Szerintem mindketten tudjuk, hogy igen, van sejtésem, mire is gondolsz!
Hisz az elmúlt két hónap beszélgetéseinek zöme lényegében másról sem szólt.
Nyugodtan higgyél csak benne! Vannak dolgok, amiket, ha akarnék se tudnék megmutatni a neten keresztül
Ez lehet úgy jön le, mintha el lenne telve magától, és a készségeitől, de nem erről van szó. Két dologból mondja azt, amit: egyrészt, mert úgy érzi, a monitor másik felén lévő már elég sok homályos és konkrét célzást tett annak irányába, hogy mit is szeret; másrészt pedig azért, mert Tommyról általánosságban elmondható, hogy jól tud alkalmazkodni a másikhoz. Legyen szó bármiről. Már csupán annak a gondolata is tovább tüzelte az eleve magas hőn izzó vágyait, hogy napokon belül végre nem csak a fejében kell meglennie ezeknek a képeknek, hanem a szeme előtt is láthatja. Érezheti a másik érintéseit, csókjait, mindenét. Talán épp ezért sem olyan meglepő, hogy nem kell neki olyan sok idő, hogy miután magához ér, hamar elérjék az élvezet első hullámai. Mikor először történt meg, rendkívül fura volt, hisz korábban sosem volt ilyesmiben része, de… hazudna, ha azt mondaná, nem volt mindeközben imponáló is. Főleg, ahogy látta, a másik is hasonló tevékenységet folytat magával.
Go… gondolod?
Nevet fel rekedtesen, amit elég hamar sikerül beléfojtania azzal, amit csinál, és ahogy vezeti a kamerát. Elmosolyodik a szavakon, amitől még a hideg is látványosan kirázza.
Ne is mondd… már alig bírom kivárni…
Az előzőek még mindig nem csengtek le benne, amit mi sem mutat jobban, hogy még mindig szakadozottan veszi a levegőt. Nem segít rajta az sem, ahogy látja, milyen elkényelmesedve, milyen könnyedén, és milyen határozottan kényezteti magát tovább a lány. Szavakkal próbálja átsegíteni a túlsó partra, és ha éppen kinyitná a szemeit, és rápillantana a monitorra, akkor is hasonlóan élvezetes látvány fogadhassa, mint amilyeneket hallhat.
Csak néhány nap. Néhány nap, és nem egyedül kell csinálnod. Gondolj csak erre!
Hisz ő neki is csak ez tud a fejében járni. Látja, ahogy egyre közelebb van, ahogy pillanatokon belül át fogja járni az eksztázis, és egy része még irigy is rá. Irigy, mert ugyan szavakkal segíti, mégsem ő a fő indoka annak, hogy ilyen érzésekben lesz része. Alig bírja kivárni, hogy ne csak láthassa, hanem érezhesse is, ahogy megfeszülnek az izmai a ténykedései nyomán. Mosolyogva kíséri végig az egész folyamatot, és miután vége, hagyja, hogy kicsit összeszedje magát. Nem kell sok, hogy megszólaljon, a hallottak azonban akarva-akaratlanul is elszomorítják Tommyt.
Úgy néztem ki, mint akinek nem volt jó?
Nevet fel röviden, mielőtt folytatná.
De rendben van, menj, és pihenj csak. Viszont ne ezt az éjszakát pihend ki, hanem készülj fel testileg-lelkileg a szombatira. Illetve… azon gondolkoztam, hogy találkozhatnák először a termemhez közeli szórakozóhelyen. Majd elküldöm a címet, csak nem tudom fejből. A következő pár napban pedig ne felejts el gondolkozni azon, hogy mit fogsz felvenni! Nem mintha túl sokáig maradna rajtad, de mégis…
Már többször is elmondta a lánynak, hogy pont azt tartja az egyik legjobb dolognak a szexben, ahogy a rétegek szépen-lassan lehullanak. Nyilván arra azért nem vágyik, hogy téli sífelszerelésben érkezzen a szórakozóhelyre, hanem valami olyasmiben, ami mindkettejük fantáziáját megmozgatja.
Viszont nem tartalak fel tovább. Én nekem sem ártana vennem egy újabb zuhanyt, ráadásul kimerültem a mától. Hát még az előbbiektől! Szóval álmodj szépeket! Azaz… minél piszkosabbat, és ha lehet, velem. Aztán holnap majd folytatjuk, ahol ezt abbahagytuk!
Majd a következő pillanatok egyikében, még türelmesen megvárva a másik válaszát, kijelentkezik.
Hát, nem is tudom. Talán előkészülnék arra, hogy érkezel... már ha érted, hogy mire gondolok. :p
Márpedig biztos vagyok benne, hogy érti. Annyira azért sikerült már megismernie - pontosan úgy, ahogy nekem is őt -, hogy tudja mi jár általánosságban a fejemben, ha rá gondolod vagy ha vele beszélgetek.
Milyen szomorú... :C Persze, ne érts félre, egyáltalán nem vonom kétségbe a saját képességeidet, ellenkezőleg. Hiszek abban, hogy tartogatsz még nekem meglepetéseket.
Amiket akkora kíváncsisággal várok, mint talán még soha semmit sem. Volt már pár alkalmi kapcsolatban részem, de egyik sem váltott még ki belőlem olyan érzéseket, mint amiket fitmess_97. Lehet, hogy nem vagyok normális, amiért egy, még mindig elég ismeretlen embernek engedek belátást az intimszférámba, mégis úgy érzem, hogy csak előnyöm származhat ebből az élethelyzetből.
Elégedett mosollyal az arcomon követem végig a kielégülésének teljes folyamatát, néha az elhangzó szavak mellé csempészek egy kis kéjes sóhajt vagy egy halk, mégis sokat sejtető nyögést, amint már alul magamat érintve hajtom mindkettőnket a végkifejlet felé.
Azt hiszem, hogy tehetségem van hozzá, hogy ennyire hamar teljesen kikészítselek...
Na, nem mintha szerintem nagyon bánná, legalábbis a szemmel látható élvezetének erőteljes kirobbanásából ítélve. Mielőtt még megszólalnék és tovább ingerelném az eksztázist éppen csak átélő személyt, jelzésértékűen nedvesítem be az alsó ajkamat, majd vezetem be a számba az egyik mutatóujjamat, hogy a nyelvemmel körözzek rajta egyet-kettőt, a kamerát éppen csak egy röpke pillanatra irányítva az akcióra.
Már alig várom a hétvégét, hogy ne csak lássam, hanem érezzem is, amint sikerül kielégítenem téged...
Amikor a szavai hatására és a mostmár elégedett férfiasságát látva egy-egy másodpercre lehunyom a szemeimet, szinte nemcsak látom, hanem érzem is a képernyő másik oldalán hasonló tevékenységet végző illetőt, amint fölém hajol, megérint, majd végigszántja az ujjaival az oldalamat, hogy aztán kínzó lassúsággal térjen vissza először a felső domborulataimra. Az ajkainak puhaságát, a nyelvének forróságát is érzem magamon, a mellbimbóim pedig önkéntelenül is csak még jobban elkezdenek megkeményedni, amint elképzelem, amint a fogaival aprót rájuk harap, mielőtt déliesebb vizekre evezne nem is olyan sokkal később.
Szinte rajtam, bennem. Bárcsak ne csak a képzeletem játszana kínzó játékot velem!
Akadozó, hol halk, hol pedig hangos, nyögésekbe fulladó sóhajtásokkal kísérem végig a maradék időt, amit a beszélgetőpartnerem egészít ki a felettébb érzéki leírásaival. Amikor már érzem, hogy nem is járhatnék közelebb az eksztázishoz, erőt veszek magamon és ismételten kinyitom a szemeimet, hogy a laptop másik oldalán ülő személyre pillantsak, mielőtt engedném, hogy az egész testemet elöntő orgazmus teljesen átvegye az uralmat rajtam. Hosszú másodpercekig csak pihegek utána, de a tekintetemet le nem veszem a férfiról, aki valószínűleg hasonló állapotban van most, mint amiben én.
