Nemcsak határozott, hanem okos és kitartó is, így addig nem adja fel, amíg nem koronázza siker a próbálkozásait. Mindig tudja, hogy mit akar, és azon sem töri hosszan a fejét, hogy azt miként érje el. Remekül ki is tudja használni a rendelkezésére álló erőforrásokat. Egy-egy kudarc nemhogy nem szegi kedvét, hanem kifejezetten doppingolja, vagyis eszébe sem jut rágódni a problémákon, régi sérelmeken, a jövő érdekli, sohasem tekint vissza. Tettrekész, szüntelenül jár az agya, újabbnál újabb ötletek cikáznak a fejében, kreativitása egyedülálló. Könnyen és gyorsan átlát egy-egy problémát, aminek megoldását pikkpakk ki is dolgozza. Jó szervező- és problémamegoldó készséggel megáldott, született vezető, aki ha kell, gördülékenyen irányít másokat is. Nyíltan vállalja tetteit, de emiatt sokszor kerül konfliktusba, viszont mindig vállalja a véleményét és a szemtől-szemben kimondott vádakat. Lelkesítik a versenyhelyzetek és a kockázatvállalás sem áll tőle távol. Tökéletes színész, aki mindig képes az adott helyzetnek megfelelő állarcot viselni - ügynöki tevékenységében ez segíti. Ha kell, akkor simulékony, manipulatív, kíméletlen, rideg vagy nemtörődöm - mikor mi szükséges az adott pillanatban tőle. Gyorsan tanul és szinte mindenkivel megtalálja a közös hangot, olyanokra azonban nem szívesen vesztegeti az idejét, akikkel egyszer már megjárta. Ha valaki csalódást okozott neki, vagy átverte, nincs visszaút. Ha valakit elkönyvelt ellenségének, szinte lehetetlen megmásítani a véleményét. Megbocsátásért kőkeményen meg kell dolgozni nála és kitartóan bizonyítani, hogy érdemesek arra, hogy kapjanak tőle egy második esélyt.

- Minden évben összeállít egy bakancslistát január elsején, de nála leginkább a rács mögé juttatható emberek nevei szerepelnek azon. Egyre hosszabb a listája.
- Listát vezet arról is, hogy kivel milyen viszonyt ápol - a megszerzett információk listája is fel vn firkantva.
- A rendvédelmi szervek nem álltak tőle messze sosem; az édesapja gyilkossági nyomozó volt, akit még a kilencvenes évek végén meggyilkoltak, a húga pedig három éve drogtúladagolás következtében hunyt el. Apjának munkatársai körében nőtt fel és nem csak az apja, hanem az ő barátai is mind példaképpé váltak a szemében.
- Ő maga soha nem nyúlt droghoz, ezért is érte akkora sokként, amikor először látta a húgát a szer hatása alá kerülni. Megjárták az elvonókat, de visszaeső volt. A holttestére a Garment negyed 37. utcájában találtak rá; az ügynök csak Zombielandnek hívja azt a környéket, ahova meghalni és szétcsúszni járnak a függők. Oliver azonosította a három napos hullát, legalábbis az orvosszakértő azt az időszakot állapította meg a halál időpontjának. A béke érdekében hamvasztással búcsúztak el Nicole-tól, akinek az üres urnáját helyezték végső nyugalomra, a hamvait a lány kedvenc helyén szórták szét. Pontosabban egyedül ő, mert az anyja képtelen volt rá.
- Néha dohányzik, és heti egy estén iszik, amikor kicsit kiereszheti a gőzt. A kedvence a gin-tonic, de nem válogat: a jäger, vodka-whisky szenthármasságot is lenyeli.
- Az édesanyja nyugalmazott, osztályvezető főnővérré küzdötte magát a Presbyterian Hospitalben, aki ott volt akkor, amikor megtörtént a 9/11-es terrortámadás.
- Winter Hamilton a két évig tartó házasság felbontása utáni exfeleség, akivel utoljára a húga temetésén találkoztak. Quanticoban ismerkedtek meg, a nő három évvel idősebb Olivernél. Azóta férjezett, két gyerek édesanyja.
