Believing in each other

Túlzás nélkül állíthatom, hogy az elmúlt időszak igencsak embert próbáló volt számomra. Ígéretemhez híven minden részletbe beavattam Astont, legalábbis annyira biztosan, amennyire tehetem. Az elmúlt hónapban minden egyes nap vele voltam, hogy ne egyedül keljen harcolnia a függőségével. Mintha ebben a közel egy hónapban be lehetne pótolni azt a rengeteg elvesztegetett időt ami a hátunk mögött van. Mintha jóvá teheném azt, hogy hazudtam, magára hagytam, bajba sodortam és elhanyagoltam. Kicsit megpróbáltam enyhíteni a lelkem marcangoló bűntudatot, de ez csak ideig óráig sikerült. Minden munkát leadtam az irodába, már csak azokat a lezárt ügyek záró részeit írtam meg azokban a csendes éjszakai órákban amik jutottak nekem.
Mostmár be kell látnom, hogy iszonyatosan hiányzik a mukám. Utoljára akkor voltam egy hosszabb szabadságon amikor Benji fiam megszületett, és annak bizony lassan négy éve. Nem túlzás ha azt mondom, hogy elvonási tüneteim vannak. Viszont a családomnak talán most volt a legnagyobb szüksége rám, nem hagyhattam őket cserben. Fájt látnom ahogyan az én mindig erős, kitartó férjem napról napra egyre gyengébbé vált.


Fellélegzem amikor magam mögött hagyom végre a lakást. Cipőm sarka hangosan koppan a betonon amíg az autóig sátálok. Qadir hívott és azt hiszem, hogy ezúttal nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy kifogást keresve lerázzam. Először betegséget színleltem, másodszor családi gondokra hvatkozva kértem egy kis haladékot, de tegnap délután amikor a titkárnője telefonált éreztem, hogy nem kockáztathatok többet. Rátaposok a gázra, az autó kereke nyikorogva veszi fel az iramot. Remélem, hogy Aston odabent nem kap éppen agyvérzést amiért megint száguldozom. Amióta szó szerint ő mentette meg az életem erre nagyon érzékeny. Nem hibáztatom érte.
Nem tudok nem arra gondolni, hogy vajon miről szeretne a nagyfőnök beszélni, ahogyan azért is aggódom, hogy nem álltam azonnal rendelkezésére amikor keresett. Sikerült elkerülnöm a csúcsforgalmat, úgyhogy tíz perccel korábban parkolok le a manhattani ingatlan parkolójában. Kiszállva a járműből megigazítom a szoknyám szegélyét, begombolom a sötétékék blézerem középső gombját és kezemben lógatva a szokásos aktatáskámat belépek az épületbe. Utam egyenesen a liftekhez vezet miután a fő recepciónál felirják a nevem és az érkezésem idejét. Ujjaimmal idegesen markolom a bőrtáska fülét, tekintetemmel a zölden villogó számokat figyelem. Kifújom a levegőt amikor a megfelelő szám zöldül be, az ajtó kinyílik én pedig a lehető legmagabiztosabban lépek a titikárnő felé.
- Diane Miles, Mr Qaddir Abbarhoz vam időpontom. mondom a nőnek, aki a monitort bámulja.
- Mr. Abbar még nem érkezett vissza, addig foglaljon helyet. mutat a kényelmesnek tűnő piros fotelek irányába. - Egy kávét? kérdezi mosolyogva.
- Köszönöm, kérek. válaszolok neki, mikozben elfoglalom az egyik ülőalkalmatosságot és leresztbe teszem egyik lábam a másikon. Gyűlölök várni.

Afterparty - with Diane

“If you can manipulate news, a judge can manipulate the law. A smart lawyer can keep a killer out of jail, a smart accountant can keep a thief from paying taxes, a smart reporter could ruin your reputation- unfairly.” – Mario Cuomo

Teljes nyugalomban van az irodaépületben, ami nem túl sűrűn fordult elő az utóbbi hónapokban, hetekben. A takarítónő teszi a dolgát, de látszólag ő sem szakad bele a rengeteg folyosó felmosásába, mert nem idegeskedik azon, hogy ma végig érjen minden helyiségen. Pedig gyakran szelik át a főbejárat ajtaját olyan befolyásos és kevésbé befolyásos személyek, akiknek igenis számít, hogy milyen mértékben csillag a márványkő felülete. Egy hete még Qadirnak is számított, de most nem, most az ő figyelmét teljesen más aktualitások kötik le és bár szeret minden léleknek megfelelni, ez pusztán csak a New Yorki közvélemény nevelte belé, természeténél adódóan ő maga pont nem igényli a kifinomultság végtelen mértékét. Elvégre ő nem ilyen embernek született. Qadir porban nőtt fel, a Közel-Kelet fegyverropogásaitól hangos homokviharjai között nevelkedett és szíve mélyén máig annak az afgán embernek tartja magát, akit maga mögött hagyott több, mint harminc éve. Már senki sem veszi észre rajta, hogy bármi kötődése lenne ahhoz a világhoz, mind kultúrában, mind pedig viselkedésben. Egyedül lánya középső neve őrzi, az afgán homokbuckák rejtelmeit, de a köztük lévő kapcsolatról – Qadir szerint legalábbis – senki sem tud. Még maga a lánya sem.
A recepciós után a takarítónő is felemeli Diane érkezésére a fejét, köszönnek az érkezőnek és nem kérdőjelezik meg, hogy mi okból tért be az épületbe. Már megjegyezték vonásait, hiszen az elmúlt egy évben sokszor találkozhattak szembe valahányadik emeleten.
A két nőn kívül azonban mintha teljesen kihalt lenne a hely. Mintha mindenki szabadságon lenne, talán csak a földszinti folyosó végén lévő irodából szűrődik ki egy bejövő telefonhívás csöngése és ha nem venné fel valaki három másodpercen belül, Diane akár magára is maradhatna magassarkú kopogásának visszhangjával.
A hatodik emeleten már kicsit más a helyzet. Az irodák felől halk rádiózene hallatszik ki a lift irányába, a mocorgás is több, de nyüzsgésnek korántsem lehetne nevezni a folyosó forgalmát. Mintha mindenki délutáni sziesztáját töltené teli hassal a nagy meleg közepén és csak azok ülnének telefonok mellett, akiknek kötelező. Pedig amíg Diane napi szinten fordult meg itt, míg tartottak a tárgyalások, teljesen más közeg uralta a helyet. Vihar előtti csönd talán, de egyáltalán nem fojtogató. Legalábbis annak nem, akinek nincs miért aggódnia.

