Egy nap alatt nem fog összedőlni a világ vagyis legalábbis ebben reménykedem. Furcsa az egész szituáció tekintve, hogy a szüleim eddig olyan távolról próbálták meg irányítani az életemet amennyire csak lehetett. Mert biztos vagyok benne, hogy valamilyen szinten azért ők is elérték, amit akartak, hiszen azért valakitől mégis csak örökölnöm kellett a "rossz" szokásomat. De ez az első alkalom, hogy határozottan egy irányba akarnak terelni és nem is kertelnek feleslegesen. Nem tudom, hogy kihez akarnak hozzáadni, de az egyszer biztos, hogy engem nem is érdekel, mert mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ez az egész el legyen felejtve, mielőtt túlságosan komoly gondolatokat fűznének hozzá. Csak abban reménykedem, hogy nem valami kis pincsi kutyáról van szó, aki mindenben igazodik majd hozzám, hogy belemenjek ebbe az egészbe. Viszont nincs olyan kihívás a számomra, amit ne tudnék teljesíteni. Biztos vagyok benne, hogy valahogy ebből a helyzetből is kihúzom magam. Azonban nem fogom megváltani a világot most rögtön tekintve, hogy még a nevét sem tudom a fazonnak, akihez hozzá akarnak adni. Lehet, hogy mondták, de az őszintét megvallva olyan szinten kikapcsoltam, hogy akár egész este mantraként emlegethették, akkor sem tudnám felidézni. De ennek lehet köze ahhoz az alkoholmennyiséghez is, amit sikerült elfogyasztanom eddig a pontig. Kicsit forog velem a világ és egy icipicit talán túlságosan is jó a kedvem a történtek ellenére, de pont ez volt a cél, hogy teljesen lezsibbadjak és még csak gondolnom se kelljen az egészre. Nem fog megtörténi, mert nem történhet meg, de ez nem azt jelenti, hogy nem pumpálja fel a vérnyomásomat egészen a csillagokig. Nem emlékszem pontosan, hogy mikor került mellém a srác, akinek a keze már egy ideje határozottan a combomon pihen. Arra sem igazán emlékszem, hogy mikor kezdte el a nyakamat csókolgatni, de igazából még azt sem tudom megmondani, hogy ki is ő, hogy egyáltalán ismerem-e tekintve, hogy az arca is igen csak homályos akárhányszor a látókörömbe kerül. Azonban, ahogy egyre agresszívabbá válik a viselkedése és a kezemet is olyan irányba kezdi el terelni, amely olyasmihez vezetne, amihez most a jelenlegi állapotomban egyáltalán nincs kedvem. Plusz ilyen állapotban minden vagyok csak kifejezetten használható nem. Bár azt hiszem ő nem az a típus, aki ezt kifejezetten érdekli. Megpróbálkozom azzal, hogy eltoljam magamtól, de a karjaim olyanok, mint valami jelly egyszerűen teljesen erőtlennek tűnnek vele szemben, mintha csak tollpiheként cirógatnám őt, hiszen érezhetően semmilyen hatással nincs rá az elutasításom. - Eeengedj el.. - Nyöszörgöm ki a szavakat nagy nehezen nem tudom, hogy mennyire érthetően, miközben továbbra is igyekszem a lehető legtávolabb vezérelni magamtól, akárki is legyen a közelemben.
Egyre hangosabbnak tűnt a zene a buli kezdett elvadulni, szinte már annyira, hogy várható lett volna, hogy a következő pillanatban egyenruhások jelennek meg és oszlassák szét az embereket. Az alkohol és más tudatmódosító szer hatására mindenki levetkőzte a gátlásait. Test testnek dörgölőzött a tánctéren, szinte már szürreális látvány volt. Naomi dögös volt és minden lehetőséget kihasznált arra, hogy a figyelmem csak is Rá irányuljon. Elképesztően hosszú barna haját most felfogta, így láthatóvá vált kecses nyaka. Kihívó mélyen dekoltált ruhájában simult hozzám annak reményében, hogy elvonulunk a kíváncsi szemek elől és csak kettesben bulizunk tovább. Rámenős volt, de valahogy mégse tudtam élvezni, se rá koncentrálni. Valami más elvonta a figyelmemet. Tekintetem megakadt egy szőkeségen, pedig mindig is a barna hajúak voltak a gyengéim. Csak Őt tudtam figyelni, hiába éreztem Naomi ajkait. Nekem úgy tűnt, hogy nincs ínyére a fickó közeledése. Abban a pillanatban hagytam faképnél Naomit, hogy megláttam, hogy erőtlenül próbálja magától ellökni a pasi kezét. - Van valami gond? – Jelentem meg hírtelen. Látszott a fazon arcán, hogy nem repes az örömtől, hogy közbeavatkozok. - Törődj a saját dolgoddal! – A szőkeség felé nyújtottam a kezemet, de a pasas a következő pillanatban oda csapott, hogy még véletlenül se érhessek a kiszemeltjéhez. - Pont azt csinálom. – Még mindig higgadt voltam, de egyre inkább éreztem, hogy nem tudom sokáig megőrizni a nyugalmamat. - Elhúzhatnál innen! – A másik pasas eddig bírta cérnával. Agresszívan meglökött, mintha ez képes lenne eltántorítani. - Ő az enyém! – Dühtől vezérelve indult meg felém, de mielőtt lecsaphatott volna megelőztem. Kezem meglendült. Megtántorodott. Arcát fogva káromkodott, vártam, hogy visszaüt, de annyiban hagyta. Sose szerettem az erőszakot, de néha az embernek nincs más választása, ha így tudja magát vagy mást megvédeni. - Jól vagy? – Derekánál fogva igyekeztem megtartani mert a lépései nekem nem tűntek túl stabilnak. Kifelé tartottunk, elhaladtunk Naomi szikrát szóró szeme előtt. Most tudatosult csak bennem, hogy a mai dugásomat lecseréltem arra, hogy egy ismeretlen nőn segítsek, aki túlzásokba esett. Remélem ezt a jó tettemet valaki feljegyzi és végül számítani fog. - Haza viszlek. Mi a cím? – Kiértünk az épület elé, talán a friss levegő jót fog neki tenni.
