New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something

• a városhatár átlépése •
üdvözlünk •
new yorkban
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
• szavak sokasága •
csicseregj csak •
kedvedre

• Ismerõs idegenek •
éppen jelenlévõ •
lakosaink
Jelenleg 42 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 35 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (125 fő) Vas. Aug. 14, 2022 9:03 pm-kor volt itt.
• népszámlálás •
csoportjaink •
képviselõi
Csoport neve
Bûnüldözés
7
14
Diákok
28
19
Egészségügy
15
9
Hivatal
3
7
Média
15
21
Munkások
24
16
Oktatás
6
5
Törvényszegõk
10
18
Üzlet
12
19
Összesen
120
128

twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗
TémanyitásRe: twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 EmptySzomb. Szept. 17, 2022 11:34 pm


Braylen & Dan
Határozottan igaz volt rám, hogy bár ismertem egyes hagyományainkat – összességében többet ismertem, mint nem – de ez nem feltétlenül jelentette azt, hogy mondjuk hittem is bennük. Őszintén, életem egyik legmeglepőbb látványa volt az, amikor Braylent egy hatalmas cserép növénnyel láttam meg a küszöbünknél toporogni. Részben azért is, mert nem gondoltam, hogy érdekelnék az ilyen furcsa virágok, meg bár sosem volt kitiltva a lakásunkból, ettől függetlenül nem volt sűrű látogatója sem. Most sem terveztem kidobni, éppen ezért is viszonoztam a mosolyát. Alapvetően nem voltam hülye, pontosan tudtam, hogy a családommal valami nem oké. Ahogy azt is, hogy ez a dolog történetesen én vagyok, bármennyire nem tetszik. Összességében szinte biztos voltam benne, hogy maga a probléma forrása én vagyok, de nem akartam senkinek kellemetlen helyzetet okozni és úgy viselkedni, mint aki tökéletesen tisztában van ezekkel a dolgokkal. Nem gondolom magam megtűrt személynek, nem látom úgy, hogy esetleg ne szeretnének, de tisztában vagyok vele, hogy valamit rosszul csinálok, amiért sem Bray, sem az öcsém nem képes úgy közeledni hozzám, ahogyan én azt alapvetően elképzeltem.
- Ámen? Ilyenkor valami hasonlót kellene mondani – a kezemben szorongatott virágot gyakorlatilag az első és legközelebbi, szabad sarokba raktam. Nyilvánvalóan, mivel senki sem foglalkozik a sarkokkal, csak amolyan „jól van az úgy” módon tettem oda, nem is nagyon figyelve arra, hogy mondjuk a leveleiben kárt tehetek. Ekkor emlékeztettem magam arra, hogy ez is egy élőlény és majdnem elnézést kértem csórótól, amiért szanaszét hajtogattam konkrétan két másodperc alatt. Csak ezen a ponton jöttem rá, hogy hiába tudnak sírni ezek az élőlények, én azt úgyse hallom és nem fogja azt mondani nekem ez a szerencsét hozó izé, hogy ő ugyan nem haragszik rám.
- Rendben, bár mostanában nem sokat járok arra – ezen a ponton talán egy túl merész ötlet jutott eszembe – Tervezel valamerre nyaralást? Akár elmehetünk együtt is.
Valószínűleg annyira lennék jó társaság számára, mint az apja annyit leszámítva, hogy nem igazán kötném magamhoz. Legalábbis az én dolgom nem az, hogy kivegyem a kezéből a piát sokkal inkább kell neki odaadnom és arra hivatkoznom, hogy a felügyeletem alatt inni teljesen rendben van. Ugyanakkor meg nem vagyok akkora boommer, hogy ne érezzem jól magam egy olyan szórakozóhelyen, amit talán Braylen is szívesen látogatna. Bár talán ez sokkal inkább volt ellenem szóló érv.
- Amúgy sem vagyunk túlságosan egymás társaságához szokva – nem kezdtem el magyarázni a dolgokat, mindenki tudta, hogy Jae az külföldön töltötte a tanulmányai nagy részét. Azzal már nem büszkélkedtem mondjuk el a tulajdon unokaöcsémnek, hogy emiatt évekig arról sem nagyon volt fogalmam, hogy mi az öcsém kedvenc étele és ezeket a kérdésköröket egymással kapcsolatban gyakorlatilag most kezdtük el feltárni.
- Nem tudom hogyan működnek a házasságok – vontam meg a vállam – Egyetlen barátom házas, az övé úgy néz ki, hogy rendben van, de ezekbe sosem látunk bele teljesen.
Nem egy olyan helyzetről hallottam, ahol viszonylag békésen éltek a felek, aztán húsz év után bolondult meg az egyik, vagy egyszerűen borult ki a bili. Pont ezért hittem azt, hogy ez egy olyan dolog, amit még az sem lát át, aki mondjuk öt vagy tíz éve él házasságban. Ez a saját vízióm, simán benne van a pakliban, hogy tévedek a tapasztalatlanságom miatt.
- És Monában megbízhatok? – ez a kör sem volt tiszta számomra. Az egy dolog, hogy Braylen rendelkezik részvényekkel a cégüknél, de nagyon nem azt látom, hogy égne a vágytól azt illetően, hogy a levesembe köphessen. Emiatt nyugodt voltam az ikreket illetően, viszont Mona már felnőtt volt, ráadásul ügyvéd. Nyilvánvalóan érdeke, hogy ne kerüljön Yang kézen kívül az általuk irányított vállalat. Még akkor is fontos volt ez, ha valamilyen úton módon családtagnak számítottam.
- Egyébként egyet kell értenem, az a csávó még gyökérnek is néz ki – nem tudtam mennyire leszek népszerű ezzel a kijelentésemmel, de attól függetlenül komolyan gondoltam – De lehet én könnyen beszélek a 187 centimmel. Mona választhatott volna magának valakit, aki exkluzívabb. Ha már úgy se szereti, legalább ne süssön róla az, hogy mennyire tökéletlen.
Nem mintha mondjuk én vagy a Földünkön élő emberek összessége ne lenne az. Ugyanakkor nekem volt egy fenntartott imidzsem, amibe egyelőre nem lehetett belekötni. Talán látszólag Mona férje is ilyen volt, de könnyen észrevette az ember a férfin, ha mondjuk ideges volt vagy nem fűlt a foga egyes találkozásokhoz.
