Pozitív tulajdonságok:
• Együttérző vagyok, hisz pontosan tudom, hogy milyen az ha valakit hatalmas fájdalom ér.
• Ha valakit megszeretek azért tűzbe tenném a kezemet.
• Jó beszélgetőpartner vagyok, sose szólok közbe ha mondasz valamint és megtartom a titkaidat.
• Őszinte vagyok még akkor is ha az neked nagyon fáj, de legalább nem hazudok a szemedbe.
• Kitartó és szívós vagyok és ha valami rettenetesen rosszul is esik, akkor se mutatom.

Negatív tulajdonságok:
• Ha valamit elhatározok akkor bárkin és bármin átgázolva meg akarom azt valósítani.  
• Képtelen vagyok megbízni az emberekben és nagyon nehezen engedtek közel magamhoz bárkit is.
• Hirtelen haragú vagyok. Másodpercek alatt el tud szállni az agyam és képtelen vagyok koordinálni olyankor azt amit mondok, vagy teszek.
• A türelem nem az erősségem, ha eltervezek valamint azt most rögtön és máris szeretném.
• Bármit (BÁRMIT) képes vagyok túlgondolni és ezen akár napokig, hetekig pörgetni az agyamat.

Szeret:
• A futást. Kikapcsolok, feltöltődök és legalább addig nem gondolkodom semmin.
• Kutyák. Nem szólnak bele semmibe, csöndben vannak és pihe-puhák. Kell ennél több?
• Szeretem a rendet és azt ha minden úgy történik ahogy én azt elképzelem, ha ki kell lépnem a komforzónámból kellemetlenül érzem magamat.
• A munkámat. Bár nem erre neveltek a szüleim és én se FBI ügynök szerettem volna lenni gyerekkorom óta, viszont amióta belecsöppentem ebbe az életbe nem is tudnék mást elképzelni.
• A viccet és a humort. Imádok nevetni és imádom azokat az embereket akik meg tudnak nevettetni.

Nem szeret:
• Indiát és a vallást, azt, hogy szigorú szabályok mellett kell élni és mindent megmondanak neked.
• Bűnözést, de ez elég egyértelmű egy FBI ügynök szájából. Talán a testvérem halála csak hab volt a tortán.
• A rendetlenséget, piszkot és koszt. Maximalista ember révén ezek rettenetesen ki tudnak hozni a sodromból.
• A buta embereket, és itt nem arra gondolok ha valakinek nincs 8 diplomája, hanem amikor valaki az élethez hülye, rettenetesen idegesítő.
• Pókok, bogarak, rovarok, igazság szerint mindent aminek 4-nél több lába van és nem szőrös. Sírásig tudom magam belehajszolni a félelembe.

2018. július 25.

Mint a filmekben olyan tökéletes volt minden. Rózsaszín lufik, arany szín evőeszközök, csillogó ajándékzacskók. A torta kezdett olvadni a tikkasztó hőségben, s bár anyám pontosan tudta, hogy mára 40 fok is lehet mégis kintre szervezte a partit.
- Isten éltessen Chandra! – mormogtam a húgom fülébe a szavakat melyre neki füléig kúszott a szája. Annyira törékeny volt. 10 év telt el a születése óta, de nekem mindig az a baba illatú kusza hajú, fekete szemű kislány maradt akit először a karomban tartottam születése után. A jelleme semmit nem változott. Pont olyan kedves, közvetlen és naív volt mint kisgyermeknek. Féltem is olykor, hogy emiatt hány ember fogja tönkre tenni a lelki világát és hányszor kell még anyámnak és nekem összeszedni a szíve darabkáit.
- Tudod Sasa, talán boldogabb lenne a húgod ha végre a vőlegényeddel jelennél meg a következő partin. – jelent meg anyám egy koktéllal a kezében. Ez volt az új mániája neki is és az apámnak is. Szerintük szégyent hozok a családra, hogy 27 évesen még nem vagyok házas és gyermekem sincs.
- Ravir szülei még mindig neked tartogatják a vagyont. – söpört le pár morzsát az asztalról majd közelebb lépett hozzám és szorosan megfogta a kezemet. Olyan áthatóan nézett zöld szemeivel az egyéimbe, hogy attól féltem megtud mindet a gondolataimról s arról amit Ravirról és a szüleiről gondolok.
- Muszáj ezt most itt mama? – sütöttem le a szememet a cipőm orrára és zavartan egy fűszálat kezdtem rugdosni. Utáltam ezt a témát.
- Te is tudod, hogy pár év és nem fogsz kelleni senkinek. A húgodra már most kivetette a hálóját a Varma család. Ha felnő neki semmire se lesz gondja. Miért nem tudsz te is így gondolkodni Sasa? – szorította meg erősebben a kezemet arra késztetve, hogy ismét szemeibe nézzek. Láttam benne azt a könyörgést. Olyan sokszor beszéltünk már erről és bár pontosan tudta, hogy hajthatatlan vagyok minden lehetőséget megragadott arra, hogy meggyőzőn engem. Az volt a terv már kiskorom óta, hogy beházasítanak egy gazdag családba és akkor soha többé nem lesz rám gondjuk. Szerettek ők a maguk módján, de a gyerek ebben a családban azért volt áldás, hogy megoldja apám pénzügyi problémáit.
- Ma van Chandra születésnapja. Úgy gondolom most nem arról kéne társalogjunk, hogy mennyire vén lány vagyok. Chandra még csak 10 éves és ti máris eldöntöttétek a sorsát. Gratulálok hozzá. – téptem ki kezeimet anyáméból és miközben fájón a húgomra néztem csak egy dolog járt a fejembe: sose lehet boldog.