Lehet, hogy a terveim között valami ilyesmi szerepelt, de most mégis nyomasztóan hatott a srác érintése. Jóval sikerült meghaladnom a limitemet, amit most nem is próbáltam meg tartani, szinte el is felejtettem, hogy létezik ilyesmi, annyira igyekeztem megfeledkezni a történtekről. Abban sem vagyok biztos, hogy úgy az életem során terveztem volna valaha is megházasodni, de most, hogy rám kívánják erőszakolni még inkább utálom az ötletét is. De ez még mindig nem indok arra, hogy ennyire az asztal alá igyam magam, hogy ennek következtében egy ilyen kellemetlen helyzetben találjam magam. Talán nem utasítanám el a közelségét, ha olyan állapotban lennék, hogy legalább az arcát nem homályosan látnám, de most nagyon nincs kedvem az egészhez tekintve, hogy még egy hulla is aktívabb személy lenne nálam. A gyenge próbálkozásom kudarcba fullad így szavakkal próbálom kérlelni, de nem úgy tűnik, mintha ez hatna rá. Fél füllel, mintha hallanám a beszélgetést, amely az újonnan felbukkant srác és a kis tapizóm között zajlik, de az agyamig nem jutnak el ténylegesen a szavak így nem tudom igazán követni, hogy mi történik. - Ühmhüm... - Vigyorral az arcomon bólogatok párat bár az ő arcát sem látom teljesen tisztán így egy pillanatra a kezeimet az arcának két oldalára teszem, mintha ezzel megállíthatnám a világ forgását és így ennek köszönhetően valamennyivel tisztább is lesz az arcképe. Azt már meg tudom állapítani, hogy jóképű és elsőre, mintha picit ismerős is lenne valahonnan. De abban nem vagyok biztos, hogy jobb helyzetben vagyok most, mint ezelőtt. A friss levegő egy kicsit felfrissít legalább annyira, hogy most már tisztán értem, amit mond és nem csak találgatni akarok, hogy mégis mit is akar tőlem. A kérdésétől azonban a vér is megfagy egy pillanatra az ereimben és talán még jobban ki is józanít, mint pusztán a friss levegő tekintve, hogy a "haza" említésére elönt a pánik. Nem-nem. Szó sem lehet róla. Engem megölnek, ha így meglátnak arról nem is beszélve, hogy az álcámnak is lőttek és akkor már ezt az egészet felhasználhatnák ellenem, hogy belemenjek az ő beteges házasság ötletükbe. - Nem... Nem mehetek haza. Így aztán teljesen biztos nem. - Hogy hova mehetek ilyenkor, ilyen állapotban azt pontosan nem tudom, de haza tuti nem. Még, ha kijózanodtam sem biztos, hogy meg kellene kockáztatni, mert biztos vagyok benne, hogy tiszta alkoholszagom van.
