Hogy mi is van velem mostanában? Tulajdonképpen mondhatjuk úgy, hogy a szokásos. Persze nem akarok elégedetlennek tűnni, hiszen nem sokan mondhatják el magukról, hogy ők bár tulajdonosok  ennyi idősen, és azt sem, hogy amellett még az énekesi karrierjüket is egyengetik. Szóval az életem kívülről és biztos vagyok benne, hogy nem egy ember számára álom. Sok pénz, némi hírnév, szuper szórakozóhely, nagy ismeretségi kör. Félreértés ne essék, elégedett vagyok mindezzel, csak mostanában egyre többször érzem úgy, hogy ez nekem sok. Egyedül nem lehet mindent kézben tartani, csak egy bizonyos ideig. Már többen is mondták az ismeretségi körömből, hogy ideje lenne valakit kijelölnöm a dolgozók közül, vagy felvenni valakit akinek papírja is van és tudná végezni tisztességesen a munkáját. Persze, ez egy jó ötlet, de nem tudom mennyire tudnék nyugodtan lenni és mással foglalkozni úgy, hogy tudom valamennyire más kezében van a bár. A bár, ami az örökségem, a bár, amit anyával közösen hoztunk létre. Nekem már csak ez maradt belőle és persze a szép emlékek.
- Csinálsz nekem egy Cappucinót? - Ülök a pultnál és a hajamat babrálom. Ezernyi gondolatfoszlány, sok szép emlék. Ezeken tűnődöm most, miközben rendelek egyet forró italt. Igazából csak kérés. Vaníliásan szeretem és jó édesen, égetett cukorral a tetején. Persze Cecil ezt már jól tudja, mint ahogy a többi pultos is, ezért nem mondtam.
- Köszönöm!- Szólalok meg ismét, amikor kész a forró édesség. Ínycsiklandozó az illata, mint mindig. A bárban nem sokan lehetnek, olyan 50 körül van a vendégek száma jelenleg, ami elenyésző ahhoz képest, amennyien egy átlagos buliban szoktunk lenni. Most nincs buli, most hétköznap van, még a szokásos esti italozók sem érkeztek meg, hiszen még korán van, egész pontosan délután négy. Ilyenkor még nyugi van, bőven elég a két pultos-felszolgáló. Én csak azért jöttem be, mert volt valami gond a könyveléssel és ki kellett keresnem egy-két papírt. Azzal már végeztem, de maradok, hátha később többen lesznek és be kell ugranom, ezért vagyok most is elegáns. Egy fehér, combközépig érő, eléggé dekoltált miniruhát húztam fel, egy fekete, magas szárú csizmával. Nem átlagos, de nem is nézek úgy ki, mint egy sarki.

Hogy a lehető legfinomabban fejezzem ki magam, nem igazán vagyok olyan ember, akinek ilyenkor – délután négy, a fenébe is – egy ilyen helyen kéne találnia magát. A baj csak az, hogy semmi mást sem tudnék megnevezni, ahol épp lennem kéne, hogy valamit csináljak, szóval valahol van hiba a rendszerben – jó sok, de végül is itt vagyok.
Valami túlárazott – dehogy túlárazott, csak a hónapnak ezen a pontján talán mégse az én pénztárcámnak való – koktélt kevergettem a szívószálammal, és bájmosollyal meg fél füllel figyeltem a haverom, Sawyer mondandóját valami világot felkavaró semmiségről, miközben olyasmin agyaltam, hogy a fenébe fogom kifizetni egyáltalán az italt.
Jó, annyira nem vészes a helyzet. Nyilván megtehetném, csak utána félő, hogy mondjuk, bajban leszek a havi vízszámlával, és hát nem tudom, hogy mondjam, de kevés hervasztóbb dolgot tudok én is mondani annál, mint amikor az ember társaságban van, békésen iszik, de minden, amin aggódik, az a szájba kúrt vízszámla. Néha szeretnék más ember lenni, vagy nem is más ember, de mondjuk ugyanez a kiadás, mint amiben vagyok, csak egy fokkal kevesebb konstans aggodalommal. Nem tudom, mi van, elvileg az én generációm az, ami újra feltalálta ezt a carpe diem élvezd a pillanatot mozgalmat, hogy lehet, hogy én mégis képtelen vagyok megnyugodni?
Sawyer mélyen a szemembe nézett, és visszakérdezett valamit, csak ekkor eszméltem rá, mennyire nem is figyelek rá.
- Hogy mondod?
- Hát, csak érdekel, te mit gondolsz erről.
- É… én… csak – be kellett volna vallanom, hogy régóta sejtelmem sincs arról, miről beszélünk. – Hát, szóval elég gáz szerintem. – Mondtam kis hatásszünet után, mire Sawyer végighúzta a nyelvét az alsó fogsorán, mintha épp valami mélyen jelentőségteljeset készülne mondani, de aztán csak hátradőlt a székén, és fújtatott egyet. Ezután a poharáért nyúlt, én pedig követtem egyet.
- Ja – dünnyögte. – Tényleg elég gáz.
Egyébként egy időben – mikor még nem a számláimon aggódó hülyegyerek voltam, hanem egy fokkal lazább és kicsit nehezebben csíptem be – még érdekelt volna, hogy felgöngyöljem a szálakat, hogy végül is miben értettünk mi most egyet, de a pillanatnyi hatásszünetben a kínos visszakérdezés helyett inkább csak felhörpintettem az italomat, és azzal a mozdulattal fel is álltam, hogy hozzam a következőt. (Igen, attól még, hogy azon aggódom, mennyire nincs pénzem, attól még elköltöm azt, mert egy javíthatatlan idióta vagyok.)
Elszambáztam a pultig, csak úgy reflexből végigmértem az ott ülő vöröst, közben szórakozottan kihalásztam a cigarettámat a nadrágzsebemből, és mivel mindeközben a vörösön maradt a tekintetem, hozzá is szóltam, csak hogy ne legyen kérdés, hogy teljesen hülye vagyok-e.
- Ne haragudj, van tüzed?