Hát ez... minden egyes alkalommal egyre jobb, bár nem tudom te hogy vagy vele? :p Viszont, és ne hidd azt, hogy lerázni szeretnélek, de hamarosan fel kell kelnem, lassan, de biztosan hív a munka, bármennyire is szeretném most inkább kipihenni ezt a hosszú és izgalommal teli éjszakát.
Lesznek még itt meglepetések a kettejük kapcsolatában, ebben szinte biztos. Viszont Tommy még ezt is alig bírja kivárni.
Persze, mert olyan egyszerű az. És mit csinálnál abban az 5-6 órában, míg átrepülöm a kontinenst?
Nem-nem, jó lesz ez a megbeszélt szombat-vasárnapi találkájuk, addig pedig élvezzék ki a beszélgetéseiknek ezt a sajátos formáját. Bár… nem kell ennek sem megszakadnia, miután találkoztak. Ennek is megvan a maga varázsa.
Á, sajnos ez volt az utolsó bölcsessége, amit elsajátíthattam tőle. De ne aggódj semmi miatt: megvannak a magam technikái, és igen, részét képezi mindegyik testrész, amelyiket felsoroltál
Már az első barátnőjétél is rengeteget tanult Thomas, de mióta ő is aktívan, magabiztosan éli az életét, és veti bele magát az éjszakákba, elég sok minden ráragadt a kapcsolataiból, melyeket sosem fél felhasználni az azt követő partnerénél.
Aligha hiszem… hogy nehéz dolgod lenne.
Bele-belesóhajt a szavakba, mert már pusztán a gondolat is olyan számára, mint olaj a tűzre, hát még a hallottak. Túlságosan rövid az éjszaka ahhoz, hogy az összes elképzelését elmondhassa, de annyi visszafogottság, és türelem még éppen van benne, hogy ha nagy vonalakban is, de adhasson egy szép körvonalat. A saját szavai még magát Tommyt sem hagyják hidegen, és ahogy látja a másikat kikapcsolni, átadni magát az elhangzottak vizualizálásában, ő is egyre közelebb kerül a kielégüléshez. Mikor ő kezd el beszélni, kicsit vissza is tudja fogni magát, de nem sokáig.
Mint ahogy láthatod, nekem sem.
Szólal meg, ujjhegyeivel simogatva az izgalmát, ami már így is erőteljesen lüktet az élvezet közelségétől. Most a lányon van a sor, hogy hasonló szavakkal bombázza Tommyt, aki vészesen próbál ügyelni arra, hogy addig ne robbanjon, míg be nem fejezi. Lehunyt szemekkel képzel el mindent, azt, ahogy tenyerével belesimít a dús, barna hajkoronába, ahogy csípőjével és kezével rásegít a mozgásra, de mégsem véve át az irányítást. És azt is, ahogy a végét lefestette.
Jóságos… ég…
Addig próbálja kitolni, ameddig csak képes rá, de túl van már a tűréshatárán. Arra azért még ebben a feltüzelt állapotban is odafigyel, hogy az élvezetének bizonyítéka semmi olyanra ne kerülhessen, mint a laptopja, a telefonja, vagy akárhova, ahonnan nehezen jönne ki. Ez többé-kevésbé sikerül is. Felsóhajtva feszül meg a teste, szabad kezével megkapaszkodik a mosdókagylóban, miközben a másik ujjai szorosan ölelik körbe a lüktető férfiasságát, ahogy kiengedi magából az elmúlt percek okozta, határozottan jó értelemben vett feszültségét. Pár pillanatig veszi csak le a tekintetét a monitorra, de aztán újra ráemeli, hogy láthassa, amint a másik fél is hasonlóan hajtja tovább magát a kielégülés felé.
Gyerünk, szexim, gyerünk, csak gondolj arra, hogy a hátadra fektetlek, szétnyitom a lábaidat, és rögtön közéjük is férkőzök… ezzel.
Ekkor újra végisimít az izgalmán, akármennyire is érzékenyen érinti most.
Gondolj csak arra, ahogy a feneked alá teszek egy párnát, ahogy belemarok a csípődbe, ahogy újra és újra elmerülök benned, miközben az ujjaim is szüntelenül mozognak rajtad...
Azon is csodálkozik, hogy még beszélni képes, nemhogy ilyesmiket mondani. Nem érdekli a rendetlenség, amit maga mögött - azaz előtt, és alatt - hagyott, most az a célja, hogy a másiknak is legalább olyan felemelő érzésben lehessen része, mint amilyenben neki volt pillanatokkal korábban.
Hát, szerintem már azért elég sok olyat megosztottunk egymással, amit lehet elsősorban a személyes találkozásra kellett volna tartogatnunk...
Gondolok kimondottan arra, hogy már az első pár beszélgetésünk is elég gyorsan olyan fordulatot vett, amit szerintem egyikünk sem tudott az elején elképzelni, legalábbis behatárolható időn belül biztos, hogy nem. Aztán ki tudja, lehet, hogy valóban nem véletlen, hogy erre a kaliberű tevékenységre futott ki az egész chates mizéria. De igazából teljesen lényegtelen, mert nem hiszem, hogy bármelyikünk is megbánta volna, hogy az erotika felé kanyarodtunk a szokásos kedvenc étel-ital kombináció kérdésköre helyett.
Milyen kis vicces ma valaki! :d Tudod, nem lenne szükségem semmilyen segédeszközre sem, ha most felszállnál az első repülőgépre és elrepülnél hozzám...
Persze, tudom, hogy lényegében még ismeretlen emberek vagyunk egymás számára és szombat-vasárnapig azok is maradunk, de nem tiltakoznék ellene, ha már hajnalban megjelenne a lakásomban mellettem és maradna egy-két órára, hogy mostmár ne csak egy chates beszélgetés keretein belül valósítsuk meg az egymással kapcsolatos, elég egyértelmű elképzeléseinket.
Okos ember a nagyapád, az már egyszer biztos. És esetleg tanultál még más fontos dolgot is tőle? :p Ó, csak arra, hogy az agyam helyett a testem vette át az irányítást felettem, ami pedig téged akar már jó ideje. Az ajkaidat, a nyelvedet, a kézfejeidet és minden olyan testrészedet, amit fel tudnál használni a kényeztetésem érdekében. Szorul ez még ennél részletesebb magyarázatra?
Pár nap... Valóban, már szinte csak egy leheletnyi idő választ el minket egymástól és attól, hogy végre-valahára találkozzunk személyesen is, mégis olyan soknak tűnik még szombat délutánig várni, hogy kezdem úgy érezni, mindjárt bele is őrülök. Főként azután, hogy a beszélgetőpartnerem az utolsó bekezdéséhez hasonló üzenetekkel bombáz.
Azt hiszem, hogy hétvégén már, ha szeretnél sem menekülhetnél meg ettől a bizonyos mozdulatsortól. Még egy minimális kis esélyt sem adnék rá, hogy ne kerekedhessek szinte azonnal föléd és vehessem birtokba a tested legérzékenyebb tagját, amit aztán a végkimerülésig, egészen addig megállás nélkül hajtanék, amíg már gondolkodás nélkül robbannál fel teljes erődből alattam. :p
A szavak, amik a kettőnk torkából törnek fel és elkeverednek egymással, már akarva-akaratlanul is a kielégülés felé hajtanak bennünket és hallva, illetve látva a kidolgozott testen megfeszülő izmok és a rajtuk dolgozó kéz munkáját, egyre kevésbé vagyok már képes uralkodni magamon.
