New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something

• a városhatár átlépése •
üdvözlünk •
new yorkban
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
• szavak sokasága •
csicseregj csak •
kedvedre

• Ismerõs idegenek •
éppen jelenlévõ •
lakosaink
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (125 fő) Vas. Aug. 14, 2022 9:03 pm-kor volt itt.
• népszámlálás •
csoportjaink •
képviselõi
Csoport neve
Bûnüldözés
7
14
Diákok
28
19
Egészségügy
15
9
Hivatal
3
7
Média
15
21
Munkások
24
16
Oktatás
6
5
Törvényszegõk
10
18
Üzlet
12
19
Összesen
120
128

the next beat | Nolan & Emma
TémanyitásRe: the next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma EmptyCsüt. Szept. 22, 2022 12:42 pm


We are tied to the ocean. And when we go back to the sea, whether it is to sail or to watch - we are going back from whence we came.
emma&nolan

A családunk sokszor inkább hasonlít egy gyenge kategóriás dokumentumfilmre, mint olyan egységre amibe nem zavarodik bele az ember. Mégis elég eltölteni a majom bátyáim közelében egy tíz percet és biztos lebuktatják magukat valami idiótasággal, amitől a gyenge alakításuk ellenére is valami megfog bennük. Clinton ahogyan eljátssza, hogy ő a felelősségteljes nagy tesó, majd a következő pillanatban asszisztálni kezd Byron terveihez. Byron aki meg se hazudtolja magát, de mégsem megy teljesen az agyadra. Épphogy csak egyensúlyozik valamilyen láthatatlan határon, ahol tarkón vágnád őt, de azért elviseled. Erin a legkomolyabb közöttünk és ha tehetné letagadna minket. Mégsem cserélném el egyiket sem és talán pont ezért esik jól most az, hogy Emma jó hallgatóság amikor róluk mesélek. Nem volt rossz gyerekkorom és most is szerencsésnek mondhatom magamat. Vannak ugyan nézeteltérések közöttünk is, de úgy vagyok vele, hogy amíg ez megoldható, addig mi kis idő múlva találkozunk félúton, hogy helyrehozzuk.
A mosolyt aligha tudom levakarni az arcomról Emma közelében. Kedvelem őt ez tuti, és minél többet időzök mellette, annál többet akarok tudni róla. Erin ugyan a plafonon lesz mérgében, ha ez kiderül és a tökmag hogyha lenne hatalma felettem akkor szobafogságra is ítélne, de amíg ez nem következik be, addig én sem mondok le Emma társaságáról. Csak ha ő kérné, természetesen - ami meg nagyon remélem egyhamar nem következik be. A testvéreimmel ellentétben nekem szükségem van egy kis időre, hogy ne zavarjak el valakit magamtól.
- Ugyan! Csak nyomkodod össze-vissza a gombokat, aztán majd lesz belőle valami. - tanácsolom szakértelmemet. - Megsúgom először én is ezt csináltam és húsz alkalomból egyszer bejött. De működött és nem lehetetlen! - teszem hozzá gyorsan és szórakozottan.
Az egyetértése csak még jobban rásegít arra, hogy soha, de soha ne indítsak ilyen szöveggel senkinél. Röhögés nélkül amúgy se tudnám ezt végigvinni, utána meg magyarázkodhatnék, hogy mi olyan szórakoztató egy ismerkedésbe. - Igazad van. Nem jó totál homályos szándékkal indítani. - gondolkozok el. - Azért megjegyzem magamnak, hogy Byronnak jobb nem mondani az éttermeset. Ő tuti találna benne logikát, szegény apánk feje meg azt se tudná hol legyen miután a kisfia beígért egy csomó kedvezményt megannyi lánynak. - a fejemet csóválom, de ezt egyelőre csak a képzeletbeli jegyzeteimre tudnám felvésni, mert a memóriám a társaságom lenyűgözésével van telítve.  
A fogadásként felém intézett kecses mozdulat eltereli a figyelmemet a kezére, aztán meg mosolyogva adom meg magamat ezzel jelezve, hogy engem sem rémiszt meg ha van esélyem a nyerésre. - Ki nem hagynám!
Elgondolkoztat a kérdése, aztán még egy hümmögést is hallatok mielőtt megformálnám válaszomat. - Ebben van valami. Az is megfelelő példa erre amikor egyszer kiszöktem, de béna vagyok az ilyesmikben, szóval rajtakaptak, viszont büntetésből lemaradtam egy túrázásról apámmal. Ugye jól értelmezem?
Ugyan nem a szívem csücske az ami odabent zajlik nagy hangzavarral, de amit Emma felhoz az már egyből jobb. - Jöhet! Szeretem a meglepetéseket így abba bármikor benne vagyok. Lehet most a sok panaszkodással azt sugalltam, de nem vagyok én sem ám mindig az ügyeletes buligyilkos. - mosolygok fel rá. Bírom, ha kikapcsolódhatok és a baráti társaságommal lehetek, de általában jobban érzem magamat, ha ki is mozdulunk valahová ahelyett, hogy alkohollal mérgeznénk be magunkat az asztal alá.
- Éneklés, tánc, minden is menne mellé? - érdeklődök gyorsan, mert talán még megmenthető a helyzetünk. Nem mintha a Spice Girls hallgatása annyira zavarna. Valljuk be, annak is megvan a maga bája. - Ööhm, inkább összefoglalóan mondom, hogy bírom az old school R&B zenéket. Azon belül bármelyik jöhet! Na és te az ikonikus lánybandák mellett mit szeretsz még?
Ha egyedül vagyok vagy éppen tanulok akkor szeretem bedugni a fülest és kizárni a külvilágot. Valamiért sokkal jobban ment mindig is a vizsgákra felkészülés ha éppen zenét hallgattam közben, mert észrevettem, hogy a túl nagy csend általában eltereli a figyelmemet.
- Korábban egy-két tasli valóban gazdára talált, de mostanra már kinőttünk ebből. - válaszolok a kérdésére elmosolyodva. Szerencsére egyikünk sem az az erőszakos típus. Ellenben Scotty ismerősünk a szórakozóhelyi verekedések elkezdője. Akik ismerik azok tudják, hogy nem érdemes menni vele sehova hacsak nem jól tudnak futni a rendőrök elől. Byron egy időben körülötte legyeskedett, aztán mikor egy a rácsok mögött bent töltött éjszaka után apánk hozta ki őt, azután leszokott róla. Anya még most sem tud semmit erről ahogyan Clinton sem, mert abban az időszakban pár napra visszautaztak Aucklandbe. Ha rajtam múlik ez így is marad. Utólag magunkra szabadítani anya haragját egy baromi rossz lépés lenne.  
Halkan felnevetek Emma megjegyzésén és úgy biccentek felé, mint aki ezzel szeretné jelezni egyetértését. Hála az égnek jók vagyunk a bosszantó viselkedés oda-vissza adogatásában.  
- Ne aggódj, eszembe se jutott annak nézni. - mosolyodok el. - Nekem szokásom állatos tényeket olvasni hobbi szinten. Nem tudom, érdekesek azt hiszem. - vonom meg a vállamat tanácstalanul. - Mindig is én voltam az, aki órákkal hosszabbította meg az állatkerti látogatást, mert mindegyiknél leálltam felsorolni az infóimat. Elsőre érdekes volt a családnak, másodikra már nem annyira. Harmadszorra egy emberként tiltakoztak, hogy visszamenjünk. Nem mondom, hogy elrontottam nekik egy életre a családi programot, de határozottan elrontottam nekik. - röhögöm el magamat. Ez van, ha valamire nagyon rápörgök.
Clinton megérkezése nem váratlan, de nem szeretném mégsem, ha lebuknánk. Túl sok kérdés, kevés válasz és csak sértődés lenne belőle, aminek nem feltétlenül örülnék, így jobb ötletnek találom ha lapulunk amíg elül a veszély. Amivel azonban nem számolok az a zár kattanása, ami rendkívül lecsökkenti a lehetőségeinket. Clinton ezután magunkra hagy minket, én pedig felpillantok Emma arcvonásaira.  
- Ötletem sincs. Viszont.. - kicsit sután állok fel mellőle, aztán az erkély széléhez sétálok, hogy felmérjem a helyzetünket. - Mennyire félsz a magasba? Mert maradhatunk itt is, de van egy létra itt amin kis szerencsével észrevétlenül leszökhetünk és akár elmehetnénk turisták módjára városnézésre. - ajánlom fel. - Bedobunk egy gyrost a közelbe, aztán felszállunk az első buszra és felfedezünk. Na mit szólsz? - érdeklődök - Végig vigyázni fogok rád! - mosolyodok el egyből, hogyha attól tartana nem fogom őt követni minden lépésnél a létráról lefelé vezető úton. De ha úgy dönt, hogy maradni szeretne akkor az a verzió sincs ellenemre. Vele kapcsolatban még nem fogytam ki a témákból és érdeklődésekből sem.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


mind álarcot viselünk
Nolan Crowe
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
the next beat | Nolan & Emma 448d8ea5fdbe98d14db2e106ad6016b642e1b6d5
the next beat | Nolan & Emma 1c653a7f9f2a4d1163cee5505ef6c1c389ae92d9
★ kor ★ :
35
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
Pearls don't lie on the seashore.
If you want one you must dive for it.
my mind drowns in the possibility of you and me
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ idézet ★ :
Better to not know which moment may be your last. Every morsel of your entire being alive to the infinite mystery of it all.
★ foglalkozás ★ :
wreck diver
★ play by ★ :
RG.
★ hozzászólások száma ★ :
43
★ :
the next beat | Nolan & Emma 9228792ff5ca2c955cf09f50d29e6bc0df0a1484
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: the next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma EmptySzer. Május 25, 2022 10:18 pm

Nolan & Emma

A nővéremmel ellentétben én nem éreztem, hogy elememben vagyok azokon az eseményeken, ahol előírták hogyan kell viselkedni és mit kell viselni.  Nem érdekelnek a politikai kampányok, hogy ki hány befektetőt szerzett és az sem hogy kinek milyen új taktikája van arra, hogy több embert vonjanak be egy-egy párt befolyása alá, akik később elmennek értük szavazni. Apának nem vallanám be, hogy ennyire apolitikus módon gondolkodom, őt tulajdonképpen mindig biztosítom a támogatásomról, és nem is hazudok, amikor ezt teszem. Viszont túl fiatal vagyok ahhoz, hogy komolyabban érdekeljen a dolog - vagy ha már itt tartunk, hogy részt vegyek benne. Sokkal jobban szeretem azt csinálni, amit most is. Ha úgy vesszük nem most, épp ebben a pillanatban, mert hiába vagyunk Erinnel barátnők már jó ideje, a bátyjával még soha nem ültem úgy kint az erkélyen, mint most. Ez egyedi alkalom.
- Ügyeletes Don Juan, ez tetszik... - Elnevetem magamat, még a fejemet is finoman megrázom. Tetszik, de ki akarnám fejteni, hogy egészen pontosan mi tetszik, annak sokkal inkább lenne köze Nolan humorához és egész személyéhez, mint bármi máshoz. - Nem is tudom. - A korábban félre billentett fejemet most egyenesbe hozom, az ajkaimon pedig akaratlanul is egy mosoly játszik, mielőtt megszólalnék. - Tuti irtóra leégetném magam, mert nagyon nem értek a videojátékokhoz. Csak lánytesókkal felnőni olyan, mintha teljesen külön világban élne az ember. - Számunkra sem ismeretlenek persze azok a dolgok, amik a fiúkat vonzzák, de mindig is inkább Barbie babákban és tamagochikban kellett gázolnia a szüleinknek, nem pedig játékokból származó csatazajokat hallgatva szunyókálni a nappaliban.
Képtelen vagyok visszafogni magam és újra elnevetem magam a szavain.  - Mondhatjuk így is - bólogatva pillantok felé. Érzem ahogyan a jókedvem megállíthatatlanul átveszi az uralmat bennem, ott csillog a szemeimben és az ajkaimra feszülő mosolyban is. - Igazad van, az totál úgy hangozna, mintha házvezetőnek jelentkeznél és nem ismerkedni próbálnál valakivel. - Állítólag a nők egyébként sem akarnak anyáskodni a párjuk fölött. Én csak azért nem tudom ezt a saját szempontból mondani, mert sosem volt még olyan jellegű kapcsolatom, ahol felmerült volna hasonló.
- Viszont az a totális kihasználásod lenne, ha valaki csak a kedvezmény miatt fogadna el egy randi meghívást, nem? - Nem tudom ki tenne hasonlót egy olyan jóképű sráccal, mint Nolan, de attól még ha komolyan vesszük magunkat, igenis kihasználásnak lehetne tekinteni.
- Nem is tudom, nem lenne a bátyád mérges ránk, amiért rajta végzünk kísérletet? - Direkt használtam többes számot, hiszen ugyanúgy az ötlet gazdájának éreztem magam, mint ahogyan Nolan egyáltalán felajánlotta a dolgot. Egyre inkább úgy éreztem, hogy sokkal szórakoztatóbb lehet vegyes családban felnőni - olyan értelemben, hogy a gyerekek között vannak fiúk és lányok is. Így mindenképpen irigykedtem valamelyest Erinre, amiért neki vannak fiú testvérei, de egyedüli lányként a helyében azt hiszem nekem is lettek volna olyan pillanataim, amikor csak magamra szerettem volna húzni az ajtót és nem beszélni senkivel. De a helyzet az, hogy ezt megteszem úgy is, hogy csak lány testvéreim vannak.
- Fogadunk? - Mosolyogva pillantottam felé, miközben a kezemet is odanyújtottam, hogy ténylegesen is fogadást tudjunk kötni, habár ahhoz, hogy igazán hivatalossá váljon, kellett volna egy harmadik ember is, aki "elvágja" a kezeinket. Egyáltalán nem bíztam magamat, ami a türelmemet illette, mert ha már nem is, de az kifejezetten igaz rám vörös hajú nőként, hogy a temperamentumom elég tüzes.
- Szerintem nem lehet baklövés, ha szereted. - Finoman megráztam a fejemet. Talán túl fiatal és naiv vagyok ahhoz, hogy ezt majd később is így gondoljam és lehet, hogy a jelenlegi megítélésem nagyon idealista, de teljesen meg tudom érteni őt. Engem is valami olyasmi érdekel, ami azt jelentené, hogy a jövőben nem lépek a szüleim nyomába. Jó vagyok a szervezésben, mint ahogyan az édesanyám és a nővérem is, de nem szeretném ezt a politikában kamatoztatni. Sokkal inkább valami hozzám közelebb állót szeretnék választani. - Nem sokkal rosszabb utólag bánni a dolgot? Ha mondjuk meghívtak valahová, de lemondod a programot és amíg a többiek részt vesznek te azon gondolkozol, hogy vajon mennyire szórakoznak jól és milyen jó lenne ott lenni... Valami ilyesmi. - Totálisan saját tapasztalatból beszéltem, mert bizony megtörtént már velem, hogy lemondtam valamit és utólag bántam. De az nem olyan kaliberű volt, mint a buli amit Nolannek szerveztek, gyakorlatilag az akarata ellenére.
- Na és ha egy meglepetés születésnapi buliról lenne szó? Annak örülnél? - Kifejezetten kíváncsian pillantottam felé. A kettőt teljesen más kategóriába tudtam volna sorolni, mert valóban; Nolan az egyiknél csak alibi volt, míg a másiknál az övé lett volna a reflektorfény. Ha most a születésnapját ünnepelnénk, valószínűleg nem hagyják csak úgy meglógni velem.
- Ne aggódj, az nem az én világom. Akkor már előbb idegesítenélek halálra a Spice Girls-el. - Széles mosoly terült el az arcomon és nagyon vissza kellett fognom magamat, hogy ne kezdjek el énekelni. Inkább megkímélem mindkettőnk fülét. - Neked ki a kedvenc előadód? - Úgy éreztem, ha nem most van itt az ideje annak, hogy megtudjak róla ilyeneket, akkor soha többé nem is lesz. Ki gondolta volna, hogy egy csajos ott alvós estéből és a barátnőm bátyjainak bulijába való 'belógásból' ez lesz? Nem is csak arra gondolok, hogy itt beszélgetünk ketten az erkélyen, hanem hogy újabb közös programot tervezünk.
Nevetve billentettem a fejemet előbb enyhén az egyik, majd a másik irányba. Sok olyan dolog van, amit szívesen megváltoztatnék a világon, de ha mindenki a saját kénye-kedve szerint tenné azt, valaki másnak úgysem tetszene az a változás. Tehát összességében jobb, hogy semmi sem tökéletes, nekünk pedig néha kellemetlenségeket kell átélnünk. Ebből lesznek azok a kihívások, amikkel szembe kerülünk újra meg újra.
- Hmm.. Na és az igaz, hogy a fiú testvérek gyakran verekednek? - Nálunk az összetűzések inkább nyilvánultak meg rejtett passzív-agresszív viselkedésben, mint például egymás babáinak hajának megrongálása, vagy bizonyos sminktermékek benyúlása.
- Ez egészen elképesztő! - Előbb csak egy jókedvű és széles mosoly ül ki az arcomra, majd képtelen vagyok visszafogni a nevetésemet. - Valakinek meg kellene fizetnie azért, amit átéltél... - Határozott bólintásokkal jeleztem, hogy ugyan mennyire komolyan gondolom ezt a dolgot. Ha viszont valaki azt mondja nekem, hogy akkor lehet talpra állni és megvalósítani a dolgot, akkor már jóval inkább vonakodtam volna.
- Tényleg? - Egészen kíváncsi pillantással, megugrott szemöldökökkel néztem rá. - Ne nézz totál butának, de én azt sem tudtam, hogy az emuk estefelé aktívabbak. - Halk nevetést hallatok, miközben néhány tincset a fülem mögé simítok a hajamból.
- Ig..? - Elhallgatok, amikor én is meghallom, ami miatt Nolan valószínűleg elhallgatott és beharapom az alsó ajkam. A szemeim a fiú arcának részleteit pásztázzák, amikor közelebb húz magához és megfordul a fejemben, hogy vajon a szívem mindig ilyen hangosan dobogott-e és hogy ezt vajon most ő is hallja-e. Mosoly formálódik az ajkaimon, amikor csendben bólogatok, remélve, hogy ha nem szólalunk meg, akkor nem kapnak el minket itt az erkélyen. Egyébként nincs miért kellemetlenül éreznünk magunkat, mert nem csináltunk semmi olyat... Csak leléptünk, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.
- Azt hiszem... - mondom végül, amikor biztonságosnak tűnik a terep. Nem merek moccanni, vagy ellenőrizni, hogy marad-e valaki a szobában, egy azonban biztos. - Azt hiszem most itt ragadtunk... - Elnevetem magamat, mert egészen váratlanul alakult így a helyzet, de nem esem túlzottan pánikba. - Nem mintha most azonnal le akarnék innen jutni... De szerinted mennyi időbe telne nekik, amíg feltűnik, hogy nem vagyunk lent? - Ugyanolyan jókedvűen néztem a szemeibe mint korábban, továbbra sem növelve kettőnk között a távolságot, mert igaz volt, amit korábban mondtam. Nem akarok jelenleg mozdulni innen.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


We could hate, we could love, we could doubt and we could trust. We are breakers and we are builders, wherever you are, whoever you are, it's alright because
we are givers, we are takers

Nolan Crowe imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Emma Z. Newton
Üzlet
ranggal rendelkezem
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_mukviwzneV1sf0pgno6_r1_250
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co6_r2_400
★ kor ★ :
27
★ elõtörténet ★ :
I lost control over all my energy Done so much damage to my heart 'Cause I'm so, so done Guarding my tongue, holding me back
I'm living the way that I want
♫ :
★ családi állapot ★ :
I can't love you in the dark It feels like we're oceans apart There is so much space between us Maybe we're already defeated
Don't try to change my mind
★ lakhely ★ :
Manhattan ◦ Lenox Hill
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co8_r1_400
★ foglalkozás ★ :
event & wedding planner ◌◦
★ play by ★ :
Holland Roden ◌◦
★ szükségem van rád ★ :
Newton girls ◌◦
◦◌ Adam
★ hozzászólások száma ★ :
24
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co10_r1_400
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: the next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma EmptySzer. Ápr. 13, 2022 9:33 pm


