New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something

• a városhatár átlépése •
üdvözlünk •
new yorkban
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
• szavak sokasága •
csicseregj csak •
kedvedre

• Ismerõs idegenek •
éppen jelenlévõ •
lakosaink
Jelenleg 56 felhasználó van itt :: 15 regisztrált, 0 rejtett és 41 vendég :: 3 Bots
A legtöbb felhasználó (125 fő) Vas. Aug. 14, 2022 9:03 pm-kor volt itt.
• legújabb bejegyzések •
frissen íródott •
történetek
Dane Larsen
Today at 7:58 am
Marco Right
Yesterday at 11:46 pm
Millie Crawford
Yesterday at 10:50 pm
• népszámlálás •
csoportjaink •
képviselõi
Csoport neve
Bûnüldözés
7
13
Diákok
33
24
Egészségügy
14
8
Hivatal
6
9
Média
15
20
Munkások
25
15
Oktatás
7
6
Törvényszegõk
8
19
Üzlet
14
21
Összesen
129
135

Perla & Eddie :: it's not what it seems
TémanyitásRe: Perla & Eddie :: it's not what it seems
Perla & Eddie :: it's not what it seems EmptyVas. Jan. 15, 2023 7:56 pm


eddie and mom
Nem is olyan rég még én is kamasz voltam. Egészen addig élveztem is a tinédzser éveimet, ameddig ki nem derült a terhesség. Tudom, milyen jól érezni magunkat egy buliban a barátainkkal, én is eljártam otthonról, de pár percnél többet sose késtem. Azt gondoltam, a fiammal való idilli kapcsolatom biztosítani fog valami hasonlót, ehhez képest az éjszaka közepén oson be a lakásba, próbál észrevétlenül összedobni valami harapnivalót a konyhában, csak sajnos pont akkora zajt csap, amire szerintem a szomszédok is felfigyelnek, plusz az idegállapotom amúgy sem hagyott aludni, szóval pillanatokon belül a konyhában termek. Sokkal kellemesebb lenne az igazak álmát aludni, de Eddie tett róla, hogy egy darabig még egyikünk se kerüljön ágyba.

- Mi az, hogy nem vagy elég józan? Ittál? - kérdezem meghökkenve. - Még csak tizenhét vagy, honnan szereztél egyáltalán piát? Mégis miért kellett ilyen hülyeséget csinálnod? - Egyszerűen nem térek magamhoz a hallottak után. Az én fiam nem olyan, mint a legtöbb tinédzser. Ő okosabb, jobb náluk. Sokkal több esze van annál, hogy berúgjon valahol az éjszaka közepén. Rá sem ismerek Eddie-re. - Hát most már nem tudom. Eltűnsz egy fél éjszakára, berúgsz, valahonnan szerzel egy köteg pénzt… Van még esetleg valami, amiről nem tudok? Bármi, amit egyébként ciki lenne elmondani az anyádnak? - Korábban még soha nem veszekedtem így a fiammal. Mindig meg tudtunk mindent beszélni. Nem éreztem ekkora szakadékot kettőnk között idáig. Vagy már korábban is voltak olyan dolgai, amiket inkább eltitkolt vagy hazudott róluk, csak nem bukott le? - Nem, nem történt ilyen, mert a te korodban kicsit lefoglalt, hogy éppen terhes voltam veled - bukik ki belőlem talán kicsit elhamarkodottan. Nem panaszkodásnak szánom, egyáltalán nem bánom, hogy akkor teherbe estem. Nem volt tudatos, igencsak meglepődtem, amikor kiderült a folyamatos rosszullétek oka. Mindent újra kellett terveznem elég rövid időn belül, sok dologról le kellett mondanom, sok áldozatot megkövetelt és követel a mai napig. De akkor sem bántam meg. Egyedül az ilyen pillanatok készítenek ki. Illetve, egészen pontosan ez a pillanat, mert nem beszélhetek többesszámban. Ez az első ilyen vitánk.

