Középiskolás koromban eléggé sok szabadidőm volt. Már a suliban megjegyeztem az anyagot, hisz nem vitték túlzásba a mennyiséget. Délutánonként pedig eljártam mindenféle szakkörre. Ezeket az éveimet leginkább szertornázással töltöttem, amit nagyon szerettem. Meg ezekben az években a haverokkal is igyekeztünk kint lenni és sportolni. Kosaraztunk, gördeszkáztunk (mondjuk abban elég béna voltam és sokszor elestem), de néha edzőterembe is eljártunk. Este pedig mindenki beült a gép elé és hajnalig toltunk valamilyen játékot. Az egyetem kezdetekor egy új korszak jött el az életembe. Már nagyon sok tanulnivalót kaptam és a saját albérlet miatt el kellett vállalnom a tanulmányaim mellé pár munkát is. A sportok így a háttérbe kerültek, de azért igyekszem otthon tornázgatni, főleg mióta van ez az életmód tanácsadó cég, akiknek én szerkesztem az alkalmazásukat és a weboldalukat. Tőlük rendszeresen kapok tanácsadást és edzéstervet, amit elvileg követnem kéne. Egyedül nem olyan jó, mint régen a többiekkel, de itt New Yorkban annyira messze van mindenki, hogy nehéz ilyesmit összehozni, viszont ha valaki felvet egy ilyen ötletet, akkor biztosan belemegyek. A nagybátyám ajánlotta fel, hogy menjünk el szörfözni. Ugyan én még nem tudok, de majd ő megtanít. Remélem felkészült, mert nem vagyok könnyű eset. Már izgatottan várom, hogy jöjjön értem és elmenjünk a partra. Nem vittem túlzásba a felszerelést. Már alapból a papucsomban és fürdőnadrágomban megyek, amira azért felvettem egy bő, mintás inget, amit egyellőre nem gombolok be, mert nagyon meleg van. Ezeken felül van még nálam egy kis hátizsákban egy törölköző, naptej, napszemüveg meg azok a kellékek, amik mindig nálam vannak. Izgatottan figyelem az ablakból a bérház mellett lévő parkolót és amint meglátom az ismerős autót, már rohanok is le hozzá. - Szia! Mizu? Már nagyon izgatott vagyok - hadarom el miközben beszállok mellé az autóba. Tényleg felpörgetett ez a program és már várom, hogy megérkezzünk.
~ Kicsit rövid, de remélem megfelel ~ 289 ~ruha ~ ★ ~
Kávésbögre, konyha közepe, nappali felé nézve, halál álmos fej, kócos haj, amiről nem tudok, és csend. Végre. Meg kupi. Az ajtó éppen egy másodperce csapódott be a kisebbik mögött, rám zárva mindazt a zsibongó energiát, amit azt hittem, hogy kinövik. Egy fenét. Hozták a haverjaikkal is. Amit bevallok, élvezem, és el is várom. Legyenek tele energiával. Kortyolok egyet a kávéból, meredek a kanapén lévő kupachalomra, ahol nekem kéne hevernem éppen, ahogy iszom azt, ami a kezemben van. Leteszem a bögrét. Meg egy nagy fenét, mi vagyok én, bejárónő? Öt perc múlva, kócosabb hajjal, de már enyém a kanapé (Drewé pedig a kupija a szobájában), a kávém mellett. Egyedül a szörfös cuccaim virítanak a padlón, az bejárati ajtó felé fordítva. Be akarok melegíteni egy kis szörfözésre, nyár vége felé szuper hullámok vannak Californiában, s oda az egész családot tervezem elvinni, Johnnal együtt, s még aki kíván hozzá csatlakozni. A túrázás is jónak hangzik. Pár óra múlva, frissen, üdén gördülök be a parkolóba, ahol már Tim szalad a kocsihoz. Valahol kezd abban hasonlítani hozzám, hogy a munka, a munka, és tanulás mindent elvisz abból, ami miatt élni érdemes. Odafigyeltünk, odafigyeltem, hogy maradjon magamra is időm, s csak a mostani időkben veszem észre, hogy hasznos tett, és döntés volt. Sok mindent a családomra fordítottam, mert így tartottam helyesnek, s kitartottam mellette. Tim pedig jófej, laza, s bírom az olyanok társaságát, akik képesek lazábbak is lenni. S jelen pillanatban úgy be van sózva, hogy még a végén repülés lesz a szörfözésből. - Helló! Minden szuper! Nálad? - Le sem állítottam a motort, a zenét sem csavarom lejjebb, a kormány mögül vigyorgok rá, s körbenézés után máris útnak indulunk a part felé. - Legyél is! Csúcsszuper lesz! Megkértem a cápákat, hogy nyaraljanak máshol. Olyan helyszínt néztem ki, ahol nyugodtan lehet az elején az alapokat megtanulni a parton, mert a nélkül nem fogom felengedni a deszkára, mert csak kudarcélmény, ahogy minden hullámnál, amire felülne, le is zakózik. - Felkészültél? - Nézek végig rajta. - Ugye hoztál szörfruhát? - Sandítok rá. Az elején még úgyis ruhában fogunk ugrálni, de utána már jó, ha van rajta szörfruha. - Vagy a halaknak szántad ajándékba a gatyádat? A parkolóba hamar elérünk. - Segíts levenni a deszkákat - kettőt hoztam, az egyik még régebbi járgány, talán Drew gyakorolt rajta még anno, azóta kapott másikat, de ez még nagyon szuper állapotban van, ami meglepő, mert nyúzta ezerrel. A csomagtartóhoz megyek, felnyitom, teljesen ártatlan arccal. - Nem most kéne valami - mit is mondott? - nem tábor... konferencián, vagy csapatépítésen lenned? - Nézek rá elgondolkodva. - Vagy simán összekeverem a heteket? - Néha szokásom. Kiveszek egy kézitáskát, s átnyújtom neki. - Eeeegészen biztos vagyok abban, hogy ezt otthon hagytad - ami egyáltalán nem igaz, a szörfruha tőlem származik, ami benne lapul.
Kezdőlap
~ 289 ~
