Szó szerint a születésünk pillanata óta ismerjük egymást, hiszen az édesanyáink a kórházban találkoztak egymással és a vajúdás folyamata alatt barátságot is kötöttek elég hamar, így aztán mi is azok lettünk az évek során.
Egy bölcsödébe, egy óvodába, majd egy általános és középiskolába is jártunk, ahol osztály- és padtársak is voltunk. Tagadhatatlan, hogy te voltál a legjobb barátnőm, ahogy én a tiéd.

Csakhogy azért nem volt minden ennyire egyszerű.
Én egy középszerű, már-már átlag alatti családdal, te pedig egy felettébb jónevű és tehetős vérvonallal rendelkeztél, ami - ha nem is akartuk, de - minduntalan éket vert közénk. Mindig is irigy voltam rád, éppen ezért igyekeztem a lehető legközelebbi barátod maradni, hiszen, amikor melletted lehettem egy kicsit én is érezhettem azt a bizonyos színvonalat, ami téged örökké körülvett.
Eleinte azt hittem, hogy te ezt nem is vetted észre, pedig dehogynem... Viszont ahelyett, hogy zavart volna, élvezted az örök figyelmet tőlem is, ahogyan mindenki mástól is és szinte rögtön úgy tekintettél magadra, mintha te lennél a mintaképem. Éppen ezért el is kezdtél szépen-lassan a saját képedre formálni. Hazugság lenne azt állítani, hogy csakis te vagy az oka annak, hogy az lettem, aki, de jócskán részed van abban, hogy az iskolának elég hamar két gyönyörű, de annál romlottabb queen b-je lett. Szépek voltunk, népszerűek, széles álbaráti körrel, akik szó szerint mindent megtehettek, amit csak akartak, hiszen mindenki  a lábaink előtt hevert. Vagy azért, mert olyanok akartak lenni, mint mi és irigykedtek ránk, vagy pedig azért, mert féltek tőlünk.
Miattad kezdtem el @Tommy Doss-t is megkörnyékezni, mert a szavaiddal élve jó bulinak tűnt egy stréber gyerek érzéseivel játszani, viszont ahogy elkezdtem megismerni, őszintén meg is szerettem. Te viszont kevésbé örültél annak, hogy pont egy Doss féle fiúval kerültem kapcsolatba és nem túlzás azt állítani, hogy szinte az összes problémánk, ami az együttjárásunk éve alatt akadt, az bizony miattad és a különféle ötleteid miatt akadt. Jó, nem sokáig tartott, amíg rábeszéltél a véget érhetetlen bulikra és a velük kéz a kézben járó fiúkra, hiszen világéletemben szerettem, ha kellek valakinek, ha szeretnek, pláne, ha azt meg, illetve ki is mutatják valahogy, a luxusért pedig, ami akkor járt ki nekem, ha veled voltam, különösképpen odáig meg vissza voltam.
Lényeg a lényeg, a legjobb barátnőm és a legádázabb ellenségem is voltál egyszemélyben, hiszen bár azt hittem a javamat szolgálod, mellé cserébe, ahol csak tudtál, ott tettél nekem keresztbe. Sok mindenről még most sem tudok, amit az így a legjobb címszó alatt követtél el ellenem...

Mostmár hónapok óta nem láttalak, hiszen mindig utazol és a kevés szabadidődet is csak ritkán pazarlod rám, viszont valami oknál fogva pont akkor térsz vissza New York-ba, amikor a volt barátom is az életembe.
Vajon most mire számíthatok majd veled, tőled?