Many people will walk in and out of your life, but only true friends will leave footprints in your heart.
Amikor Ricky mondta, hogy van ez az új ügyfelünk, elég nagy balhéban van benne, azonnal indulni készültem a rendőrségre. Felkapom az aktatáskámat és a szövetkabátom, majd magamhoz veszem a telefonom és a kocsim kulcsait. Nem mondom, hogy nem izgulok, mert ha ezt a pert megnyerjük.. Akkor biztos, hogy megjegyzik a nevünket. És nem csak New York szerte, de még nagyobb lehet a hírnevünk. Már a kocsiban ülök, amikor szembe jut, hogy ma péntek van. Ami azt jelenti, hogy minden hét péntekén a bátyámmal össze futunk a kedvenc sörözőnkben meginni pár üveggel. Igaz, hogy eléggé feszélyezett a kapcsolatunk. Amiről nem teljes egészében ő tehet. Erre már rájöttem, én is hibás vagyok érte. Kezdve azzal, hogy talán más módot is találhattam volna, arra, hogy közöljem a szüleimmel: a rendőr hivatás helyet a jogot választom. A helyett, hogy a bűnösöket rács mögé küldöm, őket védem. Oké... hát nem mindenki gazfickó, akadt köztük ártatlan ember is. De a legtöbb igen. Amit elértem, magamnak köszönhetem. Hiszen különcködni akartam, több nemzedékes zsaru család vagyunk. Ez, hogy én ügyvéd lettem, felér egy... sértéssel, főleg apám szemében. Habár az évek alatt a vele való viszonyom is, enyhült. De a fricska még mindig benne van. Viszont akit tényleg megsértettem az Darren. Igen, belátom, hogy nem túl szép dolog volt le csapni a kezéről a barátnőjét. Aki nem mellesleg szűz volt, és el is vettem tőle az ártatlanságát. Na nem mintha a csaj nem élvezte volna a dolgot, nem vagyok szörnyeteg... legalábbis ebből a szempontból nem vagyok az. Sőt..m még az orra alá is dörgöltem, két hónapig jártam a lánnyal, majd dobtam. Ez biztos fájó pont az életében, nem tudom mennyire tette túl magát a dolgon. Azért tizenhét év elég sok idő, azóta nem is nagyon került szóba. Kerüljük ezt a témát, és talán jobb is így. A feszültség másik oka igazából nem magánjellegű dolog, csupán szakmai. Abból kiindulva, ami apával is a helyzet. Hogy én védem a bűnözőket. De amúgy is, attól, hogy valaki egy szemétláda, és meggyilkol valakit... neki is jár a jog, ahhoz, hogy megvédje magát. És nem azért mert beképzelt lennék, vagy túl egoista... de jó vagyok a szakmámban. Értek hozzá, és sokkal több az olyan ember akit felmentettek, mint akit nem. De ez az ügy, ez most teljesen más. Egy híres, köztiszteletben álló politikusról van szó. Amit Ricky elmondott, és a papírokból nem igazán világos, hogy mi történhetett. Egy biztos: a fickó hotelszobájában találtak rá egy halott prostival. Már simán a prosti sem túl jó jel, egy olyan személynek aki a család szentségét hirdeti. De az, hogy még halott is, hát az már dupla rossz. A fickó szénája nem áll túl jó, ami azt illeti. De azért vagyunk mi a legjobbak, hogy tisztára mossuk a nevét. Ha gyilkos, ha nem! Ha ezt a pert megnyerjük, akkor semmi sem állhat az utunkba. A jobbnál jobb ügyfelek fogják verni az ajtónkat, hogy mi védjük őket. Ez igazán fontos, Richard-nak igaza van. Nem engedhetem, hogy bármi elvonja a figyelmem az ügyről. A bármi alatt, kerek melleket, és formás hátsókat értek! Ugyan is, az könnyen elő szokott fordulni. Elő kapom a telefont, és írok egy sms-t a bátyámnak, hogy akkor 9-kor találkozunk este a szokott helyünkön, miután beültem az autóba. Már tenném a tartóba amikor megszólal, a kijelzőre pillantva sóhajtok egyet. Claire-nek megmondtam már múlt héten is, hogy az volt az utolsó alkalom. A karrierem mindennél fontosabb, és egy két pásztor óra egy bíróval igazán izgalmas. De vigyáznom kell a jó híremre. Pláne, hogy a nő férjezett, két gyerekkel. Nem mintha ez annyira hatni tudna a lelkiismeretemre, itt nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy nem akarom, hogy eltiltsanak. Ha ezt valaki megsejtené... az könnyen elő fordulhat. -Hello szép fiú!- hallom kellemesen csengő hangját, amint fogadom a hívását, majd szigorú hangon vágok a szavába. -Drága bírónő, sajnos most nem alkalmas, egy ügyfélhez megyek. Nem mellesleg a múltkor megbeszéltük, hogy...- mire felsóhajt a telefonba, emlékeztetve arra, hogy akkor is így sóhajtozott amikor rajta voltam. -Mr. Arlington! Imádom amikor adod az elérhetetlent, ugorj be tíz percre. Nincs rajtam bugyi, és a bíróságon vagyok, gyere azonnal!,- elképzelem ahogy a szoknyája alatt csak combfix van. -Tíz percnél nincs több időm,- morgom a telefonba és gázt adok. Egy óra múlva már a kihallgatóban vagyok, a hölgy, Miss Woods, nem igazán örült, hogy ki kellett fáradnia, amíg beszéltem az ügyfelemmel. De nem sok mindent tudtam meg tőle, ugyan is a fickó nem emlékszik semmire sem. Tipikus! Amúgy is nehezen szedem össze a gondolataimat. Claire ért hozzá, hogy hogyan is kell odaadónak lennie egy férfihez... Megrázom a fejem, Arlington, koncentrálj! -Szóval, Mr. Williams, így nem jutunk előbbre, mindent mondjon el amire emlékszik. Az első és legfontosabb, hogy óvadékkal ki juttassuk innen. Utána kiderítjük mi történt azon az éjszakán a hotelszobában, és végül megnyerjük a pert. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, maradéktalanul őszintének....- és ekkor kicsapódik az ajtó. Az előbbi gesztenyebarna hajú szépség lép be, pillantása szikrákat szór. Akaratlanul is végig siklik pillantásom formás alakján. Kell nekem ez a nő!- villan át az agyamon. De nem hagyhatom, hogy az ösztöneim eluralkodjanak. -Sajnálom, hölgyem, de nem végeztem még az ügyfelemmel,- állok fel a székről, ahogy szigorúan megszólalok, és kemény, violaszínű íriszeimet a csokoládé íriszeibe fúrom.