We are tied to the ocean. And when we go back to the sea, whether it is to sail or to watch - we are going back from whence we came.
emma&nolan

Az elején erősen kételkedtem abba, hogy a testvéreim elhamarkodott ötletét pozitívan fogom megélni. Alapból akadt jobb dolgom is, meg hangulatom sem volt ahhoz, hogy holnap másnapossággal keljek vagy józanul, de akkor őket kelljen összekaparni. Byronnak az egész élet egy buli: ha a csapata nyer? Ünneplés. A rivális csapat bulit szervez? Ott a helye. Sosem értettem honnan van ennyi energiája az ilyen programokhoz, de állandóan valami hülyeségen járt az esze. A mostanira sem volt szükség, de mire nemet mondhattam volna, már a körüzenet ott virított a baráti társaság telefonján, ilyenkor lemondani meg Byron szerint egyet jelent a hírnév gyilkossággal. Még mindig ott cikázik a kérdése a gondolataim között, hogy: együtt tudnék élni azzal a tudattal miképp kinyírtam a társasági életét? Nem tudom, sosem kellett szembesülnöm még ilyen teherrel, de a bátyámat ismerve bármivel is járna ez, ő a duplájára növelné ennek következményeit. Arra meg kinek van szüksége?
Emma viszont egy fénypontja volt az estémnek. Persze a gondolat nem szorult háttérbe, hogy tanulnom kellene, de egy estét még megengedhetek magamnak - főleg ha az az én kedvező feltételeim szerint halad.
Kiülve az erkélyre most magunk mögött hagyhatjuk bármi is zajlik odabent és lehetőségünk van beszélgetni is. Erin persze nem örülne, de ritka az olyan dolog, ami ellen neki ne lenne kifogása, így ebben a helyzetben nem lehetek nyertes vele szemben. Mégis most elmondhatom, hogy legalább jól érzem magamat.
Leendő közös programokról beszélünk meg az életünk kisebb - nagyobb akadályairól, Emma társasága meg igazán üdítően hat, hogy ez egy másodpercig se legyen unalmas. Egyszerűen azt érzem, hogy minél többet tudok meg róla, annál többre vágyom a megismeréséből.
- Ártani nem árthat, de használni sem sokat. - nevetem el magamat, amikor szóba kerül a paintball gondolata. - Azonban ha próbára akarod tenni magadat, Byronnak akad néhány játéka még abból az időszakából amikor nem az ügyeletes Don Juan szerepét élte. - vonom fel a szemöldökömet, hátha kedvet kap hozzá. Mindent ami távol tart minket a lenti bulitól.
Egy hümmögéssel gondolkozok el, de mondjuk úgy eléggé tanácstalan vagyok. - Talááán? Imponál a tudat? - nem tudom mennyit dob a piaci értékünkhöz, hogy nem vagyunk teljesen reménytelenek. - Bár most gondolj bele, hogy a korábbi gyenge csajozós dumák után azzal indítasz inkább, hogy: hello, Nolan vagyok, főzök-mosok-takarítok. Mi a szitu? - elvigyorodok, mert abszurd még a gondolat is. - Ettől már az is jobb, hogy van egy családi éttermünk és 15% kedvezményt kapsz minden egyes randi után. - szórakozok a lehetőségeken tovább.
- Most, hogy így említed, Byrontól ez bőven kitelik. Valószínű megtalálná valami régi cuccát pakolás közben, elkapná a nosztalgia és be nem állna a szája róla. - égnek emelem a tekintetemet. Úgyis a vége az lenne, hogy én pakolnék helyette, hátha előbb befogja. - Én sem tudom, de ha gondolod elvégzek egy kísérletet a bátyámon, hátha többet megtudhatunk. Bár nála az önálló fejlődés lenne a végső cél. - ajánlom fel segítőkészen és hasonló szórakozottsággal.  
- Viccelsz? Még jó, hogy segítünk. - erősítem meg a korábban elhangzottakat. Talán nem ártana előtte a többiekkel is egyeztetni, de ismerem már annyira apát, hogy nem szalasztana el egy ilyen lehetőséget. - Ne szóld el magad. Még az is megeshet, hogy te menekülsz majd tőlük. Erin nem akarja elfogadni apa beavatkozását, ha a vezetésről van szó, így javíthatatlan és túlbuzgó lesz. - még tisztán emlékszem a kettőnk pillanataira. Nolan.. jobbra.. de ne ennyire gyorsan.. Kisfiam, ki akarsz minket nyírni? Felejthetetlen.  
Örülök, hogy Emma egyetért velem anya aggályaival kapcsolatban. Sosem ringattam magamat abba az elképzelésbe, hogy itthon elsőre megbékélnek majd a döntésemmel, de reméltem, hogy nem is azon lesznek, hogy mindenáron eltiltsanak tőle. Általánosságban jól működött közöttünk, hogy kompromisszumot kössünk egymással a béke érdekében, így örültem volna, ha most is idővel találkozunk majd félúton az elképzeléseinkkel.  
- Látom te is érted. - mosolyodok el. - És tudod, lehet hogy életem legnagyobb baklövését követem el majd ezzel, de csak akkor tudom meg, ha kipróbálom. Mindezek ellenére tényleg jó érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Maradhatnék persze, mert jól feltalálom magamat az étterembe is, de hiányzik az az adrenalin, amit a vizsgák közbe érzek. - magyarázom el a saját álláspontomat neki.  
- Amúgy sem állna jól. - már a hideg is kiráz a hosszú haj gondolatától.  
- Kétlem, hogy észreveszik a hiányomat. Mármint indoknak nagyszerű vagyok, de utána? - a fejemet csóválom. - Clinton talán. De mennyire kitolás lenne már, hogy már eleve a buli is az én hibám, aztán meg a külön szívroham is amit anyám kapna, ha a rendőrök hoznak haza. - sóhajtok egyet. - Belegondolva amúgy nem hívnák a rendőröket. Elvileg ez egy titkos buli, szóval.. - mosolygok fel rá, ez pedig még ívesebb lesz amikor beleegyezik az ajánlatomba.  
- Ameddig nem mész klasszikus irányba, azt mondom jók leszünk. - adom rá ígéretemet, de nézzünk szembe a tényekkel, bármit kapcsolna, akkor sem panaszkodnék sokat, mert a társasága jobban lekötne. - Örülök, hogy benne vagy. - jegyzem meg mellé őszintén. Egy pillanatra úgy éreztem olyan határt feszegetek, amit nem kellene, de most a nyugtalanság helyett inkább izgatott vagyok a közös programunk ígéretétől.  
Jól esik most felidézni ezeket az emlékeket. Mostanában mindannyian elsodródtunk egy kicsit a másiktól, így ritkábban jövünk össze, hogy egy hétvégét a városon kívül töltsünk. Byron a kosárcsapattal van elfoglalva meg az edzésekkel, szóval neki a hétvége ebből a szempontból változó. Clintonnak ott az étterem, én meg mostanában hétvégén utazok a vizsgák meg a gyakorlatok miatt, hogy a hét elejét már a helyszínen köszöntsem. Egy részem hiányolta a gyerekkori gondtalanságot.  
- Na látod, erre nem lenne rossz beidomítani őket, de van egy olyan érzésem, tesznek rá a bogarak mi mit szeretnénk. - grimasz kíséretében válaszolok neki, majd elhallgatok, hogy az ő sztorijáról se maradjak le.  
- Sokszor nekünk sem ártana a távolságtartás a testvéreimmel. - értek egyet. - A problémáim fele nem is létezne, ha Byron nem érezné úgy, hogy idősebbként ki tudja milyen példát kell mutatnia nekem. De azért bírom őt. - szeretem a testvéreimet, mégha sokszor az őrületbe is kergetnek.  
- Látod. - tárom szét a karjaimat megbotránkozva ezen. - Aztán olyan fiatal fejjel mégis mit kellett volna gondolnom? Persze azóta már bőven lejátszottuk a visszavágót. - fűzöm hozzá, hogy tudassam vele, hogy mihelyst az agyam kapcsolt, egyből azon voltam hogy méltó revansot vegyek.  
Érdeklődve hallgatom tovább Emma beszámolóját, ami azért az elhangzottak alapján és ott meg akkor elég para lehetett. - Persze, érthető, hogy a frászt hozta rátok. Azért elég nagyra növekedett madarak. - mosolyodok el együttérzően. - Az emu amúgy is estefelé a legaktívabb és olvastam, hogy talán 50 km/h-val tudnak futni, meg jól is úsznak. - idézem fel elgondolkozva. - De megnyugtató, hogy nem lett bajotok.  
A kérdésére elöljáróban válaszomat azzal adom meg, hogy arrébb helyezkedve helyet szorítok neki. - Nekem jobb így. Volt egy hülye szokásom régen, hogy a földön fekve szerettem tanulni. Ha ültem.. - folytatnám tovább, de aztán mozgolódást hallok Clinton szobájából, majd nem sokkal később a hangját is. Óvatosan húzom magamhoz közelebb Emma-t, majd mutatóujjamat a szám elé helyezve jelzem, hogy ne keltsünk feltűnést.  
- Byron.. Hányszor kell vele megértetnem, hogy ne mászkáljon a szobámba? - a hang egyre közelebbi, én pedig felveszem egy pillanatra Emma-val a szemkontaktust. Az erkély ajtaja bezáródik, aztán Clinton elhagyja a szobáját.  
- Azt hiszem jók vagyunk.. - jelentem ki, aztán eszembe jut, hogy kizártak minket. - Félig jók?


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Emma Z. Newton imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Nolan Crowe
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
the next beat | Nolan & Emma 448d8ea5fdbe98d14db2e106ad6016b642e1b6d5
the next beat | Nolan & Emma 1c653a7f9f2a4d1163cee5505ef6c1c389ae92d9
★ kor ★ :
35
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
Pearls don't lie on the seashore.
If you want one you must dive for it.
my mind drowns in the possibility of you and me
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ idézet ★ :
Better to not know which moment may be your last. Every morsel of your entire being alive to the infinite mystery of it all.
★ foglalkozás ★ :
wreck diver
★ play by ★ :
RG.
★ hozzászólások száma ★ :
43
★ :
the next beat | Nolan & Emma 9228792ff5ca2c955cf09f50d29e6bc0df0a1484
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: the next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma EmptySzer. Márc. 16, 2022 12:10 am

Nolan & Emma

Azt hiszem ha teljesen más srácról van szó és nem éppen az egyik Crowe fiúval beszélgetnék, nagyon is ott motoszkálna a fejemben a gondolat, hogy hogyan és mit mesélek el Erinnek ebből az egészből. Két lány mindig többet tud egynél, különösen ha szív- és pasi-ügyekről van szó, így jellemzően megosztjuk egymással, ha valami nyomja a szívünket, vagy ha tanácsra van szükségünk. Nem mintha bármelyikünknek is olyan sok tapasztalata lenne randizás, vagy a fiúkkal való kapcsolatok terén - amit különösen Erin esetében a testvérei biztosan nyugalommal és helyeslő bólogatásokkal vesznek tudomásul. Viszont jelen pillanatban egyáltalán nem gondolkodom azon, hogy Erin mikor fog erről tudni és nem azért, mert feltétlenül el akarom titkolni a dolgot. Egy ilyen kaliberű házibuli esetében azt hiszem egyébként sem nagyon vannak titkok, mert hiába fogy rendesen az alkohol, azért valaki mindig emlékszik rá, hogy kit nem látott eleget az este folyamán, onnantól pedig már csak össze kell kapcsolni az adott pontokat, mint azokat a feladatokat, amivel általánosban szórakoztattak minket és aminek a vége egy kiszínezni való kép lett.
Amikor felmerült, hogy épp ma jövök át a Crowe házba és amikor az is kiderült számomra, hogy buli lesz, kicsit talán azt éreztem, hogy olyan társaságról lesz szó, akik jó pár évvel idősebbek nálam épp ezért nem is lesznek olyan befogadóak. Az egész elméletet kidobhattam az ablakon, már akkor, amikor az első néhány számomra ismeretlen ember megjelent, mert mind azzal kezdték, hogy bemutatkozzanak nekem - és megjegyzéseket tegyenek Byron és Clinton előtt azzal kapcsolatban, hogy Erin mennyire megnőtt. Nolan társaságában végképp nem érzem azt, hogy ne találtam volna rá a megfelelő beszélgetőpartnerre - még ha meg is fenyegettem közvetetten azzal, hogy be tudnám törni az orrát. Legalábbis én elhiszem magamról, aztán a valóságban ez nagyon másképp is alakulhatna - de talán jobb, ha nem próbáljuk ki.
- Na és mit gondolsz, szerinted a videojátékokkal szerzett tudás mennyit ér egy paintball pályán? - Mivel én soha nem voltam az a típus, aki a lövöldözős játékokat nyomta volna szabadidejében, elképzelésem sem volt, hogy mennyit segíthet ez a gyakorlatban.
- Akkor rátok már merném bízni magamat. - Mosoly jelenik meg az arcomon, a gondolataim azon felét pedig gondosan megtartom magamnak, hogy nem csak azért mondom ezt, mert be tud indítani egy mosást. - Jó dolga lehet anyukátoknak. Szerinted az, ha a fiúk házimunkát végeznek, ugyanaz, mint amikor azt mondják egy lánynak, hogy ha jól főz valamit, akkor férjhez is mehet? - Nyilván fordított esetben épp a feleségszerzésről lenne szó, de szimplán csak saját magamból indultam ki. Nem mintha annyira értenék a főzéshez, vagy épp esedékes lenne az esküvőm.
Újfent nevetés tör ki belőlem, amikor Nolan a testvéréről készült dokumentumfilmet emlegeti. - De nem kérne meg tíz perc után arra, hogy segíts neki, ha ott vagy filmezni? - Jókedvűen tettem fel a kérdést, közben a szemöldökeim is felvontam. Én például egészen biztos vagyok benne, hogy ha hasonló helyzetben lennék, inkább sikoltoznék segítségért, mint hogy egyedül szerencsétlenkedjek. - Sosem tudtam teljes mértékben megérteni, hogy amikor természetfilmet forgatnak és egy állat életéről van szó, miért nem lép közbe a stáb. Valószínűleg ezért lennék szörnyű természetfilmes... - Mosolyogva vontam meg a vállaimat. Gyerekkoromban is különösen a lelkemen viseltem a menhelyeken lévő állatok sorsát, ez pedig cseppet sem változott bennem azóta.
- Tényleg? - Újabb kérdés, újabb kíváncsi pillantás Nolan felé, aki úgy ajánlja nekem azt, hogy segítenek megtanítani vezetni, mintha csak én magam is a család tagja lennék és megérdemelnék hasonló felajánlásokat. Engem mégis foglalkoztat az ötlet, hogy tényleg kihasználjam ezt az ajánlatot. - Aztán ha véletlenül nem tudok normálisan parkolni és összetöröm az autótokat, majd jól visszaadnak a saját családomnak. - Nevetve ráztam meg a fejemet. Szeretek bízni magamban és a képességeimben, ezért hiszem azt is, hogy a megfelelő oktatóval az anyósülésen menne az a vezetés. Elsőre senki nem lehet profi.
- Azt a részét meg tudom érteni, hogy szeretne ugyanolyan gyakran látni téged, mint eddig is. - Még ha az elköltözés szerves része is a felnőtté válásnak. De egész más ha valaki csak egy másik szomszédságba költözik és ha heteket van távol utazás - vagy inkább munka - miatt. - Ez aranyos tőle. De abban igazad van, hogy egy anyuka mindig félteni fogja a gyerekeit, szóval elhiszem, hogy ezt tenné veled. - Megmosolyogtat a gondolat és főleg az a kép, ahogyan Nolant képzelem el buborékfóliába csomagolva. - De ha nem enged el és hagyja, hogy kipróbáld ezeket a dolgokat, akkor nem is mondhatnád, hogy teljes életet élsz. Ha ez tesz boldoggá, akkor csináld, amíg szeretnéd, biztos anyukád is így gondolja. Aztán ha már nem élvezed annyira, bármikor válthatsz. - Ezt persze könnyebb mondani, mint megtenni, ráadásul én nem is vagyok abban a helyzetben, hogy tanácsokat adjak egy nálam idősebb srácnak. Én még egyáltalán nem tartok ott a tanulmányaimmal, mint ő.
- Az extrém sportok után rögtön gondoltam, hogy te nem növesztenél Rapunzel hajat, ha toronyba zárnak, hanem inkább lemászol. - halkan nevetve nyúlok a hajamhoz, hogy a hosszúsága emlegetésekor a hátam mögé dobjak néhány tincset.
Ha eddig nem is nagyon szorgalmaztam magamtól, most mégis nagyon örülök neki, hogy fellógtunk az emeletre, mert sokkal kisebb az esélye, hogy valaki csak úgy ránk töri az ajtót és olyan kérdéseket tesz fel, amit egy buliban szokás, ha valakiket kettesben talál az ember. Egyébként sem illene ilyen címkéket húzni Nolanre és rám.
- Aztán a végén rád fogják, hogy meglógtál a saját bulidról és a rendőröknek kell hazahoznia. - Az én nővérem például kérdés nélkül képes lenne eltűnt személyként kezelni hasonló esetben. Még szerencse, hogy neki akad jobb dolga is mostanában, mint hogy állandóan engem és a húgomat cseszegessen. - Nagyon szívesen elmennék. De csak ha bízol bennem annyira, hogy rám bízod a rádiót. - Nem kibúvót keresek ezzel, inkább puhatolózásnak szánom azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán az enyém lenne-e az anyósülés és kettőnknek tervezte-e a programot, vagy a többiek is kihagyhatatlan tényezők. Jelen pillanatban azt sem tudom melyiknek örülnék jobban, mert ha kettesben vagyunk, abba már annyi mindent bele elehet magyarázni, hogy egészen holnapig itt lennénk és akkor sem lenne vége.
Előbb egyre szélesebb mosollyal hallgatom a történetét, aztán inkább grimasszá válik az és a végén még azt is imitálom, hogy kirázott volna a hideg. - Ha van valami, amivel engem ki lehet kergetni a világból, akkor azok a bogarak. Náluk miért nem működik az a dolog, mint amit a kutyákkal kapcsolatban tanítanak a szüleink, hogy ha éreztetjük velük, hogy nem félünk, akkor békén hagynak? Akkor én már taszítanám a bogarakat. - És milyen jó szuperképesség is lenne ez. Egészen nyugodt életem lenne a tavaszi és nyári hónapokban.
- Én a helyedben külön sátrat jelölnék ki neki. - Hevesen bólogattam a saját ötletem miatt. - A nagypapám is mindig ilyen egyedüli sorsra van kárhoztatva, mert jó pár éve irtóra elkezdett horkolni éjszakánként, a nagymamám pedig nem bírja. Ezért ha nem muszáj, ők nem is alszanak már egy szobában. Pedig az csak hangos, nem közveszélyes. - Finom mosoly játszik az ajkaimon, amikor kimondom ezt.
Már-már leesett állal hallgatom a rémtörténetet - ami több szempontból is annak nevezhető -, a végén pedig hitetlenkedve nevetek fel. - Komolyan képes lett volna feláldozni téged? - Az ilyen helyzetekben szokás mondani, hogy barát-e az ilyen. Az csak egy dolog, hogy néha én is megszabadulnék a testvéreimtől, mert idegesítőek, de az mindig csak pillanatnyi állapot és elmúlik. - Ez így utólag elég viccesnek tűnik, habár nyilván nem voltam ott. Én tuti haza akartam volna rohanni, ha ilyesmi történik. - Ezt teljesen biztosan állíthatom. Félősebb vagyok annál, mint hogy én magam akarjam megnézni azokat a farkasokat, és ha a legfiatalabb elvet követjük, amúgy is a húgomat kellett volna kidobnom nekik.
- Hmm... Azt hiszem nem teljesen ugyanaz, mert nem klasszikus kempingezésről volt szó, de van egy. Gyerekkorunkban apa valahogy megoldotta, hogy éjszakai túrára vigyenek minket az állatkertben, és ott is aludtunk a vendégházban. A húgommal voltunk összenőve és egy fáklyákkal kivilágított ösvényen sétáltunk, de az egyik oldalról irtó félelmetes hangokat hallottunk. Arra is gondoltunk, hogy egy vadállat szabadult el, mert a jaguár lakhelye környékén voltunk és már teljesen azt hittük, hogy mi leszünk az éjszakai nasija. Aztán kiderült, hogy... - Ezen a ponton elnevetem magamat, a saját történetem csattanója előtt. - Csak egy csapat emuról volt szó. De sosem hallottam még olyan hangot korábban. - Tulajdonképpen érthető is, nem ilyesmit tanítanak az iskolában.
- Kényelmes így neked? - Megfordult a fejemben, hogy csatlakozom hozzá a testhelyzetemmel, de előbb részben tudni szerettem volna, hogy megéri-e, másrészt hogy zavarná-e Nolant a dolog.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


