One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága


Kérnénk mindenkit, hogy a könnyebb átláthatóság kedvéért csak rövidebb OOC üzengetésre szorítkozzunk ezen a felületen, a személyesebb hangvételű vagy IC üzenetekhez pedig használjuk a nagy chatet vagy a PM-et.
Új posztok
hozzászólások



Are you my savior, who found me alone? ⁂

life goes on; Aiden & Aida EmptyRhea Osbern
Today at 3:00 am



Elkészültem az elõtörténetemmel...

life goes on; Aiden & Aida EmptyCarley Wilkinson
Yesterday at 7:27 pm



Welcome party!

life goes on; Aiden & Aida EmptyGracelyn D. Lockhart
Yesterday at 6:04 pm



Phoebe & Chester - Fatal shooting at hospital

life goes on; Aiden & Aida EmptyChester Sullivan
Yesterday at 1:33 pm



Here we go again

life goes on; Aiden & Aida EmptyAidan Guinness
Yesterday at 12:42 pm



still with you | Yebi & Natie

life goes on; Aiden & Aida EmptyNatalie Young
Yesterday at 12:00 pm



Kockadobás

life goes on; Aiden & Aida EmptyAdmin
Yesterday at 8:25 am



Rosalie & Cassidy

life goes on; Aiden & Aida EmptyRosalie A. Silvera
Yesterday at 12:15 am



Lopez & O'Neal

life goes on; Aiden & Aida EmptyEzra O'Neal
Kedd Május 04, 2021 5:16 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 17 14
Diákok 26 23
Törvényszegők 8 16
Bűnüldözés 10 11
Hivatal 5 7
Üzlet 18 15
Oktatás 6 7
Munkások 23 17
Egészségügy 15 15
Összesen 128 125
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 3 Bots




A legtöbb felhasználó (106 fő) Hétf. Feb. 15, 2021 11:58 pm-kor volt itt.
Discord
csatlakozz hozzánk!


Regisztráláskor felhasználónévnek a karakteretek nevét/becenevét használjátok. Köszönjük. :)

Share
 

 life goes on; Aiden & Aida

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: life goes on; Aiden & Aida   life goes on; Aiden & Aida EmptyVas. Május 02, 2021 12:15 pm



Aiden & Aida

Úgy éreztem, hogy a saját családomat cserben hagyni kegyetlenség volna. Éppen ezért is igyekeztem nem csak azokra az emberekre figyelmet fordítani, akik számomra már megtestesítették a szűk családi kört. Hiszen nyilvánvalóan egy olyan konok szamárról gondoskodni, mint amilyen a férjem tud lenni néha, nem a világ legegyszerűbb dolga. A kisfiam éppen abban a korban van, hogy gyakorlatilag mindent el kell pakolnunk az alsó polcokról, késeket és ollókat nem hagyhatunk felelőtlenül, és két pillanat erejéig sem vehetjük le róla a szemünket, mert elszabadul a Pokol otthon. Ugyanakkor az én szűk kis családom nem feledtette el azt velem, hogy pontosan honnan jöttem. Hogy van egy bátyám, egy öcsém, anyukám, apukám, anyósom és apósom. Pont ezért igyekeztem a lehető legtöbbet nyújtani gyermekként, menyként, és testvérként is. Végül is, ha belegondolok, világ életemben ilyen voltam; tökéletes akartam lenni azokban a szerepekben, amiket rám szabtak. Az már valamilyen szinten részletkérdés volt, hogy mennyire ment ez nekem jól, mivel minden embernek vannak hibái, senki sem tökéletes, ebből kifolyólag én sem lehetek az… Viszont az igyekezet az, ami mindennél jobban számít.
Nem gondoltam azt, hogy az én hibám lenne, ami az öcsémmel történt, mégis eléggé kiakasztott a tény, hogy a szüleink ezt a módot választották arra, hogy elintézzék a kapcsolatát. Persze nem élek álomvilágban, és pontosan tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy mennyire fontos a mi világunkban a házasság kérdése. Lényegében ezen múlott az én jelenlegi életem is. Hazug lennék, ha azt mondanám, hogy mindössze a függetlenedésem vezérel a mai napig, hiszen, ha valaki, akkor én biztosan elváltam volna, ha borzalmas alak lenne a férjem. Ugyanakkor én szerettem Tae Yangot minden hibájával, rigolyájával együtt, és ha belegondolok, akkor lényegében apának hála van most egy olyan férjem, akihez gyengéd érzelmek fűznek, innentől pedig már minden adott, amit jelenleg birtoklok; van egy szép otthonunk, amit együtt hoztunk létre, és egy gyönyörű kisfiunk, akinek hála valamivel jobb lett az amúgy viharos házasságunk. Ennek hatására én pedig azt érzem, hogy ha elém tennék azt a férfit, aki a világon a legjobban szeret, még akkor sem lennék képes otthagyni a férjemet érte.
Aiden esete viszont merőben más volt. Én nem hittem abban, hogy a szexuális orientáció választás kérdése lenne, hogy valakiből ki lehetne nevelni azt, hogy a saját neméhez vonzódjon. Teljességgel felháborított az, hogy az eddigi történelmünk legbékésebb időit éljük, az én kistestvérem pedig nem szeretheti azt, akihez a szíve húzná. Az pedig olaj volt a tűzre, hogy pont a családja elégedetlenkedett. Hogy várhatjuk el a fiataloktól, hogy elfogadják önmagukat, ha ezt mi sem adjuk meg nekik? Aggasztott az öcsém fizikai épsége, de ezen a ponton talán a lelkivilága volt az, amit fontosabbnak gondoltam. Nem akartam, hogy a szüleim bigottsága miatt ő érezze magát hibásnak, mert nem vele van a probléma, hiába jelzik vissza neki ezt.