Kiemelt ügyet kaptam. Egy igencsak híres politikus, bizonyos Geoffrey Williams szenátor hotelszobájában egy prostituáltat találtak, holtan. A szenátor ujjlenyomataival volt tele a szoba, ez még érthető, az nevére volt kivéve, de egy videó is előkerült, amiben a hölggyel közösül, aztán pedig azt is, hogy veszekednek, nem sokkal a nő halála előtt. Ezen kívül még a kendőn, amivel megfojtották az áldozatot, ott volt a szenátor úr ujjlenyomata. A szenátornak nincs alibije, és rosszul állt a szénája, nagyon is. Sokan rám fognak szállni, ezt tudom, hiszen jó hírnévnek örvendett az úriember, egészen eddig. Nagyhatalmú ember, befolyása van bőven, de ilyen féle bizonyíték ellen ő sem tehetett sokat. Maga a gyilkosság nem volt a felvételen, de így is több bizonyíték volt ellene, mint mellette. Én azonban nem ítélkeztem előre, és arról voltam híres, hogy alapos vagyok. Csak akkor ítéltetem el, ha minden bizonyíték rá mutat, és én is bűnösnek gondolom. A kihallgatóban igyekeztem tőle a legtöbb információt megtudni, és a tudtára adni, nem az ellensége vagyok. -Nézze szenátor úr, én velem igazán nagy szerencséje van. – kezdem el a mondandóm. -Nem beszélek, amíg nem érkeznek meg az ügyvédjeim, hiába próbálkozik. – feleli karba tett kézzel. -Hát persze. De tudja, én nem ítélem meg önt a híre alapján, és tényleg szeretnék önnek segíteni. – el kell nyernem a bizalmát, ez a legfontosabb, aztán könnyebben szedem ki belőle az információkat. De egy szenátorról van szó, nem lesz egyszerű. Amint belelendülnék abba, hogy elnyerjem a bizalmát, már itt az ügyvédje, és koránt sem vagyok lelkes, hogy ott kell hagynom őket kettesben. Azonban nem sokat várok, csak öt percet, és máris visszatérek. Arra számítottam, hogy egy egész ügyvédsereg fogja védeni, de tévedtem. Nagyon is meglepődtem, mikor csupán egy ügyvéd jelent meg a kihallgatóban. Vagy talán a többi később jön? Az, aki jött viszont nagyon is ismerős volt, de nem ügyvédként. Egy rendőrrel találkoztam egyszer, egy ügy kapcsán, aki pontosan így nézett ki. Darren Arlington az egyik legjobb rendőr, akivel valaha is találkoztam. Hamar felgöngyölítettük az ügyet mikor a NYPD és az FBI kénytelen volt együtt dolgozni egy droghálózat leleplezésén. De ő más valaki volt, valószínűleg a testvére, mert kizárt, hogy a véletlen eredménye lenne ez a hasonlóság. Talán egy filmben, de a valóságban nem. Ennek a férfinek a tekintetében mást láttam, mint Darrenében, és rám is másképp hatott az átható kék tekintet. Abban viszont nem vagyok teljesen biztos, hogy ez jó dolog, vagy sem. -Szerintem meg én nem végeztem vele. – nézek rá kissé sértetten. Az első mondatával be is bizonyítja, hogy nem Darren. Neki is csípős a nyelve, de ennek a férfinek extrán az. Igen, egyre biztosabb, hogy őt nem fogom kedvelni, mint Darrent. Még a törvényt is elfelejtettem, miszerint van joga az ügyvédjéhez a szenátor úrnak. Hát elég egy mondat, és egy hatásos belépő és ez a férfi máris megzavarta a határozott fellépésem, amitől a gyanúsítottak dalolni kezdenek. Ez pedig elfogadhatatlan! -Az ügyvédhez van joga, tény, de jobban teszik mindketten, ha együtt működnek velem. Segíteni szeretnék az ügyfelének. Ha viszont nem beszél, ez nem következhet be. – nézek abba az átható kék szempárba. Azonban van olyan érzésem, hogy nem lesz ez ennyire könnyű. Sosem az, de különössel ezzel a férfivel nem lesz az, elég ránéznem, tudom, hogy az egója az eget veri, és a szenátor védelmében mindent meg fog tenni, bűnös legyen, vagy ártatlan, az neki, mindegy, csak pénzt kapjon érte. De én majd csillapítom a lelkesedését, ha nem működik velem együtt!
Many people will walk in and out of your life, but only true friends will leave footprints in your heart.
Tudtam, hogy ez egy kiemelt ügy a számunkra, még akkor is tudtam volna, ha Ricky nem köti eléggé a lelkemre. De hát ismert, már egyetemista korunk óta, így tudta, hogy elég egy kerek hátsó és az agyam elszáll. Helyette a vér lefelé kezd száguldozni és én mindig megkapom amit akarok. Mindjárt ott van kezdésnek a tiszteletben álló Claire Delaney. A bírónő aki a külvilág számára igazságos bíró, és nem mellesleg tisztességes családanya és feleség. De az igazság az, hogy akkor és ott kaptam meg ahol és amikor akartam. Legyen a bíróság épülete, egy kocsi hátsó ülése vagy egy bár mosdója. De tisztában vagyok azzal, hogy ha ez kiderül akkor oda a karrieremnek. És ezt nem hagyhatom, nem vallhatok kudarcot. Már csak azért sem, mert amit eddig elértem és bizonyítottam a bátyámnak és apámnak hirtelen semmivé lenne. Már előre látom a helytelenítő arckifejezésüket ahogy azt mondják, hogy ők bizony megmondták. És hogy tudták jól hogy nem tudok csomót kötni a farkamra. Nos... ezt nem hagyhatom és nem is fogom hagyni. Akár mennyire is hedanista életet élek, és az aktuális élvezeteknek élek, de az sokkal fontosabb, hogy büszke ember vagyok. Mindig is az voltam. Büszke voltam arra amit elértem, büszke voltam arra, hogy nem azt tettem amit a családom akart és diktált. Nos oké... ahogyan elértem ezt az nem volt tiszta játszma. De kellőképpen robbantani akartam a hírt, arról nem is beszélve, hogy egész gyerekkoromban a tökéletes és hibátlan Darren árnyékában kellett élnem. Hiszen Darren mindent megtett apának. Ő volt a tökéletes fiú, én meg a lázadó jellem. Ő mindig jól cselekedett és ez most is így van. Ő neki nem jutna eszébe olyan málnásba nyalogatni ami nem az övé. Ő tiszteletben tartja a kapcsolatokat és mindig a józan eszére hallgat. Ő sohasem nézne olyan nőre, aki már férjnél van vagy el van jegyezve. Ő a tökéletes férfi. Míg én mindenhol csak az élvezetet keresem és el is veszem, meg is szerzem amit akarok legyen házas, egyedülálló vagy bármi más. És talán igazuk is van, mert ha majd meghalunk én biztosan a pokol legmélyebb bugyrában kötök ki, míg Darren... nos ő fent a mennyben lesz. De én legalább addig is élvezem az életet, míg ő nos... ő csak félig él. Amikor ezt egyszer megjegyeztem neki mintegy mellékesen hát azt mondta, hogy én egy igazi seggfej vagyok. De nem tartom annak magam. Csak tudom az értékeimet és ki is használom ezt. Ez hol probléma, vagy miért? Igaz, hogy már fél New York-ot végig keféltem, de ettől függetlenül vigyáztam magamra minden tekintetben... Amikor berontottam a rendőrségre az Fbi ügynök már próbált az ügyfelem bizalmába férkőzni, viszont én tudtam, hogy négyszemközt kell vele beszélnem. Ezért elég bunkó módon küldtem ki. Legalábbis szerinte.... gondolom. Mert szerintem nem, tudhatná, hogy ügyvéd jelenlétében kérdezheti ki amúgy is a gyanúsítottat. Pláne egy olyan kaliberű arcot, mint Williams. De gondolom azt hitte, hogy majd megtöri mielőtt ide érünk és kiszed belőle valamit. Igaz... a bizonyítékok a fickó ellen vannak. És talán meg is tette. De ez engem nem érdekel. Engem az érdekel, hogy a bíróságon majd olyan patyolat tiszta legyen, mint Jézus. És Istenre mondom így is lesz, vagy ne legyen a nevem Lincoln Arlington. Amikor magunkra maradunk felvázolom a helyzetet a szenátornak, de igazából még jó szerével be sem tudom fejezni már nyílik az ajtó újból. Az előbbi szépség röppen be rajta enyhén szólva is dühösen. Látom egy pillanatra a elismerést az arcán... ahhj szóval dolgozott a bátyámmal együtt. Gondolom, hogy... őt az egekig magasztalja, míg engem egy bunkónak tart. Rá van írva az arcára, de nem foglalkozom ezzel. Nem ez a dolgom. -Ha nem tudná az úrnak joga van ügyvédhez, és előbbre való az, hogy velem beszéljen, mint hogy Önnel. Már ne is haragudjon.- csattanok fel én is olyan stílusban. Amilyen gyönyörű, olyan kiállhatatlan. Nekem pedig az agyamban folyton az jön elő, hogy kell ez a nő, az enyém kell, hogy legyen. Próbálok nem erre gondolni, és a szemeibe pillantani a formás teste helyett. -Mivel én vagyok az ügyvédje, és nem Ön, majd én eldöntöm, hogy mit teszünk jobban. És még nem tudtam átbeszélni ügyfelemmel a dolgokat. Mert Ön,- bugyinedvesítő mosolyt villantok a hölgyre,- Ön megzavart. Nem mellesleg nincs miről beszélni, ügyfelem mindent tagad, ártatlannak vallja magát,- nézek rá keményen,- illetve ha már itt van. Benyújtanánk igényeinket az óvadék megállapítására,- fűzöm még oda neki pimasz és beképzelt stílusban.
