Péntek délután történt, hogy megcsörrent a telefonom. Tudni kell, ha az ember telefonja pénteken, délután, munkaidőn kívül csöng, akkor tízből kilenc esetben az embert valamely szülője hívja. Közelebb lakó rokonság esetén a hétvégi közös étkezések szoktak ilyenkor terítékre kerülni, távolabbi családtagok esetén abban bíznak, hogy végre örömhírül kapják, találtam egy csinos lányt, akivel randevúzhatok a hétvégén, akit reményeik szerint hamarosan feleségül vehetek, és megkapják tőlünk a hőn áhított unokát... Igen, én ilyen hívásokat kapok rendszerint, pénteken délutánonként, négy óra után. A szüleim messze laknak, szóval értelemszerűen nem a vasárnapi ebéd miatt hívnak... inkább mindig azt remélik, hogy a hét folyamán végre sikerült megállapodnom valaki mellett. Persze, ez a fajta hívás rendszerint az anyák reszortja, szóval már-már aggasztó anomáliának felelt meg, amikor a kijelzőre pillantva apám képét láttam megjelenni ott.
De hamarosan kiderült, nem az van, mint amire számítottam. Nem került átadásra a stafétabot, nem az történt, hogy ezúttal majd apa akar házasságra bírni egy csinos, és kedves lánnyal... ezúttal munkaügyben hívott fel. Első pillanatban persze az ember azt gondolná, ez sem megnyugtatóbb helyzet, de nem, a szüleimmel semmi baj nem történt, nem ezért volt a hívás. Apám úgymond... nos... szívességet kért. Nem is magának, igazából. Hanem egy barátjának.
Ezt a régi barátot, én magam is ismertem, bár jóval kevésbé, mint apa. Abban az időben, mikor apám összebarátkozott Harry Larson ügynökkel egy közös munka során... még a kanyarban sem voltam a mostani beosztásomhoz képest... mikor is volt az már, legalább egy évtizede...! Persze emlékeztem az ügyre én is, az volt az első alkalom, hogy a fővárosba utaztam munka kapcsán. És persze... az ügy sem volt hétköznapi.
És ki gondolta volna akkor, hogy az az ügy még ma is rányomja a bélyegét ártatlan emberek életére... Emiatt hívott apa. Az ügyben egykor érintett fiatal lány... aki alig volt nálam fiatalabb pár évvel... még ma is veszélyben éli az életét, és emiatt még ma is védelemre szorul... Apa összefoglalójából megtudtam, hogy az ifjú hölgy és derék védelmezői általában nemigen pendülnek egy húron... de ő és Larson ügynök most remélik, hogy én és Flor jól kijönnénk egymással, és ennek megfelelően, szeretnék, ha elvállalnám, hogy egy ideig odafigyelek a lányra. Jogos lett volna a kérdés, ugyebár, hogy miért én? Miért nem a tanúvédelmi program, például... de apám úgy fogalmazott, hogy "az nem járható út"... Szerettem az ilyen árnyalt megfogalmazásait, ez mindig azt takarta, hogy a magyarázat okot adhatna rá nekem, hogy ne tegyem meg, amit kér, ezért inkább nem szeretné elmagyarázni, mert mindenképpen azt szeretné, ha megtenném, amit kért. Na persze, nem mintha olyan könnyen nemet mondtam volna, mindig tiszteltem apa elveit, és tudtam, hogy ha ő megígér valamit, azt mindig jó okkal, alapos meggyőződésből teszi, ha pedig megígérte ennek a barátjának, hogy segít, akkor nem tehetem meg vele, hogy épp én hazudtoljam meg apám adott szavát. Ha pedig apa úgy érzi, én vagyok a megfelelő... nos... csúnya szóval élve, "felvigyázó" az említett hölgy mellé, hát akkor én is vagyok. Apám igen ritkán tévedett, kételkedtem volna benne, hogy épp most történik majd meg. Úgyhogy rábólintottam a kérésre. Végülis, nem azzal járt a dolog, hogy egy lakatlan szigetre kell költöznöm a lánnyal, arra most azért nem lett volna alkalmas az idő, hisz már így is több emberért feleltem, nap, mint nap, de... plusz egy még végülis épp elfért itt helyben. Azt gondoltam, az semmiképp nem baj, ha találkozunk, Flor, és én. Beszélek vele, meglátom mik a kilátások, és ha úgy látom, hogy ez nekünk nem fog menni, az együttműködés, akkor még mindig kereshetünk más megoldást, rajtam kívül. 
Az öregek leszervezték a találkozót, nekem csak annyi volt a dolgom, hogy vasárnap délután megjelenjek a kijelölt kávézóban. Apa még akkor átküldött egy fotót a védencemről, amikor leokéztam a feladatot, de valójában meg kellett állapítanom, hogy nem is igen volt rá szükségem... annyit nem változott az évek során, hogy ne ismerném fel. Na persze, tíz év, az mégis csak tíz év, más lett, persze, de a vonásai megmaradtak. Az már viszont sokkal biztosabbnak tűnt, hogy ő kis eséllyel fog énrám rámismerni. Akkoriban volt elég baja, és én is változtam... persze a vonásaim nekem se sokat változtak, de azért csak más lettem, más alkat, más frizura, és régebben az arcszőrzetnek is híján voltam még, úgyhogy, ki tudja, rájön-e majd, hogy találkoztunk már egymással.
Ha igen, ha nem, én mindenesetre elővettem a jó modorom, és amikor a kávézóhoz érve megpillantottam őt az épület előtt, akkor a tisztes távolságot megtartva léptem oda eléje, és megállva, üdvözlőn biccentettem feléje a fejemet.
- Flor, ha nem tévedek - szólítottam meg barátságosan, és közben jófiú módjára a kezem nyújtottam feléje. - Darren vagyok, Darren Arlington.

Érdekes egy dolog az ember emlékezete. Voltak dolgok, amik megtörténtek, aztán úgy csusszantak ki az agyamból, mintha sosem történtek volna meg... voltak dolgok, amiknek fontosnak kellett volna lenniük, mégsem érdekeltek annyira, hogy megjegyezzem... Arra jól emlékeztem, amikor tizenegy éves koromban, apám megsérült munka közben, és tizenkilenc öltéssel varrták össze a karján a sebet, amit a támadója miatt szerzett, aki amúgy majdnem kiszúrta előtte a szemét is. Fura, mert ez megmaradt bennem, bezzeg amikor három évvel később én ügyesen leestem a házunk előtt álló fáról, és megvágtam a lábam, akkor nem jegyeztem meg, mennyi öltéssel varrták össze a sebemet. Mert nem érdekelt. Feleannyira sem, mint apám sérülései, amiket életem során szerzett. Azokra mindig sokkal inkább figyeltem.
Ahogy arra is, hogy amikor én sérültem meg, akkor mindig... volt egy tompa csillogás apám szemeiben. Időbe tellett, mire rájöttem, hogy az a féltés volt... megnyugvással keveredve...
Ő és én, hasonlóak vagyunk... mindig is apám volt az, akiben a világon leginkább megbíztam. És tudtam, ő is hasonlóan van velem. Sokféle bizalom létezik, de... közöttünk volt egy amolyan... bajtársias fajta... nem egyszerű apa-fia dolog... mert mi... egy nyelvet beszéltünk. Amikor megsérültem, gyerekkoromtól fogva, mindig láttam rajta, hogy féltett, de ugyanakkor meg is nyugodott közben, mert igen, minden apa félti a fiát, de... közben ő mindig tudta, hogy kutya bajom, elestem, felállok, megyek tovább, mert egy karcolás a magunk fajtát nem állítja meg. Főleg nem akkor, amikor számít, igenis számít, hogy tovább KELL mennünk, mert mondjuk emberéletek múlnak azon, hogy felkelünk, és tovább megyünk!
Egy rendőrrel bármikor történhet ez meg az... nem véletlenül, hiszen a tűzvonalban éljük az életünket, de... a sérülésektől való félelem nem rettenthet meg minket, nem fékezhet meg minket... mert a félelem, a tétovázás... jelentheti azt az egy-két-három értékes másodpercet, amin életek múlhatnak... nem a miénk... hanem ártatlan embereké! 
Apa olyan ember, aki a veszély szemébe néz, és ha az út egyenesen belevisz a célja felé tartva, hát akkor egyenesen belesétál. Ha pedig közben összeszed pár karcolást, hát akkor összeszedte, de meg sem érzi... csak megy tovább. Mert van annál fontosabb is, hogy mi sértetlenek maradjunk. Ez olyasmi, amit ő is világéletében tudott, és... én is már úgy születtem, hogy tudtam... akkor sem állok meg, ha menet közben az élet ejt rajtam pár karcolást... mert ha egyszer elindulok egy cél felé, akkor az sokkal fontosabb!
Nem esküdnék meg rá, de azt hiszem... talán ez az apróság is szerepet játszhatott abban, amikor... apa, és Harry Larson úgy döntöttek, megkérnek, hogy vigyázzak Florra. 
- Örülök, hogy újra találkozunk, még ha nem is a legszerencsésebb apropóból - feleltem, amikor rendesen is bemutatkozott nekem ő is, habár, persze, tudtam jól a nevét. Ha nem is emlékeztem volna rá magamtól, hát apa is mondta, amikor beszéltünk róla, és arról, hogy védelemre szorulna.
Kíváncsi gondolatomra, hogy vajon tudja-e ő, hogy ki vagyok én... rákérdeznem sem kellett, sőt, talán előző kis utalásomra sem feltétlen lett volna szükség, következő szavaiból ugyanis már ki is derült, hogy igen, mégis csak tudja, hogy én ki vagyok. Hogy magától-e, vagy pedig súgtak neki mielőtt idejött, azt nem tudhattam. Mindenesetre, visszamosolyogtam rá, és bólintottam.
