Something from my good side:

- Megbízható személy, aki véghez viszi a feladatát
- Szereti a rendezett munkakörnyezetet
- A hozzá közelebb állókat kedveli, kiáll értük egy bizonyos fokig.
- Képes teljesíteni mások kívánságait, ha nem túl extrém
- Pokolian jól főz
- Laza, a sértések 90%-a nem hat rá, akármennyire próbálod megbántani



My hellish qualities you don’t want to know:

- Szeret embereken kísérletezni, ha drogról vagy más termékről van szó
- Pocsék a tájékozódási képessége, gyakran késik el találkákról.
- Bajban hagy, ha úgy érzi a nyaka körül szorul a hurok
- Utálja a pókokat, s a horror filmeket
- A rendetlenségtől kiakad
- Szereti, ha aktuális szexpartnere a mellein alszik el.

Ahonnan jöttem, s amit nem szeretek bolygatni


25 évvel ezelőtt születtem New Yorkban, ám nem Staten Island-en, hanem Bronxban. A családom nagyon szegény volt, szinte mindennap küzdöttek a megélhetésért, s ehhez sok munkát végeztek. Nem volt egyetlen testvérem sem, nem tudom, hogy engem miért vállaltak be? Valami segély miatt, vagy egyéb okokból? A tragédia három éves koromban történt, mikor velük utaztam valahová és balesetet szenvedtünk. Én azért éltem túl, mert anyám a testével védett meg az utolsó pillanatban. Ebből kifolyólag már nem emlékszem az arcukra, s fogalmam sincs, hogy milyen más valódi emberi értékekkel rendelkezhettek.
Staten Island-i árvaházba kerültem, ahol rám egy gondozó felügyelt. Újdonság volt látni a hozzám hasonló gyerekeket, akikkel úgyszintén foglalkoztak és nem csak velem.  Szerencsének köszönhetem, hogy 2 hónap múlva jött egy család első látogatásra, ők voltak a Garmil-ok, a reményteljes pót családom.
Pót apám, Greg Garmil, vegyész Staten Island-en akkumulátor-t gyártó cégnél. Pót anyám Liza Mcdoyle, eladó az egyik élelmiszer láncnál. Ami újdonság, s egyben meglepő volt számomra, hogy rögtön lett két idősebb testvérem. Sarah Garmil, 5 évvel idősebb, vagyis ő már akkor iskolás volt, míg a fiatalabbik 3 évvel idősebb, Tom Garmil. Nehéz volt beilleszkednem hozzájuk, mert a bőröm színe elütött az övékétől. Egy jó évig azt hittem, hogy velem van a gond. Természetesen későbbiek során, el lett nekem magyarázva a szüleim által, hogy miért van ez. Lenyugodtam, s az energiáim inkább a tanulásra fordítottam.


A tanulmányaim, s rossz társaságban


Hamar elmúlt a laza játszogatós időszakom, s az iskolába bekerültem. Nem volt messze a lakhelyünktől. Alsó tagozatosként a jegyeim átlagon felüliek voltak, ami annak köszönhető, hogy önszorgalomból sokkal többet gyakoroltam, mint mások. Tom természetesen nem örült az egésznek, mert otthon a szülők dicsértek engem, hogy vegyen példát rólam. Bevallom, hogy ő nem volt olyan szorgalmas, s ha segítettem is, akkor könnyen felkapta a vizet, hogy ő tudja ám. A rivalizálásunk az évek során, elkezdett mélyülni, olyannyira, hogy én magamban eldöntöttem, jó hugiként nem fogom őt követni a középiskolába, inkább más helyre szeretnék jelentkezni. Az első iskolám ha nem szintötösre, de nagyobb részben jelessel és kisebb részben jó osztályzattal végeztem el.
A második iskolám távolságban messzebb volt az otthonunktól,így busszal jártam be. Pót szülők szerencsére engedtek a kérésemnek, s nem oda írattalak be, ahová Sarah-t vagy Tom-ot. Részben talán annak tudom be, mert jó tanuló voltam. Az első évem jól sikerült, azonban a problémák úgy kezdődtek, hogy második év félévkor megismertem a suli rosszfiúit és rosszlányait. Emlékszem a napra, mikor ártatlanul egy felsőbb éves cigarettával kínált meg. Nem mertem ellenkezni, hát kipróbáltam. Elég szarul, előtte még sosem dohányoztam, s a technikáját sosem értettem. Kinevettek természetesen, azonban én nagyon megijedtem. Ami igazán megfogta a fantáziám, hogy nyugodtak voltak és azt csinálhatták néha, amit szerettek volna. Irigy voltam, hogy én egy ideje ön sanyargatva a tanulásnak élek, ők meg lazák, élvezik az életet. Akartam! Oh igen, nem csak sima dohányuk volt, hanem füves cigijük is. A velük való töltött idő egyre inkább a jegyeim rovására ment, s a szülők elől nem maradhat rejtve semmi. Át akartak vinni egy másik suliba, s én könyörögve mondtam nekik, hogy javulni fogok ne tegyék. Adtak egy esélyt, s a rossz társaságot kerültem, egy darabig. A jegyeim újra normálisabbak lettek, ám akkor először gondolkoztam el, hogy miben vagyok a legjobb? Kémia, matek és fizika. Ezek az erősségeim közé tartoznak, utána követkő szint a nyelvi órák, s a 3-as osztályzat szinten a többi. Ezen felismerés után apával kémiáztam, a családból csak mi ketten értettük meg egymást. Én lettem így apu kedvence, amit testvéreim nem néztek jó szemmel. Szerettek volna ők is jó lenni azokból a tantárgyból, de nekik nem azok voltak az erősségeik. Az iskola utolsó két évében sikerült a rossz bandából kilépnem, mint sem sejtve még akkor, hogy nem ez az utolsó találkozásunk. Ekkor vált világossá nekem, hogy az erősségeimre kell építenem, s követnem apát. Vegyésznek fogok menni.
Az egyetem húzós volt, az első két év rohadtul kemény volt számomra, de utána szépen fokozatosan könnyebbé vált. Értelmes nővé érettem, így közöltem szülőkkel, hogy másik két testvérem útját követem, s szeretnék kiszállni a családi fészekből. Megköszöntem, hogy magukhoz vettek és tanítottak, s a többi érzelmes szöveg.



Egyetem, munkahely és prostitúció


Tartottam én a kapcsolatot szüleimmel és testvéreimmel, ám csupán akkor, mikor szükségem volt a segítségükre. Elvégeztem végül az alapképzést, s úgy éreztem, hogy nekem tökéletesen elég ennyi. Collage of Staten Island-en befejeződtek a tanulmányaim, hogy utána munkahelyet találjak magamnak, egy szépségápolási foglalkozó cégnél, My Miracle Skin a neve. 23 éves voltam, s este volt, mikor összefutottam az akkor érettségizett középsulis rosszfiúval, Dannal. Elbeszélgettünk egymással, s szót és italt követve, egy éjszakás kalanddá fajult az egész. Ő vette el a szüzességem, s egyáltalán nem bántam meg. Elkezdtem vele járni, ami azzal párosult, hogy több hibát vétettem a cégnél, végül 1 éve után elküldtek, mert sok panasz jött a termékekre, s lehet, hogy te is a károsultak között vagy. Dobni akartam Dan-t, megszabadulni tőle, ám nem hagyott békén. Utánam koslatott, néha kihívtam rá a rendőrséget, de bizonyítékok híján elengedték. Én meg beadtam a derekem, s hagytam, újra magába bolondítson. Azt ígérte nekem, hogy mindent jóvá fog tenni. Nehezen hittem neki, s annak ellenére próbáltam új munkahelyet találni.
Emlékszem arra az estére, mikor ő lőtt sebbel érkezett meg hozzám, s mondta, hogy bújtassam el. Megijedtem, végül úgy döntöttem, hogy maradhat maradhat. Nem sokkal később fekete szemüveges nehézfiúk törték be a lakásom ajtaját. Lefagytam teljesen, nem mertem még a rendőrséget sem hívni. Így ismertem meg a munkaadómat, Arlo Frosini-t, olasz maffia egy tagját. Dan nagyon sokkal tartozik neki, vagyis hát lopott tőle. Nem,  én reméltem, hogy nem fog belekeverni Dan hibájába, de egy sötét maffia tagtól nem várható el a kedvesség. Dan-t ott előttem alaposan összeverték, hogy a szívem szakadt meg érte. Mikor odaszaladtam, hogy ellenőrizzem az állapotát, akkor alig lélegzett. S ez a Arlo meg kimondta, amitől megtörtem, amitől én az ő kiskutyája lettem. Én fogom az ő bűnét megfizetni, úgyhogy, ha szeretném Dan-t életben tudni, akkor engedelmeskedek. Akartam ellenállni, de úgy képen törölt, hogy ne feleseljek, hogy elkezdtem sírni. Ettől ő utána elkezdett simogatni az arcom, s ekkor közölte nekem, hogy én leszek az aranyat termelő szépsége. Elszóltam magam, hogy tudok drogot készíteni, mert azt szerettem volna, hogy ne a testemmel kelljen leróni a tartozásom. Adott egy esélyt, s én bizonyítottam neki. Az első drogom neve, amit nehezen találtam fel: Jégsárkány. Ám amennyireén reménykedtem a drog sikerében, úgy hagyott engem cserbe. Keveset vettek belőle. Újra megfenyegetettArlo, hogy Dan élete az én döntésemen áll. Ekkor döntöttem el, hogy teljes szívemből utálni fogom Dan-t. Kaptam egy teljesen új lakást, mobilt és nekem az a dolgom,  sikeresebb drogot kitalálni, de közben szét kell tennem a lábam. Kezdetben mindenhová követtek Arlo emberei, s jól ráijesztettek mindenkire, s mindenkiről minden infót loptak. Nem volt személyes terem különösebben, s egyszer próbáltam elszökni, s a rendőrségre menni. Elkaptak, s szemem láttára ölte meg Arlo Dan-t. Sötét szavaival megigézett, hogy Dan halála az én lelkemen szárad. Akkor hidegültem el úgy mindenkitől, az érzelmeket kiszorítottam az életemből. S a lelki fejlődésemnek nem itt van vége. Egy idő után teljesen elfogadtam azt, hogy a testemmel sokkal jobban keresek, mint egy hónapba a munkahelyen, s nem igazán cserélném le. Második pedig, hogy a drog prototípusokat, akár valamiként tesztelhetném a kuncsaftjaimon, főleg úgy, hogy alapból drogosak. Arlonak tetszett az ötlet, s így részben drogos és füves partnereket kerestek, kik képtelen leállni a szerről. Dupla élvezet nekik, dupla haszon nekünk. Arlo pénzt termelő haszonállatkája lettem, s mivel lázadozással felhagytam, így jutalmul elkezdtek nekem nagyobb személyes teret hagyni.
Igen, nem érdekel a családom, nem is akarnám őket bajba keverni. Megtanultam a leckét, s nem követném el azt a hibát. Higgyenek halottnak, vagy elveszett személynek. Ritkán járok ki, akkor is a maffia által üzemeltetett helyekre. Így vagyok most, 25 évesen, ezt dobta nekem a gép és én elfogadtam.