- Igen, komolyan ekkora ügyet csinálok belőle. És abból is, hogy most értél haza. Nagyanyád majd segít egy kicsit észhez térni. Vele biztos nem fogsz éjszakába nyúlóan bulizni, ki tudja honnan pénzt szerezni…. Ha jobban belegondolok, eléggé hiányol mostanában… Akár egy pár napra át is mehetnél hozzá. Tuti hasznod venné a ház körüli teendőkben is. Mostanában rendszeresen tart Bibliakört. Biztos jó néven venné, ha az egyetlen kisunokája csatlakozna hozzá. - Az anyámmal ellentétben nem járok misékre, nem tartok a párnám alatt Bibliát, nem köszön vissza minden helyiségben Jézusról egy kép, Eddie-t sem így neveltem, szóval büntetésnek ez pont megteszi. Ha nekem szenvednem kell, amiért így viselkedik, akkor neki is szenvednie kell egy kicsit.

- Fogalmad sincs, mennyi mindent tartok számon. Szóval igen, hozzávetőlegesen számon tartom, mennyit keresel - közlöm vele a tényeket. A pénz eredetét illető magyarázata belém fojtja a szót. Tátott szájjal pislogok a konyhában ácsingózó emberképződményre, aki elvileg a fiam - de lehet, elcserélték a kórházban. - Hogy mit csináltál?! Te normális vagy? - Az én kamasz fiamnak tényleg annyi esze van, hogy szerencsejátékozik? Mégis hol rontottam el a dolgokat? Legszívesebben a fülénél fogva cibálnám a szobájába, rázárnám az ajtót és ki sem engedném egy hétig. - Még te duzzogsz? - szegezem neki a kérdést, mikor elhalad mellettem. - Hé! - a karjánál fogva fordítom vissza, mert még nem fejeztük be ezt a beszélgetést. - Van fogalmad róla, hogy mit csináltál ma éjszaka? A rendőrséget akartam hívni már, Eddie. Eltűntél, nem adtál magadról semmi életjelet. Nem üzentél, nem hívtál, nem küldtél füstjeleket. Mégis mit kéne gondolnom, hogy kéne reagálnom? Dicsérjelek meg, amiért beletaláltál a kulcslyukba?



credit •  Perla & Eddie :: it's not what it seems 3672866238  • szószám

Eddie Rivera imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Perla Rivera
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems 04377a3a83a21c24a86af44e3fc6cb10d9379dee
Perla & Eddie :: it's not what it seems 059c3cf24fcb7caedfae51cc86d45e2c5a14705f
★ kor ★ :
35
★ elõtörténet ★ :
I have had my dream - like others
and it has come to nothing, so that
I remain now carelessly
with feet planted on the ground
★ családi állapot ★ :
☆ single mom
★ lakhely ★ :
☆ Bronx
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems 6e8de866de69b9a254f37fff99a431813bf1fb1d
★ idézet ★ :
"If I had wings?
I would sprout them from the scapula
And slowly down my spine.
I’d grow them long and glorious
And immediately I’d fly.”
★ foglalkozás ★ :
☆ maid in Manhattan
★ play by ★ :
☆ Alexa PenaVega
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
12
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems A58c65e8da8f3588ff88f2e6df27aa02af4b4c5a
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Perla & Eddie :: it's not what it seems
Perla & Eddie :: it's not what it seems EmptyVas. Dec. 18, 2022 11:41 pm
Mom and me
Mi a franc, Halloween van? Anya egyik percben még azért hozza rám a frászt, mert csak úgy felbukkan a konyhaajtóban, hangtalanul, mint egy szellem, aztán két percen belül szabályosan házisárkánnyá változik. - Jézusom... - motyogom az orrom alatt, a szemeimet forgatva, mikor a teljes nevemen szólít. Minek ekkora drámát csinálni pár óra késésből? Nevetséges! - Egek, ehhez nem vagyok elég józan - dünnyögöm ezt is csupán az orrom alatt, remélhetőleg nem olyan hangerővel, hogy hallja is, de ezt most igazából nem tudom felmérni. Enyhén lüktet a fejem, fáradt és éhes vagyok, és tényleg csak egy nyavalyás szendvicset szeredtem volna csinálni magamnak, mielőtt holnap délig eltűnnék a szobám négy nyomorult fala között. Hát ez komolyan ekkora kérés volna?