- Igen, az vagyok én. Régen volt már, de... a feladat most is hasonló, nem igaz? - kérdeztem barátságosan, habár, persze némi ellentét azért volt a helyzetben. Akkoriban, minimum részben, ha nem is egészben, a túl rámenős hatósági szervektől is meg akartuk őt védeni, meg persze minden más veszélytől is... de leginkább a kihallgatási technikák helyes alkalmazásából megbukott bohócoktól. Tény, hogy én is szeretem keményen levezényelni a kihallgatásokat, ha arra van éppen szükség, na de... egy riadt kislányt nem úgy hallgatunk ki, mint azt anno tették ővele... Az nem is működik, és szemétség is... Amivel, teszem hozzá, azok a jómadarak a saját szervezetüket járatták le leginkább... meg persze saját magukat. Szóval, tőlük kellett leginkább akkor megóvni őt, amennyire csak tehettük. Most persze... azért más a helyzet, mert az őt kihallgatóktól épp nem kell megvédeni... helyettük egy egészen más kaliberű veszélytől kell.
- Ez talán nem is olyan meglepő. Akkoriban, mikor találkoztunk, volt elég gondod, nem az volt a legfontosabb, hogy a magamfajták honnét sereglettek oda köréd. Azt pedig... talán vehetem dicséretnek is, hogy nem vagyok egy "tipikus New York-i", hiszen, ez ugyanakkora eséllyel lehet pozitívum, mint negatívum - kacsintottam rá, egy kissé szélesebb vigyorral. Úgy is volt, ezt a kifejezést ugyanannyira lehetett bóknak szánni, mint sértésnek. Tény, hogy akadt bőven olyan New York-i is, akit tahó parasztnak előbb neveztünk volna, mint földinknek... de szerencsére nem voltak sokkal kevesebben azok sem, akik rendes, jó öreg New York-i emberek voltak, szívósak, kitartóak, találékonyak, a szó legjobb értelmében. - Engem igazából apám kért, de ha azt nézzük, hogy őt pedig a te Larson barátod kérte, hogy segítsen... nos, igen, nyilván együtt főzték ki, hogy te és én megértenénk egymást - helyesbítettem kissé, de a lényeg végül is egy és ugyanaz volt, hogy ha minden jól megy, én fogok rá odafigyelni.
Azt kikövetkeztettem már a szavaiból, hogy ez a bizonyos Tío, és Harry Larson, ugyanaz a személy. Ugyan, nem tudtam, pontosan milyen kapcsolat lett közöttük, miután mi apámmal visszatértünk New Yorkba, de a "Tío" megszólítást afféle nagybácsi-státuszként értelmeztem. Nem a spanyol volt a kedvenc órám az iskolában, de eddig el tudtam navigálni a nyelv rejtelmeiben. Emellett, az is ezt támasztotta alá, hogy az a férfi ennyi év után is még Flor megvédésén dolgozik... ennyi idő után pedig már kb. kizártnak tűnt, hogy csak munka legyen... minimum valamiféle őrangyalnak képzeltem a pasast mellette.
Megtehettem volna, de szándékosan nem olvastam utána a magánéletének. Az egykori ügynek utánanéztem, azoknak, akiket lecsuktak azzal kapcsolatban, de Flor magánügyeit direkt mellőztem. Úgy véltem, ha valóban én fogom őt védeni, ki kell alakítanunk egyfajta bizalmat egymás között. Ennek pedig nem a legjobb alapja, ha lenyomozom őt. Sokkal jobb alap az, ha ő maga mondja el, amit tudnom kell a megvédéséhez, például, hogy mit csinál, hogyan él, kik az élete olyan szereplői, akik tényezőt jelenthetnek a megvédésében, kik fontosak neki, stb. Ha azt látom majd, hogy nem őszinte velem, még mindig nem késő hogy utánajárjak magam a dolgainak. De ez előtt mindenképpen meg akartam adni neki az esélyt, hogy normálisan, emberi módon alapozzuk meg ezt a valamit kettőnk között.
- Bármit nyugodtan kérdezhetsz - feleltem is, ennek megfelelően, valóban komolyan is gondolva a dolgot. Nemigen voltak titkaim, nem is terveztem, hogy most változtassak eme szokásomon. - Gyilkossági nyomozó vagyok... illetve, jelenleg a kapitányt helyettesítem nálunk, de inkább maradjunk a nyomozónál, ha lehet. A helyettesítés csak ideiglenes - magyaráztam, afféle barátságos szigorral a hangomban, mert tényleg nem kívántam idegen tollakkal ékeskedni. A kapitány a kapitány, én meg én voltam, és leszek is. Helyettesítem, míg visszatér, aztán megyek vissza a helyemre. Nem kívántam a pozíciójában maradni, és nem is akartam úgy tenni, mint aki vágyott erre a kinevezésre, hiszen nem tettem, nem vágytam rá, most még biztosan nem, és ha a főnök hazatér, boldogan vissza is adom neki. Én jól éreztem magam a helyemen, és remélem, visszatérhetek oda, hamarosan.
- Na és te mivel foglalkozol? - kérdeztem vissza, egyfelől, mert érdekelt, másfelől, hogy ezzel is kinyilatkoztassam feléje a tényt, nem nyomoztam le, szóval a magánélete a sajátja, és rajta áll, mit mond el nekem, és hogyan teszi.

Idő. Kusza, furcsa, néha egyenesen gonosz dolog az. Pedig az ember azt hinné, hogy ez egy szabályos, adott rendszer szerint működő valami. És valójában az is volt... Valójában nem az idővel volt a baj, nem az volt kusza, gonosz, néha egyenesen bosszúálló. Az idő múlik, telik, a maga szabályai szerint, mindig ugyanúgy. Valójában velünk van a baj, nem vele. Az idő nem gonosz, ellenben az időérzékünkkel, ami gyakorta gonoszul el tud bánni velünk. Az agyunk, az érzékeink erősen befolyásolják, miként érzékeljük az idő múlását. Ezt én magam is tapasztalni tudtam, akkor is, amikor először láttam életemben Flort.
Ő egy kihallgatóban ült, én pedig a tükrön át néztem őt, és az őt kihallgatni igyekvőket. Az idő akkor is gonosz dolog volt... Nem tudom, Flor számára miként telhetett odabent az idő, de azt tippeltem volna, hogy ő inkább érezhette úgy, mintha a másodpercek is csak vánszorognának, vagy mintha az idő kicsit sem telne, mintha mindaz örökké tartana, ehhez képest, én odakintről úgy éreztem, mintha nem is percek, hanem órák lettek volna, míg néztem őket, miközben a benti alakok csak nem voltak hajlandóak emberi, értelmes módon közeledni a rémült lány felé.
Naiv, idealista szemléletű hozzáállással, szent meggyőződésem volt, hogy nem helyes, ami ott zajlott, és nem lehet olyan cél, amiért megérné egy fiatal lánnyal úgy bánni, ahogy azok ott tették. A lelkem nem akarta elviselni a véleményüket, mely szerint szükséges volt, amit és ahogyan tettek. Apámnak úgy kellett visszafognia, hogy ne menjek be...
És most tessék... évek teltek el, és most nem fog vissza tőle senki, hogy Flor védelmére keljek, sőt, megbíznak vele, hogy védjem őt meg.
- Igazán nem kell megköszönni, csak úgy viselkedtem, ahogy minden más embernek is kellett volna veled. De remélem, most is ilyen pozitív nyomot hagyok majd magam után, és most se lesz ellenedre a feléd irányuló viselkedésem - feleltem szavaira egy lágy mosollyal. - Hasonlóképp, most is igyekszem majd kedves, és rendes lenni, és nem nagyon feldúlni az életed, ha együtt fogunk úgymond dolgozni. Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha mindketten tudnánk majd megértőek lenni a másikkal, így mindketten megkönnyítenénk a másik dolgát - kacsintottam rá barátian, még mindig a mosollyal az arcomon. Szerettem volna, ha baráti stílusban tudjuk tartani az úgymond "feladatunkat", ami ugye az, hogy én megvédjem őt, dehát... ez ugyebár, nem sikerülhet, ha mi nem értjük meg egymást, és nem toleráljuk egymás tetteit, szükségleteit, stb. Mivel nem szándékoztam neki szigorú dadus képét festeni magamról, nem is terveztem, hogy úgy védjem meg, hogy megmondom melyik sarokba álljon, és álljon mindig ott, ha oda nézek, akár tetszik neki, akár nem. Jobbnak tartottam volna, ha sikerül ezt baráti módon intéznünk, reméltem, hogy ő megértő lesz az esetleges elvárásaimmal kapcsolatban, s akkor én is könnyebben tudok megértő lenni az ő igényeivel kapcsolatban. Élhető körülmények között akartam megvédeni őt, úgy, hogy közben nem azt érzi, hogy általam egy púp nőtt a hátára.
El tudtam képzelni, hogy nyilván elege van abból, hogy valaki mindig van a nyomában, és/vagy figyeli az életét, a mindennapjait, még ha azért is volt erre szükség, hogy az élete védve legyen, de... nyilván, az ember lelkét és érzelmi világát az is megterheli, ha folyamatosan félnie kell, például attól, hogy elkapja valaki, és emiatt el kell viselnie, hogy valaki őrködjön felette. Ez egy idő után akár elviselhetetlen is lehet, ezért is szokták az emberek pár év múltán például otthagyni a tanúvédelmet is, főleg, akik mondjuk gyerekként kerültek bele, felnőve gyakran lemondanak a védelemről, mert szabadok akarnak lenni, teher nélkül élni, és persze, mert nem érzik át, hogyha még veszélyben is vannak. Az a tény, hogy Flor ennyi év után még elviseli a védelmet, amit Larson ügynök közreműködésével kap, ez azt jelzi, érzi a veszély súlyát, még ha nehéz is elviselnie azokat, akikre rábízzák őt. Én a magam részéről nem akartam újabb teher lenni neki.