Van, hogy az emberek rossz döntéseket hoznak életük során. Elég egyetlen apró kis hiba, hogy hatással legyen a jövődre. Mások előszeretettel fogják ezt a karmára és talán hinnék is benne, ha képes lennék hinni egy felsőbb hatalomban. Vajon ez a nő mit követett el, hogy ezt érdemelné? Semmi elfogadható indokot nem tudnék felhozni arra, hogy bárkit is kihasználjanak amikor ennyire kiszolgáltatott állapotban van. Egyenesen megvetem, mert ez gusztustalan. Annyi könnyen kapható lány van az ilyen bulikban, de rámászni valakire, aki túl sokat ivott az már számomra gerinctelen dolog. Ezért bekapcsolt nálam valami védelmező funkció és minden áron ki kellett mentenem abból az elcseszett helyzetből, még akkor is, ha valójában nem is ismerem. Egyszerűen csak közbe kellett avatkoznom, mert ha nem tettem volna meg, akkor milyen ember lennék? Másnap képes lettem volna tükörbe nézni? Naomi biztosan elszórakoztatott volna, de közben biztos vagyok benne, hogy akaratlanul is Rá gondoltam volna. - Akkor mégis hová mennél? – Meglepett a kijelentésével, de már a következő másodpercben tudtam, hogy mi lenne a válasza és abban is biztos voltam, hogy a kérdésem teljesen felesleges volt. Ha nem mehet haza, akkor mégis hová vinném? Leglogikusabbnak az tűnt, hogy haza viszem magammal, még akkor is, ha még csak a nevét sem tudom. Valójában elgondolkoztató, hogy ebben mégis mennyi logika van. - Hívok egy ubert. – Elővettem a telefonomat a zsebemből és már meg is nyitottam az alkalmazást. Néhány percen belül meg is érkezik a fuvarunk és magunk mögött hagyhatjuk azt, ami ma éjszaka itt történt. - Egyébként Gideon vagyok. – Ha már van néhány röpke percünk, akkor megejteném a bemutatkozást, ha már a szőkeség velem fog tartani az otthonomba. Vittem már lányokat haza, de még sose ilyen indokkal. Haza jön velem kijózanodok aztán reggel elválnak útjaink. A fejemben valami ilyesmi a jelen helyzetünk forgatókönyve. Igaz mára nem egészen ilyen programot terveztem magamnak, de nem lehetünk mindig önzőek. - Neked is van neved ugye? – Sokat mondóan mosolyogtam rá, mert a találkozásunk körülményei után valahogy, ha ránézek a piás hercegnőre tudok asszociálni. Közben az alkalmazás jelzett, hogy a közelben van az autó. Leparkolt, megfogtam a kezét is odavezettem. Kinyitottam neki a hátsó ajtót és miután helyet foglalt csatlakoztam hozzá. Miközben megadtam a sofőrnek a címet bekötöttem és csak reménykedtem abban, hogy az utunk során nem lesz rosszul és nem fogja kiadni magából az elfogyasztott italokat. Szerencsére közel lakok, csak pár percet kell kibírnia.
Bár érteném, hogy mi vonzót talál most bennem. Szinte élőhallott vagyok és valószínűleg egy felfújható baba hasonló szórakoztatási képességekkel rendelkezik, mint jelenleg alkoholtól tompult testem-lelkem. De azt hiszem őt ez pont nem érdekli. Talán nincs pénze egy olyan babára. Én meg, ha azt vesszük ingyen lennék, ha nem avatkozna közbe valaki, akinek szintén olyan homályos az arca, mint a tapizómnak. Még azt sem tudnám megmondani, hogy a kettő nem ugyanaz tekintve, hogy olyan gyorsan történt minden, hogy még akár az is lehet, hogy egy és ugyanaz. Vagy igazából még mindig azzal a sráccal vagyok. A fene se tudja. Zavaros az egész és nem is akarom kideríteni mi az igazság inkább csak reménykedek egy szebb befejezésben. Kérdésére szimplán megrántom a vállamat, mert azt tudom, hogy haza nem mennék, de azt nem, hogy hova mehetnék. Ilyen állapotban nem szívesen látnak... Hmm. Sehol sem. Szóval ez elég szar helyzet, de ha már azt vesszük, hogy vette a fáradtságot, hogy megmentsen akkor talán neki valamivel könnyebb lesz végig gondolnia a szituációt, mint nekem. Habár valamivel tisztább az elmém azért még továbbra is megerőltetőnek hat gondolkodni. Gid.. Gideon.. Gideon. Vajon hol hallottam még ezt a nevet? Vajon hallottam egyáltalán valahol? Nem tudom, de valamiért mérhetetlen ellenszenvet ébreszt bennem úgy pár másodpercig majd amilyen hamar érkezett olyan hamar el is múlott. Nem tudom, hogy hol hallottam a nevet, mert habár valahonnét ismerős mégsem tudnám megmondani, hogy pontosan honnan, mert az túlságosan sok fejtörés lenne a számomra és most nem is vagyok olyan állapotban, hogy ezen rágódjak. Meg aztán arról ne is beszéljünk, hogy biztos nem lehet olyan fontos, ha nem ugrott be elsőre, hogy miről van szó. Bár valamiért mégis csak mérges lettem.. Áh, ma nem akartam túlságosan rágódni a dolgokon. Azért jöttem ide, hogy a nevemet is elfelejtsem valamennyire kulturált körülmények között, de ez a tervem csúnyán meghiúsult. - Van ám.. és szép hosszú... - Nem tudom, hogy azért nevetek, mert az alkoholnak köszönhetően szinte folyamatosan nevethetnékem van vagy azért, mert a gondolataim igen csak görbe útra tévedtek. Az uberbe ülve szemtelenül birtokba vettem a vállát mindenféle kérdés nélkül, mint életem legkényelmesebb párnáját. - Hova is megyünk most? - Teszem fel a kérdést miközben az ébrenlét és az álomvilág között lebegek.