- Nem – elég határozott voltam ezzel a kérdéssel kapcsolatban – Szerintem még nem vagyok elég idős hozzá.
Tekintve a státuszomat, akár ötven évesen is elvehettem volna egy huszonöt éves csajt. Ezen a ponton már nem kellett odafigyelnem arra, hogy szép és fiatal maradjak, mivel volt pénzem. Ugyanakkor reménykedtem is benne egy kicsit, hogy nem fogok lecsúszni, bár igyekeztem eléggé odafigyelni arra, hogy normális körülmények között maradjon a külsőm. Én is úgy szerettem magamat jobban, ha a saját véleményem szerint is jól néztem ki. És összességében elég kritikus voltam.
- Persze, direkt ellened vannak hangolva – nevettem el magam – Ha nem őrzik maguktól a házat, azt rájuk kell hagyni. Amúgy is tudják, hogy ki itthon az úr.
Az Akiták a Shibákhoz hasonlóan olyan jellemmel voltak megáldva, ami eléggé konokká tette őket. Nagyon könnyen elkapatták magukat, ha nem voltak elég szigorúan tartva, ezért én próbáltam egyszerre az apjuk, a barátjuk és az uruk is lenni. Nem volt könnyű feladat, de Pete miatt igen nagy rutinom van ezekben. Ő nagyjából ugyanezt igényli ahhoz, hogy zökkenőmentesen menjen a munka.
- Nem fogom megmutatni őket, mert azt hallottam, hogy a társaságokban te vagy a pletykafészek – büszke voltam magamra, hogy ilyen szakkifejezéseket jegyeztem meg az óráimról – Ha megtalálod őket, akkor talán elárulom a jelszót hozzájuk a hallgatásodért cserébe. Előzetesként annyit elmondhatok, hogy sokkal jobb dolgok vannak a telefonomon titkosítva, mint holmi unalmas céges információk.
Azokat pont azért tartottam szem előtt olyan nevű mappákban, mint a „galamb”, vagy „helikopter”, mert az emberek nagy része úgyis kutakodni akarna. Jobban belegondolva sehogy sem jártam jól. De összességében, ha a részeg képeim és videóim kikerülnek a világhálóra, akkor csak annyi derül ki rólam, hogy sokkal jobb arc vagyok, mint ahogy azt előadom az embereknek.
- Rendben, legyen így – vontam meg a vállam, mert nekem mindegy volt, hogy hazudnom kell-e az apjának, vagy igazat mondani – És ha anyukád keres?
A hülye is látta, hogy Braylen és az anyukája között teljesen más a viszony, mint az ősapjával, akivel én sem éretettem könnyen szót. Ezen a ponton nem gondolom, hogy mindenre ráfogható lenne a korkülönbség. Ráadásul egy apa-fia viszonyról van szó, ami ezek szerint határozottan nem működött.
- Egyelőre úgy néz ki, hogy maradok – vontam meg a vállam. Nem igazán tudtam, hogy ez neki jó hír-e vagy sem – Úgy alakult, hogy szükség van rám.
Azaz jól végzem a munkám. Tökéletesen takarítok Daewon Yangnak, aki ezt elvárja és anélkül teszi meg, hogy bármit ajánlana érte cserébe. Mert biztos vagyok benne, hogy az általa irányított sakktáblán nekem is megvan a magam szerepe, és nem biztos, hogy okosabb vagyok nála és idővel le tudom majd győzni őt ebben a meccsben.
- Hát, gondolom amikor éppen állok vagy sétálok, akkor nem – tudtam, hogy szar a poén, épp ezért sütöttem el. Összességében magasabb voltam a legtöbb alkalmazottamnál, emiatt lehetetlen lett volna a fejemet nézniük. Egy-két velem egymagas pasi volt csak, leszámítva a modellosztagot, akiket az utóbbi időben alkalmaztam.
- Nem vagyunk, mert a bútorok 90%-át lecseréltem és ki lett nyalva az egész ház – vontam meg a vállam, aztán folytattam – De alapvetően nekem is megfordult a fejemben ez.
Nem tértem már ki arra, hogy Braylentől mennyire tiszteletlen az apját szimplán öregnek titulálni, mert magamban én is nagyjából csontkollekciónak hívtam az apámat, aki már sokkal kevésbé nézett ki jól, mint mondjuk az én nagybátyám. Nyilvánvalóan ennek köze volt ahhoz, hogy Daewon és apám között kimaradt egy generáció, ezek miatt a Yangok jogosan hitték azt, hogy összességében vonzóbbak nálunk külsőre. Ellenben a mi családunk ennek ellenére úgymond értékesebb amiért összesen három fiúgyermek született. Elviekben. Gyakorlatilag én lennék a legboldogabb, ha ez nem így lenne.
- Van egy munkásautóm, de egyelőre ennyi. Még nem igazán volt időm elmenni szétnézni autók terén – nyilván én is szerettem a szép és gyors autókat, de ettől eltekintve is úgy éreztem, hogy egyelőre nem létszükséglet fenntartani még egyet. Mivel csak randizgattam és a munkába használt autóm is elég jól nézett ki, nem kellett sportkocsikkal bohóckodnom. Rosie amúgy sem tűnt egy olyan nőnek, akit ennyivel le lehetne venni a lábáról.
- Tudom mit érzel ezzel kapcsolatban – A Seo villában sem volt sokkal derűsebb a hangulat sokszor, de ebbe egyelőre nem akartam belemenni. Nyilván nem a legokosabb dolog a világon gyengének mutatkozni egy olyan srác előtt, aki maga is támogatásra szorul.
- Tudok pár eladó lakást a környéken. Mi gátol meg abban, hogy lelépj? – sejtettem, hogy az apjához lehet köze vagy ahhoz, hogy nem engedik el őt olyan egyszerűen… Vagy talán az anyját nem akarja magára hagyni. Azt, hogy egyéb dolgokkal kapcsolatban hogyan érzett, majd vagy elmondja nekem, vagy nem beszél róluk.
- Ha akarsz ingatlanokat nézni, akkor majd szólj – rántottam meg a vállam – De az is elég, ha akkor szólsz, ha már kinézted és megfontolom a döntést. De egyedül nem költözhetsz el.