- Igen, azt hiszem... nem kell féltenünk őket, szükség esetén, láthatóan feltalálják magukat - hümmögtem, miközben a fejemet kissé megcsóváltam, de az orrom alatt persze somolyogtam a dolgon. Nem is ők lennének... Az ő korosztályuk mindig nagyon okosnak hiszi magát a miénkhez képest, és lássuk be... kettejükre ez igaz is volt, gyanítom, nem csak egyszer álltak sorba, amikor az észt osztották, és találékonyságért sem kellett a szomszédba menniük.
- Valóban nem. Mindig akad munka - bólogattam, megállapítását követően. Tényleg ritkán esett meg itt, hogy unatkoztunk volna... valójában, szerintem még sosem volt olyan. Itt sajnos mindennapos dolog a halál, és ez alól nem kivétel az erőszakos halál sem. Erre is igaz volt a korábbi gondolatom, miszerint, vannak jó New York-iak és kevésbé jó New York-iak... és vannak azok a New York-iak, akiket sokkal jobban szeretek a rács mögött látni, mint a szabad levegőn.
Érdeklődve hallgattam, ahogy a munkáiról mesélt. Valóban el tudtam képzelni, hogy ő sem unatkozott ennyi dolog mellett, nyilván volt teendője ezek kapcsán bőséggel, de meg is tudtam érteni, hiszen New York költséges város.
- Változatos munkaterületek. Na és, szereted ezeket a munkákat? - érdeklődtem kedvesen, kíváncsian. Számomra egyszerre volt előnyös és talán némileg hátrányos is a munkái szempontjából a hely, ahol végezte őket, az EPA és a kávézó még oké, de a tanítás kissé talán problematikusabb... Azt reméltem, ezek a találkozók legalább nyilvános helyen zajlanak, nem egy-egy idegen lakásban például, hisz az utóbbi esetben szinte bármikor átverhetnék és elcsalhatnák egy olyan helyre, ahonnét aztán nem jön ki talán élve. Úgy gondoltam, erről esetleg később még kell majd beszélnünk. Nem akarnám megtiltani neki, hogy tanítson, de a körülmények kapcsán lesznek javaslataim.
- Én itt lakom Manhattanben - feleltem, mikor azt is elmondta, hogy ő pedig Queensben él. Ezt nevezhettem előnyösnek, nem a legbiztonságosabb városrész, ennek okán aki ott él, figyelmesebb a környezete iránt, és többször a háta mögé néz, illetve, könnyebb eltűnni ott szem elől, mint itt Manhattanben.
- Oké, üljünk le, és felteszek pár kérdést. Amire nem akarsz válaszolni, azt megmondhatod nyugodtan, hogy nem akarsz. Ha nem fontos, nem fogom erőltetni, hogy mond el - bólintottam beleegyezően, mindkét részletet illetően, a kérdések, és a kávé kapcsán is. Zsaru vagyok, egy kávéra sosem mondok nemet, és igen, akad pár dolog, amit meg kellene vitatnunk, és amiket talán könnyebb/kellemesebb egy kávé felett.
Ha Flor beleegyezett a dologba, akkor elindultam a kávézó bejárata felé, remélve, hogy velem tart. Az ajtóban előre engedtem őt, majd magam is belépve, választottam egy megfelelőnek számító üres asztalt, ami felé intettem, hogy szerintem vegyük célba azt. Ha neki is jó volt az, és helyet foglaltunk ott, akkor gondoltam, hogy elő is veszek egy kérdést, míg vártuk, hogy a pincérnő odaérjen az asztalunkhoz.
- Szóval... Harry Larsonról már tudok. Rajta kívül van olyan személy az életedben, akit fontos megemlíteni? Legjobb barátnő, férj, feleség, élettárs, egyéb szerelmi kapcsolat, gyerek, kedves szomszéd, kutya, macska, egyéb háziállat? - kérdeztem, egyrészt, bele is csapva a lecsóba, másrészt, reményeim szerint azért még egy könnyebb dolgot felhozva. Direkt zsúfoltam bele az általánosan előfordulható emberi és nem emberi kapcsolatokat egy kérdésbe, hogy ezzel elvegyem a kiemelt státuszát például a szerelmi viszony részletének, ami intimebb, személyesebb kérdés, de akkor is fel kellett tennem. És amúgy is, mivel már tudtam, hol lakik, és mivel foglalkozik, azt sem ártott megtudnom, van-e például partner vagy gyerek mellette, aki még kiemelt tényezőt jelenthet a feladatomban.

Mondhatni... New York-i zsaruként sok mindent végig kellett már asszisztálnom, nem egyszer megesett már, hogy úgy kellett dolgokat végighallgatnom, vagy végignéznem, hogy közben nem tehettem semmit, hogy javítsak a helyzeten... és az az igazság, hogy most... már csak azért is kicsit jobban éreztem magam, ezzel a feladattal kapcsolatban, hogy egykor mit meg nem adtam volna érte, hogy segíthessek valamiként Flor helyzetén, ami cseppet sem volt ínyemre, és... erre tessék, most szó szerint a kezeim közé került, nemhogy nem gátolnak a szabályok, de konkrétan kötelességem mellette lenni, megóvni minden veszélytől, és beletaposni bárki képébe, aki akár csak megpróbál kezet emelni erre a nőre. Úgy éreztem, most végre elégtételt kapunk, mert egykor nem tehettünk a rendszer és annak kutyái ellen... Most, ez, a mi időnk volt, a mi meccsünk. Egy csapat vagyunk! És úgy játszhatjuk, ahogy azt kell, ahogy helyes, és ahogy a legjobbnak látjuk mind a ketten! Úgy éreztem... azt gondoltam, hogy "Végre!". Mert ez a helyes út, Flor megérdemli ezt, sőt, tartozunk neki ezzel, én biztosan! Egykor nem tehettem meg, de most nem volt senki, őrajta kívül, aki eltántoríthatott volna.
- Bízzunk a legjobbakban, nem igaz? - tettem fel, egy amolyan költői kérdést, hisz magam is úgy véltem, hogy mindketten törekszünk majd a legjobb útra, a legkiegyensúlyozottabb és legegyüttműködőbb viszonyra, ennek pedig az alapja, hogy én is rendes legyek, és simulékony, és remélem ő is olyan lesz. A cél a megóvása, szóval semmiképp se akarok a valóra vált rémálma lenni őrzői szempontból, cserébe, és mivel amúgy is rendes lánynak láttam régen is, meg most is annak véltem, hát gondoltam, várhatom, hogy ő is úgy viselkedjen majd velem, hogy ne legyen rémálom a közös munka. Különben is, szenvedett már épp eleget, tahó rendőrök és nyomozóhatóságok végett, nem szándékoztam rátenni még egy lapáttal. Főleg, mivel annál mérföldekkel jobbnak tartottam magam, mint hogy úgy viselkedjek egy nővel, vagy egyáltalán, bárkivel, aki egy ártatlan, védelemre szoruló személy.
- Szerintem jól fog ez nekünk menni - feleltem, viszonozva a mosolyát. Tulajdonképpen biztosra vettem, hogy nincs akadálya, annak, hogy jól működjünk együtt... neki sem volt oka, hogy ne bízzon bennem, és nekem sem volt okom, hogy ne bízzak benne. Ő is tisztában volt már vele, hogy nem vagyok az a fajta, akitől tartania kell, bár eltelt idő a legutóbbi rövid ismeretségünk óta, ha nevezhetem úgy az akkori dolgot, s nyilván mindketten változtunk közben, de azért... én a magam részéről mindig igyekeztem, már csak a miheztartás végett is, hiteles kisugárzást adni magamról az emberek felé. Azért is, mert a munkám egyik alappillére volt, hogy megbízható legyek, azok felé, akiknek bízniuk kell bennem, és azok számára tűnjek fenyegetésnek, akiknek tartaniuk kell tőlem. És bármennyire is főnöki státuszban álltam épp, arra azért igencsak büszke voltam, hogy még nem mászkálok úgy, mint sok vezető beosztású személy, vagyis, mint aki karót nyelt. Nem is terveztem, hogy olyanná váljak. Flor nekem olyannak tűnt régen is, és most is, mint aki valahol nem több, mint egy védtelen áldozat. Igen, egy tanú, valaki, aki sokat látott már az életben, sokat megélt, de mégis... csak egy ártatlan. És valakitől, aki élete egy igen tekintélyes részét a halálos célkeresztben élte le, hogy úgy mondjam, nem hinném, hogy tőle várnom kellene, hogy majd direkt kockáztatja a saját életét, ezáltal nekem akarva keresztbe tenni.
- A legteljesebb mértékben egyetértek! - helyeseltem, mert ha valami, hát az egészen bizonyos volt, hogy apámnál nagyobb embert sosem ismertem. Büszke voltam rá mindig, és arra is, hogy olyasvalaki támogatott, és ismert el, mint ő. Az ő támogatása, és bizalma többet jelentett minden másnál. És bár a barátját kevéssé ismertem, de el tudtam képzelni, hogy hasonló kaliber lehet, mint apa, főként, ha azt is hozzávettem, hogy Flor milyen bizalommal viseltetett iránta. Mindketten szerencsésnek mondhattuk magunkat, nem is kis mértékben!