Jelen körülményeket tekintve nem túl ideális az időzítés arra, hogy megismerkedjen a szüleimmel, szerencsére hiába fogom magammal haza vinni nem fog velük találkozni, mert már megint valami szigeten vannak és még több befektetést kötnek meg, hogy szaporodjon a családi vagyon. Mondhatni, hogy apám semmiben sem jó igazán, leszámítva a pénzügyeket. Most tudok csak örülni annak, hogy gazdag szülők gyereke vagyok, legalább így nem kell tartanom a kínos helyzetektől és senkinek se fogok tartozni magyarázattal. Szóval, ha rajtam múlik, akkor ami ma éjszaka az otthonomban fog történni az ott is fog maradni. Mire is számítok pontosan? Magam sem tudom, de annyi biztos, hogy mellettem biztonságban van és senki se fog vele olyasmit művelni, amibe nem adta volna a beleegyezését. Senki sem fogja kihasználni. Még csak nem is ismerem, de vonzotta magához a tekintetemet, aztán rajta kívül mást se láttam, hiába vettek körül csinos nők, hiába mászott rám Naomi, valami mégis hozzá vonzott. Ha mások lettek volna a körülmények akkor vajon ellen tudtam volna állni a késztetésnek, hogy oda menjek hozzá? Ezt már sosem tudjuk meg. Így legalább jó ürügyem volt arra, hogy a közelébe kerüljek. Most meg vigyázatok rá, míg teljesen ki nem józanodik. Annyi biztos, hogy a reggelt iszonyú fejfájással fogja kezdeni. - Esetleg megosztanád velem is? – Nehezebben megy, mint hittem kiszedni belőle, hogy hogyan tudnám a továbbiakban szólítani. Szerintem olyan nőnek tűnik, aki nincs oda attól, ha a sablonos becenevekkel illetik. Vagy az is lehet, hogy nála szituáció függő. Ha ismeretlenül becézünk valakit, akkor az olyan semmitmondó, de mondjuk, ha egy együtt töltött szenvedélyes éjszaka után tenném meg, akkor nem lenne ellenvetése. Persze mindez csak feltételezés a részemről, hiszen semmit sem tudok Róla. - Hozzám. – Szűkszavúan adtam tudtára, ezen nincs is mit ragozni. Haza nem akar menni ezért számomra ez a másik lehetséges opció. Megtehetném, hogy kiveszek neki egy hotelszobát, kifizetem és magára hagyom, de valamiért nem tudnám csak úgy magára hagyni. Így legalább szemmel tudom tartani és szentül hiszem, hogy így lesz a legjobb neki. Idő közben az épület elé ért az uber. Fizettem és kiszálltam utána segítettem neki is. - Mihez kezdjek veled? – Költői kérdés volt, meg sem vártam, hogy válaszoljon hirtelen felkaptam, hogy a karjaim között vigyem, Így sokkal gyorsabban haladunk. - Köszönöm Javier. – Az épület portása sietett, hogy ajtót nyisson nekünk. Hirtelen a liftben termettünk és néhány másodperc múlva már a felvonó ajtaja szét is tárult felfedve az otthonomat előtte. Lépteim egyenesen a szobámat célozták meg. Letettem az ágyamra. Ekkor hasított belém a felismerés, hogy mennyire tetszett a közelsége és az illata. Illett hozzá és olyan mámorító volt, hogy még az alkohol szagát is elnyomta. - Hogy érzed magad? – Tekintetemet képtelen voltam levenni róla. Számítottam arra, hogy ma este valakit ágyba viszek, de nem hittem volna, hogy szó szerint fog történni.
Nem tudom, hogy a tény, hogy hozzá kell mennem egy idegenhez küldött ennyire padlóra vagy egyszerűen csak a limitem valahogy alacsonyabbra került, mert nem akartam én ennyire kiütni magam, de az is lehet, hogy valahol mélyen mégis erre vágytam. Arra, hogy úgy érezzem, mintha a felhők felett lebegnék és mindeközben semmi sem érdekel az ég egy adta világon. Bár erre talán egy kevésbé nyilvános helyet kellett volna választanom, ahol elkerülhetem az ilyen kellemetlen helyzeteket amelyből kimentett az én hősöm, aki valamivel kevésbé homályos, mint az aki rám nyomult. De egyedül inni meg annyira gáz, meg valahogy még szomorú is. Bár, ha azt vesszük a jövő aminek elébe nézek is a maga módján rendkívül kínos és szomorú. Egy élet egy olyan srác mellett, akit nem is ismerek és ezek után már nem is vagyok benne biztos, hogy meg szeretném ismerni. Mondjuk ebbe nincs beleszólásom csak valahogy nála kell elérnem, hogy tiltakozzon ez az egész szituáció ellen, mert nem mondhatok nemet a szüleimnek még akkor sem, ha nagyon szeretnék. Még nem állok készen arra, hogy levegyem az álarcomat. Az igazság az, hogy soha nem is terveztem megmutatni nekik a valós önmagamat, mert az egyszer biztos, hogy csalódottak lennének. Az pedig teljesen felesleges, főleg ha el lehetnek a saját kis boldog világukban, miközben jómagam is. Csak ez az elrendezett házasság keresztezi a terveimet és a család tökéletes