Bőven lefő a kávé, mire vége a rádióban szóló zeneszámnak és egy új, dallamosabb, már-már jazz beütésű zene szólal fel. A titkárnő visszaül az irataihoz, mi tagadás, ő sem szakad meg a munkába. Pár perc múlva aztán ismét nyílik a lift ajtaja, mire a titkárnő lejjebb halkítja a rádiót, néhány pilanattal később pedig megjelenik Qadir, kezében egy-két irattal.
- Sziasztok! – halad beljebb a titkárnő irodájában, amiből nyílik az ő irodája. Az igazgatói iroda, tulajdonképpen. Mozgása határozott és céltudatos, látszik rajta, hogy nem tervez megállni a kávéillattól telített helyiségben, viszont nem nézi levegőnek a két nőt. Kezével jelzi Dianenek, hogy nyugodtan maradjon ülve.
- Idd meg nyugodtan, két perc és jövök - mondja még mielőtt eltűnne az ő irodájában. A titkárnő még utána néz, ő tökéletesen rálát a férfira és követi szemével, ahogy az ötvenes ember íróasztalára helyezi a papírokat. Elmosolyodik nőiesen, egyértelműen úgy, mint aki tudja, hogy főnöke hol járt az elmúlt órákban és milyen eredményekkel tért vissza. Végül visszanéz Dianera, egy kedves mosolyt követően pedig számítógépe monitorjára fókuszál.
Percekig csak motoszkálás, papírforgatás és egy telefonos párbeszéd halk szavai szűrődnek ki a nyitott ajtón keresztül, utána azonban ígéretéhez hűen újra a kávézásra alkalmas irodahelyiségbe lép. Meglehet, nem két perc volt, hanem öt, de talán megbocsátja neki Diane.
- Egy kávét Mr. Abbar? – kérdi a titkárnő m ég mielőtt helyet foglalni Qadir Diane előtt.
- Kérek. - Rövid, tömör, lényegre törő válasz érkezik tőle szinte egyből. Érdekesség, hogy ebben az épületben elsősorban afrikai kávészemeket őrölnek, mivel Qadir kitiltotta az összes dél-amerikai, kiváltképp kolumbiai kávékat a környezetéből. Csak úgy, Garrido tiszteletére és bosszantására. Hosszú történet.
- Átment a pénz? - tér talán a legfontosabb témára Qadir, ezúttal teljes mértékben szembe fordulva az ügyvédével. Nem kapott visszajelzést a közel egy órája elutat összegről és tekintettel arra, hogy ügyvédek között is szép összegről van szó, efelől mindenképpen meg akart bizonyosodni. Az is lehet, hogy Diane még nem is látta, hogy mennyit kapott. Kissé bonyolult volt az utalás, de megoldotta, a küldő pedig hivatalosan nem ő volt, hanem Tiger, de fizikailag ez nem jelent semmit, csak egy név. Valójában nagyon is Qadir küldte a pénzt, nem az unokaöccse.
Qadir már hívta párszor Dianet, de többszer elutasítást kapott tőle. Ezt olyan szempontból rendben találta, hogy Qadirnak is sok baja volt az elmúlt hetekben és nem hullajtott könnyeket, amiért ezt a találkozást eddig kellett halasztani, másrészről pedig tudja jól, hogy ha hűséges alkalmazottakat akar, akkor neki is gesztusokat kell tenni feléjük. Így hát, ha Diane pihenésre vágyott az utóbbi időkben, természetesen kijárt neki és nem szándékozik problémát csinálni ebből.
- Mik a tervek most, hogy sokan megismerték a neved az ügyvédek között? - fonja össze ujjait és elegánsak kihúzza magát, de egyáltalán nem kelt kimért kisugárzást. Sok mindent hallani akar és sok minden nagyon nem, de elsősorban azt várja, hogy őszinte legyen vele. Jól tudja, hogy Diane sikerre éhes és ezt Qadir meg tudja adni neki, ez pedig jó ürügy arra, hogy miért tudhatja magánál tartani, mint ügyvédet. Ugyanakkor hallott pletykákat afelől, hogy Diane nem maximálisan boldog, kérdés csupán az, hogy az elutalt összeg látványa ezen mennyit tud segíteni.

Believing in each other

Azon elhatározással indultam el otthonról, hogy őszintén beszélek a nagyfőnökkel és mindenképp megpróbálom elérni nála, hogy engedjenek elmenni. ígéretet tettem a férjemnek ész szeretném betartani a szavam. Túlságosan megviselt mindkettőnket az elmúlt időszak, semmiképp sem akarom, hogy még egyszer akár egy halvány esélye is legyen annak, hogy előfordulhat. Sok mindent szeretek az életeben, a kávét, a gyorsaságot, a növényeket, a tisztaságot, az olvasást, a természetet, mindenek felett a családomat, de a munkámat is. Fél ember lennék csak, ha nem végezhetném azt amit igazán szeretek. Engem ez tölt fel, ez lazít el, ez motivál. Minden löketet megad ahhoz, hogy magabiztos legyek. Ebbe születtem bele, íg nevelkedtem, ezt láttam apámtól és hozzá hasonlóan ez lett az életcélom. Persze, fiatal és naiv tanoncként volt egy romantikus elképzelésem arról, hogy csakis a jó ügyet fogom szolgálni, hogy a törvény azért van, hogy betartassuk őket. Mostanra viszont már bőven másképp gondolom. Mindenki ártatlan amíg az ellenekzője be nem bizonyosodik róla, a törvényben pedig éppen annyi kiskapu van, hogy a legmocskosabb bűnözőt is felmenthesse és a legártatlanabb embert is elítélhesse, csak tudni kell használni. Én pedig tudom és imádom. Minden nap motivál, minden egyes lehetetlen ügy fejlődésre késztet. Ez vagyok én, ha nem csinálhatnám a részem egy része örökre meghalna.
Én nem tudok otthon ülni, főzni és közben gyereket nevelni miközben arra várok, hogy a férjem a fáradtságtól görnyedten beessen az ajtón. Nekem karrier kell, csillogás, anyagi biztonság, hírnév. Ezt pedig pontosan tudom, hogy hol találhatom meg. De...minden fentebb soroltnál fontosabb a családom, akik nélkül szintén csak fél ember lennék, a férjem, aki bízott bennem amikor senki más, és ő megérdemli, hogy az legyek, akit igazán szeretne. Az pedig távol van ettől az élettől.

Mindenféle esetleges variáció megfordul a fejemben, a mai nap kimeneteléről. Mégsem tudom, hogy hogyan fog alakulni, hogy fog véget érni. Egy dologban vagyok biztos, hogy nem hátrálhatok meg. Nem tudom pontosan megmondani, hogy mennyi ideje ücsöröghetek a várótérben, immár kezemben a kávéval. Gondolataim messze vittek innen. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek. Az én szakmámban, amikor az ember, már ennyire mélyen van a szemétben nincs visszaút. Nem lehet csak úgy tovább sétálni, meg nem történtté tenni a dolgokat. Véghez vittem a lehetetlent és tudom, hogy most foggal körömmel küzdeni fognak a kapcsolatunkért. Szinte nem is kortyoltam a fekete italból, bár az illata isteni, de annyira összeszorult a gyomrom, hogy ha egy kortyot is meginnék szerintem visszajönne. Csak akkor sikerül valamennyire visszarázódni a jelenben, amikor Qadir alakja ismét megjelenik. Az érintetlen csészét leteszem a kis kávéasztalra én magam pedig követem a nagyfőnököt. Alig csukódik be magunk mögött az ajtó ő máris a lényegre tér. Kissé zavartan túrok bele a hajamba. Nem izgultam, hogye eddig nem érkezett utalás, tudtam, hogy előbb vagy utóbb úgy is megkapom majd.
- Egy pillanat. motyogom a szavakat szinte csak magamnak miközben a telefonom netbank alkalmazásán keresztül lecsekkolom az összeget. Enyhén szólva is kikerekedik a szemem a számjegy láttán. Ez a kétszerese annak, amiben meg voltunk egyezve. Azonban nem emelek szót emiatt. Megérdemlem. Minden centért kibaszottul megizzadtam, megharcoltam és megküzdöttem, ha ők így akarják jutalmazni nem fogok szabadkozni. Tudom, hogy tudja mennyi pénz jött a számlámra, nem véletlen, nem elírás. Inkább talán motiváció. Az arcomon megjelenő döbbenetet azért láthatja.
- Minden rendben. Köszönöm. Tényleg motiváló egy ekkora összeg, hálás vagyok érte, de nem fogom körbe ugrálni és hetekig köszönni amiért néhány ezressel többet adott. Ha úgy érzi megérdemeltem hálásan köszönöm, elfogadom.
Kissé feszengve foglalok helyet a vele szemközti székben. Ezek után még nagyobb teher nyomja a vállam. Úgy érzem, hogy ez az én utam, nekem ezen az ösvényen kell haladni, hiszen mindent megkapok amiért annyit tanulgtam, amire vágytam: pénz, siker, hírnév, megbecsülés, függetlenség. Mégis áldozatot kell hoznom.
- Egy kis szabadságra van szükségem. egyelőre nem nehéz kimondani a szavakat, mindözze szokatlan a saját számból hallani. A fiam születését követő harmadik hónapban már dolgoztam.
Keresztezem egyik lábam a másikon. Magabiztosságot akarok sugallni, tiszteletet, de ugyanakkor elszántságot.
- Mr Abbar... folytatom a mondatom. Sokat gondolkodtam otthon, hogy mit kellene mondanom, de most a szavak mégsem jönnek ajkaimra. - Minden tiszteletem az öné uram, kérem ne érezze tiszteletlennek a szavaimat. kissé ingoványos talajon lépkedek. Mr Abbar viszont üzletember, tudom, hogy még ilyen kényes helyzetben is lehet vele beszélni, érvelni és hát a végén kiderül, hogy hogyan alakul a sorsom.
- Sajnálom, de nem tudok tovább önnek dolgozni. Szeretném, ha engedélyezné, hogy kilépjek. még ha hivatalosan ő nem is a főnököm, csak egy megbízott, nem hivatalosan tudom, hogy amikor igent mondtam Tigernek a főnökömmé lépett elő. Miközben beszélek a táskámba kotorászok ahonnan előveszem három papírt.
- Az életem olyan szakaszba lépett ahol változtatnom kell. nehéz beszélni róla. - Ez a papír egy titokszerződés, amely biztosítja önt, hogy semmilyen formában soha nem fogok senkinek információkat kiadni. Semmiről. elég sok mindent tudok, túl sokat. - Ezen a két papíron pedig azon ügyvédek neve szerepel, akik beillenének a helyemre. Többségük nő vagy pályakezdő. a legtöbb amit kihozhatok a dologból. A szívem már csak ennek a gondolatára is összefacsarodik. Bármi is történjen ma itt és most a lelkem egy darabkája talán örökre elveszett. És remélem, hogy csak a lelkem.

