Kívülről mosolygós, kedves jellem, belülről pedig különböző kínzási módszereken gondolkozik - mint ahogy az egy sürgősségi ápolótól igazán elvárható. A munkája első háromnegyedében még képes fenntartani a "betegnek mindig igaza van" vonását, az órái végéhez közeledve azonban elfogy a türelme, és felhúzza a műmosolyát, illetve előveszi a diszkrét szarkazmusát. Meglepő módon ez a fajta beállítottság, hogy csak az utolsó pár órában bújik elő a kisördög, még a valamivel nehezebb, kíméletlenebb munkanapokon is jellemző rá. Szeret segíteni az embereken, viszont a sokadik "fájahasam/fájalábam" hallata után már a "fájafejem" lesz jellemző Dominicra is.
Civilben egy békés, nyugod személy, akit nehezen lehet kihozni a béketűréséből. A munkában, és az életben felgyűlt feszültséget a hobbijaival tökéletesen le tudja vezetni, és míg egyeseknél a magányt részesíti előnyben, addig mondjuk a túrázásnál szívesen elegyedik beszédbe bárkivel. Közvetlen, de nem túl közvetlen, tudja (vagy legalábbis úgy gondolja), hogy hol a határ, ha egy ismeretlennel hozza össze a sors.
Szeret viccelődni, szórakozóhelyekre járni, és ha a ritka alkalmak egyike valóra is válik, a házába nem szokott senkit sem elvinni. Az az ő biztos helye, a menedéke, amit maximum a két kutyájával (Skye, és Lucy) szeret megosztani. Most azonban akadt egy harmadik személy is az életében, aki elég gyakori látogatóvá vált a házában. Nem egészen tud dűlőre jutni ez ügyben. Egyrészről örül neki, másrészről reméli, hogy előbb-utóbb visszatér minden a régi kerékvágásba.

Fura belegondolni, hogy honnan indultam, és hová jutottam. A végkifejletét tekintve nem is kívánhattam volna jobbat, mint egy ennyire elutasító, nemtörődöm családot, mint amibe születtem. Édesanyámék semmiben nem támogattak, mi több, még a pozitív tetteimért is verés járt. Narkós társaságban nevelkedtem, ahol néha még a gyerekeket is eladták egy újabb adag herkáért, vagy fűért. Szerencsére ennyi emberség azért még volt a szüleimben, hogy erre ne kerüljön sor. Mélyszegénységben nőttünk fel, és körülbelül tíz éves koromban szívtam el az első füves cigimet, amelyet pár évvel később árulni is kezdtem. Sunyiban csináltam, de mint a legtöbb titok, erre is fény derült – és a szerencsének köszönhetem csak, hogy nem lettem ott és akkor agyonverve. Nekem viszont elegem volt az állandó megaláztatásból, így először az apámmal, majd rögtön utána az anyámmal is elbántam. Eleget szívtuk már ugyanazt a levegőt.
Alig voltam tizenhét éves, mikor ez megtörtént. Folytattam a fű árulását, és ahogy teltek-múltak a hónapok, évek, úgy bővült ki a termék-, illetve a vevőköröm is. Az alvilágban elég nagy hírnévre tettem szert, viszont nem mindenki találkozhatott velem. Rossz szóvicc, de fű alatt dolgoztam, és megvoltak nekem is a magam emberei, akik véghez vitték a rájuk kiosztott feladatokat. De ahelyett, hogy megmaradtam volna a díler „szakmában”, még merészebb vállalkozásokba kezdtem. Rablások, befenyítések, és társaik.
Körülbelül hét éve döntöttem úgy, hogy leteszem a lantot. Nem árultam több drogot, nem vettem részt több bűncselekményben, és inkább elköltöztem a kontinens másik végébe – a keleti partra. Új lappal szerettem volna kezdeni, ezért első körben nevet változtattam, majd elintéztem minden szükséges papírt, és jelentkeztem ápolónak. Kitanultam a szakmát és mára ez számít az egyedüli betevőmnek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy visszasírom a régi időket. Megedzettek, az tény, viszont a mostani életemet semmiért sem cserélném el.
A múlt azonban előbb-utóbb utoléri az embert, és az enyém sem lett megfelelően lezárva. Volt pár rosszakaróm, volt pár vetélytársam, így segítség nélkül kész lehetetlenség lett volna új életet kezdenem. Kérnem kellett egy-két szívességet, amelyek kisebb-nagyobb módon visszafizetésre kerültek az évek alatt – többnyire bizonyos összegek formájában -, azonban nem mindenki volt ilyen egyszerű. Az egyik legrégebbi ismerőseim közé tartozott Castor, aki az egyedüli barátom volt azon a szeméttelepen, mikor még anno gyerekek voltunk. Sokat köszönhettünk egymásnak, így kérdés sem fért hozzá, hogy elvárások nélkül segítjük ki a másikat - egészen eddig a kérésemig. Hatalmas szívességet teljesített azzal, hogy segített eltüntetni a Föld színéről, de körülbelül egy hónappal ezelőtt nem kis kéréssel fordult hozzám… Anno ő kínált nekem kiutat, most én voltam a soros, hogy ezt viszonozzam. „Csak még egy utolsó közös meló” – mondta. Már elvből sem utasíthattam vissza.
Mindehhez viszont nem kis pénzre volt szüksége. Valami nagy alvilági szereplőt akart kirabolni, és hozzám már a kész tervvel állt elő. Szítani szeretett volna egy kisebb bandaháborút, és míg a kialakult káosz folyik, addig mi be-, és kiosonunk. Egyszerű tervnek hangzott és meglepő módon a kivitelezés sem volt túlságosan nehéz. A két banda között hosszú ideje pattanásig van feszülve az ideg, nekünk csak korábbi időpontra kellett segítenünk az elkerülhetetlent. Az elveim sokat változtak az elmúlt években, és nem szívesen vállaltam a lelkemre több ember életét, legyen az akármennyire is bűnös, vagy semmirekellő… azonban segítenem kellett neki. Ő új lehetőséget adott nekem, és ezt illő viszonoznom.
Az este azonban nem úgy alakult, mint ahogy elterveztük. A rablás sikeres volt, a fegyverek csak úgy ropogtak, a rendőrök szirénája folyamatosan hangosodott, mi pedig készen álltunk az indulásra, mikor valaki segítségért nyöszörgött mögöttünk. A bajkeverők halálát még el tudtam viselni, a lány azonban civilnek tűnt, aki véletlenül kerülhetett az egésznek a kereszttüzébe. Ellenkeztek a társaim, én azonban nem hallgattam rájuk. Magamra vállaltam a felelősséget, akármennyire is nagy meggondolatlanság volt ez a cselekedetem – de nem tudtam volna a tükörbe nézni, ha ápolóként hagyok egy ártatlant embert elvérezni Bronx koszos utcáin. Hogy ezzel mekkora kockázatot vettem a vállaimra? Tisztában vagyok vele, hogy elég nagyot, viszont nem tartottam volna helyesnek, ha másképp döntök. Tudom, hogy meg fognak változni a dolgok, mert mindezek után valamilyen szinten felelősséggel fogok tartozni Elena iránt. Csak remélni merem, hogy ezzel nem öntöttem egy vödörnyi plusz problémát a nyakamba.