békéjét is. - Mira..bella. - Széles mosollyal az arcomon osztom meg vele a nevemet, mintha valami olyasmit mondtam volna, amire mérhetetlenül büszke lehetnék. Begyűjtöttem egy díjat, vagy magam sem tudom, mit. De azt hiszem ezt ráfoghatjuk az alkoholra. Nem tudom, hogy mégis milyen választ reméltem, hogy hova visz, hiszen csak annyit tudok, hogy a neve Gideon és magához visz. Hogy az hol van azt ne kérdezze senki sem, mert meg nem tudnám mondani és az igazság az, hogy nem hiszem, hogy vagyok olyan állapotban, hogy ezen problémázzak. Még mindig lehetséges, hogy azt akarja befejezni, amit a másik elkezdett kevesebb kíváncsi pillantások körében. Bár, ha még vár egy kicsit míg legalább félig kijózanodom, akkor még az sem biztos, hogy nemet mondanék tekintve, hogy most mindent megtennék annak érdekében, hogy valahogy a gondolatát is elfelejtsem a kényszerházasságnak. Az autóból való kikászálódás után hirtelen eltűnt a lábam alól a talaj és szinte vártam, hogy megérezzem a fájdalmat, amit a hátsómra esésnek köszönhetek majd, de helyette csak a karjai fonódtak körém finoman, amire automatikusan karoltam át a nyakát. Pillanatokkal később már egy puha ágyon találtam magam és egy pillanatra bevillant a lehetősége annak, hogy talán tényleg azt kívánja folytatni, amit a másik srác elkezdett, de ez hamar törlődött is a fejemből, ahogy elkezdtem picit ficánkolni az ágyon, ami tényleg olyan volt, mintha csak egy felhőn feküdnék. Legalábbis én határozottan így képzelném el a felhőn való lebegést. Az, hogy tényleg ennyire puha vagy egyszerűen csak az alkohol mámora segít rá a képzelgéseimre azt nem tudom, de nem is akarok rajta túlságosan sokat kattogni. - Hmm... Puha.. - Motyorgom majd kisebb figyelmet szentelek a megmentőmnek, aki már valamivel kevésbé homályos a számomra és így meg tudom állapítani, hogy igen is jóképű. Még a végén egy kis angyalt küldött nekem a sors. - Álmosan...? - Olyan vagyok, mint egy kisbaba így a kocsi út hozzásegített ahhoz, hogy közelebb kerüljek az álomvilághoz, szinte az is csoda, hogy nem aludtam be egy az egyben. - Kérhetek egy kis vizet? - Valamennyire magamhoz kell térnem, hiszen mégsem viselkedhetek továbbra is úgy, ahogy akarok.
Már kezdtem azt hinni, hogy sosem fogom megtudni a nevét, mert eddig olyan titokzatosan viselkedett, hogy lényegében semmit sem tudok Róla. Lehetséges, hogy nem tudatosan nem oszt meg magáról semmi sem, vagy az is lehet, hogy mindez tudatos a részéről, hiszen mi még mindig két idegen vagyunk egymás számára. Ha azt nézzük, akkor Mira sem tud rólam semmit sem a nevemen kívül, de jobban belegondolva mit is mondhatnék neki? Néha a szavak helyett sokkal többet érnek a tettek. - Valahogy illik hozzád. – Egészen különleges neve van és hazudnék, ha azt mondanám, hogy találkoztam már olyan lánnyal, aki a Mirabella nevet viselné. Férfiasan bevallom, hogy még sose voltam ennyire tanácstalan. Az ágyamban fekszik és mit is kellene most tennem? Máskor nem kérdés, hogy mit teszek, ha egy csinos nő fekszik az ágyamban, de ez most nagyon is más körülmény, mint általában. Eddig a nők azért jöttek haza velem, hogy meztelenül gabalyodjunk egymásba, nem pedig azért, hogy itt éjszakázzanak míg ki nem józanodnak. Mira már rekordot döntött abban, hogy még mindig ruhában van a szobámban. Mert ahogy becsukódik az ajtó mögöttünk úgy kerülnek le rólunk a ruhák, legalábbis eddig ez volt a megszokott forgatókönyv. - Persze, szénsavasat vagy menteset? Esetleg valami mást ne hozzak? – Léptem egy lépést hátra, de hirtelen megtorpantam. Valahogy képtelen voltam levenni róla a tekintetemet. Meg sem fordult a fejemben, hogy kihasználnám a helyzetet és esetleg olyat tennék vele, amit később megbánna. Általában részegen az ember olyan döntéseket is meghoz, amit józanul nem tenne meg. Akármennyire is szeretném elterelni a gondolataimat mégse tudok másra gondolni… Az ágyamban fekszik és ha egy kívánatos nő fekszik az ágyamban, akkor automatikusan csak arra tudok gondolni, hogy mennyire tudnánk élvezni egymás közelségét. - Mit szólnál egy hideg vizes zuhanyhoz? Hátha hamarabb kijózanodnál. Már csak az a kérdés, hogy egyedül meg tudnál-e állni a lábadon? – Nem szeretném, ha megcsúszna míg nem stabil az egyensúlya. Esküszöm még mindig nem volt ezzel semmi hátsószándékom, de bele gondolva Mira lehet azt hiszi most, hogy valami perverz vagyok és így akarnám rávenni arra, hogy meztelenül lássam.