We could hate, we could love, we could doubt and we could trust. We are breakers and we are builders, wherever you are, whoever you are, it's alright because
we are givers, we are takers
mind álarcot viselünk
Emma Z. Newton
Üzlet
ranggal rendelkezem
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_mukviwzneV1sf0pgno6_r1_250
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co6_r2_400
★ kor ★ :
27
★ elõtörténet ★ :
I lost control over all my energy Done so much damage to my heart 'Cause I'm so, so done Guarding my tongue, holding me back
I'm living the way that I want
♫ :
★ családi állapot ★ :
I can't love you in the dark It feels like we're oceans apart There is so much space between us Maybe we're already defeated
Don't try to change my mind
★ lakhely ★ :
Manhattan ◦ Lenox Hill
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co8_r1_400
★ foglalkozás ★ :
event & wedding planner ◌◦
★ play by ★ :
Holland Roden ◌◦
★ szükségem van rád ★ :
Newton girls ◌◦
◦◌ Adam
★ hozzászólások száma ★ :
24
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co10_r1_400
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: the next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma EmptySzer. Jan. 12, 2022 10:23 pm


We are tied to the ocean. And when we go back to the sea, whether it is to sail or to watch - we are going back from whence we came.
emma&nolan

Ha a nőügyekről volt szó a mi hármasunk nem is különbözhetett volna jobban egymástól. Clinton volt az aki a komoly kapcsolatot kereste. Aki nem ugrott egyik partnerről a másikra mert megvolt róla győződve, hogy csak akkor fogja szorosabbra fűzni a kapcsolatot egy nővel, ha az tartós lesz. Eléggé bízott ebben a meglátni-megszeretni-örökre együtt lenni felfogásban, de eddig ezt az elvet követte. Ő volt az aki nem lépte át a barátzónát egyikkel sem, ha nem pipált ki minden kis rubrikát az ő képzeletbeli listáján.
Byron az a bátyánk ellentéte volt. Ő lazán kezelte a nőügyeit és csak ritkán küldték őt padlóra ha elhagyták őt. Szerinte mindig ő hagyott el mindenkit, de tudtuk Clintonnal, hogy ez egy hatalmas nagy kamu. Byronnal megesett, hogy átesett a ló túloldalára és jobban kezdett kötődni a másikhoz, mint amennyire a hölgy ő hozzá. Ha bekövetkezett a katasztrófa (márpedig elkerülhetetlen volt) akkor Byron egész nap mérgelődött és ki sem mozdult a szobájából, közben pedig Mission: Impossible maratont tartott. Aztán két nap múlva újra visszatért önmagához és a folyamat kezdődött elölről.
Ami viszont engem illet valahogy sose görcsöltem rá erre a témára. Nem jártam kétségbeesetten a szórakozóhelyeket megállás nélkül barátnőre vadászva és őszintén a tanulmányaim mellett időm sem lett volna erre. Ha alakultak valakivel a dolgok attól nem menekültem a világgá, de megvoltak a magam elképzelései az életem alakulásáról és sokszor nehezemre esett másokat is beleszámolni ebbe a folyamatba. Így ezek a csajozós szövegek amiket most Emmaval veszünk át teljesen kimaradtak az életemből. Belegondolva pedig olyan természetellenesnek érződne ez az én számból, hogy valószínűleg a mondat közepén elröhögném magamat.
- Azt hiszem ez az a kockázat amit nem éri meg bevállalnom. - értem itt az orrba vágást, de jó tudni, hogy nem maradok ki semmiből, ha az ismerkedésről van szó.
A paintball jó mókának hangzik még ha a következményekkel számolni is kell. De végül is melyik sport ami egy kicsit megdolgoztat ne járna egyéb kellemetlenségekkel? Így tuti egyszer ki fogom próbálni, ha sikerül arra sort kerítenem. - Figyelj, ha sikeresen zárulnak a vizsgáim tarkává lövetem magamat a paintball pályán vagy én másokat. - elvégre valamivel nem árt levezetni a feszültséget...
Elképzelni magamat Erin ruháiba egy olyan festői kép ami azonnali memóriatörlést igényel és ami ebből következtetve sose fog megtörténni. Emma nevetését hallva azonban bőven megérte megosztani vele és fejben elhatározom, hogy most ezért a kis csodás hangért fogok teperni.
- Ami azt illeti Clintonnal mi önállósítottuk magunkat annyira, hogy ne anyára várjunk egy mosásért, Byron meg néha valamelyikünkhöz csapódik. - vallom be. - Őszintén szólva alig várom, hogy végigkövessem azt a folyamatot amit akkor folytat majd mikor külön költözik. - ívesebben elvigyorodok. - Lehet dokumentumfilmet készítek belőle. Byron Crowe: amikor az élőlényt kitaszítják a természetes közegéből. - a kezemmel körívet mutatok mintha meg is jelent volna előttem a cím kinézete, de a hangom még mindig szórakozottságról árulkodik.
A családomról órákig tudnék mesélni, akikkel szerencsére jó a kapcsolatom. Rengeteg gyerekkori élményt tudhatok a hátam mögött és annak ellenére, hogy négyen vagyunk testvérek, sosem érződött az elhanyagolás a szüleink részéről. Anya miután Erin öt éves lett bevezetett különböző programokat amik vagy mindannyiunk jelenlétét követelték vagy pedig egyenként töltöttünk el időt anyával. A mi közös programunk általában a műtermében végződött. Abban az időszakban sokat festettem vele, amibe bár sosem jeleskedtem igazán, de közben jó volt anyával eltölteni egy kis időt. Apával pedig ott volt a főzés és a közös szörfleckék. - Nos, ha bármikor úgy döntenél szeretnél megtanulni vezetni, akkor ugorj át és Clinton vagy apa szívesen megtanít. - ajánlom fel neki, de komolyan is gondolom. - Lehet még versenybe is szállnak érted. Mindketten olyan személyek, akik szeretik oktatni az embereket. - mosolygok rá.
- Nem örül neki. Nagyon nem. - nevetek fel halkan. - Most abba a kettősbe ragadt éppen ahol szurkol a vizsgáimért, meg valahol nem is, mert tudja hogyha összejön, akkor semmi nem állít majd meg. - osztom meg társaságommal. - Néha egészen mérgelődővé válik, mert a falra tudna mászni attól ami engem boldoggá tenne. Sokszor elmondanám neki, hogy bármely másik munka során is ugyanúgy megsérülhetek. Mi van ha baristaként felrobbantom véletlenül a kávégépet? Csak aztán anyát ismerve tudom jól, hogy egy ilyen monológ után buborékfóliába csomagolna és örök rabságra ítélne. - újabb nevetést csal ki ez belőlem. - És ha észrevetted azért nem vagyok egy toronyba zárt hercegnő típus. - a vállamat is megvonom erre a gondolatra, ami minden szempontból azt ordítja mennyire nem jól jártam.
Bevallom elszökni kettesben mindenki elől egy olyan döntés ami jót tesz a lelkivilágomnak. Nem kell másra koncentrálnom csak a friss levegőre, a közelünkben lévő borra és legfőképpen a társaságomra.
- Ha most még összekészülünk, szerintem észre sem veszik, hogy eltűntünk. Ide is észrevétlenül felszöktünk. Ez mivel lenne nehezebb? - játszok el a gondolattal. - De komolyra fordítva a szót ez egy kihagyhatatlan élmény. Ha lenne kedved hozzá a napokban el is mehetnénk. Úgyis régen jártam már ott. - ajánlom fel neki, aztán kapcsolok mire is kértem őt igazából. Persze mondhat nemet, hiszen ez nem egy randi. Vagyis ha visszautasít akkor határozottan nem az, de ellenkező esetben lehet mégis? Talán először az ő válaszát kellene megvárnom mielőtt ötven különböző forgatókönyvet gyártanék az agyamba.
A kapucnis felsőmet most összehajtom, majd a fejem alá teszem miközben elfekszek az erkélyen Emma mellett. A térdeimet is felhúzom és így felnézve rá válaszolok.
- Ha ébren vagyok nincsen velük különösebb bajom, de nem szerettem arra ébredni, hogy egy sáska van az arcomon. Az ami a kellemetlen kategória, amit félkómásan nem túl nagy örömmel fogsz lereagálni. Nem tudom te hogy vagy vele, de ébredés után enyhén bekancsalítva ha egy nagy zöld bogár pislog vissza rád az nem jót tesz a szívnek. - a fejemet csóválom szórakozottan. - Byron mellett meg páncélba érdemes csak aludni vagy valami szkafanderbe, ha nem akarsz kellemetlenségeket. - ezzel pedig megerősítem neki, hogy igenis mindenem veszélyben van ilyenkor.
A kérdésén elgondolkozom aztán csak eszembe jut valami. - Egyszer volt olyan, hogy Clint nem tudott jönni így Byronnal meg az egyik haverunkkal Scottal mentünk el kempingezni. Scott magára vállalta, hogy választ egy tök jó helyszínt, leszervezi az egészet mi meg sodródtunk az eseményekkel. Scott persze este jött a saját rémsztorijaival ami mi közöttünk sem volt amúgy szokatlan. Mesélte, hogy azon a környéken sok farkasról szóltak a pletykák akik emberekre vadásznak, szóval tudod, hozta a szintet. A probléma akkor volt amikor este mocorgásra ébredtünk, Scott meg bepánikolt, hogy eljöttek értünk a farkasok és mivel én vagyok a legfiatalabb ezért engem kell először eléjük vetni. - itt már elröhögöm magamat, mert utólag visszatekintve az egész nevetségesnek hat. - Ne nézz így rám, voltam vagy 14, Scott meg piszok hiteles volt. Végül aztán kiderült, hogy a fél óráig tartó mocorgást a bokrok közül egy mosómedve okozta. Kitalálhatod ki nem aludt utána semmit. - mutogatok magamra. - És neked akad ilyen sztorid?


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Emma Z. Newton imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Nolan Crowe
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
the next beat | Nolan & Emma 448d8ea5fdbe98d14db2e106ad6016b642e1b6d5
the next beat | Nolan & Emma 1c653a7f9f2a4d1163cee5505ef6c1c389ae92d9
★ kor ★ :
35
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
Pearls don't lie on the seashore.
If you want one you must dive for it.
my mind drowns in the possibility of you and me
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ idézet ★ :
Better to not know which moment may be your last. Every morsel of your entire being alive to the infinite mystery of it all.
★ foglalkozás ★ :
wreck diver
★ play by ★ :
RG.
★ hozzászólások száma ★ :
43
★ :
the next beat | Nolan & Emma 9228792ff5ca2c955cf09f50d29e6bc0df0a1484
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: the next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma EmptyVas. Jan. 02, 2022 4:16 pm

Nolan & Emma

Sosem volt bajom azzal, hogy kapcsolatot teremtsek emberekkel, függetlenül nemtől és kortól, habár utóbbi esetében nyilván adódtak olyan határokat, amelyeket egy hozzám hasonló fiatal nem léphetett át, mert egyszerűen illetlenségnek minősült volna. Ettől függetlenül azt hiszem minden korombeli lány azzal jött volna, hogy egy olyan sráccal beszélgetni, mint maga Nolan is, nem olyan egyszerű. Részben mert nyilván mindenki egytől egyig tetszeni akarna neki, másrészt mert vaknak kellene lenni ahhoz, hogy ne tartsa őt mindenki nagyon jóképűnek. Ez a tulajdonság pedig sok esetben visszafog egyes lányokat attól, hogy képesek legyenek könnyedén elbeszélgetni a sráccal, csak mert olyan jól néz ki. Én sem állítom, hogy nulla százalék izgalom volt bennem, amikor szóba elegyedtünk, de valószínűleg sokat segített, hogy ő történetesen a barátnőm bátyja, így nem ez az első alkalom, hogy látjuk egymást - korábban csak nem beszélgettünk.
- Szerintem maximum ha meg akarsz nevettetni valakit. - Mosolyogva adtam hangot a véleményemnek. - Vagy a másik opció, ha nagyon vágysz egy orrba vágásra - elgondolkodva billentettem oldalra a fejemet és csináltam úgy, mintha komolyabban is megjáratnám az agyamat a felvázolt szituációval kapcsolatban. Nem tudtam volna megmondani mi kell egy beszélgetésbe, hogy megtetsszen a másik ember, de egy elég jó kiindulási pont volt, ha a srác nem egy igazi tuskó. Nolanről pedig egyáltalán nem az a vélemény kezdett kialakulni bennem, hogy bármi köze lenne ahhoz a bizonyos kivágott fadarabhoz.
- Legalábbis készülj fel rá, hogy nem a legbarátságosabb sport a világon. - De még így is inkább választanám, mint a boksz bármelyik formáját. Úgy érzem határozottan jobban ragaszkodom a fogaimhoz, mintsem hogy megkapjam azt az élvezetet, hogy kiütök valakit. Sosem voltam túl agresszív fajta, ezért nem is vonzottak túlzottan az ilyesfajta sportok. - Persze gondolom nem is minősülne extrémebb kategóriának, ha olyan lenne, mint a sakk. - Apa legalábbis nagyon szerette előadni, hogy egy sakkjátszma igazi mentális sport.
- Mit mondhatnék... Azt hiszem meg tudnám érteni - nevetve pillantottam a fiúra. - Egy dologra kíváncsi vagyok. Anyukátok meg tudja különböztetni a ruháitokat a fiú testvéreiddel? - Nálunk lányok között elég egyszerű volt a dolog, mivel mindhárman nagyon különböző stílussal rendelkezünk. A fiúk esetében azon el tudtam képzelni némi zavart a pulóverek végeláthatatlan sorában és az ugyanolyan fekete pólóknak köszönhetően.
Úgy éreztem levakarhatatlan mosoly költözik az arcomra, amikor szóba kerül, hogy Erin talán szabotálná bármilyen jövőbeli találkozásunkat, Nolan pedig azt érzékelteti, hogy szeretné ezt elkerülni. Ahhoz persze, hogy a barátnőm hasonlóra vetemedjen előbb olyasmit kellene tennünk, ami megbocsáthatatlannak és megismételhetetlennek minősül a szemében - ilyenre viszont nem készültünk.
- Egyre szimpatikusabb a családotok. - Ezt tulajdonképpen már az Erinnel való barátságom alapján is ki tudtam volna jelenteni, de a beszélgetésünkből is egyre inkább az derül ki, hogy jó lehet a Crowe család tagjának lenni, vagy legalább ismerni őket. - Én például nem igazán merem megkérni apámat arra, hogy tanítson meg vezetni, mert irtó kevés ideje van, ezért amikor ráérne, valószínűleg hamar ideges lenne, amiért szerinte butaságokat kérdezek. - Pedig szimplán csak nem ragadnak meg a fejemben azok az infók, amelyek autókhoz és a bennük rejlő alkatrészekhez fűződnek. - Nem ordítana velem, de tudod ha ő frusztrált lenne, akkor én is azzá válnék... Igazi dominó effekt. - Talán ezért szokás azt mondani a vörösekre, hogy forró fejűek.
- Végül is ezt sikerült betartani - halkan felnevettem. - De mit szólt a választásodhoz? - Talán nem pilóta lesz belőle, de legalább annyira veszélyes, ha nem még veszélyesebb hivatást választott. Egyszer talán rá kellene keresnem egy ilyen listára, hogy tudjam miket kell belőni az élmezőnybe és minek nem örülhetek majd később, ha nekem is gyerekem lesz egyszer.
Nem mintha ez a közeljövőben megtörténhetett volna, hiszen sokkal másabb céljaim voltak az egyetemet tekintve. Fontosabbnak érzem jelenleg azt, hogy élvezzem az olyan pillanatokat, mint a mai is ezzel a bulival, amire talán nem is kellene hivatalosnak lennem, most mégis nagyon örülök, hogy Erin áthívott. Igyekszem nem bűntudatot érezni, amiért éppen a barátnőm elől is meglógunk, amikor az emeletre megyünk, de tudom, hogy még jó sok beszélgetés vár ránk, a buli végén, amikor a vendégek úgy döntenek, hogy ideje hazamenni, mi pedig igazán elkezdjük a pizsipartit, amit beterveztünk. Addig is megérte elmenekülni a hangzavar és a kéretlen társaság elől, még ha a buli egy főszereplőjét is 'raboltam el' magammal.
- És egyértelmű, hogy egyikünk sem akar meghalni Erin kezei által - jelentettem ki jókedvűen. Felé nyújtom a kezemet, hogy hivatalossá tudjuk tenni a szövetségünket. - Nem, sosem voltam még ott. - Egy pillanatig sem kellett gondolkodnom a válaszon, mivel nagyon is szeretek utazni és túrázni, ezért számon tartom azokat a helyeket is, ahol jártam. - Azt hiszem ezek után átgondolom, nincs is olyan messze gyalog - mosolyogva élcelődöm vele. Biztosan neki is van olyan ismerőse, aki egy ilyen hosszú sétát is képes lenne bevállalni, csak mert elvesztette az idő és távolság érzékét. Nekem nem is egy olyan ember van az életemben, aki képes lenne Manhattanből egészen az állam másik végéig sétálni, csak mert úgy érzi képes rá. Én ennél egy fokkal kényelmesebb vagyok, legfőképp mert szeretem a magassarkú cipőket, habár csak eseményeken viselem őket rendszeresen, mivel kicsit extra lenne, ha suliba is abban járnék.
- Hmm, akkor mesélj, melyik a legdurvább bogaras élményed? - Érdeklődve, a szemöldökeimet felvonva fordítom Nolan felé a fejemet, habár eddig sem állíthatom, hogy túlságosan másra koncentráltam volna a figyelmemet. - Aú... Ez nem hangzik túl jól! Teljesen megértem, hogy vele nem szívesen osztoznál újra. - Bólintok hevesen néhányat. - Tehát Byron nem csak az orrodat veszélyezteti, hanem legalább annyira minden más szervedet is, nem igaz? - Talán a srácoknak nem valami félelmetes azzal számolni, hogy egyedül kell aludniuk egy sátorban, én viszont biztosan eléggé félnék, ha ilyen felállásban kellene kempingezni mennem.
- Kempingeztetek már olyan helyen, ahol félelmetes volt az éjszaka? - Hiszen nem csak a vadvilágtól kell óvakodnia az embernek, sok esetben rengeteget jelent az is, hogy vannak-e más kempingezni vágyók a környéken vagy sem. Ez a része viszont megéri, cserébe a látványért és az élményért.