- Tudod, hol voltam – nyomom meg az első szót. Hisz függetlenül attól, hogy nem érkeztem meg a kiszabott időn belül, tudta, hogy Tommyékhoz mentem bulizni. Nem titkolóztam. Ebben nem. El szoktam mondani, hová megyek, mit csinálok. Legfeljebb, ha Billnek intézek ezt-azt, szoktam ködösíteni, de akkor is mindig igyekszem eleget mondani - és épp csak annyit – hogy ne kelljen idegeskednie miattam. Ezt most totál felfújja. - Jól éreztük magunkat, elszaladt az idő. Veled még sosem történt ilyen? A zene hangos volt, gondolom csak nem hallottam, hogy csörög a telefon, nem vettem észre, hogy hívtál - vonok vállat. Pontosabban nem emlékszem rá. Az sincs kizárva, hogy a dzsekimben maradt a mobilom, azt meg ledobtam valahová egy időre, mert melegem volt. Oké, hogy elvben mi tinik össze vagyunk nőve a telóinkkal, de gyakorlatban mind kibírunk pár órát nélküle is.

- Jaj, anya! Most komolyan ekkora ügyet kell csinálni egy-két óra késésből és 300 dolcsiból? Ráadásul az éjszaka közepén. Mégis mit szeretnél, mit mondjak? - Ha már a bocsánatkérés nem volt megfelelő, sem elegendő. A másik varázsszó itt aligha segíthet. - Mondom, hogy csak elszaladt velünk az idő. Nem mintha minden nap hajnalban járnék haza... – veszek egy mély levegőt, és erőt veszek magamon, hogy ne forgassam a szemeimet. Még a végén kiprovokálnék vele egy nyaklevest is. Bár, ha attól anya jobban érzi magát, és lehiggadna kicsit, lehet megérné megkockáztatni.

- Hogy mi van??! Neeem, ezt nem gondolhatod komolyan. Élvezi a halál! - morgom az utolsó szavakat bosszúsan még a gondolattól is. Nem is a nagyival van igazán problémám, inkább a bogaras barátnőivel, akiktől szabályosan kiver a víz, meg a rém unalmas istentisztelettel. Ennél tényleg még a pofon is jobb volna.

- Te most komolyan ennyire számontartod, hogy mennyit keresek? Minden egyes munkámmal? Mert azt kétlem - ingatom a fejemet hitetlenkedve. Hisz a fagyizó mellett néha pénzért korrepetálok, kutyát sétáltatok, árufeltöltök, vagy ami épp jön. Nyilván az egyéb mellékesekről nem tud, és persze a felsoroltakból nem egyszerű ennyi pénzt összegyűjteni, de nem teljesen képtelenség. - Ha annyira tudni akarod, pókeren nyertem - árulom el végül egy lemondó sóhajjal, mert látom rajta, hogy úgysem hagy békén, amíg ki nem szedi belőlem az igazat. Én meg ehhez a vitához túl fáradt és elnyúzott vagyok már.

- Szóval most már az is baj, hogy eszem? Jó, mindegy, akkor megyek és éhenhalok - vonok vállat ingerülten, és megindulok a szobám felé. Legközelebb már azzal is problémája lesz, hogy lélegzem? Megfulladni pedig nem terveztem mostanában...
You never really know someone until you talk to them at 3 am.
@wmd



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

my mind is my weapon.

Perla Rivera imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Eddie Rivera
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems 928289ee4ec322f42243720e036bec4ed6a1368a
Perla & Eddie :: it's not what it seems D101c9cf16fef39aa4d786e6ada319172b59249e
★ kor ★ :
17
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
single, secretly dreaming about her
★ lakhely ★ :
Bronx
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems 47006ca139463bb8a631b67a6647cc5ca8d46b2f
★ idézet ★ :
I read the rules
before
I break them.
★ foglalkozás ★ :
high school student
★ play by ★ :
Maxence Danet-Fauvel
★ szükségem van rád ★ :
Dad, where are you?
★ hozzászólások száma ★ :
36
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems Aef7dcf3b05be85066ddbde5d3081b2620bcd745
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Perla & Eddie :: it's not what it seems
Perla & Eddie :: it's not what it seems EmptyCsüt. Okt. 27, 2022 10:47 pm