Afterparty - with Diane

“If you can manipulate news, a judge can manipulate the law. A smart lawyer can keep a killer out of jail, a smart accountant can keep a thief from paying taxes, a smart reporter could ruin your reputation- unfairly.” – Mario Cuomo

A hangulat talán azt sugározza, hogy minden rendben van Qadir dolgai körül, az alkalmazottak is kényelmesen végzik munkájukat és az igazgató megjelenése sem kelt zavart másokban, nem úgy, mint amikor számos sürgős dolga követi egymást. A valóság ennél árnyaltabb, Qadir élete kellően felfordult és ennek az elhúzódó tárgyalások a legkisebb oka.
Találkozni akart Dianeval. Egyfelöl tartozott neki financiális elszámolással, másrészt személyesen is gratulálni akart a nőnek a szép munkáért. (A munkáért, amit egyébként nem ő egyedül vitt véghez, de kétségtelenül neki volt benne a legnagyobb szerepe.) Elintézhette volna üzenetben is, de igyekszik minél kevesebb dolgot intézni elektronikus úton, egyszerűen azért, mert annak sokkal nagyobb és könnyebben lenyomozható nyoma marad.
Egyből a tárgyra tér, amint helyet foglal Diane előtt. Elutalhatta volna előbb is a pénzt, de látni akarta a nő reakcióját az összes láttán, így kivárt. Kezével int, hogy csak nyugodtan, nézze meg az összeget, míg ő hátra dől székében. Szemeit le sem veszi a nőről, ha kell, farkasszemet is tud nézni másokkal, emiatt nem feszeng egy kicsit sem.
- Nagyszerű - nyugtázza Diane válaszát, s bár nagyobb lelkesedésre számított az összeg látványától, de nem hatja meg, hogy csak ennyit kap. Hisz ő is pontosan így cselekedett volna a helyében és végül is, a pénzt megérdemli, nem vár érte köszönömöt. A kétszerez szorzó akkor is tud pszichológiai fegyver lenni, ha ez arcán nem jelent változást.
Qadir tudja, hogy ha jó munkát akar egy ügyvédtől, akkor hímestojásként kell őket kezelni. A nőket hercegnőként, a férfi ügyvédeket hercegként, úgyhogy őszintén érdeklődik, hogyan képzeli el Diane a közeljövőjét és ami azt illeti, a válaszától nem kell szívéhez kapnia. Már csak azért sem, mert neki is az volt a terve, hogy most hosszú pihenést biztosít a szintén hosszú munka után. Menjenek el nyaralni, a kapott pénzből ötször megfordulhatnak akár a Bahamákon is, élvezzék ki az élet ezen időszakát.
- Ez természetes - vágja rá Qadir, mintha mi sem lenne nyilvánvalóbb. Diane még nem tudja, hiszen egy ügy óta dolgozik neki, de Qadir nem szokta baszogatni az ügyvédeit. Azt csinálnak, amit akarnak, felőle annak az ügyvédi iroda alkalmazottai lehetnek, aminek akarnak, de ha szüksége van rájuk, jönnek és teszik a dolgukat a legmagasabb szinten. Mindazonáltal, ahogy tovább mélyeszti tekintetét a nő szemeibe, olyan érzés fogja el, mintha Diane feszengene. Pontosabban éppen ellenkezője, indokolatlanul próbál határozottnak tűnni, holott a szituáció nem kényszerítené ki belőle. Szándékosan marad hát csendben Qadir, a némaságával készteti arra Dianet, hogy törje meg ő a csendet, mi mással, ha nem a szívét nyomó információkkal. A szög pedig hamar ki is bújik a zsákból.
Megszólítás és hosszas felvezető után érzi már, hogy olyat fog hallani, amit nagyon nem akarna, mégis szíven ütik Diane felmondással kapcsolatos szavai. A kérés hallatára kifújja a levegőt, majd feláll a székéből és összefont karokkal a mögötte húzódó üvegfalhoz lép. Mozgása lassú, de miért is sietne bárhová. A helyzet az, hogy bármennyire is fájó volt hallani, szíve mélyén számított rá. Megérzések talán, vagy egyszerűen a pletykáknak mindig van valamennyi igazságtartalma, nem véletlenül jutott hát fülébe, hogy Diane nem teljesen elégedett a jelenlegi életmódjával.
Megfordul, amikor Diane előhúzza a papírokat. Egy titkoktartási szerződés… tipikus ügyvéd. Azt hiszi, hogy egy papír fogja biztosítani őt arról, hogy a bennfentes információk nem fogják elhagyni a száját. Mindketten tudják, Qadir meg is mosolyogja, hogy ha Diane nem fog beszélni, akkor az nem emiatt a papír miatt lesz és ez a szerződés nem fogja megakadályozni abban, hogy szájára vegye a kéretlen témákat. Qadir egész életében azt tapasztalta, hogy ha valaki hűséges, az csakis azért lehet, mert az érdekei úgy hozzák. És ami Dianet illeti, talán azt teszi, amit úgy érzi, tennie kell jelenleg, de valójában az ő érdekei nagyon is egyeznek Qadiréval és ez az öregnek egy elég erős fegyvertény.
- Nem vártam tőled ezt a döntést, Diane - kezd bele, egyből egy hazugsággal, hiszen nagyon is érezte, hogy hasonló dolog fog történni. Elveszi közben a többi papírt is. – Egészen sajátos értelmezéssel ruháztad fel a szabadság fogalmát, meg kell hagyni… - Csak egy apró megjegyzés tőle, amivel felülbírálja a felmondása előtt tett nyilatkozatát, a felmondás tudatában az nem éppen őszinte kijelentés volt tőle. Ezzel csak jelzi számára Qadir, hogy ne próbáljon meg ferdíteni a továbbiakban. Visszaül a székébe.
Szemeit végigvezeti a pályakezdő ügyvédnőkön, próbál arcára érzelmektől mentes mimikákat varázsolni, noha nehéz nem elmosolyodnia ezen a gesztuson. Végül felnéz Dianera, egyik karját az asztalra fekteti, annyira hátra dől, hogy a gurulószék háttámlája is pár centit behintázik. Az ajtó felé mutat, persze nem úgy, mint aki kiküldené, mindössze szimbolikusan.
- Nagy terveim lettek volna veled, de ha ezt szeretnéd, természetesen az ajtóm nyitva, a felmondást jóváhagyom. - Tárgyilagos, holott tényleg szomorú, amiért Diane ilyenen gondolkozik, a papírok láttán pedig úgy tűnik, egészen jól átgondolhatta már. Ha eldöntötte, csak erőszakkal tarthatná itt, fenyegetésekhez nem akar folyamodni. Még nem.
Miért hagyja csak elmenni mintha egy átlagos ügyvédi irodát üzemeltetne? Mindketten tudják, hogy ez más világ és a törvények csak képletesen vannak jelen. Azért, mert Qadir fontosnak érzi, hogy meghagyja az alkalmazottainak a szabad döntés jogát, azt, hogy érezzék, csakis ők döntenek a sorsuk felől. Amíg így tesz Qadir, addig biztos lehet afelől, hogy önszántukból dolgoznak neki és hűségesek maradnak hozzá. Legalábbis az ügyvédek. Azok, akik csak izmozni képesek, értelmi szintjük pedig megragadt a fegyverdurrogtatásnál, velük szemben valóban ez a módszer nem alkalmazható, de hát Diane egy tanult, okos nő. Ha fegyvert tartana a fejéhez, az nemcsak nem lenne hatásos, de egyenesen Qadirra nézve is veszélyes játék lenne.
Higgadtan néz Diane szemeibe, miközben a kezében lévő, ügyvédnevekkel ellátott papírt egy mozdulattal ketté tépi. Nem agresszív, pusztán diszkréten, már-már ridegen a mellette lévő kukába teszi a papírdarabok egy részét.
- Vannak ügyvédjeim, Diane. - Mit gondolt? Hogy majd kezdő csajokat fog alkalmazni? Olyanokat, akiket Diane ajánl neki maga helyett? - Kiváló mind és megbízhatóak. Azokat a munkákat, amit neked szántam, ők is el fogják tudni végezni. Persze köszönöm a kutatómunkát - mutatja fel a kezében lévő fél-papírdarabot, ami ezt követően szintúgy a kukában végzi.
- Nem azért kaptad meg te a lehetőséget, mert nem volt más, hanem mert családi szálak kötnek téged ide. Mi pedig mindig tiszteljük egymás családját. - Nem Tigerre gondol, hanem Diane apjára és testvérére. Mindketten közvetve ugyan, a banda tagjai voltak és efelett nem akart szemet hunyni Qadir.
- Tudni akartam, hogy te is pont olyan tehetséges vagy, mint apád. Nem kellett csalódnom. - teszi hozzá, mert ami tény az tény. Tud Diane testvéréről is, ami aztán összekötötte őt a testvére egykori társával, Tigerrel. Itt minden összefügg mindennel. Diane-nek helye van itt, kapott is helyet, tisztelik is, a főnöke is tervezett vele, ő mégis eldobja a lehetőséget. Talán azért, mert nem látja még be, hogy neki ez is a családja.
Csalódott, persze hogy az, de valami azt súgja neki, hogy Diane nem fog elmenni, legalábbis nem sokáig lesz távol. És ami a legfontosabb: önként fog visszajönni. Ha nem így lenne, természetesen folyamatos megfigyelés és nyomás alatt lenne az élete, mint Qadir tudatta is vele, egy szerződés miatt nem fog hinni Diane titoktartásának.
- Nem kell elmondanod, ha nem szeretnéd - újabb pszichológiai trükk, amivel megadja neki a szabadság érzését - ,de mi miatt döntöttél így? Mi az, ami miatt megvonod magadtól a továbbiakban mindazt, amit mi nyújtani tudunk neked? – Sikert, pénzt, elismerést, családot, védelmet… Ha kilép, utóbbi kettőt biztosan elveszíti, ha nem magam ellen fordítja, de ezt neki egyelőre nem kell tudnia. Addig nem, míg biztosan ki nem lép. Egyúttal érdeklődik is, hogy mi lehet az az erős, amivel még Qadir sem képes megbirkózni. Már amennyiben nem tud…

