Nem gondoltam volna, hogy valaha attól fogok segítséget kérni, akiről egyébként nemrég került le a nyomkövető. Normális vagyok? Most már tudom, hogy tényleg nem vagyok az. Ugyanakkor ennek a nőnek van egy komoly ajánlatom, ami végett garantáltan fel fogja kapni a fejét az alkumra és úgy fog nekem segíteni, akárcsak a kis angyal. Kétségem sincs afelől, hogy a tervem balul sül el, ugyanis Iris rengetehszer kerül be hozzánk, valamilyen oknál fogva pedig még sohasem csukták le, de ez változhat, hogy ha nem dolgozik velem együtt. Bőven nyúlik addig a kezem, hogy pár évet leüljön a női börtönben és mondanom sem kell, hogy a női börtönnél rosszabb nem létezik. Van sejtésem, hogy ezt ő is pontosan jól tudja. Nemes egyszerűséggel eddig csak fogta valaki a kezét, de garantálhatom, hogy az élete most egyes egyedül csak rajtam fog múlni. Nem lesz nehéz dolga. Egyszerű, mindössze meg kell találnia az ő tudásával valakit, aki trófeának számít. Épp úgy, ahogy ő is az. (...)
A levélben, amit az ismert lakcímére küldtem, egész egyszerűen annyi állt benne, hogy találkozzon velem. Semmi több. Ja, meg az is ott volt, hogy mikor jöjjön ide a parkba. Épp egy kávézó kinti teraszán ücsörgök egymagam, így nem igazán lesz arra esélye, hogy ne vegyen észre. Idilli helyet próbáltam keresni, amiből sejtheti, hogy nem onnan fogom az őrségre vinni. Ugyanakkor ez a viselkedésétől függ, nem zárhatja ki a tényt, hogy épp nem oda fogom vinni. De egyelőre nem szerepel ez az opció a terveimben.
Előbb érkeztem; akárcsak egy randira. Mondhatjuk annak is, de semmi közünk sincs egymáshoz. Egyszerűen csak az agya kell, másra nincs szükségem. Neki pedig a szabadsága kell. Nem szívesen engedek egy ilyen embert szabadlábra, viszont köztudott, hogy a rendőrség korántsem a becsületről híres. Minden érdekből működik, ez az egész rendszer egy kibaszott érdek.
- Egy kávét szeretnék, köszi. - Leadom a pincérnek a rendelést. Ha Iris megérkezik, majd rendel magának, amit szeretne. Természetesen én állom majd azt is, kíváncsi leszek, mi sül ki ebből.

Meglepődve olvasom el a levelet amit nemrégiben kaptam. Lucientől. Gyűlölöm azt az embert. Ő tette rám a nyomkövetőt és ő is szedte le. Már egy jó ideje a nyomomban lohol, szeretne találni valamit ellenem amivel lecsukathat csak eddig nemigen sikerült neki. Nem véletlenül. Nem vagyok én már amatőr, ügyesen intézem a dolgaimat és nagyon ritkán hagyok nyomokat magam után.
Bevallom, nem igazán fűlik a fogam ahhoz, hogy találkozzak Luciennel, de úgy érzem rosszabb vár rám, mint egy kis dorgálás, ha nem megyek el.
Szóval felkapok egy testhez simuló nadrágot, felsőt és egy fekete bőrdzsekit, hajamat kivasalom, minimális sminket megengedek magamnak és útnak is indulok. A kávézó amit kiválasztott a találkozónk helyszínéül szerencsére nincsen tőlem túl messze, szóval a gyaloglást választottam. A benzin mostanában amúgy is rettentő drága, mintha az embereknek lennének pénzfájúk és csakúgy leakasztanánk a pénzt róla. Ah, inkább bele sem mélyedek a politikai dolgokba. Megvan így is a magam bajai.

20 perc séta után el is érem a kávézót és amikor kiszúrom az említett férfit, szemetforgatok, veszek egy mély levegőt és odasétálok hozzá. Köszönés helyett rögtön le is ülök a vele szemben lévő székre, majd rendelek magamnak egy cappucinot fahéjas szórással és tejszínhabbal, majd miután elment a pincér megvetően pillantok az előttem ülő férfira.
- Nem hiszem, hogy bármelyikünknek is lenne kedve a bálycsevejhez, szóval elmondhatod rögtön az elején, hogy mit akarsz tőlem. Mi az amit a nagy rendőrség nem tud megoldani. – hangomból csak úgy csöpög a gúny és a megvetés. - Ja persze, Rubyt se tudjátok a mai napig megtalálni, bár igaz, fel is adtátok, éljen a bűnüldözés és az emberek megvédése. Az állam kitüntetett emberei, biztos büszkék vagytok magatokra, hogy egy hacker több mindent volt képes kideríteni egy eltűnt személyről, mint ti. – itt természetesen magamra célzok. Az utóbbi időben eléggé beleástam magam az ügy mélyébe és sokkal előrébb járok, mint ők már hosszú ideje.
Lehet nem kéne így viselkednem, bármikor visszateheti rám a nyomkövetőt, de nem izgat. Nem érdemli meg azt, hogy akárcsak egy kicsit is normális hangnemet engedjek meg vele szemben.

- Köszönöm. - A pincér elém teszi a kávét; pont olyan, mint ahogyan szeretem. Sima fekete, tej és cukor nélkül. Nem vagyok oda a habos-babos dolgokért.
Belekortyolok a csészébe, s már fél úton járok, amikor az illetékes berobog. Látom rajt, hogy nem szívesen teszi be a lábát, habár nem mintha a helyzet az szívem csücske lenne nekem is. van, amit le kell nyelni ahhoz, hogy tovább lépjünk.
- Szervusz. - Köszönök annak ellenére, hogy ő ezt nem igazán viszonozta.
A kávéját megrendeli, míg én csak jámbor tekintettel figyelem őt. valójában jobb lenne, ha a sértegetést befejezné, elvégre nem tartana semeddig, amíg újra beviszem és keresek helyette más valakit.
- Örülnék, ha befejeznéd a sértegetést.- A kávém maradék felét lehörpintem, s rá nézve folytatom azt, amit szeretnék neki mondani. - Valamiért te is csak eljöttél ide. Gondolom te is sejted, hogy van számodra egy ajánlatom, természetesen nem ingyen várok el tőled semmit sem. - Hátradőlök a székben, s várok a reakciójára, az arcvonásait követve.
- Egyébként is, ha mindent legálisan tennél, nem kerülne egyikőnk sem ilyen helyzetben. Mindent magadnak köszönhetsz Iris, ezt te is tudod. Legalább magadnak ne hazudj. - Remélem, hogy nem fog a türelmemen tornázni, ugyanis a legkevésbé sincs kedvem újra ráaggasztani a nyomkövetőt, vagy rosszabbik esetben őrizetbe rakni. Ott a rácsoknak nyugodtan beszélhet.
- Minden álmod szabadnak lenni. Ezt meg is kapod tőlem, ha megtalálsz nekem valakit. Mindenkit visszahívok rólad, nem fog senki sem keresni. De csak akkor, ha teljesíted azt, amit kérek. Szerintem egyáltalán nem teljesíthetetlen és gyanítom, hogy az ajánlat biztosan tetszik neked. - Továbbra is figyelem a reakcióit. Nagyon ostoba döntést hoz, ha nem megy bele. Ha valóban nem, akkor kénytelen leszek újra körözni még őt is.