Casper & Cedric

"We started like nothing, remember? And look at where we are now and what we're gonna be."

Bevallom egy kicsit megnyugodok, hogy Casper semmi olyat nem tett, ami esetleg gondot okozott volna. Bár az ölelkezés még éppen a határon van, de el se tudom képzelni, hogy egy valódi összebújás, vagy egy csó...csó... szóval az, mit tett volna. Az emberek nyilván nem örülnének, ha mi éppen itt előttük jönnénk össze. Ezt persze teljes mértékben megértem, éppen ezért repesek az örömtől, hogy megyünk. Elvégre este, a sötét utcán, ahol senki sem lát minket már sokkal egyszerűbb lesz önmagunkat adni. Talán azért is siettetem annyira ezt az egészet, mert titkon abban bízok, hogy esetleg... a kézfogásnál és ölelésnél több is lesz. Na persze nem sokkal több! Ahhoz még fiatal vagyok és korai is lenne.
-Hm? A kanapén lehet, mert normál esetben a vendég szobába kéne aludnia. De mivel nálam alszol, nem hiszem, hogy bármi bajuk lenne. - Meg se fordult a fejemben, hogy esetleg máshol aludni. Természetesen rendes ágyban fog aludni, és mivel szerintem a vendég ágy nincs felhúzva, így egyszerűbb, ha nálam alszik. Elég nagy az ágyam, nem hiszem, hogy gond lenne belőle. Hogy félek-e? Nem. Miért tenném? Casper nem egy rossz ember, hogy bármit tegyen velem. Tudom, hogy részeg, de ismerem és biztosra veszem, hogy semmi olyat nem tenne, amit nem szeretnék.
Aztán egyből rángatom is ki, mert látom rajta, hogy azt sem tudja merre van az arra, így jobbnak látom, ha inkább én vezetem kifelé. És már csak azért is fogom a kezét, hogy el ne vesszen nekem. Ugyan én sem vagyok 100%-os, de még mindig józanabb, mint a... tényleg akkor ő most micsoda? A haverom? A pasim? Vagy... valahol a kettő között. - Igen, eléggé hideg van. - majd fogom és kicsit átölelelm. Biztosra veszem, hogy nem fog felmelegedni tőle, de nekem jól esik és én legalább kevésbé fázok az ő testének hőjétől. Önzőség erre gondolni? Egy kicsit, talán.
De aztán el kell indulnunk, én pedig végig fogom a kezét, mire ő elkezdi lóbálni. Így nézne ki egy ideáis szerelmespár estéje? Egészen eddig nem is sejtettem, hogy milyen, ha van valaki az életedben, aki ennyire szeret, és akivel nyugodtan lehettek együtt. Sajnos azt hiszem, hogy nekünk nem lesz sok ilyen lehetőségünk. Két fiú mégiscsak más, mint egy hetero pár. Jó is lenne, hacsak így kimehetnénk az utcára minden nap. - Gonosz? Én? Miért? - kérdezek vissza meglepődve. Közben pedig ismét átölel és nekem dől. Hát nem aranyos? Olyan cuki, de tényleg.

-Ná-ná-nálad? – pislogok rá egyre jobban, hogy biztosan jól hallottam e. Most komolyan bevinné a barlangot a medvébe? Vagyis a medvét a barlangba? Vagy bemenne a medvebarlangba? Esküszöm mintha lenne valami ilyen mondás a medvével meg a barlanggal, de most az sem tiszta nekem, hogy merre van jobb meg a baj nem, hogy ilyeneket tudjak még mellé. A lényeg, hogy beinvitált magához és ez… ez valahogy kicsit korai még, főleg így nem? Vagy most bepótoljuk az elmúlt 6 évet és egyből 4 szintet is ugrunk és egy ágyban alszunk? Mert hát, még ha alvásról is van szó… Férfi ember vagyok, szóval meglehetnek a következményei. Mármint, nem másznék rá meg semmi az akaratán kívül, de azért a természet nem lenne kegyes velem és lehet reggel még okozna a fejfájás mellet más izgalmakat is. Szedd össze magad Casper! Most ennek örülnöd kéne!
Meglep mikor kiérve egyből visszabújik hozzám, de hát kölcsönösen is ölelem, mert végre csak mi vagyunk itt kint a hidegbe. – Nem hoztál magadnak valami kabát félét? – pillantom rá aggódva, bár még így is vastagabban van öltözve, mint speciel én. Azt viszont gyanítom, hogy kettőnk közül az én immunrendszerem ehhez jobban van szokva és jobban bírja.
Viszont a hideg miatt nem is ácsoroghatunk itt sokáig összebújva, így már lóbálom is a kezét, hogy megmaradjon bennünk a lendület, majd alkalmazva a pingvinek módszerét inkább közelebb húzom magamhoz, hogy jobban melegítsük egymást. -Ühüm, az! – pillantok fel rá kissé duzzogva, majd inkább visszapillantok az útra. – Mert már hat éve szemezek veled és eddig azt hittem, hogy nem szeretsz vagy valami és azért kerülsz… aztán más suliba mentünk és mikor újra találkoztunk, akkor is nehéz volt. – Igyekszem megfogalmazni az eléggé zavaros gondolataimat, lehetőleg úgy, hogy ő is értse. Bár jelenleg szerintem már angolul sem tudok normálisan, úgyhogy kellően örülök annak, ha megfejti, hogy mit akartam. – Más sosem volt jó, mikor te nem voltál. Más csókja nem volt olyan édes… - nyűgöm is a fülébe nagy szomorúsággal bár, hogy őszinte legyek, eddig még nem próbáltam túl sok embert megcsókolni, de tény, hogy azért, mert nem is ment.