Believing in each other

Sokat készültem erre a találkozásra. Fejben minden lehetséges opciót végig pörgettem, érveket és ellenérveket sorakoztattam fel a maradás illetve távozás mellett is. Saját magamat is meg kellett győznöm, és azt hiszem minden közül talán ez volt a legnehezebb feladat. Miközben hosszú éjszakákon át Astont rázta a hideg, izzadt, képtelen volt aludni én figyeltem rá, ápoltam, bíztattam, de amikro végre elaludt én némán feküdtem mellette és próbáltam meggyőzni magam arról, hogy ez a legjobb döntés amit hozhatok. Egyik felem, a családcentrikus Diane tényleg úg gondolja, hogy szükséges kilépnem, meg kell hoznom ezt az áldozatot, mert a családomnak így lesz jó, a másik, a karrierista Diane pedig őrültségnek véli az egész tervet. Az elmúlt napokban az elmém és a szívem is két darabra szakadt, folyamatosan vitatkozva egymással. De most itt vagyok, elhatároztam magam, nincs visszaút. Megteszem. Azért, akik otthon várnak, azért, hogy legyen még otthonom ahol a családom vár. A munkám által okozott boldogságot majd megtalálom máshol. Nem én lennék az első, aki szakmát vált.
Qadir talpig úriember, ez látszik a megjelenésén. Tudom, hogy pillantásával képes megpecsételni emberek sorsát, egyetlen szavával dönt élet és halál között, de megjelenése mégis bizalmat sugároz. Arcvonásai kemények, látni, hogy nem viccel, látni, hogy sokminden van már a háta mögött, mégis úriemberként viselkedik. A hozzá hasonló bűnözők a legveszélyesebbek. Csendben irányítják a szálakat a birodalmukból, mindig tudnak mindenről és mindenkiről, de a kezük sosem piszkolják be, ha egyszer nem muszáj.
Feszült vagyok, de nem a férfi jelenléte miatt, hanem a saját döntésem súlyától. Tényleg ezt akarom? Jó döntést hoztam? Nem fogom megbánni? Egyik kérdésemre sem tudom jelenleg a választ, azt hiszem mindegyik esetben az idő az ami majd válasszal szolgál.
Kényelembe helyezem magam a fotelben, már amennyire ez lehetséges ebben a belső viharoktól dúló csatában amit a szívem és az agyam vívnak egymással. Nem tudom arcom mit mutat, de feszült vagyok, nagyon.
A munkámért kapott összeg sokkal több, mint amire számítottam, de ezen a témán nem lovagolok. Ő is tudja, hogy mennyit kaptam, én is tudom, hogy mennyit érdemlek. Nem fogok térdre esni és lábat csókolni neki, de mindképp motiváló és nem könnyíti meg a dolgom. Az anyagi része a dolognak számomra sosem volt mellékes, nekem igenis fontos, hogy hány nulla szerepel a számjegy mellet amikor megnézem a számlámat. A rosszfiúkat védeni talán erkölcsileg nem morális, de anyagilag mindenképp megéri. Az dobja rám az els követ, akinek nem nyújt biztonság érzetet, ha duzzad a számlája.
A lehető legdiplomatikusabban próbálom előadni a sztorimat, bár milliószor elpróbáltam otthon, mégsem úgy sikerül az egész ahogyan azt elképzeltem. Talán amiatt, mert nem tudom teljes szívemből kijelenteni, hogy ezt szeretném csinálni. Hosszú évek óta viszont ez a leghelyesebb amit csinálok. Tartozok ennyivel Astonnak és magamnak is. Szavai mennydörgésként dörrenek a szobában. Lesütöm a tekintetem, min t egy kamaszlány, akit az apja dorgál. Gyűlölök csalódást okozni.
Arra számítottam, hogy nehezebb dolgom lesz, már szinte zokon is veszem, hogy ennyire könnyen enged kisétálni az ajtón. Erre egyáltalán nem számítottam. Mehetnék, de mégsem mozdulok meg. Tekintetem követi pusztán a férfi minden rezdülését.
Meg kellene könnyebbülnöm, de mégis néma gyerekként ülök a fotelben, iszom minden szavát és talán a döbbenettől talán a sértettségtől csak nehezen találom meg a szavaimat.
- Amint azt mondja, a munkám teljesen pótolható. Tigernek tett ígéretem elvégeztem, úgy gondolom, hogy önnek sem okoztam csalódást. legalábbis a pár perccel ezelőtt kapott összeg ezt sugallja. Nem vártam, hogy majd ide bilincsel a székhez csak ne menjek el, de azért erre a reakcióra sem számítottam.
- Most pedig családi ügyek miatt kell kiszállnom. válaszolok neki tömören. Denys családi ügy. Az öcsém barátnője, a halott bátyám ex menyasszonya. Aston is a családom, a neki tett ígéretem pedig kötelez, nem beszélve arról, hogy ott van még Benjamin akit szeretnék nyugodt környezetben felnevelni. Jobb lesz ez így.
- Köszönöm. nem kérdés, hogy apám vére csörgedezik az ereimben, az ő temperamentuma diktálja nekem is az iramot, ő tanította meg mi az a kitartás, miatta lett szenvedélyem a munkám. Azt hiszem, hogy ha a túlvilágról néz most minket ő is büszke rám. Legalábbis őszintén ebben bízom. Szemrebbenés nélkül nézem ahogy az olyan gondosan írt listát összetépi és a szemétbe dobja. Persze, fel voltam készülve erre a lehetőégre is, de nem akartam felkészületlenül jönni ide, nem akartam, hogy komolytalannak gondoljon. Bár néha néha meginog az elhatározásom, tudom, hogy meg kell tennem, nem csaphatom be a férjem, nem élhetnek mellettem veszélybe.
Tekintetem nem fordítom félre miközben átgondolom milyen választ adhtanék neki. Vajon mennyit tud már így is? Mibe avatta be például Tiger? Mennyire tudott utána nézni az elmúlt hónapok eseményeinek? Érdekli egyáltalán.
Felsóhajtok végül és a részleges őszinteség mellett döntök, kihagyva a sztoriból Tigert és a videókazettát és a gyilkosságot amit évekkel ezelőtt Ezra követett el.
- Összetűzésbe keveredtem valakivel a motoros bandából. Aki megfenyegette a férjem és a családom. Bedrogozta. Nem szeretnék túlságosan részletekbe menően belefolyni a dologba, feltételezem ha még nem tud erről és kérdése van úgyis felteszi.
- A férjemnek tett ígéretem hozott most idáig. Nem kockáztathatom sem az ő, sem pedig a fiam életét. zvaraomban megvakarom a tarkómat. – Sajnálom, de bármennyire is nehéz volt meghoznom ezt a döntést nincs más választásom. Köt az adott szavam. ha valakinek, hát neki biztosan nem kell magyaráznom, hogy egy ígéretnek mekkora hatása van, hogy az adott szó szent és sérthetetlen.

Afterparty - with Diane

“If you can manipulate news, a judge can manipulate the law. A smart lawyer can keep a killer out of jail, a smart accountant can keep a thief from paying taxes, a smart reporter could ruin your reputation- unfairly.” – Mario Cuomo