Egyetlen szó: Düh. Szinte éreztem, ahogyan szétáramlik bennem, és az oka itt állt előttem, talpig öltönyben. Már az akadémián megtanultam, hogy ne mutassam ki az érzéseim a gyanúsított előtt, és életemben először nehéz lesz. Legszívesebben beverném a csinos orrocskáját az ügyvédúrnak. Tényleg más, mint a bátyja. Persze értem, én, a munkáját végzi, de ez az arrogancia nem hiányzik. Ügyvéd, mégis mire számítottam igaz? Beképzelt, szexi ügyvéd, aki azt hiszi azzal az édes mosolyával, amit éppen felém mutat, engem is levehet a lábamról, mint a többi nőt. Hát nagyon téved! Nem adom meg magam! Elégedetten elvigyorodom, és egyenesen a szemeibe nézek. Nem vagyok alacsony lány, sőt kifejezetten magas, de még így is fel kell néznem azokba az átható kék szemekbe. -Tisztában vagyok az úr jogaival, ne beszéljen úgy velem, mint egy kisiskolással. Adja meg a tisztelet, vagy kiküldöm Ön, legyen akárki, és még a bátyja sem menti meg a seggét. - mordulok fel. Nos, ennyit arról, hogy viselkedem. Már látom is a szemem előtt a kiképzőm rosszalló tekintetét, amiért hagytam, hogy azonnal kizökkentsenek. Velem így nem beszélhet! Még van képe hozzátenni, hogy “ ha nem haragszik“ pofátlan! De majd én letöröm az ördög szarvait, és megleckéztetem őt és az ügyfelét is. - Szóval haragszom. De ha ennyire börtönbe akarja juttatni az ügyfelét, csak hajrá, beszélgessenek. - rándítok vállat majd leülök a székre az ügyféllel szemben, és nézem. - Felőlem kezdheti. - felelem és eszem ágában sincs kimenni a kihallgatóból. -Sokat fogom zavarni önt, szokjon hozzá. - vágok felé gúnyos arcot és ez a vigyor nem hat rám. Legalábbis nem mutatom. Mikor azt mondja mindent tagad az ügyfele, felhorkanok. Hát persze hogy tagadják! Mind azt teszik. Ritkaság, mikor valaki elsőre beismerő vallomást tesz, és ha meg is teszi, gyanús, hogy kényszer hatására, vagy más védelmében cselekszik. -Mindjárt gondoltam. - morgom egy gúnyos mosoly keretén belül. Nem helyes ez a viselkedés, tudom én, de ő sem viselkedik tisztelettudón, akkor én miért tegyem? hihetetlen mennyire más, mint a testvére. Külsőleg, mint két tojás, belül meg... egészen más. Emlékszem az első napra, mikor találkoztam Darrennel. Az FBI és a NYPD közös ügye volt, és ment nagyban a rivalizálás, ki oldja meg az esetet, de Darren ebből kimaradt. Kedves volt velem és a kollégáimmal, és azonnal összebarátkoztunk. Ez meg itt az első napon kiakaszt. Nem minden ügyvéd ennyire arrogáns, köztük is akad jó fej, de Lincoln kifejezetten irritál. Oké, beismerem, egy részem nem irritálja, inkább vonzódik hozzá. Ez a pasi egy igazi díszpéldány, olyan fajta, akinek kevesen tudnak ellenállni. Sőt, szerintem senki sem. Nem tagadom, én is szívesen alábújnék, de nem ez a megfelelő idő most arra, hogy ilyenről fantáziáljak. Darrennél miért nem léptem meg, nem tudom. Rá másképp néztem, egy igazán jó barátra és kollégára. Lincoln Arlington viszont más érzéseket váltott ki belőlem, többnyire dühöt, ó, nagyon sok dühöt igen! De ez a testi vonzalom, ez megrémített, és nem volt éppen helyénvaló. Eszem ágában sem volt kimutatni előtte, így igyekeztem tenni az érdektelent irányába. -Beszélhetünk odakint? - néztem az ügyvéd úrra, majd felkeltem a székről, és kimentem vele. -Nézze, Lincoln. - kezdtem bele a monológba, bár volt olyan érzésem, hasztalan. - Meg kéne egyeznünk, maga is segít nekem, én is önnek és az ügyfelének. - teszek neki ajánlatot, és hát majd csak meg tudok vele tényleg egyezni, és nem fog nekem tovább akadékoskodni. - Kihallgatom az ügyfelet, az ön jelenlétében, de meggyőzi őt, hogy elmondja nekem mi történt azon az éjjelen, és én nem fogok ítélkezni. Tudnom kell minden részletet, és az ő szájából akarom hallani. - nézek fel ismét Lincolnra. Remélem van annyi józan esze, hogy összedolgozunk. - Segíteni akarok, és kideríteni ki az igazi gyilkos. - teszem hozzá, bár van olyan sejtésem, őt nem érdekli csak a pénz.
Many people will walk in and out of your life, but only true friends will leave footprints in your heart.
A rendőrnő hiába próbálja palástolni, látom azokon az izgató, sötét szemein, hogy ha szemmel ölni lehetne én már csak füstölögnék, és nem maradna utánam más, csupán hamu. Igazából tetszik, hogy ilyen hatással vagyok rá, felizgat. Eddig minden nő ha csak rá mosolyogtam már a bugyit tolták le. De ő nem. Ő határozottan ellenkezik és még azért is vitatkozik, ez a tűz ami árad belőle. Egyszerűen imádom. A helyett, hogy megpróbálnék tárgyilagos lenni vele, nem teszem. Sőt, még inkább olajat öntök a tűzre, ha ez egyáltalán lehetséges. Nézem ahogy füstölög és bár legszívesebben a háta közepére sem kívánna. De hát ez nem így működik. Azt is tudom, hogy vissza kéne fognom magam, nem túl bölcs döntés egy FBI-ügynökkel ujjat húzni. Ha elrontom ezt az ügyet Ricky megöl, képletesen és szó szerint is értve. -Nos,- újabb bugyinedvesítő vigyor,- ha azt akarja, hogy ne kezeljem úgy, akkor ne is viselkedj úgy, mint egy kisiskolás. Ha tisztában lenne a jogaival, akkor nem kezdi el kihallgatni, míg nem érek ide. Nem mellesleg, ha annyira tisztában van a jogokkal akkor tudnia kéne, hogy csak az ügyvédje jelenlétében beszélhet az ügyfelem. Jogom van hozzá, hogy az Ön jelenléte nélkül beszéljek ügyfelemmel, legyen akár mennyire is dögös,- válaszom neki pimasz hangon, sőt a mondandóm végére még rá is kacsintok, csak, hogy értse a célzást. A bátyám említésére meg csak horkantok egyet. Most komolyan! Úgy nézek ki, mint aki Darren oltalmára szorul? Bár már látom előre a jövőmet, hogy amint lelépek innen kapom tőle a fejmosást, hogy senkivel sem tudok tisztelettel bánni. Cöhh! Mintha ő annyira tudna! Nem érdekel, teljesen igazam van, még ha nem is a leghivatalosabban közöltem ezeket a dolgokat a rendőrnővel, attól még igazam van. A feminista nőknek fáj az igazság, és ez a hölgy itt előttem, szerintem igen csak feminista lehet... -Igazán sajnálom,- biggyesztem le az ajkaimat,- majd küldök ajándékkosarat... vagy valamit amivel kiengesztelhetem,- vigyorgok még mindig rá. Szerencsétlen Cavanaugh meg csak ide oda kapkodja a fejét közöttünk, még csak szóhoz sem jut, de nem is mer megszólalni, azt sem tudja, hogy mi van. Mi meg a létezéséről is teljesen megfeledkezünk, én legalábbis biztosan. -Kérem, ha már nem kisiskolás, akkor az én munkámat bízza csak rám, majd eldöntöm, hogy hogyan végzem azt.- horkanok fel. De ha utánam néz, láthatja, hogy egyetlen egy ügyet sem vesztettem el. Jó nem mindig jó embereket védtem, de hát az élet már csak ilyen. Semmi sem csak fehér... vagy fekete ez tuti. Csak az ilyen zsaruk hiszik azt, de mindennek van oka, és semmi sem történik véletlenül. A szemeimet forgatom ahogyan helyet foglal. És még én kezelem őt kisiskolásként ha tudná, hogy hogyan mennek a dolgok akkor profibban állna hozzá. Bizonyára nem fogom előtte megbeszélni a dolgainkat, ezzel azért tisztábban lehet szerintem. -Ha annyira zavarni akar megadhatom a címemet is,- kacsintok rá újból, kíváncsi vagyok mikor lesz elég neki, mikor húzza fel magát teljesen. Tudom, hogy a tűzzel... és az ügyünkkel játszom, a végén még tényleg börtönbe zár. Bár szemtelenségért nem csukathat le, meg amúgy is hamar kijutnék, csak a bírónőmnek kellene szólnom. Ő szó nélkül rohanna hozzám... Pofátlan és beképzelt vagyok? Igen, de van okom rá, megtehetem és így meg is teszem. -Ha mindjárt gondolta akkor nem értem, miért nem hagyja, hogy a dolgomat tegye, utána maga is teheti a saját dolgát,- jegyzem meg piszkálódó stílusban hátha veszi a lapot. Naná, majd pont bevallja neki az ügyfelem, hogy bűnös mi? Jó, nem sok esély van az ártatlanságára, de azért vagyok én, hogy patyolat tiszta színben tüntessem fel itt és később a bíróságon is. Bár... mivel még a részleteket nem tudtuk átbeszélni remélem az a barom nem szólal meg, bár mielőtt rám törte az ajtót Sienna közöltem vele, hogy meg ne szólaljon. Majd vigyorogva követem őt a folyosóra, kíváncsi vagyok, hogy mit óhajt nekem mondani majd. -Nézze, Miss Woods, mint már bent említettem mondtam, hogy kihallgathatja az ügyfelemet, amint tudok vele én beszélni, de erre még nem került sor. Nem mellesleg olyan sokk hatása alá került ügyfelem, hogy valószínűleg össze vissza havodálna. Amúgy meg mindenkinek jár az ártatlanság vélelme, míg az ellenkezője be nem bizonyítható. Ha az Önök kezében perdöntő bizonyíték lenne, nem próbálna itt meggyőzni engem, vagy ügyfelem erről. Kedves, de eltudom képzelni az FBI segítségét,- ekkor gúnyos vigyort küldök felé,- mi lenne ha a büfében inna egy kávét amíg beszélek az ügyfelemmel, utána ön is beszélhet,- közlöm vele a tervem, de egy bájos mosolyt küldök felé. Ha tetszik neki, ha nem akkor is nekem van elsőbbségem ehhez, ő legfeljebb csak el fogadja, vagy hisztizik...
A dühöm még mindig nem csillapodott. Ez a férfi egyre inkább kihoz a sodromból. Ez a modor! Nagyon idegesítő. FBI ügynök vagyok, okkal jutottam ide, és mindenért megküzdöttem. Nőként még napjainkban sem könnyű magasra törni, nem csupán az én szakmámban. Nekem sikerült, és most kigúnyol egy ilyen piperkőc! Igen, nagyon mutatós darab, ha nem ilyen körülmények között találkozunk, még randevúra is elmennék vele, na és, ha nem lenne ennyire seggfej. De ez nem így van. Arrogáns, nagyképű, és sajnos nagyon jó ügyvéd. Hiába próbálkozom, igaz van, és tudom, nem tehetek semmit. Feladni azonban nem fogom! Az mondjuk nem tetszik, hogy ennyire visszabeszél, és főleg, hogy nem minden szava szakmához köthető. - Nem viselkedem úgy, mint egy kisiskolás! Maga kezel úgy. -mordulok fel. Viselkedni akarok, de kiakaszt. A legrosszabb, hogy semmi ötletem nincs, hogyan győzzem meg, tényleg segíteni akar. -Tudja hova dugja az ajándékkosarát kedves ügyvéd úr. - vigyorgok rá gúnyosan. A gyanúsított meg ide-oda kapkodja kettőnk között a fejét. Hát nem ilyen kihallgatásra számított, az egyszer biztos. Nem érdekel, én akkor is török előre, ez egy fontos ügy, én pedig mindent el fogok követni azért, hogy kiderüljön az igazság. Már neki is állnék a kihallgatásnak, de olyat mond, amitől ismét felmegy bennem a pumpa! Micsoda egy kanos disznó! Még van képe a címével jönni! -Köszönöm, de nem vagyok kíváncsi a címére, félő, túl sokan jártak ott, és semmi kedvem rontani a hírnevemnek. - nézek rá gúnyosan. Még, hogy menjek el a lakására! Hát megbolondultam én? Nem! Bár lehet lassan eléri nálam. Aztán még van képe kioktatni a rendőri munkáról. Mikorra kimegyünk a folyosóra, minden akaraterőmre szükségem van, hogy ne húzzak be a szépfiúnak. Sajnos jó érveket hoz fel, és bármit is mondok innentől, tudom, hogy felesleges, ennek a férfinek mindenre van válasza, de hisz ügyvéd, mégis mire számítottam. -Tudja mit... menjen, beszéljen vele. De aztán ne csodálkozzon, ha veszíteni fognak. Én felajánlottam a segítségem. -nézek fel rá és egészen közel kerülök az arcához. Hm, nagyon jó illata van, és micsoda szép kék szemek! Igazán jóképű, kár, hogy ennyire tuskó! Sienna ébresztő! A vészharang úgy egy percnyi bámulás után szólal meg bennem csupán.
Fel óra múlva jutok csak be a kihallgatóba, ahol persze elégedett vigyorral fogad az ügyvédúr. Amennyire csak lehet gyilkos tekintettel reagálok a vigyorgására. A kihallgatás pedig ahogyan számítok rá, katasztrofális. A gyanúsított egy szót sem szól. Pontosan ettől tartottam! Valamit ki kell találnom, hogy haladjon az ügy, de állandóan falakba ütközünk, a tárgyalás pedig nemsokára itt van. Este pár kolléga elhívott inni, mondván kapcsoljak ki egy kicsit, mert aggódtak értem, annyira ingerült voltam egész nap. Nem is az ügy miatt, nem először van dolgom makacs gyanúsítottal, és nem is először ütköztem falakba. Az ügyvédúr bosszantott fel, de annyira, hogy képtelen voltam nyugodt maradni egész nap. A Lucky´s nevű kocsmába vittek el a kollégák, mondván egy korsó ír sör majd lenyugtat. Nem is sejtették, hogy éppen még nagyobb őrületbe sodortak ezzel, ahogyan én sem. A pulthoz érve vettem észre az ismerős arcot, és sajnos jól tudtam, hogy nem Darren az. Maga Lincoln ült a bárpultnál és a híres ír sört kortyolgatta. Rendeltem egy korsó sört. Már szólt volna a kolléganőm, Maddie, de késő volt, azonnal megindultam felé. - Sienna ne. - kiáltotta, de mindhiába, négy lépéssel később, már ott is álltam Mr. Ügyvédúr mellett kezemben egy korsó sörrel, és „véletlenül“ ráöntöttem. Nesze neked Armani öltöny! Persze azonnal felpattant a bárszékről. - Ó uram elnézést kérek. Nem vettem észre. - tettem az ártatlant, és mikor megláttam az arcát, nehezemre esett nem nevetni. Lehet, hogy egy nagyokos, de rossz nővel kezdett ki. - Maga az? - nézek rá értetlenül, megjátszva magam. - Nem néztem ki magából, hogy ennyire egyszerű helyre járjon. Inkább valami puccos helyre a többi sznobbal. - vigyorgok rá elégedetten, és ez még csak a kezdet, szándékomban áll provokálni őt, addig, amíg ő is olyan megalázottnak érzi majd magát, mint én ma, mikor kiselőadást tartott nekem az emberi jogokról.
Many people will walk in and out of your life, but only true friends will leave footprints in your heart.
Látom a rendőrnőn, hogy majd’ szétveti az ideg, és ezt még szándékomban áll fokozni. Tudom, hogy nem szabadna így állnom a dologhoz, és Ricky nem egyszer megmondta, hogy a farkam helyett gondolkodhatnék néha az eszemmel is. Belátom, néha igaza van. És a bátyámnak is. Szégyellem is magam, amiatt amit fiatalkoromban tettem. De ezen már nagyjából túljutottunk szerintem. Bebizonyítottam, hogy egy zsaru családból képes voltam menő ügyvéd lenni. Ha viszont ezt a horderejű ügyet elvesztem már hallom apám panaszos és rosszalló hangját, amint elmond mindenféle csődtömegnek. És ezt nem engedhetem meg magamnak. Ahova eljutottam nem az Arlington név miatt jutottam ide, hanem magam és legjobb barátom miatt. Ketten építettük fel azt a nyamvadt irodát, és igen talán túlságosan is, de mégis csak nagyon büszke vagyok magamra! -Ha nem viselkedne úgy, akkor én sem kezelném úgy. Mintha most kezdte volna a szakmáját, pedig ahogy nézem jócskán benne van a korban,- kacsintok rá. Igazából pont megfelelő korban van, és esküszöm ilyen dögös nőt még életemben nem láttam. Legszívesebben berángatnám egy helyiségben ahol magamévá tehetném, de nem tehetem. Megígértem, hogy ezúttal nem csinálok baromságot. Pedig az, hogy egy férjes bírónő szeretőjének lenni is igencsak nagy baromság lenne, hát még egy fontos üggyel kapcsolatban egy ügynököt megfektetni. Vannak tabu dolgok, és ez nagy vörös, villódzó betűkkel jelzi a fejemben a tabu dolgot! -Ez nem túl kedves Öntől tudja, most vérig sértett!,- húzom fel az orrom, miközben próbálom fékezni a nyelvem. Tisztában vagyok azzal, hogy már így is túl messzire mentem, és túllőttem azon a bizonyos célon. Jó lenne, ha észbe kapnék, és befejezném, és Isten lássa lelkem, próbálkozom, de valahogyan nem megy. Felhúz, a pillantásával, a szavaival, egyszerre kerget az őrületbe, és és esnék neki, zavaró ez a kettősség amit érzek a dologgal kapcsolatban igazából frusztrál! Cavanaugh meg igazából nem is tudja mit kéne tennie, vagy mondania, tanácstalanul pislog hol a nőre, hol rám. Igazából én is úgy érzem magam, a kihallgatásaim rendszerint nem egészen így szoktak zajlani. Általában megkapom amit akarok, és nem kötözködnek és akadékoskodnak minden szavammal szemben. -Ne aggódjon az nem rontana, hanem előrébb lendítené a karrierjében,- kacsintok rá újból,- amúgy meg nem mindenkinek ajánlom fel, a feltevése ellenére közölném, hogy nem mindenki lépheti át a lakásom küszöbét,- jegyzem meg kissé talán túl pökhendi stílusban. Lehet azt hiszi, hogy most csak vetítek, de ez az igazság. A bátyámon és Ricky-n kívül nem sok mindenkit vittem fel a lakásomra. Szeretem a nőket igen, és adok az élvezeteknek is, de nem mindenkit viszek haza. Sőt igazából az egy kezemen megtudnám számolni hányszor vittem haza már csajt, azért egy kocsmából összeszedett valakit nem vinnék... annál válogatósabb vagyok. A látszat ellenére is! -Szeretem a kihívásokat,- jegyzem meg határozottan, majd a kapott félóra alatt, megtudtam, hogy mi történt, és közöltem a fickóval, hogy véletlenül se mondjon semmit egyelőre. Jobban bele akarom ásni magam az ügybe, de igazából lényegtelen, hogy ő a gyilkos vagy sem, akkor is a tárgyalások végére olyan patyolat tiszta lesz, mint a Szűz Mária. Ezért vagyok jó, a város egyik legjobbja, és ez az ügynök téved ha hagyom, hogy bele köpjön a levesembe, sőt ez már amilyen kis amazon kezd személyes üggyé fajulni. Amikor Sienna már mindent megtudtunk beszélni, és közöltem vele, hogy ártatlannak vallja magát az ügyfelem, húzta a száját, és láttam a nem létező füstkarikákat amik a fülén jöttek ki. Búcsúzókép azért még egyszer kacsintottam rá, és a rendőrség küszöbét átlépve a bátyámtól jött egy üzenet, hogy este össze akar velem futni, mert hallott valamit. Megint az ír kocsmába akar menni, és úgy is tudom addig nyaggat, míg nem találkozunk. Amúgy is rég láttam, így belementem. Már vagy negyedórája ülök a pultnál és legeltetem nefelejcsék íriszeim a pultos lány kerek dekoltázsán, mikor csipog a telefonom. Darren az, még legalább fél óra míg ide ér, és még én legyek pontos! Már éppen valami rövid italon gondolkodom amikor csak azt érzékelem, hogy valami hidegtől nedvesedik át a drága ingem. Egy pillanatra elkerekednek a szemeim, és meglepett fejjel látom, hogy Sienna borította rám a sörét. -Ahhoz képest, mégis pont rám borította véletlenül....- pókerarcot varázsolok magamra,- el is hinném, ha hinnék a véletlenekben, de valahogy nem hiszek! Főleg az első találkozásunk alakulása miatt.- oldalra billentett fejjel fixírozom,- nem mellesleg ha azt akarja hívjam meg egy sörre csak kérnie kellene, egy szó és az ingem is ledobnám,- lehet, hogy piperkőcnek talál, de én nem vagyok az. Jó szeretem ha jól nézek ki, mert ez alapján sok mindent megkapok, de nem azért amiért ő gondolja,- sok meglepetést tartogatok még. Szeretem az egyszerű dolgokat, egyszerű családból származom,- kacsintok rá, majd intek a pincérnek,- kérnék a hölgynek egy korsó sört, illetve kettő kupica vodkát,- a hölgyre mosolygok,- mi lenne ha újból kezdenénk a találkozást,- próbálom a pult felé invitálni.