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


We could hate, we could love, we could doubt and we could trust. We are breakers and we are builders, wherever you are, whoever you are, it's alright because
we are givers, we are takers
mind álarcot viselünk
Emma Z. Newton
Üzlet
ranggal rendelkezem
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_mukviwzneV1sf0pgno6_r1_250
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co6_r2_400
★ kor ★ :
27
★ elõtörténet ★ :
I lost control over all my energy Done so much damage to my heart 'Cause I'm so, so done Guarding my tongue, holding me back
I'm living the way that I want
♫ :
★ családi állapot ★ :
I can't love you in the dark It feels like we're oceans apart There is so much space between us Maybe we're already defeated
Don't try to change my mind
★ lakhely ★ :
Manhattan ◦ Lenox Hill
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co8_r1_400
★ foglalkozás ★ :
event & wedding planner ◌◦
★ play by ★ :
Holland Roden ◌◦
★ szükségem van rád ★ :
Newton girls ◌◦
◦◌ Adam
★ hozzászólások száma ★ :
24
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co10_r1_400
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: the next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma EmptySzer. Nov. 24, 2021 1:31 pm


We are tied to the ocean. And when we go back to the sea, whether it is to sail or to watch - we are going back from whence we came.
emma&nolan

Néhány másodpercre ugyan, de befészkelődik a gondolataim közé a holnapután történő beszélgetés a bulival kapcsolatban, amivel a bátyáim fognak betámadni. A holnap az ő esetükben kizárt, mert erősen kétlem, hogy bármilyen normális mondatot képesek lesznek megformálni. De ha eltűnődök azon, hogy elmesélem nekik én magam mivel, pontosabban kivel ütöttem el az időmet, akkor elszabadul a káosz. Annyira görcsösen próbálnak rábeszélni arra, hogy jöjjek össze valakivel és szokásuk bárkit betámadni, akivel csak szóba állok.  Egészen kínos tud lenni, így szerencsésebb lesz majd előrukkolni valami mentőszöveggel, mert nem szeretném, ha Emma is ugyanerre a sorsra jutna. Ahhoz túlságosan is rendesnek tűnik, hogy a két marha világgá kergesse őt valamivel. Egyrészről tudom, hogy segíteni akarnak, de valahogy mindig a visszájára fordul a próbálkozásuk.
Vigyor költözik az arcomra Emma példája miatt, de a fejemet is csalódottan ingatom mellé.
- Annyira.. hű. Működtek ezek valakinél is? Mert emlékezetem szerint Byron' elveszett a számom, ezért elkérhetném a tiédet? szövege úgy 95%-ban bukta volt. - az államat támasztva vizslatom az arcvonásait, talán több ideig is elidőzve ezzel, mint ahogyan eredetileg nekifutottam. Az pedig, hogy a felfogásomra nem kapásból az 'idióta vagy, Nolan' visszajelzést kapom csak még inkább táplálja férfiúi büszkeségemet.
A további közös programnak az ígérete egyfajta motivációval ruházza fel a jövőbeli terveinket és arra késztet, hogy megsürgessem a haverokat. A türelmetlenségemet azonban most félrelököm, hogy helyette a jelenre koncentráljak. Azzal, hogy a bizalmatlan jövő eseményein pörgök csak az esélyt veszem el a jelentől, aminek mozzanatait most rendkívül értékelem.
- Szóval ezt vegyem úgy, hogy egy egész stratégiával vértezzem fel magamat előtte, ha nem akarok Milka reklámfiguraként hazaesni?
Nem mintha eddig normális lett volna, hogy sérülések nélkül térjek haza egy-egy kalandunkról. Mindezt félretéve eléggé kíváncsivá tett ezzel.
- Te sem szereted, huh? - érdeklődök enyhén megemelkedett szemöldökkel és a hangszínem könnyedségével jelezve, hogy nem lesznek súlyos következményei, ha nem fogjuk Dr. Pepper itallal leélni a hátralévő életünket.
- Olyasmik. - erősítem meg, majd mielőtt tovább folytathatnám végigmérem gyorsan magamat. - Itt nem hinném, hogy ez a veszély fenyeget majd. Erin ruhái elszorítanák a vérkeringésemet, ha megpróbálnám őket magamra erőltetni. - vonok vállat megadóan. - Ha meg nem, akkor ő tekerné ki a nyakamat miután szétszakítottam valamelyik drágaságát. Lényegében így is, meg úgy is végem lenne. - annyira meg azért szeretek lélegezni, hogy ne kockáztassam meg ezt.
Örömömre szolgál, hogy őt sem untatja a társaságom és valahol megkönnyebbülést is érzek, hogy nem kell magamat meghazudtolnom a beszélgetés során. Igazán felüdülés azok után, hogy az embernek legalább öt személyiségbe kell belebújnia ahhoz, hogy visszafogja igazi valóját.
- Őrültség lenne tőlem megkockáztatni ezt. - egyszerű logika; minél többet találkoznak a húgommal, annál többet láthatom őt én is. És ehhez egyszerűen csak az kell, hogy tartsam a számat? Gyerekjáték ahhoz képest mit is nyerhetek általa.
A testvéreimmel nem fogunk összeveszni, ha arról van szó, hogy ki és milyen személyiséget tulajdonított el a szüleinktől. Az egyetlen amiben igazán egyetértünk, hogy fontos számunkra a család, de ezen felül azt hiszem nehezen tudunk egyetérteni. Apa éttermével sincs ez másképp és most érdekesnek hat, hogy a családi kulisszák mélységébe beavathatom Emmat is. Noha nem mintha egy izgalmakkal teli sztori lenne, de azt se lehet mondani, hogy unatkoztak mellettünk.
- Ez igaz. Neki is könnyebb felfedezni mit akar, hiszen egy biztonsági háló veszi körbe. Tudjuk mindannyian, hogy bármikor visszavárnak, ha nem úgy alakul az életünk és ez eléggé hálás tudat tud lenni. - értek vele egyet, majd egy 'hűha' és mellé dukáló mosoly után szedem össze a gondolataimat, hogy a kérdésére választ is tudjak adni.
- Ő jófej. Komolyan veszi a tanítást, de ha látja rajtad, hogy akarod, akkor nem fél addig fogni a kezed, amíg egyenesbe nem jössz. Nem olyan, aki könnyen lemond rólad vagy aki azt érezteti, hogy nem éred meg a fáradozást. Nála nincs jobb! - osztom meg vele. - Persze, ő neki is megvannak a maga szabályai vagy a szokásai, de nem lehetetlen vele felvenni a ritmust, ha valaki tényleg akarja ezt. - apával az egyik legszorosabb a kapcsolatom, de határozottan állítom, hogy most nem az elfogultság beszélt belőlem.
Sokan szinte őrültségnek találják a terveimet, de Emma válaszából nem ez érződik most ki. Így csak még inkább arra ösztönöz, hogy bátran tudjak nyilatkozni a jövőmet illetően.
- Valóban az. - értek vele egyet, de még eszembe jut valami. - Anyánk mindig azt mondogatta, hogy felőle bármit választhatunk, csak pilóták ne legyünk. Azt hiszem a családunk ennél húzta meg a mércét. - a fejemet csóválom erre, mert még ez sem tűnik annyira meredeknek, habár roppant nagy felelősség mások iránt is, amibe már én se mennék bele.
Számomra ez az egész hangzavar kezdett már megterhelő lenni, azt viszont tudtam, hogy azt ami most itt közöttünk zajlik, nem akarom ennyivel lezárni. Külön örömmel tölt el, hogy velem tart és bár Clinton biztos kiakadna, ha itt találna minket, de ez érdekelt most a legkevésbé. Elkényelmesedve az erkélyen nyugszom le most már én is, majd a kérésére felé nyújtom a kezemet az 'alku megkötésének érdekében'.
- Szerintem ez mindkettőnk érdekét szolgálja. Egyik verzió vonzza magával a másikat, így ha az egyikünk bukik, a másikunk se ússza meg. - mosolygok rá, aztán szavainak hatására felnézek az égre, amin épphogy fellelhető néhány csillag ha az ember megfelelően koncentrál.
- Elég nagy kitolás. Épp ezért szeretek több időt eltölteni a várostól távol, de ha nem úgy jön össze, akkor átmeneti megoldásnak az Adirondackba található csillagvizsgáló is megteszi. Jártál már ott? - érdeklődően vonom el tekintetemet az ég irányából, hogy most Emma váljon figyelmem középpontjává. - Jó kis öt órás autóút, de ha unod a zötykölődést, akkor cirka négy nap alatt gyalog is odaérsz. - vigyorodok el, majd elcsenek egyet a chipsből és úgy forgatom a zacskót, hogy erre ő neki is esélye legyen.
- Persze semmi sem váltja fel a kempingezés élményét és az izgatott várakozást, hogy aznap este épp melyik bogárral bújsz majd ágyba. - teszem hozzá mellékesen, de a szórakozottságom ugyanúgy megmarad. - Megjegyzem, ártalmatlanabbak mint Byron. A bogarak legalább nem vágnak orrba álmukba. Nincs is annál jobb élmény, mint azzal a dilemmával felkelni, hogy eltört az orrod vagy sem. Azóta senki nem vállalja be az osztozkodást a bátyámmal. - mozgatom meg szinte tudatomon kívül az orromat az emlék hatására, amit bár könnyedén eltudnék felejteni.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Emma Z. Newton imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Nolan Crowe
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
the next beat | Nolan & Emma 448d8ea5fdbe98d14db2e106ad6016b642e1b6d5
the next beat | Nolan & Emma 1c653a7f9f2a4d1163cee5505ef6c1c389ae92d9
★ kor ★ :
35
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
Pearls don't lie on the seashore.
If you want one you must dive for it.
my mind drowns in the possibility of you and me
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ idézet ★ :
Better to not know which moment may be your last. Every morsel of your entire being alive to the infinite mystery of it all.
★ foglalkozás ★ :
wreck diver
★ play by ★ :
RG.
★ hozzászólások száma ★ :
43
★ :
the next beat | Nolan & Emma 9228792ff5ca2c955cf09f50d29e6bc0df0a1484
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: the next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma EmptySzomb. Okt. 09, 2021 10:33 pm

Nolan & Emma

Furcsa dolog megismerni a barátnőm családjának egy tagját, amikor én magam nem is tudom, vajon örülnék-e neki, ha bárki megismerkedne a testvéreimmel és végighallgatná azokat a történeteket rólam, amelyeket önszántamból nem feltétlenül osztanék meg. Nagy előnyünk, hogy mind lányok vagyunk, ennek a ténynek köszönhetően legalább azzal kapcsolatban nincsenek közöttünk ellentétek, hogy ki randizik és kivel - habár most szóba hozhatnám a nővéremet, aki az ellenséggel szövetkezik, de épp eléggé elegem van belőle, hogy most ne akarjak akár csak gondolatban sem vele foglalkozni. Sokkal jobban esik az a beszélgetés, amibe belebonyolódunk Nolan-el. Ami miatt egyébként úgy érzem Erin még számolni fog velünk, de van a mondás, hogy amiről nem tud, az nem is fáj. Még ha ez ki is fog derülni, jelenleg azzal nyugtatom magamat, hogy minden rendben lesz és még a barátságunk is megmarad.
Hogy miért feltételezem, hogy csorbulhat az a baráti kötődés, ami közöttünk van a lánnyal? Pusztán csak azért, mert Nolan és én érzékelhetően nem húzzuk meg a határokat - és nagyon remélem, hogy nem csak az én részemről érzem így. Nem tartjuk meg azt a fajta kissé kínos, de egyben aranyosnak mondható távolságot, amit sokszor meg szoktunk tenni, ha a testvérünk barátairól, barátnőiről van szó. De persze az, hogy ilyen jól elbeszélgetünk nem is feltétlenül kell, hogy valami nagyon konkrétat jelentsen.
- Pedig érdekelt volna, hogy a "nehéznek tűnik a kezed, megfoghatom?", vagy a "hiszel az első látásra szerelemben, vagy sétáljak el melletted újra?" áll hozzád közelebb - nevetve ingatom meg a fejemet, amikor visszagondolok rá, hogy ezeket a szavakat hallottam már egy mondatban valakinek a szájából kijönni. - Nekem tetszenek ezek az elvek. - Ezúttal egy mosoly kezd kibontakozni a szám sarkaiban. - Mi értelme lenne, ha bárkivel is olyan dolgokról beszélgetnénk, ami nem érdekel minket? - Azt, hogy Nolan ennél határozottabb volt az elveiben és hajlandó volt nekem mesélni például a tanulmányairól, ami tényleg érdekelte őt, csak egy újabb plusz volt az egész szituációban.
- Tök jó lenne róla tudni néhány részletet. - Bólogatva igyekeztem jelezni a lelkesedésemet és azt, hogy nagyon is nyitott vagyok arra, hogy ezzel kapcsolatban még keressük egymást. - És köszönöm! Mármint magát a meghívást. - Mosoly költözött az arcomra, miközben Nolan pillantását kerestem.
- Aha - egészen jókedvű volt a hangom, ahogyan ezt közöltem, végül azonban nem bírtam nevetés nélkül. Sőt, még hajlandó is voltam leleplezni magamat, amikor folytattam: - Én mondjuk közben rájöttem, hogy nem feltétlenül éri meg utána lila foltokkal hazamenni. - Egyedül talán annak örülhettem a legjobban, hogy fejbe nem lőttek. Félelmetes lett volna azzal szembesülni, hogy egyenesen a szemeim felé közelít egy lövedék, még ha a megfelelő védőfelszerelésünk meg is volt hozzá.
- Mi is volt a neve a helynek... Staten Islanden voltunk. Ha eszembe jut, majd szólok. - A pillantásom ezúttal bocsánatkérővé válik, az agyamat pedig igyekszem minél inkább dolgoztatni, hogy eszembe jusson a hely neve. Talán épp azért ment ki a fejemből, mert olyan élményeket szereztem ott, aminek köszönhetően egyáltalán nem akarok oda visszamenni. Legalábbis nem azért, hogy újabb paintball csatában kékre és zöldre lövessem magam.
- A Dr. Pepper elég vitatható választás, megértem a családodat - nevetve felelek, habár ezzel nem őt próbálom kritizálni. Szimplán csak tényleg látok abban némi rációt, hogy az emlegetett ital nagyon megosztó tud lenni. Valaki vagy szereti, vagy egyenesen ránézni sem bír.
- Szóval ti is szimuláció vagytok? - Sugárzó mosollyal emelem meg a fejemet. - A lány tesók azt hiszem még annál is rosszabbak. Ők még a ruháidat is ellopják kérdés nélkül. - Én magam sem vagyok ez alól kivétel, habár olyan nyolc éves koromban leszoktam róla, miután annyira összevesztünk, hogy a végén kórházba kerültem és össze kellett varrni a homlokomat.
- Ezzel csak egyetérteni tudok. - A szám sarkai felfelé görbültek, ahogyan elmosolyodtam, ezúttal azonban nem néztem egyenesen Nolan szemeibe, hanem lefelé billentettem a fejemet, közben pedig igyekeztem a fülem mögé ügyeskedni néhány vörös tincset. - De a húgodnak nem szabad megtudnia, mert soha többet nem hív át- - Ezt már jókedvű nevetéssel egybekötve sikerült közölnöm. Valószínűleg úgyis el kell majd számolnom Erinnek azzal az idővel, amíg nem talált meg, jobb volt tehát nem elfelejteni a dolgot.
Apa mindig azt bizonygatta nekünk otthon, hogy élete egyik legjobb döntése volt belefolyni a politikába és hogy ennek a karrierútnak köszönhetően olyan ismerősökre is szert tett, akik nélkül "nem futna úgy a szekér", ahogyan jelenleg. Én néha mégis elkalandoztam és arra gondoltam, hogy milyen lett volna más körülmények között élni az életünket. Például mindaz, amit Erintől és most Nolantől tudtam meg a családi üzletükről egészen vonzó képnek látszott. Mégis olyasmi volt, ami egészen távol állt tőlem.
- Viszont ha valami csoda folytán nem sikerülne bármelyik terve, jó dolog hogy van ahová visszaléphet, ha úgy tartja a kedve és amíg átgondolja az új terveit. - Akármennyire is szeretünk terveket szőni és előre eldönteni mindent - még azokat az eredményeket is, amiket nem befolyásolhatunk -, nem mindenki jár ugyanolyan könnyű úton. Mások számára egy kicsivel rögösebb az egész és több akaraterő kell, hogy véghez is vigyék, amit kigondoltak. A barátnőmnél sosem tapasztaltam az elhatározás hiányát és az igazat megvallva reméltem, hogy minden terve úgy sikerül majd, ahogyan eredetileg is elképzelte. Megérdemelte volna. Mint ahogyan Nolan is a saját terveivel kapcsolatban.
- Na és mit kell tudni apukádról? Milyen tanár amellett, hogy jó szakács? - Ha például egy igazi Gordon Ramsay-vel lenne dolgom, biztosan inkább magát Nolant kérem meg arra, hogy tanítson nekem néhány fogást.
- Azt alapján, amit eddig meséltél róla, határozottan izgalmasnak tűnik. - Olyasminek, ami igazán megéri a srácnak, legalábbis az alapján, amilyen lelkesedéssel mesélni kezdett róla. Nagyon tetszett, hogy valami ennyire megfogta. Főleg amellett, hogy a nővéremnek vannak olyan barátnői, akik állandóan azon nyavalyogtak, hogy mennyire nehezek a vizsgáik és talán inkább feladnák a tanulmányaikat.
- Szerintem mindenkinek megvan a maga útja. Az csak külön öröm lehet a szüleiteknek, hogy az egyikőtök az ő álmukat is tovább vinné. A te választásod pedig egészen különleges. - Mások csak álmodnak arról, hogy a szüleik támogatják őket. Én is szeretném, ha hasonló támogatást kapnék majd a családomtól, amikor a jövőmről döntök.
- Úgy érzem már ma is okosabb lettem valamivel. Fogalmam sem volt róla, hogy ez ilyen komolyan és szervezetten működik. Szurkolok, hogy jól sikerüljön a vizsgád és a beszélgetésed is azzal a csapattal. - Ha nem épp szendvicskészítés közben lennénk, talán még egy érintéssel is igyekeztem volna jelezni a támogatásomat, így azonban csak egy pillantással próbáltam ugyanazt megtenni.
- Nem ám - bólogatva mondom ki a szavakat, miközben a pillantásomban ott van az a fajta szórakozottság, amit már egy ideje nem is akarok takargatni. - Oké. - Beleegyezem a kérésbe, ugyanakkor kíváncsian figyelem, ahogyan eltűnik a konyhában és csak reménykedem benne, hogy senki nem talál ránk, amíg vissza nem tér lévén hogy szeretném folytatni ezt a beszélgetést és csak Nolan társaságában. Amikor visszatér, igyekszem minél hamarabb eleget tenni az utasításnak és sietve indulok meg a lépcsőn, aminek a tetején már nem igazán tudom merre kellene tovább jutnunk, ezért újfent Nolanre hallgatva lépek be abba a szobába, amit kijelöl.
- Akkor igyekezzünk ne tönkretenni semmit. - Mosolyogva nézek a srácra és vagyok egyszerre nagyon hálás azért, hogy nem állítottak meg minket út közben, ráadásul még csak le sem buktunk. - Itt már tényleg sokkal kellemesebb. - Csatlakozom hozzá a pokrócon és úgy helyezkedek el, hogy a ruhám ne csúszkáljon el a combomon.
- Megígérem, hogy nem buktatlak le a többiek előtt, hogy meglógtál, ha te sem fogsz a húgos előtt - nevetve vetem fel az ötletet és pillantok kérdőn Nolanre. Hasonló testtartást veszek fel, mint ő, a hátam a falnak támasztom, a fejemet pedig oldalra fordítom. - Szerinted nem igazságtalan, hogy a város fényei miatt soha nem látjuk rendesen a csillagokat éjszaka? - Én például ezért is szeretek nagyon túrázni és a megfelelő körülmények között kempingezni is. Egyelőre úgy érzem nem laknék máshol, de a hobbimat, amivel olyan szép dolgokat láthatok, mint egy csillagos égbolt, igazán megtartanám.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


We could hate, we could love, we could doubt and we could trust. We are breakers and we are builders, wherever you are, whoever you are, it's alright because
we are givers, we are takers
mind álarcot viselünk
Emma Z. Newton
Üzlet
ranggal rendelkezem
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_mukviwzneV1sf0pgno6_r1_250
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co6_r2_400
★ kor ★ :
27
★ elõtörténet ★ :
I lost control over all my energy Done so much damage to my heart 'Cause I'm so, so done Guarding my tongue, holding me back
I'm living the way that I want
♫ :
★ családi állapot ★ :
I can't love you in the dark It feels like we're oceans apart There is so much space between us Maybe we're already defeated
Don't try to change my mind
★ lakhely ★ :
Manhattan ◦ Lenox Hill
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co8_r1_400
★ foglalkozás ★ :
event & wedding planner ◌◦
★ play by ★ :
Holland Roden ◌◦
★ szükségem van rád ★ :
Newton girls ◌◦
◦◌ Adam
★ hozzászólások száma ★ :
24
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co10_r1_400
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: the next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma EmptyCsüt. Aug. 19, 2021 1:43 pm