Talán túlságosan is kényelembe helyeztem magam az ágya kellős közepén, ami életem legkényelmesebb ágya volt, ami valószínűleg az alkohol miatt volt így, de nem vagyok olyan állapotban, hogy túlságosan sokat rágódjak felesleges dolgokon. - Menteset. - A buborékok most nem hiszem, hogy túlságosan jó ötlet lenne a számomra, de határozottan kezdem úgy érezni, hogy a bensőm, mintha maga lenne a sivatag és rettenetesen sóvárog valamiféle folyadék után. Pedig nem hagytam olyan régen abba az ivászatot. Vagy mégis? Nem tudom, igazából az időérzékemet már rég kidobhattam az ablakon. - Miért, ha azt mondod, hogy nem, akkor segítesz? - Vigyorral az arcomon nézek rá, hiszen azért valljuk be, hogy ezt még részegen is meg tudom állapítani, hogy mennyire rossz ötlet. Kétlem, hogy azért jött oda szórakozni, hogy valakiről gondoskodhasson, ha mégis akkor az azért valljuk be, hogy elég beteg dolog lenne. Ezt pedig még hozzáadni ahhoz, hogy egy látszólag egészséges srácról van szó kétlem, hogy úriember tudna maradni, ha meztelenül látna. Bár, kicsit kitisztultabb fejjel talán még nemet sem mondanék egy kis szórakozásra, de a jelenlegi állapotomban nem lennék túl szórakoztató. Nagy nehezen leküszködöm magam az ágyról, ami most a legkényelmesebb helynek tűnt, majd a földet érésem egy kisebb szédüléssel jár így egy kicsit megkapaszkodtam a karjában. - Upsz.. - Miután meggyőződöm róla, hogy a szoba visszavett a forgásából elengedem a karját. - Azt hiszem megleszek és mivel csúnya dolog lenne, ha sokáig a terhedre lennék ezért azt hiszem, hogy kapok a zuhanyajánlatod. - Remélhetőleg finoman - nem igazán vagyok tisztában a saját erőmmel - mellkason paskolom. - Egyelőre egyedül. - Halkan kuncogok, majd lassú valamennyire magabiztos léptekkel elindulok, de magam sem tudom, hogy elveszítem az egyensúlyérzékemet, vagy a saját lábaimban botlok-e meg csak abban vagyok biztos, hogy a padló valahogy hirtelen túlságosan is barátságossá válik és közelebb kezd kerülni az arcomhoz, mint azt bármilyen szituációban szeretném.
Már tényleg azon voltam, hogy meginduljak a konyhába, hogy hozzak neki palackos mentes vizet mielőtt még kitikkadna a szomjúságtól, de túl érdekes kérdéssel találtam szembe magam, ami megint csak maradásra bírt. Néhány röpke pillanatra elgondolkoztam, hogy mit is felelhetnék. Mennyire lenne már különös, ha igent mondanék? Hiszen számára idegen vagyok és ez mondjuk fordítva is igaz, de… Na jó, mindenki tudja, hogy ami a „de” előtt van az egyáltalán nem lényeges, az sokkal fontosabb, amit utána mondunk, lényegében csak is az számít. - A körülményeket tekintve azt mondanám, hogy igen. – Még csak az hiányzik, hogy ilyen állapotban balesetet szenvedjen a fürdőszobámban. A vizes járólap és az imbolygó egyensúly nem a legjobb párosítás. Maradjunk annyiban, hogy minden lehetséges eshetőségre gondoltam és nagyon nem szeretném, hogy baja essen ameddig elvileg vigyázok rá. - Ahogy gondolod. – Nem akartam erőszakoskodni vele és ráerőltetni az akaratomat, de talán nem lesz más választásom. Már akkor tudtam, hogy egyedül nem fog neki menni amikor megkapaszkodott bennem. Az alkohol még mindig jelentősen befolyásolja az egyensúlyát. - Egyébként a fürdő arra van… - Mivel még sose járt nálam ezért gondoltam útbaigazítom, de mielőtt sor kerülhetett volna arra, hogy befejezzen a mondandómat gyorsan utána léptem és elkaptam mielőtt a csinos pofijával padlót fogott volna. Kár lett volna érte. Szorosan fogtam. Nekem most nagyon úgy tűnik, hogy csak akkor lehet biztonságban, ha a közelemben tartom. - Úgy tűnik, hogy nem hagysz nekem más választást. – A következő pillanatban ismét felkaptam. Karjaimban tartva léptem át a fürdőszoba küszöbét. Óvatosan tettem le, de derekához siklott mindkét kezem, hogy addig fogjam míg megtudom, hogy most sikeresen megtud állni a saját lábán is. - Eddig még sose csináltam ilyet… - Felsóhajtottam, ezzel is próbáltam időt nyerni magamnak, mert fogalmam sincs, hogy hogyan tudnám közölni vele azt, amire készülök. Sőt, abban sem voltam túlságosan biztos, hogy tetszeni fog-e neki a tervem. - Nem áll szándékomban, hogy kihasználjam az ittas állapotodat. – Szerettem volna még ezt az elején letisztázni vele. Sose másznék rá úgy egy nőre, hogy részeg és fogalma sincs arról, hogy mit is művel. Eddig se tettem, ezek után se fogom. Nem szorulok rá arra, hogy így bárkit is kihasználjak, ahhoz túl jól nézek ki. - A saját érdekedben most mégis csatlakozni fogok hozzád, de mindketten szigorúan ruhában leszünk, így megfelel? – Még sose zuhanyoztam ruhában, főleg a saját fürdőmben, de úgy tűnik, hogy most nagyon is ez fog következni. Ami engem illett egyáltalán nem vagyok szégyenlős, nem zavar a meztelenség, de most mégis úgy lesz a legjobb, ha egyikünk se vetkőzik, akkor talán elhiszi, hogy nincsenek hátsószándékaim.
Talán lehetnék valamivel megfontoltabb is és gondolhatnék arra, hogyha ennyit iszom, akkor utána úgy érzem majd magam, mintha a testem magam lenne a szahara. A baj csak az, ha túl korán bevezetném a víz fogyasztást, miközben alkoholt fogyasztok, akkor csak azt értem el, hogy nem fogok tudni ténylegesen berúgni, amire most nagyon is szükségem volt talán jobban is, mint valaha, mert egyszerűen nem tudom elfogadni a tényt, hogy a szüleim tényleg komolyan gondolják, hogy hozzámenjek valakihez, akit még csak nem is ismerek. Azt hittem, hogy ez már tökre elavult, de ezek szerint továbbra is felüti a fejét. - Ohh, és akkor a hátam is megmosod? - Mondjuk nem tudom, hogy mégis milyen vége is lenne annak, hogy ő segít nekem a fürdésben, mert azért mégis csak pasiból van és, hacsak nem meleg, akkor kétlem, hogy hidegen hagyná a meztelen közelségem. De azért értem is, hogy nem biztos, hogy ebből a gondolatszálból indult ez az egész tekintve, hogy veszélyes dolog tud lenni a fürdőszoba még józanon is és akkor még nem is beszélünk arról, hogy milyen ha többet ivott valaki a kelleténél. Ettől függetlenül még inkább egyedül próbálnám meg vállalva ezzel azt a végletet, hogy csúnyán összetöröm magam, hiszen az ágyból való kikászálódás után is sikerült már kicsit meginognom, de szerencsére itt volt ő, mint lehetséges kapaszkodó, bár remélem, hogy majd a fürdőben is lesz mindig valami, amibe megkapaszkodhatok. Lehetőleg még időben. Nem is tudom, hogy merre indultam meg pontosan, de nem is számított, hiszen hamar a rossz irányba indultam el a padló felé, amivel csak azért nem volt egy rég várt újratalálkozás, mert szerencsére ő időben reagált és megfogott. - Kösziiii. - Én simán elfogadtam volna a sorsomat, hogy eljött az ideje, hogy ténylegesen padlóra kerüljek ne csak lelkileg így talán tényleg pofával egyenesen vágódtam volna előre anélkül, hogy megpróbáltam volna tompítani az esést. Hirtelen azonban azt sem tudtam, hogy hol van fel meg a le, ahogy felemelt, de miután valamennyire abbamaradt a környezetem forgása már a fürdőszoba kezdett el ki körvonalazódni előttem. - Ilyet? Sosem volt egy lány a fürdődben? Ezt kétlem. - Minél többet figyelem annál inkább meg vagyok győződve arról, hogy valószínűleg talált volna egy jobb partit is az estére, mint én, aki a világát sem tudja. Aranyos, ahogy próbál biztosítani arról, hogy nem áll szándékában kihasználni a helyzetet. Ezt könnyű mondani, de nem könnyű végigvinni főleg, hogy egy olyan személlyel vagy egy térben, aki kiszámíthatatlan, mert hihetetlen szupererő befolyása alatt áll. A legyőzhetetlen alkohollal. Meg aztán amúgy sem tudnék ellenkezni jelen állapotban, de csak remélni tudom, hogyha meggondolja magát félúton nem lesz olyan kegyetlen, hogy csak a saját örömét helyezze előtérbe. - Ahogy szeretnéd. Ez még azonban nem a világvége. - Azzal a lendülettel kisebb-nagyobb sikerrel lefejtem magamról a ruhámat, amely a lábaimnál terül el. - A fürdőruhám többet mutat. - Nézek végig egy pillanatra magamon és elismerően bólintok, hogy ez tényleg igaz.