Abban biztos lehetsz, hogy így lenne. Egészen addig ki sem engednélek az ajkaim vagy éppen a kezeim közül, amíg már nem könyörögnél a megváltásért. Bár, lehet, hogy utána sem, inkább csak minden erőmmel azon lennék, hogy elérjem, felrobbanj miattam, bennem...
Hasonló sóhajtással válaszolok a kellően hosszú és izgató leírásra, amit a kérésemre megoszt velem a szemben ülő fél, és lehunyt szemekkel, már-már túlságosan is valóságos képet festve magam elé képzelem el, amint az ajkai végigcsókolják az egész testemet, a felsorolt domborulatoknál jócskán elidőzve, majd a türelmemet végérvényesen elvéve tőlem a direkt kínzó lassúsággal, a hajtincseibe markolva határozott, mégis szaggatott mozdulattal irányítom a fejét a két, kocsonyaként remegő combom közé.
Pontosan úgy, mintha életem legnagyobb kínszenvedését élném át éppen. Fogalmad sincs róla, hogy milyen hatással vagy rám most, hogy szinte már fizikai fájdalommal jár a lüktetés, amit a szavaid idéznek elő bennem. Minden egyes kép beleéget a retinámba, csak azt látom magam előtt, ahogy nemcsak meséled, de meg is valósítasz minden egyes részletet, szóval... Nekem már nem kell túlságosan sok idő ahhoz, hogy a mai éjszaka is hasonló véget érjen, mint a múltkori.
A tekintetem, amint kinyitom a szemeimet, ismételten a láthatóan hamar megkeményedett tagjára siklik és büszke mosollyal az arcomon veszem tudomásul, hogy még mindig ugyanolyan hatással vagyunk egymásra, mint a beszélgetésünk kezdetén.
Most a legszívesebben azonnal átvenném az ujjaid feladatát. Először a kezeimmel kényeztetnélek, miközben a szemedbe nézve várnám, hogy feltörjenek belőled az első sóhajok, majd azok hallattán váltanék még veled egy rövid, de annál szenvedélyesebb csókot, hogy a még nedves ajkaimmal fonódjak a lábaid közé. Később, amint már érzékelni kezdem, hogy nem jársz messze a kielégülés bekövetkezésétől, kötelező jelleggel pillantanék ismételten az íriszeidbe és kaján mosollyal az arcomon továbbra is azon munkálkodnék, hogy végre megpecsételhesd az arcomat a téged érő eksztázis pillanatában.
Na-na! Lőjünk le minden poént már előre? Akkor mi marad a találkozásra?
Vagy a későbbiekre, ha esetleg ebből valami maradandó fog kialakulni. Abban szinte biztos, hogy rövid ideig képesek lennének megtartani egymást, de hogy hosszabb távon? Az még nagyon kérdéses, hisz úgy igazán csak a hétvégén kezdhetik majd el megismerni egymást. Egy biztos: a szexszel nem lesz gondjuk.
Bizseregni? Na szép, itt beszélgetünk még, megalapozzuk az estét, és a hétvégét, te meg máris a vibrátorodért nyúlsz!
Nem így értette, tudja, de túlságosan magas labda volt ahhoz, hogy ne csapja le.
Túlzás a fenéket! A nagyapám ősi bölcsessége szerint, ha kifolyik a tenyeredből a lány melle, az már bőségesen pazarlás. Valóban? És mégis mire alapoztad ezt a gyanúdat?
Nem mintha ez igaz lenne, mármint a nagyapjára vonatkozó rész, hisz soha nem is ismerte őt. Egy barátjától hallotta, aki viszont tényleg az ő papájától. Annyira tetszett neki, hogy azóta is használja, ha egy lány a normális, vagy annál talán kisebb melleire panaszkodik. Általában szeretni szokták, szóval csak nem lehet annyira rossz szöveg. A nagymellű, és arra panaszkodó lányok esetére még nem sikerült ilyen rövid, és frappáns szöveget elhallania.
Helyes-helyes. Csak pár napot bírj még ki, és én is ugyanilyen, vagy még nagyobb szeretettel fogom őket a markaim közé venni. Talán éppen akkor, mikor te rajtam mozgatod megállás azt az elképesztő testedet, és szorgosnak ígérkező csípődet
Már a gondolatba is beleborzong. Így, hogy már ilyen közel van a várva vált találkozás, egyre türelmetlenebbé válik. Eddig még megelégedett azzal is, hogy szóval segítették egymást egy olyan állapotba, aminél már egyikük sem bírta ki, hogy ne nyúljon magához, most viszont úgy érzi, még ha nem is tetszik neki a lány, akkor is el akar merülni az este nyújtotta lehetőségekben. Túl régen volt már mással, és elmondhatatlanul hiányzik már neki az intimitás.
Ohó! Tudod, hogy szeretem az ilyesfajta meglepetéseket!
Mindig azt hiszi, hogy nem tud már hova fokozódnia az izgalma, de csak sikerül újra és újra meglepnie magát a lány ténykedéseinek köszönhetően.
Ahogy megszólal, reméli, hogy a másik is inkább amellett dönt, hogy a kezeik-ujjaik fontosabb cselekedetekre vannak ítélve, és a késő esti pötyögésük helyett inkább más módon próbálják tovább tüzelni egymást. Nem láthatja az arcát a lány, de elmosolyodik a hangon, ami már sokszor juttatta el a csúcsra, hát még azon, amit mond.
Remélem nem lennél mohó, és végig is segítenél a… számításaim szerint nem túl hosszúnak ígérkező utamon. Utána úgyis rengeteg időnk lenne még másra. A hálám nem maradna el.
Beszél, de a tekintete, és a gondolatai máshol járnak, ahogy a monitort figyeli. Felsóhajt, ahol végre újra a szeme elé tárulkozik a lány legérzékenyebb pontja, és ahogy magára simít.
Az biztos, hogy én ennyire sebtében nem vágnék bele. Először azoknál a húsos, csókolni való ajkaknál kezdeném, amiről kész kínzás lenne leszakadnom. Aztán jön az a csodás nyakad, a mellkasod, és azok a gyönyörű formák, amiket olyan sokáig rejtegettél. Kíváncsian megnézném, hogy vajon hogyan reagálnak arra, ha beléjük csókolok, ha beléjük szívok, ha elkezdek az ujjbegyeimmel incselkedni velük
Csupán annyira áll meg, hogy felsóhajtson, és megköszörülje a torkát, mert ahogy ő épp az elképzeléseit festi le, a keze időközben neki is szorgosan dolgozik fel-alá, hogy a felgyülemlett feszültséget mihamarabb, de ne túlságosan korán adhassa ki magából.
Hmmm… Utána a hasad jönne, a combjaid, és egészen addig fedezném fel a testedet, míg szinte már szétvet téged a vágy, hogy az ujjaid helyére is elérjek, oda, ahhoz az étvágygerjesztő testrészedhez, aminél másra sem vágyok már, csak hogy belekóstolhassak, és megismerkedhessek vele. De nem csak a nyelvemmel, vagy a számmal, hanem az ujjaimmal is hasonló mozgásokat kezdeményeznék, mint te. Eggyel… kettővel… aztán annyival, amennyit csak kívánsz
Szándékosan beszél szinte körmondatokban, ráadásul kellően lassan, kiegyensúlyozottan, hogy ezzel is azt érhesse el, hogy vele együtt a lány is minél hamarabb olyan állapotba kerüljön, ahonnan már csak egy szellőre van szükség, hogy átlépjék azt a képzeletbeli határt, ami az élvezetükben gátolja. Az utolsó szavai közben nagy, incselkedő mosoly kúszik az ajkaira, ami sajnos továbbra sem látszik a kamera beállítása miatt, de talán nem is baj. Fogja ő eleget látni majd szombattól kezdve.