Bosszantott. Nagyon is. És picit sajnáltam, hogy nem lőhetem lábon ezt a két lábon járó szúnyogot... Igen, szúnyog, arra emlékeztetett, mert tipikusan olyan bosszantó lénynek hatott, mint azok a hasztalan kis dögök, amik például egy klassz kis tábortüzes bulit, egy jó kis estét a haverokkal, simán el tudnak cseszni, pillanatok alatt, egyedül és csapatosan is. És még ha sikerül is elhessegetni őket, nem tűnnek el nyomtalanul, ugye, mert ott hagyják maguk után azt az idegesítő, viszkető csípést az emberen, ami még azt sem hagyja, hogy csak úgy elfelejtsük a létezésüket, miután megszabadultunk tőlük... - Még maga beszél?! Ha ennél is nagyképűbb lenne, a moziban már a maga képére vetítenének! - Az meg teljesen mellékes volt, hogy abban igaza volt, hogy az ügyfelének joga van ügyvédhez, neki meg joga van nélkülem beszélni vele, de a stílus, a jó modor... hát... szóval nem véletlenül mondják, hogy ezeket pénzen nem lehet megvenni. Mert tényleg nem. Vagy van, vagy nincs. - És ami azt illeti, fogadni mernék akármiben, hogy fiatalabb vagyok, mint maga! - Nagy volt a szám, mert tudtam, hogy a testvére hány éves, és lévén, ikrek, hát ő is annyi kellett hogy legyen, azaz, konkrétan idősebb volt nálam. Picivel. De idősebb. Persze, a korom cseppet sem érdekelt, az övé még annyira se, de ha már bunkóskodni támadt kedve... chh... vagy, miket is beszélek, nagyon úgy tűnt, nála ez az alapbeállítás, nem "ilyen napja volt, meg "épp ilyen kedve", hanem ő gyárilag volt seggfej. Egek, igaz az a baromság a jó és a rossz ikerről... és nekem most épp a rossz jutott ki, hát szuper! Tutira vettem, hogy a külseje is csak azért lett ennyire vonzó, hogy a természet szívathasson. Egy gyönyörű, nagy, vörös, lédús, édes alma, amiről tudtam, hogy pokoli jó ízű és pokoli halálos lenne. Én lettem a kicseszett Hófehérke! Csak nekem volt annyi eszem, hogy tudjam, nem fogok beleharapni, ha a fene fenét eszik, akkor se! Inkább halok éhen! - Sebaj, legalább végre egyszer az életében, megtapasztalhatja ezt az érzést is. Gondolom, eddig nem gyakran fordult elő, hogy maga bármi ilyesmit érzett volna. Általában... de szóljon közbe nyugodtan, ha tévednék... gondolom, maga szokott megsérteni, megbántani másokat - billentettem kissé előre a fejem, egy kérdő pillantás, és egy gonoszkás félmosoly kíséretében. Le mertem volna fogadni, hogy amúgy semmi ilyesmiről nem volt szó, kevés voltam én ahhoz, hogy megbántsam, nyilvánvaló volt, hogy az ilyen dolgokhoz kéne hogy legyen belül egy emberszerű lélek, és... azt nem néztem ki belőle. A mi kis gyanúsítottunk meg csak ült ott csendben, de eskü, szinte vártam, hogy egyszer csak kifakad, hogy ő ezt nem bírja tovább, és inkább mindent elmond, csak fogjuk már be. Ohh, de szép is lett volna, legalább lett volna értelme, hogy rápazaroltam ezeket a perceket Mr. Nagyképű Bájgúnárra. - Ahh, inkább állnék ki a sarokra, mint hogy maga egy ujjal is hozzám érjen! Ami meg a lendülést illeti, ha még sokáig pedzegeti a témát, a lábam lendül majd, és ne akarja tudni, hol áll majd meg! - köptem a szavakat, miközben undorodva lestem rá. Igen, persze, vonzó egy alak, de ha már az ember fél percet beszélt vele, hát... hogy is mondjam, olyan hatást ért el, mint egy felfújható gumibaba. Látom rajta, hogy használható kielégülésre, ha lenne doboza, még arra is rá lenne írva, de... legyünk őszinték, még egy félvak, félkezű, féllábú, vén koldus is több örömet okozna, mint ő, és kevesebb bajt. És valószínűleg kedvesebb is lenne, meg kevésbé idegesítő. A kijelentésére pedig, hogy hányan is léphették eddig át a lakása küszöbét, hát... erősen a nyelvemre kellett harapnom, hogy meg ne jegyezzem, nyilván jobban szeretett ő menni a nőkhöz, hogy ne kelljen aztán küzdenie, míg kihajítja őket hajnalban az ágyikójából, egyszerűbb volt a nőkhöz menni, aztán megvárni, míg elalszanak, és angolosan távozni, hátrahagyott név, cím, és telefonszám nélkül. Arról nem is beszélve, hogy ha a csalódott szívű hölgyek tudnák, hol találják, már valószínűleg rágyújtották volna a házat. Az ilyen alakok inkább a nőhöz mennek, vagy hotelbe. Persze, nem valami csóróba, hanem a lehető legpuccosabba, ahol még adnak ki szobát pár órára is, és roppant diszkrétek a pénzes "úriemberek" érdekében. Nagyjából ez a kép volt számomra hihető, vele, és a szerelmi légyottjaival kapcsolatban... na persze, ez is erős csúsztatás volt, hisz le mertem volna fogadni, hogy ez az alak legfeljebb hírből ismerheti a szerelmet, de sosem érzett hasonlót sem. Nem az az alkat volt. Inkább olyasminek néztem, aki a nőt trófeának tekinti, élvezeti tárgynak. Olyan férfinak látszott, aki csak azért házasodna meg