eddie and mom
A mai estéig úgy gondoltam, a fiammal való kapcsolatom nem olyan, mint egy átlagos szülő-gyerek kapcsolat. A legtöbb vaskalapos szülővel ellentétben próbálom úgy nevelni a fiamat, hogy az alapvető muszájokon kívül - mint a közösen megbeszélt szabályok követése -, meglegyen a maga szabadsága. Sok felnőtt elfelejti milyen volt gyereknek lenni, pláne kamasznak. Én nem szeretnék ebbe a hibába esni, mégis úgy érzem, kicsit szigorúbbnak kell lennem a jövőben. Éjfél bőven elmúlt már, Eddie pedig sehol. A telefonját nem veszi fel, üzenetet nem küldött, hogy később jön, engem pedig a szívbaj kerülget. Mi van, ha egy árokban fekszik összeverve? Mi van, ha belekeveredett valamibe? Ha rossz emberek társaságában tölti az idejét? Ha rákényszerítették valamire, amit nem is akart? Mi van, ha valaki bántotta? A legrosszabbakra gondolok és egyre jobban belehergelem magam a fiam hiányába. Megbízom benne, magától biztos nem csinálna ilyet. Biztos más vette rá valami hülyeségre, Eddie ennél okosabb. Felhívott volna, szólt volna, hogy tovább marad, de minden rendben van vele. Tudja, mennyire aggódom érte - néha túlságosan is -, és eddig mindig bebizonyította, hogy szereti annyira az anyját, hogy ne haljon meg fiatalon infarktusban. A mai este az első, amikor egyszerűen semmit nem tudok róla. Nem tudok a keresztrejtvényre fókuszálni, egyre csak azon jár az agyam, mit tehetnék. A rendőrséget kéne hívnom, hiszen eltűnt a kiskorú fiam. Esetleg még Billy-nél érdeklődhetnék, de ezt a lehetőséget gyorsan elvetem. Már tárcsázom a 911-et, amikor a bejárati ajtó felőli motoszkálásra leszek figyelmes. Óvatosan kukucskálok ki a hálószobából és hallgatom az ismerős trappolást a konyha felé. Egyrészt megnyugtató hallani, másrészt legszívesebben nyakon csapnám.

Nem jó kedvemben vonszolom ki magam a konyhához, mert igazán szerettem volna elkerülni ezt a mindkettőnk számára kellemetlen beszélgetést. Ha időben hazaér, vagy legalább szól, hogy késik, akkor magát is és engem is megkímélt volna ettől a kényelmetlen helyzettől. Az első pillanattól a tudtára adom, mennyire nem vagyok feldobva az elnyújtott kiruccanása miatt. Szokatlanul szigorúan szólok hozzá, és épp készülök leszedni a fejét, amikor megszólal a telefonja. Szóval csak az én megkereséseimre nem reagált. Ciki az anyjával beszélni? Nem szeretem a rossz zsaru szerepet, nem érzem a magaménak, de Eddie minden erejével azon küzd, hogy közel hajnal háromkor találkozzon ezzel az énemmel. A pontot az i-re a zsebéből kieső köteg teszi fel. Azonnal mozgósítom magam és elkobzom a pénzt. Na már csak ez hiányzott. Mégis mibe keveredett ez a gyerek? Hát erre neveltem?! Kérdések sorát zúdítom rá, viszont erősen kétlem, hogy bármilyen megnyugtató válasszal elő tudna rukkolni.

- Nem tudom, Eddie. Ki kéne néznem belőled? Mindjárt hajnali három, azt sem tudom, merre voltál. Megbeszéltünk valamit, ehhez képest az éjszaka közepén szambázol be egy köteg pénzzel, telefonodat nem vetted fel, de úgy tűnik, csak az én hívásaimat derogál felvenni. Mégis mit kéne gondolnom? - kérdezem teljesen jogosan tőle. - Ne fintorogj, Eduardo Rivera! - figyelmeztetem felemelt mutatóujjammal. Komolyan, még neki áll feljebb?

