éves és ez látszik is rajtam. Nem tudom, csak nem akarom, hogy csalódás érje ha rám néz. Ujjaim végigszántanak csupasz mellkasán, amit azonnal csókjaim követnek. Nyelvemmel és ajkaimmal is ízlelem bőrét, kölnijének nyomán keserű ízt érzek, ami édesen keveredik saját bőrének ízével. Szinte érzem ahogy tekintete felszántja meztelen felsőtestem, ebben a pillantásban benne van minden vágy. Hajába túrok a tarkójánál amikor magához húz és megcsókol, viszonzom a gesztust, felső testemmel az ő csupasz mellkasához simulva. Qadir minden szavainak és érintésének együttes hatása fokozza a vágyay bennem. Megemelem a csípőmet, hogy könnyebben megszabadíthasson a maradék ruhaneműtől. Ujjai végigsimítanak a sérült lábamon, gyengédsége és figyelmessége számomra nagyon vonzó tulajdonsága. Elégedett és vágyakozó sóhaj tör fel a mellkasomból. Hozzá hasonlóan én is igyekszem minél gyorsabban és rutinosabban megszabadítani a ruháitól, végigmérem minden testrészét. Tetszik amit látok. Kidolgozott, látszik rajta, hogy foglalkozik magával, látom és érzem a sebhelyeket, a sérüléseket, de túlságosan lefoglal az, hogy végigcsókoljam anyakának vonalát annál, hogy kérdésekkel bombázzam őt. Fejem hátraesik, miközben testem megfeszül ujjai behatolásának követően. Ráharapok alsó ajkamra és jobb kezemmel a kanapé párnájába kapaszkodom. Megszaporázom a légzésem. Szabad kezemmel rámarkolok férfiasságára, hogy hozzá hasonlóan kényeztessem mielőtt mindketten készénállunk arra, hogy egymást befogadjuk.

Apró de erőteljes sikoly szakad fel belőlem amikor megérzem férfiasságát bennem. Lassan, kiélvezve az érzést együtt mozog  vele a csípőm. Ujjaim és csókjaim folyamatosan kényeztetik bőrének szabad felületét, ott ahol elérem. A kezdeti lassúságot idővel felváltja a hevesség. Testünk együtt mozog, egy ritmust diktál a bennünk lakozó vágy, mint két szerető, akik alig várták, hogy egymáséi legyenek. Akiket fűt a vágy és a titok kettőssége. Körmeimet végszántom csupasz hátán miközben eljuttat a csúcsra.

Az éjszaka hosszabb lett, mint azt gondoltam, a nappalis kalandunkat nemsokára a hálóban folytattuk, ezúttal sokkal jobban kiélvezve egymás testét. Nem tudom pontosan, hogy mikor ült rá az álom a pillámra, csak arra emléksze, hogy Qadir hátán körözök ujjaimmal a sebhelye körül amire sikerül elaludnom.
Az ébresztőórám hangos csörgése ráz fel mély álmomból. Kinyitom a szemem, az ablakon beszűrődő fény sérti az íriszeimet, másodpercekre van szükségem amíg agyam felfogja, hogy amit látok az új lakásom hálószobájának a plafonja. Óvatosan fordítom fejem oldalra, és szomorú keserűséggel tapasztalom, hogy a férfi már nincs mellettem. Csak a gyűrött lepedő és a földön heverő párna jelzi, hogy nem egyedül voltam az éjszaka. Adok magamnak még egy-két percet, hogy teljesen magamhoz térjek, ez idő alatt nyitott szemmel álmodozva idézem fel az éjszaka történteket. Még érzem érintését és csókjait a bőrömön. Feltápászkodom az ágyból, kissé bicegve járom körbe a szobát a ruháimat keresve, mire szemebsülök a valósággal, hogy nem ott keresem ahol hagytam őket. Kócosan, anyaszült meztelenül, a szemeimet dörzsölve, sérült lábamra bicegve lépek ki a nappaliba, hogy magamra öltsem a ruhákat. De szinte földbe gyökereztek a lábaim, amikor megpillantom Qadirt.