Szóval ez… hogyan hangzik? Ne legyél rest, ha tudok még valamiben segíteni, oszd csak meg velem!
Végtére is a beszélgetés által megismert énjén kívül még nem igazán ismerem, hogy milyen rejtett vagy kevésbé titkolt jellemvonásai lehetnek, szóval a hétvégi találkozás már ilyen szempontból is érdekesnek ígérkezik. Pláne, hogy egyre jobban vágyok arra, hogy teljesen megismerhessem a fitmess_97 néven futó testhez tartozó arcot és személyt.
Hát, talán nem lesz annyira meglepő a számodra, de én csak arra gondoltam a takaró alatt aznap éjszaka, hogy milyen jó lenne, ha végre-valahára te is mellettem lennél, hozzám érnél, végigcsókolnád az egész testemet, aztán teljesen birtokba is vennél, minden szempontból... Csak sajnos ez még akkor és ott nem valósulhatott meg. Viszont szombaton és vasárnap... Már csak a gondolattól is bizseregni kezd a hasam... meg a lábaim köze is. :p
Az ezután érkező üzenet viszont már nemcsak a testemre van hatással, hanem a szívemre is. Kicsit talán a kelleténél is jobban megérint, hogy pont az én domborulataimat tartja a világ legszebb idomainak, ami alapján már előre azt is meg merem kockáztatni, hogy valamilyen szinten, és most nemcsak a testi részre gondolok, elkezdett már kötődni hozzám. Ami egyszerre boldogít és rémiszt meg. De ezt a fajta gondolkodást egyelőre inkább elengedem és a jelen pillanatra fókuszálok helyette.
Azért ez túlzás! : ) De értékelem a gesztust és a vele együtt járó bókot és hétvégén meg is kapod majd érte a jutalmadat. Talán pont a már említett vágyadat elősegítve vele... Szóval, készítsd csak elő-fel azt a szorgalmas nyelvedet, mert elég erős a gyanúm arra vonatkozóan, hogy nemcsak a melleimnek lesz rá szükségük... :p
Jelzésértékűen, a gyengéd és erőteljes mozdulat közötti állapotban markolok rá két kezemmel a már említett formákra, pár hosszúnak tűnő másodpercig simogatom, masszírozom azokat, mielőtt ismételten a számítógéphez fordulnék.
Látod, nagy szükségem van rád nekem is... meg hát azért nekik is. :p
Még egy lágy, de a mikrofonban azért hallható nevetést is hallatok a szöveg mellé, az éppen folyamatban lévő kacérkodást elősegítve vele.
Azt mondod? És mi van akkor, ha most mégiscsak tévedsz ebben? Ha éppen arra készülök, hogy meglepjelek egy kis fordulattal?
Amíg az éppen zajló önálló műsort nézem, az egyik kézfejem ujjaival a mondatokat pötyögöm a chatablakba, addig a másikkal szinte észrevétlenül megszabadítom magam a rajtam lévő utolsó ruhadarabtól is, majd amint az enterrel elküldöm az utolsó kérdést is, a mutatóujjamra húzva a tanga egyik oldali pántját, megpörgetem a webkamera előtt a csipkeanyagot.
A mély, karakán hangtól egy vágytól átitatott sóhaj szakad fel belőlem és pár másodperc gondolkodás után már én sem a billentyűzettel foglalom le magam. Inkább az internet másik oldalán helyet foglaló illetőt nézem, a tekintetem pedig éhesen siklik le az éppen általa kényeztetett férfiasságára. Megnyalom az alsó ajkamat, mielőtt válaszolnék a feltett kérdésére.
Biztos vagyok benne, hogy neked is van egy-két megoldás a tarsolyodban. De talán a leginkább azzal tudnál segíteni nekem, ha elmesélnéd mondjuk, hogy pontosan mit is csinálnál velem, ha most ott állnék előtted, melletted. : p Kezdetnek, az én részemről az már egyszer biztos, hogy köszönésképpen leguggolnék eléd és először a kezeimmel, majd az ajkaimmal is elkezdeném kényeztetni azt a szép példányt, amire már egyre jobban kezd fájni a fogam.
Az utolsó mondatoknál, miközben kéjes hangon, szinte elsuttogom az egyértelmű szavakat a mikrofon előtt, a képet először az ajkaimra irányítom, egy ujjamat benedvesítve a nyelvemmel, majd végigkövetem az útját a kamerával egészen a hasam legaljáig, ahol a kívánt válasz megkapásáig végigszántom a bőrfelületet a legérzékenyebb pontomig elérve.
Klisés vagy sem, ha erre vágyik a szépség, akkor erre vágyik! Csak a végén nehogy a legrosszabbat hozd ki belőlem!
Nem mintha ettől tartana. Lehet, hogy most nagy a szája, és még nagyobb a mellénye, de alapvetően nem ilyen Tommy. Ő nem tud egy bunkó, mások érzéseire fittyet hányó, ellenszenves ember lenni. Egyszerűen nem ilyen neveltetést kapott.
Ó, valóban? És mégis milyen gondolatok voltak ezek? Hadd tudjak miből kiindulni
Aligha szorul megmagyarázásra, viszont ez is a kis játékuk részét képezi. Úgy érzi, minél inkább belelát ennek a lánynak a fejébe, annál felejthetetlenebb estében lehet részük, ha végre elérkezik az a várva várt hétvége.
Hogy mit? Hát eltakarja a világ legszebb idomait, mi mást!
Nem szokása másokat az alapján megítélni, hogy az illetően milyen alkata van, vagy mekkora mérete, számára ez a legutolsó szempont. De, mint ahogy mindenkinek, neki is van egy preferenciája – a drága queenC-nek pedig pont a számára leginkább kedvelt formái vannak. Se nem túl nagy, se nem túl kicsi, és már szinte ki sem tudja várni, hogy végre meg is érinthesse őket.
Na látod, máris mennyivel jobb! Meg rosszabb is, mert másra sem tudok már gondolni, mint arra, hogy végre a számba vehessem őket…
Az önmegtartóztatása egyre és egyre lentebb esik, és tudja, hogy az incselkedést is már csak véges ideig fogja tudni végezni.
Zavar hát, de túl jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam, az még nem most fog lekerülni. Vagy talán tévedek?
A választ azonban nem várja meg, rögtön belekezd a röpke, kibővített magánműsorának folytatásába. Nem tart sokáig, sőt, kifejezetten hamar végez vele, azt viszont örömmel fogadja, hogy közben látja, a másik is mihez kezdett magával. Eleget tesz végül a kérésnek, és most már nem próbálja titkolni a vágyát, teljes egészében fordul meg, és lép közelebb a laptophoz.
És mondd csak, mégis milyenfajta segítséggel szolgálhatok itt neked, egy távoli hotelszobában?
Nem vesződik azzal, hogy a klaviatúrához hajoljon, egyszerűen csak beleszól. Nem először a két hónap alatt, és valószínűleg nem is utoljára, de ez is csak azt mutatja, hogy kezd egyre türelmetlenebbé válni. Miközben a választ várja, nem távolodik el túlságosan, csak annyira, hogy a megfelelő pontok tekintélyes látványban maradhassanak, kezével közben a combja tetején simít végig, fel a hasáig, és oda-vissza ujjhegyeivel az izgalmán. Fogalma sincs, mitől ilyen jéghideg a keze, de az egész testében jóleső bizsergetés szalad végig az érintés nyomán. Most már határozottan ő van alulöltözve, szóval az a minimum, amit elvár a másiktól, hogy végre ő se fedje tovább magát, tárulkozzon csak ki előtte legalább annyira, mint amennyire Thomas tette.