- Az otthonában rejlik egy számkóddal ellátott szoba, ahova csak neki van bejárása. Ez az aktuális nyomozati eredményeket rejti, fehér táblákkal, kapcsolati hálókkal, jegyzetekkel és videófelvételekkel. Az egyik legjobb barátja, Amir gyerekkora óta keseríti meg az életét, az FBI-nál helyezkedett el, így ha bármilyen plusz információra van szüksége Olivernek, tudja kihez kell fordulnia. A társa pedig Atlas, akivel negyedik éve dolgoznak együtt.
- Nyolc hónapja lett az 1811-esek tagja.

Az asztalnál ülve hátradőlt a székében, de csak azért, hogy kinyújtsa a lábait. Összesen harminc centit gurult jobbra, aztán ugyanannyit vissza is, kiroppantva minden egyes csigolyáját. Unta az egy helyben ülést és ha éppen szobroznia kellett valahol, valaki mellett, akkor sem bírt ugyanabban a pozícióban maradni hosszú pecekig. A bal lába is folyton járt ha ült, amitől az egész asztal folyamatosan remegett, de nem izgatta. A jelentés fölött görnyedt már órák óta, de a szavak csak nem akartak jönni. Leginkább azért, mert az agya még mindig azon pörgött, hogy mit tehettek volna másként, hogy meggátolhatták-e volna a civil veszteséget, de mindig ugyanoda lyukadt ki: Giacomo D'Aosta retek egy görény volt, aki úgy gondolta, hogy fáraóként viszi magával a túlvilágra a szolgáit.
Ethantől nem állt messze a rendvédelmi szervek munkája és a bűnözés megfigyelése sem. Gyerekként mindig az apja nyomozásain csüngött és pont amiatt kezdett olvasni a mffiahálózatokról, megszállottan kutatott a szicíliai vagy a kolumbiai drog kartellek után, és már attól tartott, hogy a zsernyákok kopogtatnak majd az anyja házának ajtaján csak mert a keresési előzményei olyan találatokat is mutatott, amit nem kellett volna egy tizenévesnek látnia. Inkább pornót kellett volna néznie olyan gyakorisággal - tette is, de azt legaláb inkognitó módban. Borítékolható volt, hogy nem csak az apja munkája és későbbi halála, hanem a saját érdeklődési köre is rávitte arra, hogy egyenruhát húzzon. Hogy a ranglétra legaljáról induljon, elsajátítson olyan tudást, amivel rács mögé juttathat másokat, miközben folyamatosan feszegethette a saját határait. Feldolgozta már az apja, de még a húga halálát is, de ez a két trauma benne hagyott valami elemi sötétséget, mit muszáj volt néha a felszínre hoznia - talán éppen emiatt döntött néha a kegyetlenség mellett. A tudatos énjét leválasztotta olykor, hogy megtegye azt, amit a törvénytisztelő és törvényt betartató énje semmilyen körülmények közt nem tett volna meg. Ha információra volt szüksége, megszerezte és sokszor nem érdekelte, hogy milyen eszközökhöz kellett nyúlnia. A nyomozás nem torpanhatott meg és minden esetben a cél lebegett a szemei előtt - függetlenül attól, hogy oda milyen úton jutott el. Nem egyszer repedt már el az orra, tört el bordája, de ugyanannyi sérülést is képes volt okozni, mint amennyit elszenvedni. Hogy erről kik tudtak? A felettesei sem mindig, mert akkor a jelvényt és a szolgálati fegyverét azonnal elkobozták volna.
D'Aosta két és fél évvel ezelőtt került a látókörébe és két évébe került az, csak hogy lássa is a férget. Lassú nyomozás volt, ahol a szálak csak-csak egy irányba mutattak, és ha az nem lett volna elég, hogy nem csak New Yorkra koncentrálódott az ügy, négy hónapot Olaszországban töltött Moore, de akkor már Ignazio Oppedisano háza tájékán söprögetett, a méhkas kellős közepén. Nem tehette meg, hogy minden napját beleírja a jelentésébe, és az ott történtek java része olyan volt, amiről nem igazán akart volna beszélni sem. Elég volt csak ránéznie a Cavanought maga mögött rejtő ajtóra és az ilyenkor szokásos, nem túl boldog káromkodás hagyta el a száját morogva. Bennettől már nem kellett tartania, ugyanis a tag már jó ideje nem lépte át a kirendeltség küszöbét. Az irodája még mindig üresen állt, várva, hogy egyszer visszatérjen, miközben a helyettes kinevezése már rég megtörtént. Körbefordult a székével, csak hogy megnézze, kivel tudna beszélgetni bármiről, csak hogy elodázza a jelentésének befejezését. Már így is picsát csinált a szájából, a hatvannyolcadik oldalon járt, de a megbízást teljes egészében le kellett írnia. Ha Owen eddig nem utálta, akkor most meg fogja és már azon gondolkodott Moore, hogy felcsap regényírónak is, mert ennyit picsogni soha senkinek nem szokott.