- Bocsánat? Elszaladt az idő? Csak pénz? Maximum háromszáz dolcsi?! Ki vagy te és mit csináltál a fiammal? Azt hiszem, legközelebb nagyanyáddal mész szépen istentiszteletre. Első sorból fogod élvezni. - Eddie természetesen nem, de anyám imádni fogja, hogy a kisunokája végre elkíséri a vasárnapi misére.

- Igen, és azt is tudom, mennyit keresel. Nem ennyit! Szóval, ki vele, honnan van ez a pénz? - faggatom tovább. - Enni bezzeg hazajössz… - csóválom a fejem rosszallóan. Ha a gyomra jelez, akkor megjelenik azonnal.



credit •  Perla & Eddie :: it's not what it seems 3672866238  • szószám

Eddie Rivera imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Perla Rivera
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems 04377a3a83a21c24a86af44e3fc6cb10d9379dee
Perla & Eddie :: it's not what it seems 059c3cf24fcb7caedfae51cc86d45e2c5a14705f
★ kor ★ :
35
★ elõtörténet ★ :
I have had my dream - like others
and it has come to nothing, so that
I remain now carelessly
with feet planted on the ground
★ családi állapot ★ :
☆ single mom
★ lakhely ★ :
☆ Bronx
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems 6e8de866de69b9a254f37fff99a431813bf1fb1d
★ idézet ★ :
"If I had wings?
I would sprout them from the scapula
And slowly down my spine.
I’d grow them long and glorious
And immediately I’d fly.”
★ foglalkozás ★ :
☆ maid in Manhattan
★ play by ★ :
☆ Alexa PenaVega
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
12
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems A58c65e8da8f3588ff88f2e6df27aa02af4b4c5a
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Perla & Eddie :: it's not what it seems
Perla & Eddie :: it's not what it seems EmptyCsüt. Szept. 29, 2022 8:28 pm
Mom and me
Anyám egy pillanatra a frászt hozza rám, ahogy csak áll ott az ajtóban, mint egy szellem, de aztán zavartalanul folytatom tovább a szendvics készítését. Kést veszek elő, elkezdem megvajazni az egyik szelet kenyeret, közben egy falat sonkát nyomok a számba, amin kicsit elnyammogok. Őszintén szólva épp elég, hogy késő van, fáradt vagyok, nem volna túl kellemes, ha ennek tetejében éhesen kellene szembenéznem anyám haragjával. Mert elég csak egy pillantás felé, meg sem kell szólalnia, hogy levegyem, ez a helyzet. Haragszik rám. Amúgy is tudhattam volna, hogy ez lesz. De nem tehetek róla, hogy így elszaladt az este, főleg, hogy volt közben egy kis képszakadás is, amire kevésbé emlékszem. És amiről nyilvánvalóan okosabb nem beszélnem. Éppen felkészülök a fájdalmas szóáradatra, ami a “mivel” indítást követheti majd, és próbálnék legalább annyira tiszteletteljes lenni, hogy legalább a szavába csipogó telefonomat kinyomjam, de a zsebemből kiesik a mai nyereményem, anya pedig két tized másodperc alatt átmegy házisárkányba, ami egész biztosan nem csak az én fülemet sérti, de nagy eséllyel a szomszédokat is kiugrasztja álmaikból.

- Pénz? - kérdezek vissza költőien egy vállvonással. Mégis minek néz ki? - Kiraboltam? Úristen, anya, léci nyugodj le, semmi ilyet nem csináltam. Tényleg kinéznéd belőlem? - nézek rá fintorogva. Nyilán nem mondhatom, hogy soha életemben semmi illegálisat nem tettem, de annál azért több ész szorult belém, hogy fegyverrel fenyegessek másokat, vagy betörjek valahová. Követem a pénzem útját a pultra, nem tetszik, hogy elvette tőlem, bár, ha szüksége volna rá, szívesen neki adnám, csak ez így nem fair.

- Tudom, hogy kicsit később értem haza, mint ígértem, bocsánat, de nem szándékosan, csak elszaladt az idő... - próbálok kicsit visszavenni, mert tudom, hogy ebből nem fogok egykönnyen kimászni, ha leállok vitatkozni anyámmal. - De ez csak pénz, max háromszáz dolcsi, mégsem ugyanaz, mintha egy zacskó drog esett volna ki a zsebemből. Szóval nem értem, miért lettél emiatt ennyire ideges? - vonok vállat, aztán közelebb húzom a másik szelet kenyeret is, hogy megkenjem, végül egy paradicsomot vágok kettőbe, és kezdeném felszeletelni, mikor újra felnézek rá. - Te is tudod, hogy dolgozom, és gyűjtögetek. Már több, mint egy hónapja dolgozom abban a hülye fagyizóban... Bár ha minden igaz, jövőhéttől végre áttesznek a kávézóba. Ott legalább nincs tele óvodásokkal - sóhajtok frusztráltan.  
You never really know someone until you talk to them at 3 am.
@wmd



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

my mind is my weapon.

Perla Rivera imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Eddie Rivera
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems 928289ee4ec322f42243720e036bec4ed6a1368a
Perla & Eddie :: it's not what it seems D101c9cf16fef39aa4d786e6ada319172b59249e
★ kor ★ :
17
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
single, secretly dreaming about her
★ lakhely ★ :
Bronx
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems 47006ca139463bb8a631b67a6647cc5ca8d46b2f
★ idézet ★ :
I read the rules
before
I break them.
★ foglalkozás ★ :
high school student
★ play by ★ :
Maxence Danet-Fauvel
★ szükségem van rád ★ :
Dad, where are you?
★ hozzászólások száma ★ :
36
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems Aef7dcf3b05be85066ddbde5d3081b2620bcd745
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Perla & Eddie :: it's not what it seems
Perla & Eddie :: it's not what it seems EmptyVas. Aug. 07, 2022 5:30 pm


eddie and mom
Nehéz felfogni, hogy Eddie lassan felnő. Nem az a kisfiú, aki néhány éve az utcán még szájhúzás nélkül fogta a kezem, hazahozta a rajzait az iskolából, puszit adott vagy segítséget kért, ha nem érte el a konyhában a poharakat. Tizenhét éves kamasz, szinte már férfi. Szeretném azt hinni, hogy ő még mindig az én kicsi fiam, akit kedvemre ölelgethetek anélkül, hogy bármelyikünknek is kínos lenne. Az “anyás” időkből már egy ideje sajnos kinőttünk, egyre inkább önállósodik, a saját útját járja, amiben eszem ágában sincs akadályozni, mégis nehéz elengedni a kezét, hisz mégis az egy szem fiam. Ha az idők végtelenségéig magamhoz próbálnám láncolni, valószínűleg olyan lenne, mint a tipikus, életképtelen fiatalok; pont olyan, amilyennek nagyon nem szeretném Eddie-t látni.

Ebben a korban természetes, hogy egyre többet marad ki otthonról. Nem szeretem, ha az éjszaka közepén jön haza, de minél jobban próbálnám korlátozni, annál inkább ellökném magamtól. Így is nehéz megemészteni, milyen gyorsan vált kis totyogósból kamasszá. Feszegeti a határait, egyre több térre van szüksége. Ha a vasszigor éket verne kettőnk közé, még ennél is kevesebb időt tudnék vele tölteni. Szerencsére Eddie nem buta, és azt érzem, bízhatok benne. Nem problémás gyerek, még soha nem történt semmi olyan incidens, ami indokolná, hogy az egyik szemem mindig rajta tartsam. Ha megbeszélünk valamit, általában tartani szokta magát hozzá, a tizenöt-húsz perces késéseket már a szemére sem vetem. Én is voltam kamasz. Most mégis itt ülök az ágyban, keresztrejtvényt fejtek az éjjeli lámpa fénye alatt és várom, hogy Eddie bármi életjelet adjon magáról. Még nincs éjfél, de valamiért rossz előérzetem van. A rejtvény hajnali egykor már az ágyon hever, én pedig harmadjára hívom a fiamat, aki természetesen nem veszi fel a telefonját. A vérnyomásom nagyjából kettőhúsz. Próbálok higgadt maradni, de a türelmem most igencsak végesnek bizonyul. Eddie sehol, a telefonját nem veszi fel, az üzenetekre nem válaszol. Már azon gondolkodom, hogy felcsöngetem Billy-t, akit normál esetben messziről kerülnék. Mindig rossz érzés fog el a fickó közelében, és félek, hogy Eddie-re is rossz hatással van, a fiam valami megmagyarázhatatlan oknál fogva mégis kedveli őt. Ha valaki, hát Bill csak tud Eddie-ről valamit, nem? Biztos több dolgot elmond neki, mint nekem…

