Furcsa érzés eljönni otthonról úgy, hogy nincs nálam a lap top táskám. Az esetek nagy többségében, ha kimozdulok is viszem magammal valamelyiket, mert igazából bárhol tudok dolgozni. Bár tény és való, hogy ma este nem a munkával akartam foglalkozni. Főleg most, hogy igazából még ráérek a megbízásokkal, sokkal jobban szeretnék pihenni egy kicsit. És ennek mi a legjobb mondja? Nyilván, ha követjük az amerikaiak példáját és elmegyünk bulizni. Koreában meg sem fordult volna a fejemben, hogy így tegyek. Túl sok volt a szabály meg túl szigorúak ahhoz, hogy jól tudjak szórakozni. Itt viszont sokkal lazábban veszik a figurát még a szüleim is, bár már nincs akkora befolyásuk nálam, amióta nem élek velük. De eredeti témánkhoz visszatérve, az utcán sétálgatva keresek egy klubbot, amit ma estére néztem ki magamnak. Szerencsémre nem kellett sokáig keveregnem és effektíve hamar megtaláltam a helyet. Amint beléptem az ajtón megállapítottam, hogy nem olyan rettenetesen nagy a tömeg. Vannak azért szép számmal, de még éppen elviselhető a mennyiség. Habozás nélkül lépek a pulthoz és hatalmas mosollyal az arcomon szólalok meg. – Egy pohár whisky lesz kevés jéggel. – mondom, de csak ezután nézem meg jobban a lányt, aki előttem áll. Nagyokat pislogok, miközben rám néz, és közbe azon gondolkodok, hogy… milyen szép. Csak hogy egy kis magyarázatot adjak, nem sűrűn érdeklődöm a lányok iránt, nem vagyok meleg, csak valahogy nem tudnak lekötni. Inkább a gépeimmel foglalkozom, de ő… egészen jól néz ki. Igen, határozottan tetszik, bár ez nálam különös, de legalább megvan kivel fogok beszélgetni ma este igaz? - Mondd csak mióta dolgozol itt? Csak mert elég fiatalnak tűnsz, mostanában végeztél esetleg az egyetemen vagy ez volt álmaid melója? – támaszkodok rá az asztalra és szélesen elmosolyodok. Gratulálok Seung, beszélgetést kezdeményeztél, bár már az első pillanattól kezdve hülyének fog nézni, de elfogadjunk, mert még nem csináltál ilyet. Tudod mit? Adok rá egy hetest, nem volt ez olyan rossz. Meg amúgy is igaza van, tényleg kicsit dilis vagyok, de szerethető a magam munkamániás módján. Mondhatni… De aranyos is tudok lenni, meg persze, ami alapvető az az, hogy szórakoztató. De ma nem hozom a formám, talán a sablon kérdéseknél kéne maradnom. - Szóval hogy hívnak? Én Seung Choi vagyok, tudom kicsit bonyolult kiejteni.
A klubokban sosem épp a legélvezetesebb dolgozni. Egyáltalán pultosnak lenni sokszor nem az. Nekem azonban van már annyi gyakorlatom a szakmában, hogy gond nélkül kezeljem a sok címeres, részeg barmot, aki néhány ital után meg van győződve arról, hogy ő majd elvisz egy körre, közben sokszor még egy értelmes mondatot összerakni sem megy már nekik. Valahol szórakoztatóak. Néha egy-egy, de a huszadik már inkább irritáló. A kocsmában a törzsvendégeket viszont már megszoktam. Ott legalább azon sem akadnak le, ha én is lehúzok egy-egy sört vagy töményet. Nem mintha itt visszafognám magam. Már ha épp van rá szabad kezem. Ami ha beindul az esti hajtás, úgysem lesz. Egyelőre azonban még relatíve korán van, a nagy hajtás annyira nem indult be. Legalábbis a nagyüzemi szeszkazánok, mértéket tartani nem tudó tizenévesek, egyetemisták még nem álltak be a sorba. A mi klubunk egyébként is relatíve eldugottabb helyen van Manhattanben, de így is szép forgalmat bonyolítunk. Ha nekem nem is, a tulajnak tuti megéri ez a dolog, annyi bizonyos. Egy ázsiai forma srác van épp soron, aki a pultosok "kedvenc" frázisát használja. Ha ilyet hallok, kedvem lenne visszakérdezni: "Lesz? Igen? És honnan?" De visszafogom magam, elvégre még új vagyok itt, alig egy hete érkeztem az Államokba és álltam munkába, így csak rávetek egy udvarias mosolyt, bólintok és neki is állok kitölteni az általa kért whiskyt. - Hétfőn kezdtem, szóval ha jól számolom, ez az ötödik napom. Hogy álmaim melója lenne, az túlzás, de egyelőre örültem, hogy kaptam valami munkát. A zöldkártyához nem egy hátrány. Ebben meg már van tapasztalatom, korábban is ezt csináltam - mosolyogva válaszolok neki, talán kicsit részletesebben is, mint érdekli, de kétlem, hogy zavarná. A pultossal beszédbe elegyedők általában társaságra vágynak, ez a fickó meg legalább nem tajt részeg (még) és egész értelmes szeme van. Az ázsiaiakban egyébként is van valami megmagyarázhatatlanul szexi. Bár neki így talán nem is tűnne fel, hogy nem amerikai vagyok, ha nem céloznék rá. De az acélos brit akcentusom úgyis elárul. Ha nem is tudja megítélni, honnan való vagyok, az feltűnhet neki, hogy nem olyan a kiejtésem, mint itt az átlagnak. De hát ez van. Angolul beszélek, akkor meg mi lehetne a probléma? Akinek nem tetszik, ne hallgassa. - Alexandra Drake. De nyugodtan szólíts csak Alexnek - kéznyújtás helyett a közben kitöltött whiskyt teszem le elé a pultra és kap tőlem még egy mosolyt közben. Végül is egész helyes a srác. Én viszont dolgozom, így nem erőltethetem a társalgást, különben is állnak mögötte már a sorban, őket is ki kell szolgálnom. Kár, pedig szívesen beszélgettem volna vele még. Talán a következő körben. Már ha iszik még. Amit én személy szerint valamiért örömmel vennék. De tényleg. Akárhogy is alakuljon az este számomra és számára.
Kezdőlap
× 
