Már az idejét sem tudom, hogy mikor énekeltem utoljára. Pedig nagyon szeretek, úgy érzem olyankor igazán fel tudok szabadulni. Ezért is néztem körül a neten, hogy a közelemben merre lesz ma éjjel lehetőségem rá. Szerencsére találtam is egy bárt, ahol karaoke est lesz és még nincs is messze. Felhívtam az egyik barátnőmet is, hogy nincs-e kedve ma velem tartani. De randija lesz, úgyhogy megegyeztünk abban, hogy majd legközelebb együtt megyünk. Ahogy belépek az épületbe, rögtön a bárpulthoz lépkedek. Először is szükségem van valami italra, ami egy kicsit ellazít. Egy whiskyt rendelek, jéggel. Bár az itallapot elnézve lenne miből válogatni. Talán majd máskor, ha elégedett leszek a hellyel. Vannak már megszokott helyeim, ahol szívesen töltöm az időm. De nem árt néha újakat is felfedezni. Ahogy megkapom az italom, kezembe veszem és egy kicsit megmozgatom, hogy olvadjon a jég. Majd egy húzásra el is fogyasztom és egy újabbat kérek. Miután azt is megkaptam, ugyanígy teszek azzal is. Úgy érzem már van bennem annyi, hogy felszabadultan élvezhessem az estét. Elindulok a srác felé, hogy feliratkozzak a listára, a karaokézok közé. Elgondolkozom azon, hogy mit is kellene ma énekelnem. Valami olyat szeretnék, ahol szabadjára engedhetem a hangom. Bár nem vagyok profi énekes, de még sosem akartak elrángatni a mikrofontól, amikor énekelni kezdtem. Mondjuk addigra a többi vendég is kellemes alkohol mámorban szokott úszni. -Szia! Mia Scott vagyok és a Mindefields számot szeretném énekelni. Partnerem még nincs, de amire sorra kerülök találok valakit magam mellé – közlöm a sráccal. Bízok annyira magamban, hogy lesz valaki, aki énekelni fog velem. Nem vagyok egy elveszett lány, hamar feltalálom magam. Nem lesz baj. -Még hárman vannak előtted – feleli a rác. Akkor még bőven van időm felkészülni és addig jól is érezhetem magam. Elindulok a táncolók felé és én is mozogni kezdek. Szerencsére a három előttem lévőből ketten elég ritmusos zenét választottak, úgyhogy a tánctudásomat is bemutathatom. A második számot egy rockzene követi. El is hagyom a táncteret és ismét a pulthoz sétálok. Egy újabb whisky elfogyasztása közben felmérem a terepet, ki lehetne a partnerem. De senki se tűnik jó választásnak. Mindegy, majd improvizálok. Mikor a mikrofonhoz lépek és a zene elkezdődik, még egyszer végig szántom a pillantásom a tömegen. Keresek valakit, akivel összeakad a pillantásunk, hogy idehívhassam. Egy pillanat alatt meg is találom, rámosolygok, majd az ujjammal jelzem neki, hogy jöjjön. Aztán énekelni kezdek, ha csatlakozik, annak örülök, de ha nem, akkor megoldom egyedül is.