2019. február 25.

India a poklok poklát járatta meg velem azon a napon. Romokban hevert az életem, a világom és Indiában minden jóérzésű ember világa. Csak bámultam a narancssárgára festett falakat, a rajta lógó családi képeket és azon gondolkodtam, hogy ez már soha nem fog megadatni nekünk. Sose simíthatja újra végig az arcomat törékeny kezeimmel Chandra, sose ülhet az ölembe, sose süthet anyámmal csokoládés tortát a konyhában és sosem láthatom őt felnőni. A mondatok visszhangoztak a fejemben: „15 gyermek meghalt”.
Újra és újra lepörgettem magamban azt, hogy mit érezhetett Chandra amikor a golyó átszúrta a mellkasát. Milyen fájdalmai lehettek és, hogy vajon mi volt az utolsó gondolat ami beférkőzött az elméjébe? Ökölbe szorult a kezem a gondolattól, hogy mások közönséges játékainak kellett, hogy a húgom az áldozata legyen.
- Asszonyom, kérem nyugodjon meg! – a rendőr próbálta csitítani anyám nem múló hisztérikus zokogását. Apám csak mered maga elé és rezzenéstelenül fohászkodott a Hindu Istenekhez, hogy ez ne legyen igaz. Mindig jó vágású férfi volt. Sose látta rajta senki ha bántja valami. Legtöbbször a valláshoz nyúlt bízva abban, hogy az majd segít neki…. nem segített.
- Mondja, lehet tudni valamit az elkövetőkről? – olyan magabiztosan léptem fel, hogy minden szempár rám szegeződött a szűk kis előszobában. Anyám elhomályosult pillantása felért ezer késszúrással a hátamban még apám üveges tekintete nem árult el semmit.
- 20-an voltak, valószínűleg terroristák. A tanárok próbáltak mindenki kimenekíteni az iskolából, de lehetetlen volt. Hatalmas volt a pánik és egymást taposták a gyermekek. Feltételezhető, hogy összehangolt, előre megtervezett akció volt. Úgy gondoljuk, hogy megfélemlítés volt a cél. Minden jel arra utal, hogy a Londoni merényletek is ehhez a szervezethez köthetők. – összeszűkített szemmel méregettem a rendőrt. Olyan higgadtan és érzelemmentesen mondott el minden szót, hogy megkérdőjeleztem magam, hogy egy hús-vér emberrel állok-e szemben.
- Férfiak? – léptem közelebb anyámhoz és az őt nyugtató rendőrhöz.
- Igen hölgyem… férfiak. -

2020. augusztus 16.

- Sasa, minden pillanat amit arra a napra szentelsz egy baklövés. Kérlek, ne tedd még jobban tönkre a családot. – könyörgött anyám könnybe lábadt szemmel. Apám csak a fejét csóválta a kandallóra támaszkodva egy pohár Brandyvel a kezében. Papírvékonnyá húztam össze a számat és úgy préseltem ki egy mondatot ajkaim között.
- Ne hívj Sasának. – amióta Chandrát elvesztettük azóta ettől a becenévtől a hányinger, a szédülés és a rosszullét minden tünete egyszerre ért el. Anyámnak szent meggyőződése volt, hogy attól, hogy így év a húgom emlékét tartjuk életben.
- Bárhogy próbálsz visszatartani mama, el fogom menni Quanticoba és mindent megteszek azért, hogy én kinyomozzam azt amit az itteni rendőröknek nem sikerült. Szabadon vannak még 15-en és a rendőrség csak megvonja a vállát pedig már világszerte keresik őket. Chandra talán csak egy volt azok közül az áldozatok közül akikre ezeknek a szemétládáknak fáj a foguk. Te is pontosan tudod, hogy bárhol lecsaphat ez a banda. Azt akarod, hogy én legyen a következő? – az utolsó mondat artikulátlanul hagyta el a számat, az idegtől ajkaim remegni kezdtek és azt éreztem, hogy minden vér egyszerre száguldott az agyamba. Annyi mindent tudtam még volna anyám fejéhez vágni, de inkább csak hátat fordítottam neki, mintha ezzel Indiában és ebben a házban hagyhatnék minden problémát.