idővel, hogy legyen otthon egy újabb szép "műtárgya", akit ingyen, különösebb erőfeszítések nélkül meg is kettyinthet, és akit, ha elhasználódott, lecserél gyorsan egy fiatalabb modellre, aki miatt majd a kollégái és a barátai ehetik a kefét a féltékenységtől. Persze, hiába is mentünk ki a folyosóra, már így is kellően szép műsort adtunk elő a gyanúsított előtt, és persze... Mr. Nagyképű se tágított, várakozhattam odakint. De ha azt képzelte, hogy majd elmegyek kávézgatni, akkor nagyon tévedett! Ott vártam végig, épp csak nem a küszöbön állva. Mikor végre végeztek a megbeszélésükkel, természetesen azt kaptam, amire számíthattam ettől az idióta, beképzelt páviántól, és olyasvalakitől, aki meg őrá hallgatott. Semmit. Persze... De oké, ők tudták. A kihívásokat én is szeretem! Ha harc, hát legyen harc! Én próbáltam kedves lenni, meg segíteni, dehát, ha ez az alak ennyire börtönbe akar kerülni, akár ártatlan, akár bűnös, akkor nem én fogom kihúzni a nyakát a hurokból. Ha ő tette, meg is érdemli, ha meg nem, hát, akkor nem érdekel, hogy ő lecsukatja magát hülyeségből, én majd megkeresem az igazi tettest is. Tőlem akár cellatársak is lehetnek majd azok ketten, a jópofa ügyvéd úr meg tehet egy szívességet.
Amikor jó pár órával később, a kocsmában megtalált a koboldok szerencséje, és leöntöttem sörrel azt a címeres kertitörpét, hát... csak azt bántam, hogy nem szóltam előtte a kolléganőmnek, hogy ugyan, vegye már fel nekem mobillal videóra a szitut. Pedig úgy élveztem volna, később, otthon, visszanézni a történteket. - Mit is mondhatnék, mázlista vagyok! - feleltem, olyan tündéri, meg ártatlan mosollyal, hogy a kettővel odébb ülő pasi a látványtól egyenesen a saját ölébe öntötte a sörét, amitől aztán hangosan kezdett el szentségelni, én meg jófej voltam, úgy tettem, mintha nem láttam volna. - Egy szó? Na és mibe kerülne, hogy felvegyen egy nagy, vastag télikabátot, és egy álarcot, hogy semmit ne kelljen látnom magából? Kész tudathasadás megismerni magát, aki egy beképzelt tahó, miután megismertem a testvérét, aki nem az - vontam fel a szemöldököm, és érezhette hangomban a kérlelést, meg talán kicsit a kérdést is, hogy hogyan is lett ő ekkora kirakati majom, a testvéréhez képest, aki egy tökéletesen normális, rendes ember volt, véleményem szerint. Mint ég és föld... Arról nem is beszélve, hogy Darren mellett sosem éreztem úgy magam, mint egy két lábon járó szexbaba, ami, ugyebár, csak ARRA való, ellenben ez a hapsi... ez folyamatosan a bugyimba akart jutni, éreztem, ahogy a szemével kezdettől fogva vetkőztetett, és egy normális pasitól ez még imponált is volna, de tőle, a kezdeti fellángolástól eltérően már csak az az érzés fogott el, hogy kéne még rám legalább két réteg ruha. És bevallom, kicsit se fájt volna, ha sikerült volna a szavaimmal eltalálni benne valami érzékeny részt. Legalább kicsikét... - Vicces, az első dolog, ami lerí magáról, az, hogy beképzelt. A második, hogy olyan meglepetés egy sem lehet magában, amit megérné látnom... Az "egyszerű", mint jelző pedig... valószínűleg sosem jutna eszembe magáról, és a dolgokról, amiket kedvel. Azt illetően pedig, esküdni mernék, hogy maga és a családja... ég és föld. Róluk elhiszem, hogy egyszerű, normális népek. De hogy magánál mi siklott ki? Talán túl sok időt töltött el a szülőcsatornában - szurkálódtam kitartóan, addig tervezve folytatni, míg találok nála valamit, amivel végre tényleg megalázva érezné magát, vagy legalább rosszul, én meg végre nem érezném azt, hogy szívesen megütném... De... hülye nem vagyok, szóval, bár vonakodva, de odaültem vele a pulthoz. Végülis, rá pazaroltam az első söröm, jött nekem egy másikkal. Gyanakvón néztem őt, és egy amolyan "Na, ne szórakozz velem!" fejjel. - Ugyan már. Ne fáradjon. Maga kizárólag egy okból akarja velem újrakezdeni, azért, mert talán már rájött, hogy az eddigiek alapján sosem fog bejutni a bugyimba, és most megpróbál stratégiát váltani. De le kell hogy lombozzam, nem kívánok felkerülni a trófeái közé. Ne vegye sértésnek... vagy vegye, ha úgy esik jól, de... ha sehogy se tudnék ellenállni ennek... - mutattam az ábrázatára, meg úgy végig a testén -, akkor már inkább Darrent környékezném meg, bár az kicsit olyan érzés lenne, mint összefeküdni egy haverral. De inkább ő, mint maga - vontam meg a vállam, és hát... tényleg. Ez a test állati vonzó, ha meg se szólalna, elég volna néznie, előbb-utóbb én másznék rá talán, dehát, úgy saccoltam, ez a fickó életében nem volt csöndben még egy órácskát se. És a stílusa baromira irritáló volt, folyamatosan viszketett tőle a tenyerem, és nem azért, hogy simogatni akarjam, óh, nem ám!
Kezdőlap
~ 
~ 
~ 