Reggel tiz korul ebredek, Rocco megint csak ugy orul nekem, mintha hetek, vagy honapok ota nem talalkoztunk volna, en viszont tudom, amit o meg nem. Hogy hamarosan el kell vinnem egy jo baratomhoz, akinel egy hetet tolt majd el, mig en Angliaban leszek. Kicsit buntudatom van, amiert itt hagyom, de nincs mit tenni. Egy gyors zuhany es reggeli utan elkezdek pakolaszni, kozben pedig felhivom Tomot, majd kihangositom. -Mi a fasz van ilyen kora reggel? - szol a telefonba. -Kora reggel? - pillantok a Rolexemre. -Tudod te hany ora van? - kerdezem, mikozben valogatom, miket vigyek magammal. -Most kikopott apad voltal, ugye tudod? - hallom a hangjan, ahogy elvigyorodik, ez pedig nekem is mosolyt csal az arcomra, bar nem orulok annak, hogy draga jo apamhoz hasonlit. -Erre inkabb nem mondok semmit. Viszont a segitsegedre lenne szuksegem - terek a lenyegre. -Mi tortent? - kerdezi kisse aggodo hangon. -Ma van anyam halalanak evforduloja, ezert ellatogatok Londonba a sirjahoz. Ha pedig mar ott vagyok, osszefutok egy-ket regi ismerossel is. Egy hetig neked kene vinned a bart - nehany masodperc csend kovetkezik, vegul megszolal. -Ram bizhatod - hat kisse felve, de nincs mas valasztasom. -Kossz haver, jovok eggyel - mivel minel elobb el akarok keszulni, igy nem huzom tovabb a beszelgetest, veres bucsut veszunk, aztan bontjuk a hivast. Meg idoben elviszem Roccot is egy masik barathoz, akire nyugodt szivvel bizom. -Hamarosan jovok, nagyfiu - nez ram kozben kiskutya szemekkel a fogadott fiam, ami elegge megneheziti a dolgomat, de nehany perc elteltevel sikerul tavoznom. Idoben elerem a gepet. Az ut nem tul rovid, de nem ez az elso utazasom. Amint megerkezek a szallodaba, viszonylag hamar bealszom par whisky utan. Masnap reggel egy gyors zuhanyt es oltozkodest kovetoen kisetalok az epuletbol, veszek valahol egy csokor viragot, anyam kedvenceibol osszeallitva, aztan elmegyek a sirjahoz. Nem vagyok egy lelkizos tipus, ugyhogy nem huzom tul sokaig a latogatasat. Ezt a napot meg egyedul akarom tolteni, a tobbit viszont nem uszom meg, szinte minden regi barattal ossze kell futnom. Sok beszelgetes, pialas, bulizas, csajok felszedese es mar el is roppent a het, indulhatok haza. Miutan a gepem New Yorkban landolt, az elso dolgom az volt, hogy elmenjek Roccoert. Hazaerve felhivom Tomot, hogy majd csak holnap nezek le a barba, mert mar hulla vagyok. Roccoval eszunk egyet, majd mindketten bealszunk es csak reggel tizenegyed kornyeken ebredek. Megreggelizunk a fiammal, lezuhanyzom, feloltozom, majd kovetkezik a szokasos reggeli futas. Mivel egy hete nem talalkoztam apammal, igy ma kenytelen vagyok osszefutni vele. Szerencsere ez alkalommal nem hozza fel a ceget, igy nem bassza fel az agyamat meg ido elott. Mire a Rolexemre pillantok mar nyolc ora, ugyhogy hazasietek, johet egy ujabb zuhany, majd felkapok magamra egy fekete farmert, szinten fekete polot es egy bordzsekit. A meg nedves hajamat egyszeruen csak egyik kezemmel hatrafesulom, majd elkoszonok Roccotol es indulok. A kocsimban felhivom Tomot, hogy uton vagyok, o pedig rendkivul orul ennek. Fel oraval kesobb mar a Maseratimat parkolom le a Paradise elott, aztan kenyelmes tempoban besetalok az epuletbe, ekkor pedig kisse meglepodok. -Karaoke est? Ez komoly? - szolalok meg, ahogy draga cimboram melle erek. -Miert ne? - kerdezi szeles mosollyal az arcan. -Neha nem art egy kis ujdonsag - ezzel nem ertek egyet es ha tudom, biztosan nem egyezek bele, de ha mar igy alakult, eljuk tul az estet. A kis szinpadra nezek, ahova epp egy csinos no lep fel. A mosolyat latva egybol sejtem mi jarhat a fejeben, es intek is neki, hogy en biztosan nem allok oda ki enekelni, mert azzal mindenki estejet elbasznam es vendegunk sem maradna. Viszont megvarom mig elenekli a dalt, aztan odalepek hozza. -Nem is rossz - merem vegig diszkreten. Igy kozelrol mintha meg szebb lenne. -Egy italt, ha mar magadra hagytalak? - intek a pult iranyaba, ahova ha velem tart, el is indulhatunk.