Láttam rajta, hogy nem villanyozta fel a tény, amit megerősítettem, sajnos, ebben nem volt meglepetés vagy titok, ismert tény volt, valószínűleg mindenki számára, hogy New York, bár szép város, fejlett, sok esetben biztonságos, de... azért a magam részéről biztos nem mászkálnék például a Central Parkban, éjjel, fegyver nélkül... és akkor még nem is esett szó a város megannyi sikátoráról, melyek talán több halottat termeltek már ki, mint egy-egy harcmező. Sajnos az emberi gonoszság és kapzsiság olyan dolog, amit nemigen lehet kiirtani egyetlen városból sem, akárhányan is harcolunk ellene éjt nappallá téve.
- Hát, a mai világban nem egyszerű olyat találni, amit szeretünk is, és meg is élünk belőle, úgyhogy szerencsés vagy - feleltem, hiszen hányszor hallani olyat, hogy az ember mit meg nem tesz a pénzért, csak hogy megélhessen. Sajnos ez is ad nekünk olykor nem kevés munkát a rendőrségnél. Szerencsés körülmény, ha az ember olyan pályán tud munkálkodni, amit szeret is, és még a megélhetését is biztosítja... és semmilyen törvényt nem szeg meg vele, plusz nem sodorja magát életveszélybe. Persze, az sem ritka, hogy ehhez akár több állás is szükséges. Gondolom, Flor sem azért vállalt ennyit, mert nem tudott közülük választani, inkább a pénzhez lehet köze, meg talán ahhoz, hogy így kellően lefoglalja magát.
- Queens jó hely, előnyös a számunkra - nyugtáztam, majd némi magyarázatként hozzátettem. -  Queens területén, több, mint 2 millió ember él, ennek nagyjából a fele vegyes etnikumú bevándorló. Jobb és rosszabb közbiztonságú területek keverednek, de nem is az a legfontosabb nekünk, hanem az, hogy a vegyes származású, és akár a nem feltétlen legálisan itt élő, vagy nem egészen legálisan dolgozó, illetve, alacsonyabb jövedelmű lakosai miatt is, az emberek ott jobban figyelnek egymásra és a környezetükre, illetve, összetartóbbak. Ha ott megtámad valaki az utcán téged, nagyobb eséllyel kapsz segítséget az ottani civilektől, mint az itteniektől. Persze akadnak kivételes esetek, de statisztikailag a kisebbségek és a szegényebbek előbb segítenek egymáson, mint a jobbmódúak és a fehérek bárki máson. Az itteniek előbb kiáltanak rendőrért, és várnak, ez Manhattan egyik hátránya. Itt azzal kompenzálják az összetartás hiányát, hogy több a rendőr és a térfigyelő kamera. De előbbiek nem mindig érnek oda időben, utóbbinak meg legfeljebb utólag van haszna, nem akkor, mikor épp történik a baj. Szóval Queens rendben van - bólintottam egyet, magyarázatom végén, amolyan nyugtázásképpen. Nem akartam én nagy általánosításokat levonni a jobbmódú és a fehér ember ellen, ahogy az sem állt szándékomban, hogy a magas lóról prédikáljak, de sajnos/nem sajnos a tapasztalataim általánosságban ezt támasztották alá. Manhattan jó hely, de azon túl, hogy itt előbb kiér a mentő, ha baj van, és lesz videófelvétel a bajról magáról, nos... ezen túl kevés előnye volt. Ha el kéne valakit rejtenem, én is előbb választanám Queens-t.
Kérdőn pillantottam rá, mikor elindult, majd megtorpant, és láthatóan meglepetten nézett fel rám.
- Áhh, értem - bólintottam megvilágosodva. - Nos, ismerkedünk, nem kihallgatáson vagyunk. Szeretném, ha a kapcsolatunk baráti lenne, úgyhogy nem szedek ki belőled erőszakkal semmit. Úgy gondolom, már te magad is elég jól tudhatod, miket kell tudnom nekem, hogy kellően meg tudjalak védeni, és remélem azt is tudod, hogy bízhatsz bennem, amit mondasz, az kettőnk között marad. - Őszinte ábrázatomról leolvashatta, hogy komolyan beszéltem. Szerintem épp elég olyan esetben lehetett már része, mikor vadidegenek erőszakkal gyalogoltak bele az életébe, és lapozták át, mint egy magazint az újságosnál. Én nem kívántam így eljárni vele. Már csak a barátja, Tio, és az élete végett is, úgy gondoltam, tudja, miket kell tudnom kb. hogy rendben legyünk... a szükségesnél többet nem fogok erőszakkal kiszedni belőle. Ha meg valamit tudnom kell, de nem akar róla beszélni, azt majd megoldjuk. Nincs lehetetlen, és úgy véltem, a kompromisszum remek dolog.
Láttam, ahogy felsorolásom mosolyt csalt arcára, ebből már gyaníthattam is, hogy átlátott a szitán. De nem bántam, nem éreztem úgy magam, mint akit tetten értek. Reméltem, ő is érzékeli, hogy adtam lehetőséget a felsorolással, hogy ő válasszon mértéket az egyes kapcsolataihoz. Vannak, akik nem szeretik a magamfajtával megbeszélni a szerelmi életüket, vagy annak mélységét, mibenlétét, és én magam nem is vágytam arra, hogy messzemenőkig beavasson az esetleges kapcsolataiba, de tény, ha akad az életében olyan, akivel mondjuk zsarolni lehetne őt, vagy elcsalni, arról tudnom illene, hiszen nem csak rá lehet veszélyes a dolog, hanem az adott személy élete is veszélyben foroghat. Viszont a magam részéről nem ragaszkodnék hozzá, hogy a nevén nevezzük feltétlenül a kapcsolatait, egy jó barát ugyanolyan mélységekben lehet fontos, mint egy szerelmi partner. Nekem mindegy lenne, hogyan nevezzük, csak tudjak a létezéséről.
- Hát... ezzel az információval is beljebb vagyunk, szóval nem is baj, hogy már ezt is tudom - kacsintottam rá egy megértő mosollyal. Azzal nekem sincs bajom, hogy ki kit szeret vagy nem szeret, de nem árt tudni, mire kell figyelnem szükség esetén, szóval ez sem felesleges infó. - Értem, bár... egyébként a kutyát megfontolhatnád. Plusz egy pár figyelő szem és fül, na meg, az ember legjobb barátja... és egy barát sosem árt - vigyorodtam el, habár, úgy beszéltem, mintha nekem legalábbis lenne bármilyen háziállatom hasonló célból, ami amúgy nem volt, pedig esélyes, hogy többen akarnak holtan látni, mint őt... viszont nekem van fegyverem, ami róla nem mondható el, amennyire tudom.
Bólogatva, és némi hümmögéssel veszem tudomásul a lakótársa tényét, mondjuk, egy mentős nem hangzik rosszul, tesztelik őket pszichológiailag, hogy bírják a nyomást, szóval kisebb eséllyel kattannak be, mint mondjuk a postások vagy a taxisok. És vész esetén a szaktudása is hasznos lehet még.
- Logikusan hangzik. Ő volt a biztos pont, benne bíztál meg, mert ő érdemelte ki. Teljesen érthető, hogy hozzá mentél, az idegen ház, és idegen emberek helyett. A helyedben valószínűleg én is így tettem volna - helyeseltem, szavai nyomán, amint elmesélte nekem a részleteket, miként is alakult ki ez a bizonyos bizalmi, családias kapcsolat, közte és Harry Larson, illetve, a jelek szerint a fickó csapata és közte is. - Gondolom ez onnan is ered, hogy te bízol a fogadott bácsikádban, és akiben ő bízik, az számodra is megbízhatóbbnak hat. Ennek én mindenképp örülök, mert így van egy ismert közeg, akikben tudom, hogy bízol, azaz, megvan kikhez fordulhatsz, ha baj van, akik ráadásul többségében nyilván olyan személyek, akik meg tudják magukat védeni, meg téged is, ha szükséges - foglaltam össze röviden a gondolataimat az említett csapatot illetően. Nem tudjuk mit hozhat a jövő, úgyhogy, jó ha ismerjük a lehetséges B-terveket egymás életében. Majd én is elmondom neki az enyémeket, de először is nekem kell tudnom róla, kikhez fordulhat, ha gubanc támad, kikben bízik. Erre a listára akkor eddig felfér a lakótársa, plusz Harry Larson és csapata. Eddig előnyös a lista, úgy véltem.
Figyelmesen hallgattam a táncos barátra vonatkozó magyarázatát, a barát még hagyján, a hozzá csapódó névtelen csapat már más kérdés, de ha bejáratott személyekről van szó, kisebb a kockázat, elég lesz, ha alkalomadtán megnézem őket magamnak én is. Erről egyelőre nem is akartam őt magát sem tájékoztatni, legfeljebb akkor fogom felhozni, ha gondot vagy gyanús személyt tapasztalok az efféle ismerősök között. Ha nem találok aggasztó tényezőt, nincs okom felizgatni a gondolattal, hogy lehetne ilyen személy köztük is akár.
Aztán zavarba jött. Éreztem, ahogy szinte magyarázkodásba ment át a mesélés. Nem mintha kifejezetten aggasztónak találtam volna hogy fellép-e vagy sem, de éreztem, hogy ez az információ nem ebbe az irányba vezet, hanem valamerre másfelé. Ki is lyukadtunk végül egy bizonyos valakinél.
Bevallom, egészen aranyosnak találtam, ahogy előadta, kicsit úgy éreztem magam, mintha valami kicsit tiltott, különleges titokba avattak volna épp be... De mivel egyáltalán nem akartam én még jobban zavarba hozni, vagy olyan érzéseket kelteni benne, mintha ellenemre lenne a dolog, és keresztbe akarnék tenni, vagy le akarnám dumálni... mert amúgy szó sem volt ilyesmiről... szóval ezért, mikor megszólaltam, direkt figyeltem rá, hogy arcomon laza félmosoly látszódjon, tekintetem nyugodt, érdeklődő legyen, és a hangomban érzékelhesse a biztatást.
- Értem. Azért valahol a harmadik-negyedik randi környékén majd szólj nekünk egymásról, kérlek, hogy ne lepődjünk meg egymáson, ha összetalálkozunk esetleg valamilyen úton-módon körülötted. Ha nem akarod majd azt mondani neki, hogy a testőröd vagyok, mondhatod, hogy családi barát vagyok, vagy ilyesmi, amit szeretnél, csak tudasd velem is, hogy ugyanazt mondjam, ha arra kerül a sor. Ezt rád bízom, oké? Csak annyit kérek, ha úgy alakul, akkor valamilyen mértékig informálj, persze nem kell mélységekbe menően, megelégszem a natúr alap információkkal, hogy van vagy nincs az illető, rendben? - kérdeztem végül, egy abszolút baráti mosollyal, mindennemű követelőzés, vagy erőltetés nélkül. Mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy ezt megvitatjuk-e vagy sem. Tényleg nem akartam zavarba hozni, vagy ilyesmi, nem követelném, hogy avasson be a szerelmi életébe, jelen állásban megelégednék a nevével, és azzal, hogy van vagy nincs. - Azt még elárulod, hogy ki ez a Don Juan, vagy kivárjam a harmadik randit a dologgal? - kacsintottam egyet, cinkos kis vigyorral társítva a dolgot. Nem erőszak, de nem bánnám, ha már tudnám. Ha viszont azt mondja majd, hogy még nem szeretné, akkor nem fogom forszírozni.

- Igen, így van. Ennyit ígérek meg neked én is, és én is ennyit várok csak cserébe. Nem ígérek, meg nem is kérek lehetetlent. Mindketten megtesszük, amit tudunk, egymás és a magunk érdekében is - mosolyogtam vissza, direkt nem elemezve a tényt, hogy azért némi kilengés előfordulhat a kapcsolatunkban ilyen téren, elvégre, például, neki távolról sem kötelessége engem óvni bármitől is, vagy kímélni, sőt, viszont ha olyan helyzetbe kerülnénk akár én még az életemet is odaadnám, hogy megóvjam, elvégre, ez a dolgom, a kötelességem az ártatlanok megvédése, ezért lettem rendőr. És bár a legtöbb, amit megígérek neki, az a "lehetséges", de legyünk őszinték, az ember sok dologra mondja, hogy az már "lehetetlen", miközben alapvetően nem az, csak legfeljebb nagyon nehéz, és az emberek nem tudják vagy akarják megtenni úgy általában, de... nos, én sok olyan dologra képes vagyok, amit a hétköznapi ember általában nem tud vagy akar megtenni. Csak az ilyen dolgokat nem feltétlen kell listába szedni. Így én sem tenném most meg, jelen beszélgetésünk keretei között.
Válaszára biccentettem egyet. Az alapok nálunk mindenképpen rendben voltak, és ez volt jelen pillanatban talán a legfontosabb, mert így jó alapokra építkezhettünk. Egy ilyen helyzetben az ügy halála, ha nincs bizalom és megértés a felek között, de mi ebben előnnyel indultunk, a múltunk, és ami azt illeti, a családjaink okán is, hisz az ő fogadott bácsikája, meg az én apám is elég jó kapcsolatban voltak, és mi is tudtuk magunk is, hogy miféle ember a másik... nem húztunk zsákbamacskát tehát.
Bevallom, Flor mosolya megnyugvással töltött el. Több okból is. Azt gondoltam, ő épp az a fajta nő, aki nem szokott csak úgy reflexből, vagy udvariasságból, mosollyal reagálni, válaszolni dolgokra. Tehát a mosolya egyetértést, és szimpátiát jelzett, esetenként, és a mi esetünkben kiemelten... bizalmat is. Mivel, amikor legutóbb, tehát akkor régen, láttam, akkor bizony nem volt mosoly az arcán. Akkor félt, űzött, zavart volt, és nem volt kiben bíznia. Most higgadt volt. Talán ő is izgult kissé, hogy milyen lesz a kapcsolata velem, de a kapcsolódási pontjainknak hála, és mivel mindketten nyitottan fordultunk a másik felé, azt hiszem beletehettem egy borítékba a tényt, hogy nem idegenkedik tőlem, és a velem való közös munkától. Nem azért okézta le a helyzetet, mert nincs más választása, hanem kicsit azért, mert Tío intézte, és mert én vártam őt ezen a találkán, valaki, akiről már tudja, hogy rendes ember. Szóval nem udvarias mosolyt villant, hogy látszatra békésnek és beleegyezőnek látszódjon, hanem azért mosolyog a megállapításainkra és a kijelentéseinkre, mert valóban egyetért velem. Ez pedig számomra is megnyugtató volt, és bizalomra okot adó.
- Igen, ez igaz, így van, szeretem amit csinálok, és egész jól megélek belőle, persze kezdőként nehezebb volt, azért itt is számít sok minden, de már csak azért is szerencsés voltam, mert mikor olyan jól még nem is kerestem, a családom támogatására akkor is számíthattam, ha szükségem volt rá. Gazdag most sem vagyok, de nem is azért csinálom, mert jól fizetnek a sok túlóráért, hanem mert... hát, nevezzük hivatástudatnak... Én nem tudnék mást csinálni. A testvérem ezt nevezi "családi átoknak", aminek az ő része is engem ért utol, így duplán sújtott le rám, de ő legalább ezzel meg is úszta - nevettem fel a végén, hisz Lincoln mindig is amolyan erőszakolt dolognak érezte, hogy apánk minket is a rendőri hivatás felé terelgetett gyerekként, pedig nem volt abban szerintem semmi erőszakosság, vagy csak nekem nem érződött annak, mert én akartam is, ő meg nem, fene tudja... Mindenesetre, igen, őt ez az "átok" kikerülte, nem is lett rendőr, én viszont abban a pillanatban jelentkeztem az akadémiára, amint kiléptem az iskola kapuján, és alig vártam, hogy a hivatásomnak élhessek! Tényleg nem tudnék mást csinálni, akkor sem, ha felkopna közben az állam... Fontosabb az, amit csinálok, mint a pénz.
- Ebben teljesen igazad van. A latin-amerikaiaknak például előbbre való a család, a közösség, és nem kirakatból élnek ahogy élnek, hanem úgy élnek, ahogy helyesnek tartják. És közöttük sokkal előbb felfigyelnek egy idegenre, mint például fehér szomszédság esetén. Ha a fehér szomszédod idegent lát a lakásod körül sündörögni, azt a következtetést vonja le elsőként, hogy biztos szeretőd van. Legkorábban is csak másodszorra jut eszébe az a lehetőség, hogy az ott kolbászoló alak esetleg rosszat akar neked, és bántani akar, de még akkor sem feltétlen fogja megkérdezni tőle, mit keres ott, vagy hívni minket, inkább csak az ablakból vagy a kukucskálón át lesi az eseményeket. Ha például én sétálnék el a lakásodhoz, nagyjából 5 másodperc alatt levágnák, hogy rendőr vagyok, és valamilyen ügyben kereslek. Ha te jössz el hozzám, azt fogják hinni a szomszédaim, hogy a barátnőm vagy, és az is csak azért, mert csinos vagy. Ez sajnos így van. A tieid téged védenének, ha ott mászkálnék, az enyémek meg kipletykálnának minket, ha te tennéd nálam. Látod, ezért is mondom, Queens rendben van - bólogattam, miután magam is kifejtettem az irányába, és a véleménye felé is, hogy egyetértünk a dologban. - Apropó... ha úgy alakul, hogy szükséges... vagy ha úgy látod, hogy kell... nyugodtan megmondhatod az olyan ismerőseidnek, ha látnak engem veled vagy nálad... nem miattuk, és nem balhézni megyek. Nem a bevándorlásiaktól vagyok, vagy ilyesmi, szóval nem fogom elkérni se a zöldkártyájukat, se a munkavállalói engedélyüket, és nem kérdezem meg, hogyan jöttek az országba, nem hívom rájuk a kollégákat. Már csak miattad sem nyúlnék bele egy darázsfészekbe ilyen téren, nem kavarnék semmilyen ügyet a környékeden, ami oda irányítja a figyelmet, illetve... épp elég rossz élethelyzetet láttam már, ahhoz, hogy tudjam, a törvényes út nem mindig járható. Vannak, akiknek nincs más választásuk, ha szabadulni vagy éppen élni akarnak. Ameddig rajtam múlik, félre tudok nézni, oké? - magyaráztam, mivel hiába nem volt személyes tapasztalatom a bevándorlást illetően, nem egyszer találkoztam már olyanokkal, akik illegálisan érkeztek, vagy még törvényesen jöttek, de illegálisan maradtak aztán. Az ilyen emberek örökös félelemben élnek, és a félelem gyakorta tudott rossz dolgokat eredményezni... találkoztam már olyan emberrel, aki lelepleződvén a szomszédja előtt, félelmében, hirtelen felindultságból fakadóan megölte az illetőt, mert rettegett attól, hogy a hatóságok hazaküldik, és még utána is mindent megtett, amit csak tudott, hogy ne kapjuk el, mert így bűnözőként, nem csak hazaküldték volna, de ráadásul egy ottani börtönbe került volna... ami sokszor a halálnál is rosszabb lehet... Ilyen helyzetben abszurd dolog szerencsének nevezni, de... szerencséjére, mivel amerikai állampolgárt ölt meg, majd amerikai rendőrökre támadt, hogy elmenekülhessen a hatóságok elől, így itt állították végül bíróság elé, és itt került börtönbe, itt üli le a büntetését, és majd csak utána utasítják ki az országból. Ez sem sokkal jobb, de... így legalább olyan börtönben üli le a büntetését, ahol sokkal kisebb eséllyel ölik majd meg, vagy tesznek vele még rosszabbat.
Ha volt rá lehetőségem, és nem olyan ügyről volt szó, én nem jelentettem, hogy valaki illegálisan él itt... ez is azon ritka esettípusok egyike volt, amiben félrenéztem. Nem tekintettem rögtön bűnözőnek valakit, csak mert nincsenek megfelelő papírjai. Volt nekem elég munkám enélkül is, azokkal, akik egymást ölik, olykor minden ok nélkül.
- Hát, én úgy gondolom, ez csak természetes - kacsintottam rá biztatóan. Tény, hogy ha meg akarnám törni, és kiszedni belőle minden titkát, képes lennék rá... de erre semmi okom nem lenne. Persze, tudom, akadnak bőven, akik már csak azért is megtennék, mert képesek rá, hogy valakiből mindent kiszedjenek. De én hittem abban is például, hogy mézzel könnyebb dolgozni, esetenként, mint ecettel. Vannak, akiknél az első működik, a második pedig nem, vagy csak úgy, hogy közben mindent felégetünk magunk körül, akkor pedig az együttműködés legfeljebb félelemből fakadhat. Azzal meg, ugyan, mire is mennék én most? Semmire. Ez nem egy olyan helyzet volt, amikor a kemény fiút kellett adnom, és mindent kiszedni a másik félből. Itt most bizalmat akartam építeni. Flor nem bűnöző, és nem egy akaratos, makacs valaki... ő egy áldozat, olyasvalaki, akit védenünk kell, akinek tartozunk, azzal, hogy biztonságban élhessen. Eszemben sem volt olyan viszonyt teremteni köztünk, amiben félnie kéne tőlem, vagy oka lenne rá. Azt gondoltam, a mi helyzetünkben, és az ő helyzetében, egyértelműen az a normális, és elvárható viselkedés, ha a bizalmát keresem, és nem erőszakolok ki belőle, vagy rá dolgokat. És sajnáltam, hogy mások, sokan, erre korábban nem gondoltak.
- Hát, ez... igazából kutyafüggő, mármint... a te eseted elég különleges. A kutya nem csak háziállat lehet, ott vannak a segítőkutyák, meg a rendőrkutyák is például, ők bárhova bemehetnek, gyakorlatilag sehonnét nem lehet őket kitiltani. Esetedben egy kutyát fel lehet fogni testőrként is, vagy... csúnyán hangzik, de "biztonsági felszerelésnek" is tekinthető lenne, úgy, mint ami egy fegyvert vagy egy golyóálló mellényt helyettesítene. Ilyen igazolást és akár kutyát is... volna rá mód, hogy szerezzünk melléd esetleg... Ilyen indoklással a főbérlőd sem tilthatná meg... A lakótársad pedig, szerintem fontosabbnak tartaná a biztonságod, mint esetleg az ellenszenvét a kutyák iránt, már ha van benne ilyesmi. De persze nem erőszakolom a témát, csak tudj róla, hogy ha nagyobb biztonságban éreznéd magad tőle, szerintem meg lehetne oldani a dolgot. Én kutyával és kutya nélkül is ugyanannyira fogok rád figyelni - biztosítottam hamar, amint elmagyaráztam a magam véleményét a témában. Igaz, talán ezzel kissé kihasználnám a hatalmam, amihez jutottam jelenleg a rendőrségen, de... tulajdonképpen nem állítok valótlant, és nem is állítanék, tudnék kiadni olyan igazolást, hogy egy kutya őrző-védő okokból, és egy rendőrségi ügy kapcsán, állandó jelleggel Flor mellett kell hogy maradjon, ezzel óvva az ő, és a környezetében lévők testi épségét. Lehet, hogy ez nem mindenkinek tetszene, de igaz volna a kijelentés. Viszont tényleg nem akartam lyukat beszélni Flor hasába, ha nem akarja, nem kell élni a lehetőséggel. Akkor sem hanyagolnám el a feladatom, ha volna mellette egy kutya, és így, hogy nincs, így sem tapadok rá jobban, mint kell.
Megérkezett a pincér, és leadtuk neki a rendelésünket, a magam részéről kávét kértem, minden felesleges plusz nélkül, csak forró legyen. Fiatalon még tejjel és cukorral ittam, de az évek során kitapasztaltam már, hogy egy jó erős, fekete, és forró kávénál jobban semmi nem vágja fejbe az embert korán reggel műszakkezdéskor. Néha elcsábulok, igaz, és rakok bele ezt-azt, télen például fahéjat, az legalább az immunrendszernek is jót tesz, legalábbis, ezt mondják.
Bólintottam a szavaira.
- Én teljes mértékben értelek. Abszolút emberi szükségletnek tekinthetjük a biztonságérzetet, és jó tudni, hogy számodra kik tudják ezt az érzést feleleveníteni. Főként, mivel olyan emberekről beszélünk, akik téged és magukat is meg tudják védeni, ha kell. Szóval rendben van, mindenképp észben tartom, hogy velük biztonságban is érzed magad, és biztonságban is vagy - bólogattam megértőn. Ami azt illeti, nem is csak az volt a fontos, hogy ténylegesen biztonságban van ezekkel az emberekkel, hanem az is, hogy abban is érezte magát velük. Az idegen "felvigyázókkal" hiába volt biztonságban, ha nem érezte úgy magát, fizikailag és érzelmileg is, hogy biztonságos közegben van... ott is hagyta őket. De ezek az emberek elérték nála az érzelmi biztonságérzetet is, közel álltak és állnak hozzá, tehát engedné magát megóvni általuk. Amúgy meg, a barátaink és szeretteink által adott érzelmi biztonságérzet biztosította azt is, hogy ne csavarodjunk be, mikor folyamatos veszélynek vagyunk kitéve esetleg, s emiatt állandó éberségben kell élnünk. Én is ismertem ezt az érzést. Számomra a családom volt ebben a legnagyobb segítség. És Flor ezt még nálam is jobban ismerhette. Jó volt tudnom, hogy vannak, akik érzelmi támogatásukkal óvják őt a káosz és félelem okozta stressztől.
- Azért egyszer megnéznék egy ilyen táncos dolgot, ha nincs ellenedre - vetettem fel finoman, nem feltétlenül konkretizálva, hogy az érdekel, akad-e a táncos közösségükben gyanúsabb személy. Ha szükségét érezné előtte, hajlandó volnék megígérni, hogy nem nyomozom le a barátait, és ezt be is tartanám, mindaddig, míg valaki nem kezdene nagyon aggasztani. De nem igazán feltételeztem, hogy erre a részletre szükségünk lehet, hisz már korábban is megállapítottam, Flor régóta él együtt a veszéllyel, feltehetőleg kiszúrná, ha gyanús alakok ólálkodnának körülötte. Különben is, nőből van, egy nő mindig óvatosabb a gyanús alakokkal maga körül, olyanok, mintha lenne egy speciális hetedik érzékük ilyen téren. Óvatosabbak, mint egy férfi, ez az az ösztön, ami például megakadályozza őket abban, többségüket legalábbis, hogy mondjuk idegeneket kövessenek sötét helyekre, mint mondjuk a sikátorok. De biztosabb volnék azért a dolgomban, ha legalább arcra ismerném a közössége nagyját.
Ahogy a párkapcsolati és randevúzási vizekre eveződünk, kiemelten odafigyeltem rá, hogy barátságos fejjel üljek vele szemben. A nők amúgy is érzékenyek lehetnek ilyen helyzetben, én pedig távolról sem akartam elveszíteni Flor bizalmát, főleg nem egy esetleges félreértés miatt, hisz nem volt nekem semmi bajom vele, hogy esetleg randizik. Amondó vagyok, randizzon nyugodtan, igazából, a biztonsága érdekében még előnyös is volna, ha egy tisztességes és megbízható ember aludna mellette az ágyban éjszaka. Két embert nehezebb megtámadni, mint egyet.
Mindenesetre, kedves, és érdeklődő ábrázattal hallgattam őt, míg önmagával is tisztázza, és közben velem is próbálja megvitatni, ezt az esetleges forgatókönyvet, ki is leszek én neki egy talán megszülető párkapcsolat esetén. Nem akartam beleszólni a dologba, engem az se zavarna, ha megmondja rólam az igazat, meg az se, ha távoli unokatestvérnek, vagy családi barátnak, vagy bármi másnak állít be. Ez az ő élete, az ő kapcsolata lenne, ha lesz, és én azért vagyok, hogy ő jól legyen, és biztonságban. Szóval, akárhogy is akarja az ilyen helyzeteket kezelni, én alkalmazkodni fogok a kívánságához.
- Jól van, Flor, úgy legyen, ahogy a legjobbnak látod. Ez érvényes az egész témára. Akkor és annyira avatsz be, amikor és amennyire jónak látod, bízom az ítélőképességedben. És ez vonatkozik arra is, rólam mit mondasz majd neki, vagy egy másik jelentkezőnek, ha képbe kerül. Mondjuk, ha engem kérdezel, a fickó nagy hibát követ el, ha elszalaszt téged, és... te pedig megérdemled a boldogságot, szóval remélem úgy alakul a dolog, hogy jó legyen - mondtam kedvesen, és reményeim szerint biztatóan. Láttam rajta, hogy a végén elszomorodott a gondolatra, hogy talán ennyi volt, megismerte a fickót, és semmi több. Gondoltam, hogy a helyzetét tekintve nem lehet könnyű az ismerkedés, de tény, hogy az ember társas lény, nem élhetünk egyedül örökké. Mindannyiunknak szüksége van valakire, aki szereti. Csak hát, olykor megesik, hogy az átlagosnál több bátorság kell, ahhoz, hogy belevágjunk az ilyesmibe. Ilyen volt Flor esete is. De nem is gondolnám, hogy ő megfutamodna, ha kopogtatna az ajtaján a szerelem.
- Hmm... - töprengtem el egy pillanatra, kérdése hallatán, majd eszembe jutott valami lényeges magamról. - Ahh, igen, egy fontos részlet, amit nem árt, ha tudsz. Van egy ikertestvérem. Lincoln és én egypetéjű ikrek vagyunk, ő is itt él Manhattanben, és értelemszerűen külsőleg olyanok vagyunk, mint két tojás, kivéve, hogy ő kissé másként hordja a haját, és általában öltönyben jár, amiben engem szerencsére igen ritkán lehet látni. Bár nagy a város, de azért persze nem kizárt, hogy összefussatok, így jobbnak látom, ha tudsz a létezéséről. Persze, ha olyan helyzetben futsz össze vele, hogy baj van, tőle is kérhetsz segítséget, nem fog elhajtani, ha rám hivatkozol. Fegyvere ugyan nincs, de szerencsére a fejére sem ejtették, ha szükséges lenne, tud rád vigyázni, míg mi többiek odaérünk - magyaráztam, azért magamban feljegyezve, hogy biztos, ami biztos, erről a lehetőségről azért szólok majd külön az öcsémnek is. Nagy barom tud lenni, de nem gondoltam róla, hogy ha egy bajba jutott nő, rám hivatkozva odamegy hozzá, akkor elküldené... de jobb biztosra menni. Persze nem ő lenne az első, akit baj esetén ajánlanék felkeresni, de vészmegoldásnak ő is jól jöhet még.
S ha már a vészmegoldásoknál tartottunk... A zsebembe nyúltam, és három névjegykártyát húztam elő belőle, majd Flor felé csúsztattam őket az asztalon.
- Az egyik az enyém, a második az öcsémé, a harmadik pedig egy jó barátomé, az ő neve Sienna. Szeretném, ha megjegyeznéd, ami rajtuk áll, telefonszámok, címek, és hogy tudd, szükség esetén bármelyikünk meghúzhatja magát ezeken a helyeken. Bár, ha van rá mód, én inkább választanám Siennát, neki van fegyvere, és hát... kedvesebb is, mint Lincoln - vigyorodtam el a végén, és úgy voltam vele, egy kis humor sosem árt. Mondjuk igazság is volt benne, Siennának is megvan a maga természete, de kedvesebben fogadna, ha bajban lennék, mint Lincoln, és... valószínűleg arra is kisebb az esély, hogy épp az ágyban találjam valakivel, ha az éjszaka közepén rátörök a lakásában. Lincoln igazi nőfaló... azt is kinézném belőle, hogy ráhajt Florra, ha odamegy hozzá segítségért. Habár, Flort sem kell félteni, gyanítom, meg tudná védeni magát, ha szükség volna rá a lüke öcsémmel szemben.

Ő bólogatott, én pedig rámosolyogtam válaszként a reakciójára. Őszintén bíztam abban, hogy jól fog ez nekünk menni, és... a képességeink, az életünk, és a körülmények adta lehetőségekkel mérten sikeresek leszünk, abban, amiért végülis úgymond "egymásra találtunk" újra, ennyi év után. Az biztosan nem áll majd közénk, hogy direkt meg akarnánk nehezíteni a másik dolgát. Mindketten rég vagyunk benne, abban, amiről részben az életünk szól, ő abban, hogy biztonságban maradjon, én pedig abban, hogy biztonságot teremtsek mások számára. Régi motorosok vagyunk, bíztam is emiatt magunkban. Nem csak magamban, őbenne is. Az élet gyakorta okozhat meglepetéseket, és persze mindig maga írja a forgatókönyvet nekünk, de... hittem benne, hogy meg fogunk tudni birkózni a feladattal. Az összefogással nem gondoltam hogy baj lesz.
- Így van, ez így igaz - helyeseltem szavait hallgatva. Valóban, én is megtaláltam a magamnak való és tetsző hivatást, és végülis, Lincoln is, ami, bár nem volt a család kedvence, de megbékéltek vele, és számára is kielégítő a választása, mármint, a hivatása. Így, ha úgy vesszük, mindenki boldog lett végül. -   Nos, nem lenne rossz, főleg a járőrök kapcsán, ha rájönnének a városvezetők, mekkora szükség is van rájuk, és mennyire megérdemelnének egy tisztes fizetésemelést... de igaz, én sem utasítanám vissza, és a többi nyomozó sem, ha mi is kapnánk egy keveset pluszban - nevettem fel, bár... azért mostanság nem éreztem úgy, hogy túl nagy eséllyel várhatnánk, hogy majd emelik a fizunkat, amúgy is jellemzőbb volt, hogy a magukét emelgessék a mienk helyett. Persze én a magam részéről még könnyű helyzetben voltam, magamra teljes mértékben elég volt a pénzem, de voltak azért olyan kollégáim, akiknek már volt család, gyerekek, hát köztük azért akadt, akinek már másodállásra volt szüksége, hogy a gyerekei ne szenvedjenek hiányt semmiben, mert a kicsik mellett az anyjuk nem tudott még dolgozni. Hiába, na, a pénz sosem felesleges.
- Igazán nincs mit - feleltem könnyedén. Nem akartam zavarba hozni, de azért kimondtam, amit gondoltam. - Rendben. Nyugodtan megmondhatod nekik, amíg egyikőtök sem iktatja ki a házinénit, addig csak egy barát vagyok - bólogattam, halálosan komoly ábrázattal, de aztán odaillesztettem egy mosolyt is a végére. Természetesen vicceltem. Mondjuk, igazán nem kívántam ötleteket adni... Persze nem attól tartottam, hogy Flor kinyírná a házinénit, de láttam már olyan elkövetőket, akikről a kutya se gondolta volna, hogy ilyet megtennének, aztán mégis. - Hát... nem azért mondom, de meglepődnél, ha tudnád, milyen helyeken találtam már hullát... vagy épp elkövetőt. Volt, mikor a 80 éves hölgy évekkel korábban megmérgezte a férjét, mert az félrelépett, aztán a következő években a bácsi nyugdíjából éldegélt. A férje hullája meg a fagyasztóládában volt a pincében. Meglepődtek a szomszédok, mikor kiderült, mert nagyon aranyos néni volt ám, nekem is egyfolytában feleséget akart keresni, miközben kihallgattam, merthogy milyen jóképű vagyok - magyaráztam oktató jelleggel. Bár az tény, hogy nem tudom, végül mi lett a dolog vége a nénivel. Szerintem a csalást még el is lehetett volna nézni neki, dehát, egy gyilkosság az más kérdés... talán, ha az ügyész jófej volt, megelégedett a gondatlansággal, kétlem, hogy sok értelme lett volna a nénit nagyon bebörtönözni.
Mondjuk, azért őszintén reméltem, hogy Flor egyik szomszédja se dugdos hullát a szekrényben, mert ha mégis, és rájövök, akkor azon azért már nem léphetnék át, kénytelen volnék belezavarni a békés mindennapokba a környéken. De nem vágytam ilyenre, őszintén.
Amolyan biztosíték képpen, még biccentettem is egy kicsit feléje, mikor mosolygással felelt a szavaimra, miszerint nem lesz szó köztünk ugyebár olyasmiről, hogy meg akarnám törni őt, és erőszakkal akarnék belőle kiszedni dolgokat.
- Annak is szántam - bólintottam én is válaszára, majd figyeltem a folytatásra. - Igen, valóban drága egy ilyen kutya, de nincsenek is folyamatosan munkában, és akadnak, akik inkább csak különleges esetekben, meg nem is mindig van szükség mindre, nagyobb dolgokhoz kellenek többen, és bár nem a barátkozás a fő profiljuk, de nem is árt nekik az emberi társaság, mert szeretik hasznosnak érezni magukat, tudod, ez is ilyen mentális dolog, mint az embereknél is. Az intézésén pedig igazán nem kellene aggódnod, mindössze papírmunka kérdése - mondtam biztatóan, na persze, nem mintha imádnám a papírmunkát, sőt, de persze, amit kell, azt kell, szóval nyilván most sem bliccelném el a dolgot, szépen meg tudnám indokolni, miért van szükségem egy kutyára. Remek indokom volna, úgy hívják: emberélet. - És az allergiára létezik már gyógyszer. Feltéve, hogy fennállna ilyen probléma. De természetesen megértem az indokaidat, és tényleg nem meggyőzni akarlak, csak lásd, hogy ha úgy döntenél, a problémák orvosolhatóak, és a dolgot el lehet intézni. Ha úgy érzed később, csak szólnod kell. - Én is kedvesen tekintettem rá, nem győzködtem én, és nem is erőltetném rá, a lényeg, hogy biztonságban is legyen és abban is érezze magát. Ha ő jól érzi magát úgy, ahogy jelenleg áll ilyen téren, akkor rendben van, s ha meggondolná magát, akkor meg bármikor tudunk a dolog kapcsán lépéseket tenni. - Nem hiszem, hogy olyan nagyon sokba fogsz nekem kerülni, de majd észben tartom ezt is, ha olyasmiben egyezünk meg esetleg, ami jelentősebb anyagi dolgokat is magában foglal - bólintottam rá, de tényleg nem terveztem nagy számlázásokat rendezni, Florra figyelni nem jelent jelen nézeteim szerint afféle kiadást nekem, ami miatt fájna a fejem. Ha meg mégis olyasmi jut eszünkbe, aminek az árát már pénznek lehet nevezni, akkor majd benyújtom a számlát, azt is kizárólag amiatt, hogy Flor ne érezze magát rosszul miatta. Őt védeni nekem azért kicsit más volt, mint egyszerűen csak munka, nem szokványos kötelességteljesítés, hanem baráti szívesség is.
Egy mosollyal reagáltam csak le, hogy ha úgy vesszük, átlátott a megjegyzésemen. De bevallom, nem is bántam.
- Mondjuk talán úgy, kicsit is-is - kacsintottam rá, még mindig mosolyogva. - Bevallom, nemigen vagyok otthon a táncban, de ellene sem vagyok, szóval... ha egyszer van kedved letesztelni, hogy van-e hozzá érzékem, én abban is benne vagyok, ha tanítgatsz egy kicsit - javasoltam, maximális ártatlansággal. A dolog abszolút nem arra ment ki, hogy beléphessek hozzájuk, vagy hogy ezzel is több időt töltsünk együtt, nem akartam a nyakára ülni úgymond, egyébként tényleg nem voltam különösebben otthon a táncban, de sosem volt ellenemre, csak... időm sem akadt rá eddig, hogy ilyesmit tanuljak. Mondjuk, hátrány sem lehet, ha az embernek mennek az alapok, elvégre, a nők szeretik, ha egy férfi jól mozog a parketten, illetve, ha nem ül ki az arcunkra halálfélelem, mikor táncolni akar a kiszemelt hölgy. - Nem akarom őket leellenőrizni, mármint... egyelőre biztosan nem. Bízom az ítélőképességedben. De a magaméban is, és ezért szeretnék a szemükbe nézni - magyaráztam neki őszintén. Igaz, hogy az embereket nem könnyű kívülről, rövid idő alatt meghatározni, de mindig is büszke voltam rá, hogy jó emberismerőnek tarthattam magam. Hittem abban, hogy egy rossz szándékú ember szemébe nézve, látni, ki is ő valójában, akkor is, ha a tettei vagy a szavai nem feltétlenül tennék rögtön egyértelművé. Ami pedig a hivatalos előéletüket illetné... nem tartottam hátrányosnak, hogy lecsekkolták már őket, de azt is tudtam, hogy azért bármi is álljon róluk egy papíron, az még nem jellemzi őket magukat egészen pontosan. Mindenkinek van múltja, de az nem feltétlenül egyenértékű a jelenükkel.
- Igazán nincs mit megköszönni ezen. Komolyan nincs - feleltem kedvesen. Igazán nem akartam én belefeküdni a magánélete közepébe, és főként eszemben sem volt tiltani, hogy párkapcsolata legyen, ha szeretne majd. Ha valóban komolyabban alakul majd köztük a helyzet, akkor persze az már más tészta lesz, akkor az lesz mindkettejük érdeke, hogy képben legyek a pasas kapcsán, de... természetesen akkor is a jó ízlés határain belül maradva, és úgy, hogy egyiküket sem kell azért kínos helyzetbe hozni. Ha elkezdenek komolyabb vizekre evezni, és oda kerülünk, utánanézek az előéletének, megnézem magamnak személyesen, és meghallgatom róla Flor véleményét, de... ez még természetesen nem most rögtön lesz, meg nem is feltétlen ebben a sorrendben zajlana majd. Nyilvánvalónak tűnt számomra, hogy ha lesz is közöttük komolyabb viszony, feltételezhetően nem lesz villámléptékű, épp a bizalom kérdése végett. Én úgy véltem, Flor nem szórakozna ezzel a témával. Szóval, ha majd randizgatni akar a pasassal, és esetleg úgy érzi, hogy mesélni valója van róla, szívesen meghallgatom majd, és el fogom neki hinni, ha ő megbízható egyénnek érzi a partnerét. Flor előélete, a korábbi viselkedése bizalmi téren, és a tettei ezzel kapcsolatban ugyanis érezhetően megmutatták, hogy odafigyel, arra, kiben bízhat meg. A megérzéseire hallgatott, és az eszére, és ügyesen ki tudta válogatni, kikben bízhat meg hosszútávon. Tudomásom szerint pedig, ebben eddig egyszer sem nyúlt mellé, szóval okom volt bízni benne, hogy most is lehet majd hinni a véleményének.
Arról nem is beszélve, hogy valóban úgy véltem, Flor megérdemli, hogy legyen mellette valaki, aki nem szülőpótlék már, és valóban igazán megbízhat benne. Feltehetőleg jót is tenne neki, de emellett tényleg úgy véltem, kijárna neki egy biztos pont az életébe, minden téren. - Jólvan, ha így szeretnéd, legyen így. Én a második randiba is beleegyeztem volna lenyomozás terén, de ha te az elsőnél szeretnéd... - villantottam rá cinkos kis vigyort, és barátságosan rákacsintottam, hogy értse a viccet is, de egyébként volt benne komolyság is, akartam vele éreztetni, hogy bízom az ítélőképességében, tehát nem fogom például egy bokorból lesni őket randi közben, meg ilyenek. Na, olyasmire azért tényleg nem készültem. Különben is, túl nagy vagyok én már egy bokorban rejtőzéshez. Nincs akkora bokor New Yorkban, hogy elbújhassak egyben!
- Hát igen... akkor aztán főleg sokkoló a dolog, mikor nem hallanak erről előbb az emberek, hanem rögtön együtt látnak minket valahol. Két lábon járó kettős látás. Bárokban a legviccesebb a hatás - magyaráztam egy vigyor kíséretében. Volt már, mikor a látványunktól többen is úgy érezték, eleget ittak aznapra, és inkább hazamennek. Pedig tényleg nem sűrűn szoktunk egyforma ruhában járni. - Hmm, mondjuk úgy, vannak előnyei és hátrányai is - bólintottam, elvégre, kölyökként épp elég bajom volt abból, hogy ő mennyire nem volt könnyű eset... szerencsére felnőtt korunkra némileg könnyebb már vele, legalábbis a nőimet már nem tudja átvágni. Egy nap talán azt is megérem még, hogy benő a feje lágya, és megkomolyodik azokon a területeken is, ahol eddig még nem. Bizonyára apáék is nagyra értékelnék. - Ohh, hát... igen, ha találkozunk, és nem ismerlek fel, de kikezdek veled, akkor az nem én vagyok, hanem Lincoln - bólogattam, némi figyelmeztetést is csempészve a válaszomba, elvégre, drága öcsémet feltehetőleg nem korlátozná az ilyesmiben semmi, az főleg nem, hogy kicsoda Flor, én azonban a legkevésbé sem szeretném, ha bármi közük lenne egymáshoz. Lincoln nem az a típus, akire Flornak szüksége van, és nem is hinném, hogy előrelendítené a mi bizalmi kapcsolatunkat, ha a testvérem megkörnyékezné őt. - Nincs mit, elhiheted, nekem is érdekem, hogy az ismerőseim tudjanak róla - mondtam, arra gondolva, ez ugye nem is csak erkölcsileg, de mindenki biztonsága érdekében is fontos információ. De egyébként is, én úgy tartottam becsületesnek, ha ez nem titok. Ha az emberek tudják, hogy ketten vagyunk, véletlen sem lehetnek "vicc" áldozatai sem. Bár Lincoln nem vetett be hasonló trükköt gyerekkorunk óta, hogy átvegye a helyem, de nem is kívántam kockáztatni. És főleg nem akartam volna semmiféle "poént" ilyen téren Flor kapcsán. Abszolút nem gondolnám, hogy viccesnek találná.
Elvigyorodtam válaszán.
- Ohh, szeretem én a lüke öcsémet, csak túl sokáig volt közös szobánk, így tudom milyen barátságos, amikor felébresztik - mondtam nagy komolyan, bár a vigyort nehéz volt levakarni a képemről. Lincoln és a barátságos ébredés, na még mit nem... és ha ez az éjszaka közepén történik, az még rosszabb. Akkor már inkább választanék egy morgós medvét. - Nem, nem kell most - ráztam a fejem mosolyogva. - Nyugodtan vidd magaddal őket, aztán ahogy neked kényelmes megtanulni. De szeretném, ha legalább az én adataim tudnád fejből, biztos ami biztos. Arra az esetre is akár, ha elhagyod a telefont, vagy bármi ilyesmi. Nem zavar, ha ehhez napjában ötször-tízszer felhívsz, hogy mielőbb megjegyezd. A címemre ugyanez, az sem baj, ha eljössz, és megnézed hol van a lakás, csak szükség esetén találj oda. Nyugodtan alkalmazd a saját tanulási módszereidet, oké? - kérdeztem kedvesen. Eszemben sem volt rákényszeríteni olyasmire, amivel megtöri a szokásait, vagy a saját maga által megszokott és szeretett módszereket, de annak örültem volna, ha engem megtalál akár akkor is, ha nincs meg a telefonja, vagy ha épp halálraváltan kell menekülnie valahonnét, ne adja az ég, hogy ilyen legyen, de ha mégis lenne, akkor találjon el hozzám.