Csak kibújik a szög a zsákból. Előbb-utóbb kiderül az igazság és szép lassan alakot ölt mindenkinek a természete, csak kellő türelemmel kell lenni. Qadir – sok más taggal ellentétben – évekig képes hagyni, hogy az idő neki dolgozzon. Nem volt ez mindig így, de hát ez a tulajdonsága is az Abbar vérből csörgedezik és valahol a lustaságra vezethető vissza. Minek olyan miatt aggódni, amit az idő múlásával is energia, idő és pénzbefektetés nélkül is megkaphat? Ebben különbözött a bátyjától, ő megtanulta ezen tulajdonságukat jól kihasználni, míg testvére nem tudott könnyen egyről a kettőre lépni. Ahogyan nem tudott időben sem eljönni Amerikába. Ha még pár napig vár, lehet már az ország helyzete nem teszi lehetővé a költözést. Költözést, vagy menekülést, mindegy hogyan fogalmazunk. Mert Milad félt és lusta volt, ennyi az egész.
Qadir érzi, hogy ez egy megingás Diane részéről, a zsákból kibújt szög pedig valójában nem olyan nagy, mint aminek tűnik. Egyszer fent, egyszer lent, nincs ezzel semmi baj, tiszteletben kell tartania az elhatározását, pláne, ha reméli, ez nem a végső döntése. Dianet elveszíteni elég kockázatos lenne a rengeteg információ miatt, de ez talán a kisebbik baj. Qadir számol vele, számol a jövőben is a munkájával és szomorú, hogy tán el kell veszítenie egy remek ügyvédet. Őszintén szólva fél a jogi személyektől, pont azért, mert ha egyszer ellene fordulnak, sokkal nehezebb ellenül harcolni, mint egy csempész ellen. Tiszteli őket, de hogy egy tárgyalást megnyert, családi kötelékkel rendelkező ügyvédet elveszítsen… azt azért nem fogja ennyiben hagyni. Harcolni fog érte saját magával. Úgy harcol, hogy nem harcol. Nem tesz semmit, szabad utat ad, hagy érezze Diane a szabad döntés jogát. És a terhét is, amivel érzi, hogy ő dönt a sorsa felől. A kérdés már csak az, tényleg ezt akarja?
- Nem, valóban nem okoztál csalódást. Sőt mi több, le vagyok nyűgözve! - tárja szét karjait elismerően. Nem szórakozik, ez történt, úgyhogy nem esik nehezére bevallani a pozitív élményeket, amit Diane okozott neki. Hiszen Diane sikere az Tiger sikere is, de egyúttal Qadiré is. Ha ezt elbukták volna, nem csak hatalmas összegek buktak volna, de az unokaöccse és társai is, velük együtt pedig a bátyjának tett ígérete. Mert hát mégsem hagyhatta, hogy az unokaöccse a börtönben élje le az élete hátralevő részét. Akkor széttépné a bűntudat.
- És nem lenne elég csak szünetre menni? Valóban végleg ki akarsz szállni, Diane? - hallotta a felmondását, de azért ad lehetőséget arra, hogy újra átgondolja, miközben ő aláírja a titoktartási szerződést. Nem definiálta a szabadság hosszát Qadir sem, ha két évet akar és azt mondja Diane, hogy ennyi időre hagyja békén a banda és tegyenek úgy, mintha nem is ismernék Dianet, Qadir megtenné. Márpedig ki tudja, mi lesz két év múlva, az rengeteg idő a családi ügyek intézésében is.
Kezdő ügyvédekre nincs szüksége, azoknak listája pedig egyhamar a kukában landol. Qadir Diane-ért küzd, mert nem kívánja neki, hogy azok közé tartozzon, akik kilépnek és ezért sem tudnak már teljes életet élni. Persze ha így dönt, akkor ez van, ennél nagyobb veszteségeket is elszenvedett már az évek során.
Tetszik neki, hogy a kényes és személyes kérdések elől sem próbál elmenekülni Diane. Az egész nőről virít az elszántság és a küzdelem, és ezen tulajdonságok fontosabbak Qadirnak, mint például a tökéletesség. Mint ahogy az is lenyűgözi, hogy vannak kiszámíthatatlan lépései, amivel most is meg tudta lepni a férfit.
Qadir nem épp motorosoknak hívja Jonathanékat, de hamar összerakja, hogy kikről beszél Diane. Összefonja ujjait az asztalon, szemöldökei is közelednek egymáshoz a benne felgyulladt haragtól. Mérges önmagára, hogy ezzel ő miért nem volt eddig tisztában és hogy lehet, hogy egy ilyen méretű konfliktus nem ért el hozzá. Qadir sem tudhat mindent, de erről érdemes lett volna. Némán hallgatja meg a teljes történetet, amit Diane meg kíván osztani vele.
Ez tényleg egy nehéz történet, amire Qadir sem mondhatja azt, hogy ha szólt volna neki erről, akkor pikk-pakk elintézték volna a probléma forrását. Jonathannal több konfliktusa is akadt, Qadir is sokat meg lett fenyegetve általuk, de közben tudja, hogy ha nincsen Qadir és Garrido, akkor Jonathanék tönkre mennek. Vagy átálnak a mexikóiakhoz, de az nagyon végzetes és felelőtlen döntés lenne és azért ők sem akarnak meghalni.
- Sajnálom, hogy ez megtörténhetett - hangjából érződik az őszinte érzelem. Qadir is sok mindent átélt már, ha nem is pont ilyet, de el tudja képzelni, mennyire nehéz helyzetbe került Diane. Jonathanék nem Dianet akarják elvenni tőle, legalábbis nem lát erre racionális okot. De akkor mit? Miért akarják tönkre tenni Dianet? Most olyan dolgot tudott meg, amire egyáltalán nincs lálátása, vagy egyelőre még nem tudja hova tenni.