Billy helyett úgy döntök, inkább a rendőrséghez fordulok. Az is lehet, hogy balesete volt, egy árokban fekszik valahol, vagy valami sokkal nagyobb szörnyűség történt. Már épp tárcsáznám a 911-et, amikor zajt hallok a bejárat felől. Lekapcsolom a villanyt gyorsan, mielőtt gyanakodni kezdene, hogy épp próbálom tetten érni. Óvatosan kidugom a fejem a résnyire nyitott ajtón és épp megpillantom Eddie-t, aki a konyhába tart. Annyiban hagyhatnám az egészet, hiszen épségben hazaért, de mérges vagyok rá, amiért ennyit késett, a telefonjára nem reagált és kis híján infarktust kaptam a mai kimenője miatt.

- Szia, Eddie - köszönök rá a szokásosnál kicsit keményebb hangon, a konyha előtt letáborozva. - Nem ébresztettél fel, sőt, ami azt illeti, egy percet nem aludtam, mivel… - folytatnám én, csak a telefonja csörgése szakít félbe. Ó, szóval ha nem az anyja hívja, akkor már veszi a fáradtságot és megnézi, ki keresi. Mélyen beszívom a levegőt és a karjaimat a mellkasom előtt összefonom. Nem pont ilyenkor akartam vele megejteni ezt a beszélgetést, de nem hagy más választást. A kellemetlen jelenet fénypontja mégis az, amikor kiesik egy köteg pénz a zsebéből. Igyekszik elrejteni a ki tudja, honnan szerzett összeget, de hülye azért nem vagyok. - EDDIE?! Mi a…? Ez micsoda? - kérdezem a zsebe felé mutatva, közben átszelem a kettőnk között lévő pár lépés távolságot. - Honnan szerezted? Kiraboltál valakit vagy valamit? Mégis hol voltál? Mibe keveredtél bele? - zúdítom rá a kérdéseket, miközben elkobzom a pénzt. Ránézésre pár száz dollár lehet, de most nem is a mennyiség a legfontosabb. - Várom a magyarázatot. - A köteget a pultra rakom, és most szépen addig nem megyünk aludni, amíg elő nem áll valami hihető mesével.


credit •  Perla & Eddie :: it's not what it seems 3672866238  • szószám
mind álarcot viselünk
Perla Rivera
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems 04377a3a83a21c24a86af44e3fc6cb10d9379dee
Perla & Eddie :: it's not what it seems 059c3cf24fcb7caedfae51cc86d45e2c5a14705f
★ kor ★ :
35
★ elõtörténet ★ :
I have had my dream - like others
and it has come to nothing, so that
I remain now carelessly
with feet planted on the ground
★ családi állapot ★ :
☆ single mom
★ lakhely ★ :
☆ Bronx
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems 6e8de866de69b9a254f37fff99a431813bf1fb1d
★ idézet ★ :
"If I had wings?
I would sprout them from the scapula
And slowly down my spine.
I’d grow them long and glorious
And immediately I’d fly.”
★ foglalkozás ★ :
☆ maid in Manhattan
★ play by ★ :
☆ Alexa PenaVega
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
12
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems A58c65e8da8f3588ff88f2e6df27aa02af4b4c5a
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásPerla & Eddie :: it's not what it seems
Perla & Eddie :: it's not what it seems EmptyKedd Aug. 02, 2022 4:40 pm
Mom and me
- Ó, ez nem igaz. Gyerünk már! - ingerültségemben belerúgok egy kisebbet a bejárati ajtóba, mert már hosszú percek óta próbálgatom sorra a kulcsaimat, és egyik sem passzol bele a zárba. Egyáltalán mi a fenének van ennyi kulcsom? Lakáskulcs, az iskolai szerkesztőség és a tárolóm kulcsa, a zenekar próbatermének kulcsa, a többi... jelenleg nem is emlékszem... Ez már így is éppen elég. Kezdek kételkedni benne, hogy jó ajtónál ácsorgok-e, amikor egyszer csak csoda történik, és végre sikerül bejutni a lakásba. Hála az égnek!

