Két és fél éve vagyunk együtt, gondolkodom az eljegyzésen, ő meg a gyerekben. Nagyon akar már egy lurkót, én még tartok ettől... Jól megértjük egymást, olykor veszekszünk, de melyik kapcsolatban nincs civakodás?

Mi nagyon nehézkesen indultunk. Több mint két és fél évvel ezelőtt hívtam el az első randira, majd a következőre és még egyre, aztán még egyre és még egyre, ahol elcsattant az a bizonyos első csók közöttünk. Megtaláltuk egymást. Nem hittük el, de ahogy egyre több időt töltöttünk együtt, be kellett látnunk, hogy...nincs más választás! Rájöttünk, hogy tényleg nincs választás, nem fogjuk kibírni egymás nélkül. Hiányzás! Sóvárgás? Ezzel teltek a napok és eljött a nagy elhatározás ideje.

A reptéri folyosón találkoztunk....  hallottam egy női sikolyt, mellette egy kapják el, tolvajt. Hallottam a futó lépteket, mindenki félre ugrott a menekülő tolvaj elől, csak én toltam ki elé a bőröndömet, amiben szépen el is taknyolt, pofára esett az illető, elejtve a zsákmányát. Le is ültem a fickó hátára, a fejére pedig rátettem tenyeremet, hogy lefele nyomjam azt. A futó lépteket meg hallottam, irányába fordultam, a többi utas és egyéb sétafikáló kikerült minket, mintha semmi sem történt volna. Visszakaptad a táskádat, meghívtalak teázni, késői reggelire, de visszautasítottad és menni készültél. Kikísértelek a reptérről, de egy rokonoddal távoztál. Utána pedig napokig nem is láttalak. A következő találkozásunk egy bevásárló központ volt, ahol épp nem értél el egy magasra kihelyezett árut. Megdöbbentünk mindketten a véletlennek, ám ezúttal én magam vittelek haza. Fél órás kérdez feleleken lettünk túl, szinte mindent megtudtam rólad azon a napon. A kedvenc műsorod, a kedvenc évszakod, egyedül vagy, szereted az állatokat és a gyerekeket, meg hogy mit szeretsz enni és mi a kedvenc hobbid. Bókoltam neked szolidan, néha elrejtettem a szavaim között... s te csak minduntalan belepirultál. Végül sikeresen haza vittelek és segítettem becipelni a vásárolt dolgokat. Talán egy kávét is megittam nálad a szolgálataimért, aztán randira hívtalak másnapra, majd leléptem. Hamar kialakult közöttünk a bizalomra és kíváncsiságra épülő barátság, ami néha többször csapott át kicsit több-be, végül összejöttünk a sokadik randink után.

Ennek az egésznek a lényege hogy összeköltöztünk, nem nagyon szereted a munkámat, mert veszélyesnek ítéled. Mondjuk pár napja már itthon vagyok, hiszen balesetet szenvedtem és rehabilitációra járok. Legalább megejthetem veled a nyaralásokat és azokat a helyeket, ahol sosem voltunk még. Eltölthetünk végre egy nyugodt hetet együtt, segíthetsz a rehabilitációmban, kisegíthetjük egymást. A gyerektémával állandóan megmosolyogtatsz, te vagy számomra az igazi, az egyetlen nagy betüs nő az életemben, szeretnélek boldogan az oldalamon látni. Szeretném ha nem szenvednél hiányt semmiben sem... az hogy vannak vitáink, hát kiknél nincsen? Bár a múltkori szavaid elgondolkodtak, miszerint lekellene szerelnem s itt ebben a városban új munkát találnom. Határozott vagy, lelkes és kifejezetten nőies jelenség, nincs olyan ember a közeledben, aki ne szeretne vagy ezért, vagy azért. Soha nem élsz vissza az emberek jóakaratával, ha segítenek neked, azt gondolkodás nélkül viszonozod. Hálás vagy, szeretni való, ám te is tudsz hárpia lenni, ha a helyzet azt kívánja.



//A fent említetteket szeretném mindenképpen megtartani, ahogyan a megadott PB-t is, én imádom a kisasszonyt. Hogy mit dolgozik, milyen múltja volt, az a megalkotóra bízva. Rengeteg játékot ígérhetek, nem fogsz unatkozni csak gyere. //