- Jó reggelt...- motyogom kissé zavarban, moslyt erőltetve a reggeli arcomra miközben a kanapéhoz sétálok, hogy lehajoljak a fehérneműmért. – Azt hittem már elmentél

“Once thing goes wrong, then the whole house of cards collapses. And there's no way you can extricate yourself. Until someone comes along to drag you out.”

Hiába döntött úgy tudatosan Qadir, hogy Esther lakásában marad éjszakára, mégis meglepődik elsősorban saját magán, mikor felébred. Persze nem tartozik elszámolással senki számára, önmaga lelkiismeretével pedig aligha kellene szembenéznie, azon már réges-régen túl van. Egyszerűen csak elgondolkodik azon, hogy vajon ez így rendben volt, vajon nem ártott többet egy estével Esthernek, mint amennyi haszna volt… De végülis már mindegy, szóval kitakarózik és halkan a nappaliba osonva veszi fel rezgő telefonját. Az ajtóban még egy pillantást vet a nőre, de ahogy látja, nem érbedt fel rá, becsukja maga mögött az ajtót.
- Figyelek! - szólal bele egészen éber hanggal, mintha hat órája legalább ébren lenne, pedig a teste egyenesen üvölt egy jó koffeingazdag teáért. Míg hallgatja az enyhén oroszos akcentussal beszélő férfi hangját a vonalban, sorra összeszedi ruháit és a kanapéra ülve hol egyik, hol másik kezében tartva a telefont felöltözik.
- Nem, oda én megyek személyesen. – Begombolja ingjét és még egyszer emlékezteti magát, hogy az érzelmek ellenére csendben kell maradnia, mivel nincs egyedül, a lakás pedig nem kicsit visszhangzik.
- Oké. - Belebújik cipőjébe is, majd a konyhába menekül, hogy sürgősen előkerítsen magának valami teát, pont mint ahogy szokta az elmúlt három évben, csakhogy megcsapja az üresség és a tudat újból, hogy ez már nem az ő lakása. És amilyen üres, a tegnapról maradt alkoholon kívül a csapvíz tud csupán némi folyadékul szolgálni szervezetének, amelynek koffeintartalma - hacsak a vízművek nem végzik nagyon rosszul a munkájukat - pontban nulla.
- Háromkor egyeztessünk. Akarok veletek beszélni… - szakítja meg Tod beszédét, amiről unokaöccse beszámolója miatt már tudja, hogy igencsak ritka. Egészen pontosan Tiger szerint Tod összesen nem hajlandó másokkal annyit beszélni egy nap, mint a főnökével egy telefonhívás alatt, de ez is csak annak köszönhető, hogy céltudatos és nem akar informálatlan lenni. Anno Qadir majdnem megölte ezt a fiút, csakhogy felismerte magát benne. És egy kicsit még mindig mintha visszaköszönne valami a srác tekintetéből, ami emlékekkel önti el Qadirt. De nem számít.
Kinyomja végül a hívást és levesz egy poharat a konyhaszekrény polcáról, hogy inni tudjon, ha más nincs, hát akkor csapvizet. Most ez is megteszi. Nagy kortyok közepette felfigyel a hálószoba ajtó nyitására, érzékeli, hogy minden bizonnyal Esther is felébredt, de csak szép lassan jelenik meg a nappali látószögében. Tudta, vagyis tudhatta volna, hogy Esther csakis meztelenül léphet ki a szobából, ha gondolatait előbb térítette volna vissza a jelenlegi szituációba ahelyett, hogy fejben már a mai nap eseményein töprengett volna, de lehet akkor is átfutna rajta egy pillanatnyi meglepettség, hogy nappali fénynél is végigtekinthet a nő csupasz testét. És ami azt illeti, nem szégyellve végig is nézi, tán jobban is, mint éjszaka. Nem csak most látja először teljesen - épeszűen - Esthert, de a reggeli arca is új neki. És nem, egyáltalán nem a „csúnya” vagy a „kevésbé szép” szavak jutnak eszébe, sokkal inkább érez valami különlegeset, hiszen nem sokat láthatják ennyire természetes alakjában a pénzügyi szakértőt.