2020. október 19.

Az utolsó hét Quanticoban. Mindenki olyan rezzenéstelenül figyelt mintha az élete múlna rajta. Én egy tollat forgattam a kezemben és próbáltam engedni, hogy valami az én agyamig is eljusson. Az igazgató felállt a pulpitusra s valamit beszélt arról, hogy az utolsó hét vízválasztó lesz a számunkra és, hogy jól gondoljuk át mit kezdünk magunkkal ha kilépünk az iskola falai közül.
- Mi a helyzet Ambani? A szünet nem volt elég, hogy feltöltődj? – szúrta oda Matilda McFry, aki sose bírta volna ki, hogy ne tegyen megjegyzést a hajamra, a ruhámra, az állóképességemre vagy igazából bármire ami velem kapcsolatos.
- Te McFry, nem unod még? – kanyarintottam a vállamra a táskámat miközben az említett hölgy halál nyugalommal támaszkodott rá az asztalomra. Hatalmas szempillái végig simították a szemöldöke ívét és olyan mézédesen mosolygott, hogy egy másodpercre el is felejtette, hogy mi amúgy utáljuk egymást.
- Ezt sose fogom megunni. Már csak egy hét, ki kell élveznem. Utána te úgyis eltűnsz a süllyesztőben én pedig magasra fogok törni. Ezt te is tudod ugye? – hajolt közelebb hozzám olyannyira, hogy éreztem az émelyítő parfümének illatát. Letekintettem a tengerkék szemekbe és megállapítottam magamban, hogy soha életemben ilyen velejéig romlott embert még nem ismertem.
- Talán eltűnök majd a süllyesztőben, de én legalább nem teszem szét a lábam senkinek a feljebb jutásért. – grimaszoltam egyet majd otthagytam a megsemmisült Matilda McFryt.

2021. december 24.

Az FBI épülete a nap 364 napjában olyan mint egy méhkaptár. Nyüzsögnek az emberek és  a megoldásra váró ügyek. Na és az az egy nap? Az az egy nap Szenteste. Feltett lábakkal böngésztem a FBI adatbázisát, és kameráit. Hatalmas pelyhekben hullt a hó odakint, de az utcákon sehol egy ember sem volt.
- Boldog karácsonyt! – suttogtam a monitornak miközben egy boros üveget emeltem a számhoz. Amióta elhatároztam, hogy megtalálom a terrorista csoportot akik megölték a húgomat és vele együtt 14 másik gyereket azóta apám nem volt hajlandó szóba állni velem így minden közös ünnep tiltólistára került. Anyám még néha próbálkozott, hogy békéljünk meg egymással, de pár hónapja ő is elengedte a békéltető szerepét. Apámnak az volt a legnagyobb problémája, hogy nem a vallásunk szerint élem az életem, hogy nem házasodtam be egy gazdag családba és nem szültem még 5 gyereket. Szerinte ez férfiaknak való munka és én csak bízzam rá a húgom gyilkosainak a megkeresését férfiakra… férfiakra akik megölték Chandrát és férfiakra akik 2 éve szinte alig haladtak előre a nyomozásban.
Unottan karoltam át az üveg nyakát, hogy húzzak belőle még egy kortyot mikor az iroda ajtaja halkan kinyílt.
- Azt hiszem találtam valamit! – nyújtott át Matilda egy fényképet és egy vaskos piros mappát. Talán végre elindulhatunk valamin?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon érdekes a történeted, minden részlete más-más érzést és gondolatok keltett bennem. A jellemzésed elolvasása után először szinte furcsa volt olyannak látni Larisát, aki lehajtott fejjel hallgatja az édesanyja szóáradatát, aztán elégedetten bólintva nyugtáztam, hogy végül kiállt magáért, és egy kicsit a húgáért is.
A következő pillanatban pedig már szúrtad is keresztül a tőrödet a szívemen azzal, hogy az a tíz éves kicsi lány ilyen borzasztó körülmények között életét veszítette. Ami ezt az egészet még szomorúbbá teszi, hogy bár a családban egyértelműen voltak korábban is problémák, de ez még inkább közéjük állt. Mindenkiben más érzéseket hagytak a történtek, máshogy élték meg, máshogy dolgozták fel. De Larisával nagyon egyet tudok érteni, együtt tudok érezni. Abszolút érthető, hogy a húga elvesztése, annak rejtélyes körülményei ilyen nyughatatlanná tették őt, és bármit megtenne, hogy kibogozza a szálakat.
Drukkolok, hogy ez sikerüljön neki (bár mi tagadás, az is érdekes fordulat volt, hogy épp Matilda lett a társa ebben), és talán ha kiderül az igazság, akkor a család is újra egymásra találhat, vagy legalábbis továbbléphet a tragédián.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!