Amikor a kiszemeltem visszajelez, hogy nem csatlakozik hozzám, elkezdek énekelni. Egy kicsit rosszul esik, hogy hoppon maradtam, de talán lesz valaki, aki felugrik mellém és besegít. Ami szerencsére be is következik így nem kell egyedül énekelnem. A társam hangja is egész jó, remekül kiegészíti az enyém. Úgyhogy annyira nem is bánom, hogy akit kinéztem magamnak visszautasított. Éneklés közben érzem, ahogy felszabadulok, ahogy minden megszűnik körülöttem. Imádom ezt az érzést, el sem tudom mondani, hogy mit jelent nekem. Ilyenkor érzem magam igazán szabadnak. Ahogy a zene elhalkul, odafordulok a mellettem álló felé. Vagyis csak fordulnék, mert mikor odanézek, már csak a hűlt helyét pillantom meg. Szóval a köszönettel már nem kell bajlódnom. Közben én is eltávolodom a mikrofontól és átadom a helyet az utánam következőnek. Mára azt hiszem elég volt ez az egy szám is. -Köszönöm – pillantok rá a férfira, aki időközben mellém érkezett. Ő volt az, aki az előbb úgy döntött nem szeretne mellettem énekelni. De most mégis itt van, ami igazán kedves tőlem. -Csak hozzám nem mertél csatlakozni, vagy egyáltalán nem szeretsz énekelni? – nézek rá kérdőn és mosolyogva. Na jó, azért azt tudom magamról, hogy nem vagyok profi énekes. Ahhoz túl sokat kellene foglalkoznom a hangom képzésével, de se időm, se kedvem nincs hozzá. Úgyhogy marad csak a hobbi éneklés. Talán egyszer majd változik a helyzet, de most elég ennyi is. -Köszönöm, egy ital nagyon jól esne – élek az ajánlatával. -Mia vagyok – mutatkozom be mielőtt még elindulnánk és kezet nyújtok felé. -Mellesleg még egy kérdést, ha megengedsz nekem. Hogy keveredtél ide? Nem tudtad, hogy ma karaoke lesz? Vagy csak időközben gondoltad meg magad és nem énekeltél? Vagy talán a barátaid rángattak el és ők is itt vannak valahol? – nem hagy nyugodni a téma. Kíváncsian nézek rá, majd elindulok a bárpult felé. -Hm… hirtelen nem is tudom mit innék – gondolkozom el, amikor odaérünk. Nem sűrűn fordul velem elő, de időnként valami egészen extrára vágyom, valami olyanra, amit még sosem kostoltam korábban. -Van valami különleges ajánlatod a számomra? – bár fogalmam sincs, hogy ő mennyire ismerős ezen a helyen, de hátha többet jár ide, mint én. Akkor tudhat a speciális italukról is, akár. Ha tévednék majd megkérdezem a pultost. Ha pedig nincs ilyen, akkor rögtönzök.
Ha jol emlekszem, legutobb az egyetemi eveim alatt voltam karaoke esten. Kemenyen be voltunk baszva mind. Meg Daiane is, pedig ot aztan igazan ritkan lathatta az ember olyan allapotban. Az volt az elso es utolso alkalom, hogy kozonseg elott enekeltem, illetve hat enekeltunk. Akkor persze nagy buli volt, erdekelt is minket, hogy mas mennyire szenved.. masnap viszont el tudtam volna sullyedni. Azert rohogtunk rajta egy jot jozanon, aztan elszivtunk egy-egy fuves cigit es mindenki hamar elfelejtette azt a csodas estet. Figyelem, ahogy egy idegen csatlakozik a nohoz, igy aztan megsem marad egyedul a szinpadon, nekem pedig nincs miert buntudatom legyen. Igazabol meglepoen jol kiegeszitik egymast, es nem olyan fajdalmas musort vagnak le, mint mi annak idejen. Az mar biztos, hogy velem rosszabbul jart volna, ugyhogy igazan orulhet, hogy jozan vagyok es nem csatlakoztam. Mindenki nagy szerencsejere, mert akkor valoszinuleg hamar eltunne ez a sok ember. -Ez csak hobbi? - erdeklodom. Kerdeset szinte mar vartam, ugyhogy nem lep meg, helyette viszont mosolyt csal az arcomra. -Hidd el, mindenkinek szivesseget teszek azzal, hogy sosem allok szinpadra elenekelni valami gyonyoru dalt - ami az en eloadasomban minden lenne, csak gyonyoru nem. -Nem az en mufajom - teszem meg hozza, mikozben lazan megvonom az egyik vallam. -Te gyakran karaokezol? - ha tippelnem kene, akkor van benne tapasztalata es valoszinuleg nem ez volt az elso alkalom, hogy kozonseg ele allt, de persze tevedhetek is. -Rendben, akkor menjunk a barpulthoz - biccentek az iranyaba, ahol nagy mazlinkra akad is ures hely, mivel