Mindenki tudja, hogy az ellentétek vonzzák egymást, viszont a mi esetünkben úgy tűnik, ez fordítva is igaz. Még tán egy kicsit mindig gyermeki szívem van, ami meglehet, sosem fog igazán felnőni… de te már csak tudod, hogy van ez.
Egy Greenpeace rendezvényen láttalak meg először, New Yorkban, melynek te voltál az egyik főszervezője. Az unokatestvéredet, Carment már régebb óta ismerem, ő mutatott be téged nekem, bár az akkori találkozás nem volt több három másodpercnél, hiszen jóformán a nyitóbeszédeden kívül csak annyit láthattam belőled, hogy egyszer jobbra szaladsz, aztán meg balra el.
Lehetséges, hogy a hirtelen jött hatalmas Greenpeace iránti elkötelezettségem miattad tornyosodott ki annyira, hogy hetente osztottam meg az Instagramon az általatok kirakott híreket, de… azért tény, hogy mindig is nagy figyelmet fordítottam a természet- és állatvédelemre, s már régebb óta csatlakoztam a szervezethez, önkénteskedtem, ám utóbbi időkben felcsillant bennem valamiféle felelősség, hogy talán többet is tudnék tenni érte. Kérdeztem magamtól, hogy oké, de mégis kihez forduljak? Egyértelműen az unokatesódhoz, aki az elérhetőségedet megadta, így végül elértelek téged.
Ami ezután következett… abban tulajdonképpen nincs semmi extra, mint ahogyan bennünk sincs. Két átlagos ember vagyunk a világ különböző pontjáról, akik mégis egymásra találtak és mindenféle hatalmas tervek nélkül harminckettő és huszonhét évesen csak jól érezzük magunkat egymással, egymás mellett.
Nem vagy egy extrém nő, kellően visszafogott, amolyan természetes stílussal rendelkezel. Életvidám tünemény vagy, persze megvannak a magad gondjai, ahogy nekem is a sajátom, mégis mindketten próbáljuk a világot pozitívan nézni.
Rendkívül földhözragadt egy személyiség vagy, ami a szakmádat illeti. Nagyon határozott elveket vallasz, megvan a véleményed a politikáról és mindenről, bizony, jó pár kifakadásodat végighallgattam, mikor Trumpot szidtad, de ez a tudatosság mégis valahogy elhalványul a bájod, nőiességed és érzékiséged mellett.
Szeretsz és… tudsz is sokat beszélni, hozzám hasonlóan társasági ember vagy, azonban a szociális küszöböd valamelyest alacsonyabban van, mint az enyém. Imádod a logisztikai feladatokat, a problémamegoldást, de ugyanennyire szeretsz egy könyvvel a hintaágyban, vagy a tengerparton napozva lazulni. A szervezet által járod a világod, számos helyen megfordulsz, nagy utazó vagy, s én gyakran elkísérlek ezekre. Nem is meglepő, hogy a föld egy teljesen más tájékán jöttünk össze, mint ahogy az sem, hogy nem két nyelven beszélsz.
Ami nehezíti a kapcsolatunkat, az a távolság. Nem amerikai vagy, nem is New Yorkban laksz, hanem valahol Európában, így egy időszakban vagy én megyek hozzád, vagy te jössz hozzám. Igen, sokat ülünk repülőn, bár te előttem is mozgalmas éveket éltél.
Eddigi (nem túl hosszú) kapcsolataim közül volt, ami pont a távolság miatt ért véget, ám ezúttal teljesen biztos vagyok benne, hogy nem fogom hagyni, hogy ez gondot okozzon. Idővel aztán (mikor már a kapcsolatunk előrehaladott lesz) kész leszek Európába költözni, ám belátva kettőnk munkáját közösen dönthetünk úgy, hogy te jössz inkább New Yorkba. Összeköltözünk?  

Nem gondolom, hogy nehéz karaktertípus lenne Ciara, ellenben a nyitottsága és egyszerűsége lévén rengeteg lehetőség van benne. A pb-hez, Sofía Ellar-hoz nem ragaszkodom, de a közös képeket elnézve én sok szavazatot adok neki. ^^ Ha a név időközben foglalt lesz, nincs probléma, csupán mivel spanyol származású nőről van szó, spanyol név lenne az ideális számára.