Az ikertestvérem vagy, pontosan három perccel utánam jöttél a világra. Mindig is volt közöttünk egy különleges kapocs, ha szenvedtél, én is éreztem. Nem csak a fizikális, de a lelki fájdalmaidat is, az apánkkal való feszültséged pedig rám is hatással volt. Ahogy leromlottak a jegyeid, úgy az enyémek is... mégis annyira mások vagyunk. Te ki akartál szakadni abból, amit az apánk művelt veled, én pedig ki akartam használni az életet, amit ő adott nekünk. Míg te a protekciók és a tanulás mögött csak büntetést láttál, én lehetőséget.
Ahogy nagykorú lettél, elköltöztél otthonról, mintha sosem életed volna a New York-i elit mindennapjait vagy jártál volna apánk bűnbarlangjában (ahogy te nevezted a klubot). Most pedig egy kis garzont bérelsz és kétkezi munkát végzel. Büszke lennék rád, de valójában nem értelek, ahogy te sem értesz engem, így pedig, ha meg is látogatlak azok a feszült kis szikrák pattognak közöttünk.

Nem szeretném megkötni nagyon a karaktert, ezért csak az alapokat véstem fel. Hogy mivel foglalkozik a karakter, hogy milyen beállítottsága van és egyebek, azt mind-mind rádbízom.