a legtobben az asztaloknal ucsorognek. -Milo Richards - nyujtom fele egyik kezem egy mosollyal az arcomon. -Orvendek, Mia - furkeszem egy pillanatra a szemeit, amint a pulthoz ertunk. A kerdeseit hallva azonnal megjelenik egy vigyor a kepemen. Megfordul a fejemben, az az opcio, hogy nem vallom be egybol, hogy enyem a hely, de inkabb elvetem. -A bar az enyem - felelem oszinten. -Altalaban mindennap megfordulok itt, de mivel ezen a heten el kellett utaznom, igy a baratomra biztam a vezeteset - intek Tomra, aki boldogan meri vegig az ujabb fellepot. -A karaoke party az o muve, en nem tudtam rola - fejezem be a sztorit. -De ha tudok rola, valoszinuleg akkor is eljovok - elvegre latnom kell mit muvelt a barommal az az idiota. -Mar csak kivancsisagbol is - teszem hozza. -Es te hogy hogy epp itt? - biztos vagyok benne, hogy nem ez az egyetlen hely, ahol ma este karaokezni lehet. -Na ne erts felre, en cseppet sem banom, sot.. - jelenik meg egy apro vigyor a szam sarkaban. -Attol fugg mire vagysz.. Koktelra vagy valami erosebbre? - nezek a nore, majd a pultosra. -Nekem a szokasosat, jeggel - adom le a rendelest gyorsan, mig Mia valaszara varok.
-Igen, csak az. Sajnos időhiányban szenvedek, ezért nincs lehetőségem képezni magam, vagy tanárhoz menni, hogy foglalkozzon velem – őszintén szólva még kedvem se nagyon lenne hozzá, időt még talán tudnék neki keríteni. De úgy érzem bőven elég az, ha időnként énekelhetek. Talán majd egyszer eljön annak is az ideje, hogy kicsit több energiát fektessek a hangomra. De most megelégszem ennyivel is. -Pedig én szívesen meghallgattalak volna – mosolygok rá. Bár tény, hogy vannak olyanok, akiknek a hangjától a falra tudnék mászni. Ők valóban jobb, ha nem fakadnak dalra. -Akkor mit csinálsz szívesen? – kíváncsiskodom. Hátha van valami közös pontunk és akkor könnyen találnánk valami témát is a beszélgetésünkhöz. Magamból kiindulva ez nem lesz nehéz. Sok mindennel próbálkoztam már, mindig találok valami újat, ami egy ideig le tud kötni. Szeretek mindent kipróbálni és csak utána dönteni, hogy nekem való-e vagy sem. -Mondhatni, de ez mindig az aktuális hangulatomtól függ – van, amikor nem azt nézem, hogy lesz-e kivel hazatérnem egy átbulizott éjszaka után. Csak szórakozni támad kedvem és természetesen énekelni. -Szintén – fogok vele kezet. Meglepődőm, amikor azt mondja, hogy övé a klub. Eddig még nem volt szerencsém egyetlen tulajdonoshoz sem. Itt pedig most járok először és szerencsémre pont vele sikerül megismerkednem. -Ó, akkor nagyon jó ízlésed van, jól néz ki a berendezés – pillantok végig a termen. Olyan hangulatos hely. -Most járok itt először, de azt hiszem nem utoljára – Manhattanben megvannak a kedvenc szórakozó helyeim, de a lista mindig bővülhet. Amúgy is szeretek új helyeket is megnézni magamnak. Bár az utóbbi időben ezt nem vittem túlzásba. De ha folyton ugyanott kötök ki az egy idő után unalmassá válik. -A barátodnak is remek ötletei vannak – jegyzem meg. Hiszen, ha ma este nem tartanak itt karaoke estet, akkor nem itt kötök ki és nem találok rá erre a helyre. -Nézegettem a neten, hogy hol lesz ma este lehetőségem énekelni, de nem sok lehetőség volt. Ráadásul sikerült egy olyan napot kiválasztanom, amikor egyetlen olyan klubban sincs karaoke, ahova járni szoktam. Az ismeretlen helyek közül végül erre esett a választásom, csupán azért, mert innen hazakeveredni se lesz olyan nehéz – fogok bele a magyarázatba. A megjegyzésére elmosolyodom. Nocsak, lehet, hogy a ma éjszakára is megtaláltam, akivel eltölthetek majd néhány kellemes órát. De azért ma nem szeretném annyira elsietni, úgyhogy majd kiderül. De nem bánnám, ha végül vele térhetnék haza. -Hm… hogy mire is vágyom? – ez egy remek kérdés, ugyanis még én sem igazán tudom. -Kezdésnek egy koktél, később pedig lehet egy töményet is kipróbálok – bár már túl vagyok néhány whisky elfogyasztásán, de hosszú még az este. Nem árt, ha egy kicsit lassítok az italozással.
