Te vagy a nagybetűs RENDŐR. A végzőkig becsületes. Komoly. Határozott. Fáradhatatlan. Magabiztos. Céltudatos. A munka mindenek előtt. Fiatal korod ellenére a kollégák felnéznek rád, és egyesek azt mondják, hogy rajtad talán még a golyó sem fog. Megfontolt... Ja, az azért mégsem annyira.
Mint minden szuperhősnek, neked is megvannak a magad titkai és rigolyái. Neked történetesen van egy aprócska dühkezelési problémád. Nem nagy, csak egy kicsi...csak, ha gyermekbántalmazást tapasztalsz... Ennek pedig az oka, hogy kiskorodban az alkoholista apád rendszeresen vert téged (ezt persze a szüleiden kívül senki se tudja). Szerencsédre még egész korán rendes nevelőszülőkhöz kerültél, akik úgy szeretnek, mintha a vér szerinti gyerekük lennél, akik miatt teljes és normális életed lehetett. Az apád nem más, mint a Rendőrakadémia egyik neves kiképzőtisztje. Tipikus rendőrcsaládba születtél, ahol ez a hivatás generációról generációra száll. Ahol presztízskérdést csinálnak abból, kinek hány kitüntetése van. Nem is volt kérdés, hogy te "mi leszel, ha nagy leszel."
Éppen apádnak köszönhető az is, hogy a legutóbbi bakid alkalmával, amikor majdnem félholtra vertél egy pedofilt, kaptál egy utolsó esélyt és a brooklyni rendőrségről a manhattani kapitányságra helyeztek át. Kizárólag olyan formációban, hogy ha kapsz egy társat, aki ellenőrzi minden lépésedet. Nos, ez a társ lennék én.
Nem bírod a korlátozottságot, és nem vagy önmagad, ha gátolják a szabadságodat. Értelemszerűen rühelled a kialakult helyzetet, ezáltal engem. Engem sem kell félteni, mert én se leszek oda "apuci kisfiáért".
Idővel azonban összekovácsolódunk, megkedveljük egymást, ráébredünk arra, hogy egyet akarunk a munkában.
Azonban a szép élet nem tart soká, mert ahogy mondtam, mindent kiszagolsz, így rájössz, hogy én valójában ki is vagyok. Nem tudván, hogy nem én választottam ezt az életet, sosem akartam a maffia beépített embere lenni.
Magadban vívódsz, hogy becsületes legyél és beárulj egy neked fontos személyt, vagy légy, korrupt, de akkor önmagad árulod el. A dolog csak akkor lesz még kényelmetlenebb, mikor kiderül, hogy nem csak te tudsz az én kis titkomról, így a feletteseink most már téged állítanak rám. Ellenkező esetben elveszíted az állásodat Ráadásul van benned egy bizonyos megfelelési kényszer is, hogy bizonyíts apádnak a hibáid miatt. Egy ilyen kötelességi bizonyíték az is, hogy ki a menyasszonyod, és talán az is, hogy elárulj engem.? Hiszen számodra milyen szégyen lehet közel kerülni egy bűnöző lányához! Vagy én foglak téged elárulni, és átadlak a családomnak? Ők is szeretnek rendőrkékkel játszadozni.
Nincs más választásod, így elfogadod a feltételeket. Már csak az a kérdés, hogy mit teszek én, ha rájövök?

/Röviden ennyi lenne a karakter alapja. Igazából a nevet, különösebb személyi jegyeket nem akarok meghatározni. Jobban szeretem, ha inkább meglepnek vagy közösen ötletelünk.
Nem muszáj, hogy a dologból szerelmi szál alakuljon, az esély persze, erre is megadva, sőt, örülnék neki.    Mindenképp jó lenne valaki, akihez közel kerülhet Brooke és akivel megbeszélheti a benne lévő kétségeket és kettősségeket. Aki egy picit belát az állarca mögé. A lényeg, hogy nagyon várlak, és remélem, mielőbb elviszi valaki a karaktert.  CSAK OLYAN VIGYE EL, AKI RAGASZKODIK A KARAKTEREIHEZ, ÉS NEM ÉREZ KÉSZTETÉST ARRA, HOGY HETENTE ÚJ KARAKTERT ALKOSSON, EZÁLTAL MELLŐZVE A RÉGIEKET. AKINEK KÉT NAP MÚLVA NEM SZÁLL EL AZ IHLETE. EZEN KÍVÜL OLYAN, AKI A LASSAN KIBONTAKOZÓ, HOSSZABB JÁTÉKOKAT SZERETI NEM ELHATÁROLÓDVA A BONYODALMAKTÓL, MÉLY ÉRZELMEKTŐL. NAGYON VÁRLAK. /