Sok férfi, ha meglát egy meztelen nőt tán egyből letarolná, Qadir is érzi magában, hogy a vágy újra erősödik benne, de mégsem ez az érzés motiválja, hanem a csodálat. Mert talán Esther is inkább csodálatos és egyedien szép meztelenül és bicegve, mintsem pornósztárokat megszégyenítően dögös.
- Jó reggelt! - köszön ő is, miközben egyik kezét zsebébe dugja, míg másikkal újra ajkához emeli a poharat. Hatalmas a kontraszt jelenleg kettejük között, már nyoma sincs annak az önfeledt együttlétnek, ami este volt, legalábbis ami a kinézetüket illeti. Qadir teljesen felöltözve, ingben és zakóban issza komikusan a pohárba engedett csapvizét, míg Esther épp csak most próbálja összeszedni az éjszaka folyamán elhagyott ruhadarabjait. Ha tizennyolc éves lenne Qadir, biztosan azzal szórakozott volna, hogy míg magára gombolta az ingét, addig szépen eldugja valami kínos helyre a bugyiját, de ebből ő már röpke harminc éve kinőtt, így hát a lakás új tulajdonosa a kanapéján és a kisasztalon mindent megtalál.
- Mint a filmekben, mi? - kacag fel, miközben szemeit végig Esteren tartva lassan közeledik felé. Persze hogyne. Akkor igazán menő egy férfi, ha beleélvezhet egy nőbe és aztán az éj leple alatt egyszerűen semmivé foszlik. Ha soha nem találkoznának újra, talán tényleg érdemes nem megvárni a reggelt, de ebben az esetben ez butaság lenne, elvégre pár óra múlva úgyis meetingjük van, közösen, egy légtérben. Miért is lépett volna le? Hogy ne kelljen a szemeibe néznie felkelés után? Baromság.
- Van még harmincöt percünk. Nem sietek. - Pláne, hogy szemben ott a központ. Még egy gyors fürdés is beleférhet. Odalép Esther mellé, szabad kezével átkarolja derekát, majd finoman magához húzza még amíg közel meztelen. Nem csókolja meg, nem áltatja feleslegesen, vagy meggondolatlanul, de nagyon gyengéden, ellenben határozottan csókot nyom nyakának ívére, hogy ezzel megköszönje az éjszakát.
- Még mindig gyönyörűnek látlak - reflektál az éjszakai párbeszédükre, ami valóban megragadt benne. Bár bőven van más maradandó élményei is, többek között a nő testének mozgása, vagy éppenséggel a jelenleg is hátán díszelgő vérfoltokkal teli karmolásnyom, amelyek miatt inkább hasán aludt Qadir mintsem a hátán. Csípte őt, ahogy feszült a bőr, de büszkén viselte akkor is, hisz sejtette, hogy nem szándékosan nyúzta le róla a bőrt.
Ütőerét ért csókja után egyik kezéhez nyúl, csak kíváncsiságból szemügyre veszi, nem maradt-e körmei alatt némi vér, vagy netán bőr, de nem váratja sokáig, hátrébb lép, hogy nyugodtan fel tudjon öltözni végre, úgysem mondható, hogy túl fűtött lenne a lakás.
