Talán nem volt nehéz kitalálni, Te vagy az én apukám.
Az én egyetlen szülőm, édesanyám - a Te feleséged - ugyanis nem sokkal az én születésem után sajnálatos módon meghalt, mi pedig ketten maradtunk. Te sokat dolgoztál, hogy legyen miből megélnünk - vagy csak túl kicsi voltam ahhoz, hogy felismerjem rajtad a munkamánia jeleit. Én pedig cserébe határozottan nem neveltem magamat, mert bárki aki ismer, tudja, hogy el vagyok kényeztetve. (Én persze soha nem mondanék ilyet magamról, ne is várj ilyesmit.) Lehet, hogy naiv vagyok, olykor felelőtlen és hogy a hisztizés sem áll tőlem távol, de az évek során és a főzőműsorok bámulásának hatására úgy döntöttem, hogy megtanulok miattad főzni: Te pénzt keresel, én biztosítom, hogy az étkezéseinknek ne a 99,9%-a álljon rendelt kajákból. Először azt hitted fel fogom gyújtani a konyhát, ha nem vagy ott - amíg át nem jött segíteni a szomszéd néni, én is.

Talán Te is megnyugodtál valamelyest, amikor a játszótéren legjobb barátra találtam, még annak ellenére is, hogy csak azért ismertem meg, mert kiestem a hintából, aztán odahívott magához homokozni. Onnantól kezdve Lay meg én elválaszthatatlanok voltunk, ami azt is jelentette, hogy amikor náluk voltam volt mellettünk felnőtt - vagy legalább az ő bátyja -, aki figyelt ránk, amikor meg nálunk voltunk, nem voltam annyira egyedül.
Hogy miért fontos ez? Azért, apa, mert Lay az oka annak, hogy most New Yorkban vagyok. Ha egészen őszinte akarok lenni, ő az oka, hogy megszöktem otthonról és még mindig New Yorkban vagyok.
De pánikra semmi ok! Nagy szerencse, hogy a testvéreid - Jordan és Jonah New Yorkban élnek, így volt kinek telefonálnod, amikor én egyszerűen nem voltam hajlandó visszajelezni a hívásaidra.
Ha engem kérdezel, tulajdonképpen a Te hibád! Te nem vetted komolyan, amikor arról meséltem neked regénybe illő hosszúságban, hogy valami történt a legjobb barátommal, nekem pedig meg kell keresnem, mert elválaszthatatlanok vagyunk, mint a borsó meg a héja. Te nem tartottad jó ötletnek, hogy ha a család összes többi tagja - beleértve a Te szüleidet - New Yorkban él, látogassuk meg őket, én pedig megkeresem Lay-t. Az már teljesen más kérdés, hogy a szökésem miatt a középiskolát sem fejeztem be odahaza, nem is érdemes bolygatni, de tényleg...

Tudod, az utóbbi időben viszont nagyon elkezdtél hiányozni. Arra is gondoltam már, hogy nagyon egyedül lehetsz Sydney-ben. Még szerencse, hogy megtaláltam a megoldást a problémára! Nem, eszemben sincs hazamenni, inkább neked kellene csatlakoznod a családod többi tagjához és nem éjjel-nappal dolgozó remetévé válni Ausztráliában. Neked nem hiányoznak a szüleid, a testvéreid és az egy szem kislányod? Na és ha eleget mondom neked a telefonba, leszel Te a meglepetés ajándékom?

/ Ezer és egy dolgot tudnék még leírni, de hogy ne legyen esti mese hosszúságú, inkább itt megállok - és természetesen szívesen mesélek tovább az úriemberről üzenetben, mert van mit. Sok-sok apró részlet van a fiatalok történetében (Blayze és Alice), illetve a testvérekkel (Jordan és Jonah) kapcsolatban is, amibe bekapcsolódhatsz és ami fontos lehet John szempontjából is.
A nevet már mindannyian emlegettük, így örülnénk neki, ha maradna - azt hiszem beszélhetek a többiek nevében is. Az arcot illetően ugyan ha nagyon nem jön be Gong Yoo, akkor alkudozhatunk, de én nagyon-nagyon rettenetesen szeretném/imádnám, ha maradna. Rengeteg anyag van róla, aminek még a keresgélésében is segítek, ha kell.  
Ha a megadott csoportok nem jönnek be, akár azon is tudunk ötletelni, hogy pontosan mi a foglalkozása, sok olyan részlet van, ami a megalkotóra van bízva és alakítható, amit nem határoztunk meg előre, hogy legyen mozgástér, ha bármilyen ötlet felmerülne.
Lényeg a lényeg, hogy ha eddig olvastál és megtetszett volna a karakter, akkor ne habozz beregisztrálni, mert ezer meg egy lehetőség van benne és nagyon sokan várjuk (én, Lay, Jordan, Jonah és biztosan tudunk még ajánlani mást is melléd). Szeretettel várlak/várunk, szóval gyere csak, gyere!