A Hayatt-Akta

Megnyitva: 2022. május 2-án
Az áldozat neve: Robert Parker Hayatt
Neme: Férfi
Kora: 38 év
Állampolgársága: Amerikai(született)
Foglalkozása: Ékszerész, Üzlettulajdonos (Hayatt Shine Company)
Szeme színe: Barna
Haja színe: Barna (halánték tájon őszülő)
Különös ismertetőjele: Egy tetoválás a bal karon, stilizált minta, feltehetően valamelyik maffiacsoporthoz köthető( fotó az aktához csatolva)
Családi állapota: Házas
Házastárs neve: Genevieve Hayatt (28, amerikai//született//)

Az elhalálozás feltételezett időpontja: 2022. április 28. este hét és éjjel 11 között
A halál oka: Penge által okozott tizenöt szúrás (vélhetően egy nagyjából húsz centi hosszú pengétől származóan)
A halál minősítése: Idegenkezűség, gyilkosság
Az áldozat megtalálásának helye: Jersey City, Van Vorsk Park - A halottkém jelentése szerint elképzelhető, hogy máshol ölték meg, mert nem találtak semmiféle, a helyszínhez köthető egyéb nyomot azon kívül a száraz ágakon és leveleken kívül, amelyekkel beborították

Bruce Monspart r.hadnagy kihallgatási kivonata, 2022. április 29. manhattani északi kirendeltség

“A kihallgatott személy: Mrs Genevieve Hayatt, az áldozat özvegye. Első benyomásom alapján a hölgy roppant zaklatott lelkiállapotban jelent meg, és nehezen lehetett vele először szót érteni. Fél órán keresztül csak fuldokolva zokogott.Ruházata roppantul kifinomult, a megjelenése igazán figyelemre méltó, ami miatt a kihallgatást egyedül vezényeltem le, a kollégák egy része a tükör mögött várakozott.A férfi kollégák természetesen. A hölgy elmondása szerint öt éve tartó házasságuk nem volt ugyan problémáktól mentes, mint a legtöbb házasság, de igyekeztek megoldani azokat.Kiegyensúlyozott és jó kapcsolat volt az övék, szerelemre épült, melyben mindkét fél egyenlő volt. A házasságba a férj érkezett stabilabb egzisztenciával, ám a házasság előtt és alatt megszerzett javakon is közösen osztoztak. Gyermekük nem született, bár tervezték, egyelőre még nem jött össze.Mrs Hayatt a férj egyik ékszerüzletét vezette, mellette pedig a háztartási feladatokat és az ügyintézést rendezte a vállalkozást illetően. Az özvegy nem tudott róla, hogy a férj ápolt volna bármiféle kapcsolatot az alvilág bármelyik csoportjával, noha előfordult, hogy olaszul beszélő emberek fordultak meg otthonukban, de ennek akkor nem tulajdonított jelentőséget. Hiszen a férje számtalan emberrel kötött üzletet. Az ékszeripar meglehetősen jövedelmező és hosszútávú befektetés volt mindig és most is az.
Genevieve Hayatt, eredeti nevén Genevieve Baker egy alsó középosztálybeli értelmiségi család másodszülött gyermeke, az Ocean Hill-en nőtt fel Brooklyn-ban. Édesanyja általános iskolai tanítónő volt, az édesapja pedig egy gyógyszeripari kutató laborban dolgozott asszisztensként. Átlagos gyerekkora volt, egy bátyja van, akivel meglehetősen szoros kapcsolatot ápolt nagyon sokáig. A bátty, bizonyos Howard Baker jelenleg a USS Essex helikopter hordozó anyahajón teljesít szolgálatot főhadnagyi rangban. Körülbelül hat éve nem is látták egymást, bár az esküvőre eltávot kapott, majd utána visszatért az állomáshelyére. Mrs Hayatt állítása szerint nehezen viseli a távollétet imádott testvérétől, akivel sajnos a tragédiáról sem tudott beszélni, mivel jelenleg olyan helyen teljesít szolgálatot még két hónapig, ahol nem érintkezhet a külvilággal, így a családjával sem.Mrs Hayatt nem végzett semmiféle egyetemet, nem sokkal a középiskola után ismerte meg a jelenlegi áldozatot, későbbi férjét.
Alibije a kérdéses időpontra van, amelyet az érintett fél is megerősített egyelőre csupán a telefonon történt egyeztetés során. Kihallgatásra beidézése folyamatban. Mr Hayatt a továbbiakban szabadon bocsátható azzal a feltétellel, hogy az ügy lezárásáig New York állam területét nem hagyhatja el.”