- Mivel feltételezem, hogy a tömény most nem játszik, megkínálhatlak egy pohár vízzel? - A szarkazmus üvölt belőle, de élvezi kifigurázni ezt a helyzetet, ezt az igencsak vicces helyzetet, amikor is ő egy alkalmazottjával, a saját régi és a nő új üres lakásában szeretkezés másnapján próbálnak némi folyadékhoz jutni. De az az igazság, hogy élvezi ezt a már aligha komfortos szituációt, mert - leszámítva öltözékét és az eltöltött estét - valamiért gyerekkorára emlékezteti. Ott sem volt mindig sok bútoruk, általában csak vizet ittak és menni kellett dolgozni a veszélyes utcákra. Igen, nagyjából így nézett ki a gyerekkora, mely most előcsalogat belőle pár érzelmes, önazonosságot parancsoló pillanatot.

Úgy érzem magam, mintha egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam volna, ami félig meddig igaz is, hiszen Qadir mellett nem az alvásé volt a főszerep. Már most látom előre, hogy hosszú napom lesz irodában, Marie csipogását nem lesz könnyű elviselni. Ma jön vissza az igencsak hosszúra sikeredett szabadságolása után, tele lesz kérdésekkel, gondolatokkal, mindent tudni akar majd, mindenről lesz véleménye. Ha rá gondolok már fáj a fejem. Nagyokat pislogok, amíg sikerül magamhoz térnem, legalább annyira, hogy felfogjam hol vagyok. Pőrén, kócosan és bicegve lépek ki a háló ajtaján. Nem számítottam arra, hogy odakint Qadir fürkésző tekintetével fogok találkozni. Azt hittem, hogy már régen otthon van, de nagyon örülök annak, hogy tévedtem. Elmosolyodtam. Kissé zavarban érzem magam. Nem feltétlenül azért, mert anyaszült meztelenül állok előtte, hanem azért, mert ilyen intim helyzetben az elmúlt másfél évben senki nem látott. A férjem volt az utolsó, aki tudta és ismerte a reggeli pillanataimat. Normális körülmányek között egész hosszú reggeli rutinom van, ami rendszerint kávézással kezdődik, de most a körülményekhez kell igazodnom. Sem rutin, sem kávé.
Fülem mögé tűrök egy rakoncátlan hajtincset, miközben lehajolok a fehérneműmért, hogy minél előbb felöltözzek. Eléggé kényelmetlen és fura ez a szituáció, úgy érzem magam, mint egy karakati bábú, akit a vásárló fesztelenül figyel.
- Remélem inkább komédia, mint horror. nézek rá széles mosollyal az arcomonon, miközben bekapcsolom a melltartómat. Így, hogy kicsit már eltakartam magam kevésbé érzem kínosnak a szituációt.

- Legyen harminc perc, a főnököm előtt be kell érnem a munkába. nevetek fel jóízűen a helyzet kommikusságán. Szerencse, hogy vészhelyzet esetére mindig tartok az irodában csere ruhát, így odabent lesz alklamam egy gyors zuhanyzást követően átöltözni. A smink készlet minden nő elmaradhatatlan tartozéka a táskából, úgyhogy elég normális kinézetet tudok magamra ölteni mielőtt bárki észrevenné, hogy nem vagyok a legjobb formámban.
Nem ellenkezem, nem lépek félre, sőt, belesimulok ölelő karjaiba. Átölelem a nyakánál, ujjaimmal betúrok a hajába tarkójánál és kissé oldalra billentem a fejem miközben csókját érzem a nyakamon. Végigfut testemen a bizsergés. Ugyanolyan hatást vált ki belőlem, mint néhány órával ezelőtt, amikor először éreztem ajkát a bőrömön. Megpuszilom az arcát mielőtt kibontakozom az ölelésből.
- Köszönöm hálás vagyok, amiért ennyire szépeket mond nekem. Melyik nő az, aki nem örül annak, ha a partnere gyönyörűnek találja? - Kissé elfogult vagy! jegyzem meg hamiskás mosollyal az észrevételeimet. Melengeti a lelkem minden egyes kimondott szava, de azt hiszem, hogy van egy kis elfogultság mögöttük. Amit természetesen egyetlen másodpercig sem bánok.
- Reggelente mindig bicegek egy kicsit nem tudom miért érzem azt, hogy meg kell magyaráznom neki bármit is, de jobban érzem magam, ha elmagyarázhatom a helyzetet. Számomra már ez a normális, hiszen hosszú évtizedek óta élek együtt ezzel a kis szépséghibával, de aki először lát mindig meghökken.
- Egy pohár víz jól esne. helyeslek szavira, miközben felrángatom magamra a nadrágomat. - Egy kávéért a lelkem is eladnám kell a koffein, hogy újra működjön a szervezetem, hogy normálisan tudjak funcionálni. Türelmetlenül próbálom begombolni a felsőm apró gombjait.
- Ma visszatér Mary, szerintem számíthatsz arra, hogy meglátogat. Szeret képben lenni a dolgokkal nem panaszkodom, egyszerűen ezek csak tények, tudni kell az idős hölgyet a helyén kezelni, kissé rámenős. Lehuppanok a kanapéra, hogy felhúzzam a csizmámat. Előre hajolok, hogy felcipzározzam az oldalát.
- Hol szerezhetnék egy kávét? állok fel az ülőalkalmatosságról és közlebb sétálok, hogy átvegyem a phár vizet amennyiben hozott nekem. - Várj csak. igazítom meg szabad kezemmel a jobb oldalán feltűrődött ingének gallérját. - Így jobb. tűröm le a kemény anyagot, majd ujjaimat végigvezetem mellkasán, hogy aztán visszaejtsem testem mellé.
- Jól éreztem magam és nem csak a szex miatt, hanem az azt megelőző beszélgetések miatt is, nem csak szexpartnernek volt kellemes, hanem társaságnak is. Számhoz emelem a poharat és kiiszom a tartalmát. Ez nagyon kellett.

“Once thing goes wrong, then the whole house of cards collapses. And there's no way you can extricate yourself. Until someone comes along to drag you out.”

Meglehet, a helyzet valóban komikus, Qadir is elmosolyodik Esther megjegyzését, még ha ezúttal nem nevet fel önfeledten. Nem tudja, hogy a főnöke alatt őt vagy pedig Maryt érti, de ha nem akarja kiforgatni a szavait, akkor valószínűsíteni lehet, hogy Mary lesz a szerencsés alany. Ennyire nem lát bele a mindennapjaikba, nincs is tisztában a csoportok kimondott és kimondatlan szokásaival, így hát csak megvonja vállát.
- Legyen annyi - Ő lényegében már úgyis indulásra kész van, csakis Estheren múlik, hogy mikor lépnek ki az ajtón, de eddig nem akarta siettetni, mivel mégiscsak most lépett ki a szoba ajtaján anyaszült meztelenül, a nőknek pedig idő kell készülődni, ezt ő is nagyon jól megtanulta már, hiába sosem volt házas. Ha pedig a főnök alatt Qadirra gondolt, akkor percek nélkül is orvosolható ez az egyébként általa sosem elvárt szabály: egyszerűen maga elé engedi udvariasan a nőt, mikor nyílik az üvegajtó. De ha ez a szabály létezne a részéről, már rég tarthatatlan lenne, elvégre ő hol az épületben tartózkodik, hol nem. Aligha lehet egykönnyen lekövetni, hogy mikor van bent és mikor nem, ami ugyancsak nem véletlen, de egyúttal hozzászoktatta már a közvetlen munkatársait a kiszámíthatatlansághoz, így ő sem tartozik senkinek és nincsenek is felé ilyen tekintetben elvárások.
Ugyan már nem meztelen, de így félig felöltözve is szépnek gondolja Esther testét, ami csak úgy, mint éjjel, most is tökéletesen az övéhez simul és még talán utoljára kiélvezi, hogy lassan és érzékien megcsókolhatja nyakának ívét. Az elfogultságra elmosolyodik, ám csak azután válaszol rá, hogy elengedte a nő testét.
