Dolgok, amiket…
…mindenki tud róla.
Macska őrült. Kicsiként mindig kutyát akart, de aztán valamiért mikor már megtehette volna, hogy saját kutyája legyen, fura mód inkább szerzett egy macskát. Természetesen a húga nyomására nem szaporítótól vett túlárazott karthauzi cicust -, habár az eredeti terv ez volt -, hanem egy menhelyről fogadott örökbe egy keveréket, ami inkább hasonlít egy borzra, mintsem macskára. Minden esetre imádja azt kis szörnyszülöttet, aki macska mivoltából kifolyólag hívható lenne hálátlan dögnek, de mégis a Fanta (elképesztően, rettenetesen, szájattáttatósan) fantáziadús nevet kapta a narancsos üdítő után.

Szeret bütykölgetni. Így nem véletlen, hogy az autója sem vész el az átlag amerikai leasingelt kocsik rengetegében. Az egyetemmel párhuzamosan is már aktívan dolgozott, így a megtakarított pénzéből lehetősége nyílt használtan egy igencsak megnyúzott 2005-ös Ford Mustang GT-t megvásárolnia. Az emberek többsége szerint nem volt jó vétel. De ezt azok mondták, akik életükben nem láttak még manuális váltóval működő autó, és nem estek első látásra szerelembe az áramvonalas kialakításba. Elhivatottságból Shane addig javítgatta a kis tragacsot minden nap délutánonként késő estig, míg élhető kinézet nem lett. Mostanra a külcsínre olyan, mint újkorában. A belső összetétel is szépen zakatol.

Valami zsigeri ösztön vezérli, mikor az utolsó garast is a fogához veri. Saját bevallása szerint, szeret spórolni, mások szerint csak egy spúr geci. Annak ellenére, hogy nagyon illedelmes, és egy férfi összes kötelességét teljesíti a szebbik nem felé, mégse hív meg csak úgy egy nőt italra. Ő csak a jó befektetésekbe invesztál. Tehát abban az esetben kér ki egy kört a pultnál egy lánynak is, ha már szinte biztos befutó nála.

…úgy állít be, mint egy titok, de valójában mindenki tud róla.
Van egy akkora tetoválása, mint egy babaököl a jobb oldali bordája felett. Ha leengedi a kezét, akkor pont nem látszik, de nyilván például a strandon nem tartja egész nap magához forrasztva a karját. Általában egzotikumként szokta mesélni, hogy van egy tetoválása, ami egy hosszabb számsort formál meg. A benne lévő számok külön-külön pedig az anyukájával kezdve, az apukáján át az összes testvéréig mindenkinek a születési dátumát tartalmazzák.

Egy rövid hároméves szakaszban -, 12 éves korától kezdve - társastáncolt. Az anyukája jó dolognak tartotta, úgyhogy belement. Még versenyekre is eljárt ez idő alatt. Viszont nem volt valami kitartó a témában, úgyhogy három év után megelégelte. Ma már csak kellemetlen videók emlékeznek meg a családi kazetták között azokról a pillanatokról, mikor Shane szűk, csillogós ruhában, lenyalt hajjal nyomta a parketten.

…valóban titokban tart.
Egy gimis szilveszteri bulihoz és egy ZS kategóriás tűzijátékhoz köthető ez a történet. Miután kilőtték azt a bizonyos piromán játékszert, a felrobbanás pillanatában pont a feje mellett repült el. Nagy baj lehetett volna belőle, de szerencsésen megúszta annyival, hogy kicsit meggyulladt a haja, amit aztán gyorsan el is oltottak. Valószínűleg a szülei nem lettek volna rá büszkék, ha hazaállít félig leégett hajjal, ami azt a szégyent jelképezi, hogy milyen idióta gyereket neveltek fel. Shane nem vállalta fel ezt pecsétet, úgyhogy inkább lenyírta nullás géppel még ott, a házi buliban a haját. Otthon csak annyit mesélt el, mikor rákérdeztek, hogy mi lett a sűrű, kócos tincseivel, hogy pókerben vesztett, és ez volt a vesztes büntetése. Ez még mindig jobban hangzott annál, minthogy súlyos égési sérüléseket szerezhetett volna, ha néhány centivel odébb áll abban a bizonyos pillanatban.