Ez a szituáció pedig határozottan olyan volt, amikor a testvéremnek szüksége volt rám, én pedig egyszerűen nem tagadhattam meg tőle azt, hogy mellette legyek. Pontosan tudtam, hogy Tae Yang is azt szeretné, hogy gondoskodjak azokról az emberekről is, akikhez komoly családi szálak fűznek, így az ő részéről egyáltalán nem volt probléma az alapvetően soha, hogy hova megyek és mit csinálok. Ha hazaérek, elég lesz neki annyit mondanom majd, hogy Aidennek szüksége volt rám, ha pedig magyarázatot kér majd tőlem – amire alapvetően nem számítottam – akkor megpróbálom azt úgy megadni neki, hogy az öcsém becsülete ne csorbuljon. Én magam is tudom, hogy mennyire kényes téma az, ami történt.
Mitchellt határozottan tartottam és egyáltalán nem fáradtam azzal, hogy helyet foglaljak. Jól is tettem, mert hamar meghallottam a testvérem hangját, rögtön abba az irányba kaptam a fejem, ahonnan érzékeltem a szavait.
A gyomrom ökölnyi méretűre szűkült össze, amikor megpillantottam azt, hogy pontosan mi történt Aiden arcával. Ezen a ponton már képtelen voltam otthon tartani a kezeimet, a mosolya pedig csak még inkább szomorúvá tett. Ha van egy olyan személy az életében, aki mindig mellette áll majd a jövőben, az bizony én leszek, és éppen ezért nem is értettem, hogy miért próbált úgy viselkedni, mintha jól lenne. Szerintem senki sem repes az örömtől, amikor bántalmazzák, én pedig örültem volna, ha én lehettem volna számára a személy, akinek ki tudja adni a stresszt. Viszont a döntését tiszteletben tartottam, így inkább én is sűrű pislogásokkal tartottam vissza a szemembe szökő könnyeket, és elmosolyodtam. Jelen helyzetben azért nem volt ez túl nehéz feladat, mert a kezemben volt a csodálatos kisfiam, akire egyszerűen képtelenség nem mosolyogni.
- Tae Yang elvileg próbál most jobban figyelni az egészségére – ezen a ponton azt hiszem már tényleg lelkesen és csillogó szemekkel beszéltem – Legalábbis a múlt héten realizálta, hogy Mitchie milyen jó kis dolgokat eszik és ezért szépen nő. Arra a következtetésre jutott, hogy az utóbbi időben sokat nassolt, ami miatt fáradékonyabb volt, ezért csak jobb, ha nincs otthon hasonló. A múltkor is hallottam, ahogyan az éjszaka közepén ment ki nassolni.
Egyáltalán nem attól tartottam, hogy a férjem el fog hízni, mivel mindig nagyon odafigyelt arra, hogy jó kondiban legyen. Tényleg annyiról volt szó, hogy ha én nem figyeltem volna arra, hogy mit eszik, akkor képes lett volna szeméten élni, mert túl sokat dolgozott és egyszerűen nem maradt arra ideje, hogy még az étkezésére is odafigyeljen. Milyen jó, hogy ezen a ponton voltam neki, és lényegében az ő ízléséhez tudtam alakítani azt, hogy mit tartottunk otthon. Én a magam részéről mindig találtam valamit a hűtőben, ami megfelelt, pont ezért is tett boldoggá, ha ő jóízűen tudott enni.
Képtelen voltam letörölni az arcomra kiülő mosolyt, amikor Aiden átvette tőlem a kisfiamat. Hallani véltem, ahogyan még érthetetlen szavakat gügyög neki, hiszen mi az édesapjával mind a ketten bíztunk abban, hogy ő már olyan korban van, amikor már megért mindent, csak még válaszolni nem feltétlenül tud nekünk. Már nagyon vártam azt, hogy az első szavát ő maga is kimondja.