2022. április 28. délután 5 óra, a Hayatt család otthona, Bryant Park, New York, Manhattan

Idegesítően kattog az óra a nappaliban.A gyomrom gombócban, mert tudom, hogy Robert hamarosan hazajön, és kérdéseket tesz majd fel a tegnap estéről kapcsolatban. Tudom mi volt a dolgom, azt is tudom, hogy mennyit fizetett neki értem az ügyfél, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy mi lesz a következménye annak, ha nem teszem meg amit kérnek, és ezáltal Robert nem fogja megkapni a pénzét.
Lelki szemeim előtt látom még ahogy olvad a vörös gyertya viasza. Hallom a sercenést, ahogy az ötvenes éveinek végén járó férfi reszkető kézzel meggyújtja percekkel korábban, és kéjes sóhaja árulkodó párája belehasít a levegőbe, miközben eljut hozzám. Az ágyon fekszem, szemeim behunyva, mozdulatlanul, és mint annyi alkalommal, amikor ilyen helyre jövök, arra a két órára, vagy háromra úgy teszek mintha halott lennék. A testem itt van, de a gondolataim egészen máshol járnak.
Hogy jutottam idáig? Én, aki tele voltam tervekkel a középiskola után, én aki kergette a hamis amerikai álmot, aki hitt abban, hogy boldog élet vár majd rá ha tanul, ha jól teljesít az iskolában, ha elégedettek vele a szülei.Hogyan lehettem olyan vak, hogy nem vettem észre Robert valódi arcát az első pillanatokban? És mi a legszomorúbb az egészben? Hogy még mindig szeretem. Számtalan megaláztatás, kiszolgáltatottság, védtelenség és árulás után is semmi másra nem vágyom jobban, csak arra, hogy elégedett legyen velem. Olyan nagyon áhítozom egyetlen pillantására, egyetlen szavára, amelyben azt mondja, hogy szeret, hogy fontos vagyok neki. Bánom is én ha hazugság! Én el fogom hinni, hogy őszintén mondja.Mindent feláldoztam neki, és bármit megtettem volna azért, hogy tökéletesnek lásson. Hosszú éveken át formálta a gondolkodásom, a lelkem, a testem pontosan olyanná amilyennek ő akarta látni. Én nem akartam semmi mást, csak megfelelni neki. Mert tőle megkaptam azt amit a szüleimtől soha: időt, amit nekem ad. Figyelmet, amit én kapok meg. Törődést, ami nem bánom én ha igaztalan, de akkor és ott valódinak hiszem.Néha nem tudom eldönteni, hogy félek tőle mindazok mellett, hogy szeretem? Oly vékony a határvonal a rettegés és az imádat között, amelyet talán mások el sem tudnak képzelni. Én el tudom. És érzem, átélem.
Túl szép volt ez a kapcsolat, hogy igaz legyen, és talán sejtettem már akkor, huszonhárom évesen, amikor egy fürjtojás méretű gyémánt gyűrűvel megkérte a kezem, hogy a tündérmesék főszereplője soha nem a magam fajta. De mint minden lány, akinek az álmait valóra váltják hát én is elhittem, mert könnyebb volt hinni, mint kételkedni. Lassan kezdődött a zuhanás. Először csak másképp és máshol legyünk együtt….aztán másképp és másokkal….aztán másokkal és nélküle. Nem fogtam fel mi történik, ahogy az is csak később jutott el a tudatomig, hogy mindennek anyagi vonzatai vannak. A kérések pedig egyre inkább kitolták az ingerküszöböt nálam. Csak azért csináltam, hogy NEKI megfeleljek, hogy Ő elégedett legyen. Mert  engem az tett boldoggá, ha ő boldog volt. Áhítoztam a figyelmére és a szeretetére, és nem vettem észre, hogy csupán kihasznál….hogy kimeríti a lelkem, mint egy drágakövekkel gazdagon rejtett tárnát, amelyet egy idő után csak a visszhang zeng majd be.Még mindig jó és tökéletes akartam lenni. Neki.