Hátra dől székében és mélyet sóhajt, melyből egyértelműen hallgató, hogy felfogja, ez mennyire bonyolult és nehéz ügy most. Egy hosszabb csend után szólal meg ismét, rengeteg együttérző érzéssel a hangjában.
- Nagyon veszélyes dolgok az ígéretek. Ráadásul a sírba mennek velünk, azokat nem lehet megszegni, nem évülnek el. Legalábbis ha saját magunk szemébe akarunk nézni. - Hisz van, aki csak úgy semmisnek veszi őket egy idő után. Hazudni is bűn, de az mégsem egyenértékű a fogadalmak megszegésével. - Én is tettem egy ígéretet még régebben a családomnak. A bátyámnak, egészen pontosan. Megfogadtam neki, hogy nem fogom hagyni a fiát veszni hagyni. - Lassan és fájdalmasan fogalmaz, majd hagy időt Dianenek, hogy ha van háttérinformációja, akkor összerakja a képet. Tudja, hogy Tigerrel van valamilyen kapcsolata, de azt nem tudja, hogy ők ketten milyen információkat osztottak meg egymással. Ezzel együtt pedig el is határozza, hogy kikérdezi majd az unokaöccsét, hogy mi az, amiről nem tud, hogy megosztotta Dianevel. Nem is érti, miért nem tette meg ezt egészen idáig.
- Most sem hagytam, amit részben neked is köszönhetek - mutat rá mutatóujjával, amin egy nagyobb aranygyűrű díszeleg. Ez az egyetlen ékszere, ha az órákat nem vesszük figyelembe. Megérti egyébként, hogy nincs más választása Dianenek sem. Ha ezt ígérte, akkor megígérte, Qadir ezt tiszteletben tartja még akkor is, ha összeszorul miatta a gyomra. De talán még mindig vannak kiskapuk. Olyan kiskapuk, amik Dianenek is megfelelők.
- Hogy hangzik az az ígéret? - kérdezi, de ő is érzi, hogy talán ez túlságosan személyes kérdés már, neki pedig semmi köze a családi dolgaihoz. Jobban mondva: nem akarja, hogy Diane azt érezze, kutakodik a családja életében, így hát hamar pontosítja a kérdését. - Azt ígérted meg neki, hogy kilépsz? Vagy azt, hogy mindent megteszel azért, hogy ne legyetek veszélyben? - És az utóbbi alteregói. Nem szó szerint kérdezi ő sem, de úgyis tudja, hogy Diane érti, mire akar kilyukadni, elvégre okos nő. Hiszen ez Diane terepe. Hogyan jöjjön ki győztesen a nehéz helyzetekből, hogyan magyarázzon bele olyasvalamit is a szavakba, amik elsőre talán nem egyértelműek. Márpedig ha Diane nem ígérte meg, hogy kilép, akkor nem fogja megszegni az ígéretét, miközben más módszerekkel védi meg a családját.
Újabb hosszabb csend Qadir részéről. Hallgatja Diane szavait, átgondolja őket, majd újfent gondterhelten az ablakhoz sétál. Alá van írva minden, ha a nő úgy határozza meg, hogy végeztek, akkor Qadir részéről sincs kifogás ellene, ám érződik a levegőben, hogy a vezető agyal valamin.
A mutató pont áthalad a függőleges síkon, pontosan fél órája társalognak az irodában. Már fél órája. Szemeivel a lányát keresi a bejárat előtt, hátha megint meglátja az arcát, ám ezúttal nincsenek járókelők az épület előtt.
- Van egy ajánlatom. - Szólal meg ismét, amennyiben Diane még nem lépett ki a folyósóra. Tény, hogy Qadir nem szeretetszolgálat, nem is jótevő és nem fog könyörögni azért, hogy Diane ne lépjen ki, elvégre papíron már kilépett. Viszont egy valamit tud ajánlani, amit az ügyvéd vagy elfogad most vagy később, vagy elutasít. Megfordul, hogy magabiztos kisugárzással a szemeibe nézhessen.
- Adok neked szabadságot két évre. Ezalatt az időszak alatt vállalom, hogy védelmet nyújtok a családod számára, beleértve a Jonathanékkal kialakult konfliktusodat is, amibe személyesen fogok közbeavatkozni. Ezalatt olyan ügyvédi munkákat vállalhatsz el, amilyeneket szeretnél, szabadon alakíthatod a karrieredet, de hivatalosan te szerződésben maradsz velünk. - Kis szünet, míg ő is nyel egyet, de a tekintete ugyanolyan komoly marad, mint a legelején. - Két év múlva újra tárgyaljuk ezt és újra döntünk, hogy kilépsz-e, vagy visszatérsz és a továbbiakban ugyanúgy tudok rád számítani, ahogy eddig. - Ennyi. Ő ezt tudta nyújtani gesztusként. Lényegében időt adott neki a valós döntésre, miközben megadja neki azt a szabadságot, amit a felmondás esetében kapna. Luxus, úgyhogy reméli, értékeli, mert nem minden cég nyújt ilyen lehetőséget.
- Vagy ez, vagy az, hogy most felmondasz, ahogy kérted. - Mert azért alkudozásra már ő sem vevő. Annyira nem áll szándékában pátyolgatni az ügyvédet, legyen ő bármennyire is briliáns. - Elég holnap választ adnod, amennyiben igényt tartasz időre, hogy átgondold - teszi hozzá még, mielőtt ismételten visszafordulnom az ablak felé. De világos, ha megígérte, akkor megígérte. Nincs mit tenni abban az esteben.

