Kayden volt talán az egyetlen a földön, aki nem szeretett házibuliba járni. Úgy érezte, már rég kinőtte azt a kort, de sajnos nem mondhatott nemet. Egyik közeli ismerőse, már-már barátjának mondható személy hívta meg és nem akarta faképnél hagyni őt. Helyette inkább keresett egy csendesebb helyet a lakásban s azon tűnődött, vajon mennyire lenne feltűnő, ha éjfél körül lelépne. - Hé, Kayden! Rég láttalak, haver! - Közeledett felé Ian. Ian volt a legutolsó szemétláda, akivel össze akart futni Kayden. Sosem jöttek ki jól, persze Ian ezt próbálta titkolni mások elől. Megjátszotta magát és most a folyamatos képmutatásához semmi energiája nem volt a férfinak, pláne egy ilyen húzós nap után. - Szia... - kortyolt egyet az italából és kezet nyújtott felé. Mit sem törődve az elviselhetetlen férfi jelenlétével, a tömeget pásztázva úgy érezte, mintha újra visszacsöppent volna gimnazista korába. Skóciában egy híres gimnáziumba járt, ahova csak a tehetős szülők járathatták a gyerekeiket tekintve a tetemes összegű tandíj miatt. Sosem szerette a gimnáziumot, de szerencsére már rég vége volt. - Nem hittem volna, hogy itt találkozunk! Mi a helyzet veled? - Megvagyok - válaszolt. Idegességében a telefonja után kutatott. Próbálta kimenteni magát valamilyen mondvacsinált indokkal. Fontos hívásra hivatkozva aztán sikerült eltávolodnia Ian-től s utána rögtön a tequila felé vezetett az útja. Ha már lúd, legyen kövér - gondolta. Ha már annyit utazott a mai napon, nem árt kicsit feltankolnia. Egymás után legurított két pohárral is, de kitöltötte a harmadikat is, amikor a telefonja rezegni kezdett. Üzenete érkezett, de nem volt hajlandó foglalkozni vele. Majd holnap veszi talán a fáradtságot és visszahívja az illetőt, ha annyira fontos. Már épp kezdett volna ellaposodni a buli, amikor két fickó egymásnak esett. A tömeg természetesen körbe állva őket kezdett szurkolni nekik, mintha valami viadalon lettek volna. A tömeg egyszerre hőkölt hátra, amikor az egyik kiütéssel győzött majd egy egyszerű vállrándítás kíséretében elindult az ajtó felé. Az eseményt követően még órákon keresztül téma volt a verekedés, de Kayden nem foglalkozott vele. Kereste ismerősét a tömegben, hátha ki tudná dumálni magát és le tudna lépni. Szerencsétlenségére semerre nem találta, így jobbnak látta visszaülnie a helyére, amit már gondosan felmelegített magának.
N em tudom, hogy végre össze kellene e szednem magam és a darabkáim, vagy hagyni az egészet a fenébe és végig nézni ahogy szétesik a csöppnyi kis világom, az elmúlt napok szétszaggattak teljesen, a költözés, aztán az a cserfes kis béna akit elsodortam a kávémmal, szerencsére legalább a főnököm által kért dokumentumok nem voltak még nálam, és nem rúgtak ki, csak ragadtam egész nap mindenhez, na az lett volna még csak a hab tortára, igazából semmi mást nem akarok, csak hazamenni, venni egy forró fürdőt, kizsebelni Hugo fagyiját és bekuckózni az ágyamba a laptopommal egy sz*r film elé, igen, ez az én tökéletes péntek esti tervem, nem szól hozzám senki, nem kérdezi meg senki, hogy hogy vagyok, mi van Fülessel és mamával, csak egyedül. Nos, mindez addig volt szép terv még nem kaptam egy nyakkendő emojit üzenetben a drága bátyámtól, lemondóan sóhajtottam, hogy akkor lőttek a jégkrémemnek, és az egész estémnek, már is kezdem megbánni, hogy oda költöztem, talán egy saját lakás jobb lett volna. " Meddig?" Pötyögtem neki vissza. "Ne siess..." Forgattam a szemem és visszacsúsztattam a mobilom a zsebembe, az Ő lakása, én vagyok a betolakodó, nem szólok bele, nem, és ezt most komolyan mantráznom kell, mert lassan esik le, hogy nincs hova mennem... - Cora, lesz este egy buli egy haveromnál, nem jössz? - Nincs kedvem Brandy, köszönöm. - Na, gyere, jó lesz. Zene, pia.... - Végül is... Csak öt óráig kell még hallgatnom a szókimondó szőkeséget, és ráböknöm, hogy melyik csini szettet is vegye fel. Én ma úgy voltam vele, hogy farmer, póló és bőrdzseki, akinek nem tetszik ott van a szöszi, nézzék, kisebb problémám is nagyobb jelenleg ettől. A házigazda már az ajtóban kínált egy tálcáról töménnyel, gondolom épp elakarta vinni valahova, de nekem is terveim voltak ezzel, és lekaptam a kezéről egy kösz kíséretében, megálltam a tömeg szélén és szépen húztam egyiket a másik után, úgy a negyediknél tartottam amikor valaki mellém lépett, megállt a kezemben a pohár a szám felé, és érdeklődve pillogtam rá, hogy mit szeretne, és jöttek a szokásos ismerkedős körök. - Fogd ezt kérlek meg nekem. Nyomtam a kezébe a tálcát, és az üres poharat, majd besétáltam inkább a tömegbe ahol táncoltak, ott nem akar senki sem kérdezni semmit...
Kezdőlap
Kayden volt talán az egyetlen a földön, aki nem szeretett házibuliba járni. Úgy érezte, már rég kinőtte azt a kort, de sajnos nem mondhatott nemet. Egyik közeli ismerőse, már-már barátjának mondható személy hívta meg és nem akarta faképnél hagyni őt. Helyette inkább keresett egy csendesebb helyet a lakásban s azon tűnődött, vajon mennyire lenne feltűnő, ha éjfél körül lelépne. 