Lassan ébredtem. Azt hiszem az első pofon, az első komolyabb ütés a lelkemig eljutott. Az első fojtogatás, az első arcomba köpött szavak: “Egy ócska ribanc vagy, akit ha nem vakarok össze Ocean Hillről, akkor most sorba potyogtatnád a porontyokat valami brooklyn-i suttyónak, aki a tanári fizetéséből nemhogy egy családot, de magát sem tudná eltartani. Aki azon sakkozik havonta, hogy melyik csekket tolja még odább egy hónappal, és vakargatja össze a kuponokat az összes reklámújságból, csakhogy öt dollárt spóroljon a heti bevásárláson. Egy senki lennél nélkülem Gen! Hát becsüld meg magad!”
Én megbecsültem.Tettem amit kért, mert hittem, hogy egy napon pontosan úgy fog szeretni majd, ahogy én szeretem őt: feltételek nélkül. Ez a nap azonban soha nem érkezett el, és már nem is fog.
Tegnap elutazott, de még egy megbízást itthagyott. Azt mondta legyek jó kislány, és legyek nagyon odaadó. Akkor még nem sejtettem, hogy ki az ügyfél és mi a kérés.Ha a világ tudomást szerezne arról kinek a magánlakosztályában jártam az Upper East Side-on, azt hiszem hetekig visszhangos lenne tőle a sajtó. És akkor még nem is beszéltünk arról amit várt tőlem cserébe a pénzéért. Nem tudom mi volt az a pont amely végül ledöntötte azt a hosszú ideje építgetett gátat, amely visszatartott minden csalódottságot. A viasz első cseppenése a bőrömön, az égető és fájdalmas érzés, ahogy próbálom visszafogni a sikoltásom, mert ezt várja el tőlem, és ezt hivatott elrejteni a számba tömött selyem fekete kendő.Hirtelen mindent tisztán láttam a fájdalom ködén túl. Hirtelen haragot ébresztett bennem a gyertya megszilárduló vörös viasza. A rettegés és a szerelem elegye valami megmagyarázhatatlan füstös gyűlöletet gerjesztett bennem, és felszínre hozta az elmúlt öt éve összes kínkeservét. Láttam a kapcsolatunkat a maga puszta valójában és nem értettem, hogy én mindezt miért hagyom? Már nem érdekelt semmi más, csak szabadulni akartam ebből a fojtogató közegből, nem akartam érezni a lángok okozta szőrzet keserű, perzselt szagát, nem érdekelt a hang, amely haragosan, parancsolón üvöltötte utánam, hogy nem mehetek el. Rohantam úgy ahogy voltam. A vörös csipke melltartóban, a hozzá passzoló tangában, és mindent ígértem a taxisnak, aki végre hajlandó volt megállni, hogy háromszor annyit is fizetek ha hazavisz, mint amennyibe a fuvar kerül.Az otthonom azonban nem adott biztonságot. Falai azóta is fájdalmas teherrel zuhannak rám, és félő, hogy hamarosan be fognak temetni.
Az óra végre kongat. Pontosan ötöt egymás után, majd pontosan három perccel ezt követően nyílik a bejárati ajtó.A dühös fújtatást már ott hallom, és tudom, hogy a haragja meglehetősen rövid időn belül fog lecsapni rám. Tudom, hogy menekülnöm kéne, de mi értelme? Előbb vagy utóbb az összes ajtó megnyílna előtte, ahogy én sem rejtőzhetem el előle. A konyháig hátrálok mégis, talán, hogy időt nyerjek, bár magam sem tudom mire.
- GENEEEEEVIEEEVVEEEE!!!!- üvölti el magát, szinte artikulálatlanul, majdhogynem egyetlen masszív hanggá silányítva a nevemet. Összerezzenek egy pillanatra, majd felszegett fejjel támaszkodom a konyhaszigetnek, és várom az elkerülhetetlen találkozást. Végre megérkezik a konyhaajtóba. Tekintete villámokat szór, lassú, kimért mozdulatokkal tűri fel az ingujját. Nagyon jól tudom ez mit jelent: elégedetlen, és ennek következményei lesznek. De már ez sem érdekel. Még érzem a bőrömön a viasz fájdalmát, még érzem milyen volt akkor és ott felébrednem abból az álomból amelyet öt éve tündérmesének hiszek de valójában egy rémálom.Felém indul. Lassú lépteket szaporáz, én pedig kétségbeesetten vezetem hátra a kezemet, eleinte kapaszkodót keresve, hogy meg tudjam a testem tartani majd az első ütés következtében. Aztán a tenyerem valami fát tapint ki, majd ahogy feljebb vezetem hűvös markolat csusszan finom ujjaim közé.A steak előkészítő kés. Égi jel, isteni sugallat, a merészségem tárgyi megtestesülése, talán nem is fontos. Nem üthet meg, nem érhet így többé hozzám. Nem vagyok erre kárhoztatva….többet érdemlek….kattog az agyam, akár az idegesítő óra korábban a nappaliban, és mielőtt még a keze lendülne felém, már húzom előre a kést. Az első mozdulatba beleviszem az első évek árulását és hazugságait. A másodikba a szerelem és a képmutatás különös keveredését. A harmadikba a házasságunk első éveinek szívszorítóan fájdalmas valóságát.És még további tizenkettőt, amelybe minden elszenvedett és neki ajándékozott évem benne van. A düh és a női mivoltom megalázottsága ad erőt, olyan erőt, melyet soha nem feltételeztem volna magamról. Elveszítem a kapcsolatot a valósággal, és mire feleszmélek, hogy mit tettem, már csak Robert üveges, plafon felé meredő lélektelen tekintete melyet látok.Nem tudom mennyi idő telik el, de összeroskadva, összegörnyedve hullok alá mellette, a kezemből a kés csörrenve zuhan a konyva méregdrága márvány kövezetére.Időérzéket veszítek, és nemt tudom pontosan mikor halászom elő a telefonom, hogy reszkető, véres kézzel az első embert hívjam aki eszembe jut, akiben feltétel nélkül megbízok…
- Darla? Azt hiszem van egy kis baj….kérlek….át tudsz jönni?- Darla Hayatt a férjem első felesége, és az egyetlen akit ebben a helyzetben fel tudtam hívni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Könnyű a másikról csakis a jót feltételezni hogyha megteremti azokat a körülményeket számunkra amikre kimondatlanul is vágyunk. Ilyenkor az ítélőképességünk becsaphat és az intő jelek túlságosan is elhomályosulnak, mert egy olyan határvonalon egyensúlyozunk ahol a bizalmatlanságunk mellett azzal a reménnyel találkozunk, hogy igen, egyszer talán a túl jó is lehet a valóság.  
Rengeteg mindent kellett elviselned néhány jó pillanatért cserébe amik aztán végül csak egyirányú szívességekké váltak. Amikor megismerjük egy ember valódi oldalát, onnantól nehezen engedjük el ami korábban hozzájuk láncolt. Egyszer volt jó is, talán újra lehet az. Az átmeneti időszak azonban a hétköznapjaiddá válik és olyanná formál akit már te magad sem ismersz fel.
Szépen sikerült felvezetned a történet során hogyan jutott el Genevieve addig a pontig ahonnan már nem volt vesztenivalója. Ahol megszületett a döntés, hogy élni akar és nem csak úgy, hogy valaki más irányítása alatt történik mindez kerül amibe kerül. Lesújtó érzés lehetett ezt átélni és bár némi fellélegzésre ad okot, hogy megszabadultál tőle, de innentől kezdve egy újabb nehézséggel kell majd szembenézned majd. Az egyetlen különbség az, hogy innentől minden döntésed és tetted a saját irányításod alatt áll majd. Kíváncsi leszek miképpen jársz majd el ezzel a hirtelen nagy felelősséggel. Az viszont biztos, hogy intenzív időszakok következnek majd számodra.  


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!