Kezdetek …
Layana  , tudta, hogy nagyon nagy  bajban van. Minden idegvégződése próbált erre rámutatni, de csak megdermedve állt a fal mellett és a közeledő férfit leste. Megrázkódott minden egyes lépésénél, félt tőle, de még mennyire félt. Blake-kel pár hónapja vette meg Layanát egy árverésen Ez alatt a pár hét allatt sikerült is betörnie a megsebzett lányt,aki még dédelgette azt az álmot hogy valaha vissza jut a családjához épségben Blake nem csupán birtokolt, de fenyített is, és ehhez erőszakos módszereket alkalmazva mindig a megfelelő célhoz ért, sikerült összetörnie teljesen az előtte álló lányt és elhitetni vele hogy, rá van szüksége.
- Mit mondtam neked, Layana?!- hangja fenyegetően csengett-, hogy,nem mehetsz el tőlem . Tudod miért nem ? Mert az enyém vagy!
- Én csak gondoltam…- próbálkozott kétségbeesetten, majd a férfi odaért.
- Ssss , ezt soha nem tanulod meg . Nem akarlak soha bántani , de mindig csak ellenkezel . Miért teszed ezt ?
- Mert nem akarok veled lenni!
Erre csak a férfi felnevetett és megrázta a fejét.
- Erről nem te döntesz, én veled akarok… pont ez a lényeg.
- Ha ezt a családom meg tudja..-  próbálkozott újra a lány.
- Ne légy ostoba, te is tudod mi lesz a vége, ha akárkinek is elmondod.
Igen a lány jól tudta elveszítené a családját, Blake túl veszélyes volt, és nem tudott tőle szabadulni, ha meg is tudott volna, menekülnie kéne egész életében. Túl jó játékos volt, az előtte álló hatalmas termetű férfi, aki szerelmet akart tőle, de Ő nem tudta neki megadni.
- Már akkor beléd szerettem, mikor először együtt voltunk.
- Te beteg vagy! Megerőszakoltál!- kiáltott rá a lány.
- Te is élvezted, épp ahogy én, tudom, hogy minden egyes érintést élveztél.
- Ha élveztem volna, akkor nem akarnék minden áron megszökni.
- Hát tényleg nem tanulsz.-ingatta meg a fejét rosszallón, majd elkapva a lány nyakát neki szorította erősen a falnak. Mélyen a szemeibe nézett, amitől Layana remegni kezdett, és legszívesebben azt kívánta volna, hogy, ebbe most belehaljon.
Blake egy mozdulatába került, és a lány egyesen az üvegasztalra repült, ami összetört alatta, több vágás is érte testét, de nem ért rá ezzel foglalkozni. Menekülni akart.
Ám nem tudott, egy erős rúgás érte a hasát, amitől összegörnyedt magzatpózba, hogy, védje magát, de a rúgások egyre csak erősödtek.
- Állj fel!
Layana úgy tett, ahogy mondta, bár a fájdalmai nagyon erősek voltak és sírni lett volna kedve, de rontott volna a helyzetén. Ahogy sikerült talpra állnia, lehajtott fejjel nézte a padlót.
-Nézz rám !
Ránézett, és tudta mi következik… abban a pillanatban egy hatalmas ütés érte az arcát, amitől teljesen földre került. Vége volt a harcnak. Elérte újra hogy, ne akarjon küzdeni, és talán nem elhitte, hogy szüksége van a férfira, de rá kellett magát vennie, hogy elhitesse vele. Különben nem csak a harcnak lesz vége, de neki is.
Nem tett mást, csak amit ilyenkor általában, megemelte a kezét felé nyújtva, jelezve hogy feladta a férfi pedig felsegítette. Ilyenkor óvatos volt, és óvón magához ölelte.
- Sajnálom, de amíg nem tanulsz addig ez lesz.
A lány hallgatott.
- Próbálj, meg inkább úgy viselkedni, ahogy elvárom!
- Rendben.
Ez a szó már szinte beívódott a lány ajkai közé, ez nem kompromisszum volt, egyik félről sem. Ez maga volt a pokol!

Egy levél ...
Megtehettél bármit ,amikor csak a kedved úgy tartotta ...mert engedtem. Én hibám lenne ? Minden bizonnyal. Most pedig itt állok előtted ,és csak azért könyörgök hogy ne érj hozzám ,üss meg ,rúgj belém ..tégy akármit ,de egy gyengéd érintést sem akarok tőled . Mert még a végén elhiszem hogy megváltoztál ,ezt egyikünk sem akarja igaz ? Félnem kell tőled ,félni is fogok. Ezt akarod , a kezed olyan lendülettel csapódik az arcomon hogy belesajdul a tenyered ...viszont nekem nem fáj. Akarom hogy fájjon ,küzdök a fájdalomért hogy a  hamar túl legyünk rajta. Így felnyögök,de az elgyötört fájdalmak már évek óta belém ivódtak és a részemmé váltak , nem tudok a kedvedre tenni ....sajgó arcomhoz kapom a tenyeremet ,mintha védeni akarnám vagy enyhítene ....de nem hiszed el te sem ezt a színjátékot . Már látom is a szemedben a vadságot ,ami arra sarkal téged hogy tovább menj..én pedig várok. Találgatok magamba ,vajon mit fogsz tenni ..belém rúgsz vagy egyszerűen a falhoz hajítasz ,csak úgy ,mert megteheted ,de legfőképp azért mert hagytam ,és hagyom.
A szemembe nézel ,mintha keresnél valamit ,amitől meggyőződhetsz arról hogy igen is te győztél. Szívesen szólnék egy pár szót most ,de magamban tartom és csak magamban mormolom el őket: Évek óta te vagy a győztes , Te vagy az akit nem tudok elengedni ,csak magamhoz szorítani. És míg Te  örömmel nyugtázod ezt ,addig én próbálok egyenes gerinccel kitörni a felszínre . Igen , nekem még van gerincem veled ellentétben ,és igen letaszítottál mélyre . Tudod szeretném néha elhinni hogy még élhetünk együtt úgy ,egymás mellett hogy mindketten fent vagyunk ,de sajnos Te képtelen vagy így élni. Téged az éltet ha a földbe tiporhatsz ,mert így érzed hogy van hatalmad felettem. De megsúgok egy titkot ,elvesztetted az irányítást..már nincsenek fájdalmaim ,nincs amivel sakkban tudsz tartani.  Így hát üss,rúgj , tépj ...mert megengedem.
Miért engedem meg ? Mert fáradt vagyok , üres,és megtört . Azt hiszem ez is volt a célja . Persze az elkerülte a figyelmét ,hogy időközben ,ez már rég nem azért van mert Ő itt az úr. Hanem azért mert én adtam fel .
Nincs kedvem vele küzdeni ,nincs kedvem neki könyörögni ,és nincs kedvem várni a változást. Most már csak a jól megszokott fájdalmat várom ,ami a  társam lett szégyen vagy nem szégyen ,de az lett. Ha bánt akkor még jobban gyűlölhetem  Őt ,így még az a megmaradt kis naiv részem is lassan eltűnik ami néha napján előjön belőlem,és azzal hiteget hogy ebből lesz még boldogság.
Nagyon régen azt mondta nekem valaki hogy a fájdalom és a boldogság karöltve jár egymással. Valóban így lenne ? Nem hiszem ,az a valaki hazudott nekem ,vagy Ő is hazudott saját magának. Az öröm csak illúzió  vagy érzés ami percek alatt változik ,nem állandó. A gyötrelem viszont az ,egy idő után beeszi magát a szervezetedbe,szépen lassan befészkeli magát a csontjaid közé és hajthatatlanul emlékeztet arra hogy , soha nem fog eltűnni az életedből. Ott lesz ,kivár ..és lecsap.
Mert igen ,ez a levelem hozzád szól...te vagy az én kínom,gyűrődésesem ..fájdalmam. Akit megöltem.