-Ugy tunik nem most kezdted. Regota uzod hobbi szinten az eneklest? - sejtem a valaszat, de jobb biztosra menni. -Csak azert, mert meg egyszer sem hallottal reszegen enekelni. Egy olyan alkalom utan maskepp gondolnad, hidd el - jelenik meg egy oszinte mosoly az arcomon. Felteve persze, hogy tulelne azt a nehany percet es a hallasa is a regi maradna. Meg jo, hogy sosem szerettem volna enekes lenni. Nagy csalodas lett volna. Tanuim is vannak arra, mennyire nem valo ez nekem. Persze az is igaz, hogy nekik sem, de legalabb nem voltam ezzel egyedul. Ilyenkor mindjart jobban erzi magat az ember. Volt valami megnyugtato abban, hogy nem csak nekem nincs tehetsegem ehhez. Ha nem kell kornyikalnom, allitolag kellemes hangom van, csak karaokeba ne kezdjek. -Hmm.. sportolni, a kutyammal vagy a barataimmal elutni az idot, jokat szorakozni, na meg loni. De azert ezt a bart vezetni sem olyan szornyu. - a ket kedvenc mindenkepp a sport a fogadott fiammal, illetve a loveszet. Igazabol miutan New Yorkba koltoztem es megkaptam a feladatomat, nem gondoltam, hogy valaha majd nem buval baszott keppel setalok be ebbe az epuletbe, de el kell ismernem, nem olyan rossz melo ez. Foleg addig, amig draga apam nem baszogat a ceggel. -Na es te? Mit uzol meg szivesen az enekles mellett? - kivancsiskodok en is. Azt mar tudom, hogy a hangja gyonyoru, de biztosan akad olyan tevekenyseg meg, amit szivesen csinal, ha epp nem karaokezik. Mintha egy kis meglepettseget latnek az arcan, amikor kozlom, hogy enyem a bar, de nem igazan foglalkozom ezzel. -Koszonom - mosolyodok el, mikozben en is gyorsan korbenezek. Az, hogy ezt meg apam is elismerte a nyitas elott, nagy szo. Annak pedig kulon orulok, hogy a vendegeknek is tetszik. -Orulok, hogy a bar elnyerte a tetszesedet - mondom ki hangosan is, mikor megkapom az italomat. -Egy ujabb jo hir - kuszik egy mosoly az arcomra. Az uj vendegek mindig jol jonnek es nem, nem csak a bevetel miatt. A vagyon annyira nem erdekel, sosem az vonzott. Sokkal fontosabb, hogy elvezzem azt, amit csinalok. Inkabb keresek kevesebbet, csak orommel jarjak a meloba es ne ugy, mint a legtobb ember. Az lenne a halalom. Igaz, hogy szamomra valoszinuleg mindig a mesterloveszet lesz az igazi, de muszaj ezzel beernem, ami ugye nem olyan szornyu. -Ezzel azert lehetne vitatkozni, mert akadnak orult otletei, de ez a mai kivetelesen egesz jol sikerult - ismerem be. Ezert is biztam ra kicsit felve a bart. Tartottam attol, hogy jo szokasa szerint kitalal valami irto nagy faszsagot, de szerencsemre csak egy karaoke estet dobott ossze. Ez azert meg nem katasztrofa, ugyhogy elnezem neki. Sot, talan meg meg is koszonom. -O, szoval meg kozel is laksz? - Legjobb kombo: kellemes a hasznossal. -Akkor talan egy Platinum Passion - ajanlok egy meregdraga koktelt. -En allom - teszem gyorsan hozza, mivel az ara olyan 1000-1500 korul mozog. Ha erdekli mibol all pontosan, a pultos biztosan szivesen megosztja vele. En nem vagyok az a koktelozgatos tipus, de errol eddig csak jot hallottam apam ismeroseitol, akik termeszetesen dusgazdagok, ugyhogy nem is isznak meg barmit. -Amugy hogy hogy egyedul jottel? - erdeklodok. -Pasi, baratnok? - akik egyedul jonnek le, altalaban maganyosan iszogatnak, de persze akadnak kivetelek, akik egyedul is feltalaljak magukat es nem a depit probaljak meg alkohollal kezelni.