- Ezt mégis mire alapozod? - pillant rá ravasz szemeivel, elvégre Esthernek nincs összehasonlítási alapja, hogy ilyet mondjon. Ki tudja, másokkal, hogy bánik és még milyen testeket tart szépnek? A vádtól függetlenül persze a gesztus értéke nem csökken, vonzónak tartja és ezt nem titkolja, mindegy is hogy más nőkre hogyan tekint.
Lepillant a lábára, amelyikre Esther biceg. Biztosan megvan a megfelelő biológiai magyarázata annak, hogy miért reggel biceg többet, bár ahogy ő látta az irodában, néha még ott is megeshet vele. Lépcsőzésnél, vagy hirtelen megerőltetésnél, amit megelőzhetett hosszabb  mozdulatlan időszak. De nem ért ehhez, így csak bólint, mondván, hogy vette az adást és magában is tudatosítja, nem kell elkezdenie bűntudatot érezni, hogy összetörte volna az éjszaka folyamán a nőt.
Qadirban mindig is volt egyfajta kettőség. Magáénak tudhatja a gazdag, magának mindent megengedhető ficsúr szerepét, aki még egy víztöltésért is asszisztenst hívhatott, de még sincs az embernek mellette olyan érzése, hogy ő sznob lenne csak mert lényegében egy újgazdag férfi. Van, hogy élvezi, hogy a legapróbb dolgokban is kiszolgálják, de a legtöbb napon szeret magánakvalóan élni. Csak hagyják őt békén, hagyják legalább egy kicsit meghagyni neki azt az átlagos világot, amit ő sokkal inkább magáénak érez és amiben önmagának érezheti saját magát, nem pedig egy megjátszott, lapokat ügyesen forgató üzletember képét kelti. Pedig utóbbi is személyiségének része, bizonyos mértékig-ideig.  
- Nem éri meg eladni a lelked. Pláne nem olyasvalamiért, amit hamarosan megkaphatsz. - Maga sem tudja eldönteni, hogy viccnek szánja, vagy csak a szélsőséges szavakat akarja némileg enyhíteni. Nem a helyzethez kapcsolódik, de tud olyan emberekről, akik tényleg eladták a lelküket némi megbecsülésért, pénzért, szexért, vagy egy nagyobb jó érdekében. Kapott egy katonát általuk, de cserébe elvesztette a valódi személyiségüket, kimosta az agyukat és elvette az életüket, még ha nem is feltétlenül fizikailag. Ez benne van a pakliban, ahogy ő mondani szokta, de azért néha neki is fáj látni mások helyzetét, különösen, ha családtagról van szó.
- Bármikor szívesen fogadom - tárja ki egyik karját, a másikat  azért nem, mert abban már az Esthernek szánt víz van. - Van is miről beszélnünk ugyebár. - Egyik kezét zsebre dugja és az ajtófélfának dőlve megvárja, hogy Esther felvegye csizmáját. Tekintve, hogy nem áll most túl jól pénzügyileg a vállalata, szeretne pár dolgot megbeszélni az osztályvezetővel.
- A folyosótokon tudtommal két kávéautomata is van. Nem szoktál ott kávézni? - Néz rá picit meglepődve, aztán ki tudja, lehet egyik sem működik és a folyosó összes munkatársa várja az isteni áldást mástól, hogy valaki szerelőt hívjon. Vagy van annyira rossz a munkakörnyezet, hogy Esther ne akarjon más munkatársakkal közösen kávézgatni? Sok minden megfordul fejében Esther kérdésére, amíg elveszi a neki hozott vizet.  
- Köszönöm! - Ő is gallérjához kap Esther igazítása után, hogy a gombot kényelmes pozícióba igazítsa. Mielőtt elindul, általában vet egy pillantást a ruhájára, mert szereti, ha nem tűnik rohanósnak, vagy ápolatlannak, feltehetőleg ezúttal is ez történt volna, ha Esther nem előzi meg és nem helyettesíti a tükör funkcióját. Hálás érte.
- Ezt örömmel hallom. Akkor nem jöttem hiába - feleli, miközben megigazítja csuklójánál is ingjének gombjait, de egy gyors vad tekintettel megfűszerezett halvány mosoly miatt felpillant rá, hogy ezzel is elárulja azt, amit már úgyis tudott Esther: hogy ezért jött. Meg a lakás miatt is, de szó mi szó, méltó módja volt így elbúcsúznia a helytől.
Valószínűleg nem szándékosan, de Esther nagyon is kiprovokálta megjelenésével és szavaival ezt az alkalmat. Ha viszont szándékos volt, akkor sikerrel járt, mert megkapta ő is az ágyba Qadir, pont mint a férfi az előző napon kiszemelt nőt. Win-win, talán ez már leszögezhető. És persze, szinte már furcsállni kezdte Qadir, hogy mennyi ideje szunnyad zsebében a mobiltelefon, hát ezúttal újra megszólal. Elnézést kérő mozdulatokkal tesz néhány lépést a konyha felé és megfordul. Nem akarja kockáztatni, hogy kéretnek szavak szűrődjenek ki a mobiljából.
- Mondd!

Másfél percig tart talán a hívás, semmiképpen sem több, amely során Qadir válaszaiból semmi lényegeset nem lehet leszűrni, legfeljebb az állapítható meg belőle, hogy vannak emberek, akikkel nem annyira kedves hangon beszél, mint általában Estherrel, vagy a legtöbb munkavállalójával, különösen, ha nőkről van szó. Nem nőcsábász, egyszerűen csak nem keménykedik feleslegesen velük.
- Mehetünk? - lép Esther felé, hogy megnézze, hogy áll, közben pedig újra elteszi a telefont ideiglenesen pihenni. Nehezére esik, de meg tudja állítani reflexeit, hogy ezúttal már nem ő zárja az ajtót, hanem az új lakó. Ahogy kattan a zár, ő lezártnak tekinti az éjszakát, hiszen nem viheti bele a történteket a vállalati életbe, azonban már most kezdi gyászolni az alkalmat. Nem tudja magában sem eldönteni, hogy miért érezte magát ilyen jól és miért van izgalmaktól felkavarodva lelki állapota, de tudja, hogy tovább kell lépni. Mert mindig tovább kell lépnie.

Én olyan ember vagyok, aki szeret felkészülni a váratlan helyzetekre, általánosságban elmondható, hogy jó a próbléma megoldó képességem, de most olyan helyzet állt elő, hogy nem tudok mást tenni, mint visszaöltözni az este levetett ruhámba, valamennyire normális megjelenést varázsolni magamnak, hogy ne keltsek túlságos feltűnést. Mindenki megszokta már tőlem, hogy kényesen ügyelek a megjelenésemre, nem szeretem, ha csak egyetlen tincs is kikandikál az összefogott hajamból, nem járok gyűrött ruhákban, nincs elmosódva a sminkem és igyekszem a lehető legjobb formámat nyújtani. Számomra fontos, hogy milyen vélemény alakul ki rólam a munkaközösségben és ehhez a megjelenés is hozzájárul. Mondhatjuk, hogy hiú vagyok, de egy olyan munkahelyen, ahol bármikor készen kell állni arra, hogy emberek előtt szólaljak fel nem járhatok hanyagul. Milyen véleménnyel lennének akkor a munkámról, ha magamat sem tudom rendben tartani? Ezt még gondolatban sem engedhetem meg magamnak, úgyhogy csak bízom abban, hogy nem tűnik fel senkinek, hogy valami „nem stimmel.”
- Csak a megérzésem ezt súgta   vonok válat. Nem ismerem, nem akarok úgy tenni, mintha tudnám mikor kivel és hogy kommunikál, de az esti tapasztalatom azt súgja, hogy már csak illedelmességből sem mondana mást. Amilyen gyorsan csak tudok magamra veszem a ruháimat, próbálok valami normális emberi kinézetet varázsolni magamnak. A táskámhoz lépek, hogy elővegyem a fésűmet és kifésüljem a kócokat belőle. Ez minden reggel eléggé fájdalmas folyamat.
- Meg lehetsz győződve arról, hogy mindent alaposan a füledbe fog rágni, ezerszer átnézi az adatokat, játszik egy rövid kérdezz-felelek játékot, lehet még fel is idegesít. vigyorgok rá. Nem tudom miért, de szórakoztat a köpcös a gondolat, hogy a köocös kis Mary, idegesen járkál le-fel az íróasztala előtt, miközben gesztikulálva magyaráz. Bár minden bizonnyal nem kell bemutatnom neki az alkalmazottját, az elmúlt évek alatt volt alklamuk havonta találkozni, ismerheti már, mint a tenyerét.
- Kérlek ne vedd zokon, de az a kávé iszonyatos... nem szívlelem az automata kávékat, véleményem szerint az inkább színezett víz, mitsem kávé. Inkább beugrom a Starbucksba, láttam tegnap este, hogy itt van egy nem messze. Esetleg megkockáztatom a késést.
- Nagyon jól nézel ki. Még másnaposan is egy jó szexet követően. Ezt viszont csak fejben teszem hozzá a mondandómhoz. Megigazatom az ingblúzom ujját, hogy kevésbé nézzen ki úgy, mint akire konkrétan ráhányták.


- Azt már csak te tudod, hogy neked megérte vagy sem. nem tűnt úgy az éjszaka folyamán mintha nem érezte volna jól magát, aztán ki tudja, az igazság ott lapul benne és rajra kívül senki más nem tudja. Én jól éreztem magam, sőt, jobban is, mint azt reméltem. Kicsit keserű szájízzel gondolok arra, hogy röpke húsz perc múlva vége ennek a kalandnak és mindenki megy tovább a maga útján.
Amíg ő a telefonon kommunikál valakivel én a tükörhöz megyek, hogy végignézzek magamon. Hát a megjelenésem hagy kivetnivalót maga után, de a körülményekhez képest megfelelőnek ítélem meg a külsőmet, de egy benti átöltözés, zuhanyzás és sminkelés maga lesz a felfrissülés.
- Igen! gombolom össze a kabátomat, majd a táskámért nyúlva követem őt az ajtó irányába. - Munka ügy? érdeklődöm miközben bezárom az ajtót. Nem akarok túrkálni a magánéletében, csak beszélgetni szeretnék, semmi több.
- Beugrom a Starbuck-ba egy kávéért, úgy sejtem a mi kis kalandok a végéhez ért. csúsztatom kezeimet a zsebembe miután kiérünk a friss levegőre. - Találkozunk a lőtéren! és ezt nem kérdezem, sokkal inkább kijelentem, és bízom abban, hogy szavaimból kihallja, hogy én bizony ott leszek és ha ő is akarja az elmúlt éjszakának lehet folytatása.
- Odabent találkozunk MR. Abbar, viszlát. mosolygok rá még egyszer, majd megszaporázom a lépteimet és a másik irányba indulok, hogy megszerezzem végre a jól megérdemelt koffein adagomat. Nehéz szívvel hagyom magam mögött a főnököm, fura, de kicsit üresebbnek érzem magam, hogy immár újra Mr. Abbar számomra és nem Qadir. Nem tudom, hogy hogyan fog alakulni a munka ezek után, de felnőtt emberek lévén bízom abban, hogy nem lesz semmilyen fennakadás a rendszerben és ugyanúgy dolgozunk tovább mint eddig, csak mostmár kicsit jobban ismerjük egymást.