Sajnos rosszul tettem, hogy egykoron hittem és megbíztam benned. Még magam sem tudom, hogy sokszor mi jár a fejedben, de azt hiszem, hogy nagyon zavarodott lehetsz. Vagy csak én nem ismerlek igazán? A mi történetünk ott kezdődik, amikor Leo által megismertelek... mondanom sem kell, hogy egyből működött közöttünk a kémia, bár én a szívem mélyén mindig is az öcsédet, Leo-t szerettem. Néhányszor randizgattunk, elutaztunk vagy épp kirándultunk erre-arra. Igyekeztél a kedvemben járni, bár nem ismertem fel a tényt, hogy valószínűleg egy pszichopata vagy. Akkor még nem tudtam, hogy mekkora ellentét van a két testvér között, de egyszer csak bekattant nálad valami. Nagy uradalmat építettél magad köré; elérted, hogy üzletember legyél és komoly befolyásokat gyakorolj. Aztán zavarni kezdett, hogy kerüllek és inkább Leo társaságát keresem. Megijedtem, amikor lekaptál. Túlságosan vadállatias voltál, olyan, akit nem érdekel, hogy milyen kárt okoz a másikban. Azt hiszem, a régi kedves és gondoskodó Sedrick már akkor  megszűnt létezni. És a pokol itt kezdődött igazán...
Lemészároltad a családomat, akkora hatalmat szereztél. Pedig apám a neves Osborne maffia főnök volt, de számodra gyerekjáték volt elsöpörni mindenkit. Azt hittem, hogy engem és Leo-t is megölsz, de egészen más ötlet jutott eszedbe. Megfenyegettél, ha nem jövök veled, akkor a szemem láttára ölöd meg az öcsédet, aztán pedig engem. Végül engedelmeskedtem neked. Elérted, amit akartál. De vajon boldog voltál így?
Néhány évig voltam nálad. Voltak jobb napjaink, de sűrűn volt, amikor nem fértünk össze. Sajnos a múlt nem engedte, hogy elfelejtsek neked mindent. Egyszerűen nem ment, Sedrick. Sajnálom. Gyakorlatilag együtt voltunk abban a néhány évben, megkérted a kezem. Bár kényszerből mondtam igent, hisz tudod, hogy nem úgy szerettelek. Bár a szívem mélyén kedveltelek, de nem úgy, ahogyan te azt szeretted volna. De tudod, volt egy pont, ahol részletezted, hogyan ölted meg végül az öcsédet. Akkor valami nálam pattant el és nem tudtam eldönteni, hogy kit lőjek le. Magamat, vagy téged. Bevallom, nem vagyok túl jó lövő, végül vállba kaptad a golyót. Sikerült tőled megszabadulnom, ennek pedig már egy éve. Fogalmam sem volt, hogy mi történt veled, bár valószínűleg mindig is nyomon követtél. Néhány hete megjelentél és megfenyegettél. Vegyem komolyan? Ez csak rajtad múlik. De állok elébe. Már nincs mit veszítenem.
Szóval ne bujkálj, gyere elő. Most az egyszer muszáj lesz lezárnunk ezt az egészet.

|| Talán nagyon negatív karakternek tűnik, de szeretnék ezen változtatni, amit csak a játéktéren lehet megvalósítani. Számomra Sedrick nagyon különleges ember, még akkor is, ha annyi fájdalmat okozott. Szeretem, de nem úgy, ahogyan ő azt szeretné. És ott van az öccse, akivel ideje rendezni a viszályokat. Szerintem rengeteg lehetőség rejlik benne, s megtisztelsz, ha utadat végigkísérhetem. Nagyon várunk!