We are tied to the ocean. And when we go back to the sea, whether it is to sail or to watch - we are going back from whence we came.
emma&nolan

A kezdetben megmutatkozó ellenkezésem minden perc elteltével amit Emma társaságában töltök el kezd alábbhagyni és már nem érzem azt, hogy kényszeresen szöknék vissza a szobám négy fala közé. A korosztályomba tartozó fiatalok tuti elevenen felfalnának, ha kiderülne, hogy egy számukra értékesnek ígérkező bulit szó nélkül elcseréltem volna pár csendes órára amit a tanulással tölthetek el. Persze, én sem vagyok allergiás arra, hogy lazítsak, de amikor a jövőm a tét, akkor nem kívánom félredobni azt csakhogy utána elmondhassam hányféle alkoholt is gurítottam le a torkomon melynek eredményeként az estém háromnegyede totál homály. A fájó igazság: egy ilyen sztoriért két lépcsőfokot feljebb léphetnék a társadalmi ranglétrán, míg a valóság kegyetlenül visszalökne annak aljára. Mégis úgy érzem inkább kényelmesedek el a földön és hajtok egy jobb irányba, minthogy alkalmanként más büszkeségéért küzdjek, ami őket ismerve csak múlandó vigaszként funkcionál.
De ez a beszélgetés most jó. Könnyed, nem megjátszott és egyáltalán nem olyan, mint amire ma számítottam volna.
Egyik témánk a másikat érinti és nem tudom nem észrevenni magamon, hogy többször is mosolyt csal az arcomra ennek menete, amelyet egyre nehezebben tudok huzamosabb ideig elrejteni onnan. Noha tudom, hogy a húgom a fejemet fogja lecsavarni a helyéről, ha rájön hogy a barátnőjével csevegtem, de ez legyen a jövő problémája. A jelent nem kívánom megmérgezni ezzel. Az viszont büszkeséggel tölti el a mellkasomat mikor megerősítést kapok Erin engem fényező pletykáiról.
- Először is, ne úgy képzeld el ezt, mint aki frappáns szövegekkel cserkészi be a kiszemeltet, mert az én tudástárammal ott a helyszínen elvéreztem volna. - osztom meg vele egyáltalán nem szégyellve énem eme hátulütőjét. -  Van az a rossz szokásom, hogy unásig tudok beszélni az engem lelkesítő témákról, ahogyan hatással lenni másokra vele. Az egyetlen bűnöm, hogy nem egyszer beszéltem rá a haveri társaságomat ezzel a módszerrel különböző programokra. - válaszolok a kérdésére is időközben. - De ha ismerkedésről van szó, abban az esetben végtelenül egyszerűen működök. Semmi trükk, csak egyetlen szabály, mégpedig hogy senki se érezze magát feszélyezetten. Jó ha az ember ideje felét nem azzal tölti el, hogy próbálja legyűrni az idegességét. - teszem még hozzá és ha jobban belegondolok, most is ez történik. Ismerkedünk egymással és nem gondolkozom hova vezet ez majd vagy mennyi időnk maradt még mielőtt véget ér. Én jól érzem magamat így és reményeim szerint ő is, ennél többre meg ritkán van szükség.
Sikerült belelendülnöm a sportokkal kapcsolatos témába, ezért miután ő rajta van a sor, hogy választ adjon, én csak hallgatok és figyelmesen követem végig. Egyedül a mosolyommal jelzem, hogy tetszik, amit hallok.
- Gondolod, ha többet tudok majd arról mit terveznek a fiúk, akkor átpasszolhatom neked a részleteket róla. Nem szokatlan, hogy mások is csatlakoznak hozzánk, így ki is próbálhatnád, ha úgy érzed. - ajánlom fel, de addig még nem kevés idő van előttünk, ami arra is lehetőséget nyújt neki hogy átgondolja és ne kelljen most másodpercek leforgása alatt sürgető választ adnia. Én szívesen látnám őt ott, de ez az a döntés, amit nem az én tisztem meghozni.
- Valóban? Sosem próbáltam még. - vallom be. - A közelben egyáltalán van erre lehetőség? - gondolkozom el én magam is a neki feltett kérdés közepette. Pont egy olyan kikapcsolódásnak hangzik amit egy sikeres vizsgazárás után eltudnék majd képzelni.
- Körülbelül ez olyan lehet, hogy én bármennyi Dr. Peppert le tudnék magamba dönteni, de a család egy kortyot se tudna meginni belőle. Hála az égnek nem vagyunk egyformák. Nem is tudom mit kezdenék magammal, ha olyan mértékű megszállottságom lenne a testemmel, mint Byronnak. - röhögöm el magamat ennek gondolatára, de a vizuális természetemet ez egyszer jó mélyre elnyomom.
- Egy igazságosan működő világban ez az elmélet simulékonyan menne, ellenben a Crowe féle szimulációban a kisöcsire marad a piszkos munka. - ajakbiggyesztést mímelek, habár mondhatni elfogadtam már a sorsomat, így annyira a szívemre se veszem azt. - A lánytesók is ilyen bánásmódban részesítenek? - érdeklődök, mert ha nem, még most fogom a cuccomat és beköltözöm hozzájuk.
- Nem tudom te hogy vagy vele, de én nekem jelenleg jobb programom van, mint nekik. - mosolyodok el, ezzel és a szavaimmal is jelezve, hogy jobban élvezem én az ő társaságát, mint bármit amivel éppen odakint gyilkolják meg brutálisan a létező agysejtjeiket.
Szórakoztatónak találom a gondolatot, hogy ő lenne az aki a védelmemre sietne, de nem mondom, hogy ne tenne kíváncsivá egy ilyen szituáció lefolyása.
- Természetes. A pofátlanság falna fel, ha ilyen módon csak úgy kihasználnálak. - ívesebb mosollyal fejezem ki egyetértésemet és egy részem csak még érdeklődőbbé kezd válni ennek részletei iránt.
A családi étterem mindig is egy szerelemgyereknek számított nálunk, akire annak kell vigyáznia majd, aki apám után a sorban következik. Vagyis ő így képzelte el, aztán kiderült, hogy négyből hárman más tervekkel rendelkeztünk, mint amilyet a hagyományok alkotta sors előre megírt nekünk. Másnak mesélni erről viszont mindig is egy külön képlet volt, amit csak az érthetett meg igazán, aki a részese volt ennek. Egy idő után jól jött, ha volt egy összefoglalt verzió is kéznél, ahol nem kell az egész családfánkat felsorolnom a hely fontossága miatt.
- Hátrányod biztos nem származhat belőle, hogy nem vagy hajlamos mérgezést előidézni. - felelek neki szórakozottan, ám a következő szavait csak egy fejcsóválással előlegezem meg.
- Erinnek határozott, táblázatba szedett elképzelései vannak a jövőjével kapcsolatban, ahol az étterem a sorrend utolsó helye környékén kullog. Nem mintha ne járnék én is hasonló cipőben, de számomra nem okoz gondot besegíteni, ha Clintnek vagy apának szüksége lenne rám. Erin hallani sem akar erről. - mutatom be neki erről az oldalról is a barátnőjét, de gondolom a hugi ezen énje számára sem annyira ismeretlen..
- Figyelj, apa bármikor a szárnyai alá vesz egy alapos főzési kiképzésre, ha úgy érzed szükséged lenne rá. - ajánlom fel neki egy pillanatra ráemelve a tekintetemet a szendvicsekről. Nem tudnám elképzelni, hogy Donald Crowe bárkit is elküldne aki pont az ő tudására szomjazik. Inkább azt, hogy sürgetően kitessékelne minket a konyhából amíg ő átadja az ismereteit másoknak.
Aranyos tőle, hogy érdeklődővé válik a tanfolyam iránt, én pedig nem tagadom meg a válaszokat.
- A tanfolyam kezdetén ellenőrzötten ment, majd fokozatosan szoktattak hozzá a nagyobb területhez, de most már a vizsgák nyílt vízen zajlanak. - amit személy szerint nem is bánok, mert egy olyan adrenalinlöket, mint még semmi más. - Nem mondanám, hogy a nehézségük visszavetne a lelkesedésemből. Akarom ezt és minél többet tudok meg és tapasztalok, annál erősebbé válik ez bennem. Egy olyan élmény ez, amit lehetetlen elfelejteni. - osztom meg vele szinte gyermeteg lelkesedéssel.
- A bátyám sosem bólintott rá nyíltan, de minden jel arra utal, hogy a legvégén ő lesz a szerencsés. - mosolyodok el erre. - Őt tényleg érdekli ez és mindig is egyszerűbb, nyugodtabb elképzelései voltak a jövőjével kapcsolatban. Végignézve a családunkon egész gyorsan kibukik, hogy másra nem is érdemes ráhagyni. - teszem még hozzá szórakozottan, de a következő kérdésére már csak a készülődés folyamatában válaszolok.
- Létezik belőlük több is, de a legtöbbször a nehézségét az okozza a dolognak, hogy megvan náluk az a jól működő létszám, ahova nem szívesen vennének be egy újoncot. Legyen bármennyire is jó az illető, de ez inkább bizalmi kérdésen alapul és valakik egyszerűen csak nem akarnak kockáztatni. - Ami teljesen érthető, még ha az én oldalamról nézve szívás.
Rábólintok az ajánlatára, hiszen így gyorsabban is haladunk, de odakint egyből rám tör a késztetés, hogy visszaforduljak. Nagyjából úgy igyekszek elvegyülni a tömegben, hogy Byron ne szúrjon ki, mert akkor tényleg nincs menekvés.
- Azt nem engedhetjük meg, nemde? - mosolyt villantok Emmara, majd észrevétlenül kiiszkolunk a folyosóra, pontosabban a lépcső feljáróhoz. Byron odabent van és Clinton is, ami elég előnyt ad nekünk arra, hogy megússzuk.
- Várj meg itt. - kérem meg őt, mielőtt visszasietek a konyhába és magamhoz veszem a felbontott bort meg két csomag chipset is, amit megszerezvén már indulok is vissza hozzá.
- Fel..fel.. - sürgetően és fojtott hangon beszélek hozzá, mintha valami kémfilmbe ragadtunk volna, majd mihelyst elérjük a lépcső tetejét, mutatom is neki az irányt. Clinton szobájába óvatosan nyitok be és ugyanilyen odafigyeléssel húzom be magunk után az ajtót is.
- Clinton nem lenne túl boldog attól, hogy itt vagyunk, de övé az egyetlen szoba ami erkéllyel rendelkezik. És amúgy is, mire valók a fiatalabb testvérek, ha nem a nagyobbak idegesítésére? - vigyorodok el, miközben kinyitom az erkélyajtót, és miután kiengedtem őt előbb meg a magammal hozott cuccokat is lepakoltam, azután egy pokrócot emelek el a fotelből, amelyet leterítek magunknak az erkélyen. Az ajtót résnyire húzom be, majd leülök és megpaskolom a magam mellett lévő helyet.
- Csatlakozz. Ez sokkal nyugisabb és itt tuti nem keres majd senki. - a fejemet a mögöttünk lévő falnak hajtom, de előtte a chipset és a bort is a közelünkbe húzom.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Emma Z. Newton imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Nolan Crowe
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
the next beat | Nolan & Emma 448d8ea5fdbe98d14db2e106ad6016b642e1b6d5
the next beat | Nolan & Emma 1c653a7f9f2a4d1163cee5505ef6c1c389ae92d9
★ kor ★ :
35
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
Pearls don't lie on the seashore.
If you want one you must dive for it.
my mind drowns in the possibility of you and me
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ idézet ★ :
Better to not know which moment may be your last. Every morsel of your entire being alive to the infinite mystery of it all.
★ foglalkozás ★ :
wreck diver
★ play by ★ :
RG.
★ hozzászólások száma ★ :
43
★ :
the next beat | Nolan & Emma 9228792ff5ca2c955cf09f50d29e6bc0df0a1484
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: the next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma EmptyPént. Júl. 23, 2021 11:51 pm

Nolan & Emma

- Vagy beszélj majd a húgoddal - nevetve bólintok néhányat, Nolan reakcióját látva. Lehet, hogy én magam kezdtem bele az információ megosztásába - aztán pedig a részletek elhallgatásába -, de Erin elmondása alapján ők is egyike voltak azon normális családoknak, ahol a gyerekek között voltak súrlódások, végül mégis mindig megoldották ezeket. Nem tudom eldönteni, vajon kinek a szülei jártak jobban és vajon fiú-lány párosítást egyszerűbb nevelni, vagy csak az egyik nemet - tapasztalattal egyébként is csak a lányokkal való életből rendelkeztem. - Akkor biztosan nem kell bíróságra vinni az ügyet. De ha nem mondod el Erinnek, hogy árulkodtam, akkor annyit elmondhatok, hogy csak jókat mesélt rólad. - Széles mosollyal az arcomon együtt pillantottam fel Nolanre. Meg sem fordult a fejemben, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha megosztok vele bármi olyasmit, ami Erin és közöttem bizalmasan hangzott el, de egyébként sem azt terveztem, hogy elmondom a barátnőm bátyjának, hogy ki jön be a lánynak, vagy kivel menne el szívesen randizni. Van a baráti titoktartásnak egy olyan szintje, amit egyszerűen nem szabad és részben lehetetlen átlépni. Fel kellene, hogy merüljön az, hogy ha egy barátság elég szoros kapcsolat ahhoz, hogy ne árulkodjunk egymásról, akkor vajon a testvériség mit is jelent pontosan, de sosem gyanakodtam arra, hogy Rini talán valaha is árulkodott volna rólam - mivel a saját testvéreim képtelenek voltak megjegyezni a saját barátaim nevét, nem gondoltam, hogy ez nagyon másképp működne fiúkkal, akiket egyébként is nagyobb részben érdekelnek az autók és a bulik, mint az, hogy a húguk épp kivel lóg. Legalábbis ezt feltételeztem, végül mégis az a realitás állt fenn, hogy a barátnőm bátyja a buli helyett a konyhát választotta, ami ahhoz képest, hogy a többiek odakint mennyire élvezték az összejövetelt, most meglehetősen kíváncsivá tett.
- Szóval volt már rá példa? És hogy csinálod? - Nem számítottam rá, hogy megosztja velem a titkát, mert ha fordított helyzetben lennénk, én sem feltétlenül akarnám megosztani a taktikámat másokkal, nehogy a végén rajtam is megpróbálják használni... Ugyanakkor meg csak felismerném, ha valaki úgy próbálkozna valamivel, ahogyan én is csinálom, nem igaz?
- Áá... - Előbb csak bólintok néhányat, aztán érdeklődő pillantásomat visszavezetem a srácra, aki részletesebben is magyarázni kezd. Annyira nem volt még soha közöm konkrétan extrém sportokhoz, így a Nolan által megosztott információ kétség kívül teljesen új számomra - igazából ha már itt tartunk, akkor őt sem ismerem annyira, mint a húgát és ez egy tökéletes alkalom arra, hogy ez megváltozzon. - Egy ekkora városban eléggé lecsökkennek a lehetőségek, ha a természetben akarja űzni az ember bármelyiket is. - A beltéri ejtőernyőzés pedig nyilvánvalóan nem ugyanazt az élményt nyújtja, mintha normálisan, a klasszikus módon csinálja valaki. - Túrázni én is szeretek! Még ha nem is feltétlenül lehet kinézni belőlem... - felnevetek, majd egy pillanatra lehajtom a fejemet, mintha csak épp végigmérném magamat és a ruhámat, ami nyilvánvalóan nem ez túra öltözet. - Ejtőernyőzni voltam már, és szörfözni, meg sziklát mászni is nagyon szerettem volna mindig is elmenni. De még csak a falmászásig jutottam. - Az az alkalom pedig megtanított rá, hogy bizonyos helyzetekben egyszerűen jobban szeretek a földön maradni. Furcsa dolog volt ez az egész, mert amikor egy repülőből kellett kiugranom, valahogy nem hezitáltam túl sokat - habár egyébként sem lett volna rá lehetőségem, mert egy oktatóval együtt történt. - Tudtad, hogy a paintball is extrém sportnak számít? - Szintén olyasmi, amit szívesen kipróbálnék, habár a játék után keletkező lila foltok már sokkal kevésbé vonzóak. Miért nem lehet valami szimplán szórakoztató és kevésbé fájdalmas?
- Tényleg? Ez most megnyugtatott... - Újabb mosoly költözött az arcomra. - Eddig bárki, akivel találkoztam, legalább elfogadta az ízét. De nem értem mit lehet rajta szeretni, pont mint mondjuk a szivarnál. - Én magam utóbbit soha nem próbáltam még, e apa a politikai karrierje során rengeteg embert vendégül látott már a házunkban és közöttük volt olyan, aki szivarral terhelte a tüdejét, aminek a füstjétől nekem mindig köhögnöm kellett. Igazából belegondolni sem túl kellemes.
- Viszont ennek azt is kellene jelentenie, hogy ha ők szervezték neked, majd takarítanak is holnap. Az egész fair lenne, nem igaz? - Jókedvűen vontam fel a szemöldökeimet. Érezni lehetett a hanghordozásomon is, hogy nagyon élvezem ezt a beszélgetést. A Crowe család tagjainak személyiségében egyszerűen volt valami, ami megkönnyítette az ember dolgát abban, hogy jól kijöjjön velük. Én pedig reméltem, hogy hasonló benyomást teszek a srácra. Hogy miért? Nos... Lehet abban valami, hogy apa politikus, de ha nagyon őszinte akarok lenni magammal, akkor azt mondanám, hogy vannak azok a helyzetek, amikor egy lány jó benyomást akar tenni egy fiúra.. Na, ez is egy olyan. - Így viszont elég igazságtalan, hogy te foglalkozol a szendvicsekkel és ők sörpongoznak. Vagy nem? - Azért kérdeztem vissza szinte minden téma után, mert kíváncsi voltam az ő véleményére; arra, hogy pontosan mit gondol.
- Nincs semmilyen övem semmilyen küzdősportból, de mindenképpen megpróbállak majd megvédeni. - Határozottakat bólintok a szavaim mellé, miközben megemelem a karjaimat, ökölbe szorított kezekkel, mintha csak boksz meccsre készülnék. Valójában a magasságom egy felső tagozatos iskoláséval lehet egyenlő, ami nem kifejezetten járul hozzá, hogy kicsit is félelmetesnek tűnjek. Így lehet a legnagyobb meglepetést szerezni, ha a végén mégis sikerül valakit legyőzni. - Viszont a testőr szolgáltatásoknak általában ára van, valószínűleg fizetned kell majd valamivel, ha megvédelek - felnevetek, s szinte kíváncsian pillantok Nolan felé, várva a reakcióját.
- A mérgezéses esetek? Széép... - Újra nevetni kezdek, amit nem is kifejezetten tudok visszafogni, ezért pedig abba kell hagynom egy pillanatra a munkát. Nolanre pillantok és elmosolyodom, amikor találkozik a pillantásunk. - Akkor ha az én segítségemmel sem mérgezünk meg senkit, mondhatjuk, hogy elmehetnénk szakácsnak? - Maga a szakma soha nem vonzott túlságosan, mert rengeteg munkával és talpalással jár. Ha lehet választani, inkább azért tanulok meg főzni, hogy saját magamat el tudjam tartani és esetleg olyan embereknek főzzek, akikhez közel állok és vendégségbe hívok. - Valamiért arra számítottam, hogy inkább Erintől várja el, hogy beletanuljon a főzésbe, de egyetértek veled. Legalább nem fogtok éhen halni. - Lelkesen bólintok néhányat. - Neked legalább van lehetőséged tanulni. Én maximum a személyzetünket tudnám megkérni, hogy segítsenek, mert anyám rettenetes a konyhában, már ha egyáltalán beteszi a lábát. - Pár másodperc erejéig elhúztam a számat. Mindig arra fogom, hogy azért sem tudok főzni, mert eddig soha senki nem várta el, vagy akart rá megtanítani, de fontos részlet, hogy nem is nagyon van, aki megtaníthatott volna. Apának túl ideje megy el a munkájára, anya pedig tényleg klinikai eset. Csoda, hogy még soha nem robbantotta be a konyhánkat.
- Hű, azért ez elég komolyan hangzik. Ezt mind ellenőrzött körülmények között csináljátok, vagy nyílt vízben? - Aki gyakorlott benne, annak biztosan nem okoz problémát, de ha tényleg simán a nyílt vízen kellene vizsgázniuk, valószínűleg állandóan izgulnék az oktatók helyében, hogy minden rendben megy-e és nem sérül-e meg valaki. - Alapból annyira izgalmasan hangzik a merülés. Mégis csak a tenger az a hely, amit a legkevésbé sikerült felfedeznie az embereknek és még az aljára sem értünk le. Vagy inkább csak nem tudjuk, hogy mi van mindenhol... - Mosolyra húzódtak az ajkaim, miközben egy pillanatra elhallgattam. - Tök jó, ha te magad is élvezed. Akkor biztosan nem tántorít el, mert tényleg nagyon nehezeknek hangzanak a vizsgáid. - Kinek mi a nehéz, de akkor sem egy számológéppel megoldható feladatlapról van szó, hanem komoly háttér ismeretekről és a gyakorlati alkalmazásukról.
- Na és Clinton, ő nem szeretne foglalkozni az étteremmel? - Ha már úgyis ketten kiváltságosak és tanulhatnak főzni, talán egyszerűbb lenne valamelyikükre hagyni a dolgot. Mivel Nolannel más tervei vannak, nem maradt más választás. Persze, ott van Erin, de ha ő sem abba az irányba szeretne menni az életben...
- Hogy működik ez? Gyakoriak azok a csapatok, amiket említettél? - Nem voltam túlságosan ellátva ezekkel az ismeretekkel, de maga a tenger mindig is érdekes téma volt a szememben, így bármi, ami hozzá kötődött, egyszerre érdekelni is kezdett. Mondhatjuk, hogy akkor kezdődött az egész, amikor először láttam meg a vörös hajú Kishableányt gyerekkoromban.
- Rendben. De mi lenne, ha segítenék kivinni őket? - Akkor talán egyszerűbb lesz nyugis helyet találni, amiben mindenképpen a srácra kell hagyatkoznom, mert bár jártam már ebben a házban, de nem vagyok annyira ismerős, mint ő, aki itt lakik. Hogy ne csak szavakkal dobálózzak, hanem cselekedjek is, megemelem az egyik tálcát és Nolannel együtt hagyom el a "bázist".  Csak miután a többiek elé helyeztük az ételt fordulok újra felé és kezdek olyan hangosan beszélni, hogy a zene ellenére is hallhassa, amit mondok. - Szerintem ha sokáig maradunk itt, a végén nem engednek el. - Nem lett volna meglepő, hiszen egy buli nem működik anélkül az ember nélkül, aki miatt megszervezték. Csodálom, hogy eddig senkinek nem tűnt fel Nolan hiánya és nem rontottak ránk a konyhában.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