Believing in each other

Évekkel ezelőtt, amikor kiderült számomra, hogy apám engem szánt a „B” tervnek, hogy én voltam az, akit utánpótlásnak szánt a mocskos ügyei elrendezésének, nem voltam boldog. Kihasználva éreztem magam, becsapva, ráadásul egy olyan ember által, akire felnéztem, aki a világot jelenetette nekem. Aztán az idő múlásával, amikor már lecsillapodott a negatív érzés bennem belekóstoltam az örökségébe, és olyan erővel ragadt magával ez a világ, mint egy örvény a békésen úszó túristát. Én pedig minden ellenkezés nélkül alámerültem és az azóta eltelt években nem is próbáltam szabadulni. Persze, eljátszottam a gondolattal, hazudtam magamnak, a férjemnek, a környezetmnek, mert teljesen őszintén soha nem akartam, hogy véget érjen ez a nehéz, néha hálátlan feladat. Mert iszonyatosan élveztem, minden egyes kihívásával együtt.
Most viszont válaszút elé érkeztem és bármennyire id fájdalmas már a gondolata is ennek a szakításnak, meg kell tennem. Nem kockáztathatom sem a házasságomat, sem a családomat, sem a környezetem testi és lelki épségét a hiúságom miatt. Aston egész életemben ott volt mellettem, támogatott, kitartott, szeretett, nem engedhetem meg magamnak, hogy kevesebbnek érezze magát.
Izgulok, mert nem tudhatom pontosan, hogy Qadir hogyan fog reagálni mindarra amit felvezetek neki, talán kívül mosolyog, de odabent már azon gondolkodik, hogy hova ássák el a testem. Nem lehet csak úgy lelépni ebből a közösségből, főleg nem egy olyan embernek, aki olyan sokat tud, mint én. Nem tehetek mást, mégis megpróbálom, kicsit bízva a főnök jóindulatában és abban, hogy megfejelhetjük a szép munkámat ezzel a kis bónusszal.
Kérdését hallva kissé csalódottan pillantok el róla, hogy arcvonésai helyett a falra vetülő árnyékokat figyeljem. Teljesen őszintén nem válaszolhatok erre a kérdés, mert akkor örökre benneragadok abba, amiből most menekülni kényszerülök.
- Megígértem. és a férjemnek tett ígéretet be kell tartanom, mert sokkal többet veszíthetek, mint most a munkával és a családom nélkül üres lenne az életem. A munkát pótolhatom, de őket nem. Mindezek ellenére azonban nem jó szívvel mondok búcsút a bandának sem. Akárhogy is lesz, a szívem egy darabja kiszakad és sosem leszek már a régi.
Számítottam arra, hogy ilyen-olyan kérdéseket nekem fog szegezni, éppen ezért nem áll szándékomban hazudni neki. Amennyire ez a kényes helyzet engedi én válaszolok a személyes kérdésére is. Nincs miért totkalóznom előle, ha nagyon akarja úgyis kideríti a háttértörténetet, meg sem kell erőltetnie magát érte. Mindig is azt vallottam, hogy az őszinteség hosszútávon kifizetődik. Együttérzését hallva motyogok valami köszönöm szerűséget az orrom alatt, de nem akarok ennél több szót fecsérelni erre a dologra. Nem azért meséltem el a történteket, mert Qadirtól várnék védelmet, én el tudom intézni azt a kis kurvát, csak idpk kérdése és a rácsok mögül nézheti a lemenő napot. Lassú víz partot mos.
A pillanatnyi csendet Qadir hangja töri meg. Meglep a hangjában csendülő együttérzés és a szavaiból áradó őszinteség. Ebben a pillanatban, ahogy nézem és hallgatom őt, rádöbbenek, hogy sokkal több bennünk a közös vonás, mint az eleinte gondoltam. Másodpercek töredéke alatt gondolom végig az elmúlt időszak beszélgetéseit Astonnal. A kimondott szavakat próbálom felidézni és bár van olyan, amire már nem teljesen emlékszem, de azt tudom, hogy milyen ígéretet tettem neki és miért.
- Azt ígértem, hogy lezárok minden kapcsolatot, ami bármilyen formában veszélyt jelent a családomra. Nekem ez az eszközöm arra, hogy megvédjem őket. A család az család. Ugyanolyan értékes mindenki számára, elklpzelhetőnek tartom, hogy Qadir érti és érzi, hogy milyen patthelyzet ez nekem. Nem tudom, hogy neki vane felesége vagy gyereke, nem is akarok rákérdezni, de ha van, biztosa vagyok abban, hogy mindent megtesz a védelmükért amit megtehet. Nekem ez az eszköz áll rendelkezésemre bármennyire is fájdalmas számomra.
Újra csend nehezedik a szobára, szinte hallani lehet, ahogy a főnök gondolkodik. Hosszú másodpercekig csak figyelem az ablakhoz sétáló alakját, érzem, hogy valamire készül és minden igyekezetem ellenére félelem uralkodik el rajtam. Egyetlen pillantása elég lenne ahhoz, hogy örökre eltüntessen a föld színéről. Éppen ezért nem mozdulok, csak előrehajolok, hogy a papírokat ismételten átnézzem és én is aláírjam a megfelelő részt, hogy immár hivatalos legyen a titoktartási okirat kettőnk között.
- Figyelek! ejtem vissza a vékony papírt az íróasztalra és újra az idpsödő férfit figyelem. A kegvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen ajánlattal rukkol elő. Ügyvédként szeretem a kiskapukat, szeretek megoldást keresni a megoldhatatlan feladatokra. Szeretem, ha van B és C terv is a tarsolyomban. Qadir meglep az ajánlatával, olyannyira, hogy másodpercekig csak némán nézem őt. Agyam próbálja feldolgozni az információkat.
Ez az ajánlat több, mint nagylelkű, olyan kiskaput nyit meg most számomra, ami esélyt ad arra, hogy újra felépítsem mindazt, amit eddig lezártnak tekintettem. Nem vagyok ostoba, pontosan tudom, hogy tervei vannak velem és azért nem akar elengedni, ahogyan abban is biztos vagyok, hogy meglesz az ára ennek az ajánlatnak, csak az a kérdés, hogy mindez megéri majd nekem?
- Mr Abbar, ez egy végtelenül nagyvonalú ajánlat. Nem is számítottam rá és nem is vártam. hangomból kihallatszik az őszinte hála. Nem hízelgés, egyszerű hála és köszönet.
- Úgy gondolom, hogy ostoba lennék, ha visszautasítanám ezt a nagymértékű ajánlatot, én pedig nem vagyok ostoba. Elfogadom az ajánlatot. megkönnyebültem, de teljesen nem tudok fellélegezni.
- Mi az apróbetűs rész? mert biztosan van apróbetűs rész az ajánlatában.

Afterparty - with Diane

“If you can manipulate news, a judge can manipulate the law. A smart lawyer can keep a killer out of jail, a smart accountant can keep a thief from paying taxes, a smart reporter could ruin your reputation- unfairly.” – Mario Cuomo

Némi megnyugvással hallja, hogy a férjének tett ígérete nem tartalmaz semmi olyat, ami kizáró indok lenne számára a továbblépésre, így azonban még van esélye Dianet itt tartani. Félreértés ne essék, kicsit sem érdekli őt, hogy mit beszélt Diane saját családján belül, ha könnyen kideríthetné se akarna erre időt és erőt szánni, de saját magából kiindulva tudja, hogy az ígéreteket jobb megtartani, különben oda a becsülete és mindaz, amiért meg tudnak benne bízni, amiért hajlandóak vele tárgyalni. Ez az egyik eszköze, legális és illegális keretek között is, tehát nem várná el, hogy Diane miatta megszegje a fogadalmát, még akkor sem, ha nehéz bonyodalmakkal járna, ha valóban el kellene engednie, végleg.
Persze fogalma sincs, hogy ténylegesen is milyen helyzetben van most az ügyvédje, neki sosem volt családja, sosem kellett senkinek sem megfelelnie, csakis a főnökeinek, nekik azonban feltétel nélkül. Kevesen tudják, de jelenleg neki is felettese, akinek kiszolgáltatva van és akitől teljesen függ, de ő nem a városban tartózkodik az esetek nagy részében, így ezt sokan nem is érzékelik. Voltak barátnői, de szóba sem jöhetett az, hogy magyarázattal, vagy felelősséggel tartozott volna értük, így hát ő kénye kedve szerint forgathatta úgy a kártyáit, ahogy jónak és sikeresnek találta. Eddig. Mivel közben felbukkant a radaron a lánya és hirtelen megremegni látszott a teljes kártyavár. Persze lehetne mondani, hogy felelősége van a bandatagok iránt is, de nagy százalékban ők sem érdeklik Qadirt, darabra legyenek meg, mindig legyen elég ember, aki hűséges és el tudja végezni pénzért cserébe a feladatát, de magasról tesz rá, hogy Tomnak vagy Joshnak hívják ezeket az embereket. Nyilván van néhány tag, akinek személyesen is a gondját viseli, de ez elenyésző a teljes halmazhoz képest.
Mindazonáltal vannak érzései és nem is tudja őket teljesen elfojtani, lényegében ez az, amiért Dianet sem akarja ennyire könnyen elengedni. Az apjával való kapcsolatán túl az sem elhanyagolható, hogy teljesen a lánya anyjára emlékezteti, az ügyvédnőre, aki Los Angelesben kihúzta őket a szarból, majd különváltak, de sohasem árulta el őket, elvégre azzal saját karrierjét is veszélyeztetné. És a lánya apját, akit egykor szeretet. Nos azért Dianeben ennyire nem bízik, de attól még egy esélyt akar neki adni. Már amennyiben elfogadja.
Látja a nő arcán, hogy meglepi az ajánlata, nem csoda, hiszen talán ezzel még Qadir is meglepte saját magát, mégis rendíthetetlen arccal fordul felé és várja, hogy mint mond rá. Engedni belőle már nem tud, ez a legnagylelkűbb alkuja és bár nem várja el tőle, hogy helyben igent vagy nemet mondjon, mégis figyeli Diane arcának rezdüléseit.
Arca némileg ráncokba fut, mivel Diane úgy beszél, mint aki elutasítani készül, ennek ellenére nem sétál vissza az asztalához, inkább marad az ablaknál és végül kisimulnak arcvonalai, mikor végül is megkötik az alkut, egyelőre még csak szóban.
- Akkor sajátkezűleg legépelek erről egy szerződést, amit megkérlek majd, hogy írd alá te is, természetesen két példányban és csak két példányban. - Röviden fogalmazva ez annyit tesz, hogy ketten tudnak róla hivatalosan, nincs harmadik fél a szerződésben, hisz ez csak őket érinti. A gépelést meg nem hagyhatja másra, nem akarja, hogy bárki más megtudja ezt, még olyan titkárnője sem, aki egyébként a mocskos papírokat szokta intézni neki.
A kérdés hallatára viszont elmosolyodik, okos lány, tényleg adta magát a szituáció, hogy rákérdezzen az apróbetűs részre, bár örült volna Qadir, ha ezek kimondatlanul maradtak volna köztük, már csak a stílus és az illem kedvéért. Visszatér asztalához, enyhén rátenyerel, hogy közelebb lehessen Dianehez, mint eddig.
- Az, hogy nincs más választásod. - De, mindig van választása, de ezúttal nem is a szó szoros értelmében érti ezt Qadir és reméli, hogy ezt Diane pontosan tudja. Vagy belemegy és elfogadja a csodaországot vállalva ezzel, hogy hűséges marad hozzájuk és részese marad ennek az egésznek, vagy elutasítja, de akkor megéli a poklot. Nem akarja vele ezt tenni, olyannyira nem, hogy várni is képes arra, mire újra munkába állíthatná ügyvédjét, de eltakarítaná Dianet, ha visszautasítaná őt. Megtenné. És szarul is érezné ezért magát, két napig. Több időt nem tud gyászra szánni érte, mert az élet megy tovább.
Talán még sosem volt ennyire őszinte vele, ha jól sejti, még sosem került szóba az érem másik oldala, a fenyegetések, a halálfélelem és gyilkosságok sorozata, de ahogy Diane is őszinte (őszinte?) volt vele, úgy ő is megadja neki ezt a tiszteletet. Tisztán játszik a piszkos lapjaival.

Believing in each other

Habár saját akaratomból vagyok itt, mégsem a jószándék vezérli a cselekedeteim. Egyszerűen csak a férjemnek tett ígéretem hozott idáig, mert ennyi év támogatás után megérdemli, hogy őszintén viszonyuljak hozzá. Annyira őszintén, ahogyan eddig még soha. A munkám ezen része mindig titok volt előtte. Nem véletlenül természetesen, hiszen tásztában vagyok azzal, hogy mennyire veszélyes ez a családomra is. Úgy érzem, hogy a lelkem apró darabjaira törött attól a pillanattól fogva, hogy apám beavatott a titkába. A mocskos titokba, amire nem voltam felkészülve. Minél jobban beleártottam magam a banda ügyeibe annál sötétebb lett a lelkem. Eleinte a kjváncsiság vezérelt, hogy megismerjem a testvéreimet, a fiúkat, akiket más nőnek nemzett, akik nem lehettek az életem részei. Aztán szépen lassan beszippantott a dolog, olyannyira, hogy mostmár nyakig benne vagyok minden mocskos ügyletüknek a közepében. Nem vagyok jó ember.
Qadir tele van meglepetésekkel. Legalábbis a mostani felajánlására egyáltalán nem számjtottam, Azzal a céllal jöttem ide, hogy betartom az Astonnak tett ígéretem és megpróbálom magam mögött hagyni a mocskos világot, de magam is meglepődtem azon, hogy a főnököm ilyen nagyszerű lehetőséggel állt elő.
- Várni fogom a papírokat. bólintok szavait követően. Ez az opció bőven túltesz azon amit reméltem ettől a találkozótol. Nem vagyok ostoba, tisztában vagyok azzal, hogy ebből az életből nem lehet visszavonulni, nem menekülhetek előle, a legjobb amit tehetek az, hogy elfogadom ezt az opciót. Két év hosszú idő ahhoz, hogy Aston is másképp közelítse meg a dolgokat. Elég idő ahhoz, hogy a családunk rendben legyen, elegendő ahhoz, hogy biztonságban legyünk. De rúé hosszú idő ahhoz, hogy tétlenül üljek.
Qadir gesztusa több mint nagylelkű, de teljes mértékben nem bízhatok benne, elvégre ő egy hatalmas drogbanda vezetője, aki évek óta ül a trónon úgy, hogy még soha nem keveredett galibába. Okos és megfontolt. Az érdeke most azt szolgálja, hogy adjon nekem időt visszarázódni az életembe, az én érdekem pedig azt  szolgálja, hogy éljek ezzel a lehetőséggel.
- Értettem. bólintok, szinte némán formálva meg a szavakat.
Felállok ültömből. Megigazítom a blézerem ujját, miközben tekintetemmel a férfit figyelem. Sokkal többet kaptam, mint amire számítottam.
- Még egyszer köszönöm a lehetőséget és természetesen az utalást is. Ha nincs más, akkor én most megyek. A szerződést pedig aláírom amint elkészült vele. lehet, hogy most adtam el az ördögnek a lelkem.
- Viszlát Mr. Abbar vegyes érzések és gondolatok kavarognak a fejemben. Nem tudom, hogy miért érdemeltem ki ezt az „ajándékot” és félek, hogy milyen árat kell fizetnem érte. De az Astonnak tett ígéretem megtartottam.