Az egyetemi felvételi időszakban több helyre is beadta a jelentkezését. Igazán nagy nevű, borostyán ligás iskolák is a listán szerepeltek, sőt még az MIT-ra is beküldte az anyagait. Az utóbbira felvételt is nyert, viszont nem voltak elég jók az eredményei egy nagy összegű ösztöndíjhoz, és így a szüleinek kellett volna fizetnie a tandíjat. Shane ebből a megfontolásból, és mivel amúgy se akart távol lenni a családjától, sose mondta el senkinek, hogy mi szerepelt az MIT-től kapott borítékban, és inkább az NYU-ra ment. A szülei mai napig abban a hitben élnek, hogy a fiúk nem került be Amerika legnevesebb műszaki egyetemére.

…csak a családja tud róla.
Tíz éves koráig gondjai voltak az éjszakai vízvisszatartással. Sokáig futkároztak vele a szülei orvosokhoz, hogy mi lehet ennek az oka, hogy még ennyi idősen is ágya vizel. Végül sose derült ki, hogy miért volt így, hogy egyáltalán valami pszichés oka lehetett-e, de egyszer csak abba maradt. A család szerint összefüggésbe van a liter kakaóval, amit minden este magába nyomott. Mert a mai napig függő, imádja a csokis italokat.

Fél a kígyóktól. Nem a legférfiasabb dolog, de kirázza a hideg, ha meglát egy ilyen csúszó-mászót. Régebben, mikor aktívan jártak állatkertbe közösen, akkor Shane-t sose lehetett berángatni abba az épületbe, ahol a kígyókat tartották. Zsigeri félelme van tőlük.

…szeretne elfelejteni.
Egy részeg estén kikért utolsó piát már nem kellett volna kifizetnie. Az az utolsó shot betette az ajtót nála, és ugyan nem sok dolgot kellett elfelejteni, mert nem is emlékszik sokra, de amire igen, azt kitörölné. Szóval az történt, hogy a baráti társaságából öten mentek el a szórakozó helyre, és a legjózanabb -, a sofőr – igyekezte Shanet épségben tartani. Többnyire sikerült, de Shane két mondat között arcon hányta a srácot. Azóta is felemlegetik neki az esetet.

…ő nem tud magáról.
Habár ő nem örökölte az anyja égő vörös tincseit, ettől még ír vér csordogál az ereiben. Shane amerikai iskolákba járt többnyire helybéli gyerekekkel. Itt tanult meg írni, olvasni, és itt sajátította el az angol nyelvtan sajátosságait. Mind ennek ellenére néha fel-fel törnek a gyökerei, és ormótlan ír tájszólásban szólal meg. Ez főleg akkor jellemző, ha sok időt tölt egy huzamban a szüleivel, vagy éppen egy írországi családlátogatásból tér vissza a new york-i civilizációba.

Ha mérges vagy ideges, akkor rendszerint a mandzsetta gombját birizgálja. Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha ingben van. Aggódalomra semmi ok, ha reggel csak egy laza pólót kapott fel, akkor is mindig megtalálja azt a dolgot, amit tud matatni, piszkálni, miközben ingerült monológot tart. Erre tökéletes példa a pénztárcájának a patentja, amivel zsebbe süllyesztett kezekkel kifejezetten jól lehet játszani.

