Marriage is a school itself. Also, having children. Becoming a father changed my whole life. It taught me as if by revelation.

Az egykori Mrs. Cartertől való távolság rávilágított arra, hogy nincs szükségem akkora házra, mint amekkorában akkor laktunk, amikor a családunk létszáma elérte a három főt. Az eladás utáni felezést követően a tartalék számlámról leemeltem egy bizonyos összeget, hogy egy olyan házat tudjak venni a Howe Avenuen, ami Bennynek is tökéletes volt, ha nálam volt és nekem se legyen hiányérzetem, ha rajtam kívül másoknak csak átjáróházként funkcionált az, ahol jelenleg laktam, a 308-ban. Bronx nem olyan rossz környék, csak tudni kell helyezkedni, a pénzzel bánni és nem a putriban lakni. Világ életemben dolgos ember voltam, mindig muszáj volt valamit csinálnom és az anyagiasság akkor ütközött ki leginkább, amikor valami olyanra kellett volna költenem, amire valójában nem volt szükségünk. Megengedtem magamnak a luxust, ami most a választott autómban csúcsosodott ki, de nem volt minden héten új ruhára szükségem és a konyhában lévő tizenöt éves tányérok is tökéletesen funkcionáltak. Az volt igazán fontos, hogy Benjamin jól érezze magát nálam, hogy odaüljön mellém a nappaliban a kanapéra, amikor meccset nézzünk és lett egy Benny-kanál is beújítva, a szárának végén egy méh rajzolódott ki, mindent azzal volt képes enni - a levest, a sült húst, a krumplipürét, a süteményt is arra kellett rászenvednem, de amikor a nyalókát is szétrancsírozta, hogy majd ő a kanállal eszi, akkor azért már nemet mondtam neki nagy nehezen.
Nem mondhatnám, hogy az anyjával felhőtlen lenne a viszonyom, mert bizony a válást az emberek nem jó kedvükből viszik végig és az a kihűlt kapcsolat feszélyezettséget hozott magával, kényszeres alkalmazkodást és idegességet, ha cseszett elhozni a gyereket akkor, amikorra megbeszéltük. Csoda, hogy felbassza magát az ember, ha átejtik? Mindig is gyűlöltem a hitegetést, de itt Bennyről volt szó, arról, hogy a bíróság kijelentett valamit, amihez néha Maeve nem igen ragaszkodott. Most pedig a kisember tenyerelt bele olyanba, amibe nem kellett volna. Bármennyire is igyekeztünk mindketten a legsimábban venni az akadályokat a válást követően, a gyerek azért csak megérzi, hogy nem apa és anya van, hanem anya és Clint, harmadik befutónak pedig apa jelentkezik be. Nem csodáltam, hogy Ben nem tudott olyan könnyedén alkalmazkodni ehhez, még így, ennyi idő után sem. Talán akkor lett volna igazán gyilkos kedvem, ha Clintet kezdte volna apának hívni - az az egy olyan dolog, ami tényleg, kibaszottul kiakasztott volna.
Sokat vezettem, minden napom egy bizonyos szakaszát a kormány mögött töltöttem, ami azt jelentette, hogy elég sokszor baszdmegoltam és kurvaanyáztam az utakon, mert mindenhol belefutottam balekokba, a most majdnem háromnegyed órás utam a Devoción Caféba sem ment zökkenőmentesen, de ahogy kiszálltam a Mercedesből a közeli parkolóházban, a nemlétező kávé illatát követtem végül és pontban, 11:05-re értem oda - öt perc késéssel, amiről nem szóltam sem a volt feleségemnek, sem O'Connoréknak, mert ráadásul az ő elérhetőségüket nem is tudtam. Maeve vagy elszidott nekik, vagy pedig próbálta a látszatot fenntartani, hogy persze, minden rendben, csak Benjamin apja képtelen időre odaérni, talán még a saját nászéjszakáját is kihagyta. De Maeve nem volt rosszindulatú, a nyílt támadást pedig velem szemben sosem éreztette akkor még, amikor együtt voltunk. A fehér ing és a szürke nyakkendő talán túlzás volt a reggeli otthoni kávém mellett ülve, de enyhítve a hivatalos megjelenést cserébe sötétkék farmert és egy sportzakót húzva érkeztem meg a helyszínre. Maeve szőkesége mit sem változott az évek során, bárhol felismertem volna, az O'Connor házaspár viszont teljes mértékben ismeretlen volt számomra, lehettek volna sárgák, feketék, rézbőrűek is - nem is nagyon érdekelt igazán. Anyám szíjat hasított volna a hátamból, ha ítélkezni kezdek és ezt igyekeztem továbbadni a fiamnak is - csak azután legyen véleménye bárkiről, miután megismerte a másik felet.