- Sosem rossz kisfiú – én magam adtam meg végül a választ – De az utóbbi időben nehezebben bírunk az energiáival. A múltkor Tae Yang a virágcserépből szedte ki.
Azt már nem tettem hozzá, hogy pontosan milyen állapotban volt a gyerek, mert gondolom a testvérem fantáziája volt olyan jó, hogy el tudja képzelni az unokaöccsét nyakig földesen. Annyi volt a szerencsénk, hogy nem nézte ételnek a virágföldet, így csak a falat kellett lemosunk, mert azt rendesen összetapogatta… Bár én az egyik aranyos kis kéznyomát fent hagytam, és úgy fordítottam a cserepet, hogy ne feltétlenül látszódjon a vendégeink számára, hogy ott szutykos a fal.
Amikor Aiden intett a kanapék felé, én magam helyet foglaltam és arra számítottam, hogy ő is mellém ül majd le. Egyáltalán nem zavart, hogy végül nem így tette, én is mosolyogva rendezgettem meg a tincseit, amikor a földön kötött ki a kisfiammal együtt. Egészen elcsodálkoztam, hogy a felfordulás közepette még arra is volt ideje, hogy játékot vegyen a kisfiamnak, ezen a ponton pedig realizáltam magamban, hogy ő volt az, aki inkább készen állt arra, hogy a gyermekem keresztapja legyen, nem pedig Adam.
- Nagyon szeret mostanában építkezni – még a hangomból is érződött, hogy meghatódtam, amiért ennyire ismeri a kisfiamat – Az apukájával mást sem csinálnak. A múltkor szétbombázták az egész nappalit.
Nevetve csóváltam meg a fejem. Én pedig örömmel segítettem összepakolni, ugyanis a férjem minden esetben, ha rendetlenséget csinál, a lelkemre köti, hogy eltakarítja azt. Ezt pedig én aranyosnak találtam benne.
- Egy kávét elfogadok, köszönöm – udvariasan mosolyogtam a komornyikra, aztán hozzátettem még valamit – Mitchie mostanában sok teát iszik. Egy kis langyos citromos teának örülne, nagyon kevés cukorral.
Ezen a ponton ahhoz a táskához nyúltam, amiben a tiszta kis üvege volt, azt adtam oda a férfinek és megköszöntem a kedvességét. Mitchie egyelőre még nem iszik pohárból, azt pedig kétlem, hogy babafelszereléssel lenne tele ez a ház.
- Jól vagyunk – néhány óvatos mozdulattal rendeztem meg a kisfiam puha hajszálait, amik egészen az égnek meredtek, miután megszabadítottam a sapkájától – Igazából teljesen ráértem, semmi dolgom nem volt ma azon túl, hogy néhány dolgot feljebb pakoltam. Újabban az úrfi viccesnek találja azt, hogy kiszedegeti a könyveket a polcról és elhajítja őket jó messzire. Tae Yang is jól van, bár néha kicsit túl sokat dolgozik. Most nagy az öröm, mert itt van a kishúga, és egy barátja is úgy néz ki, hogy ide költözött. Te emlékszel még Tae Ri-re?
Minden bizonnyal rémlett neki az a fekete hajú lányka, akit annyira nehéz volt elfelejteni. Előttem is sokszor megjelent a lelkes mosolya, illetve én egészen pufók kis hölgyként emlékeztem rá, aki szeretetben nevelkedett. Igazából boldog voltam, amiért a férjem családja ennyire összetartó volt. Más, mint a miénk.
- És te? – ennél többet egyelőre nem akartam kérdezni tőle. Meg akartam hagyni a lehetőséget a számára, hogy magától számoljon be, amikor készen áll rá, így szívesen vettem volna tőle bármilyen történetet a kórházból, vagy az egyetemről. Bármit, amit ő mesél el nekem.