We could hate, we could love, we could doubt and we could trust. We are breakers and we are builders, wherever you are, whoever you are, it's alright because
we are givers, we are takers
mind álarcot viselünk
Emma Z. Newton
Üzlet
ranggal rendelkezem
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_mukviwzneV1sf0pgno6_r1_250
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co6_r2_400
★ kor ★ :
27
★ elõtörténet ★ :
I lost control over all my energy Done so much damage to my heart 'Cause I'm so, so done Guarding my tongue, holding me back
I'm living the way that I want
♫ :
★ családi állapot ★ :
I can't love you in the dark It feels like we're oceans apart There is so much space between us Maybe we're already defeated
Don't try to change my mind
★ lakhely ★ :
Manhattan ◦ Lenox Hill
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co8_r1_400
★ foglalkozás ★ :
event & wedding planner ◌◦
★ play by ★ :
Holland Roden ◌◦
★ szükségem van rád ★ :
Newton girls ◌◦
◦◌ Adam
★ hozzászólások száma ★ :
24
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co10_r1_400
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: the next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma EmptyKedd Jún. 08, 2021 4:30 pm


We are tied to the ocean. And when we go back to the sea, whether it is to sail or to watch - we are going back from whence we came.
emma&nolan

A húgunk sok már-már követhetetlen szabállyal rendelkezett, de egy valamit jól az eszünkbe vésett még az első és általa szervezett ottalvós bulija előtt, mégpedig hogy kerüljük el a barátnőit. Ne szóljunk hozzájuk és ne is zavarjuk őket. Még csak rájuk se nézzünk. Nem gondolnám, hogy annyira rossz testvérek lettünk volna, akik szándékosan szúrnak ki a legfiatalabb családtagunk nagy pillanatával, de Erin szerette kézben tartani az irányítást és tudtuk jól, hogyha átlépjük ezt a bizonyos határt, akkor az bizonyára kegyetlen hónapokat fog majd maga után vonni. Lehet mi voltunk az idősebbek, de Erin korosztálya sokszor eléggé könyörtelen tudott lenni. Egyikünk sem hitt abban, hogy a húgunk is kivétel lenne ez alól, ha a lehetőségei úgy hoznák.
Ezt az egész kínosan alakuló beszélgetést azonban már jó pár hónapja magunk mögött hagytuk és most, hogy Emmaval kerültem össze, nagyon reméltem, hogy húgi is hasonlóképpen cselekedett.
Túl sok minden nem járt a fejemben azon kívül, hogy milyen trükkökkel és programokkal tartsam magamat távol a bent zajló nyüzsgéstől. Bármikor máskor szó nélkül követtem volna a testvéreimet a kikapcsolódásról szóló terveikbe, de ma pont az ellenkezőjére vágytam. Csendre és a szobám nyugalmára, hogy minden sejtemmel csakis arra az egyre koncentráljak, ami már egy jó ideje az egyik legnagyobb motivációt hozta a számomra. Annyira nehéz rálelni arra az egyre, amit el tudnánk képzelni a jövőnkbe is anélkül, hogy úgy gondolnánk rosszul döntöttünk. Most úgy érzem jó úton haladok és minden más, ami ezt akadályozta csak a hangulatomra nyomta rá a bélyeget. Ezért sem bánom, hogy a konyhába ragadtam és a szendvicsek nyújtják a legnagyobb és átmeneti alibit, ami távol tart a benti eseményektől. Az pedig külön motiváló - legalábbis számomra - hogy ennek Emma is tudtán kívül a részese lett.
Egyre jobban eluralkodik arcomon a kíváncsiság ahogyan a rólam szóló információk kerülnek napvilágra, amivel úgy tűnik a húgom szórakoztatja a többieket. Ugyan fogalmam sincsen, hogy ez mit is takar pontosan, de Emma arckifejezéséből ítélve a gondolataim megállíthatatlan módon cikázni kezdenek.
- Ne! - gyorsan átpörgetem fejben életem legkínosabb perceit, aminek Rini is a tudatában lehet, de teljes képzavar áll be. Számára az egész létezésünk kínos tud lenni. - Lehet ez az a pont, ahol nem ártana felkeresnem az ügyvédemet. - röhögöm el magamat, de a további szavaira egy lebiggyesztett ajakkal és megértő bólogatással reagálok. - Persze, értem én. Amúgy sem szokásom már az ismerkedés alkalmával átcsábítani másokat a sötét oldalra. Az a későbbi produkcióim egyike. - mosolyodok el, majd a kérdésére megelőzőleg bólintok is egyet. - Igaza volt. - válaszolok tömören, aztán hogy ne tűnjek tuskónak, másodpercekkel később jobban belemegyek a témába. - Mostanában ugyan kevesebb időm van bármelyikkel is foglalkozni, de amíg Aucklandbe éltünk, apával rendszeresen kaptuk magunkhoz a szörfdeszkánkat és vettük uralmunk alá a hullámokat. - lágyul meg arcvonásom az emlékek hatására. - Aztán Erin születésével együtt jött a költözés is, majd ezek a közös programok is a háttérbe szorultak. Párszor még eljártunk együtt túrázni vagy elugrottunk Long Beachre, de mostanában leginkább egyedül vágok neki ezeknek vagy azokkal akiknek épp akad rá kapacitása. - mesélem el neki korábbi élményeimet, majd tekintetemet Emma arcvonásaira vezetem fel. - Tervben van még jövőre a srácokkal egy sziklamászással egybekötött kirándulás, de abszolút bakancslistás a vadvízi evezés is. Szóval mondhatni bármi, amivel akaratomon kívül is az őrületbe kergethetem szegény anyámat. - vallom be a hátulütőjét a felfogásomnak. - Te kipróbáltad már valamelyiket? - passzolom vissza neki kíváncsian a kérdésemet.
- Egyáltalán nem. - vágom rá egyből és hezitálás nélkül. - A bátyám Clint sem rajong érte. - nyugtatom meg őt amiatt, hogy ezzel nincs egyedül, de amikor a rögtönzött reklámajánlóm és a bor származása kerül szóba, egyből szélesebbé válik a mosolyom. Jó tudni, hogy nem csak mi szeretünk olykor tilosban járni.
Enyhe bizonytalansággal ingatom a fejemet a kérdésének hatására, hiszen az én nézőpontomból ez a kijelentés itt-ott azért sántít. - Ez a hivatalos verzió. Én meg inkább azt mondom, hogy sarokba szorítottak és esélyem sem volt. Emiatt pedig úgy gondolom a felelősség leginkább az ő vállukat nyomja. Én csak lazulok, elvegyülök és reménykedem, hogy elfelejtik a bátyáim a létezésemet is. - emelem fel védekezően két kezemet a magasba, mert bárhogy is nézem, mire hozzám eljutottak a buli információi, addigra szinte az egész le volt szervezve. Akárhogy is, ez nagyon nem volt fair.
- Nem kizárt, hogyha megszorongatnak a későbbiekben, előveszlek mint élő pajzsomat egy hősnő képében. - figyelmeztetem szórakozottan. Nem mintha ne bírnék el a két majom bátyámmal, de örülnék, ha nem én lennék a főgyanúsított a szüleink kihallgatása során. Elég csak egy pillantást vetni Emma-ra és bárkinek egyértelművé válna, hogy sokkal jobb társaságom volt, mint odakint a srácokkal, akiknek a negyedét túlzás nélkül nem is ismerem.
- Azokat a titkokat még mi sem tudjuk. - gondolkozok el, végül a kérdésére is választ adva folytatom tovább. - Lenne még hova fejlődnöm, de a mérgezéses esetek száma észrevehetően lecsökkent amióta szintet léptem. - osztom meg vele komolytalanul, majd a hűtő felé araszolok, hogy ajánlata miatt kihalásszam onnan a majonézt is. - Apával és Clintonnal sokszor estébe nyúlóan időzünk el az étteremben és próbálja a fejünket teletömni értékes tudással a gasztronómiáról is. Már csak a saját érdekünkben is jól jön, ha odafigyelünk rá, mert muszáj utána megkóstolnunk amit főztünk. De legalább egyikünk sem fog éhen halni, ha külön költözünk. Byron lehet, de őt ismerve biztos vagyok benne, hogy hol Clintnél, hol pedig nálam fog kikötni. - égnek emelem a tekintetemet, mert ő szándékosan szereti kihúzni magát az éttermi programok alól.
A szendvicsekkel egészen jól haladunk, de közben a társalgásunk sem szorul háttérbe, aminek külön örülök. Emma érdekes lánynak tűnik és meglepően könnyű vele megtalálni a közös hangot.
- Most vagyok túl az elsőn, de még négy vár rám. A következő egy navigációs merülés lesz másfél hét múlva, addig viszont azt is el kell döntenem, hogy a harmadik vizsga során majd melyik három merülésfajtával akarok továbbhaladni. - avatom be őt, de a második kérdése miatt őszintén elmosolyodok. - Uh, nagyon. Tudod van az a felszabadító érzés, amikor nem csak céltalanul bolyongsz az életben, hanem határozottan eldöntötted mit akarsz a jövőddel tenni és nekem nem is volt kérdéses, hogy a későbbiekben roncsmerüléssel akarok foglalkozni. - folytatom tovább, majd közben egy nagyobb tálcát is előveszek az elkészült szendvicseknek. - Apa persze próbál rábeszélni az étteremre, de nem megy. Most először úgy érzem, hogy tényleg jó úton vagyok és egyszerűen nagyon ritka az ilyen. Már felvettem pár csapattal a kapcsolatot, akiknél üresedés van ezen a területen és az egyikük visszajelzett, hogy a második vizsgám után szeretnének beülni velem valahova, hogy átbeszéljük a továbbiakat. - teszem hozzá hasonló lelkesedéssel. Persze örülnék ha addig is nem szúrnám el az esélyeimet.
Mivel úgy tűnik a szendvicsekkel elkészültünk, így mielőtt válaszolhatnék Emma kérdésére még egy gyors tématerelést megengedek magamnak, amit remélem ő sem fog bánni.
- Ööhm, mit szólnál hogyha én ezt gyorsan kivinném a többieknek, majd utána keresnénk egy ennél nyugisabb helyet és te beavathatnál milyen lánytesókkal élni én meg válaszolnék bővebben a kérdésedre? - olyan 50-50 esélyem van arra, hogy velem tart és ha mégsem szeretne, akkor én szívesen elvagyok vele itt is.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Emma Z. Newton imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Nolan Crowe
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
the next beat | Nolan & Emma 448d8ea5fdbe98d14db2e106ad6016b642e1b6d5
the next beat | Nolan & Emma 1c653a7f9f2a4d1163cee5505ef6c1c389ae92d9
★ kor ★ :
35
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
Pearls don't lie on the seashore.
If you want one you must dive for it.
my mind drowns in the possibility of you and me
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ idézet ★ :
Better to not know which moment may be your last. Every morsel of your entire being alive to the infinite mystery of it all.
★ foglalkozás ★ :
wreck diver
★ play by ★ :
RG.
★ hozzászólások száma ★ :
43
★ :
the next beat | Nolan & Emma 9228792ff5ca2c955cf09f50d29e6bc0df0a1484
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: the next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma EmptyPént. Május 28, 2021 10:25 pm

Nolan & Emma

Milliószor éreztem már úgy eddigi életem során, hogy jobb lett volna másik családba születnem, vagy legalábbis arra kérnem a Mikulást, hogy ajándékok helyett inkább egy fiú testvért hozzon nekem. Irigyeltem azokat, akiknek nem lány testvérei voltak, mert jellemzően mi több érzelemmel és több kiakadással is járunk, ami az aktuális frizuránkat illeti fodrász után, vagy amikor észrevesszük, hogy felszedtünk pár kilót, de lényegében havonta pár napig mindig elég labilisak vagyunk, köszönhetően a hormonjainknak. Nem azt mondom, hogy ez a srácokból hiányzik, de lényegesen könnyebb dolga lehet valakinek fiúkat felnevelni, mintsem három különböző érdeklődési körrel rendelkező lányt.
Lehet, hogy irigyeltem valamelyest Erint, amiért neki megvolt az, amit én mindig csak kívántam, viszont egyáltalán nem akartam vele cserélni. Ennek pedig köze lehetett ahhoz, hogy a testvérei úgy néztek ki, ahogyan. Nekem is volt szemem, és buta lettem volna az ellenkezőjét állítani. Ha pár évvel korábban találkozom a barátnőm bátyjával, talán sokkal inkább zavarba jövök attól, hogy csupán ketten tartózkodunk egy helyiségben. Most viszont igyekeztem a lehető legkedvesebb formámat hozni, mert szerettem volna jó benyomást tenni - ha másért nem is, de legalább azért, hogy a srác tudja, hogy a húga normális emberekkel barátkozik.
- Á, szóval minden igaz? - Direkt harapok az ajkamba és hallgatom el, hogy pontosan milyen információ rejlik a 'minden' szó alatt. Tulajdonképpen nem tudnék nagyon árulkodni, ugyanis Erintől tényleg jó dolgokat hallottam a testvéreiről, amikor pedig éppen ki volt rájuk akadva, teljes mértékben meg tudtam érteni, de sosem vettem annyira komolyan. Én is szoktam puffogni a sajátjaim miatt - amit most meg is tettem a lánynak, miután megérkeztem - de attól még szeretem őket. - Jó ötlet. De akármit is hallok tőled, nem vállalok felelősséget amiatt, ha a húgod esetleg haragszik rád, én pedig az ő oldalára állok. Tudod, baráti kötelesség... - Újra sugárzó mosoly jelenik meg az arcomon, miközben vetek néhány lopott pillantást Nolanre. - Erin azt mondta szereted az extrém sportokat. Ez igaz? - Fogalmam sincs miért épp ez jut eszembe, de ha már elhagyta a számat, nem tudom visszaszívni a kérdést. Annál pedig jelenleg úgyis kíváncsibb vagyok, hogy megtegyem.
- Mondhatjuk, hogy én vagyok az utánpótlás - jegyzem meg könnyedén, miközben magam előtt összefűzöm egy pillanatra az ujjaimat. Közelebb lépek hozzá, mert úgy érzem, ha beszélgetünk, felesleges lenne a konyha két végéből megpróbálni kommunikálni a beszűrődő zenén át. A távolság csökkentése pedig akkor is jól jön, amikor rámutatok a borra. Kissé meglepődve figyelem, ahogyan poharakat vesz elő, de hamar rendeződnek a vonásaim és egy pillanatra lehajtom a fejem, a hajamat pedig a fülem mögé tűröm.
- Jobban hangzik, mint a kinti sör. - A kijelentésem teljesen őszinte, de hamar Nolanre pillantok és folytatom: - Gondolom furának nézel, ha azt mondom, hogy én nem szeretem. - Ugyan nem értek a borokhoz, de ha már választanom kellene a kettő között, akkor mindig inkább a borra esne a választásom. Újabb mosolyra húzódnak az ajkaim, az ujjaimmal pedig finoman hozzáérek a felém csúsztatott pohárhoz, őt hallgatva. - Akkor ketten leszünk sötétek, amíg kóstolunk - határozottan bólintva emelem meg a poharam és billentem az övé felé, csak akkor kapom el a pillantásom, amikor meghallom a csilingelő hangot.
Vele egy időben kortyolok bele a sajátomba. Kíváncsi pillantással hallgatom a szavait és igyekszem nem rögvest elnevetni magamat, de amikor ő megteszi, már én sem tudok parancsolni magamnak. Főleg mert pontosan úgy hangzottak a szavai, mint egy könyvre nyomtatott ajánlás, csak épp a bornak. - Szerintem remek ajánlás hangzott el. Ha én lennék a gyártó, csak téged alkalmaználak, mert vinnék a boraimat, mint a cukrot - jegyzem meg, továbbra is jókedvűen. - Egyébként örülök, ha ízlik. Apám gyűjteményéből csentem. - Nem esik nehezemre bevallani a dolgot, főleg mert legalább három ilyen üveg sorakozik még a pincénkben, azzal a különbséggel, hogy más-más évjáratban. Én a legkorábbit hoztam el, mert állítólag a bor finomabb, ha érik. Állítólag. De épp annyira nem értek hozzá, mint az ízének meghatározásához.
- Pedig valaki azt mondta, hogy neked csinálták a bulit. Nem volt igaza? - Felvont szemöldökökkel fordítom a fejemet a srác felé. - Lehet, hogy nekik is fel kellene kínálnod a szendvicseket, hátha akkor még engedékenyebbek lesznek és nem mondják meg, ha észre is veszik a változásokat. - Vetem fel az ötletet mosolyogva. - Mindig házigazdának lenni a legrosszabb, nem? - A készülődés, az idegeskedés, hogy semmi ne törjön el... Nem vagyok a házibulik szakértője, mert a mi házunk kitakarítása még a testvéreim segítségével is egy rémálom lenne, de attól még van tapasztalatom benne. Ezért mondhatni nem is irigyeltem Nolant, de ha már valamiben tudtam most segíteni, akkor inkább felajánlottam a segítségem.
- Ráadásul van alibid. Ha valami eltörik... Te a konyhában voltál, semmi közöd hozzá - magyarázom jókedvűen, rákontrázva az ő megjegyzésére. Nem ismerem eléggé a szüleiket, de amennyit eddig találkoztam velük, az alapján nem tűntek olyanoknak, akik túl szigorúak lennének a saját gyerekeikkel. De persze kívülállóként nem is láthattam ebbe bele eléggé. - Még tanúskodni is tudnék melletted. - Teszem hozzá kedvesen. Megtenném, habár sokkal nagyobb szerencse lenne, ha nem lenne rá szükség. A sörpong viszont bármikor elfajulhat, így semmi nem lehet biztonságban, ami törékeny, vagy összepiszkolódhat.
- Áá... - bólogatva hallgatom a receptet, majd újabb mosollyal pillantok fel rá. - Azt hiszem akkor nem igazán tudok elrontani semmit. És haragudni sem fog rám a családod, amiért elárultál valami titkot. - Halkan felnevetek, közben a derekammal a pultnak támaszkodom. Tény és való, hogy nem nevezném magamat konyhatündérnek, főleg mert maximum reggelente alkotok valamit reggeli néven, ami az esetek nyolcvan százalékában kimerül a müzliben és tejben - habár ezen kettő sorrendje sokak szerint nem mindegy. A szendvicsek és egyéb étkezéseken felszolgált ételek már inkább a személyzetünk dolgának számítottak. - Nálunk általában van rajta egy icipici majonéz is. De azt nem mindenki szereti, szóval lehet, hogy rossz ötlet... - Érdeklődve néztem a srác felé. - Erintől úgy hallottam, te jól főzöl... - Habár lehet, hogy ez náluk családi vonás és fura is lenne, ha épp nem lenne ez igaz Nolanre is.
A feladatfelosztásra csak egy rendbennel és bólintással felelek. Tényleg hittem benne, hogy ezeket a lépéseket nem lehet elrontani, amíg pedig vártam, hogy rám kerüljön a sor, kortyoltam még a borból.
- Milyen vizsgáid lesznek még? Egyébként, szereted amit tanulsz? - Nekem korábban kifejezetten nagy fejtörést okozott rájönni arra, hogy mi szeretnék lenni és vajon szeretni fogom-e azt, amit kiválasztok. Mégiscsak egy egész életen át azzal kellene foglalkoznom, ellenkező esetben időpazarlásnak tűnt volna.
- Hmm... - Elgondolkodva billentem félre a fejemet, miközben a sonkát kezdem pakolgatni a szendvicsekre, szép sorjában haladva. - Azt hiszem csak nem vagyok hozzászokva az ilyen házibulikhoz. Nekem lány testvéreim vannak, akik egészen mások... - Direkt megnyomom az 'egészen' szót, mert nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy mennyire másak. Ha zajos is tőlünk a Newton ház, de valószínűleg soha nem olyan hangos, mint most ez a buli. - Aztán meg onnantól kezdve, hogy megtudják, hogy nem szeretem a sört, általában mindenki furán néz rám. Habár múltkor, amikor Erinnel sörpongoztunk egy... Ne mondd el neki, hogy elmondtam! Szóval ott egész jól ment. - Mosolyogva magyarázok, a végén pedig halkan kitör belőlem a nevetés. Már a sajtok pakolgatásánál járok, egy pillanatra azonban megállok a feladatban. - Ez lehet, hogy fura kérdés lesz, de egyébként mit szeretsz csinálni? A neked rendezett buliról való kilógás mellett természetesen... - Széles mosoly ül ki az arcomra, miközben felhúzom a szemöldökeimet. Miközben válaszol, visszafordítom a fejemet a szendvicsek és a feladatom felé, de vissza-vissza pillantok, miközben hallgatom őt.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


We could hate, we could love, we could doubt and we could trust. We are breakers and we are builders, wherever you are, whoever you are, it's alright because
we are givers, we are takers
mind álarcot viselünk
Emma Z. Newton
Üzlet
ranggal rendelkezem
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_mukviwzneV1sf0pgno6_r1_250
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co6_r2_400
★ kor ★ :
27
★ elõtörténet ★ :
I lost control over all my energy Done so much damage to my heart 'Cause I'm so, so done Guarding my tongue, holding me back
I'm living the way that I want
♫ :
★ családi állapot ★ :
I can't love you in the dark It feels like we're oceans apart There is so much space between us Maybe we're already defeated
Don't try to change my mind
★ lakhely ★ :
Manhattan ◦ Lenox Hill
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co8_r1_400
★ foglalkozás ★ :
event & wedding planner ◌◦
★ play by ★ :
Holland Roden ◌◦
★ szükségem van rád ★ :
Newton girls ◌◦
◦◌ Adam
★ hozzászólások száma ★ :
24
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co10_r1_400
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: the next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma EmptyPént. Május 14, 2021 2:55 pm


We are tied to the ocean. And when we go back to the sea, whether it is to sail or to watch - we are going back from whence we came.
emma&nolan

Azzal, hogy jó érezzem magamat általában nem volt gondom, a bátyáim meg egyikük voltak azoknak az embereknek, akik a maximumon pörögtek, ha mások szórakoztatásáról volt szó. Most viszont másra sem gondolok csak az ágyamra és arra, hogy fejben máson sem zakatoljak csak a következő vizsgáimon, ahol nem csak testben, de fejben is ott kell lennem, ha nem akarok már a célvonal előtt megfulladni. Az egyetem óta most érzem azt, hogy végre egy fontos útnak vagyok a részese. Azt, hogy amiért hajtok és küzdök, az a legvégén kifizetődik egy olyan jövőképben mely nem okoz majd csalódást. Nem akartam elbaltázni az esélyeimet és ez a kis összejövetel pedig nem igazán segített abban, hogy gondolatban ott legyek, ahol a leginkább akarok lenni. Egyébként sem értettem a felhajtást, hiszen ez még csak az első vizsgám volt és még közel sem járok a végénél. Most éljek együtt azzal a bűntudattal majd miután elhasalok az utolsó vizsgáim bármelyikén, hogy rendeztek az én tiszteletemre egy partit? És miért? A semmiért? Szóval bármilyen címkével is ruházták fel ezt a mai programot Clintonék, én maradok annál, hogy egyszerűen csak szórakozni akartak most, hogy az ősök kimozdultak itthonról. Csak engem ne számoltak volna bele.
A konyhába kevésbé szűrődik be a zenét szimbolizáló hangzavar, így végre kifújhatom a levegőt amikor az ajtót becsukom magam mögött. Byron egyik kedvenc dala csendül fel és hallom ahogyan a bátyám már éneklésbe is kezd, mire a baráti köre egy emberként röhög fel a produkción. Tényleg a részese akarok lenni az ő energiájuknak, de az agyam és a testem minden módon tiltakozik ez ellen, én pedig örülök, hogy végre egy követ fújok a szervezetemmel. Néha megesik, hogy ellenállásokba ütközünk és amikor több energiát követelek, akkor minden sejtem és gondolatom a pihenésért hadakozik. Máskor meg épp fordítva, így mondhatom üdítő a változatosság.
Egy pillanatig úgy érzem magamra maradok a szendvicskészítés folyamatában, de a konyhába toppanó és egyelőre számomra még ismeretlen lány más irányba tereli pillanatnyi magányomat. Később azonban sikerül felzárkóznom a kilétével kapcsolatban és az is kiderül, hogy Erin egyik barátnőjéhez van szerencsém. Valahogy rémlik, hogy láttam őt már korábban, de a húgom nem az a lány volt, aki egyenként hozta hozzám a barátait bemutatni. Szüksége volt a magánéletére, én pedig a bátyja voltam, akinek semmi köze nem lehetett a lányos dolgaihoz. Amikor azonban megemlíti, hogy Rini tartott már egy gyors beszámolót rólam, akkor megállok egy pillanatra és hagyom a kíváncsiságot eluralkodni az arcomon.
- Jelen pillanatban nem tudom, hogy emiatt tiltakozzak, bocsánatot kérjek vagy azt mondjam, hogy minden amit hallottál rólam teljesen igaz. - a húgomat ismerve bármelyik verzió is lehet és elég csak őt két hangulatváltozása alatt elkapni. Egyszer én vagyok a jó testvér a másik pillanatban meg látni sem akar. A köztes állapot meg elég ritka jelenség nála. - Szóval az lesz a legbiztonságosabb, hogyha minden külső befolyás nélkül elkezdjük még most megismerni egymást, mielőtt túl nagy kárt hagy hátra a húgom befolyása, én pedig készségesen válaszolok minden kérdésedre. Persze, ha akad kérdésed. - egy mosollyal ajándékozom meg Emmát. Szimpatikus lánynak tűnik és valahol örülök is, hogy a szendvicskészítő partnerem végül odakint ragadt.
- Akkor örökre elvesztettük őt. - szisszenek egyet egy grimasszal egybekötve, mielőtt rátérhetnénk a magával hozott borra. A kezembe fogva az üveget mérem fel, majd csak hümmögök és bólintok egyet ezzel jelezve, hogy hallgatásom ellenére odafigyelek arra, amit mond, közben viszont a szekrényt nyitom ki és két pohárért nyújtózkodom.
- Én azt mondom teszteljük az elméletet. - kisebb manőverezések után bontom ki a kezemben lévő italt és töltöm meg mindkettőnk poharát, majd miután a pult felületén felé tolom az egyiket, közben a megjegyzésem sem maradhat el. Mindezt viszont úgy a tudtára adva, mintha egy titkot próbálnék előadni számára. - Ne aggódj, én nálam is nagy a sötétség ezzel kapcsolatban. - vallom be, majd koccintásra emelem az italomat és ha úgy dönt elfogadja, akkor a saját poharamat az övéhez érintem, majd belekóstolok a borba.
- Olyan érzés, mint napfelkeltekor a nyári hűvös levegőt érezni a bőrödön. - jegyzem meg szinte már költői módon, végül sikerül elröhögnöm magamat. - A kampányszöveg sosem volt az erősségem és kétlem, hogy bármelyik bor ilyen hatást vált ki az emberekből. De viccet félretéve, tényleg jó. - nyugtatom meg őt gyorsan szavaimmal mielőtt azt érezhetné mellényúlt a borválasztást illetően.
Leslie cserbenhagyása ezentúl már nem is kérdéses, de azért őszintén sikerül elmosolyodnom amikor Emma hősiesen magára vállalja a srác félredobott szerepét.
- Nem feltétlenül bánom. Odakint túl nagy a nyüzsgés és ha a pakolási folyamat később rám is marad, legalább tudom jól, hogy a végén minden az eredeti helyére kerül majd vissza. Bár naiv elgondolás lenne a részemről azt hinni, hogy a szüleink nem vesznek majd észre semmit ebből az egészből, de tudod minél kevesebb a hátramaradt kár, annál enyhébbek a következmények. - vezetem fel neki a fejemben megszületett logikámat. - És mondjam azt, hogy a tény, miképp Erin után én vagyok a második legjobbnak titulált gyerek csak még nagyobb egérutat ad számomra? - nem én vagyok a főállású balhés a családban, így reményeim szerint könnyebben megúszom majd mind a bátyáim. Amúgy is, én csak áldozat vagyok itt, akit az események magával sodortak. Ironikus, hogy ebből viszont képtelen voltam kiúszni.
Szélesebben terül el a mosoly az arcomon ahogyan a titkos recept kerül említésre, majd ennek hatására végig is nézek a kipakolt hozzávalókon. - Ezek a gazfickók itt.. - célzok a szendvicsekre. - nem túlzottan felelnének meg krimi alapanyagnak. Azokat az információkat apám őrzi a fejében. - felelek a kérdésére, aztán végül a szendvicsekre is kitérek. - Ők csak egyszerű vaj, sonka, sajt és jégsaláta hozzávalókból állnak, amiket két kenyér közé pakolsz be. Az egyedüli plusz az, hogy a tetejére kerülő kenyér belső felét is egy leheletnyit megvajazod. - vonok vállat egyszerűen, mert tényleg semmi izgalom nincs benne.
- De ha van ötleted adhatsz hozzá még valamit és akkor lehet a közös titkos receptünk. - pillantok fel rá érdekelődően. - Csináljuk úgy, hogy én megvajazom őket, aztán tiéd a sonka és a sajt, enyém pedig a jégsaláta. - teszem még hozzá a haditerv menetét, ha már megkértem őt, hogy segítsen.
- Egy részem őszintén várja azt a pillanatot. Legalább fejben csak a vizsgákra tudnék koncentrálni. - jegyzem meg mellékesen, aztán egy vajazókést szedek elő, a többi hozzávalót meg közelebb tolom úgy, hogy ő is kényelmesen elérje őket.
- Amint észrevettem és javíts ki ha tévednék, de mintha te is igyekeznél kimenteni magadat a többiektől. Nem vagy oda az ilyen programokért? - kérdezek rá, majd a megvajazott kenyereket most már áttolom felé.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Emma Z. Newton imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Nolan Crowe
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
the next beat | Nolan & Emma 448d8ea5fdbe98d14db2e106ad6016b642e1b6d5
the next beat | Nolan & Emma 1c653a7f9f2a4d1163cee5505ef6c1c389ae92d9
★ kor ★ :
35
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
Pearls don't lie on the seashore.
If you want one you must dive for it.
my mind drowns in the possibility of you and me
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ idézet ★ :
Better to not know which moment may be your last. Every morsel of your entire being alive to the infinite mystery of it all.
★ foglalkozás ★ :
wreck diver
★ play by ★ :
RG.
★ hozzászólások száma ★ :
43
★ :
the next beat | Nolan & Emma 9228792ff5ca2c955cf09f50d29e6bc0df0a1484
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: the next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma EmptySzomb. Ápr. 24, 2021 12:11 am

Nolan & Emma

Nem igazán emlékszem olyan helyzetre a családunkban, amikor bármelyikünknek is lett volna egy nyugodt perce. Amikor még egészen kicsik voltunk, a húgom és én egy szobán osztoztunk, mert a szüleink jó ötletnek tartották. Gondolom valakitől azt hallották, hogy a kisebb gyerekek könnyebben megszokják, hogy nem körülöttük forog a világ, ha nem adnak meg nekik mindent. Nem mintha ne lett volna meg arra mindig is a pénzük, hogy minden családtagnak külön szobája legyen - beleértve azt az öreg labradort is, aki a Bobby névre hallgatott és hosszú éveken át a Newton família részét képezte. Ha őszinte akarok lenni, akkor mégsem mondanám, hogy túl nagy butaságnak tartom mai fejjel ezt az ötletet. A húgom és én a nagy "összeköltözésünk" elején minden estét azzal töltöttünk, hogy elbeszélgettük az időt az aktuális kedvenc színünkről, arról hogy épp mi akarunk lenni, amikor felnövünk, vagy hogy ki az, aki tetszik nekünk az oviban.
Ha ez nem is tűnik elég jó alapnak ahhoz, hogy valaki megszokja azt, hogy soha nincs egyedül, akkor nem tudom pontosan min kellett volna keresztülmennem. Mindenesetre nem túlzottan okozott nekem problémát, hogy a buliba, ahová Erin volt olyan kedves és meginvitált engem, olyan emberek is érkeztek, akinek nem csak hogy a nevével nem voltam tisztában, de még azzal sem feltétlenül, hogy kihez kellene őket kötnöm; a házigazdákhoz, vagy épp ellenkezőleg, egy másik résztvevőhöz. A nővérem unalmas vitaestjével ellentétben ez a program sokkal kötetlenebbnek tűnt. Hivatalos meghívó helyett pedig valószínűleg a futótűzként terjedő hírnek köszönhették Crowe-ék a vendégeket, akik nem csak számukban, hanem a hangjukkal is épp eléggé megtöltötték a házat.
A konyha helyett tulajdonképpen bárhová betévedhettem volna - és ha már Erin hívott meg, valószínűleg az lett volna a legjobb, ha most is az ő társaságát keresem. Mivel azonban az egyik testvérével futottam össze, úgy ítéltem, hogy semmi gond nem lesz belőle, ha megköszönöm a meghívást és hivatalosan is bemutatkozom. - Ennek örülök. - Még ha esetleg nem is lett volna teljesen őszinte és valami nagyon fontos közben zavartam volna meg, akkor is jól esik a kedves fogadtatás. Végtére is nem Erin bulijáról van szó, így valamilyen szinten Nolan számára hívatlan vendég lehetek. - És annak is, hogy megismerhetlek. Erin már mesélt rólad... - A halovány mosoly, ami eddig is ott volt a szám sarkaiban, most kiszélesedik, és a derűs pillantásommal párosul. - Természetesen csak jókat! - Teszem még hozzá gyorsan, ezúttal viszont nem tudok parancsolni magamnak és kitör belőlem a nevetés.
Remélhetőleg a kijelentésemmel nem robbantottam ki valamilyen évek óta húzódó háború részeként egy újabb csatát a testvérek között - rám és a saját testvéreimre jellemző volt az ilyesmi -, mert nem az volt a célom, hogy beáruljam Erint, vagy azt, hogy szokott beszélni a bátyjairól. Én magam is így szoktam tenni, mert mindketten rendelkezünk idősebb testvérrel, ami remek alap ahhoz, hogy bizonyos problémákkal mindketten küzdjünk. Összességében azonban mindkettőnkre jellemző volt, hogy jobban szerettük a testvéreinket, mintsem hogy hosszú ideig haragudni tudjunk rájuk, vagy hogy ha pletykáltunk is, de ténylegesen úgy gondoljunk egy-két ideges megjegyzést. Nem tudom Erin hogy van vele, de nekem a helyében semmi bajom nem lenne egy olyan testvérrel, mint Nolan.
- Ó.. Valaki kitalálta, hogy a ebédlőasztalotok tökéletes méretű a sörponghoz, lehet, hogy ott maradt le az illető. - Nem tudom pontosan kire gondolt, az emlegetett tevékenységgel kapcsolatban azonban a saját szemeimmel láttam, hogy mekkora érdeklődés támadt a jelenlévők között. Ez a buli olyasmi számomra, ami résztvevőként nagyon-nagyon élvezhető. Ha viszont én lennék a házigazda, nem biztos, hogy minden mozzanatát szórakoztatónak tartanám, már csak a szükséges takarítás miatt is másnap. Habár tény és való, hogy ez még a jövő problémája.
- Ne aggódj, megértem - újabb mosoly terül el az arcomon, miközben válaszolok. Nem szeretnék Duracell-nyuszinak tűnni, habár gondolatolvasó sem vagyok, így fogalmam sincs pontosan milyennek tűnhetek az Ő szemében. - Ez volt az. - Rámutatok a Promontory vörös bor üvegére, aztán vissza is ejtem a kezemet magam mellé és felpillantok Nolanre. - Elvileg prémium minőség, de én nem tudom... - megrántom a vállaimat. - Sosem értettem a borkóstolókat és hogy hogy lehet megkülönböztetni olyan részletesen a őket. Szerintem van rossz és jó - jóízűen nevetek fel, miközben elkapom a pillantásomat a srácról és próbálok valami teljesen más dolgot bámulni a konyhában. Nem szerettem volna teljesen butának tűnni előtte, de mekkora az esélye, hogy ő boros típus és éppenséggel ért is ahhoz, hogy mitől lesz egy ital testes, vagy épp üde és ki tudja még milyen szavakat sorolhatnék, ha kicsivel jobban értenék ehhez. A fecsegésemmel viszont valószínűleg épp annak tűntem most, aminek nem szerettem volna: butának.
- Áá... - Lassan mosolyra húzódnak az ajkaim, amikor megtudom, hogy épp mire készült és miben zavartam épp meg. - Akkor lehet, hogy nem is a sörpong volt olyan vonzó annak, aki cserbenhagyott, hanem rád akarta hagyni a konyha-tündérkedést. - Próbálom nem szabadjára engedni a fantáziámat és elképzelni őt gyerek magazinokban kapható, vállra akasztható rózsaszín tündérszárnyakkal és kötényben, de pont olyan gyorsan terjed a fejemben ez a kép, mint ahogyan maga az ötlet is felmerült. - Szívesen segítek. - Bólintottam, egybekötve a válaszommal. - Nem tartod igazságtalannak, hogy te robotolsz, amíg ők átrendezik nektek a házat? - Épp elég jókedv vegyült a hangomba, hogy ne lehessen teljesen komolyan venni a kérdést, de mégis kíváncsi pillantással néztem rá. Úgy tudtam, hogy ő is egyike volt a mai parti ötletgazdáinak, és hogy részben az ő sikerét ünnepli ma mindenki, aki megérkezett. Ezért valóban igazságtalannak lehetett volna nevezni, hogy egyedül volt a konyhában.
- Szerintem emlékezni fognak arra, hogy milyen szendvicset ettek és ha most gyorsabban el is mennek, de vissza fognak jönni a receptért. - Széles mosoly terül el az arcomon, miközben legalább olyan beleéléssel magyarázok, mintha valamilyen titkos tervről lenne szó. - Igaz is.. Nem lesz gond, ha megtudom a titkos családi recepteteket? - Ilyenkor jön általában az a pont, amikor a filmekben közlik az illetővel, hogy az információért cserébe később meg kell halnia. Mivel azonban én nem szerettem volna egy vajazókés áldozata lenni, hozzátettem: - Vagy van valami, amivel kiválthatom a tudást?
Halkan felnevetek az újabb kérdésén, majd finoman megrázom a fejemet. A mozdulat következtében a korábban fülem mögé csúsztatott tincsek újra elszabadulnak és az arcomat keretezik. - Nem mondanám. - A szám széle finoman meggörbül, miközben felpillantok rá. - Inkább csak úgy hangzott, mint aki tudja, hogy mennyi takarítás vár rá, ha hagyja elszabadulni őket odabent - fejemet abba az irányba billentem, amerről besétáltam, aztán vissza egyenesbe. - Szólj nyugodtan, hogy melyik lépésben tudok segíteni pontosan. - Nem tartom magamat baltás gyilkos típusnak, de az a korábban emlegetett vajazókés akár az én kezemben is állhat ugyanolyan rosszul, mint bárki máséban, aki nem ért a konyhaművészetekhez.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