Túlságosan is klisés lenne, ha most azt mondanám, hogy a rossz fiúkra azért csak jobban gerjedek, ugye? :d
Mert kár lenne tagadni, hogy ez tényleg így van. Mindig is, már tinédzserként is jobban érdeklődtem az úgynevezett rossz oldal iránt, akadt is miatta egy-két problémám...
Nem állítom, hogy nem így volt, de... azért kellően szomorú volt a tény, hogy egyedül csak magamra hagyatkozhattam és nem feküdt mellettem vagy inkább rajtam az a fél, aki miatt ilyen feltüzelt állapotba kerültem. Az írás meg akkor és ott eszembe sem jutott, sajnos. Egészen más gondolat járt a fejemben, mialatt a kielégülés felé haladtam...
Ahogyan most is, amikor a lassan már megszokottá váló élő szereplős műsort követem figyelemmel. Arról nem is beszélve, hogy amikor meglátom a világ éppen másik felén, az alsónadrágján máris a kezével tevékenykedő férfit, önkéntelenül is felsóhajtok. Mégis leállok egy pillanatra, mielőtt bármi további dolog kezdetét vehetné.
Megint nem bírsz magaddal... Mit ártott neked ez a szerencsétlen ruhadarab, hogy ennyire szeretnél megszabadulni tőle?
Somolyogva emelem fel közvetlen a webkamera elé a melltartót, majd miután a mögöttem lévő ágyra hajítom, engedek a kérésének és úgy helyezkedek el a széken, hogy teljes egészében láthassa a mostmár meztelen halmokat.
Nos, mostmár elégedett vagy? Vagy esetleg zavar még valami? Mondjuk, a felsőrészhez tartozó alsó?
Viszont attól még nem szabadulok meg, ellenkezőleg. Amíg ismételten kapok egy kis kedvcsináló mozdulatsort az élő videóban megjelenő személytől, kicsit távolabb húzódok az asztaltól és a laptoptól, hogy ő is jól láthassa miben is kezdek el tevékenykedni. A lábaimat felhúzom magam mellé a szék lapjára, majd két ujjammal végigsimítok a csipkés anyag vonalán, többször is megismételve a mozdulatot.
Felőlem maradhatsz ott is, de... véletlen nem akarsz egy kicsit közelebb jönni? Talán szükségem lenne egy kis, másfajta segítségre is tőled.
Az enter lenyomása után pedig jelzésértékűen haladok el már a fehérnemű oldalán belül is, mielőtt visszatérnék az anyag külső felére.
Nos, az attól függ, hogy akkor és ott téged melyik fog jobban imponálni. Bár, hogy pár feles mit hoz majd ki belőlem, azt még én sem tudom megjósolni
Ó, dehogynem tudja ő! Még jobban elengedi magát tőle. Bár nem pont erre vágynak most mindketten?
Hmm… meglátjuk, mit sikerül még kihozni ebből az információból!
Hihető, vagy sem, régen egyébként elég konzervatív volt Tommy, ami a szexualitást illette. Inkább volt a megszokottak rabja, és nem szívesen próbált ki új dolgokat. Mióta edzésbe hozta magát, és ezzel a saját önbizalmát is a többszörösére emelte, sokkal gördülékenyebben áll mindenhez. Anno, 18 éves korában egy ilyesfajta beszélgetést, egy ilyesfajta kapcsolatot, mint ami a monitor túloldalán lévővel folytat, még csak elképzelni sem mert volna. Erre tessék!
Szerintem a „köszönöm” szót keresed. Biztosra veszem, hogy utána békésen, és kielégülten aludtad végig az éjszakát, nem így volt? Egyébként mertem remélni, hogy valami ilyesfajta élvezetes programot sikerült kicsalnom belőled az éjszakára De egyébként nyugodtan írhattál volna, mert szívesen végignéztem volna Még akár be is csatlakozhattam volna!
Nem mintha ezzel bármi újat tudtak volna mutatni a másiknak, de manapság már nem is ez a céljuk, csupán a felgyülemlett vágyak levezetése.
Többek között, igen.
De mivel látja, hogy már fel is pattant, és nem várja meg, mit válaszol Tommy, egyelőre nem ír ennél többet, csak élvezettel figyeli a látottakat. Ő nem bír magával, már a korábbi látvány is annyira feltüzelte, hogy nehéz volt megállnia, hogy ne érjen magához, most viszont egyenesen lehetetlen. Egyelőre csak a szerencsére nyúlékony anyagú ruhadarabon keresztül teszi ezt, de már épp komolyabbra venné a témát, mikor… vége szakad.
Valamitőőől? Hát én rajtam már felül nincs semmi, te viszont még mindig takargatod magad! Engedd csak le a kezeidet, hadd lássam, mit rejtegetsz! Akkor leszünk csak egálban. Utána beszélhetünk az üzlet további részleteiről!
És hogy tovább sugallja, tervezi betartani a szavait, újra bekapcsolja a kamerát, és a nadrágja szélébe akasztja az ujjait, de egészen addig nem lép semmit semmit, míg a másik nem enged a követeléseiből. Nem kell túl szemfülesnek lennie, hogy láthassa, mit váltott ki belőle az iménti műsora. Akár megteszi, akár nem, újra gépelni kezd, mielőtt ő maga bármit tenne. A kamerához már nem nyúl, nem tervezi kikapcsolni az elkövetkezőkben.
De ha már a kérdésedre nem vártad meg a választ, tudod mivel lennél csak igazán szolgálatomra? Szívesen megnézném, hogy pontosan mit is csináltál tegnap, miután a kis műsorom után elköszöntünk egymástól De ha esetleg ez segít feleleveníteni…
Aztán ellépve a géptől hátat fordít neki, és kibújik a maradék ruhájából is. De tovább incselkedik, továbbra sem mutat meg mindent magából, csupán a lába, a feneke, és a hátának izmait feszegeti tovább a lánynak, még néhány helyzetben. Figyelmet felkeltően pózol, de egyébként kifejezetten igényesen, kulturáltan. Mindeközben a fejével, amennyire csak a lehetőségek engedik, próbál hátrafelé tekinteni a gép felé, hogy vajon sikerül-e végre az egyről a kettőre jutniuk.
Azt egy szóval sem mondtam... : O Hát, te aztán tényleg rendkívül értesz a hízelgéshez, édes. Ugyanakkor kíváncsian várom, hogy a találkozáskor melyik oldalad nyeri majd el az irányítást a másiktól: a kedves szomszédsrác vagy pedig az izmos macsó?
A találkozás pár nappal később való tényleges bekövetkezése pedig csak még inkább megbizserget, a libabőr csak a gondolatára is végigszalad az egész testemen. Hát még akkor, amikor fitmess_97 is elkezdi velem megosztani a combommal kapcsolatos kis tervét. Viszont még ennek ellenére sem tudom megállni, hogy ne játsszak el egy kicsit vele...
Mert megállapodtunk valamiben? Nem nagyon rémlik... :p
De aztán, még mielőtt válaszolni tudna, folytatom is a szöveget.
De talán annyit még elárulhatok, hogy szeretem, ha egy kicsit... hogy is mondjam? Erőteljesebb és határozottabb a partnerem ágybeli technikája, ha érted, hogy pontosan mire is gondolok...
És valószínűleg érteni fogja. De, ha mégsem, akkor majd a következő üzenetben hozzáteszem, hogy az intimitásban eddig nem igen volt ellenemre az erőszak - természetesen józan határokon belüli - megnyilvánulása, sőt kimondottan élveztem az olyanfajta együttlétek megvalósulását. Ezt pedig talán tényleg nem árt, ha ő is megtudja, hogy érdemben fel tudjon majd készülni a szombat-vasárnapra.