- Jó reggelt! - biccentettem a hármas felé, akik a bőrkanapék egyikén helyezkedtek el a helyiség közepén a hatalmas növényfal előtt-mögött, kinek mi és ki honnan nézi. - Brad Carter vagyok, Ben édesapja, örvendek - nyújtottam a kezem előbb a nő felé, majd a férj felé is. Maeve felé nem nyltam most, őt már érintettem elégszer.
- Áh, helló Bradley - tipikus sznob angolsággal vette át a szót a nő, az akcentusból ítélve elő sem fordulhatott az, hogy asszimilálódjon New York lakosságába. - Késett egy kicsit, nem igaz? - mondom, tipikus.
- Igen, elnézést kérek a bárdolatlanságomért - a hangsúlyom éppen annyira volt kedves, mint leereszkedő. Olvastam könyveket, nem voltam tuskó, ha nem volt rá szükség. - Bronxból érkeztem - tettem hozzá. A nő sietve a férjére pillantott segítségkérően, mintha legalább azt közöltem volna, hogy leprás voltam. Csodálatos. - Lemaradtam valamiről? - érdeklődtem Maeve felé nézve végre, mert érdekelt az arca, a vonásai, hogy őt mennyire is basztam fel a késésemmel.
- Éppen csak most ültünk le, Brad. A feleségemet Stellának hívják - igyekezett szépíteni Mr. O'Connor, csak éppen saját magát hagyta ki a bemutatásból. Ennyi erővel akár hátat is fordíthattam volna nekik, akkor sem izgatta volna őket ez az egész, ahogy elnéztem. Egy hang nélküli bassza meg a jó élet sóhajjal ültem le Maeve mellé a kanapéra, mert egyrészt ott volt csak hely, másrészt meg azért megmaradtam tőle is bizonyos távolságra. Nehogy már pletyka érje Carteréket, hogy megint összeszűrtük a levet, nem igaz?
- Bocsánat - szűrtem a fogaim közt az exem felé, mert O'Connorékat lefoglalta két másodpercig a kávézó berendezése, azt beszélték meg susmorogva. - Időben indultam, csak azzal nem számoltam, hogy kerülnöm kell a beállt forgalom miatt - még mindig Maeve felé beszéltem, végignézve az öltözékén. Rajta. Régen bármit megadtam volna érte, ma már a váláson innen és túl is a fiam lett a legfontosabb ember az életemben.

Marriage is a school itself. Also, having children. Becoming a father changed my whole life. It taught me as if by revelation.

Közel a negyvenhez rájöttem arra, hogy a múltban rengeteg elbaszott döntésem született, az egyik ilyen éppen itt ült mellettem. De tudtam, hogy Maeve már a múltam része, egy olyan múlté, ahol boldog is voltam és bárhogy is alakuljon a kapcsolatunk, a halálomig hálás leszek neki, amiért Benny a világra jött. Ő volt a bizonyítéka annak, hogy a sok szar közepette valami jó is történt velünk. A válás óta sok idő telt el, arról nem is beszélve, hogy a volt Mrs. Cartert majdnem egész életemben ismertem, pontosan tudtam, mikor volt jó kedve, mikor kelt bal lábbal és mikor nézett úgy rám, ahogy most is. Ha szavakkal nem is közölte az ellenérzéseit, a rezdüléseiből levettem, hogy igencsak felkúrtam - tulajdonképpen már csak azzal is néha, hogy léteztem. De nem volt mit tenni, ha már én voltam a fiúnk apja - minden kétséget kizáróan, akkor igen is tudnom kellett mindenről, ami vele történt. Még ha én nem is lehettem ott vele a nap huszonnégy órájának minden percében, tudnom kellett, hogy a kiskrapek él, virul és a lehető legjobban teljesít. Ezzel szemben itt, ez a kurva rideg légkör nem éppen arról árulkodik, hogy nem csak a fiúk, de a szülők is az egyetértés két teljesen másik fokán ácsorog. Meg sem lep, hogy Maeve tiltakozásképp O'Connorékhoz szól helyettem, ezért a pillantásomat a nőről a házaspár felé irányítottam, miközben befutott egy nekem szánt megjegyzés, amire csak bólintottam, megoldom én magamnak egyedül is.