-Valóban nem. Talán előbb énekeltem, mint ahogy beszélni tudtam. Viszont közönség előtt csak pár éve kezdtem. A barátaim bátorítottak rá, nekik nagyon tetszett a hangom, bár korábban leginkább csak a zuhany alatt szoktam, de volt, hogy egy-egy házibuliban is, amikor már elég sokat ittam – még most is sokkal jobban érzem magam, ha alkohol hatása alatt énekelek. Bár tudom, hogy nincs rossz hangom, mára már nem tartok attól, hogy elzavarnak, de azért mégis csak jobb így. -Ó, érdekes, hogy ezt mondod. Én úgy tudtam részegen a saját hangunkat szeretjük a legjobban – legalábbis vannak olyan ismerőseim, akik azt gondolják magukról, hogy olyankor akár egy teltházas koncertet is adhatnának és még tetszene is a közönségüknek. De az igaz, hogy óriási tévedésben élnek, alig lehet mellettük olyankor megmaradni, sajnos tapasztaltam. -Lőni? – kérdezek vissza. Ez eléggé meglep. Szokatlan hobbi választás, azt hiszem még sosem kaptam ilyen választ erre a kérdésre. -Ez érdekesen hangzik, mesélj róla – én még sosem próbáltam, még csak eszembe se jutott soha. De érdekelne, hogy mi abban az élvezetes, hátha kedvet kapok a kipróbálására. -Én nagyon sok mindent szeretek, bár inkább kipróbálni, abból már kevesebb van, ami megmaradna hobbinak. De ugyanakkor azt is nagyon élvezem, hogy mindig valami mást próbáljak ki. Szóval az éneklésen kívül nem sok minden akad, amit hobbiként említhetnék. De imádom az extrém sportokat, illetve szeretek kirándulni és utazna, vagy várost nézni. Felfedezni egy új országot és annak kultúráját – mesélem lelkesen, hogy mivel foglalkozom szívesen. De ez még semmi ahhoz képest, hogy mi minden tetszett azok közül, amiket próbáltam. -Igazán? Mesélj, milyen ötletei voltak korábban? – kíváncsiskodom. Érdekelne, hogy mi az, ami az üzlettársának eszébe jutott viszont neki nem nyerte el a tetszését. Lehet, hogy nem is olyan rossz ötletek, csak valamiért neki annak tűnnek. De én vevő vagyok az őrültségekre is, sőt, minél inkább az, annál inkább tetszik. Úgyhogy, ha a társa ismét szabad kezet kapna, lehet még szívesebben időznék itt. -Igen, elég közel van a lakásom, ha szeretnéd megmutathatom – kacsintok rá. Bár általában a pasikra szoktam bízni az irányítást, de nem árt, ha néha én is a kezembe veszem a gyeplőt. Az is lehet, hogy simán vissza fog utasítani, de egy próbát megért. -Nem hallottam még erről a koktélról, de kíváncsian várom és köszönöm – mosolygok ismét rá. Türelmetlenül várom, hogy elkészítsék nekem és közben próbálom megfigyelni, hogy mikből is áll össze. Nem látom túl jól, de azt hiszem pezsgő van benne és valami szirup is, viszont a többit nem tudom kivenni. Mikor a pultos hozzám ér és lerakja elém a poharat, azonnal bele kell kortyolnom. -Hm… ez nagyon finom, sőt… egyszerűen isteni – dicsérem meg Milonak az italt. -Ma pont senki sem ért rá, de már megszoktam, nem az első eset, hogy egyedül érkezem egy buliba. Viszont én ezért sosem bánkódom, mindig találok magamnak társaságot – legalábbis a legtöbb esetben szoktam, persze velem is előfordult már, hogy egyedül maradtam, de ez elég ritka eset.
