A lánykérésünk alkalmával nem kaptál gyűrűt. Ez annyira hirtelen történt, hogy mi magunk sem tudtuk feldolgozni. Nem ismerjük egymást, összesen egy alkalommal találkoztunk, de azt hiszem jó benyomást tehettem a szüleidre, ami miatt engem akarnak a férjednek. Ezt mi nyilván egyáltalán nem preferáljuk, mivel mind a ketten szeszélyesek és hedonisták vagyunk, ami lényegében az elejétől fogva egy kompatibilisnek nem tűnő házasságot rejt magában. Mert mi nem fogjuk egymást lenyugtatni, minden bizonnyal csak felerősítjük majd a másikban a szabadságvágyat. Az első vakrandink még várat magára, amire én már kész haditervvel akarok érkezni... Mert már nem is nevezhetünk valamit vakrandinak úgy, ha tudjuk, hogy ki a másik fél, ugye? Okos, gyönyörű nő vagy... Én pedig mindenáron szeretném kihasználni ezt. Talán szerelmesek sosem leszünk, de ettől függetlenül én, aki soha nem hitt a fiú lány barátságban, most nyújtom feléd a kezem, és szövetséget akarok kötni veled. Nincs szükségünk érdekházasságra, egyikünk sem érezné magát komfortosan benne. Én úgy érzem, hogy számomra nem te leszel a nagy Ő, viszont annál többre becsüllek, hogy végig csaljalak a közös életünk végéig. Te ezt képzelheted másképp, talán elhiheted, hogy meg tudsz változtatni... Én pedig talán ennek hajlandó leszek beadni a derekam, de egyelőre ez az egész mind számodra, mind számomra nagyon is kényelmetlen. Mert egyikünk sem érzi itt az idejét annak, hogy elköteleződjön.