Miss Sznob belekezdett a - szerintem - szokásos drámaiságba, a fókuszom pedig rávetülve csak őt figyeltem. A hirtelen érkező indulatokat és a hibáztatást, amivel kimondatlanul is, de azt jelezte, hogy basszuk meg a fiúnk viselkedését és kukoricára kellene térdeltetnünk. Maeve szavai valahol oldalról visszhangoztak a fülemben csengve, miközben azt is végigasszisztáltam teljes csendben, ahogy a nyugodtabb O'Connor próbálta nyugtatgatni a nejét. Ebben a percben biztos voltam abban, hogy a fickónak vagy kurva sok pénze volt, vagy nagy farka, amit kihasznált egy nem túl intelligens oldalbordával. Kinek mi ugye! Sietve néztem oldalra Maeve felé, de aztán azt meg is bánva szót kértem, pontosabban megköszörültem a torkom először.
- Azt gondolom, hogy Benjamin már az óvodában bocsánatot kért Derecktől az incidens után, amiért bántotta, hiszen az óvónők feladata az, hogy rendet tartsanak és neveljenek akkor, amikor ott van a gyerek - vezettem fel, nem igen várva megerősítést az exemtől, de csak felé pillantottam. Úgy volt, hogy ő akarja elintézni egyedül, én meg csak páfrányként asszisztálok, de kettőnk közül azt hiszem, hogy én inkább leszartam azt, ki kedvelt és ki nem. Neki fontosabbak voltak az emberi kapcsolatok.
- Nem kért! - vicsorított rám Stella, a férje pedig hezitált. Meg sem lep.
- Ebben az esetben én kérek helyette is bocsánatot. Szerintem Benny nem akarta bántani a fiatokat - tettem még ennyit hozzá, mire Stella előredőlt, úgy nézve rám, mintha valakit kibeleznék itt az asztalon. Jelzem, nem állt szándékomban.
- És szerinted az elég? Bántotta. Esernyővel, Dereck orra pedig vérzett. Még CT-re is elvittem a gyereket, mert attól féltem, hogy eltörték az orrát. Szörnyű, hát hogy lehet így viselkedni? - rivallt rám, és hogy ő ne lássa rajtam azt, hogy a hirtelen felbaszottság bekopogtatott, Maeve felé pillantottam hosszan, alkaromat rátéve az asztalra, de az ujjaimmal jelezve, hogy nem hagytam még abba, bele is kezdtem hát.
- Azt mondod, hogy nem elég az, ha bocsánatot kérünk. Mi lenne elég neked, Stella? Ha megaláznánk egy gyereket, csak mert éppen gyerek volt, hirtelen és gyerekként nem mérte jól fel a helyzetet? - neki céloztam a kérdésem. Ha ő ennyire agresszív volt, kíváncsi voltam arra, hogy mikor fog szívinfarktust kapni és hápogni a nem létező józan gondolkodást mellőzve.
- Mi nem akarjuk megalázni Bent - Geoffrey vágott közbe, de a tekintete kerülte az enyémet. Az egyik kezével nyugtatva simogatta a feleségét. - De ez nem volt helyes, amit csinált Dereckkel - nem épp ezt mondtam én is? Az ujjaim végigkapartak az asztal felületén, majd ökölbe szorítva azt dőltem hátra a támlának. Érdekelt volna, hogy milyen büntetést szánnak a gyereknek úgy, hogy a szemünkbe mondják, nem mástól kell visszahallani.

Marriage is a school itself. Also, having children. Becoming a father changed my whole life. It taught me as if by revelation.

Ha valamit jobban utáltam annál, hogy egy váláson át kellett már esni, akkor az az volt, hogy a gyerekem kurvára céltáblává vált. Mint ahogy most is. Tudtam, persze, hogy tudtam, erős kiskölyök ő, meg tudja magát védeni, de nem olyan áron, hogy a másik gyerek ostoba szülei a gyerekem fejét akarták volna venni azért, mert véletlenül bántott valakit. Istenem! Egy négy éves gyerektől mi a szart várunk? Hogy majd logikusan gondolkodik, sosem lesz hirtelen vagy nem lesznek rossz döntései? Nem kellett ahhoz hatvan diploma, hogy tudjam, Maevenél elvágtam magam. Megint, de nem izgatott, mert ennél távolabb már úgysem kerülünk mi ketten egymástól. Erről szóltak a magányosan sörözős estéim, az egyedül meccset nézős programjaim, ahogy azok is, amikor beültem egy étterembe és a velem ellentétes oldalon az asztalnál senki sem ült.
De még mindig jobb volt így, mintha Benjamin előtt öltük volna egymást, mint hogy előtte viselkedtünk volna két, egymás számára teljesen idegen felnőttként. A faszomat! Stella kontra Geoffrey párosa kicsit sem volt szimpatikus, és ha hihetek Maeve-nek, ő jobban ismeri őket. De tényleg így volt? Vagy csak addig volt nekik jó az exem, ameddig láttak benne számukra is értékelhető potenciált. Feladom, esküszöm, hogy feladom, amikor Stella kicsit sem enged és a saját maga faszságait fújja ész nélkül. Csak akkor eszmélek fel, amikor a pincér az asztalunkhoz ér, amit kihasználok és Maeve rendelése után dupla espressot kérek. Rám fér, ha már egy hordó bourbont nem önthetek le a torkomon. Be nem ismerném, de tudom, hogy mióta egyedül vagyok, azóta sokkal többet iszom.
Megígértem, hogy ő intézi az ügyet, ezért a hangját meghallva szobanövénnyé váltam ott mellette, felváltva figyeltem a velünk szemben ülő nőt és a férfit is. Stella közbeszúrására csak felhorkantottam, igyekezve, hogy az arckifejezésem ne azt üzenje: ne basszál fel, te némber! Tessék, az exem képes hideg fejjel gondolkodni és érvelni is, amire csak a bólintásommal feleltem, igaza volt. Mindenben. Tessék, itt ülünk és egyet értünk valamiben. Fejlődünk!
- Mert Dereck nem tett semmit! Semmi rosszat sem! - mint egy kurva filmtekercsbe ragadt papagáj, ugyanazt volt képes csak fújni. Idegesen megmozogtam Maeve mellett, de nem pofáztam közbe. Geoffreyt figyeltem inkább, hátha kisegít minket.
- A fiúnk azt mondta, hogy ő nem tett semmit sem. Beszélgettek, játszottak, Ben egyik percről a másikra megváltozott és agresszívvá vált - sóhajtott fel. Ez az, ember, neked van agyad is. - Születésnapokról, apáról, anyáról beszélgettek, hogy ki mit kapott legutóbbi ünnepkor, és amikor Dereck azt mondta, hogy ő repülni ment velünk a Maldív-szigetekre, akkor változott meg Ben viselkedése - vakarta meg a homlokát O'Connor, mire csak biccenteni tudtam. Talán egy sétarepülésre itt New York körül el tudnám őt vinni. Vagy talán egy makett repülőt is képes lennék megvenni neki, mert az én zsebem nem olyan mély, mint O'Connoréké, ez nyilvánvaló.
- Konkrétan lefestette azt a képet, amit Ben eddig soha nem kaphatott meg - jegyeztem meg egészen elgondolkodva, egy pillanatra nézve el a szőke nőm felé. - Miért lenne megoldás az bármire is, ha Bent kivennénk az oviból? Ha Derecket eltiltjátok tőle, csak azt fogjátok elérni már most, hogy ő is megkülönböztessen mindenkit - nem, nem Stellához beszéltem. Őt leginkább próbáltam levegőnek nézni, mert olyan volt, mint egy feketelyuk.
- Biztosan van erre békésebb megoldás is - elnéztem Maeve felé megint. Nálam körvonalazódott egy ötlet, amivel lefizethetném O'Connorékat. A kérdés csak az volt, hogy az ex feleségem tudta-e, hogy az ingyen asztalos átalakító munkát bevállalnék-e a gyerekemért. Mert igen. Benért bármit.

Marriage is a school itself. Also, having children. Becoming a father changed my whole life. It taught me as if by revelation.

Fát hasogatni is lehetett volna a hátamon, de nem ma. O'Connorék játéka tyúkszem volt a lábamon, ami nem fájdalmas volt, sokkal inkább eltaposni akartam őket. A nő, nevezzük így, mert leginkább az agyatlan tuskó jutott róla eszembe elsődlegesen olyan szinten vált idegesítővé, mint amilyen embertípussal már rég nem találkoztam. Ha nem Amerikában lennénk, ahol a mindent megtehetsz, de mindenért is lecsuknak, mint mondjuk ha letüsszented a gyereked, vagy adsz neki egy istenes pofont, ha hisztizik, most biztosan rájuk borítottam volna az asztalt, meg egy másikat is keresztbe.
Az idegállapotom a béka segge alól és a késtem szívemből átfordult rohadjatok megbe, de itt volt velem a néhai jobbik felem, szóval vissza kellett magam fogni.
Stella után Geoffrey szólalt fel, amit nem kevésbé ellenséges hangulatban hallgattam végig és vontam le az egyetlen következtetést belőle, amely szerint Benjamin elé lett pakolva a szomorú valóság, az apja csóró és soha nem fogja tudni elvinni őt luxus utazásokra. De mégis ki a faszomat érdekli, ha neki van a legmenőbb, általam faragott kis vonatja?
A figyelmemet elvonta némileg Maeve kávézási szokása, amit most nem konstatáltam, egyszerűen csak megértettem, hogy ez most nála a hozzám ne szólj még egyszer idegállapot. Az, hogy Dereck és Benny min kapott össze, egyértelművé vált és nem is rejtettem véka alá a véleményemet, sosem szoktam. Az, hogy már megint ugyanoda lyukadtunk ki, ahova nem kellett volna, az viszont egy az egyben Stella hibája. Megfordult már a fejetekben valaha, hogy úgy istenesen pofán basznátok bizonyos embereket, mert annyira felcseszték az agyatok? Na, Stella pont ez az ember volt, de a véleményem, és mert nem vagyok ősember, csak egy emberes sóhajtásban merült ki. Egy olyanban, amivel azt üzentem szavak nélkül, hogy visszamászhatott volna az anyja hasába igazán, amikor megszületett. Nem volt szimpatikus, legyen ennyi elég.
Maeve kikelt magából. Már amennyire ki tudott, és az, hogy nem a halk és megfontolt nő ült mellettem, tetszett. Végre! A kezem már éppen nyúlt volna a kezéért, hogy lenyugtassam, de még félúton felhagytam a kísérletemmel és inkább a szalvétát gyűrtem meg kissé, végighallgatva mindazt, amit mondott és ha beállt a csend, akkor egy semleges, nem megöllek mosollyal néztem át O'Connorékra, miután hosszan a volt nejem szemeibe néztem.
- Tekintve, hogy itt egyikünk sem pszichológus - de javítsatok ki, ha tévednék.. szóval azt megállapítani, hogy zavarodott-e valaki vagy sem, egyikünknek sincsen  ehhez meg a megfelelő tudása - Stellára bámultam. Egyértelműen. Egy kibaszott teát azért képes megfőzni? - A körülmények a fiúnkkal a következők: az édesanyjával lakik rendezett körülmények közt, egy olyan lakásban, ahol kap támogatást, megvan mindene, amire valóban szüksége lehet egy négy évesnek és szeretik, az édesanyja és a nő új párja is - két kézzel fogtam meg a csészét, mert eggyel valószínűleg Stellára borítottam volna annak tartalmát. - Benny az apját is látja, és higgyetek nekem, ha azt mondom, hogy a fiam megbízható és minden rendben van a fejével, akkor az igaz is - egyetlen kortyot szűrtem a fogaim között a kávéból. - Egyébként ha már itt tartunk, akkor a fiatok meg a hencegésért kérhetne és jogosan bocsánatot - Négy évesen kibaszottul menő lehet  mások pofájába dörgölni, hogy ő még azon a kibaszott slozin is aranyfonalas wc papírral törli a kis seggecskéjét - szerettem volna ezt még hozzátenni, de visszanyeltem, mert tudtam, hogy akkor eláshatom magam, magunk. Bennyvel basznék ki, egy az egyben.
- Tudjuk, hogy nem lett volna szabad a magánéletét az oviba vinnie - így Geoffrey, mielőtt rátette volna a kezét felesége combjára. Valószínűleg ő ismerte leginkább ezt a tuskó sárkányt. Kezdtem sajnálni.
- Már értem, hogy miért nem bírtál megmaradni emellett - úgy mutatott rám a nő, mintha a bitófán lettem volna. A kérdő pillantásom most nem ennek a nőnek szólt, hanem kérdőn néztem Maeve felé. Ez mégis mit jelentsen?