Válasz helyett mindössze vállat vontam, de közben, ha figyelmesen nézte az arcomat láthatta azt a bizonyos szavak nélkül is sokat mondó mosolyomat a képemen. Ha rányomulnék, akkor szar alak lennék, mert most részeg, ha meg nem, akkor igazi puhapöcs. Nagy dilemmával állok szemben. Van ám egy kézenfekvő megoldásom erre is. Kiszambáznék a nappaliba és a bárpultról megragadnám az első üveget, amit találok és lerészegedek a szintjére. Ő is részeg, én is részeg lennék és akkor senki se használ ki senkit se, mindössze két részeg fiatal lennénk, akik egymásba gabalyodtak. Megtehetném, de mégse teszem és ezért is olyan hihetetlen ez az egész. Alig ismerek magamra. Felhozok a szobámba egy lányt és nem lesz semmiféle erotikus jelenet. Se tizenhat karikás, se tizennyolcas. Miután ismét meggyőződtem arról, hogy az egyensúlyával vannak még mindig bizonyos gondok nem hagyhattam Őt egyedül a fürdőbe menni. Elkaptam és egyszerűbbnek találtam, ha a karjaimban viszem el a tusolóig. Biztonságosabb volt és most ez a fő motivációm, hogy biztonságban tudjam. - Nem. – Ráztam meg a fejem. – Azt, hogy még sose csináltam ilyet inkább úgy kell értelmezni, hogy sose tettem még ennél önzetlenebb dolgot. – Mit is pontosan? Még sose hoztam fel magamhoz egy lányt úgy, hogy egyetlen szándékom az volt, hogy senki se használja ki a helyzetét. Na meg még sosem voltam ennyire határozott abban sem, hogy történjen bármi most „puhapöcs” fogok lenni, mert nem élek vissza a helyzettel. Na és most hangsúlyoznám ki azt, hogy ez mennyire elképesztő, már csak azért is, mert tudom milyen vagyok. - Valójában nem így szeretném, de most ez a helyes. – Mióta is érdekel engem az, hogy mi a helyes? Mert más körülmények között egész biztos vagyok abban, hogy mindketten meztelen vetkőznénk, vagyis meztelenre vetkőztetném, hogy aztán a zuhanyzóban… Igen, a tizennyolcas karikás részre gondolok, de hamar el kell hessegetnem ezt a gondolatot, mielőtt még a gatyámban látványos átalakulás menne végbe. Nem gondolhatok arra, hogy meztelen teste látványát élvezhetem, de Mira nem könnyíti meg a helyzetemet azzal, hogy ledobja magáról a ruháját és csak fehérnemű van rajta. - Tényleg nem a világvége. – Ismertem el. Ha Mira megvált a ruhájától, akkor most rajtam a sor. Kibújtam a pólómból és a nadrágomból. A bokszert magamon hagytam. Elléptem mellőle, hogy megnyissam a vizet. Nem melegre, sőt nem is langyosra állítottam. Szó szerint hideg zuhanyban lesz részünk, hogy minél hamarabb kijózanodjon. Nem lesz túl kellemesen nekem se, de neki meg pláne. Mielőtt bármit tehetett vagy mondhatott volna magammal rántottam a jéghideg víz alá.
Valahogy van azaz érzésem, ha már hozzámérne, akkor nem éppen ez lenne az első, vagy ha az első is, akkor elég hamar más irányba terelődne a szituáció. Ezt az egész gondolatmenetet pedig az arcán végigfutó kifejezés is megerősíti bennem már amennyit képes vagyok feldolgozni belőle, de tény és való, hogy nem olyan típusnak tűnik, aki ne használná ki az alkalmat, ha úgy adódik. Ettől függetlenül azonban még mindig nem ez a legjobb alkalom ilyesmire, mert finoman szólva sem a legjobb formámat hozom. Ez pedig talán túlságosan is nyilvánvaló és ennek köszönhető azt hiszem, hogy nem hasonló módon történnek az események, mint a partin a másik srác szerette volna. - Oh? - Mondjuk ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, hiszen mondhatni még nem is ismerem. Éppen csak a nevét tudom. - Akkor mondhatjuk, hogy a lehető legjobbat hoztam ki ma belőled? - Nem tudom, hogy mégis mivel értem el ezt, hiszen technikailag semmi olyat nem tettem, amit máskor ne tettem volna. Az egyetlen változás talán az, hogy most kicsivel jobban leittam magam, de meg is volt rá az okom, hiszen még a saját nevemet is szeretném elfelejteni, de mivel bemutatkoztam neki így már ennek a lehetőségét abban a pillanatban kilőttem. Mégis a totális kiszolgáltatottság amit irányába érzek egyáltalán nem rémiszt meg valamilyen szinten felszabadít, mert most minden jobb megoldásnak tűnik, mint a valóság, amely rám vár. Bármennyire sem szeretnék a közeljövőben teherbe esni, de ha egy helyes sráctól való terhesség kimentene engem a keserű sorsomból, akkor miért ne. Na, nem mintha ettől függetlenül végigvinném a dolgot. Mondjuk kifogásnak még kidolgozható terv is lenne. Aranyos tőle, hogy mennyire tartani próbálja magát és azt hiszem még hálás is vagyok, hogy így tesz, hiszen nem szeretném, ha megint csak arra kerülne a sors, hogy valaki ki akar használni. Mármint semmi gond az alkalmi dolgokkal, de akkor legyek már valamennyire formában legalább annyira, hogy ne csak olyan legyen, mintha valaki egy hullát tömögetne. Bár lehet még ilyen helyzetben én még egy hullánál is rosszabb élmény lennék. Hamar ő is megszabadul a ruháitól és kíváncsian futtattom végig rajta a tekintetem így koránt sem bánom, ha ő is ugyanezt tenné, hiszen ez már tényleg a legkevesebb, de nem élvezhetem a látványt túlságosan sokáig, mert hamar az egész megy ki az ablakon, ahogy felsikítok a hideg víz érintésére és szinte automatikusan kapaszkodom meg benne és simulok hozzá, hogy a teste melegét élvezhessem valamennyire. Azt hittem, hogy majd egy kellemes zuhanyban lesz részem egyáltalán nem számítottam rá, hogy ténylegesen fel kíván ébreszteni bár a helyében lehet én is ezt tenném tekintve, hogy egy részeg idegen vagyok, akiről szinte semmit sem tud, de mégis felvitt magához. - Lehetne picit melegíteni rajta? - Nyöszörgöm vacogva, teljesen hozzásimulva, hogy legalább ahol testünk érintkezik ne akarjak halálra fagyni.
Kezdőlap