Outfit »« Szószám: 1 429 »« Bubikám Sad  life goes on; Aiden & Aida 1471401822

Aida Lee
Üzlet
Play by :
Jung Soo Jung "Krystal" ▪▫
Kor :
30
Foglalkozás :
CEO at Écarlate Cosmétique ▪▫
Hozzászólások száma :
43

life goes on; Aiden & Aida Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: life goes on; Aiden & Aida   life goes on; Aiden & Aida EmptyKedd Feb. 02, 2021 11:49 am


Aida & Aiden
What a beautiful moment with heartbreaking pain
Mindig Aida volt az, akinek őszintén tudtam beszélni az érzéseimről és ő megértett, támogatott, elfogadott, amit más családtagjaimtól egyáltalán nem tapasztaltam, sőt, igazából meg sem próbáltam nyitni feléjük, hiszen abból minden bizonnyal csak káosz született volna. Egyedül anyám esetében volt egy pillanat, mikor majdnem megnyíltam neki, de mivel Adam belépett a terembe, ezért hamar elúszott minden reményem és azok a legerősebb törekvések is szilánkokra hullottak, amik hirtelen a semmiből lángoltak fel. Aida mindig is más volt ilyen téren, rengeteg olyan információt megosztottunk egymással, amit a család többi tagjával nem, ez ugyanúgy igaz volt rá, mint rám. Számomra ő példakép, a tökéletes ember, akire én a leginkább hasonlítani szeretnék, persze ahogy egyre jobban érettebb leszek, kezem komplexebben látni a világot és azt is megtanultam, hogy nem szabad senkihez sem hasonlítani magam, mivel az csakis gondot okozhat.
Én szeretem Aida családját, a férjét, férjének testvérét és természetesen az én drága unokaöcsémet is, akit nagyon örülök, hogy ezúttal láthatok, még ha ilyen körülmények között is kell megtennem. Csak pár nap telt el, hogy Christopherékhez költöztem, még nem gyógyult be a seb és biztosan nehéz lesz mindezt megosztanom Aidaval, ugyanakkor többször is majdnem rávettem magam, hogy írjak neki. El akartam mondani neki a történteket, csak aztán felülkerekedett rajtam a harag, ami természetesen nem ellene irányult, csak gondoltam, úgyis megtudta már, hogy mi történt Adaméktól, én meg jobban akartam elbújni a világ elől és semmilyen életjelet nem adni magamról egy ideig. Aztán ahogy írt nekem Aida, már minden magától alakult, egyáltalán nem titkolok előle semmit, ezért is hívtam meg őt ide, itt kényelmesen és nyugodtan tudunk beszélgetni. Remélem, nem okozok ezzel nagy felhajtást a Nam családnak, habár a szülők egyébként sincsenek itthon, Christopher is dolgozik, legfeljebb Sophie-nak lehet kellemetlenebb a vendég érkezése, de ahogy érzékeltem a régen megejtett találkozón, egészen jóban van Aida és Sophie.
Ahogy leteszem a telefont, körbeadom a hírt, hogy Aida meglátogatna itt és a komornyik, akit már tudom, hogy Philipnek hívnak, egészen mosolygósan fogadja a nővérem érkezését, amitől én érzem, hogy nem lesz ebből semmiféle probléma. Biztos, ami biztos, Christophernek is írok erről egy üzenetet, mégse a háta mögött szervezkedjek a házukban. A maradék időt magamra fordítom, előhalászom a nemrég rendelt legjobb pólómat és a szokásosnál is jobban megpróbálom lejegelni az arcomat, hátra jobban eltűnnek a kék-zöld foltok. Már majdnem el is indulok, hogy megkérdezzem Sophiet, nem adna-e kölcsön a púderjéből, hogy még inkább halványítsak a sebeken, csak aztán ezt már én is túlzásnak vélem és amúgy is, kit akarok átverni? Aida tudja, hogy milyen apa, azt is, hogy mennyire nagy a vita köztünk és ha egyszer képes volt megütni, másodszor is újra megteszi, én mindössze csak azt szeretném, hogy ne aggódjon miattam túlságosan a nővérem.
De mindegy is, kifutok az időből, hiszen hallom és látom is az ablakon keresztül, hogy odalent megáll egy kocsi. A komornyik már azelőtt beinvitálja a házba, mielőtt Aida megkörnyékezné a bejáratot. Lerohanok a lépcsőn, egyből a társalgóba sietek, ahová feltételezem, Aidat is kísérik. Éppen akkor érkezek meg a hátsó ajtón keresztül, mikor meghallom a túloldalt a kopogást.
- Aida! - nyitok ajtót egy hatalmas mosollyal, arcomon jele sincs annak a szomorúságnak és összetörtségnek, ami szívem mélyén lakozik, még ha a foltok árulkodók is. Próbálom megtartani a mosolyomat még akkor is, mikor végig simít fájó vonásaimon, bár egy kissé nehéz nem elsírnom magam, de én is abban a családban nőttem fel, amiben ő, szintén megtanultam, hogy hogyan kell elrejteni a nem kívánatos érzéseket.  Hogy mentsem magam, tekintetemet a kisfiúra vezetem. - Sziaa Mitchie! - nyúlok felé kezemmel és megsimogatom az édes orcáját. Már azon vagyok, hogy elkérjem Aidatól, mert szívesen az ölembe venném, ám meglátom a feltehetőleg sütis dobozt.