outfit:Katt!|words: 1 475

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

You'll always be my favorite
A dark night when you coming with a storm, come to me like you'll swallow me up, just watching you never satisfy my soul, You don't know me yet
mind álarcot viselünk
Seo Dan
Üzlet
ranggal rendelkezem
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 8AWIjSa
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 UPniKW1
★ kor ★ :
31
★ elõtörténet ★ :
We pull each other like magnets
Everything you say to me is a sweet flavor
You probably already knew, I mean I feel like you
♫ :
★ családi állapot ★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 FkshqNJ
Going all the places that you been to
Doing all the things that you into
I just really wanna try to win you, If you, want to
★ lakhely ★ :
Queens - Long Island City
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 Omh9UjP
★ foglalkozás ★ :
Gyakorló vezérigazgató
★ play by ★ :
Jang Ki-yong
★ hozzászólások száma ★ :
63
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 AOXCLgX
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 EmptyVas. Szept. 05, 2021 12:40 pm

Dan & Bray
- Hm... - Nem nevettem fel hangosan, de egy igenis domináns mosoly jelent meg az arcomon, miközben elismerő pillantást vetettem a nagybátyámra. Ha pusztán az ilyen megnyilvánulásait veszem figyelembe, akkor nem kifejezetten okoz meglepetést, hogy mi egyszer jóban voltunk. Annak az okával sem vagyok feltétlenül tisztában, hogy melyik volt az a pillanat, amelytől fogva nem volt ez elmondható ránk, de határozottan köze volt hozzá, hogy ő elkezdett felnőni, amikor nekem még a gyerekkoromat kellett megélnem, ennek következtében fontosabb dolgai is akadtak, mint hogy egy taknyossal kommunikáljon, aki a világ másik végén lakik és még kisautókat tologat. Szigorúan véve nincs közöttünk olyan nagy mértékű korkülönbség, hogy túlságosan különbözni kezdtünk volna, szóval lehet, hogy az egésznek az okát inkább abban kellene keresnem, hogy ő Koreában nőtt fel, én pedig sokkal inkább vagyok amerikai szellemiségben nevelt ember, mint ő maga, vagy az egész Seo család. - Fasza, akkor örök élet örök egyensúly, satöbbi. - Magam sem vettem már olyan komolyan ezt a témát, mint amennyit beszélgettünk róla, főleg hogy nem az én ötletem volt valamilyen közepesen drága gazt adni két állandóan dolgozó férfinak, ugyanakkor azt sem értettem mit élvez anya a barátnőivel való találkozókon és képmutató pletykáláson, szóval jobbnak tartottam, ha nem szólok bele ezekbe a női dolgokba. Ha én pletykáltam, azt nyíltan tettem és a legapróbb részletekig. Jobb, ha pletykásnak hívnak, mint hazugnak.
- Kár, hogy New Yorkban lakunk, itt nincs In'n'Out. Ha majd egyszer LA-ben jársz, próbáld ki. - Számomra egészen megszokott dolgokból állt a menü, ami nem feltétlenül volt elmondható a nagybátyámról. Az én filozófiám utazások alkalmával viszont mindig is az volt, hogy ha már felteszem a seggem egy repülőre és elmegyek valahová, akkor az a minimum, hogy legalább az ételeiket megkóstolom, ha a történelmi emlékeik nem is feltétlenül érdekeltek mindig. Ezért sem értettem például, hogy mi olyan nagy szám a csajoknak Párizsban. Nyilván építészmérnök hallgatóként egészen másképp kellett volna tekintenem ezekre a dolgokra és felfedezni minden adott hely építészetében azt, ami különlegessé teszi az adott várost, vagy országot, de emellett azt is fontosnak tartottam, hogy élvezzük ezt a szar életet, ha már csak egy adatott belőle ilyen formában. A következő életemben lehet, hogy szegény leszek, akkor nem lesz túl sok dolog, amit élvezhetek.
- Na, azért nem lennék én orvos. Király lehet úgy együtt lakni, hogy alig látjátok egymást. - A megjegyzésemben egyformán volt némi szórakozottság és őszinteség is. Én például jelenleg nagyon tudnék örülni neki, ha nem kellene minden nap apám képét néznem, de sajnos nem vagyok abban a helyzetben, hogy egyszerűen kitegyem a vén szivart a házunkból. Azt anyámnak kellett volna meglépnie, de elkésett vele. - Mondjuk a házasságok is így működnek, nem? - A szüleimét nem tekintettem volna követendő példának és ha már itt tartunk a Monáét sem, mégis csak a nővérem példája volt előttem, amit alapul vehettem bármilyen a számból elhangzó megjegyzéshez. - Ne nagyon bízz Mona férjében, egy gyökér. - Nem mellesleg apám mellett áll. Hogyan is tehetne másképp, amikor olyan sokat köszönhet neki? - Te nem akarsz még egy feleséget magadnak? - Részben a pletyka értéke miatt kérdeztem rá nála, részben saját magam miatt is érdeklődtem. Mindenkinek azt mondtam, hogy addig nem fogok ilyesmiben gondolkodni, amíg a legidősebb nagybátyám sem teszi, tehát részben Dan volt a mentsváram ebben a témában. Még csak azt sem tartottam különösebb aggálynak, ha tényleg dugja a lovász csajt abból a központból, ahová én is jártam, mert a nőt biztosan nem fogadta volna el a bácsikám, hiszen nem ütötte meg a Seo szintet, ami ugyanolyan kaliberűnek tekinthető, mint a Yang.
- Szerintem meg csak ki akarsz nyíratni vele és titokban házőrzőnek neveled őket. - Természetesen egyáltalán nem gondoltam ezt komolyan, mégis jól esett kimondani. Más esetben sokkal nagyobb élvezetet is nyújtott volna, ebben a percben azonban nem volt túl sok hangulatom jól szórakozni. Idő kérdése volt, hogy apám utánam telefonáljon és akkor mehetek ugrálni neki, mint egy kicseszett bábu.
- Az attól függ mi minden van a telefonodon, szóval nem ígérhetek semmit. - Kifejezetten őszinte volt a hangom, miközben kíváncsi pillantással mértem végig a nagybátyámat. - Hol vannak a titkosított mappáid? - Egészen pofátlanul tettem fel a kérdést, mikor a kezeimbe kaptam a telefonját, nem is törődve vele, hogy mennyire tűnök most szavahihetőnek. A fejemben Dan egyenlő volt apámmal, aki egy öltönyös, karót nyelt gyökér volt már hetek óta, ezért nehéz lett volna elhinni, hogy mondjuk a nagybátyám akár csak egy fokkal is szórakoztatóbb, amíg nem látok erre bizonyítékot. Amit nagyon szerettem volna, tekintve hogy a megjegyzésével felkeltette az egyébként nem túl aktív kíváncsiságomat.
- Hogy nem láttál - feleltem könnyedén. Egyszerűbb volt úgy tenni, mintha eltűntem volna a Föld színéről, mint hogy valaki a végén kiadja a tartózkodási helyemet. Azzal egyébként is tisztában voltam, hogy a szüleimnek nem ért annyit az egész, hogy rám küldjék a rendőrséget, mert a rendfenntartás elhivatott embereinek is volt jobb dolga, mint egy milliárdos kölyök után szaladgálni, csak mert nem volt kedve jó képet vágni egy eseményhez. - Akkor talán még az egész sztorit is meghallgathatod. - Az lett volna fair ha mindkét oldalt meghallgatja és csak azután dönt a kiadásomról, de nem volt kedvem elmesélni az egészet, mert túl hosszú lett volna, ha az egészet meg akarom értetni vele.
- Nekem nem kell háziállat. - Legfőképpen mert úgy megfeledkeznék róla mint ahogyan ők fognak a nővényről. A bejárónőre bízni egy állatot pedig egészen olyan lenne, mintha a gyereknevelést is attól várnánk el, aki a takarítást végzi. Ez pedig mégsem lett volna teljesen fair velük szemben. - Szóval nem mész vissza? Hogyhogy? - Volt egy halvány sejtésem azzal kapcsolatban hogy hogyan mennek a dolgok a cégnél, de mivel nem terveztem belefolyni komolyabban, nem is fedeztem fel az apám és Dan között zajló kis f... erőméregetés mélységeit.
- Szerinted az alkalmazottaid a fejedet nézik? - Nem vonzódom a saját nememhez, de nagyon is tisztában vagyok a nők azon tulajdonságával, hogy mennyire szeretnek egy egyenruhás, vagy épp öltönyös férfit. Utóbbit én magam is sűrűn használtam ki azokon a gálákon és eseményeken, ahová a családom státusza miatt kellett mennem. Dan pedig nem lehet annyira vak, hogy nincs tisztában azzal, hogy mit jelent a család tagjának lenni, függetlenül attól, hogy Yangról vagy Seoról van szó.
- Oké, majd még átgondolom. És kösz. - Nem én vagyok a világ leghálásabb gyereke, ettől függetlenül ismerem a köszönöm és bocsánat szavakat is, tehát használni is tudom őket. Ez pedig egyike volt azoknak a pillanatoknak, amikor szükségét éreztem, hogy kimondjam az egyiket. A továbbiakat azonban rögtön a kávéba fojtottam és kortyoltam néhányat az italból.
- Gondoltam... - Lassan bólogatva fordítottam oldalra a fejemet, hogy felmérjem a lakást, ami kinézetében egyáltalán nem vallott rossz stílusra. - Megnézted, hogy be vagytok-e kamerázva, vagy ennyit nem nézel ki az öregből? - Mosoly jelent meg az arcomon, miközben feltettem ezt a kérdést és visszafordítottam a fejemet Dan felé. A kutyát közben lepakoltam az ölemből és a földre navigáltam, ahol a haverjával együtt úgy döntöttek, hogy a lábaim mellé telepednek.
- Rendben, igyunk. De majd a kaja mellé. - Egy jó italra sosem szabad nemet mondani, különösen ha ingyen ajánlja egy olyan státuszú ember, mint Dan maga. Annyira pedig én magam is bíztam benne, hogy az italokban legalább olyan jó az ízlése, mint öltözködés terén. - Mi van már a saját kocsiddal? - Még az érkezésekor beszéltünk arról, hogy segítek neki olyan autót választani, ami igazán megfelelő és nem csak jól néz ki, ha egy sofőr vezeti. Míg a lakást én magam is elfogadtam volna apámtól - lehallgató készülékek nélkül -, addig az autóval hasonlóan cselekedtem volna, mint Dan maga. Hülyeség valakihez kötve lenni, ha maga is vezethet.
- Nyilván. - Ez volt a rövid válaszom a kérdésre. New York-i lakosként nekem kellett volna tisztában lennem a lakáspiaci árakkal és helyzettel, de egyszerűbb volt olyat kérdezni, aki nemrég volt túl a költözési procedúrán és még frissek voltak az emlékei. Így nem kell nekem töltenem az időmet azzal, hogy utána járjak. - Te is el akarnál, ha nálunk laknál - jelentettem ki könnyedén, miközben tulajdonképpen a férfi helyett ítélkeztem. De mivel már az elejétől kezdve fenntartásokkal kezelte apámat, gondoltam ennyiben hasonlítunk még. Teljesen más kérdés volt, hogy ez eszembe juttatta azt is, hogy vajon én is abba a kategóriába vagyok-e sorolva, mint apám, lévén az ő vére vagyok. - Miért, talán segíteni akarsz nekem? - Minek kerülgetni a témát, ha rá is lehet kérdezni egyenesen? Így legalább megtudom, hogy Dan elvár-e tőlem valamit - mondjuk a részemet a Neoyangból.