Ó, hogy arra a műsorra gondolsz, ami után a legkevésbé sem tudtam elaludni? Hát, utólag is köszönöm szépen, eltartott egy ideig, amíg úgyahogy, de rendbe hoztam magam...
De ez, persze, egyáltalán nem panaszkodás, ellenkezőleg.
Ha tudni akarod, még egy darabig kényeztettem magam azután, hogy elköszöntél tőlem. :p
És valószínűleg a mai este sem fog majd másként zárulni, legalábbis a pár perces néma csend az utolsó üzenet után erre enged következtetni. Nem is tévedek: ahogy a webkamera képe megjelenik a laptopom képernyőjén és meglátom a tökéletesen kidolgozott testet, majd a zene dallamát, már tudom, hogy pár másodperc múlva már elég nagy bajban leszek, ha nem akarok már azonnal a lábaim közé nyúlni... Szó nélkül nézem végig a műsort, ami ugyan csak pár percig tart, de bőven elég arra, hogy az ujjaim önkéntelenül is elinduljanak a nyakamtól lefelé a combom irányába. Viszont pont a további előjátékra legmegfelelőbb pillanatnál szakad meg az élő adás, én pedig nem is lehetnék csalódottabb... de kellően izgatott is.
Ó, te szerencsétlen, fáradt és dolgos férfiú... : ( Tulajdonképpen mit szeretnél tőlem, mivel legyek a szolgálatodra? Esetleg mutassam meg én is, hogy mennyire idétlenül vonaglok egy ízig-vérig spanyol zenére?
Azzal a lendülettel, a válaszát meg sem várva a mobiltelefonomon elindítok egy erőteljesen fenékrázós ritmusú zeneszámot, majd felállok és kicsit eltávolodva az asztaltól, először háttal kezdek el már-már kínzóan lassan táncolni, majd, amikor a szám is határozottabb ütemre vált, megfordulok és mindkét kezemmel végigkövetem a testem vonalát, annak domborulatait, hogy aztán egy olyan kaján mosollyal, amit csak én érzek, az internet másik oldalán tartózkodó személy pedig nem láthatta, elkezdem lecsúsztatni a melltartóm pántját az egyik vállamról, mielőtt visszaülnék a képernyő elé.
Szeretnéd, ha folytatnám?
A kérdés elküldése után kibújok az egyik pánt alól, majd a választól függően csúsztatom a másik ujjamat is az anyag alá.
De csak, ha velem együtt te is megszabadulsz valamitől...
Nyúlok hátra a csathoz, kikapcsolom és márcsak a kezemmel tartom magam előtt.
Miért, az talán olyannyira ellenedre lenne? És hogyne szeretnék találkozni! Már két hónapja másra sem vágyok, csak hogy az elméletet átültethessük gyakorlatba!
Vagy ha nem is pont két hónapja, de másfél biztos van már az, hisz tegyük hozzá, az első beszélgetéseik még abszolút nem voltak a mostanihoz hasonlóak. Az szépen-lassan kialakult. Először csak fehérneműs képekkel, utána azok nélkül, de még takarva, végül már a takarás is elmaradt. Hogy melyikük kezdte, arra már nem is emlékszik Tommy.
A részletekre szerintem majd később, holnap-holnapután még visszatérünk, addig legalább én is látom, hogy alakulnak a dolgaim
Bár magukat ismerve, nem fogják tudni kivárni a holnapot, és már a mai feltüzelt állapotukban döntenek egy helyszínről, és időpontról.
Hé! Nem ez volt az alku! Szépen tessék csak leírni azt, amiben megállapodtunk! Ígérem, jó fiú leszek, és megpróbálom türtőztetni magamat a hétvégéig! Akkor majd lehetek rossz is, attól függően, hogy mik is azok az egyedi kívánságok
A légzése, és a szívverése már így is érezhetően emelkedett, pedig a mai este éppen csak kezdetét vette, és még csak kóstolgatják egymást. Ez eleinte szavakkal történik, de máris szintet lépnek azzal, amit a másik oldal tesz.
Nem érdemlem meg? Miért nem érdemlem? Hát tegnap olyan műsort kaptál tőlem, ami után a tapsot tudom, hogy csak azért nem hallottam, mert épp nem volt se a mikrofonod, se a kamerád bekapcsolva!
De ekkor már a vadító fehérneműbe bújtatott test köszön vissza rá. Mély levegőt vesz, főleg ahogy a következő üzenet beérkezik.
Kegyetlen vagy, ugye tudod? De legyen! Kérek egy pár perc türelmet…
Aztán feláll a laptoppal, és átviszi a hotelszobájának a zuhanyzójába. Ez a hely már világosabb, de szerencsére közel sem vakítóan. Azzal pedig tisztában van, hogy miként kell fordítani a kamerát, hogy a megfelelő szögben essen rá a lámpa fénye. Egyszerű póló, egy belebújós pulcsi, és térdnadrág van rajta egyelőre, amolyan otthoni, egy-két mérettel nagyobb kiszerelésben mindhárom. Egy-két perc gyors, a felsőtestét átmozgató edzést végez, minél nagyobb súlyokkal, amikre máskor még éppen csak ránézni szokott, de teljes edzést végezni nem. Célja, hogy minél jobban feszüljenek az izmai, kipattanjanak a vénái, és egy általánosságban szebb látványt nyújthasson.
Remélem ez elnyeri a tetszésedet!
Végül ő maga is bekapcsolja a kameráját, és gondosan odafigyel arra, hogy csak olyan távolságra menjen hátrébb, ami maximum a nyaka tetejéig, talán az állkapcsa aljáig ér. Elindít egy zenét, és az első ötven másodpercben még éppen csak a felsőjeitől szabadul meg, ahogy viszont beindul a zene, már a jól ismert, testépítő show-kban elnézett pózokba vágja magát, mind-mind külön izomcsoportot mutatva be a képernyő másik oldalán lévőnek. Miután a számnak vége, ő tovább folytatja egy következőre, végezetül pedig a nadrágját-boxerét kezdi el egyszerre lentebb húzni, de a várt pontnál megáll. Visszasétál a laptophoz, és gépelni kezd.
Most viszont én is kérek valamit. Már így is túl sokat dolgoztam az elmúlt két napban, te pedig le vagy maradva Ígérem, meghálálom én még ezt, csak kerülj a kezeim közé
Lassan kezdem azt hinni, hogy már az utcán képes leszel lerohanni és magad alá rántani, amikor megérkezem majd hozzád. Szombaton kora délután még dolgozok, de talán tudok úgy végezni, hogy már az este találkozhassunk egymással. Ha tényleg szeretnéd...
A válaszban egyáltalán nem kételkedek, hiszen már hónapok óta szinte nap mint nap szóba kerül az a bizonyos találkozó.
Most, hogy jobban belegondoltam, nagyon messze van még az a szombat-vasárnap. Ilyen finomságot írsz éppen és legyek képes kibírni a hét végéig? Á, lehetetlen vállalkozás... : ( Pláne, hogy már szinte magamon érzem a kezeidet, az ajkaidat... és főként a nyelvedet. Viszont az egyedi kívánságaimat talán jobb lesz, ha személyesen árulom majd el neked. Nem vagyok benne biztos, hogy tudnád így az interneten keresztül kezelni és ne akarnál utána rögtön átugrani a lakásomra. :p
Nehezemre is esik egy kis incselkedés után kikapcsolni a webkamerámat, viszont úgy látszik, hogy a város másik felén szintén a számítógépe előtt ülő személy sem tolerálja túlzottan.
Nem, szerintem minden rendben van az internetkapcsolatommal. Arra nem gondoltál, hogy talán csak nem érdemelted még ki eléggé, hogy ingyen műsort nyújtsak neked? :p Csak viccelek, természetesen...
És az utolsó mondat után mosolyogva nyomok rá ismételten a webkamera engedélyezésére.
Hát, nem is tudom... Mire lennél képes, hogy az este maradékában figyelemmel kísérhesd a neked annyira tetsző fehérneműbe bújtatott testemet? Talán, ha te is mutatnál nekem valamit, lehet, hogy én is sokkal nagyvonalúbb lennék, khm... : O
A kézfejemet pedig jelzésértékűen csúsztatom végig ismételten minden egyes domborulatomon.
Illetve a későbbiekben, ha továbbra is tetszeni fog mindkettejüknek, amit látnak, vagy tapasztalnak a másikból. Fura izgatottság tölti el a találkozás gondolatát fontolgatva. Egyszerre vágyik rá, és egyszerre gondolja azt, hogy talán ezzel majd el fog veszni az a báj, az a varázs, amit ez a távolság hozott ki mindkettejükből.
Vasárnap? Benne vagyok! (És remélhetőleg nem csak a találkában leszek benne ) De ha a vasárnapod teljesen szabad, mit szólsz ahhoz, hogy már a szombat estét is közösen töltsük? Elmehetünk akár szórakozni is valahova.
Elmosolyodik a képernyőn olvasható tettetett értetlenségen. Nem kertel, ha tudni akarja, hát tessék, megtudja!
Mire-mire! Hát vajon mire? Hogy megszabadítalak minden útban lévő ruhaneműtől, és befészkelem magamat a lábad közé, hogy kellően megismerkedhessek veled ott is. De hosszú út fog még addig vezetni, mire elérek erre a pontra. Vannak más területek is, amiket előtte fel akarok közvetlen közelről fedezni. De ha vannak speciális igényeid, oszd csak meg velem nyugodtan, és meglátjuk, hogy mit hozunk ki a kettőnk ötleteiből
Már pusztán attól izgalomba jön, hogy mindaz amiről beszélnek, azok nem sokára valósággá is fognak válni. Kész őrületnek érzi, hogy ez a pont is elérkezett végre.
Történt szerintem valami a neteddel, valahogy a legjobb pontnál kapcsolt ki
Vicceskedik, de a látott képek túlságosan lázba hozták, hogy szó nélkül el tudjon menni mellette. Bár az emotikon, amit küldött, az is elég árulkodó.
Szavakba nem tudnám önteni, hogy mennyire tetszik ez a szett, határozottan jó választás volt! Ha esetleg van még egyéb szerzeményed a mai napról, azokat se rejtegesd ám! Bár... azt is szívesen látnám megint, hogy alattuk mi van, már kezdenek berozsdásodni az emlékeim, hétvégéig pedig aligha fogom tudni kivárni. Szóval, szexim, mit kell tennem, hogy... Egy hosszabb, és sokkal többet mutató kamerás műsorban lehessen részem?
Nem kell atomtudósnak lenni, hogy ennyi üzenetből is sejteni lehessen, mit váltottak ki belőle az elmúlt percek.
Önkéntelenül is felnevetek, amikor a titok lehetősége felmerül benne, hiszen pont előtte nem kell ezen aggódnom, mert amióta csak ismerem úgymond, szó szerint mindent megosztok vele az életem összes pillanatáról - a múlttal kapcsolatos alkalmak kivételével.
Ez most inkább ígéret vagy fenyegetés? : D
A hétvégével kapcsolatban gyorsan elgondolkozok és listaszerűen lefuttatok a fejemben minden egyes találkozót, amit a klienseimmel már előre lebeszéltem, mielőtt hirtelen elhatározásból felajánlanék egy olyan időpontot a férfinak, ami nekem mégse lenne megfelelő.
Szóval már most osztozkodnom kell rajtad mással is? :c Amúgy viccet félretéve, vasárnap egész nap ráérek, ha tényleg szeretnél találkozni velem.
Mielőtt pedig az enterre nyomva elküldeném a felajánlást, veszek egy nagy levegőt, mert amint kezd a személyes találkozó egyre valóságosabbá válni, a kíváncsiság mellett egy kis egészséges félsz is kezd eluralkodni rajtam. De egészen gyorsan túl is lendülök rajta, amint az intimitás kerül szóba a beszélgetésben.
A-a, ne tereld el a témát! Már túlságosan is kíváncsivá tettél, szóval bökd csak ki, hogy mire is gondoltál pontosan. Aztán esetleg én is megosztom veled, hogy én minek örülnék nagyon, ha végre találkoznánk...
A reakcióra, amit a fehérnemű képére kapok, ismételten nevetésre késztet. Viszont még mielőtt bármit is válaszolnék, egy pár percre parlagon hagyom a beszélgetőpartneremet - pontosan annyi időre, amíg levetem magamról a törülközőt és magamra nem öltöm a kellően sokat mutató csipke anyagú melltartót és tangát. Elkattintok egy-két fényképet modelleket megszégyenítő pózolással, majd csatolom a szavaim mellé.
Na tessék, a kisujjamat nyújtom és máris az egész karomat akarod! :p Viszont akkor mostmár legyél őszinte: hogy tetszik, mostmár rajtam a piros szín? Szívesen lemeóznád esetleg a hétvégén, ha összejön az a bizonyos találkozó? Kérdésedre a válasz pedig: azt hiszem, hogyha nem is teljesen leszünk egymással megelégedve első látásra, mással esetleg tudunk majd egy kicsit kompenzálni, nem?
Az utolsó mondatra pedig pár idegesítően rövid másodpercre bekapcsolom a számítógépem webkameráját és jelzésértékűen simítok végig a testemen, a melleimtől kezdve a hasamon át, egészen a már említett combomig. Aztán meg is szüntetem a kapcsolatot és visszatérve az íráshoz, kaján mosollyal várom a reakciót.
Akkor majd fény derül minden csúf igazságra, amit most még ügyesen titkolunk.
Mert ahogy azt már megtanulta, egyszer minden kitudódik. Tommy viszonylag nyíltan éli az életét, de még így is vannak a múltjában olyan pontok, amiről nem tudhat a másik. Alapos indokkal.
Hmm... Ha már így mondod... A hétvégére mennyi programod van? Vagy a következőre, ha esetleg nem sikerülne végezni a teendőimmel. Csakugyan? Miért, szerinted mit csinálnék velük, amitől szellősebbé válna?
Nem mintha ez kérdés lenne bármelyikük számára is.
Abszolút érdekel, szóval elő vele!
Türelmesen dől hátra a székében, hogy megkaphassa a várva várt képet. Azonban nem azt kapja, amire számított, le is konyul tőle a szája.
Édesem, hát így mégis honnan tudhatnék őszinte, szívből jövő véleményt alkotni, ha akkor küldöd el, mikor nem is rajtad van? Aztán jöhet a következő is, ahogy kibújsz belőle. Én várok
Az üzenetet elküldi, de olyan sokat nem vár, hogy újabbat írjon.
Kíváncsi lennék közben valamire. Akkor mi lesz, ha majd találkozunk, végre láthatjuk a másik arcát, de valahogy nem az lesz, mint amit elképzeltünk? Bár... Pont erre van a zacskó, nem?
Nem mintha egy percig is tartana attól, hogy az elképesztő testhez nem egy hasonlóan bájos arc társul. Magát sem félti ilyen téren, mert mióta edzésbe hozta magát, sokat változott az arcberendezése. Határozottan a jó irányba.
Azt hiszem, hogy túlságosan kezdesz már megismerni... : O Mi lesz majd, ha találkozunk is?
Mert azt kár lenne tagadni, hogy az elmúlt hónapok, amik a társkereső oldal chatablakában történt beszélgetések alkalmával teljesedtek ki csak igazán, egészen közel hoztak minket egymáshoz... mindenféle értelemben véve.
Megmondtam: szívesen meglátogatlak, csak mondj egy időpontot, amikor nem készülöd éppen átutazni a világot és máris ott termek melletted. Hogy a lakásodban, az edzőtermedben, az már csak részletkérdés. Mert egyáltalán nem tökéletes, hiába is próbálsz meggyőzni az ellenkezőjéről. Viszont, ha már említetted... az felettébb érdekelne, hogy mit is csinálnál ezekkel a tökéletlen virgácsokkal. Bár lehet akkor kicsit szellősebbé válna ez a bizonyos törülköző is... :p
És előre, már csupán a gondolattól is libabőrössé válik az egész testem, amint elképzelem, hogy nemcsak üzenetben történik meg ez a játékos kis csevely.
Semmi különös nem történt ma. Vettem pár új dolgot a lakásba... igazából a gardróbszekrénybe. :d Ha szeretnéd, megmutathatom a vadonatúj fehérnemű szettemet is. Úgyse vagyok biztos benne, hogy tényleg jól áll-e?
Csinálok egy fényképet a tűzvörös ruhadarabról, csatolom az üzenet mellé és mosolyogva várok a válaszra.
Mert hogy Tommy nem, az tuti. Jól tudja a lány, hogy mióta beszélgetnek, azóta milyen sűrű munkarendje van. Az állandó utazgatás, és a vele járó jet-lag nem túl sok időt ad neki se az ismerkedésre, se az… igényei kielégítésére. Ő nekik mégis sikerült találni egy sajátos módszert, amivel ezt orvosolhatják.
„Neem, Isten ments tőle, hogy oda vigyelek! Ha már témánál vagyunk, akár meg is látogathatsz az edzőteremben. Keverhetjük a kellemeset, mint a masszázst, a hasznossal, ha már annyira edzeni szeretnél”
Az üzenet azonban olyan hosszúra nyúlik, hogy mire elküldi, már kap is egy kis ízelítőt. Elmosolyodik a képet látva, és úgy válaszol.
„Ezzel a testrésszel? Miért akarsz ezzel kezdeni bármit. Én már most is szívesen elvesznék a kettejük között ”
Hátradől kicsit a székében, gyönyörködik a nem túl sokat, mégis eleget mutató képből, mielőtt újra gépelni kezdene.
„Nyugodtan jöhet még az ilyesmi tartalom, mert érzem, hogy máris jobban vagyok. Közben mesélhetsz kicsit, hogy milyen napod volt. Főleg így, hogy a megnyerő személyiségemet nélkülöznöd kellett ”
Ó, pedig elhiheted, hogy nem ez volt a célom vele... :p
Dehogynem. Amióta csak egymásra találtunk az interneten, azóta izzott és izzik még mindig az a bizonyos szikra közöttünk, annak ellenére is, hogy sem egymás nevével, sem pedig arcával nem vagyunk tisztában. Még. Ugyanis már megbeszéltük, hogy nemsokára személyesen is találkozunk majd, hogy megtapasztaljuk, hogy egymással szemben állva is működik-e a kémia közöttünk.
Viszont egyáltalán nem vagyok a masszázs ellen, kerüljön majd rá sor bárhol is. (De azért bízok benne, hogy nem egy kies sikátorba viszel el az első találkozásunk alkalmával...) Nem semmi, amit az edzőteremben művelsz. Ha meglátogatlak, akkor nekem is mutathatnál egy-két edzéstípust. Tudod, lenne mit alakítani még a testemen, például itt is.
Azzal a lendülettel pedig csinálok egy gyors mobiltelefonos fényképet a teljesen véletlenül feljebb csúszott törülköző alig takarásával az egyik combomról, majd a számítógépemre feltöltve a fájlt, rögtön tovább is küldöm a beszélgetőpartneremnek.
Szerinted lehetne ezzel a testrésszel mit kezdeni? Elnézve a szépen kidolgozott izmaidat, biztos vagyok benne, hogy tudnál nekem tanáccsal szolgálni.
„Téged elfelejteni, főleg, mikor már a mai első üzenetedtől is lázba hozol? Persze, valószínű De egyébként igen, eléggé lefáradtam. Ma papíroztuk le a New York-i lakásomat, szóval azt az említett masszázst majd nyugodtan megejthetjük ott is akár. Lenne ötletem, mit masszírozz meg A teremmel is rengeteg teendő volt még, és ha már helyben voltam, megdöntöttem egy korábbi rekordomat is”
Aztán azzal a lendülettel kikeresi a lány számára készített felvételt. Békaperspektívából készült a videó, és az arca nem látszik benne, de minden más igen. Gondosan odafigyelt arra, hogy a felsőtestét se fedje túl sok textil, miközben a gyakorlatot végzi. Örül az alakjának, amit az elmúlt tíz évben épített fel, és ugyan nem teszi kirakatba, a lánnyal van már olyan kapcsolatuk, hogy nyugodtan küldjenek egymásnak ilyeneket. Súlyozott húzódzkodást végez rajta, és bár csupán három ismétlés sikerül neki, ő mégis kifejezetten büszke rá.
„Már csak körülbelül négy kilogramm híja, hogy a saját súlyomnak megfelelő… hát, súlyt húzzak fel. Bár most majd szétszakadok, úgy érzem Szóval kárpótlásként remélem én is kapok azért valami kép, vagy videó féleséget, hátha attól jobb lesz. ”
Már kezdtem azt hinni, hogy ma már nem fog írni és egy kicsit, be kell, hogy valljam, meg is viselt a dolog, ami azért megrémisztett, mert mégiscsak egy vadidegen emberről van szó... Mégis, mikor fürdés után a queenC profilomba belépve felvillan előttem a nevével ellátott chatablak, akaratlanul is elmosolyodok és már írni is kezdem neki a választ a kérdésére.
Édes, már éppen kezdtelek hiányolni... Azt hittem, hogy elfelejtettél vagy csak szimplán nélkülem is jól szórakozol valakivel, valahol máshol. Péntek este? Csak egy kicsit sikerült elnézned a napot. Ennyire fáradt lennél? Talán egy jó kis masszázsra lenne szükséged vérfrissítés gyanánt. Vagy egy forró fürdőre. Én alig pár perce szálltam ki a kádból. Kicsit hideg is van egy szál törülközőben, lehet nem ártana már felöltöznöm... :p
Hosszú, és fárasztó napja volt Thomasnak. Az edzőteremmel kapcsolatban rengeteg teendője volt, a lakásához is ma kellett aláírnia a papírokat, és miután mindezekkel végzett, még egy gyors edzést is lezavart. Későre járt már, szóval nem tartotta valószínűleg, hogy a beszélgetőpartnere még elérhető lesz, de egy próbát mindenképpen tenni szeretett volna. Leül hát a gépéhez, bejelentkezik a roppantul eszes, fitmess_97 nevű felhasználójával, aztán rögtön rá is ír a másikra.
„Szia, szépségem! Ne haragudj, hogy csak most írok, de kész káosz volt a mai napom, a telefonomat pedig ügyesen itthon hagytam, így még csak bejelentkezni sem tudtam. Te itt vagy még, vagy már belevetetted magad a péntek éjszakába? ”
Nem telik bele pár másodpercnél többe, hogy újabb üzenetet küldjön.
„Ja, hogy még csak szerda van. Na pont ennyire vagyok képben ”
Kezdőlap
Még akár be is csatlakozhattam volna! 
De egyébként igen, eléggé lefáradtam. Ma papíroztuk le a New York-i lakásomat, szóval azt az említett masszázst majd nyugodtan megejthetjük ott is akár. Lenne ötletem, mit masszírozz meg 