Kortyolgatom a finom és forró italomat és elvagyok a saját kis gondolataimmal. Néha körbevezetem a tekintetem az itt lévőkön és azon tűnődöm, hogy kinek van annyi ideje hogy ilyenkor is itt lógassa a lábát. Mondjuk a nagy része szerintem még egyetemista, vagy főiskolás, de azért akadnak olyanok is akiknek szerintem munkában lenne a helye. Vajon dolgoznak vagy csak mások pénzét költik.
Az egyik asztaltól a pulthoz sétál egy srác. Nem követtem a tekintetemmel, csak láttam hogy jön és közben eltűnődöm rajta vajon ő épp melyik rétegbe tartozik az előző felsorolás közül. Na nem mintha sok közöm lenne hozzá, de a léhűtőket nem igazán szeretem. A pult háta mögött tükör van, így abból látom, hogy a srác engem néz. Vajon felismert és tudja ki vagyok, vagy pont azért néz meg, mert halvány lila gőze sincs róla?!
- Naná!- Hozzám szól, én ráemelem a tekintetem és arcomra kiül egy kedves mosoly. Közben a melltartóm pántja alól kihúzom a gyújtómat. Igen, ott tárolom. Nem a melltartómban, mert az nem túl higiénikus, de a felső részénél a pánt tökéletes, mert onnan maximum bele tud esni a fehérneműbe és nem hagyom el. Felé nyújtom az aprócska, ezüst tárgyat, aminek a felső részébe oda van gravírozva, hogy Anne, alatta pedig egy gyémántkő képe díszeleg, azalatt pedig a Bar szócska. Tehát, egyszerre van a nevem és a tulajdonom is megjelenítve, a szülinapomra kaptam a Csajoktól. Biztos volt pár dolcsi, mert még nem sikerült elrontanom. Nem akarom meggyújtani neki a cigijét, inkább odaadom neki a kis szerkezetet.
Mivel a pult mögött senki sincs jelenleg, így lecsusszanok a bárszékről és belépek a túloldalra.
- Mit adhatok? - Fogalmam sincs mit ihattak, ezért inkább megkérdezem. Közben a telefonom újra pittyeg ezért gyorsan megnézem mit kaphattam. Zac nem tud jönni, valami családi zűrzavar van. Visszaírom, hogy oké, de az arcomról lerí, hogy valami gáz van és felbosszantott az üzenet. Se baj, addig sem unatkozom, amíg kitalálom ki segíthetne nekem lepakolni a sok italt, amit most futott be a raktárba. Közben a pult túloldaláról is megérkezett a válasz, ezért el is kezdem készíteni az italokat.

Szóval üljünk körbe, és beszéljük meg, mert ez azért fontos, és bármihez képest, amit Sawyer tudna mondani, sokkal kevésbé lerohasztó téma, de – tehát – egy általános szexiségi skálán a vörös nők kibaszott magas helyet érdemelnek. Még akkor is, ha csak festetettek.
Az emberi fajt valószínűleg arra tervezték, hogy vörös legyen a haja, vagy csak nagy hatással volt rám 2010 meg amikor Gerard Way pirosra festette a haját (és oké, jó, képzeld, 16 voltam és én is pirosra festettem a hajamat, aztán anyám kopaszra nyírt, hosszú sztori, nincs is jó vége), mindenesetre a szunnyadó emo kultusz ide vagy oda, itt most akkor is egy vörös nővel van dolgunk, ami már önmagában is szexi, de ha a kért öngyújtót ezek után a melltartójából veszi elő, akkor az emberben elindul valami, esetünkben egy kósza sóhaj, mert ha sokkal többet ittam volna, és mondjuk sokkal később lennénk, és én egyedül otthon, már biztos a közös jövőnkön gondolkodnék (vagy csak kiverném rá).
- Köszönöm, ma’am – mondtam, miközben a zsebemből előhalásztam a cigarettámat. Őrület, hogy lehet bent dohányozni, újabban minden kocsmából kitiltják a füstöt, és bevallom, arra számítottam, hogy majd itt is csak a fejemet szedik le, de hát… hát, izé, látod, máshogy alakult.
Na most, ha ez egy pornófilm lenne, vagy mondjuk akármilyen másfajta film, most jöhetne az a rész, hogy én ezt a nőt megpróbálom felszedni, de mégis csak délután négy van, én csak be akarok rúgni, és rendben, örülhetek én itt a melltartókból előkerülő gyújtóknak, de a vége akkor is olyan lesz, mint mindig – marad egy sóhaj a nőből, az élet meg megy tovább. Még azért szemügyre vettem a gyújtót, mielőtt visszaadtam. – Szép darab, Anne – mondtam, csak félig meglepődött arcot vágva azon, hogy a pult mögé mászott. Azt hittem, ő is csak egy vendég, kicsit zavarba is jöttem, mert igazából csak dohányozni akartam, nem rendelni. – Öhm, adnál nekem egy shot vodkát? – Ha meg egyszer zavarba jövök, már muszáj innom.

Tulajdonképpen egész helyes így jobban megnézve. Eddig nem nagyon akartam úgymond stírölni, de így a pult másik oldaláról, szemtől-szemben határozottan jóképű.
- Köszi! Cég ajándéka. - Arcomon átfut egy széles mosoly, sokat viccelődünk ilyeneken a Csajokkal amikor egymásnak adunk ajándékot. Tényleg nagyon szeretem, ha elromlik tuti elviszem olyanhoz, aki esetleg meg tudja javítani. Sajnálnám. Visszahelyezem a kis "gyémántot" a pántom alá.
~ Hmm... talán segíthetnének is.~ Ám mielőtt megkérném a szívességre, újra megszólal. Kicsit meglep, hogy shot-ot kér, ilyenkor még könnyebb italokat szoktak fogyasztani a vendégek.
- Ki akarod ütni magad? - Jegyzem meg egy félmosollyal az arcomon, miközben elkezdem készíteni neki a kért italt. Mondjuk délután négykor, ha ez a célja akkor valószínűleg igen nagy problémája lehet, vagy neki vagy a haverjának.
- Nem szokásom szívességet kérni, de most kénytelen vagyok. - Elkezdem felvezetni Neki a problémámat, miközben megtöltöm a 6 darab pici poharat az alkoholos itallal. Van benne vodka, rum, narancslé és meggyszirup, így piros-narancssárga színekben pompázik. Savanykás, ugyanakkor szerintem az egyik legjobb.
- Egészség! - Átnyújtom neki egy kisebb tálcán az italokat, elvégre biztos nem akarja egy szuszra meginni, gondolom majd elviszi a pulttól. Miután végeztem, kisétálok és elfoglalom a bárszéket, amin előbb ültem.
- Az egyik raktáros nem tudott bejönni és most raktak le három raklap piát hátul. Rövid italok, sörök és üdítők. Nem szeretnék ebben a cuccban pakolni és a csajokat sem szeretném megerőltetni. Esetleg nem tudnátok segíteni a haveroddal? Állom amit fogyasztotok és ha keveslitek szívesen adok készpénzt is. - Próbálom egy szuszra elmondani, nehogy belevágjon. Remélem nem veszi tolakodásnak. Igazából maximum fél óra lenne az egész, szóval még az estéjüket sem rontanám el. Ha nemet mond, nyilván azt is elfogadom, de annak kevésbé örülnék. Talán picit zavarba is jöttem, elvégre nem szoktam ilyeneket kérni vendégtől, de hát most nem tudok mit csinálni.

Jó tanács a mindennapokra kezdő alkoholistáknak tőlem. Ha délután négykor azt kérdezik, ki akarod ütni-e magadat, mindenképpen valahogy vicceld el a választ, mert esetleg furcsán néznek rád, ha egyenesen azt válaszolod, hogy igen.
Ja, nyilván komoly problémáim vannak, anyám szerint is, meg apám szerint is, meg lassan szerintem is, bár azért…

Hm, hát ilyen a kínos pillanat, amikor semmi nem marad a bár után?

Szóval, nézd, egy jobb világban én sem Sawyer nyakán lógnék, de szerencsére Sawyer egy olyan alkat, akinek bármikor lehet a nyakában lógni. Nem dolgozik, mert elél a szülei pénzéből, tanulni lusta, társaságnak pedig, ha őszinték akarunk lenni, igazából elég pocsék; vagy túl sokat hallgat, vagy túl sokat pofázik, de ha egyszer belelendül, az ember egyszerűen képtelen követni, mert mindig idegen, de jól hangzó szavakat használ, aztán meg elvárja az embertől, hogy lenyűgözve bámuljon rá, mert… hát, szóval ő ilyen ember.
Ezen kívül azt lehet még elmondani róla, hogy huszonhat éve nem dolgozik. Azt nem tudom, hogy áll a vörösökkel, ha nekiülünk, talán egy ponton meg tudunk egyezni róla, hogy azok nem is Isten, de az angyalok teremtményei, az viszont biztos, hogy legyen egy vörös bármennyire vörös, Sawyer nem olyan gyerek, aki így… hát, izé, dolgozik, vagy alapvetően rávehető munkára.
Én pedig kínomban néztem a kitöltött italokat, a nő dekoltázsát, slukkoltam egyet a cigarettámból, és égett a pofám, hogy emiatt a szar rágó miatt most majd jól magyarázkodnom kell, de a fenébe is, délután négykor csak részeg akarok lenni, örüljünk inkább, hogy nem emiatt kell magyarázkodnom.
- Hát – kezdtem bele, majd slukkoltam. – Szóval én szívesen segítenék, de a haverom nem biztos, hogy rávehető. Van egy ilyen problémája, hogy egy kurva nagy seggfej, aztán jobb nem bolygatni. – Vigyorogtam, majd az egyik pohár után nyúltam. – De ne aggódj, ingyen italért nagyjából bármire rávehető vagyok. Csak mutasd, mit merre. – Levertem a hamut, aztán meg belekortyoltam az italba. – Azt a! Ez… ez elég jó lett. Mi van benne?

Ha már itt vagyok a pult mögött, keverek magamnak is valami gyengébb finomságot. Eperszirup, vodka, bacardi, narancslé, jég. Három decis pohárban, szívószállal, kok- télcseresznyével és citrom- karikával. Nem ütős, de nekem nem is célom ilyen korai órán kiütni magam pár itallal, inkább csak az édes íze miatt készítettem.
Miközben sétálok vissza a pult azon oldalára, ahol a vendégek szoktak ácsorogni, illetve ülni, figyelem a srác reakcióját és hát be kell valljam nem egészen erre számítottam. Oké, ezek szerint nem számít nekik annyira a pénz, de azért jófejségből is segíthetnének. Mialatt elmeséli, hogy hát a haverja nem éppen arról híres, hogy szeret dolgozni, én inkább nagyon kortyolok az italomba, majd benyúlok  a pult mögé és követve az Ő példáját inkább rágyújtok én is egy cigire. Hosszú, mentolos, vékony cigi. Igazából többfélét szoktam szívni, de most ez akadt a kezembe.
Nagyjából bármire? Ez érdekesen hangzik. - Vonom fel a szemöldököm egy huncut mosoly kíséretében. Jó, nem gond, akkor majd megoldjuk ketten, de azért egy próbát csak megért a dolog, még mindig jobb mint egyedül.
- Megkérdezed? Nem sürgős, csak jobb lenne amíg nincsenek sokan. - Arrafelé pillantok, ahonnan idesétált nemrég, de nem látom ott azt a bizonyos havert. Most vagy lelécelt, vagy elment a mosdóba.
- Köszi, igyekszem. Vodka, Bacardi, narancslé és egy kis meggyszirup. Itatja magát, de nem olyan gyenge. - Remélem Ő sem olyan gyenge, hogy kicsapja magát egy-két italtól, mert akkor ebből minden lesz, csak nem pakolás. Persze, ha kiüti magát, akkor majd keresek valakit aki segít, nem szeretném, ha összetörne akár egy üveg is a szeszes italok közül, nem olcsó mulatság egy üveg rum, vagy gin, vagy bármi. Igazából a sör a legolcsóbb, de azt most nem hoztak.
-Téged hogy hívnak? - Ő már tudja a nevem a gyújtóról, de nekem fogalmam sincs hogyan szólítsam. Liz közben visszasétál a pult mögé, valószínűleg felvett egy újabb rendelést, mert már veszi is elő a poharakat, hogy készítse a különböző italokat.