Kedves Jurij! Emlékszel még 2005. tavaszára, amikor a papám bemutatott neked? Mindössze tizenöt éves voltam, de szinte másodpercek alatt beleszédültem, belefulladtam a lehetetlenül kék szemeidbe. A papa azt mondta, hogy apádat és őt évek óta tartó barátság köti össze. Még hetvennégyben, Nixon elnök látogatásakor itták rommá jó néhány agysejtjüket, és kötöttek életre szóló véd és dac szövetséget. Apád halála után te vitted tovább az örökségét, és elsősorban Szíriába és Afganisztánba csempésztél fegyvereket, a hasznon pedig a papával osztoztatok. Apa vakon megbízott benned, és egy idő után a drágakő bizniszbe is bevett téged. Fogalma sem volt róla, hogy a két év alatt beléd szerettem, ahogyan arról sem, hogy mindössze tizenhét évesen ez a szerelem viszonzásra lelt részedről.Te voltál az első, talán a mai napig az egyetlen férfi akit tényleg és igazán szerettem. Bár manapság is eszembe jut, hogy csupán az állandó jelenléted okozta nálam ezt, talán az, hogy túlságosan fiatal voltam, nem tudom. Minden könnyebb lenne, ha tudnám rólad a teljes igazságot….talán akkor gyűlölni is tudnálak, ahelyett, hogy szép emlékként őrizlek még mindig. Mióta játszottál kettős játékot? Mikor árultad el őt, és legfőképp miért? Megzsaroltak? Vagy egyszerűen ennyire nincs benned gerinc? 2008 karácsonyán apa az öcsémet Szerjozsát és engem kicsempészett Oroszországból. Mindkettőnknél letétbe helyezett egy értékes és szinte felbecsülhetetlen ékszerkollekciót. Az öcsémet Hawaii-ra, engem pedig New York-ba küldött, azzal az üzenettel, hogy tizenöt évig nem kereshetjük egymást. Én a mai napig nem tudom, hogy a szüleimet nem sokkal a mi távozásunkat követően kivégezték. Ahogy azt sem, hogy noha te nem húztad meg a ravaszt, nem tettél semmit, de ott voltál és végignézted a szüleim halálát. Hogy tudsz még mindig tükörbe nézni, mondd? Szerettél te valaha engem? Hol van a betyárbecsület belőled, hogy ilyet tettél? Az ékszerek valakiknek hiányoznak….és ők azok akik kiderítik az én tartózkodási helyemet (az öcsémről még nem tudnak) és utánam küldenek. Nem akarnak megölni engem. Még. Első körben azt akarják kideríteni, hogy a rám bízott ékszereket hol tartom. Tudják, hogy kínzással nem mennének semmire, így aztán egy másik utat választanak. Megpróbálnak a régi, talán még létező érzéseimre játszani. Hiszen az első nagy szerelmet az ember nehezen felejti el. Ahogy én sem tudtalak téged. Felbukkansz hát az életemben, és megpróbálsz a közelembe férkőzni. De mondd csak, valóban az érdek vezet, vagy még van bármi benned abból a kék szemű, huncut mosolyú fiúból, akit egykor ismertem? És ha elárulom valahogy mégis, hogy hol vannak azok az ékszerek, ha elárulom, hogy az öcsém hol él….vajon te leszel, aki majd az én esetemben meghúzza a ravaszt? /A név és az avatár is alkudható. Ami nincs benne a hirdetésben, az szabadon alakítható.Megérkezés esetén küldj üzenetet nekem légyszi. /