1381 | öltözék | csak pletykálni jöttem twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 618794435 |

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

You’re not even near my level
You gotta know I'm the boss Be aware of caution Acting like you're an option All you hear is the rumble 'cause you can’t be me Hey baby, my head's up I don’t look back

Seo Dan imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Braylen Yang
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 E641cc2991a2bf6b2da69b6bc7a3b20f2c0e8c52
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 FFVOAqX
★ kor ★ :
22
★ elõtörténet ★ :
Heavy is the head that wears the crown
Lonely is the soul that can't be found.
♫ :
★ családi állapot ★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 Fmzdhb7
Tell me what you want and how to hold ya
And I'll tell you something good that I never told ya
★ lakhely ★ :
Queens
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 OMjcriQ
★ foglalkozás ★ :
〖 építészmérnök hallgató 〗
★ play by ★ :
〖 Hwang Hyunjin 〗
★ hozzászólások száma ★ :
119
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 X3NWVkT
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 EmptySzomb. Jún. 12, 2021 12:24 pm


Braylen & Dan
Pontosan tudtam, hogy a mi családunk kicsit sem mondható szokványosnak, ennek a terhe pedig úgy nehezedett a vállamra, hogy már alig voltam képes arra, hogy kihúzott derékkal, kidüllesztett mellkassal cipeljem a terheimet. Hiába akartam szeretni a testvéreimet, hiába gondoltam arra, hogy jó lenne, ha tényleg fesztelen és szoros kapcsolat alakulna ki közöttünk, mindez lehetetlen volt. Lényegében otthon a szüleink élő bábjaiként tengettük a mindennapjainkat, én pedig itt vagyok, egyre közelebb a harminchoz, és még mindig képtelen vagyok arra, hogy teljesen egyedül álljak meg a lábamon. Ennek határozottan az lehet az oka, hogy az apámat bármennyire tisztelem üzletemberként, nem feltétlenül tartom se követendő példának, se jó embernek. Ha rajtam múlt volna, akkor eszembe nem jutna a saját hatalmam alá hajtani a Neoyangot, viszont amióta itt vagyok, folyamatosan ezt látom én is az egyetlen megoldásnak. Talán ugyanolyan vérszomjas keselyű vált belőlem, mint amilyen az apám is, vagy éppen Daewon, aki igyekszik minden körülmények között ráerőltetni a családjára a céget?
Szerettem Monát, de mégsem mondhatom azt, hogy megbíztam benne. Lehetetlen lett volna úgy, hogy ő Yang, én pedig Seo vagyok. Mi a garancia arra, hogy nem tesznek meg mindent a jövőben annak érdekében, hogy ellehetetlenítve legyek? Pontosan tudtam, hogy ez a küzdelem már nem csak rólam és a szüleimről szól, hanem már bele lett vonva a fiatalabb generáció is. Én pedig a haladó szellemiségben nevelt baráti köröm befolyása miatt úgy éreztem, hogy nem engedhetem meg azt, hogy több ember legyen feláldozva az üzleti célok érdekében.
Ettől függetlenül is igyekeztem szem előtt tartani azt, hogy pontosan hol van a helyem. Bár próbáltam foglalkozni az öcsémmel, vagy éppenséggel Braylennel, mégsem erőltettem rájuk a társaságomat, mert elég sokszor a tudtomra adták azt, hogy nem feltétlenül kérnek belőle. Ezzel kapcsolatban igyekeztem nem kimutatni azt, hogy mennyire elkeserít a dolog és sokat segített az is, hogy a két legjobb barátom jelenleg Amerikában van. Emiatt még, ha csak néhány röpke pillanat erejéig, de boldog voltam. Meg hát akadtak egyéb okok is, de azt nem feltétlenül vitattam meg még a barátaimmal, mert én sem tudtam, hogy mi van.
- Szerintem te jobban meg tudod mondani, hogy egyensúlyban van-e a lakás – nyilvánvalóan szar vicc volt, de mivel Braylen építészmérnöknek tanul, túl magas labda volt ahhoz, hogy ne csapjam le – Majd rábízom a bejárónőre.
Az, hogy én ne feledkezzek meg random virágok locsolásáról, lényegében teljességgel lehetetlen volt. Arról nem is beszélve, hogy az öcsémet látom konkrétan két vagy három naponta, mert ő is elég sokat dolgozik. Mindenesetre az biztos, hogy tőlem akár az egész épület összedőlhetne, akkor is tönkre menne a növény, Yang anyuka pedig igazán gondolhatott volna arra, hogy mondjuk egy üveg alkoholnak jobban hasznát tudnám venni, de alapvetően meg az ajándékoknak örülni kell. Remélem szerencsétlen növény nem fogja kárát látni annak, ami a jövőben történik vele, mert ez mégiscsak gyilkosság lenne, nem?
- Jó, akkor rendelünk valamit – ahelyett, hogy mondjuk megmondtam volna a gyereknek, hogy mennyire pazarló életmódot él, és megpróbáltam volna azzal fáradni, hogy elmagyarázzam az afrikai gyerekek helyzetét, egyszerűen becsuktam a hűtőt és előkerestem a telefonomat. Egyrészt nem az én fiam, nem nekem kell megnevelni őt, másrészt ketten élünk ebben a házban, szóval alapvetően nem fog a kukába kerülni az étel. Nekem pedig nem fog anyagilag gondot okozni az, hogy az unokaöcsémet meghívjam valami olyan ételre, amit szívesen enne. Főleg, hogy nem is nézett ki túl jól, amikor ajtót nyitottam neki.
- Nemrég ment el dolgozni. Gondolom majd reggel jön majd csak holnap jön haza – nem voltak ritka a hosszú műszakjai, szóval sosem zaklattam azzal, hogy beszámoljon a beosztására. Mivel én voltam az, aki kevésbé volt elfoglalt, igyekeztem gondoskodni arról, hogy mindent megtaláljon itthon, amire esetleg szüksége lehet – Csak játszik, nem fog fájni ahogyan odakap. Ebben a korban sokat csinálják.
Mivel hamar lerendezte a kutyát, csak megmosolyogtam azt, amit láttam és inkább azzal foglalkoztam, hogy legalább egy kávéval meg tudjam kínálni, mielőtt megrendelnénk a kaját. Illene hozzá egy ilyen kutya, mert szerintem meg tudná neki tanítani, hogy ő a főnök a családban és később jó kapcsolat alakulna ki közöttük. Persze ezt egyáltalán nem terveztem az orrára kötni.
- Nekem lényegében mindegy, hogy mit eszek, szóval válassz nyugodtan – kedvem szerint odadobtam volna neki a mobilomat, mert elég sportos ahhoz, hogy gond nélkül elkapja – De csak akkor adom oda a telefonom, ha nem posztolsz ki semmi olyat, amit később nem tudok visszafordítani.
Minden bizonnyal talán túlságosan is megbíztam benne, de nem volt kedvem előkeresni a céges telefonomat és azt odaadni neki. Meg alapvetően talán, ha ott kutyulna meg valamit szimpla viccből, az nagyobb baj lenne. Így maximum megtalálja rólam azokat a képeket, amiket évek óta, gondosan gyűjtögettünk annak érdekében, hogy a köreinkben ismert jó hírem megmaradhasson. Az egészben az volt a vicces, hogy már a legjobb barátom édesapja is beszállt a dologba és a mai napig elő tud keríteni akár hatéves képeket is arról, ahogyan a nyakkendőmet a fejemre kötöttem részegen és egy szál nadrágban buliztam az egyetemi éveim alatt.
- És ha utánad telefonálnak, akkor mit mondjak? - ez nem volt mindegy. Nyilvánvalóan nem viccből jött hozzám, nekem pedig nem volt kedvem további konfliktusokhoz a jövőben. Még az apja sem törhet be az otthonunkba azért, hogy megbizonyosodjon a szavaim igazságtartalmáról, szóval nem esett volna nehezemre azt mondani, hogy nem találkoztam a mai nap folyamán a fiával.
- Majd megkaphatod őket – ezt lényegében csak azért mondtam, hogy szekáljam egy kicsit – Egyébként meg, egyelőre nem úgy néz ki, hogy vissza fogok menni.
Nem lenne nehéz egy saját vállalatot alapítanom, ha nem apa tervei alapján mennének végbe a dolgok. Mivel a barátaim nagy része itt van, már annyira nem vágytam haza. Főleg, hogy Jae is végül itt kötött ki. Maximum abban az esetben lettem volna hajlandó hazamenni, ha Min azt mondta volna nekem, hogy vannak tervei, és nem akarja chaebolként tengetni a mindennapjai, addig pedig egyet kellett értenem azzal, hogy tényleg jó lehetőség lenne neki legalább b tervnek az otthoni cég.
- Az igen, és nem, nem dolgozom – finoman megvontam a vállamat, aztán rápillantottam és a következő kérdést tettem fel neki – Szerinted, ha ezzel a fejjel bemennék dolgozni, hány beosztottam mondana fel? Arra tippelek, hogy szarban lennék, szóval mindenkinek jobb, ha kiveszek egy kis szabadságot.
Arról nem is beszélve, hogy bőven elvégeztethetném a munkámat másokkal, és süttethetném itthon a hasam, de alapvetően mindennap bejártam az irodába, és ez volt az első alkalom, amikor úgy döntöttem, hogy ma nem teszem meg ezt. Mondjuk mivel még nem sikerült teljesen felmérnem azt, hogy ki van mellettem és ellenem, jobb is volt több időt bent tölteni. Arról nem is beszélve, hogy szerintem ezzel egy kicsit a többi aligazgató idegeire mentem, titokban pedig valahol élveztem ezt. Kellemetlen lehet ellenőrizve lenni egy idegen által, aki nagyrészt fiatalabb és tapasztalatlanabb náluk, de mégis a felettesük lett. Szarügy.
- Van egy vendégszobánk, ha gondolod. Vagy ha nem akarsz maradni, rendelhetünk sofőrt neked. A kocsit nyugodtan itt hagyhatod – azt sem akartam ráerőszakolni, hogy feltétlen maradjon. Én sem tudtam, hogy pontosan mit tervez, de szívesen igazodtam hozzá. Nem hiszem, hogy Jae-t zavarná, ha pedig mégis, akkor magamra vállalom a dolgot. Viszont titokban hittem abban, hogy ő is boldogabb lenne, ha egy ilyen fiú nem kóborolna egyedül. Aggasztó volt az a helyzet, ami kialakult náluk újabban.
- Apádtól kaptam ajándékba, de persze nem ilyen állapotban volt – neki pedig már nem flexelnék azzal, hogy lényegében mi bútoroztuk be, szó szerint – Akkor akarsz inni egy kicsit? Nem is koccintottunk még soha, pedig már felnőtt vagy.
Hozzáteszem, hogy én az öcsémet is leitattam egyszer, de pontosan tudom, hogy a koreai középiskolás diákok nem olyan ártatlanok. Igazából a statisztikák miatt hazudjuk azt is, hogy húsz éves korunk felett veszítjük el a szüzességünket, mert nem akarjuk túlságosan sokkolni a konzervatív szüleinket. Biztos vagyok benne, hogy a tizenöt éves öcsém nem akkor ivott először.
- Miért kérdezed a lakást egyébként? Szeretnél elköltözni? – szimplán érdeklődtem, egyáltalán nem azért kérdeztem ezt meg tőle, mert ki akartam volna faggatni őt. Éppen ezért nem is tartottam rajta sokáig a tekintetem, hanem leguggoltam a földön maradt kutyához és elmosolyodtam, amikor a hasát mutatta nekem, hogy ott kezdjem el vakargatni.

outfit:Katt!|words: 1 323

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

You'll always be my favorite
A dark night when you coming with a storm, come to me like you'll swallow me up, just watching you never satisfy my soul, You don't know me yet
mind álarcot viselünk
Seo Dan
Üzlet
ranggal rendelkezem
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 8AWIjSa
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 UPniKW1
★ kor ★ :
31
★ elõtörténet ★ :
We pull each other like magnets
Everything you say to me is a sweet flavor
You probably already knew, I mean I feel like you
♫ :
★ családi állapot ★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 FkshqNJ
Going all the places that you been to
Doing all the things that you into
I just really wanna try to win you, If you, want to
★ lakhely ★ :
Queens - Long Island City
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 Omh9UjP
★ foglalkozás ★ :
Gyakorló vezérigazgató
★ play by ★ :
Jang Ki-yong
★ hozzászólások száma ★ :
63
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 AOXCLgX
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 EmptySzomb. Jan. 30, 2021 4:42 pm

Dan & Bray
Magam sem akartam feltétlenül elhinni, hogy éppen a két nagybátyám lakása lesz, ahová menekülök, habár tény és való, hogy amíg nem voltak a városban egyáltalán nem volt opció, hogy az ő társaságuk jelentsen számomra egyfajta menekülést az elől, amit a saját családom váltott ki belőlem. Tehát valójában nem is tudhatjuk az elmúlt években megtiszteltem-e volna a társaságommal őket. Mármint a nagybátyáimat. Lényegében az is elég meglepő volt számomra, hogy amikor átgondoltam, pontosan hogyan is szabaduljak meg jelenleg apámtól, nem igazán hagytam magamnak más opciót, csak azt hogy reménykedve betoppanok Danhoz, vagy épp Jae-hez, mert annyira nem követtem nyomon a jelenlétüket, hogy még azzal is tisztában legyek, vajon épp dolgoznak-e vagy sem. Arról pedig már végképp nem szerettem volna nyilatkozni, hogy miért nem tűnik jelenleg a legjobb megoldásnak az, hogy szimplán rávegyem valamelyik haveromat arra, hogy csapjuk szét magunkat délután vagy éjszaka.
Mindig is szerettem a határokat feszegetni és igent mondani az őrült ötletekre is, ugyanakkor elég nagy volt bennem a vágy arra, hogy túléljek. Live fast, die young, de a második felét csak mértékkel. Egy-egy bulit követő másnapos haldoklás még csak-csak belefért az én naptáramba is, de kezdettől fogva úgy éreztem, hogy többre vagyok hivatott, mint hogy huszonegy évesen elpatkoljak.
Ezért nyilván tennem is kellett volna valamit, azon kívül, hogy kihasználtam a családom vagyonából adódó privilégiumokat, mind kapcsolatok, mind pedig a saját jövőm egyengetése szempontjából. Nem mondhatom, hogy sokat gondolkoztam azon, hogy milyen életet akarok magamnak és hogy ki akarok-e egyáltalán tartani amellett, amit tanulok. Ugyanakkor az biztos, hogy amikor mégis ilyesmire szántam az időt, annak haszna volt. Lusta voltam azon agonizálni mostanában, hogy mi legyen az egyetemmel és ha nem a jelenlegi tanulmányaimat folytatom, akkor mit is csinálhatnék... Azon már sokkal többet töprengtem, hogy hogyan függetleníthetem magamat a jelenlegi családi felállástól és mit kellene kezdenem a pénzzel, amit Yangként megkaptam születésemtől fogva. Nem volt előttem követendő példa, mint olyan a családon belül, mert apám nyomdokaiba egyáltalán nem akartam lépni, megtette azt helyettem a nagybátyám is - és még különösebben kérnem sem kellett rá. Mint ahogyan arra sem, hogy legyen szíves beengedni, arra sokkal jobb tervem volt azzal a rusnya virággal, amit a kezébe is nyomtam.
- Nem 'tom... Anya mondott valamit, hogy szerencsét hoz, meg így lesz egyensúlyban a lakásotok, ilyesmi. - Nem is vettem a fáradtságot arra, hogy megpróbáljam felidézni, pontosan milyen utasításokkal lettem ellátva, amikor megkaptam a feladatot, hogy hozzam el a virágot - tegnap. Annak is örültem, hogy egyáltalán nem feledkeztem meg a növényről és nem halt meg egyszerűen a csomagtartómban. Ha Dannak és Jaenek lett szánva, de a tudtuk nélkül meghal a növény, akkor vajon balszerencsét hozott volna nekik? Ahelyett, hogy ténylegesen választ találhattam volna erre a kérdésre, inkább próbáltam arra koncentrálni, hogy a kezemet letámadó kutya ne egye meg azt, amikor tulajdonképpen simogatni akarom. Ezért nem látom az értelmét a háziállatoknak.
- Még nem. - Mert otthon valószínűleg még enni sem hagytak volna békében. Abba viszont valóban nem gondoltam bele, hogy ideje lenne fogyasztani valamit - és ezúttal ételre gondolok. - Nem eszek maradékot. - Sokkal kevesebb éle volt a mondandómnak, mint ahogyan normál esetben elő tudnám adni magamat, de jelenleg nem volt szükségem arra, hogy még a nagybátyámnak is beszóljak, amikor beengedett magához és nem dobott ki rögtön.
- Jae nincs itthon? - Egy pillanatra felnéztem rá, amíg a kávét készítette, ami épp elegendő volt az ölemben motoszkáló kutyának, hogy elkapja az egyik ujjam és elkezdje rágcsálni. - Hé! Te meg mit képzelsz magadról? - Csúnyán néztem az állatra és a hangom is épp elég határozottan csengett ahhoz, hogy rám pillantson majd a hasamon néhány lépést téve meginduljon engem kinyírni. Ráfogtam az apró testére és visszanyomtam az ölembe, ahol újra simogatni kezdtem.
- Együnk koreait, vagy felőlem lehet olyan is, amit még nem ettél itt. - A koreai konyha talán túlságosan is egyszerű választás számunkra, de valószínűleg mindkettőnknek ugyanazt jelenti; egyfajta comfort food.
- Mi történt volna? - Próbáltam semleges hangnemet megütni, de annak nem tudtam parancsolni, ahogyan az állkapcsom összeszorult, ezzel is jelezve a hangulatomat. Magam sem döntöttem még el, hogy akarok-e beszélni a történtekről, vagy megtartanám magamnak, ezért csak röviden tettem hozzá a továbbiakban, amit gondolok. - Gondolom majd úgyis utánam telefonálnak és akkor megtudod. - Legalábbis csak feltételeztem, hogy ha apámnak valóban szüksége lenne rám a mai napon, akkor keresni fog. Abban viszont biztos voltam, hogy én magam nem fogom neki felvenni a telefont.
- Egyedül amúgy sincs kedvem játszani. Mi lesz a kutyákkal, mikor visszamész Koreába? Rohadt nehéz őket utaztatni és ha rosszul kezeli a légitársaság, meg is halhatnak, ugye tudod? - Ha rossz helyzetben vagyunk, kezeljük úgy, hogy még szörnyűbb dolgokról beszélünk. Így a saját nyomorunk máris kevésbé lesz megterhelő. Talán ha Dan elmenne dolgozni, még ki is használnám az ajánlatát azt illetően, hogy játsszak valamit, de a ruháiból ítélve nagyon is itthon marad. Legalábbis úgy gondoltam elég sok idő kellene neki, hogy olyan összeszedetten nézzen ki, mint ahogyan munkában szokott.
Előre dőltem, hogy elvegyem a kávét a dohányzóasztalról. - Ez laktózmentes, ugye? - A tejes doboz felé intek. Attól függően, hogy milyen választ kapok - mivel lusta vagyok megnézni magam a dobozt tüzetesebben -, vagy töltök egy-két kortyot a kávéba, vagy feketén hagyom és úgy kortyolok bele. - Nem dolgozol ma? - Egyértelmű volt a válasz - a szemem előtt volt Dan -, de azt reméltem, hogy hosszabb magyarázattal szolgál számomra.
- Oké, kösz. - Bólintottam egyet, majd a megkapott telefont az ölembe fektettem, amíg megszabadultam a kávétól, aztán újra hátradőltem a kanapén és újra a telefonnal meg a rendeléssel foglalkoztam. Ezúttal figyelmen kívül hagyva a kutyát. Gungjung tteokbokkit, kimchi jjigae-t és bibimbapot pakolok a kosárba, aztán visszanyújtom a telefont Dan felé, hogy ha akar még valamit, akkor válasszon, másrészt meg nem terveztem én magam intézni a fizetést, ha már ő ajánlotta fel az evést. Részben azért is választottam ki annyi kaját, mert akkor legalább elfogyaszthatjuk együtt és úgy tehetünk, mintha egy család lennénk.
- Jól hangzik, de kocsival jöttem. - Nem volt tervem azzal kapcsolatban, hogy hová megyek majd utána, de abban sem feltétlenül voltam biztos, hogy maradhatok.
- Nektek csak béreli a lakást a cég, vagy ti vettétek? - Teszem fel a kérdést félvállról. Ha már annyira függetlenedni akarok az otthoniaktól, illene tisztában lennem azzal, hogy mi megy a piacon és melyik környéken érdemes lakást bérelnem - mivel az én generációmnak a lakásvétel nem feltétlenül volt opció, vagy trendi.

1042 | öltözék | csak pletykálni jöttem twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 618794435 |

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

You’re not even near my level
You gotta know I'm the boss Be aware of caution Acting like you're an option All you hear is the rumble 'cause you can’t be me Hey baby, my head's up I don’t look back

Seo Dan imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Braylen Yang
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 E641cc2991a2bf6b2da69b6bc7a3b20f2c0e8c52
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 FFVOAqX
★ kor ★ :
22
★ elõtörténet ★ :
Heavy is the head that wears the crown
Lonely is the soul that can't be found.
♫ :
★ családi állapot ★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 Fmzdhb7
Tell me what you want and how to hold ya
And I'll tell you something good that I never told ya
★ lakhely ★ :
Queens
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 OMjcriQ
★ foglalkozás ★ :
〖 építészmérnök hallgató 〗
★ play by ★ :
〖 Hwang Hyunjin 〗
★ hozzászólások száma ★ :
119
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 X3NWVkT
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 EmptyCsüt. Jan. 14, 2021 11:44 pm


Braylen & Dan
- Máris mész? – egészen fáradtnak éreztem magam, amiért a tegnapi, akár triplának megfelelő műszakom után kellett előmásznom a szobámból. Annyira emlékszem, hogy az öcsémmel nagyjából egy időben estünk be a lakásba – és ugyanakkor hagytuk el azt reggel – aztán pedig lényegében aludtam, mint a bunda. Jae-vel ellentétben én megtehettem azt, hogy mondjuk a mai nap folyamán fogtam magam, és nem mentem be dolgozni. Majd a hétvégén igyekszem pótolni az elmaradt munkát, mert különösebb terveim nem voltak. Ha esetlegesen Rosie-val vagy a fiúkkal akarnék találkozni, azt megejthetjük estefelé is, tehát lényegében mondhatni teljes mértékben szabadnak tituláltam magam.
- Muszáj... – nem nézett rám, miközben szedelőzködött, én viszont képtelen voltam levenni a szemem az öcsémről. Egészen nyomasztónak éltem meg azt az időszakot, amit az eddigiek során töltöttünk együtt. Ugyanakkor az is lehet, hogy nekem ment az agyamra ez az egész USA dolog és már én dramatizálok túl mindent. Nem utál annyira a családom, mint amennyire én gondolom azt.
- Mit csinálsz hétvégén Jae? – egyáltalán nem számon kértem, szimplán csak érdeklődtem. Ugyanakkor egy darabig hiába vártam a válaszát, mert úgy tűnt, hogy a reggeli rohanásban meg sem hallotta azt, amit kérdeztem tőle. Ezért én már éppen készültem volna lelépni, amikor hirtelen meghallottam a hangját.
- Nem tudom, miért? – a kezem megállt a nyakkendőm kibogozásának folyamatában. Én magam sem tudtam hogyan kellene szavakba öntenem a gondolataimat, de mindenképpen volt mit megbeszélnünk egymással... Ezt szerintem ő is érezte.
- Menjünk el ebédelni valahova – végül kitértem az egyenes válaszadás elől – Mondani szeretnék majd valamit.
Még mielőtt kérdezősködni kezdett volna, galád módon emlékeztettem arra, hogy el fog késni a munkából, aztán magam is megszabadultam a ruháimtól, hogy legalább egy forró zuhanyt vehessek. A testrészeim teljesen elgémberedtek, az öltönyömet pedig annyira gyűröttre feküdtem az éjszaka folyamán, hogy legszívesebben a kukába hajítottam volna a fekete darabot. Ezernyi ilyen sorakozik még a szekrényemben, egyáltalán nem szenvedek hiányt ruhákban... Tehát mit számít mínusz egy darab, amit tönkretettem?
A zuhany után módszeresen igyekeztem megszárítani a hajam egy törölközővel, és lényegében ez volt az első pillanat, amikor az órára néztem. Lényegében már majdnem dél volt, én viszont mégis úgy éreztem magam, mintha egész éjszaka nem aludtam volna. Talán a Yang örökség annyi balszerencsét hordoz magában, hogy lényegében a végén egyszerűen én is holdkórossá válok és olyan leszek, mint Daewon.
Nem állítom, hogy megijedtem a csengőszótól, de határozottan meglepetten ért az, hogy valaki ennyire udvariatlanul használja azt. Ha egészen addig képes lett volna nyomni, amíg az ajtóhoz érek, akkor nemes egyszerűséggel behúztam volna ott az illetőt. Így lényegében csak egy „tanuld meg használni baszd meg” mondatot mormoltam el az orrom alatt, amíg odacsoszogtam a még mindig nedves törölközőt szorongatva. Nem mondanám, hogy a legjobb formámban voltam ma, éppen ezért is lepett meg az, hogy pontosan ki volt az ajtó mögött.
Braylen nem járt sokat hozzánk, és az utóbbi időben kifejezetten aggódtam érte. Mivel mindenhol téma volt a Skylert övező botrány, lényegében nem volt nehéz elképzelnem azt, hogy mit érezhet a fiú. Hallottam is azt, hogy az éjszakákat legtöbbször házon kívül tölti, viszont sosem jött hozzánk korábban, amikor nem érezte jól magát. Ezért is néztem rá egy kicsit kétkedve.
- Szia – a tekintetem a kezembe nyomott növényre vándorolt, de eszem ágában sem volt kizárni a gyereket a lakásunkból, így inkább félre is álltam az ajtóból, hogy könnyebben be tudjon jönni. Csak akkor húztam be magam után az ajtót, amikor már a nappali irányából hallottam a fiú hangját.
- Majd elviszem a céghez – mert a takarítónők biztos meg fogják öntözni a növényt mindennap. Nekem épp elég Hoont és Hae-t etetni, rohadt biztos, hogy a sarokban pusztulna el a növény, ha az rajtam múlna. Pedig semmi bajom nincsen velük, szimplán csak időm nincs ilyenekkel foglalkozni.
- Ettél már, Braylen? – én magam a hűtőnkhöz sétáltam, hogy felmérjem annak az állapotát – Mondjam, hogy mi van házon belül? Ha gondolod rendelhetünk is és választhatsz éttermet.
Abban biztos voltam, hogy az ebéd kimaradt neki. Szóval csak türelmesen megvártam a válaszát, aztán a pulton hagyott, félig kihűlt kávém mellé helyeztem egy másik bögrét és a gépbe raktam egy kapszulát, hogy legalább ennyivel megkínálhassam, amíg esetlegesen eldönti, hogy mit szeretne enni és az megérkezik hozzánk.
- Történt valami? – halk koppanással raktam le a dohányzóasztalra a neki készített kávét, cukrot pedig nem hoztam hozzá mert tudom, hogy nem szereti az édes dolgokat. Egyedül a tejes dobozt tettem még a bögre mellé, hátha azt szívesen tenne az italba – Persze ha nem akarsz róla beszélni, akkor nem kell. Van Netflixünk, meg Play Station is, bár a játékok elég régiek, mert nem nagyon használjuk.
Igyekeztem megejteni felé egy bizalomgerjesztő mosolyt, aztán a telefonomban beléptem egy alkalmazásba, ha esetlegesen a rendelés opciót választotta, ami az ebédet illeti.
- Válassz nyugodtan bármit, amit szeretnél – én a kanapé melletti fotelben foglaltam helyet – Tae Yangtól kaptam egy üveg Whiskyt, Dae Il meg az érkezésem örömére hozott nekem bort. Valamelyiket megbonthatjuk, ha szeretnéd.

outfit:Katt!|words: 796

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

You'll always be my favorite
A dark night when you coming with a storm, come to me like you'll swallow me up, just watching you never satisfy my soul, You don't know me yet
mind álarcot viselünk
Seo Dan
Üzlet
ranggal rendelkezem
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 8AWIjSa
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 UPniKW1
★ kor ★ :
31
★ elõtörténet ★ :
We pull each other like magnets
Everything you say to me is a sweet flavor
You probably already knew, I mean I feel like you
♫ :
★ családi állapot ★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 FkshqNJ
Going all the places that you been to
Doing all the things that you into
I just really wanna try to win you, If you, want to
★ lakhely ★ :
Queens - Long Island City
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 Omh9UjP
★ foglalkozás ★ :
Gyakorló vezérigazgató
★ play by ★ :
Jang Ki-yong
★ hozzászólások száma ★ :
63
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 AOXCLgX
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitástwisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 EmptyHétf. Dec. 14, 2020 8:38 pm