-Tehat nem a hangodbol elsz.. akkor mibol? - erdeklodom tovabb, ha mar szoba elegyedtunk. A modellkedes az, amit siman ki tudnek nezni belole, aztan ki tudja mivel foglalkozik valojaban. -Hat biztos akadnak olyanok is szep szamban, de en szerencsere nem tartozom kozejuk - mondom egy vigyorral az arcomon. Meg csak az kene. Azon a csodas napon a karaoke esten sem gondoltam kulonlegesnek a hangomat, nem ezert alltunk szinpadra. Csak a rengeteg alkoholnak es az idiota barataimnak volt koszonheto az a nehany kinos perc. Igaz, akkor nem gondoltam annak, masnap viszont annal inkabb. Ha minden alkalommal szinpadra allnek, amikor eleget iszom, mindenki erdekeben inkabb leallnek a piaval. Sokaknak szivesseget tennek ezzel, nem is kicsit.. -Loni.. - felelem. Nem lep meg, hogy visszakerdez, hisz nem egy szokvanyos hobbirol van szo. Altalaban akkor ertenek meg, amikor megtudjak mi is volt az elozo munkam. -Mesterlovesz voltam - igy gondolom mar ertheto lesz. Es hogy miert pont mesterlovesz? Azt kell mondanom, mindig erdekeltek a fegyverek es mindig is meg akartam tanulni loni. Mar a kepzes elott is kijartam parszor a loterre, de akkoriban meg nagyon amator voltam. A munkam alatt annyira megszerettem, hogy azt hiszem nehez lenne elkepzelni, hogy soha tobbe ne lojek. Van benne valami, ami megnyugtat. Persze egy bevetesen egeszen mas a helyzet, bar ott sem mondhatnam, hogy sokat idegeskedtem. Sokkal jobb, ha igyekszel higgadt maradni es a dolgodra koncentralni, mivel ott aztan nem hibazhatsz. Ha pedig megis melle losz, nagy esellyel embereletekbe kerul. -Van benne valami megnyugtato.. legalabbis szamomra - egeszitem ki a valaszomat egy apro mosollyal a szam sarkaban. Aztan biztos akadnak olyanok, akiket ez az egesz inkabb felkavarna. -Ezek szerint eleg nyitott vagy - szurom ezt le abbol, hogy szeret uj dolgokat kiprobalni. -Milyen extrem sportokat probaltal ki eddig? - kerdezem kivancsian. Ezt mar annyira nem neztem volna ki belole, ugyhogy sikerult meglepnie. -Es milyen orszagokat fedeztel fel? - teszem fel az ujabb kerdest, majd az italomba kortyolok. -O, nem a barban. Ennek a vezetese csak addig volt rabizva, mig en Londonban voltam - mosolyodom el. Ha az ove lenne a hely, lehet mar reg bezart volna, mert ez a mai bar egesz jo otlet volt, a tobbit nem tudom mennyire dijazna a nep. -Amugy egesz este lehetne meselni, hogy miket talalt ki foleg ittas allapotban - na meg persze jozanon sem tul normalis, reszben ezert is birjuk annyira. Emellett nagyon jo barat. Az a tipus, akire barmikor szamithatsz es nehanapjan meg el is tud komolyodni, ha a helyzet megkivanja, ugyhogy szerencsesnek mondhatom magam, hogy ilyen spanom van. -Az irodam kozelebb van - huzom le a poharam tartalmat, es mar kapom is az ujabb kort. -Ugyan..- egy ital meg nem nagy dolog. -Orulok, hogy izlik - mosolyodok el. Szoval apam ismeroseinek jo izlesuk van. Valami hasznom csak valik beloluk. En viszont meg igy is inkabb maradok a tiszta whiskynel. -Szoval konnyen feltalalod magad.. - ezzel en sem vagyok maskepp, altalaban en is hamar talalok tarsasagot, ha a tobbiek nem ernenek ra vagy epp hamarabb tavoznanak.