Az okos dolog az volna, ha a legnagyobb kussban elvonulnék a szobámba, és ma már nem adnék ki többet egyetlen hangot sem, hisz ha egyáltalán van akkora mázlim, hogy az eddigi műsorszámmal nem vertem fel anyámat, nem kéne kísérteni tovább a sorsot. Tudta, hogy ma bulizni megyek a haverjaimmal, tekintve, hogy csupán néhány napja töltöttem be a tizenhetedik életévemet, amit természetesen meg kellett ünnepelni. Ám a gond az, hogy megígértem, hogy nem maradok túl sokáig, ehhez képest már elmúlt hajnali kettő is. Csak remélhetem, hogy a munkában eléggé kidőlt ahhoz, hogy mostanra már rég az igazak álmát aludja. Ellenkező esetben, amilyen aggodalmaskodó néha, örülhetek, ha még nem hívta fel a rendőrséget, és jelentette be az eltűnésemet. Jó, ez azért túlzás, meg alap esetben tényleg próbálok nem plusz fejfájást okozni neki, de Jake négy-öt koktélja után, amikbe isten tudja, mit kevert, kicsit kevésbé érdekel az ilyesmi. És ami azt illeti, farkaséhes vagyok, éhesen pedig utálok lefeküdni, ezért a szobám helyett a konyhába indulok meg, hogy szendvicset készítsek magamnak.

Kenyér, majonéz, sonka... már elkezdem összeszedni a hozzávalókat, amikor a pultról felnézve hirtelen anyámat pillantom meg az ajtóban. Meglepettségemben gyorsan hátrálok is egy lépést. - Basszus! Megijesztettél, anya. Öhm... bocs, ha felébresztettelek, csak éhes voltam, de mindjárt elhúzok a szobámba, és nem csinálok több zajt - ígérem meg és szabadkozom is egyben feltartott kezekkel. És ebben a pillanatban csörögni kezd a telefonom. Mégis ki a fene keresne még ilyenkor? Benyúlok a zsebembe a készülékért, hogy megnézzem, de azzal együtt véletlenül kirántom belőle azt a szép kis köteg pénzt is, amit ma este pókeren nyertem el a többiektől. Bár az összeg még nem is olyan nagy, mint általában, nem játszottunk ma túl nagy tétekben, de így is összejött több, mint háromszáz dolcsi, többségében huszasokban. És most az egész a lábam mellett hever a földön. Kapkodva nyúlok le érte, és tuszkolom vissza a korábbi helyére. Bár gondolom, már teljességgel képtelenség, hogy anyám nem vette észre a dolgot. Ennek ellenére úgy nyomom ki a hívást a telefonon, és teszem el azt is, mintha mi sem történt volna.
You never really know someone until you talk to them at 3 am.
@wmd



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

my mind is my weapon.

Perla Rivera imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Eddie Rivera
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems 928289ee4ec322f42243720e036bec4ed6a1368a
Perla & Eddie :: it's not what it seems D101c9cf16fef39aa4d786e6ada319172b59249e
★ kor ★ :
17
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
single, secretly dreaming about her
★ lakhely ★ :
Bronx
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems 47006ca139463bb8a631b67a6647cc5ca8d46b2f
★ idézet ★ :
I read the rules
before
I break them.
★ foglalkozás ★ :
high school student
★ play by ★ :
Maxence Danet-Fauvel
★ szükségem van rád ★ :
Dad, where are you?
★ hozzászólások száma ★ :
36
★ :
Perla & Eddie :: it's not what it seems Aef7dcf3b05be85066ddbde5d3081b2620bcd745
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Perla & Eddie :: it's not what it seems
Perla & Eddie :: it's not what it seems Empty
mind álarcot viselünk
ranggal rendelkezem
 
Perla & Eddie :: it's not what it seems
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Tommy & Eddie | mi casa es su casa
» Eddie B. Li
» Eddie & Lita
» Eddie & Lita SMS
» Eddie Rivera

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Bronx :: Lakóhelyek :: Lakások-
Ugrás: