New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something that would unknowingly change their whole life

★ üdvözlünk new yorkban
• városhatár átlépése •
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
★ csicseregj csak kedvedre
• szavak sokasága •

★ éppen jelenlévõ lakosaink
• Ismerõs idegenek •
★ frissen íródott történetek
• legújabb bejegyzések •
Bradley R. Fitzgerald
tollából
Ma 17:04-kor
Caspian E. Lincoln
tollából
Ma 16:49-kor
Roman W. Hemlock
tollából
Ma 16:47-kor
Sofia Carmona
tollából
Ma 16:29-kor
Horatio R. Hayes
tollából
Ma 16:03-kor
Hadrian Rutherford
tollából
Ma 15:58-kor
Enzo De Santis
tollából
Ma 15:17-kor
Benjamin Stanford
tollából
Ma 11:54-kor
Rosemary Sawyer
tollából
Ma 10:21-kor
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
Bûnüldözés
11
25
Diákok
48
37
Egészségügy
26
17
Hivatal
9
13
Média
49
39
Munkások
37
23
Oktatás
18
10
Törvényszegõk
18
42
Üzlet
24
27
Összesen
241
232

Marco&Rosemarie
TémanyitásMarco&Rosemarie
Marco&Rosemarie EmptySzomb. Feb. 27 2021, 21:11


Marco and Rose
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts

Alison sokat nyaggatott, hogy elmehetnénk valahova, nem igazán szeretek kimozdulni, de úgy gondolom, hogy a lakótársammal megtehetem. És igaza van, ezer éve nem voltam sehol sem, bárba semmiképpen sem akartam menni. Így hát egy közeli étterem mellett döntöttünk, egy olasz pizzéria. Nem nagy az egész a forgalma sem olyan nagy. Gondolhatná az ember, ha egy étteremben dolgozok akkor utána nem vágyom már egy újabbra. De ez nem igaz, alig várom, hogy végre engem szolgáljanak ki. Utálom ezt a munkát. De fontos a látszat, és mivel tanúvédelmi programban veszek részt nem élhetem a saját életem, és nem dolgozhatok a saját szakmámban. Ami elkeserítő, mert imádom a lakkberendezést, de még egy napot se dolgozhattam benne. Őszintén szólva nem nagy jövőt jósolok magamban abban a témában, pedig az egyetemen én voltam az egyik legjobb aki végzett. Fényes jövő állt előttem, ráadásul apa egyik ismerősnél dolgozhattam is volna. Igen, ha egy nap alatt nem omlik össze az életem kártyavárként, akkor a szüleim még mindig élnének, akkor lehet Szergej már el is jegyzett volna, és minimum egyszer körbe utaztuk volna a világot. Akkor lehet eszembe sem jut Amerikába jönni, hiszen szeretem a hazámat, hiányzik minden amihez köze van Oroszországhoz. Helyette a honfitársaim üldöznek, és az amcsik jó indulatára vagyok utalva. Persze, hiába hiszik azt, hogy hülye vagyok, tisztában vagyok azzal, hogy nem csupán emberbaráti szeretettből mentették ki a seggem öt évvel ezelőtt. Nekik is kellenének azok az adatok amiket megtartottam magamnak, apám a halála előtt világossá tette, hogy ez egy aduász a kezemben, amivel menthetem az életem, és így is teszek. Nem tudom mikor szabadulhatok ettől a világtól, a sok hazugságtól. A külvilág számára egy árva, kisvárosból érkező lány vagyok, aki csak boldogulni szeretne az életben. És az ál személyiségemben és bennem csupán egyetlen dolog közös: mindketten árvák vagyunk. A leginkább az fáj, hogy a családom még csak rendesen meg sem gyászolhattam, és a haláluk napján nem mehetek ki a sírjukhoz. Sőt talán sohasem nézhetem a moszkvai csillagos eget, ahogy nem szippanthatom be az illatát. Egyre inkább rá nyomja a bélyeget az életemre ez a kilátástalan helyzet. Ezért így gondoltam úgy, hogy jót tesz majd, ha kimozdulunk. Alyvel úgy egyeztünk meg, hogy az étteremben találkozunk. Ez jó, mert még össze kell futnom a CIA-össze kötőmmel, aki ellenőriz, hogy minden rendben van-e. O’Brian-nek azóta nyoma veszett, helyette egy másik pasit neveztek ki. De igazából teljesen egy formák, amolyan tipikus fellengzős, beképzelt amcsi típus. Csak a nevük különbözik, de ugyanaz a stílus, és ugyanaz az észjárás. New York eldugott részén kell találkoznom Mr. Turner a harmincas évei elején járhat. Egy taxi visz a megfelelő helyre.
-Tudja néha találkozhatnánk valami szívélyesebb, vagy előkelőbb helyen,- szólalok meg köszönés helyett, mire egy pillanatra megremeg a pókerarca.- Miss Mikhailov, ez nem választás kérdése, hanem a biztonsága az első. Az ügynökeink továbbra is nyomon követik magát, ha valami gyanúsat észlel azonnal jelezzen a csipogóján amit adtunk, és...- gondolkodás nélkül szakítom félbe, mert sem erőm, sem időm nincs ezt végig hallgatni.
-Tudja elegem van, nem vagyok öt éves, hogy minden alkalommal elmondja. De jó lenne, ha igyekeznének, már öt éve annak, hogy valaki olyannak adom ki magam aki nem vagyok, egy olyan országban ahova nyaralni sem akartam elutazni, egy olyan munkát végezve amit sosem akartam. Csak telik az idő, és néha felbukkan egy orosz ügynök, hogy emlékeztessen milyen szar is lett az életem. Nem így akarom leélni, szóval jó lenne, ha nem csak a szájukat járatnák a fennkölt eszméikről. Ha megbocsájt programom van,- azzal kedves mosoly kíséretében hagyom ott. Vissza szállok a taxiba és a sofőrnek bediktálom az étterem címét. Tudom, hogy holnap már valami nagyobb fejes jön fejmosást tartani, de komolyan ez a probléma az amerikaiakkal várnak, és nem cselekszenek. Öt év alatt nem jutottak előre, csak annyi tiszta, hogy elrejtenek az oroszok előtt, de beláthatnák, hogy ez nem lett így.
Időben sikerül érkeznem Aly még sehol, beülök az egyik boxba amit foglaltunk, majd rendelek egy pohár vizet amíg várakozom. Azt mondta ez egy elég csöndes hely... de a helyett, tömve van, mindegy, legalább elterelem a gondolataimat. Míg várakozom az embereket figyelem, különféle nemzetiségű és stílusú ember fordul meg, és el vannak. Igazából a nem is vesznek tudomást egymásról az emberek. Ekkor pityeg a telefon és közli a barátnőm, hogy nem tud elszabadulni az irodából, ennél jobb hírt nem is közölhetett volna. Ha már itt vagyok rendelek egy pizzát, mert éhesnek az vagyok. Ekkor lép az asztalhoz egy magas, fiatalember. Kérdőn pillantok fel rá, elmondása szerint nincs üres asztal és körbe pillantva a teremben belátom, hogy igazat mond. Majd engedélyt kér, hogy leüljön. Nos nem tudom, hogy mit kéne mondanom.
-Öhm... rendben, csak nyugodtan,- próbálok mosolyogni, de a bizalmatlanságom nem nagyon tudom legyőzni ami azt illeti.

credit • megjegyzés • szószám
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: Marco&Rosemarie
Marco&Rosemarie EmptySzomb. Márc. 06 2021, 12:40

Rose & Marco



Kora reggel a telefonom vibralasa ebreszt. Bal oldalamon egy latina alszik bekesen, es ha nem lennek ennyire komas, talan meg ki is mennek a szobabol, hogy ne ebresszem fel, de nekem tul koran van meg a maszkalashoz. Kezbe kapom a keszuleket, majd megpillantom Stefano nevet a kijelzon. O az egyik legjobb baratom Calabriabol, ugyhogy szinte azonnal mosolyt csal az arcomra.
-Mi a fasz van veled? Nem tudsz aludni? - koszontom kedvesen.
-Aludni? Normalis vagy te? Mar orak ota melo van. Kitalalom.. Buli volt az ejjel.
-Talalt. Apammal osszefutottal?
-Meg szep. Kapd ossze magad, mar nem marad sokaig, de most nem ezert hivtalak.
-Gond van?
-Dehogy. Ket napon belul ott leszek, ugyhogy beulhetnenk arra a multkori helyre meginni valamit es vacsorazni, mert tuti flamos leszek.
-Hat tudnek javasolni minosegibb ettermet is, de ha ragaszkodsz hozza..
-Utana ugyis bulizni megyunk, tok mindegy hol eszunk elotte egyet.
-Oke, azert meg hivj.
-Ugy lesz, te pedig mostmar kelj fel es indulj melozni, kulonben bekoplek az oregednek
-Ilyen egy igazi barat - mondom egy szeles mosollyal a kepemen, majd veres bucsut veszunk es bontom a hivast.
A mellettem fekvo nore pillantok, aki meg mindig melyen alszik. Ugy latszik ejjel elegge kiutotte magat valamelyik szarral a sok kozul, de ez nem igazan erint. Megdugtam es ezzel ennyi.
Nagy nehezen kimaszok az agybol, osszekapom magam, aztan megreggelizek. Egy gyors zuhany utan felkapok magamra valami szettet, aztan benezek a Stilettoba. Bar nem ez volt az eredeti terv, szinte az egesz napot ott toltom, majd talalkozok nehany faszfejjel, iszunk egy-ket poharral es egy ujabb novel terek haza, akit nehanyszor kielegitek, kesobb pedig hivok neki egy taxit.
A kovetkezo napom is foleg munkaval telik. Apam helyett ujabb uzleti megbeszelesre kell mennem, aminek mondhatom, kurvara orulok. A barban fogadom a ket fickot, akiket meg eletemben nem lattam. Egy gyors bemutatkozas utan helyet foglalunk es egy ital mellett mindent lerendezunk. Nem aproztak el. Fegyverekre, prostikra es kulonfele drogokra lesz szukseguk. Hamar megkotjuk az uzletet, aztan megnyugtatom apamat, hogy minden zokkenomentesen zajlott es nincs miert aggodnia. Nehany oraval kesobb ujabb pialgatas, majd dugas kovetkezik.
A nagy napon Stefano is jelentkezik, ugyhogy tartom magam a megbeszeltekhez. Meg idoben vegzek a munkaval, aztan hazaugrom lezuhanyozni es atoltozni. Ezt kovetoen bepattanok a kocsimba es meg sem allok a megbeszelt etteremig. Leparkolok, majd besetalok az epuletbe. Fasza. Fullban van. Elohalaszom a telefonom a nadragom zsebebol es mar hivom is a haveromat, aki szol, hogy kesik. A hatterben ismeros noi hangot hallok. -Azt ne mondd, hogy megint annal a csajnal kotottel ki. Ennyire gyenge nem lehetsz.
-Nyugi, nem maradok sokat. Amugy is csak beszelgetunk.
-Hat persze. Hivj, ha vegeztetek, aztan talalkozunk a barban.
-Oke, szevasz.
Bontom a hivast, aztan kiszurok egy asztalt, ahol csak egy no ucsorog. Ha mar itt vagyok, jo lenne kajalni valamit, ugyhogy szerencset probalok es kenyelmes tempoban oda setalok hozza.
-Szep estet! - nezek egyenesen a szemeibe.
-Ne haragudjon, hogy megkerdezem, de var meg valakit? Csak mert minden asztal foglalt es ha esetleg egyedul vacsorazik, akkor csatlakoznek, ha megengedi.. - mazlimra rabolint, ugyhogy gyorsan megkoszonom, majd megszabadulok a bordzsekimtol es helyet foglalok. Intek a pincernek, aki nehany pillanat alatt mar ott is terem.
-A konyhafonok ajanlatat es egy pohar vizet - adom le a rendelesem, majd az ismeretlen nore pillantok. -On mar rendelt? - amennyiben nem, most megtehetne.
-Mellesleg Marco - nyujtok kezet. Ez a minimum, ha mar egy asztalnal fogunk vacsorazni.
-Hogy hogy egyedul? - erdeklodok.

mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
 
Marco&Rosemarie
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Evelyn&Rosemarie
» Vladislaw&Rosemarie
» Serenity & Marco
» Darren&Rosemarie|a year ago, november,Montana
» Marco Right

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Eltemetett múlt :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: