Mivel Fede azt mondta ő nem nyilatkozik semmilyen interjúhoz, így rám hagyta, hogy töltsem ki helyette a hiányzó sorokat. Amúgy hello, Pedro vagyok, legjobb barát. Ja, azt is hozzátette, hogyha elbukok, akkor legalább kiderül, hogy mennyit ér a barátságunk. Csak semmi nyomás, mi?
Az ő személyisége úgy írható le, mint egy sík egyenes autópálya látképe valamikor a téli időszak közepén amikor a nap inkább csak világít, mintsem ereje van. Látszólag biztonságos terepnek tűnik az egész, semmi kanyar vagy akadály, de amikor beülsz a sportautódba, hogy tövig nyomva a gázt uralmad alá vedd az előtted lévő távot, megvan benne a kockázat, hogy egy kósza jeges szakasz a feje tetejére állítja majd a világod. Tömören: sosem volt egyszerű vele az élet.
Jószívű fickó, maximalista és magas fokozaton pörög benne a tettvágy. Szeret mindenhol (is) lenni, a hasznára válni másoknak. Lojális típus, oroszlánként ragaszkodik azokhoz, akiket az életébe enged és úgy is védelmezi őket. Ha jót akarsz magadnak, egyetlen számára fontos személyt sem szapulod előtte.
Független, sokszor már túlságosan is. Egy évben egyszer hallgat másokra, a többiben meg szereti azt hinni, hogy az igazság a szárnysegédje, ő meg valami kiválasztott, aki tévedhetetlen. Maradjunk annyiban, hogy a családból való kitagadás megfelelő mennyiségű pikantériát ad az önmagunk vagyunk saját sorsunk kovácsa életmódhoz. Ellenben nem lehet elmondani róla, hogy apuci elismerő szavaiért teper, hogy a végén sajnálatból visszafogadja őt szárnyai alá. Az a hajó már rég elment.
Szeret röhögni, bár sok esetben elég morbid humorérzékkel rendelkezik, amire nem mindenki vevő. Azt mondták neki egyszer, hogy ennek valami pszichológiai oka van és nem a véletlen műve ez a védekező mechanizmus. Erre azt felelte: legalább akkor már az egyikünk nem véletlenül jött létre. Senki nem nevetett.
Roppant lelkes tud lenni az őt érdeklő témák iránt. Mindene a főzés, de az agya jó nagy részét érdekes tényekkel tömi tele. Sokat olvas és ha teheti fejleszti magát és mikor megismerkedik egy új témával, akkor képes bármikor, bármilyen helyzetben felhozni azt. Talált valamit az óceánokról? Kezdj el vele beszélni egy egészen más témáról és azon kapod magad, hogy két percen belül olyan átmenettel ugrott át a vízi világra, hogy abba még kifogásolhatatlan értelmet is találsz. Szűk baráti körben ő csak a tudtad, hogy..? fickó.
Ha rossz napja van, akkor tesz róla, hogy mindenki másnak is az legyen. Önző lenne vagy csapatjátékos? Nem tudni.
Előbb van esélyed feltörni egy széf kombinációját mint egy információt kihúzni belőle a magánéletéről. A héten két-három alkalommal órákra eltűnik. Van egy Aimee nevű lakótársa? Partnere? Felesége? Rokona? Nem tiszta a kapcsolatuk.
Azonban ha a 98% káosz mellett abban a 2%-ban sikerül elkapnod őt akkor egészen szimpatikus is tud lenni. Az is kiderül, hogy társasági ember és sose mondana vissza egy lazulós sörözést, ha elhívják őt. Végletekig udvarias is egyes helyzetekben. Sokszor már olyan, mintha egy másik korból csöppent volna ide. Kihúzza neked a széket, előre enged, nyájasan társalog. Aztán eltelik egy fél óra és modern módon elküld melegebb éghajlatra, ha olyanja van. Kész agyrém.
Az arányok nem éppen arra utalnak, hogy a fickó könnyedén elkelne egy aukción, de ha szereted a kihívást, az érzést amikor vérnyomásod a plafont verdesi, akkor Fede olyan lesz számodra, mint egy vidámparki délután a szakadó esőben.

Azt mondta a múltján már nem tud változtatni és más se tud keresztbe tenni neki, így erről mesél.
Se fai qualcosa per dovere, ti esaurirà, ma se fai qualcosa per amore, ti motiverà. - Ami nagy vonalakban annyit rejt, hogy ha valamit kötelességből csinálsz, az totál lefog szívni, de ha viszont élvezed az adott szituációt, ez esetben motiválni fog, energiával tölt el. A mi családunk tökéletesen értett a kötelességekhez, legfőképp a férfi vonala az egésznek. Abban a szerencsés helyzetben lehettünk, hogy a hagyományainkat követve vagy orvosként tengethetjük mindennapjainkat vagy másik esetben az étteremben való munkára eshet a választásunk. Ahhoz, hogy eldöntsd melyik hagyományőrző csoportot fogod erősíteni életed hátralévő részében, nem árt a gatyádba nézni előtte. A Guerriero-família arról volt híres, hogy a férfiak az egészségügyben leltek helyre, míg a nők az étterem szépségét élvezhették ki. Sosem volt köztes állapot csak az előírtak követése, amely addig nem vont magával következményeket, amíg betartottad a játékszabályokat. Alanyi jogon érezhetted magadat szerencsétlennek, ha te éppen másra vágytál és hogy megadjuk a dolgok pikantériáját, itt vagyok én élő példának, akinek sose feküdt az orvoslás. Apám és idősebb felem, Pietro remekeltek a munkájukban. Ugyan sosem került kimondásra, hogy a bátyám élvezi-e az egészet vagy csak nem száll szembe a nagy Guerriero akaratával, mindenesetre egy panasz sem hagyta el az ajkait már cirka 10 éve. Ezzel szemben én szerettem hangoztatni ellenvéleményemet, hiszen mindig is jobban vonzott a gasztronómia, mintsem egy komplett műtét levezénylése. Tökéletesen értettem ahhoz, hogyan teremtsem meg a késsel vágható feszült légkört egy amúgy hangos családi vacsora alkalmával, beszúrva egy-két gúnyos, kéretlen megjegyzést. Már kívülről fújtam édesapám összes neheztelő gesztusát vagy Pietro figyelmeztető tekintetét, amely a képembe égette magát akárhányszor azt ecseteltem, hogy hátrahagyom orvosi karrieremet és egy éttermet nyitok valahol a városban. Édesanyám, és a húgom Beatrice csendes társaim voltak ebben, de az ő hangjuk nagy bánatomra túlságosan eltörpült a családfő szilárd akarata mellett. Elég lehetetlen helyzetnek tűnik, nem igaz? Az is volt, amíg egy közel sem jól végződő műtét áldozattal végződött. Aznap két veszteség is érte a családunkat; Angeline és részemről a családom elvesztése. Utóbbinak édesapám vetett véget, aki nem tűrte el, hogy az én kezeim által veszítette el kedvenc páciensét, ahogyan azt sem, hogy a nevét ilyen eset mocskolja be, melyet a munkám is bánt egyben. Megtiltotta, hogy a kapcsolatot tartsam családunk többi tagjaival, amelyhez foggal-körömmel ragaszkodott, míg ő makacsul fordított hátat kisebbik fiának, egyetlen hiba miatt. Noha a körülmények nem a szerencse jegyében alakultak, azonban tudtam, hogy ez lesz az egyetlen esélyem, hogy kitörjek a családunkat körülvevő sztereotípiákból. Pár nappal később hagytam hátra szülővárosomat és költöztem egy családi ismerőshöz Pedrohoz, aki egy francia kisvárosban, Annecy-ben élt. (Ez én vagyok, Pedro!.:-) )  Ezen a helyen nyitottam meg később éttermemet, amely Angeline nevét kapta meg, aki egyszerre rántotta mélybe és emelte magasra életemet. Az öregemmel és Pietroval megszakadt a kapcsolatom, édesanyám viszont Beatrice havonta érkező leveleiben hagyta nyomát létezésének.

+ információk:
- az évek során az olasz, angol és a francia mellett a német nyelvet is alapjaiban elsajátítottam
- tudásnak nem nevezhető tánchoz értésemet a húgomnak köszönhetem
- 16 évesen két napig voltam börtönben, mert az öregem heppje, hogy a szobafogság luxus körülményeket teremt, a rendőrfőnök meg jó barátja volt
- az egyetlen bizalmasom a húgom, minden más emberre kívülállóként tekintek, távolságtartással élek velük szemben
- 17 évesen részegen beszereztem egy macskás tetoválást
+1 infó: nem szeretem a macskákat...