Dan & Bray
- Most éppen hova tervezel menni, fiatalember? - Apám hangja mögöttem dörren, én pedig újra felteszem magamban a kérdést, vajon most miért nem tudott valami halaszthatatlan elintéznivalóra hivatkozva elhúzni itthonról. Máskor nem tartja olyan fontosnak, hogy ellenőrizze merre járnak a családja tagjai, mert minket sem kellene, hogy érdekeljen, hogy ő hol - vagy éppenséggel kivel - múlatja az idejét.
- Nem mindegy? - Vissza sem igazán fordulok, hogy rá tudjak nézni. Elegem van belőle is, a húgomból is és még az öcsémből is, aki még haza sem ért és gyakorlatilag semmit nem tett ellenem ebben a helyzetben. Amikor újra hallom apám hangját, megtorpanok, de nem fordulok hátra.
- Azt legalább elárulnád mikor méltóztatsz hazajönni? Szükségem lenne rád, amikor...
- Mondtam, hogy nem játszom neked a minta gyereket. - Ökölbe zárom a kezeimet, miközben próbálom magammal elhitetni, hogy az apám nem rossz ember, csak tele van hibákkal. Így kell elfogadni.
- Braylen. Mikor tanulsz meg végre viselkedni? - Nem húznám fel magam, ha nem érezném meg a hangjában azt az enyhe lekezelést, amivel állandóan viseltetett felém, csak azért mert én vagyok a gyereke, ő pedig az apám. Merev mozgással fordulok meg annyira, hogy az arcára tudjak nézni.
- Mikor akarsz példát mutatni? Apa... - Az utolsó szót már-már úgy köpöm ki, mintha valami utálatos dolog került volna az ételembe evés közben és attól próbálnék megszabadulni. Még annak ellenére is pofátlannak hat, hogy koreaiul teszem a kijelentést, amit utálok használni, hiába vagyok koreai származású. Én amerikai vagyok és azoknak az elvárásoknak akarok megfelelni, mint minden más amerikai tinédzser.
Jellemzően megvolt a magam módja arra, hogy a kedvem szerint tudjak tenni, távol a családomtól és a figyelő szemeiktől, amelyek más esetben talán épp anyámat jelentették volna, akihez talán már csak azért is szorosabb szálak fűztek, mert az a közel kilenc hónap, amit Jes meg én benne töltöttünk valahogy összehozza az embereket. Néha már őszintén azon gondolkodom, hogy sokkal egyszerűbb lenne, ha csak fognám azt a sok pénzt, amit az én nevemben gyűjtögettek egy számlán és elhúznék a fenébe. Egyedül talán attól tartok, hogy a számlakimutatások és a pénzmozgás alapján valaki valahogyan úgyis megtalálni valami olyasmivel, amiben megint nekem kell a rendelkezésére állnom. Akkor egyszerűbb közel ülni a tűzhöz és belülről pusztítani az egyensúlyt. Az esetek többségében.
Ma csak az volt a tervem, hogy megszabaduljak apámtól, de még anyámtól is, aki folyamatosan tűr neki. Az egy dolog, hogy én gimnázium óta nem tartok ki egy lány mellett sem tartósan, de amikor valaki hajlandó hozzámenni egy olyan emberhez, mint az apám, én minimum elvárnám, hogy legalább hűséges maradjon cserébe, amiért valaki elviseli és a férjének hívja. Óriási sóhajjal egybekötve szállok be a kocsimba, amit az árulásomért kaptam, és még az első piros lámpánál állva is azt figyelem, ahogyan a kezem remeg a kormányon. Hotelbe jobb híján nem mehetek, mert a fogyasztásommal átlépném azt az összeget, amit még az egyetemi munkáim kifizetésére gondoltam elkülöníteni. Nincs kedvem Manhattanig menni, Felix pedig tudná, hogy bajom van, amit most nem azzal van kedvem orvosolni, hogy iszom, vagy még az alkoholnál is durvább dologgal csapom szét magam. Nem maradt hát túl sok választási lehetőségem.
Egyedül akkor ütközöm érzékelhető problémába, amikor megérkezem a nagybátyáim lakásához. Egyrészt nem tudom itthon vannak-e, másrészt nincs kedvem könyörögni azért, hogy történetesen beengedjenek. Utóbbi azonban talán épp olyan probléma, amit könnyen tudok orvosolni. Még mielőtt az épülethez sétálnék, eszembe jut, hogy tegnap bedobtam egy cserepes növényt a csomagtartóba azzal a céllal, hogy tényleg elhozzam ugyan Dannak és Jaenek, mint egészséget, gazdagságot és minden egyéb szart hozó babona gazt. Anyám szerint illik ilyet adni, mint ajándék, amikor valaki új helyre költözik, engem szimplán csak nem érdekel. Az én szememben a virág épp elég csúnya ahhoz, hogy megérjen a pusztulásra, innentől kezdve mindegy, hogy a boltban teszi, vagy a nagybátyámék lakásában. Maga a tény hogy a virágnak hála épp eléggé tele volt a kezem pedig elég volt ahhoz, hogy a szintén más, az épületbe tartó lakó egyszerűen megtartsa nekem az ajtót.
Ezen a ponton már csak egy liftút választott el attól, hogy a végén esetlegesen pofára essek, mert bár élvezném, ha egyedül lehetnék a nagybátyáim lakásában, kulcsot még nem kaptam hozzá. Fél kezemben egyensúlyozom a növényt amíg ráfekszem a csengőre, aztán pedig várok. Amikor kinyílik előttem az ajtó és megpillantom Dant, még egyfajta megkönnyebbülést is érzek. - Hello. - Ezzel egybekötve a kezeibe nyomom a cserepet, természetesen a növénnyel együtt, a pillanatnyi zavart kihasználva pedig - mivel a virág fogása közben nem tudja egyszerűen csak a karjával elzárni előttem az utat - fogom magam és beljebb sétálok. Pont úgy, mint fél órával ezelőtt apámmal is, most sem fordulok hátra, amikor újra megszólalok. -  Anya küldi, tartsd életben. - Egészen hamar kinézem magamnak a kanapét, mint tökéletes pontot arra, hogy egyszerű mozdulattal rátehénkedjek és félig fekvő pozícióból mérjem fel a lakást. Habár azt hittem, hogy első körben Dan fogja megzavarni a hirtelen jött nyugalmamat a kérdéseivel, a kutyái megelőzik, akik a még a földön lévő egyik lábam körül szöszmötölnek, az egyikük pedig félig fel is küzdi magát a kanapéra. Az elszántságot értékelve a két kezembe veszem az állatot és az ölembe fektetve próbálom megsimogatni.

837 | öltözék | csak pletykálni jöttem twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 618794435 |

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

You’re not even near my level
You gotta know I'm the boss Be aware of caution Acting like you're an option All you hear is the rumble 'cause you can’t be me Hey baby, my head's up I don’t look back

Seo Dan imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Braylen Yang
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 E641cc2991a2bf6b2da69b6bc7a3b20f2c0e8c52
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 FFVOAqX
★ kor ★ :
22
★ elõtörténet ★ :
Heavy is the head that wears the crown
Lonely is the soul that can't be found.
♫ :
★ családi állapot ★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 Fmzdhb7
Tell me what you want and how to hold ya
And I'll tell you something good that I never told ya
★ lakhely ★ :
Queens
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 OMjcriQ
★ foglalkozás ★ :
〖 építészmérnök hallgató 〗
★ play by ★ :
〖 Hwang Hyunjin 〗
★ hozzászólások száma ★ :
119
★ :
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 X3NWVkT
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗 Empty
mind álarcot viselünk
ranggal rendelkezem
 
twisted kind of logic -〖 Dan & Bray 〗
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» she was a storm not the kind you run from the kind you chase
» It's a kind of magic
»  I'm the good kind of bad, come play with me
» she looks so kind ✧✦ Emma & Jade
» Very first ~ Bray && Lay

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Queens :: Lakóhelyek :: Lakások-
Ugrás: