-Nem? kerdezek vissza egy jatekos mosollyal az arcomon. - Es megis miert? - uszok kozelebb, hogy jobban lassam hamarosan zavarba jott arcat. Persze az is lehet, hogy nem erem el a varva vart hatast, de a kozelsege akkor sem jelent nekem gondot. - Tudja Miss Heller, veszelyes vizekre evezett.. - nezek le ra immar komolyabb arccal - habar nehez nem elmosolyodnom, annak ellenere is, hogy a vidam kep finoman szolva nem jellemzo ram -. - Jol tudja, hogy en megszerzem azt, amit akarok. - jelen esetben a valaszara faj a fogam, de termeszetesen ha nagyon nem akarja megosztani velem, hat nem eroltetem.
- Meg akkor sem, ha tonkrement a ruhaja? - szemeimmel meg mindig a not nezve simitok vegig a csuromvizes, finom anyagon.
- Nem kaphatunk valaszt minden kerdesunkre. - vonom meg lazan az egyik vallam egy mosoly tarsasagaban, mikozben sajat szavaival vagok vissza. Be kell vallanom, nagyon jol szorakozom es azt hiszem, ez latszik is a kisse elegedett vigyoromon. - Es ez sajnos pont egy olyan kerdes volt.. - teszem hozza, mikozben enyhen elhuzom a szamat. Termeszetesen nem banom, hogy elszoktem vele az esterol. Alapbol nem vagyok odaig a balokert, igy hat nem ez az elso alkalom, hogy diszkreten meglogok. A kotelezo koroket persze lefutom, nehany fontos emberrel meg szivesen is csevegek, de ezeket kovetoen ugy erzem, megfulladok, ha nem jutok azonnal friss levegohoz.


A hotelszoba messze nem olyan rossz, mint amire szamitottam. Igazabol teljesen meg vagyok elegedve vele, pedig sokat utazom, igy aztan ertheto ha nagyok az elvarasaim. Megsem jelenhetek meg egy megbeszelesen kialvatlanul, szoval kenyelmes agyra van szukseg minden egyes alkalommal. Ma este termeszetesen beertem volna egy atlagos kis szobaval is, hisz holnap nem feltetlenul kell annyira toppon lennem. Nem lesz fontos megbeszeles, a munkaval sem vagyunk lemaradva, otleteim is vannak boven, ugyhogy minden ugy halad, ahogy azt szeretnem. Ha nem igy lenne, most nem lehetnek itt. Valoszinuleg otthon alkotnek az irodamban, kizarva mindent es mindenki mast. Nem sok embert engedtem be a barlangomba. Mondhatjuk azt is, hogy senkit, meg Christ sem, aki rengeteg mindent tud rolam. Talan jobban ismer, mint a csaladtagjaim, nem hiaba nevezem testveremnek.
Miutan korbeneztem, Amelie mar ment is zuhanyozni, mikor pedig vegzett, gyorsan kovettem. Eletemben nem vartam ennyire arra, hogy ledobjam magamrol az atkozott textilt. Nehany perc utan felfrissulve, nyugodtan setaltam ki a tusolobol abban a bizonyos feher kontosben.
Felvont szemoldokkel neztem a nore, mikor ellenkezni kezdett. - Teved, Miss Heller.. - kuszik egy feloldalas vigyor az arcomra. - Nehany hettel ezelott is a fonoke voltam azon a bizonyos vacsoran Atlantaban. Tudja, a szemelyi asszisztensem. Vagy talan nem emlekszik? A hazamban is en vagyok a fonoke, amikor reggelit keszit. De abban igaza van, hogy az irodaban IS. - elegedett mosolyomat levakarni sem tudnam. - Rendben.. - megyek vegul bele, ha ennyire eroskodik es ha ettol jobban alszik. - Most az egyszer. - teszem hozza egy fokkal komolyabb arccal.
- Szoval? Mit egyunk? - helyezem kenyelembe magam a no mellett. Vegre eltuntunk arrol a helyrol es vegre megszabadultam a vizes oltonyomtol is. Mar csak ennem es aludnom kell, holnap pedig ujabb nap kezdodik, ahol ismet kihozom magambol a maximumot.