We could hate, we could love, we could doubt and we could trust. We are breakers and we are builders, wherever you are, whoever you are, it's alright because
we are givers, we are takers
mind álarcot viselünk
Emma Z. Newton
Üzlet
ranggal rendelkezem
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_mukviwzneV1sf0pgno6_r1_250
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co6_r2_400
★ kor ★ :
27
★ elõtörténet ★ :
I lost control over all my energy Done so much damage to my heart 'Cause I'm so, so done Guarding my tongue, holding me back
I'm living the way that I want
♫ :
★ családi állapot ★ :
I can't love you in the dark It feels like we're oceans apart There is so much space between us Maybe we're already defeated
Don't try to change my mind
★ lakhely ★ :
Manhattan ◦ Lenox Hill
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co8_r1_400
★ foglalkozás ★ :
event & wedding planner ◌◦
★ play by ★ :
Holland Roden ◌◦
★ szükségem van rád ★ :
Newton girls ◌◦
◦◌ Adam
★ hozzászólások száma ★ :
24
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co10_r1_400
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: the next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma EmptyKedd Ápr. 13, 2021 11:59 pm


We are tied to the ocean. And when we go back to the sea, whether it is to sail or to watch - we are going back from whence we came.
emma&nolan

Negyed óra idegtépő kioktatás után hagyom magam mögött a nappalit és egyben anyát is, aki úgy döntött kihasználja itthonlétem pillanatát és elkap pár szóra, hogy aggodalmát fejezze ki a jövőmmel kapcsolatos választásomat illetően. Az egyetemi éveim kezdetén csak homályos részletekként tudtam volna csak lefesteni magam elé mivel szeretnék foglalkozni mihelyst kikerülök a padkoptatók sorából, ám mire elérkeztem a végéhez, már nem is volt kérdéses, hogy a roncsmerülést választom. Anya szinte tajtékzott amikor először hozakodtam elő a terveimmel; túl veszélyes, alig leszek itthon és egyéb hasonló aggályok, amik megkörnyékezték édesanyám féltővé alakult gondoskodását. Apám ezzel szemben csak azt neheztelte, hogy Clinton után még egy fia dönt majd a családi étterem vezetése ellen. Legidősebb testvérünkkel ellentétben Byronnal mi egy olyan utat akartunk járni, amit magunk tapostunk ki. És bár tiszteltük és szerettük az öregünket, de úgy éreztem ha maradok, azzal a saját jövőmet pecsételem meg és egyáltalán nem azzal, hogy a mások szerinti jó döntést hoztam.
Fáradtan nyúlok el az ágyamon és szinte az egész karomban visszaköszön az izomláz a legutóbbi vizsga után. Tegnap hajnalban estem haza, de Timo és Connor már este arról beszéltek a közös csoportunkban, hogy a mai estét egy házibuli formájában kellene megkoronáznunk. És bár próbáltam őket lebeszélni erről, mondván hogy még csak az első kalandmerüléses vizsgámon vagyok túl az ötből, a navigációs merülés meg már ott liheg a nyakamba, ők hajthatatlanok voltak. Mint kiderült, már a bejelentésük előtt szóltak a többieknek, a szervezést pedig természetesen bevállalták Byronnal és Clinttel együtt, nekem meg az egyetlen választásom talán az lett volna, ha meg sem jelenek rajta, de miután Erin fülébe került a készülődő programterv, onnantól kezdve ez sem maradt.
Mire Connor és Garrett átfurakodnak a bejárati ajtón, már én is emberibb formámba köszöntöm őket. Nyomukban Timo és Leslie lépik át a küszöböt a magukkal hozott italokkal, én meg fejben azt számolom mennyi időm marad majd a szüleink délelőtti hazaérkezéséig az összepakolást illetően. A haverjaimat ismerve egyik sem lesz hajlandó megmozdulni, ahogyan a testvéreim sem. Clint pedig önmagához híven csak a szervezőcsapatot igazgatja, de a szórakoztató részből kimarad. Amióta találkozgat azzal a Felicia nevű lánnyal akit az étteremben ismert meg, azóta nem kíván lealacsonyodni a mi szintünkre - vagyis Byron mindig így fogalmazza meg. Én meg úgy gondolom a bátyámnak jót tesznek azok a programok amiket Fellel tölt el és sokkal boldogabbnak is tűnik tőle.
Erin már be van teljesen zsongva és valamilyen meghívott barátnőket emleget, akikről úgy tűnik csak tájékoztatni akart, mert mire bármi hozzáfűznivalóm is lehetne, ő már rég a helyiségen kívül van. Az utolsó simításokat végzem el, ahogyan odabent a fiúk is és még egyszer ellenőrzöm a szüleink üzenetét, amiben részletesen leírták hol tartanak éppen vagy hogy holnap mikorra terveznek majd hazaérkezni. Apa sosem fogy ki az ötletekből, ha arról van szó, hogy utazni kell valahova, így a mostani hétvégére is egy közös programot tervezett anyával. Egészen kiapadhatatlannak tűntek a felfedezésre váró helyek, hiszen merőben különbözött Auckland magával ragadó hangulatától. A vízi programjainkat itt a túrázások váltották fel, de apával a szívünk mindig is a vízvilág felé húzott. Ezek után egyáltalán nem volt meglepő számára sem a merüléssel kapcsolatos választásom.
Szinte csak kapkodom a fejemet az arányában több ismeretlennel zsúfolt helyiségben, akiknek egyik fele Connor ismerőseiként lett beazonosítva, míg a többi ide-oda tartozott a baráti társaságunkon belül. Azt viszont egységesen tudták, hogy túl voltam az első vizsgámon, még ha elvétve párszor Noah is lett a nevem. Az ötödik alkalommal azonban már én is feladtam a javítgatást.
Az este második felében Leslie talál be és a kifogyni készülő szendvicses tál felé mutogat. Félig-meddig sikerül elkapnom a mondandóját, hogy megkeres még valakit, aztán ő is kijön majd segíteni, de ez a pillanat még öt perc múlva sem érkezik el. A Clint által összerakott lista utolsó hozzávalóját szerzem be, amikor egy számomra ismeretlen hang zökkent ki a tevékenységemből, ami egyáltalán nem hasonlít Lesliére. Megfordulva pedig az is bizonyosságot nyer, hogy sokkal kellemesebb látványt nyújt, mint Leslie valaha is.
- Hello. - köszönök én is, majd a listát a zsebembe csúsztatom és bemutatkozásom jeléül fogadom a felém nyújtott kezét. - Nolan lennék és egyáltalán nem zavarsz. - mosolyodok el egy pillanat erejéig fogságba tartva zöld íriszeit. - Amúgy is eredetileg kétszemélyes lett volna ez a félreeső buli, de a másik fél kezdem úgy érezni, hogy lemondta. - fűzöm hozzá mellékesen, amikor kitér a magával hozott borra, amiből akad pár üveggel már így is a konyhába.
- Hű, most megfogtál. - dörzsölöm meg zavartan a tarkómat közbe körbe is tekintek. - A borokkal való találkozásom őszintén megvallva eléggé kaotikusra sikeredett az elején, de ha ráböksz, hogy melyik volt a tiéd, akkor el is pakolom magamnak, hogy mások kezébe azután soha ne kerülhessen. - támaszkodok meg a pult oldalának közben őt figyelve vagyis pontosabban fogalmazva azt a figyelemelterelő mozdulatsort, ahogyan a vörös tincseivel babrál. Ez pedig épp elegendő képszakadás ahhoz, hogy később kapcsolva válaszoljak a kérdésére.
- Nos, igazság szerint itt.. - nyúlok először az üres zsebembe, majd a másikba.. - szóval itt van egy listám, amit a bátyámtól örököltem a szendvicskészítési technikáiról. - teszem le a pultra a lapot, majd felé csúsztatom, én pedig alkarommal megtámaszkodok a bútor felületén. - Éppen jó pár adag szendviccsel kell majd megharcolnom, de ha te is szívesen megmenekülnél egy kis időre az odabenti nyüzsgéstől, akkor örömmel fogadnám a társaságot. - vetem fel neki az ötletet elmosolyodva, de természetesen ha inkább szórakozna odabent a húgommal, abban az esetben sem tartom őt vissza.
- Mit gondolsz ha eleget összehozok belőlük akkor majd előbb hazamennek? - kérdezek rá halkabban és szórakozottabban, fejemmel a nappali irányába biccentve, mintha valami titokba avatnám be őt. - És most ez eléggé hálátlan dög módon hangzott, ugye? - nagyobb ívet ölt a mosolyom, miközben elkezdem a pultra is kitenni kezdetként a kenyereket.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Emma Z. Newton imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Nolan Crowe
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
the next beat | Nolan & Emma 448d8ea5fdbe98d14db2e106ad6016b642e1b6d5
the next beat | Nolan & Emma 1c653a7f9f2a4d1163cee5505ef6c1c389ae92d9
★ kor ★ :
35
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
Pearls don't lie on the seashore.
If you want one you must dive for it.
my mind drowns in the possibility of you and me
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ idézet ★ :
Better to not know which moment may be your last. Every morsel of your entire being alive to the infinite mystery of it all.
★ foglalkozás ★ :
wreck diver
★ play by ★ :
RG.
★ hozzászólások száma ★ :
43
★ :
the next beat | Nolan & Emma 9228792ff5ca2c955cf09f50d29e6bc0df0a1484
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitásthe next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma EmptySzomb. Ápr. 03, 2021 12:37 am

Nolan & Emma

- Biztosan mész? Eljöhetnél inkább velem a...
- Mondtam már, hogy nem megyek veled a hülye vitaestre. - Úgy vágok a nővérem szavába, mintha nem ő lenne az idősebb és ne járna neki valamennyi tisztelet ebből adódóan. Mindig is elég jó testvérek voltunk, de egy olyan házban, ahol három lányt nevelnek, néha akaratlanul is elszabadul a pokol. A szüleink legalábbis biztosan így fogták fel, hogy három vöröshajú és kifejezetten határozott jellemmel rendelkező gyereket sikerült összehozniuk. Sosem adtunk arra okot, hogy a Newton nevet a mi rosszaságaink miatt vegye bárki is a szájára, mivel apa politikai karrierje mindig is központi témája volt a családunk életének. Ettől függetlenül megvoltak a magunk kis összezörrenései és azon tulajdonságaink, amelyeket nem feltétlenül akartunk megosztani a közvéleménnyel. A nővérem esetben ez biztosan az lehetett, hogy amióta elmúlt huszonegy, egy unalmas vénasszony lett belőle. Ezt viszont soha nem mondanám a szemébe, mert nem akarom, hogy álmomban tépje ki az összes hajamat.
- Hányszor kell még megkérjelek téged, hogy ne hülyézz le mindent és mindenkit, amit mondok neked? Kitől tanultad ezt el? Olyan illetlen vagy. - Látom az arcán a megbotránkozást és magam is tisztában vagyok azzal, hogy ha most épp egy fogadásra lennénk elrángatva, vagy netán apáék fontos ismerősei jönnének át vacsorára, nem lehetne ekkora szám. A szüleink azonban elutaztak, így nem fogják megtudni, hogy mit mondtam, vagy merre jártam; hacsak valamelyik testvérem nem akar beárulni.
- Majd ha hallgatsz rám és felhagysz vele, hogy ennyire unalmas legyél - vigyorogva pillantok felé, már-már azt várva, hogy a nővérem vörösödő fejét fogom viszontlátni, ehelyett azonban csak a szemét forgatja.
- Jó, megjegyeztem. - Lehet, hogy egy hétig emlékezni fog még a visszautasításomra, de nem tartom olyan nagy büntetésnek ezt, ha mellette nem zár be mondjuk a pincébe és dönt úgy, hogy csak a holttestén keresztül mehetek át Erinékhez.
- Amúgy is a te pasidról van szó. Minek menjek veled, ha kettesben akarsz lenni vele? Nem leszek gyertyatartó! - Ezt a kérdést minden esetben úgy kellett kezelni, mintha csak államtitkokról lenne szó. Fogalmam sem volt arról, hogy a nővérem és a kiszemeltje között hogyan alakulnak majd a dolgok és hogy a kapcsolatukból lesz-e valaha olyan igazi-igazi kapcsolat, amiről mindenki tud, viszont addig sem szerettem volna én lenni a rossz hír hozója. Mert hogy nagyon is rossz hír lett volna apa számára a tény, hogy a saját lánya ilyen mértékben hátba szúrta és az egyik ellenfele fiával jár. Unalmas vitaestekre.
Helyette az egyik barátnőmhöz készültem, ahová nem csak egy igazi, jól megérdemelt ott alvós estére voltam hivatalos, hanem a bátyja és az ő haverjai által szervezett bulira is. Legalábbis Erin így vezette fel nekem a dolgot, én pedig egyáltalán nem ellenkeztem. A korunkból adódóan mi még hivatalosan nem vehettünk volna részt hasonló kaliberű bulikon, de Erinnek megvolt az az előnye, hogy idősebb fiú testvérekkel rendelkezett, akik egyáltalán nem voltak unalmasak, mint az én nővérem. Megfordul a fejemben a gondolat, hogy talán nem lemondanom kellett volna a testvéremmel közös programot, hanem elrángatnom magammal, hogy szórakozzon egy jót és rájöjjön, hogy a felnőttes, száz százalékig komoly dolgok még nem neki valók, a fiatalságát pedig nem azzal használja ki, ha olyan programokat keres magának, ahová jó esetben a nyugdíjasok járnak.
Ezt a meggyőződésemet nem voltam rest megosztani Erinnel sem, miután megérkeztem hozzájuk. Szerettem volna hallani másnak is a véleményét és megerősítést nyerni abban, hogy nem csak én gondolom úgy, hogy a fiatalságunkat ki kell élveznünk, még úgy is, ha ez nem is a mi bulink és egyébként is csak azért vagyunk rá hivatalosak, mert Erin az Erin. Sokszor szívesen cseréltem volna vele testvéreket, mert fiúkkal felnőni sokkal izgalmasabbnak tűnt, de lehet, hogy ahhoz szülőket is cserélnem kellett volna. Voltak helyzetek, amikor kellemetlennek éreztem, hogy apa politizál és emiatt olyan komoly ember, még ha ez azzal is járt, hogy egyébként jó ember volt. Egyedül az tartott volna vissza a tényleges cserétől, hogy a barátnőm testvéreit kifejezetten jóképűnek tartottam, ezt pedig a saját testvéremről mégsem vallhattam volna be.
Ezzel a ténnyel pedig határozottan újra szembesülni kezdek, amikor a konyhába tévedve megpillantom az egyiküket. Sosem beszéltem még vele korábban, de Erin nem mulasztotta el, hogy legalább megmutassa őket a többi vendég között, így kevésbé éreztem magam kellemetlenül, amiért nem igazán volt más, akit ismerhetek. - Szia! - Mosoly kúszik az arcomra, miközben teszek néhány lépést befelé és az eddig magam előtt tartott kezeimet most magam mellé engedem. - Nem zavarok, ugye? - Abban sem voltam biztos, hogy miben zavarhatnám meg pontosan, mégis úgy döntöttem, hogy elég közel sétálok ahhoz, hogy felé nyújthassam a kezem.
- Emma vagyok, Emma Newton. Erin egyik barátnője. Remélem nem gond, hogy meghívott. - Végül is választhattunk volna másik napot arra, hogy valamelyikünk a másiknál aludjon, de ez jó alkalomnak tűnt arra, hogy mi is részt vegyünk a bulin. - Hoztam egy üveg bort, remélem hozzád került és nem illetéktelen kezekbe - felnevetek a kijelentésemet követően, majd a hajamhoz emelem a kezemet, hogy megigazítsam azt és a fülem mögé tűrjek egy tincset.
- Esetleg tudok neked valamiben segíteni? - Kíváncsi pillantást vetettem rá. Nem szerettem volna úgy élni az emlékezetében, mint a lány, aki csak meghívatta magát a buliba, ha pedig ideglenesen elhagytam az egyetlen embert, akit tulajdonképpen a legjobban ismertem az egész házban, addig is szerettem volna hasznosnak érezni magamat, amíg újra meg nem találom Erint, vagy éppenséggel ő engem. Nem utolsó sorban pedig így volt lehetőségem megköszönni, hogy nem lettünk kirúgva a buliból.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


We could hate, we could love, we could doubt and we could trust. We are breakers and we are builders, wherever you are, whoever you are, it's alright because
we are givers, we are takers
mind álarcot viselünk
Emma Z. Newton
Üzlet
ranggal rendelkezem
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_mukviwzneV1sf0pgno6_r1_250
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co6_r2_400
★ kor ★ :
27
★ elõtörténet ★ :
I lost control over all my energy Done so much damage to my heart 'Cause I'm so, so done Guarding my tongue, holding me back
I'm living the way that I want
♫ :
★ családi állapot ★ :
I can't love you in the dark It feels like we're oceans apart There is so much space between us Maybe we're already defeated
Don't try to change my mind
★ lakhely ★ :
Manhattan ◦ Lenox Hill
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co8_r1_400
★ foglalkozás ★ :
event & wedding planner ◌◦
★ play by ★ :
Holland Roden ◌◦
★ szükségem van rád ★ :
Newton girls ◌◦
◦◌ Adam
★ hozzászólások száma ★ :
24
★ :
the next beat | Nolan & Emma Tumblr_pcdw4ou3Rv1r8ej1co10_r1_400
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: the next beat | Nolan & Emma
the next beat | Nolan & Emma Empty
mind álarcot viselünk
ranggal rendelkezem
 
the next beat | Nolan & Emma
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» technicolour beat | nana & ames
» Amanda & Nolan
» Kiara Nolan
» Kayline & Nolan
» Nolan Haddox

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: Múlt és jövõ-
Ugrás: