Különös dolog ez az élet. Sorsok és életformák változhatnak meg egy szempillantás alatt. Álomvilágban élő kislányok nőhetnek fel egy nap alatt, gazdagból szegény és nincstelenből vezető is lehet. Talán még a rossz emberekből is lehet egyszer jó, habár én ebben lassan már nem hiszek.
Azt az egyet tudom, hogy én mindig is a jóra törekedtem, az élet mégis úgy hozta, hogy végül már nem tudom, mi vagyok.
A nevem Alexandra és New York egyik leggazdagabb old money, azaz ún. dzentri családjának második legfiatalabb sarja vagyok. Ami pontosabban azt jelenti, hogy a családunkra generációkon keresztül minden különösebb erőfeszítés nélkül öröklődik a vagyon. Az ilyen emberek többnek, jobbnek képzelik magukat másoknál, azt gondolják, többet érdemelnek, mint az átlag emberek, hogy nekik minden jár. Csak azért, mert olyan családba születtek, ahol alanyi jogon jár a pénz, a kényeleg és tisztelet.
Én sosem gondoltam így ezekre a dolgokra, mindig is vonzott az egyszerűbb emberek élete.
Ellentétben az öcsémmel, Jordannel, aki kihasználta a név és pénzt adta lehetőségeinket minden téren. Talán ezért is van az - na, meg mert én vagyok az idősebb -,
hogy mindig is én voltam a család központja, apám szeme fénye, amit az öcsém nem is bánt, hiszen eldagonyázott a családunk gazdagságban, amiért neki soha nem kellett megdolgozni.
Egész életemben mindenem megvolt és mindenből a legjobb: a legdrágább ruhák, autók, ékszerek, fodrászok, magántanárok, testőrök, utazások, koktélpartyk stb. Sosem tudtam, milyen az a nélkülözés, az erőszak, a megalázás, valamiért mégis tudtam, hogy nem él minden ember így.
Sosem voltam elszállva magamtól, attól függetlenül, hogy ha akartam volna, még a csillagokat is megkaptam volna az égről. Mindig is a földön jártam és nem éreztem magam felsőbbrendűnek a többi embertől a családom vagyona miatt.
Próbáltam önállóságra törekedni, megharcolni az élet apró dolgaiért, habár ez nehezen volt megvalósítható. Mindig megvolt a véleményem mindenről és nem akartam másoktól függeni. Más nemesi családból származó hölgyekkel ellentétben céljaim és elveim vannak.
Szeretnék segíteni nekik valahogy: az ártatlanoknak, a szegényeknek, az árváknak, a nélkülözőknek. Ezért is tanultam ügyvédnek, hogy megvédjek ártatlan embereket és az igazságért harcoljak.
Habár a családom nem nézi jó szemmel, hogy a jogi egyetemre jártam, dolgozni pedig egyáltalán nem engednek, habár már felnőtt nő vagyok. Titokban aztán mégis csak munkát vállaltam önkéntesként az egyik jól menő ügyvédi irodában,  és most már, ha nehezen is, de kénytelenek elfogadni ezt a helyzetet. A családom ugyanis úgy véli, hogy egy magamfajta lánynak az a dolga, hogy igazi úri hölgy legyen, akinek majd találnak egy jó partit és férjhez megy, gyerekeket nevel, csinosítgatja otthonát meg a kertet. Hát, végül találtak egy jó partit…

De ne tévesszem meg senkit a kislányos külső és ez az életmód, mert sosem kellett engem félteni és mindig találtam rá módot, hogy élvezzem az életet.
Hogy egy kicsit kilépjek ebből a fényűző világból és ezenkívül önvédelem szempontjából, Kick-box-ozni kezdtem, aztán annyira megkedveltem ezt a sportot, hogy végül a hobbimmá vált a dolog, s ezenkívül még egy csomó fiús dolog, amitől az apám infarktust kapna, ha megtudná, de ez az én életem, és leglább egy picikét megpróbálok önmagam és szabad lenni.