- Igen. Köszönjük, de tényleg nem kellett volna! - Bár kezd visszatérni az étvágyam, kissé összeszűkült a gyomrom annyira, hogy az eddigi étkezési szokásomhoz képest kevesebbet tudok csak enni, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy el fog fogyni a doboz tartalma. Christopher és Sophie is biztosan jóízűen megkóstolja majd.
- Jóóó, már kérni is akartam - vigyorodom el újra látva az ágaskodó Mitchit, s gyorsan lerakom a mellettünk lévő dohányzóasztalra a dobozt, hogy két felszabadult kezemmel át tudjam venni a kisfiút.
- Mi a helyzet Mitchi? Jó kisfiú vagy mostanság? - Mivel nem vagyok beteg, ezért bátorkodok egy kedves puszit is nyomni a homlokára. Olyan jó érzés magamhoz ölelni egy rokonomat, aki nálam fiatalabb és nem mellesleg Aida kisfia. Ezzel a gondolattal azóta próbálok megbarátkozni, hogy meghallottam a születésének hírét.
Nagyon különleges érzés vendégül látni a saját nővéremet abban a házban, ami nem az enyém, nem is a családunké, hanem a párom családjáé. Egy kicsit bűnösnek is érzem magam ezért, de mondtam Sophienak és Christophernek is, hogy ne érezzék rosszul magukat, amiért nem tudnak itt lenni az érkezésekor, ez most nem egy díszes vacsora, hanem egy aranyos találkozó köztem és a nővérem között, nem szükséges semmilyen formalitás, s tudom, hogy Aida sem veszi ezt rossz néven, hiszen jóformán ő is elmenekült abból az életmódból - legalábbis részlegesen -, ami a mi és valamennyire Christopherék családjához is köthető. Persze, csak a felszínen tűnik hasonlónak a Lee és a Namok életvitele, valójában a Nam család jóval flexibilisebb és… amerikaibb? Ha mondhatok ilyet…
- Foglalj helyet kérlek - intek a kanapéra és fotelekre, amik amellett, hogy meglehetősen díszesek, kényelmesek is, már próbáltam. Miután leül, én egy kicsit még huncutkodok Mitchivel, aztán leteszem a földre és le is ülök a szőnyegre közvetlenül Aida közelébe. Engem sosem feszélyezett, ha földre kellett ülnöm, most pedig én Mitchivel szeretnék játszani, úgyhogy nincs az az illem, amiért sznobként tudnék viselkedni.
- Nézd, ezt neked vettem - húzom elő a dohányzóasztal alá rejtett építőjátékot, amit akkor rendeltem, mikor magamnak a szükségleteimet halásztam össze az internetről.  Mivel mindent otthon hagytam a telefonomon és a pénztárcámon kívül, ezért javarészt mindent újra meg kellett teremtenem magamnak, nem akartam sokáig Christopher ruháit és eszközeit kölcsön venni. Érzékelem, hogy a közben megjelenő komornyik kissé meglepetten pillant meg ott a földöm ücsörögve, ha nem ismerném nagyon jól ezt a férfit, azt gondolnám, hogy neheztel rám a nem úri ülőpozícióm miatt, de mivel tudom, mennyire közvetlen és jó ember - amennyire a munkája engedi -, így feltételezem inkább csupán boldogan látja, mennyire jól eljátszok az unokaöcsémmel.
- Hozhatok valamit inni? - kérdezi tőlünk Philip, mire én Aidara nézek. - Kávét, teát, vagy Mitchinek esetleg valamit? - próbálom sorolni a lehetőségeket, de igazából bármit mond, azt elkészítik. Én egyszer véletlenül elszóltam magam, hogy úgy ennék epret, pedig tél közepe volt, erre Christopher beállított közel két órán belül egy halom eperrel. Hihetetlen ez a család! Vannak annyira sznobok, mint mi, Leek, de mégis sokkal közvetlenebben, nincs meg itt az a feszült légkör, ami nálunk.
- Tényleg köszönöm, hogy eljöttél! Nehéz napod volt? Tae Yang hogy van?  - Tekintetem cikázik Mitchi és Aida között, mindeközben pedig elkezdem kibontani az építőjátékát. Oké, bevallom, egy kicsit én is szeretnék vele játszani, de sokkal inkább érdekel az, hogy miként fogadja és mennyire örül neki. Nem akarom egyébként nagyon húzni azt a bizonyos témát, de akkor is, borzasztóan nehéz róla beszélnem. Igazából nem is tudom, hogyan kezdhetnék neki, merthogy Aida tudja az előzményeket, jóformán csak annyit kellene kinyögnem, hogy hát „megtörtént, amire számítottunk”, és ami azt illeti, egy kicsit durvábban is.

Aiden Lee
Diákok
Play by :
Yoon Jeong Han
Kor :
24
Foglalkozás :
Orvostan hallgató (Medical School)
Hozzászólások száma :
247

life goes on; Aiden & Aida Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: life goes on; Aiden & Aida   life goes on; Aiden & Aida EmptyVas. Jan. 31, 2021 12:40 pm



Aiden & Aida

- Gyere Baba, meglátogatjuk a bácsikádat, jó? – mosolyogva kaptam a kisfiamat a karjaimba és öleltem a felsőtestemhez. Ő azonnal átkarolta a nyakamat és belekapaszkodott a hosszú tincseimbe, amit már megannyi alkalommal le akartam vágatni. Egyrészt kényelmetlen volt, amikor Mitchie azzal kezdett el játszani, és már-már erőszak áldozata lettem, amiért előszeretettel húzogatta tincseimet. Ugyanakkor féltem attól, hogy amikor a szájába vette őket, akkor esetlegesen a hullás meg a mindennapi élet folyamán összeszed valami betegséget, amit az eddigiek során sem úsztunk meg könnyen… Mégiscsak egy kisfiúról van szó az esetünkben, aki alig másfél éves. Sajnos ez az időszak elég megpróbáltató számunkra a férjemmel, mivel már többször került kórházba magas láza miatt, de szerencsére minden alkalommal rendbejött, és ez a legtöbb babával előfordul. Igyekeztem tudatos anyukaként élni a mindennapjaimat és nem túlöltöztetni a gyereket, ha esetleg sétálni mentünk, viszont figyeltem a hidegre is. Tapasztalataim alapján, igazából elég rájuk egy olyan takaró, ami bent tartja a meleget, illetve egy pulóver, és akkor nem lesz bajuk a téli időjárás során sem. Más a helyzet persze, ha már közeledünk a fagyponthoz, vagy éppenséggel repkednek a mínuszok. Mivel autóval mentünk, most elengedhetetlen volt a vastagabb öltözék. A babák fél pillanat alatt képesek megfázni, én pedig nagyon nem szerettem volna, hogy Mitchie megint magas lázzal legyen lefektetve.
A tükör előtt megállva még párszor átsimítottam a szoknyámat, és az ujjaimmal kicsit kibontogattam a laza hullámokat, csak ezek után mentem a konyhába, hogy a szekrényünkből kikapjak egy kis csokis sütit annak érdekében, hogy Aident meg tudjam vele lepni. Hiába mondta nekem azt, hogy nem szükséges vinnem semmit magamon kívül, ennek ellenére is tudtam, hogy örülne legalább a gesztusnak is. Mivel kisgyerekkel nem nagyon volt időm és kedvem sem arra, hogy sütögessek a férjemnek, igyekeztem beszerezni olyan édességeket, amikre rá tud fanyalodni, ha olyan kedve van. Igazából, mivel nagyrészt itthonról dolgozom, és amúgy sem voltam soha köteles az igazgatói székben ülni, valamiről le kellett mondanom. Mitchie hasonlókat még nem eszik, tehát mindent összekalkulálva úgy éreztem, hogy számomra fontosabb lehet az, hogy a férjemet meleg vacsora várja itthon, minthogy sütögessek neki.
A kisfiamat az autómban elhelyezett ülésbe alaposan bekötöttem hátul, és direkt egy olyan rágókát adtam a kezébe, ami egész úton le tudja foglalni őt, mivel nem lesz lehetőségem most játszani vele. Az utóbbi időben nagyon kedeli a harsány színű játékokat, amiket lehet forgatni, nézegetni, illetve a növő fogai miatt folyamatosan rágcsálni akar dolgokat.
Az alapvetően rám jellemző sportos vezetési stílust szinte abban a pillanatban elengedtem, amikor először beültettem magam mögé Mitchellt. Az új autóm pedig jobban irányítható volt az előző, amit a férjem javaslatára választottam ki. Mindenképpen olyan autót szerettem volna, amit kedve szerint ő is vezethet ha úgy hozza a sors, mivel én is el szoktam kérni az övét, illetve az sem ritka, hogy ha egy nyilvános eseményen jelenünk meg, akkor Tae Yang iszik és én leszek végül hazafelé a sofőr. Azt hiszem a férjem kifejezetten vonzónak találta bennem, hogy nagyon tudatosan és biztos kézzel fogom a kormányt, és határozottan nem erősítem a sztereotípiát a nőkkel kapcsolatban, akik nem tudnak vezetni. Ha a kormány mögött voltam, csak az útra, és a mellettem levők biztonságára tudtam figyelni.
A forgalom miatt beletelt egy kis időbe, amíg Brooklynból átértem Queensbe, de igyekeztem azért legalább annyira tempózni, hogy Aiden ne maradjon sokáig magára. Örültem neki, hogy a lényegre felkészített, de ennek ellenére is úgy éreztem, hogy mellette van most a helyem. Tae Yangnak hagytam egy kis cetlit, hogy átvittem Aidenhez Mitchie-t és majd érkezünk valamikor, nem tudom pontosan mikor. Mivel az első útja mindig a hűtőhöz vezet, hamar meg fogja találni az üzenetemet, illetve abba is teljesen biztos voltam, hogy talál majd a tévében egy olyan meccset, amit élvezni tud, amíg hazaérünk.
Ahogy lefékeztem a hatalmas ház előtt, rögtön a hátsó üléshez sétáltam, hogy kivehessen onnan a kisfiamat. Így indultam meg a kapu felé, ahol a személyzet azonnal be is engedett. Egyáltalán nem lepődtem meg azon az illedelmes bánásmódon, amiben részesítettek, így a kabátomat megfontolás nélkül adtam oda a komornyiknak, majd pedig hagytam, hogy az öcsémhez kísérjen. Nálunk ez a felhajtás sosem játszott. Mind a ketten úgy éreztük Tae Yanggal, hogy kizárólag akkora házra van szükségünk, amiben ketten kényelmesen elférünk, illetve Mitchie számára is van hely. Annak ellenére is, hogy külön szobában vagyunk, még egy vendégszobánk van, tehát ha esetlegesen egyszer, valahogyan összejönne egy második baba, akkor minden gond nélkül tudnánk fogadni őt is. Én sosem szerettem volna azt, ha ott kellene hagynunk a jelenlegi otthonunkat, mert szerettem a kertet és az utcát, illetve az egyszerűnek tűnő lakásunkat, ami szándékosan mellőzött egyes luxus elemeket. Ettől függetlenül méregdrága függönyök lógtak az ablaknál, és a szőnyegünk sem annyiba került, mint egy átlagos családé, csak szimplán nem szerettük a hivalkodó dolgokat, így otthonosabb volt a mi házunk, mint ez a palota.
- Köszönöm a segítségét – udvarias mosollyal az arcomon biccentettem a férfi felé a fejem, aztán bekopogtam, majd benyitottam az ajtón, ahova vezetve lettem – Szia Öcsike.
Igyekeztem mosolyogni rá és úgy viselkedni, mintha nem törné össze a szívemet az, hogy így kell látnom őt. Azt már nem tudtam megállni, hogy a gyengéd pillantásom mellett, finoman ne simítsak végig az arcbőrén a sérülése mellett. Emlékeztetnem kellett magam arra, hogy most én támaszt nyújtani jöttem neki, és nem sírhatok, így a karomon viselt táskával, amiben Mitchie fontos dolgait tartottam, egyszerűen kivettem a sütit, amit hoztam neki.
- Gondolom már ebédeltél – finoman elmosolyodtam, és oda akartam adni neki a csomagot, de a kisfiam időközben nyújtózkodni kezdett felé és különféle szavakat gügyögni neki – Odaadom, jó? Szerintem hiányozhattál neki.

Outfit »« Szószám: 907 »« Bubikám Sad  life goes on; Aiden & Aida 1471401822

Aida Lee
Üzlet
Play by :
Jung Soo Jung "Krystal" ▪▫
Kor :
30
Foglalkozás :
CEO at Écarlate Cosmétique ▪▫
Hozzászólások száma :
43

life goes on; Aiden & Aida Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: life goes on; Aiden & Aida   life goes on; Aiden & Aida Empty

Ajánlott tartalom


life goes on; Aiden & Aida Empty
Vissza az elejére Go down
 

life goes on; Aiden & Aida

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Bronx :: Lakóhelyek :: Házak-
^
ˇ