Bíróként dolgozol most már jó pár éve, így tartod el a feleséged és a két gyereked, akinek valószínűleg egyelőre csak annyi tűnt fel, hogy tökéletes életük van. Mindened megvan, egy luxus ház, rengeteg pénz és néhány magánvállalkozás is, amivel csak tovább gyarapítottad a bevételed. Bíróként viszont igencsak elismert vagy, számos tévéműsorban is szerepeltél, az újságok is állandóan a szakmai véleményed kérdezik egy-egy komolyabb eset kapcsán.
S hogy én miképpen kerültem az életedbe? Azon a bizonyos reggelen, mikor a munkahelyed melletti kis kávézó felé igyekeztél, éppen ott ücsörögtem egy lámpaoszlop tövében. Nem is tudom miért nyújtottam ki a lábam... talán, hogy rám nézz, mikor megbotlasz, mert a belőled áradó szivarfüst illata olyan érdekesen keveredett a parfümödével. Rám néztél, de csak bosszankodni kezdtél... majd mikor nagy nehezen összeszedted a szigorúbb arcodat - ami egyébként isteni jól áll -, megkérdezte, hogy hány éves vagyok és hol vannak a szüleid. Azóta, ha összefutunk mindennap elhívsz egy kávéra... én pedig úgy bámulok rád, mint egy elcseszett félistenre. Tökéletes vagy... mondtam már?

/ a történet bármelyik pontja alkuképes, az arc is/