Két nappal később a kinyomtatott dossziéval a kezében kopogtatott a nyitott ajtón, a bentről felhangzó gyere pedig olyan invitálás volt, ami elől nem futamodhatott meg. Ujjaival túrt a hosszabbra hagyott hajában, hátrasimítva a koponyáján azt, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy orgia után lihegő oroszlán.
- Készen vagyok vele - közölte, felmutatva a mappát is, amivel megközelítette az asztalt. A felettese az ablaknál állt, az alattuk elterülő városképet nézve, neki háttal, mintha nem érdekelné, ki jutott be az irodájába.
- Négy nappal ezelőtt kellett volna végezned vele - a válaszra feszesebbé váltak a vonásai. - Mi történt? - valószínűleg költői kérdés volt ez és nem is nagyon érdekelte Owent az, hogy mi hátráltatta.
- Nyolcvanhét oldal lett. Quanticoban nem tanították a gépírást - vonta meg a vállait, a vigyora pedig akkor is kitartott, amikor a DEA-vezető felé fordult, az vonásai nem voltak barátiak. Nem szegte kedvét mindez, csak a szemeit vezette rá a mappára. A vaskos írás kiáltozott azért, hogy szignózza, hiszen Owen lesz az első számú rajongója.
- Ha cirill betűkkel kértem volna, akkor is négy nappal ezelőtt volt a határidő. Nem érdekelnek a kifogások, Moore! Tedd le a segged - a feszes arcvonások nem ígértek jó híreket, de Ethan megtette, amire kérték. Ha csak pár év is volt közte és a felettese között, tudta, hogy mikor fogja be a pofáját és Bennettel ellentétben nem Owen BFF-jeként dolgozott a DEA kötelékeiben. - Nem történhet még egyszer olyan.. hiba.. mint ennél az ügynél, megértetted? - biccentett. Nem volt jó végignéznie azt, ahogy egy tudatlan civilt is elföldeltek. Ethan kötelességének érezte, hogy a temetésen részt vegyen és hosszú percekig szobrozott a tort tartó család otthona előtt. A fekete ruhás férfiak és nők egyszerre bőgtek és nevettek, attól függően, hogy milyen sztorik jutottak eszükbe az elhunytról. Ethan az ablakon túlról figyelte a szőke nőt - a feleséget és csak akkor hagyta el a süllyedő hajót, amikor a nő rábámult az üvegen túlról. Látta, hogy megmozdult, hogy a felháborodás rezdülései árnyékolták be a botoxozott arcot. Kár volt érte, mert egyébként jó bőr lett volna.
- Ezek szerint találtál munkát nekem - összegezte Ethan, Owen pedig válasz nélkül hagyta a kérdését, már ami a szavakat illette. Helyette áttolt az asztal túlsó feléről egy mappát, amit Moore rakott le, azt pedig maga felé húzta. Csere. Teljesen ésszerű.
- Elhagyod az olaszokat és átnyargalsz Dél-Amerikába. A spanyolod pont ideális lesz ahhoz, hogy mindezt megtedd, úgyhogy kezdd el feleleveníteni a tudásod. Hogy mindezt hogy teszed, nem érdekel, de ha kell, akkor tudok adni neked kontaktot. Még válaszhatsz is - hurrá. - Most nem kell menned elvileg sehova sem, maradsz itt New Yorkban, de kezdd el kiépíteni magadban a szálakat, olvass el az ügyről mindent, amit eddig tudunk és ha megvagy azzal a profil alappal, amit adok neked, akkor gyere vissza. Egy hónapot kapsz erre, ami harminc nap és nem több. Ha nem kapok tőled értékelhető anyagot, akkor Ramírezt állítjuk rá az ügyre, te pedig maradsz itt velem, úgyis annyira szeretsz az aktákkal foglalkozni - emelte fel, majd vágta hozzá a nyolcvanhét oldalas esszét az asztalhoz. Novella! Alá kell írnia!