-Tippelj - kíváncsi vagyok, hogy szerinte mivel foglalkozhatom. Eddig még senkinek sem sikerült elsőre eltalálnia. Akadtak olyanok amik elég közel jártak az igazsághoz és azt mondták, hogy recepciós, vagy étterem tulajdonos, de a szállodát még sosem mondták. -Ígérem ha nem jön be a tipp, utána elárulom - kacsintok rá. -Azért ígérd meg, hogyha egyszer úgy alakul, hogy kettesben maradnánk, nekem megmutatod a hangod - ami akár még ma este is bekövetkezhet. -Miért hagytad ott? - valamiért úgy érzem, hogy szerette csinálni, érdekelne, hogy akkor miért hagyhatta ott. Én jól érzem magam a munkámban, bár néha én is elgondolkozom, hogy csinálhatnék mást is. Vagy azon, hogy mi lett volna, ha a szüleim valami egészen mással foglalkoztak volna és nem hagyják rám a szállodát. Akkor vajon én most mivel keresném a kenyerem? Akkor is ilyen életet élnék, vagy teljesen mást? De kár ezeken a kérdéseken rágódnom, mert ezt a lépést én nem merném meglépni. Egyrészt nem hagynám cserben a szüleimet és nem adnám el a hotelt, hiszen ők keményen megdolgoztak érte. Meg amúgy sem tudom, hogy mihez kezdhetnék. Meg szeretem is csinálni. Amúgy is van még ezer terület, ahol egyszerűen nem tudok kiteljesedni, nem találok rá saját magamra. -Érdekes amit mondasz, én ezt el nem tudnám képzelni - üveggalambokra még esetleg rá tudnék lőni, de, hogy élőlényre nem az egészen biztos. Még attól is rosszul vagyok, ha valahol meglátok egy döglött állatot, nem, hogy embert. Életemben egyszer vittek el mellettem egy holttestes, akkor is majdnem pánikrohamot kaptam. -Elég sok mindent sikerült már kipróbálnom. Voltam már bungee jumpingozni, snowboardozni, búvárkodni, de a kedvencem a siklóernyőzés volt - sorolom miközben visszagondolok, hogy milyen jó is volt ezeket átélni. -Ebből is akad jó pár. Nagyon sok felé megfordultam már a világban, de ami a legjobban tetszett, az Párizs volt. Annyira szép és művészi. Szerintem oda egyszer mindenkinek el kellene jutnia - legalábbis nem hiszem, hogy csalódás érné azokat akik odalátogatnak. Én bármikor szívesen visszatérek oda. -Ó, pedig szerintem néha nyugodtan ráhagyhatod. Ha legközelebb is kell valaki, nála jobbat nem találsz, aki vezetheti a bárt a távollétedben - ez csupán megérzés, de a megérzéseim jók szoktak lenni. -Gondolom mellette sosem unatkozol - milyen jó, hogy van egy ilyen barátja. Nekem sosem volt legjobb barátnőm, de remélem, hogy egyszer lesz. -Később esetleg megmutathatod - mosolyodom el. Na nem az irodája berendezése érdekelne, de eltölthetnénk együtt, kettesben is egy kis időt. Lenne néhány ötletem, hogy miket lehetne csinálni. -Mennyei - nem tudom a pontos összetevőket, de ezzel az itallal most igazán levett a lábamról. Legszívesebben egész este csak ezt kortyolgatnám. Köszönetem jeléül odahajolok Milohoz és egy apró puszit lehelek az ajkaira. Majd mosolyogva visszahúzódom. -Abban biztos lehetsz, sosem kellett félteni - vagy csak nagyon ritkán maradok mégis egyedül.
Kezdőlap
Reggel tiz korul ebredek, Rocco megint csak ugy orul nekem, mintha hetek, vagy honapok ota nem talalkoztunk volna, en viszont tudom, amit o meg nem. Hogy hamarosan el kell vinnem egy jo baratomhoz, akinel egy hetet tolt majd el, mig en Angliaban leszek. Kicsit buntudatom van, amiert itt hagyom, de nincs mit tenni. Egy gyors zuhany es reggeli utan elkezdek pakolaszni, kozben pedig felhivom Tomot, majd kihangositom. -Mi a fasz van ilyen kora reggel? - szol a telefonba. -Kora reggel? - pillantok a Rolexemre. -Tudod te hany ora van? - kerdezem, mikozben valogatom, miket vigyek magammal. -Most kikopott apad voltal, ugye tudod? - hallom a hangjan, ahogy elvigyorodik, ez pedig nekem is mosolyt csal az arcomra, bar nem orulok annak, hogy draga jo apamhoz hasonlit. -Erre inkabb nem mondok semmit. Viszont a segitsegedre lenne szuksegem - terek a lenyegre. -Mi tortent? - kerdezi kisse aggodo hangon. -Ma van anyam halalanak evforduloja, ezert ellatogatok Londonba a sirjahoz. Ha pedig mar ott vagyok, osszefutok egy-ket regi ismerossel is. Egy hetig neked kene vinned a bart - nehany masodperc csend kovetkezik, vegul megszolal. -Ram bizhatod - hat kisse felve, de nincs mas valasztasom. -Kossz haver, jovok eggyel - mivel minel elobb el akarok keszulni, igy nem huzom tovabb a beszelgetest, veres bucsut veszunk, aztan bontjuk a hivast. 