Burakról sok mindent el lehet mondani, csak épp azt nem, hogy egy talpig úriember lenne. Éppen az ellenkezője, egy igazi suttyó seggfej, aki még a metrón is ellopja előled a helyet, ha jó csaj vagy, akkor azért odakacsint vigyorogva egyet. Nem tud viselkedni, böfög, ha épp ahhoz van kedve, vagy túrja az orrát, megfeledkezve arról, hogy ez bárki mást zavarhat, rád pöcköli a rágóját. Ha beszólsz, jól vigyázz, mert visszaszól, sőt még a pult mögül is kiugrik, hogy megfejeljen. Mondhatjuk azt is, hogy egy kicsit heves, és a konfliktusokat nagy hanggal vagy ököllel próbálja elsimítani. Mentségére legyen, nem volt nagyon kitől tanulnia, jóformán az utca nevelte, ott meg ragadt rá a kosz meg a szutyok és a proli viselkedés.
Hogy jó tulajdonságai közül is említsünk párat, remek kebabot készít, nem beszélve a dönerről, ami után mind a tíz ujjad is megnyalod. Emellett az ágyban is jó, legalábbis erről tanúskodik az a sok liba, akikkel eddig viszonya volt. A számuk nem kevés, ahogy életkorukban is különbözőek, egy valami azonban mindegyikükben közös. Burak senkinek sem kell hosszútávon, mert...hát csóró, mint a templom egere, és még viselkedni sem tud. Azt pedig egyetlen nő sem díjazná, ha egy ilyen pali ácsorogna mellette. Jó-jó, egész jó vágású, főleg ha normális ruhákat húz magára, de az a viselkedésén még nem változtat. Burak attól még bunkó marad, és nagyon sok munkaóra lenne, hogy kihozzák belőle a kisangyalt.

- Te kis szaros! Meg ne lássalak itt még egyszer, mert tarkón váglak. Szedd is a lábad te kis taknyos! - dühösen ráncolta homlokát, ahogy léptein lassított, mert belefáradt a futásba. Igaz, nem szaladt túl messzire, de az előző esti vedelés nem tett jót a szervezetének, olyannyira másnapos volt, hogy még mindig csillagok repkedtek a tarkója körül.  - Há úgy nézek ki én, mint egy görög? - felháborodva lépett vissza a bódéhoz, kikérve Amarilla véleményét, aki már lassan másfél éve segítette a BurBar döcögését.
- Higgadj le, nem éri meg –  a lány próbálta csitítani a főnökét, de Burak csak legyezte kezével a levegőt, miközben morgolódva lépdelt vissza a pult mögé. - Faszomat, török vagyok, ez pedig kurvára kebab! Nem gyros. Gyrost akar a kis köcsög? Menjen át Tzazikiékhez! - talán a vér, talán még a kölyök korában belenevelt hazaszeretet volt, ami végett ilyen dühbe gurult, ha bármi másnak nézték. Félre értés ne essék, nem volt neki baja a görögökkel, leszámítva azt, hogy nem is volt oda értük, azt pedig egyenesen zokon vette, ha őt magát annak titulálták.
Szerencsére amilyen hamar feldühödött, olyan hamar alább is hagyott a haragja. Éppen kiegyengette szemöldökeit, vagyis végig húzta rajtuk a hüvelykujját, amikor meghallott egy kellemesen csengő hangot Amarillával társalogni.
Az egyik újságíró maca volt valamelyik napi tévéműsorból, Burak nem is tudta, hogy pontosan melyikből, de az arcára tisztán emlékezett, mert többször is látta már a plakátokon. Ráadásul azóta, hogy heti egyszer megfordult náluk a bódénál, Burak célként tűzte ki, hogy ez a nő is felkerül majd a listájára. Sietve igazított is a kötényén, majd egy nem túl gyengéd mozdulattal oldalba bökte Rillát, hogy eltakarítsa a pultból és ő vehesse át a kiszolgáló szerepét. Persze kapott egy bosszús pillantást az ifjú leányzótól, de cserébe csak egy ezerwattos mosolyt küldött alkalmazottja után, majd ugyanezzel a mosollyal fordult a szépség felé.
- Szep lanynak mi finom ma? Burak adni remek kebab. Kicsi-nágy?  – a direkt felvett akcentus mellé még kacsintott is, ahogy a kebab méreteit mutogatta, hátha bejön a nőnek. Többnyire ezzel a kamuval szedte fel a lányokat, mert azt tapasztalta, hogy imádják, ha nem beszéli a nyelvüket, így inkább színlelt. Úgy tűnt, hogy be is jön a dolog, mert a tévés maca is ráharapott, rihegett-röhögött pár sort, míg megkapta a szaftos dönert drága barátunktól. Burak tenyere alá pedig egy zsebkendő csúszott, rajta a nő számával.
A diadalittas mosoly persze ott virított Burak képén, Rilla viszont bosszúsan tért vissza a háttérből.
- Hihetetlen, hogy állandóan elsütöd ezt a kamuakcentust. De máskor azért elkérhetnéd a gyrosod árát – utóbbit már gúnyosan vetette oda, megpaskolva a férfi vállát, mire Buraknak is leesett, hogy ezt elbaszta. A csaj ugyanis egy árva dollárt sem fizetett. Ő meg megint kezdhetett számolgatásba, hogy majd hogyan is fizeti be, meg ki a számlákat.
Sajnos a bérleti díj is egyre drágább volt, emiatt kénytelen volt másodállásban seftelni mindennel, amivel csak lehetett. Pult alól árult lopott cigarettát, italokat, alkalmanként ékszert is, vagy étolajat, mikor éppen mihez jutott hozzá. Ezekről az alkalmazottja persze mit sem tudott. És Buraknak így volt ez jó. Legalábbis egyelőre. Tulajdonképp viszont még sem volt ez olyan jó, mert a férfi elkezdett lefelé csúszni a lejtőn, és nem is nagyon találta a helyét ebben a világban.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Édes jó istenem, nem is tudom, mit mondjak. Hát én imádlak.  Komolyan, zseniális karakter vagy.
Nagyon jó végre ezt az arcot is látni szerepjátékos körökben, szerintem nagyon karakteres és karizmatikus, akire jól lehet építkezni és neked sikerült egy olyan figurát megalkotnod, aki tökéletesen passzol hozzá.
Tényleg nem tűnsz egy álompasinak, akit bárki bemutatna a szüleinek egy péntek esti vacsora keretében. De mégis szerethető vagy. Egyszer biztos lesz valaki, aki miatt magadra tudsz erőltetni egy csipetnyi jó modort, de őszintén megmondom, nehezen tudlak úgy elképzelni.
Hogy te mekkora színész vagy. Megáll az eszem! Ha egy kis taknyos kell elkergetni, akkor semmi gond az angollal, bezzeg, ha valakivel hátsó szándékaid vannak, akkor előadod magad. Nagyon jót mosolyogtam rajta. Ha viszont ki akarod fizetni a számlákat, akkor nem árt észnél lenni, amikor eladsz valakinek valamit. Szép dolog a jótékonykodás, de nem tűnsz annak a típusnak, aki ingyen osztogat ételt.
Oh boy, már seftelsz is? Csak ki ne szedjenek a bódédból miatta.
Imádtam a lapodat, szívesen olvastam volna még tovább. Sokat mosolyogtam rajta, a magad sajátos modorával üde színfoltja leszel az itteni hétköznapoknak.

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is utadra engedlek, etesd az éhes szájakat.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!