Szóval volt nekem a "szép" életem, amit a családi presztízs elvárt tőlem, és amibe beleszülettem, és volt az én "igazi" életem, amit megálmodtam magamnak, de amely rész sajnos csak nagyon aprócska volt.
Miután a családom rájött, hogy én bizony dolgozom, végül is nagy nehezen belement, de csak azzal a feltétellel, ha gyakornokot játszom és nem kérek fizetést - így is belementem.
Viszont a többi tevékenységet, ami boldoggá tett és ami szintén a részem volt, már előttük is el kellett titkolnom. Például, hogy hetente kétszer munka után eljárok egy kis ismeretlen klubba edzeni és kik-box-ozni. Itt megismertem hasonló érdeklődi körű emberekkel, és ha olykor el tudok szabadulni közös programjaink is vannak.
Az egyik nap azonban más volt, mint a többi, amikor hazaértem az munkából,  és egyszerre megváltozott az életem.
Apám és anyám teljesen le voltak törve, amikor beléptem apám dolgozószobájába.
- Apa, mi a baj? – kérdeztem, mert egyből leszűrtem, hogy valami nem stimmel. Azt hiszem, még sose láttam ilyennek, hiszen valamilyen szinten mindig ő volt az én menstváram.
- Megoldom, Alexandra, megoldom – felelte, habár ezzel egyáltalán nem győzött meg.
- Apaaa! – szólaltam meg kissé szigorú hangon, hiszen mindig is utáltam a hazudozást. Kivéve, amikor én magam titkoltam el a fél életem a szüleim előtt, de mentségemre szóljon, hogy nekik ettől nem lesz jobb vagy rosszabb.
- Garcia, nem áll le. Addig nem nyugszik, míg nem lesznek övéi a Dubaii-részvények, amiket megvettem az orra elől. Nos, ez nem is lenne baj, viszont én is követtem el hibákat az üzleti életben, amit ő most kiszagolt. Ha nem adom neki a részvényeket, akkor elbánik velem – mondta apám bánatos arccal.
Apám és a Garcia család ősidők óta ellenségek és ott harcolnak egymással az üzleti életben, ahol tudnak, de ez most valami telejsen új oldaluk volt. Mindig is sejtettem, hogy a Garcia család nem a tisztesség nagymestere, és lám, most be is igazolódott a feltevésem.
Mindig is ódzkodtam attól a családtól, a fiait ki nem állhattam az iskolás éveim alatt.
- De hiszen azok az én nevemen vannak, nem tehet semmit – mondtam felvonsz szemöldökkel, mire apám vészjóslóan anyámra nézett. Éreztem, hogy a baj lassan fekete füstfelhőként kezd körözni felettem, de aztán megértettem a dolgot.
- Ez is a baj. Átadnám neki a részvényeket, ezt már eldöntöttem. Viszont...biztosítékként, hogy nem árul be a rendőrségen, azt akarja, hogy adjalak hozzá legidősebb fiához, hogy mindenképp a családjukra szálljanak részvények. Ráadásul egyesülni is akar velünk a vagyon miatt – tette hozzá félve apám, mire én felcsattantam.
- Na, azt már nem! – csaptam az íróasztal szélére felháborodottan. Mégis mit képzelnek ezek a barmok?
- Még, hogy egy bűnöző fiához menjek?? Az ilyenre még csak rá se nézek, nem, hogy szóba áljak vele! És amúgy se megyek férjhez olyanhoz, akit nem is ismerek! – akadtam ki, majd fel is keltem, és megindultam kifelé az irodából. Apám meg anyám csak megértően bólogattak, nem kényszerítettek semmire, sose tették. - Majd én ezt megoldom, ügyvédi irodában dolgozom és magam is ügyvéd vagyok.
Éppen, mikor elhagytam a szobát, akkor érkezett meg apám ügyvédje, én meg, mivel résnyire nyitva maradt az ajtó, mindent hallottam. Azt még el kezdtem megemészteni, hogy apám se olyan makulátlan, mint hittem.
- Nem jól állnak dolgok Jonas. Ha az a férfi beárul, akkor börtönbe fogsz menni. Talán még a vagyonod nagy része is elveszik és a családodnak jóformán semmije se marad – ecsetelte zavartan az ügyvéd.
- Mennyi? – kérdezte apa.
- Minimum 15-20 év – felelte az ügyvéd ugyanúgy, amire én nem bírtam ki és rájuk nyitottam.
- Micsoda? Börtön? Én azt hittem, hogy pénzbírságról van szó. Nem mész börtönbe, apa, azt nem engedem. Mondd meg annak a gazembernek, hogy hozzá megyek a fiához – mondtam határozottan.
Igaz, máris rosszul voltam a dologtól, de azt nem engedhettem meg, hogy apámat bezárják.
A szüleim persze tiltakoztak, de nem engedtem az igazamból, így végül apa felhívta Mr. Garcia-t.
Ettől a perctől kezdve az életem teljesen megváltozott és itt kezdődik az én igazi történetem.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A lapod elejét olvasva az járt a fejemben, milyen jó ilyet is látni, hogy valaki annak ellenére, hogy mindene megvan, bármit megkaphat, amit csak szeretne, minden csak úgy az ölébe hullik a születése óta, mégsem szállt magától, nem nézi le azt, aki kevésbé szerencsésként jött erre a világra. Sőt! Segíteni akar azokon, akik rosszabb helyzetben vannak. Emelett ki akar törni a béklyói alól, önálóbb lenni, megmutatni, hogy egyedül is képes elérni, megszerezni dolgokat, dolgozni, vagy épp olyan hobbit találni, ami arra a rétegre talán kicsit kevésbé jellemző. Szóval egészen üdítő volt mindezt olvasni.

Aztán persze jött a feketeleves, hogy a drága papa nem is annyira ártatlan, és hogy ha nincs aki elsímítsa a dolgait, nézeteltéréseit, hosszú időre börtönbe is kerülhet. És most feladva a saját kiharcolt önállóságodat, szabadságodat, férjhez kell menned valakihez, akit alig ismersz, akiről legfeljebb annyit tudsz, hogy nem jó ember, ahogy az apja sem az, csak hogy a saját apádat és családodat védd. Nehéz helyzet, de én drukkolok, hogy valami jó és izgalmas süljön ki ebből!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!