Casper & Cedric

"We started like nothing, remember? And look at where we are now and what we're gonna be."

Szerintem még sosem hallottam ennyit dadogni. Az ital zavartá tenné? Vagy ennyire meglepő az, amiket mondok? Pedig én csak őszinte vagyok. - Hát... a kanapén nem aludhatsz, az udvariatlanság lenne. A szüleim és a bátyám szobájába egyértelműen nem foglak bevinni, a vendég szoba nincs előkészítve, szóval marad az enyém. De nyugi, elég nagy az ágyam, kényelmesen el fogunk férni. - Nem értem mi baja lehet azzal, hogy velem kell aludnia. Úgy értem, ez csak alvás, nem mindjárt utalás valami egészen másra. Aludtam már együtt mással is (az is igaz, hogy csak a lány barátaimmal és a tesómmal), de kétlem, hogy olyan nagy különbség lenne. Jó, annyi talán, hogy mi kedveljük egymást, szóval szimplán a fekvés helyett, akár még hozzá is tudnék bújni, de ebbe nem értem mi olyan nagy szám van.
Közben kiérünk és persze egyből bújok is hozzá. Végre megtehetem anélkül, hogy bárki látna és félnem kéne, hogy esetleg félreérti, mert hát... most már nincs mit. Kérdésére felnézek és és megrázom a fejemet, aminek hatására egyből megszédülök. - Kocsival hoztak és bevallom nem hittem, hogy olyan sokáig maradok, hogy ne tudtak volna hazavinni. - Tényleg nem számítottam rá, hogy ennyi ideig itt leszek. Mert még ha Casperrel is lettem volna és nem így alakulnak a dolgok is valószínűleg előbb lelépek. De most már mindegy, nem tudjuk visszafordítani a dolgokat, na nem mintha annyira vágynék rá, kifejezetten örülök, hogy így alakultak a dolgok még akkor is, ha most eléggé a részegség határán állok. Majd maximum közelebb megyek hozzá, hogyha fáznék.
Még sose mondták nekem, hogy gonosz lennék. Nem, tényleg ezt így még sose közölték velem és most mégis megtörtént. Általában kedvesnek és aranyosnak hívnak, így nagyon figyelek, hog milyen magyarázattal áll elő. - Várj Cas... - De nem tudok belekezdeni a mondnadómba, hiszen folytatja. Más sosem volt jó, mikor én nem voltam? Ezeke szerintem engem keresett végig? Most azért a fejemet tudnám verni a falba, amiért kerültem annak idején. Talán ha egy kicsivel több jelet kapok... Mindegy, ezen nincs mit vitatkozni, egyikünk sem tudtam a másik pontos érzéseit, viszont ha már ő így kitálalt, akkor azt hiszem nekem is illene. - Azt pontosan tudtam, hogy nem vonzódom a lányokhoz. De miután te megcsókoltál lettem biztos benne, hogy meleg vagyok. És pontosan azért nem akartam közel kerülni hozzád. Féltem teljesen beléd esek és te nem viszonoznád az érzéseimet, de az egyetlen dolog, amit elértem az az volt, hogy minden fiúval ezt csináltam később is. De annyi év után sem tudtam kiszeretni belőled. - fejezem be végül a saját vallomásomat. De most, hogy tudjuk, hogy kedveljük egymást nem kell végre tovább szenvednünk igaz? Leszámítva azt, hogy nyilvánosan nem foghatjuk egymás kezét, nem ölelkezhetünk, nincs puszi és még khm... csókolozni sem. Amint ez végig fut az agyamon egy pillanatra megáll bennem az ütő, de igyekszem ezt nem mutatni a fiúnak. - Akkor mi egyébként... akkor most... szóval mik vagyunk? - Csak, hogy végre tisztázzuk ezt a dolgot, mert mióta bevallotta, hogy kedvel ez izgat.