- Egyedül fogok dolgozni az ügyön? - érdeklődte meg ezt, de csak azután, hogy a fedlapot felemelte. Az első oldalon az új adatai szerepeltek. Ugyanaz a születési dátum, de egy eddig tőle teljesen idegen név szerepelt. Oliver Jake Henderson - olyan adatokkal, múltbéli eseményekkel, amit neki kell majd kiszíneznie és hihetővé tennie csak azért, hogy a kolumbiai vonalon elindulhasson és az elosztó hálózatba valamennyire beépülhessen. Egy újabb név villant fel a fehér lapon, még több információval róla, amivel konkrétan még egy baba seggét se tudta volna kitörölni, annyira kevés volt mindaz: Tiger Kareem Abbar. A profilhoz kapcsolt képen egy tetovált fazon képe villant fel, amire felsóhajtott. Mondjuk egy könyvtárosból nem nézné ki az ember, hogy elosztó lenne, de az emberek mindig okoznak meglepetéseket. A börtön falain belül is ugyanúgy megy a biznisz, akkor annak falain kívül miért ne létezhetne?
- Atlas is jön veled, de később csatlakozik be hozzád. Neki megyhagytam a nevét - mintha azért rándult volna felfelé a szája, hogy jelezze, csak Moore-ral cseszett ki. Ez egy csoda!
- Egyszer szeretnék Banánhinta Consuela hercegnő lenni - állt fel a dossziéval, Owen pedig a szemeit forgatta.
- Majd ha egy retardált oviba keresnek óvóbácsit, lehetsz az. Harminc nap múlva állj elém egy hihető fedősztorival. Két perccel se később - nézett egyenesen Ethan szemeibe. Amaz csak bólintott.
Huszonkilenc nappal és nyolc órával később volt egy randevúja Owen Cavanough-val. Három és fél órán keresztül tartott a romantikátlan találkozás, ahol az inkognito-én olyan volt, mint egy síkosító nélküli vibrátor: működött a dolog, logikus volt és csak nyomokban tartalmazott az a személyiség Ethan Moore-ból bármit is. Mégis olyasvalaki volt, akivel Moore könnyen tudott alkalmazkodni és talán ez lesz a sikerének kulcsa a jövőre nézve. Mert tudta, hogy nem hibázhat. Mert a húga is annak a mocsok kolumbiai szarnak lett az áldozata majdnem három évvel ezelőtt.
- Hé, főnök?! - a randevú végén az ajtóban torpant meg. Megvonaglott Owen arca. Gyűlölte, ha így hívja, de nem izgatta ez. - Fel akarom keresni Bennettet - nézett át a másikra az iroda túloldaláról.
- Ha megtalálod. Sok sikert hozzá - fordított neki hátat. Moore elátkozta ezt az egész Aaron Bennett dolgot, de tudta, hogy milyen érzés, ha a kisebbik testvéred meghal. De legalább volt bennük egy közös: mindkettő testvér a drogok miatt hunyt el. Pertut is ihatnának és talán lehetne Aaron új BFF-je. A büdös picsába bele! Bólintva hagyta magára a felettesét és minden lépésével egyre közelebb került ahhoz a bizonyos Oliver Hendersonhoz, akinek lennie kellett. Mégsem Tiger volt az, akit be kellett céloznia, hanem Martina Quinlan. Az újabb darab, amit a kirakós kellős közepén talált meg. Hozzá vezetett a legkönnyebb út Jake Hendersonon keresztül.


Mindenki hallott már a DEA-ról, FBI-ról, CIA-ről és az Interpolról is. De vajon hányan tudjátok közületek, hogy kik is a 1811-es ügynökök?
Az 1811-es ügynöki munka soha nem vont magával nagyobb felelősséget, mint ma. A különleges ügynököktől elvárt, hogy képzettek legyenek, taktikában jártasak, tapasztaltak, fizikailag alkalmasak, makulátlan jellemek, érzelmi intelligenciával rendelkeznek, bátrak és technológiában jártasak; mindezt kormányzati fizetésért és nyugdíjért cserében. Következésképpen az 1811-eseknek folyamatosan a legújabb információkat kell keresniük a szakma esetjogáról, politikájáról és általános trendjeiről egyaránt. Az 1811-es vagy különleges ügynök egy civil ruházatú nyomozó az Egyesült Államok kormányán belül. A különleges ügynököknek törvényes felhatalmazásuk van lőfegyver viselésére, átvizsgálására és lefoglalására, valamint letartóztatásra.
A két fő 1811-es szövetségi ügynökség a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) és a Homeland Security Investigations (HSI). A következő legnagyobb csoportot az Egyesült Államok Titkosszolgálata (USSS), a Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA), az Alkohol-, Dohány- és Lőfegyverek hivatala (ATF), a Diplomáciai Biztonsági Szolgálat (DSS), az Egyesült Államok Postai Ellenőrző Szolgálata (USPS), a Belső Szolgálat, valamint a Revenue Service – Bűnügyi nyomozás (CI) alkotja. A harmadik szint (bár nem pejoratív) a nyilvánosság számára homályosabbá válik kisebb méretük és korlátozott joghatóságuk miatt. Ezek a szervezetek általában magukban foglalják a Katonai Bűnügyi Nyomozó Szolgálatokat, a különféle Főfelügyelői Hivatalt (OIG) és a virtuális ismeretlenek halmazát, mint például az Export-végrehajtási Hivatal (OEE), az Egyesült Államok Belügyminisztériuma – Indiai Ügyek – Igazságügyi Hivatala, Bureau of Land Management (BLM) és az Egyesült Államok Fish & Wildlife Service – Bűnüldözési Hivatala. Mégsem keverhetőek össze az 1805-ös ügynökökkel, de léteznek 1801 tisztek is. Minden szövetségi bűnüldöző tiszt „szövetségi ügynök”, azonban csak az 1811-esek bűnügyi nyomozók vagy különleges ügynökök.
A képességek, a költségvetés, a küldetés és a méret nagymértékben eltér a különböző ügynökségek között. Mindegyik egyedi előnyöket és hátrányokat, életmódot és karrierfejlesztési lehetőségeket kínál. Egy olyan személynek, akinek szenvedélye, hajlandósága és készségei vannak a kábítószerekkel kapcsolatos bűnügyi nyomozások lefolytatásában, erősen fontolóra kell vennie a DEA-nál való karriert; csak tudd, hogy nehéz erőnléti tesztjük van, rendszeresen dolgoznak rendszertelenül, és a lehallgatási műveletek végrehajtásában a legjobbak közé tartoznak.


Az 1811-es ügynökök felszerelése:
Fegyverzet:
Safariland 7378 ALS rejtett tok: A tervezett házkutatási parancsoknál legtöbbször vált a lábra rögzíthető fegyvertáskára. Az avatatlanok számára, miután a helyszínt biztosították, a civil ruhás nyomozók rutinszerűen ledobják taktikai felszerelésüket, hogy a bizonyítékgyűjtésre, interjúkra, adminisztratív papírmunkára összpontosíthassanak. Ez egy létfontosságú második hüvelykujj-megtartó mechanizmus, amely megadja azt a plusz másodpercet, amelyre szüksége van az ügynököknek, hogy legyőzzék azt a személyt, aki a rejtett lőfegyvert szeretné megkaparintani, és elrettentést is nyújt. Automatikus zárrendszerrel rendelkezik.
Truglow éjszakai irányzék
Sig Sauer P365: messze a legjobb és legkönnyebb maroklőfegyver, ami megfelel a szokásos civilruhás és titkosügynöki munkának.A bokán alig észrevehető (repülés közben), és egy normál derékpántos tokban hatalmas terhelést vesz le a hátról. Ráadásul nagyon jól elrejthető felsőruházat alatt is. A nyilvánvaló hátránya a kapacitás, csupán tizenegy tölténnyel rendelkezik a tár.
Streamlight 69284 TLR-6 taktikai rögzítésű zseblámpa
Extrakönnyű bilincs


Alapfelszerelés:
Nyakba rakható zseblámpa: A leggyakoribb művelet, amelyet egy tipikus 1811-es végez, a házkutatási parancs. Könnyen a vállára dobható, szabadon tartja a kezét a keresés során, és mozgás közben is a helyén marad. Elvégzi a munkát, és a házkutatási engedélyek kötelező kellékévé vált.
Öv fegyvertáskával: Valószínűleg mindenkinek egyértelmű, miért is van szüksége egy ügynöknek efféle kiegészítőkre. Az erdőben sem rohangálunk fákylával feltartott kézben, csak szükség esetén használjuk.
Cipő: Futásra nem munkavédelmiben indul az ember és túrázni pedig nem Vansben. Az úgynevezett Zerogrand cipőkről van szó. A gyakran "utólagos állásként" emlegetett 1811-eseknek gyakran egy meghatározott helyen kell állniuk a műszak alatt. Bár első ránézésre egy normál ruhacipőnek tűnik, a kényelemre tervezték, és alacsony profilú gumitalppal rendelkezik, amely alkalmassá teszi hosszabb műszakos munkára.
Fejhallgató: Act Fire márka. Lényeges, hogy az ilyen típusú fejhallgatók blokkolják a lövés hangjait, de lehetővé teszik a normál hallást.
Nadrág beépített térdpárnával: Általában nem lehet megkerülni a komplex edzést anélkül, hogy térdre kellene ereszkedni; akár a standard képesítési kurzus részeként, akár ismétlődő képzésként.
Fülvédő
Szemüveg: Párásodásmentes, színezett üveglencséjű. Hallásvédővel könnyen illeszkednek, és továbbra is használhatja a sötétített szemüveget éjszakai fényképezéshez.
Ballisztikus mellény: Az ügynökség által adott mellényeken túl érdemes beszerezni egy másik fajtát is, III: szintű mellényt. Alacsony profilú, kényelmes, könnyű és kiváló a művelei csoport feladataihoz (ha szeretne beleolvadni más tisztek közé, és nem viselhet olyan mellényt, amiről üvölt, hogy rendvédelmi szervhez tartozik a tulajdonosa).

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

De hívhattalak volna Ethannek is, hiszen ez a születési neved, igaz? Egy hozzád hasonló munkát végző ember élete során vajon hány álnévvel, hány különböző történettel, múlttal rendelkezik? Nem válik egy bizonyos idő után fárasztóvá, hogy hónapról hónapra és évről évre megújulj? Ugyan nem rendelkezem hasonló munkával és bevallom, nem is szeretnék, mert veszélyesnek tartom, azért még úgy gondolom, hogy egy idő után fárasztóvá válhat ez. Lélekrombolóvá is, mindaz amit megtapasztal egy ügynök és amit lát. De persze a Te történeted már akkor elkezdődött, amikor édesapád nyomában megismerted a munkája hullámvasút szerű alakulását. Egyszer a helyzet magaslatán lenni, aztán olyan hibát véteni, ami akár végzetes is lehet... Van, aki nem az extrémsportokban leli meg a számára elegendő adrenalint, hanem olyan munkákat vállal, mint amilyennel Te is rendelkezel.
Azt hiszem kevesen gondolnak bele abba, hogy ügynöknek lenni nem olyan, mint a filmekben. Alig egy hónap alatt valaki teljesen mássá alakulni olyan mentális felkészülést és erőt igényel, ami nem mindenkiben van meg. Itt jön be a képbe mindaz, amit a jellemedben olvashattunk. Hiszen kiderült, hogy benned nem csak ez a mentális erő lakozik, hanem több forrásból eredő elszántság is - az édesapád és a húgod nyomán is. Részletekkel teli ízelítőt kaptunk belőled a történetedben, én mégis úgy érzem, hogy rettenetesen sok rejlik még benned. Olyan apróságok, részletek, amelyeket nem osztanál meg csak úgy bárkivel. De miért is csodálkozom, amikor a munkádból fakadóan is mindig oda kell figyelned a részletekre?
Kíváncsian várom mi sül ki a következő ügyből, amit Oliver Jake Hendersonként kell elvégezned, mi mindent hoz az életedbe az ügy, amire pontosan harminc napod volt felkészülni, sem több, sem pedig kevesebb.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!