Mi ketten mindig is nagyon különböztünk egymástól. Te magas vagy, én alig nőttem túl a másfél métert. Te könnyedén megtalálod a közös hangot másokkal és a barátaid szeretnek téged, míg én sokak szemében egy kiállhatatlan boszorkány vagyok.
Szokták mondani, hogy a fiúk az édesanyjuk kinézetét öröklik, neked azonban sikerült több szempontból is anyára ütnöd. A karrierválasztásoddal is az ő nyomdokaiba léptél, amikor egészségügyi vonalon tanultál tovább és helyezkedtél el. Ezért pedig büszkébbek nem is lehetnének rád, mert a személyiségedet tekintve nem mindenki nézné ki belőled, hogy komoly is tudsz lenni. Nekem már az is megfordult a fejemben, hogy azért vagy mindig ennyire pozitív mások felé, mert kell valami, amivel kompenzálni lehet mindazt a veszteséget, amellyel a munkád során találkozol.
Mindig piszkálódunk, amikor csak egymáshoz szólunk és gyakran mondom neked, hogy bárcsak elcseréltek volna a kórházban, hogy másik családot boldogíts, Te viszont jól tudod, hogy ha bármilyen problémáddal felhívsz vagy keresel engem, akkor igyekezni fogok, hogy segíthessek neked. Még ha néha zsörtölődöm is egy kicsit, amiért meg kell tennem... De tényleg csak egy kicsit.
Egyébként sincsenek problémák az önbizalmammal, de Te mindig tudod, hogy mikor van szükségem egy kis emlékeztetőre azzal kapcsolatban, hogy jól csinálom, amit csinálok. Míg Te anyát követted a pályaválasztáskor, én apára ütöttem és amíg én színházi előadásokban veszek részt, addig ő azokat kritizálja. Tudod, hogy mekkora a megfeleléskényszer bennem felé és hogy ez az, ami miatt a maximalizmusommal a végletekig hajszolom magam. Szerinted szükségem lenne már valami másra is, amivel lekötöm az energiáimat a munkán kívül is, én pedig mindig azt felelem, hogy téged senki nem kérdezett.


/ A fentebb felvázolt oda-vissza piszkálódó, de mégis törődő testvéri kapcsolatot képzelek el Philip és Aurora között, akik ha össze is vesznek, valószínűleg csak olyan kaliberű dolgon teszik, mint hogy a gabonapehely az első vagy a tej. Philip valószínűleg tisztában van vele, hogy ha arra ösztönözné a húgát, hogy lazítson egy kicsit, akkor meg lenne kínálva egy párnával az arcába, de azért finoman így is próbálja megértetni Rorával, hogy ne stresszelje túl magát az apja véleményén. Ugyanígy fordított esetben Aurora hajlandó lenne a maga másfél méterével és nem egészen 50 kilójával kijelenteni, hogy elás bárkit, aki kellemetlenséget okoz a bátyjának.
Az előtörténetemben olvasható néhány részlet, ami releváns lehet, úgyhogy ajánlott olvasmányként bedobom ide. Azon kívül, hogy Rora az apukához hasonlóan művészeti, míg Philip egészségügyi pályán mozog, mint az édesanyjuk, mást nem igazán határoznék meg, bátran keress meg, ha ötleted támad, vagy kitaláltál valamit, ami motiválja Philipet és ami szerint él. Illetve ezen kívül is, ha megtetszett a karakter/ megérkeztél nyugodtan keress PM-ben. Nagyon várlak!

Mivel a húgoddal egy társulatban szerepelek, és hobbiszinten közösen gyakorlunk nálatok, valószínűleg már láttál minket smárolni, amikor nem tudtad, hogy ott vagyok, és véletlenül ránk nyitottad az ajtót. Ennek ellenére egyetlen alkalommal sem próbáltad meg eltörni az állkapcsom, mivel minden bizonnyal felfogtad azt, hogy nem én leszek majd a sógorod, aminek titkon szerintem örülsz is. Pontosan azért, mert úgy nézel rám, mintha az öcséd lennék - meg a húgod öccse is - viszont ismered azt a férfitípust, amit én magam képviselek, és nem feltétlenül tenne boldoggá, ha mondjuk éveken keresztül komolyabb viszony lenne köztem és a húgod között. Ennek mindössze egyetlen egyszerű oka van: annak jogán, hogy színész vagyok, te valamiért nem bízol teljes mértékben a szexuális irányultságomban, és ha nem is nézel melegnek, azért tartasz attól, hogy mind a két oldal felé húzok, és egy pasiért hagynám el a később a testvéred. Mivel hasonlókról még nem feltétlenül volt szó közöttünk - mert általában a találkozásaink abban merülnek ki, hogy Aurorát szekáljuk már a magassága miatt is, meg éppen bármiért ami eszünkbe jut - én magam nem tudom megerősíteni neked, hogy ilyesmi miatt nem kellene aggódnod. Alapvetően pedig én magam is úgy tekintek a húgodra, mint egy legjobb barátra, de ezt még nem volt szerencsém soha tisztázni veled, emiatt van közöttünk egy kis feszültség. Ennek ellenére elmondhatom azt, hogy kedvellek, és te is engem: jó srácnak tartasz, mivel alapvetően udvarias vagyok a szüleiddel, és odafigyelek a testvéredre, meg igyekszem a száz százalékot kihozni a munkámból is. Talán egy kicsit sajnálsz, amiért fiatalon elárvultam, ezért egy véleményen vagy a családoddal azon, hogy oda kell rám figyelni, mivel nem szeretnétek, ha elkallódnék. Emiatt pedig titkon hálás vagyok neked, viszont te sosem kényszerítesz rá, hogy ezt kifejezzem az irányodba, én pedig ezzel rendben vagyok. Nincsenek közöttünk mély beszélgetések, és nem próbálsz meg tippeket adni nekem arra, hogy miként szedjem rendbe az életem. Az egyetlen, amit elvársz tőlem, hogy ne ne okozzak fájdalmat a húgodnak, ezt pedig igyekszem mindig maradéktalanul teljesíteni, már amennyire vannak lehetőségeim. Azzal kapcsolatban pedig, hogy nem a csajozás miatt vagyok színész... Sosem hittél nekem. Ez pedig elszomorító.