Életem harmadik állás interjúja. Kiráz a hideg tőle. Érezem ahogy az öltönyöm alatt a fehér ingemen sárgás izzadságfolt keletkezik. Bennem van már az az elutasítás, amit attól a cégtől kaptam, ahova eredetileg szerettem volna menni. Alapvetően az egyetem végeztével olyan helyen akartam elhelyezkedni, ahol embereknek terveznek implantátumokat, mint térd és csípő protézis. Viszont úgy tűnt, hogy még túl kevés tapasztalattal rendelkezem ahhoz, hogy felvegyenek. Ez egy kicsit összetört. Beletelt legalább egy hétnyi szenvedésemben, mire újra összeszedtem magam az önsajnáltatásból, és beadtam a jelentkezésem máshova is. Így kerültem ide, a Crye Precision ügyeletes HR-ese elé. Rajtam kívül más rgyébként észrevette már, hogy a HR-es lányok mindig nagyon szépek? Ez valami kritérium a szakirány választásnál? Csak kérdezem...
-Szóval Mr. O’Connell mik a tervei az elkövetkező öt évben? – a kérdés feltétele közben a szemével az önéletrajzomat fürkészi.
-Szeretnék dolgozni, és fejlődni, megismerni új anyagtechnológiákat – minden egyes válasz után eszembe jut, hogy elég standard-e egy erős meghallgatáshoz. Mert nyilván, ha itt kérdezik, akkor szuper csapatjátékos vagyok, és a legmegfelelőbb jelölt a pozícióra. Fizetésből viszont nyilván felé licitálok annál, mint amit ők javasolnak.
-Mivel járulna hozzá a Crye Precision csapatához?
-Úgy gondolom, hogy fiatalként sok korszerű technológiát ismerek, és a tudásom is friss. Viszont mindig nyitott vagyok az újdonságokra, a szakmai vitákra, a különféle látásmódok összeegyeztetésére. Továbbá a korábbi tapasztalataimat is magammal hozznám, amiből akad egy-kettő – utalok a CV-re. A nő hümmög valamit, aztán jegyzetel. Ki tudja ez mit jelenthet.
-$75.4K ajánlanánk éves fizetést javasolnánk első körben. Ön milyen összegben gondolkodik? – valójában egy ilyen összeggel teljesen megelégednék. Sőt.
-$78.5K-ra gondolnék – egy újabb hümmögés következik.
-$76.8-ban megegyezhetünk? – kérdezi, a tekintetét pedig az enyémbe akasztja.
-Korrekt – biccentek.
-Ez esetben köszönöm az interjút, majd értesítjük.
Megköszönöm, majd felállok az asztal mellől. Még nem vagyok pontosan biztos benne, hogy akarok-e olyan helyen dolgozni, ami támogatja a hadakozást. Másrészről ez egy biztos pozíció, mert sisakra és golyóálló mellényekre mindig szükség lesz, bármilyen szomorú is. Továbbá érdekesnek tartom, hogy olyan új ötvözetekkel kísérletezhetnék, amik később emberek életét mentheti meg.


Éppen egy cikket olvasok, fél kezemmel pedig a lelkesen doromboló Fantát simogatom. A kapucsengő hangjára azonnal felpattantam a kanapéról, amitől a macskám gyilkos tekintettel konstatál. Hát igen, nem kedveli, ha félbeszakítják a napi cirógatás adagját.
A reteszt kiakasztva ajtót nyitok, és egy mosollyal köszöntöm az ajtó túloldalán ácsorgó harmincas párt.
- Sziasztok, ti vagytok Kate és Ruben, ugye? – kérdezem magabiztosan.
- Igen, szia, te pedig Shane O’Connell? – szólal meg azonnal a férfi, majd a kezét nyújtja felém. Határozottan megragadom, és kezet rázok vele.
- Gyertek be nyugodtan, itt tudjátok letenni a kabátotokat – mutatok a fogasra -, a cipőtöket pedig a valahova csak ide – értek ez alatt arra a sarokra, ahol a cipősszekrény előtt hanyagul le van dobálva mind az a két pár cipőm, ami van. Az egyik a tornacsukám, a másik pedig az elegáns bőrcipőm, amit öltönyhöz szoktam hordani.
Megvárom a fal mellett állva, míg lepakolják a cuccaikat, közbe pedig a mellém érő erősen nyávogó Fantát felkapom.
- Na, hát ő Fanta – biccentek az ölemben fetrengő cicusra. -, ahogy írtam, ő itt szabadon jár-kel fel alá, de ezek szerint nektek nem probléma – a lány bólint, majd hirtelen egy kisebb monológba kezd arról, hogy neki hány és milyen típusú macskái vannak. A helyzet, hogy a szüleim illemre neveltek, úgyhogy csak óvatosan szólok közbe, mert nincs időm végig hallgatni mind a tízen két macska nevét – Gyertek megmutatom a szobátokat!
Azon üres szoba felé veszem az irányt, amit külön arra rendeztem be, hogy Airbnb-n kiadjam. A sztorihoz tartozik, hogy eredetileg nem így terveztem, és nem ezt a lakást akartam bérelni, de végül ez volt a legkedvezőbb árú lehetőség a munkahelyem közelébe. Hasonló áron láttam egyszobásokat is, amik optimálisak lettek volna számomra, de ebben itt a piaci rés, hogy kiadjam embereknek az üres helyiséget. Sokan fordultak már meg itt túristák, átutazók, de még olyanok is, akik átmeneti lehetőséget kerestek a saját lakásuk felújítása alatt. Sokan összerezzenek a gondolattól, hogy idegenekkel kell osztozkodniuk, de engem nem különösebben zavar. A saját szobám ajtaját meg amúgy is zárom. Vagyis majdnem, mindig zárom. Na jó, gyakorlatilag szinte sose zárom, de ha anya kérdezi, akkor kulccsal duplára fordítom.
-Ez lesz a ti szobátok – mutatok be az ajtón. Bent tiszta ágyneművel ellátott takarók és párnak, és rózsás illatosító, amit még egy random korábbi vendég javasolt. – Érezzétek magatokat otthon, ha bármi kell írjatok nyugodtan.


- Anya, ez nagyon jól sikerült – mondom két harapás között. Az is hozzá tartozik, hogy a mama főztjére mást nem is lehet mondani, ráadásul sörben főtt marhát csinált, ami az egyik kedvencem a hazai fogások közül. Szóval emberes falatokat vágok le húsból, mintha bárkis is el akarná venni elölem, ezért rákényszerülnék a sietős tempóra, majd egy nagy szájtátással lenyelem az egészet.
- Egészségedre, kicsem – nyom a fejemre búbjára egy nagy és cuppanós puszit. Ezt követően elveszi mellőlem a kiürült pecsenyéstálat, és konyha felé veszi az irányt. Határozottan meg van annak a bája, mikor hét közben jövök haza megelőzve a többi éhenkórász testvéremet. Ezzel megadatik, hogy anya azt főzi, amit szeretnék, és annyit ehetek belőle, amennyit csak akarok, mert nem fogy el az utolsó morzsa is, mire kettőt pislogok. Közben anya visszaér, és leül a velem szembeni székre az asztalhoz. – Meddig maradsz? – kérdezi.
- Hát attól függ, hogy Nessa meddig szándékozik kocsikázni, mert nincs kedvem metrozni – vonom meg a vállam érdektelenül. Valahol azért érthető, ha már az embernek autója van, akkor nem akar szenvedni a tömegközlekedéssel. Természetesen a húgom, jó szokásához híven, megint kölcsön kérte, én meg nem ellenkeztem. Bár kicsit aggaszt, hogy milyen hamar lesz szüksége, egy újabb kuplung cserére. – Ha visszaért, átdobom Manhattanbe, aztán megyek én is haza megetetni Fantát – anyu megnyugvással bólint. Tudom, hogy számára fontos, hogy mi testvére jól meglegyünk, és vigyázzunk egymásra. Persze ez Nessa és köztem sose volt probléma, mert mi tényleg szinte össze vagyunk nőve, mióta az eszemet tudom. Teljesen természetesnek tűnik, hogy őt se fogom hagyni tömegközlekedni, ha van időm haza vinni, még akkor is, ha ez egy jó másfél órás kitérő számomra. Amúgy is ezek a Brooklyn-Manhattan utak végtelenül szórakoztatóak szoktak lenni kettesben. Általában a zeneipar pöcegödréből kihalászott számokat szoktuk ilyenkor elemezni -, jelentsen ez bármit is.
- És történt valami érdekes? – faggat tovább, miközben én az utolsó falatokat is elfogyasztom. Megingatom a fejem nemleges választ adva. Végtelenül átlagos napjaim voltak manapság. Az időm nagyrészét a meló helyen töltöttem, esténként pedig a Vikingeket néztem. Tehát, nem, tényleg nem történt semmi különösebb. – Nessa mesélt valami lányról – ennek hallatára felszalad a szemöldökön pár centivel. Az első gondolataim között szerepel, hogy megfojtom egy kanál vízben a húgom, és soha többet nem mesélek el neki semmit. Basszus. Így mondjon el bárki bármi bizalmasat. Hirtelen nem is tudom mit mondjak erre. Talán a legjobb válasz a semmi lenne, de végül csak megköszörülöm a torkom.
- Találkoztam egy lánnyal, de semmi extra – tényleg nem extra. Ez egy randinak is aligha nevezhető beszélgetés volt egy Central Park közeli kávézóban. Nem fogott meg, valószínűleg nem is látom többet.
- Csak aggódom érted. Sose mutatsz be senki. Ha sokáig húzod már nem is élem meg az unokáim – és helyben vagyunk. Anya, mióta felnőttünk mind az öten, tűkön ülve várja, hogy legyen egy kicsi gyerek a családba, akit dajkálhat. Nyilván célzottan támadja a gyerekeit azzal, hogy telik az idő, aztán még egy esküvőn se vett részt. Legalábbis feltételezem, hogy nem csak velem szemben hozza ezt a magatartást.
- Szólj Colinnak, ő a rangidős gyerekgyártó – pattintom át azonnal a témát. Nekem most nem férne bele az életembe egy kapcsolat, egy gyerek meg pláne nem. Szóval az ilyen témáktól kicsit kiráz a hideg. Viszont szívesen hárítom a témát az idősebb kettő testvéremnek.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Bevallom, attól kezdve kedveltelek, hogy leírtad: macskád van. Ismered azt az elméletet, hogy kétféle embertípus létezik? A macskák habitusával rendelkező emberek és a kutyusok habitusával rendelkező emberek. Előbbieket nehéz megközelíteni, el kell nyerni a bizalmukat és nem szeretnek gondolkodás nélkül csak úgy bárkit. Utóbbiak pedig lelkesednek az életért, ugyanannyira, mint az emberi kapcsolatokért és szinte fáradhatatlanak bizonyulnak, rengeteg energiával. A történeteid alapján - azt hiszem a szilveszteri hajleégetős/lenyírós volt, ami leginkább megragadt a fejemben, azt hiszem Te is bátran sorolhatnád magadat az utóbbi kategóriába. Nem csak a Te életed lehet nagyon szórakoztató, de őszintén szólva a barátaid sem unatkozhatnak melletted.
Ha az emberek szerencsések, elmondhatják, hogy nem csak fiatal korukban volt egy időszakuk, amikor mindenféle szórakoztató - és valljuk be veszélyes - dologra igent mondtak, van aki olyan szerencsés, hogy ez a hozzáállás az élethez egyszerűen megmarad számára. Azt hiszem az olyan emberekre mint Te azt szokás mondani, hogy sosem nő fel igazán.
Viszont aki figyelt - és én bizony figyeltem - az megismerhette a felnőtt, felelősségteljes oldaladat is. Azt, amelyik komolyan veszi, hogy milyen munkát végez, aki odafigyel a családjára és aki nem felejti el meglátogatni az édesanyját sem. Intelligens vagy, jó a humorod, jó egyetemet végeztél és igazi egyéniség vagy. Bárki szívesen barátkozna veled, vagy épp menne el egy randira - csak az édesanyád meg ne tudja még idő előtt, különben túl lelkes lenne, hogy Te vagy az a fia, amelyik legközelebb áll a családalapításhoz.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!