Rea & Red

too late to change the past, too soon to stitch these wounds

Nem hiszem el, hogy Rea valóban rábeszélt erre az egészre. Mondjuk tény, hogy tud makacs is lenni, de igazán leeshetett volna neki, hogy talán nem minden ok nélkül próbálok olyan kitartóan kibújni a találkozó elől? Főleg mivel most nem is valamilyen ostoba segítségre volt szüksége, hanem… egyszerűen beszélni akart. Beszélni. Mégis miről? Hirtelen már nem is tudom milyen közös témáink lennének, amikre nem lehetne telefonon keresztül kitérni. Talán egy kivételével, ami valahol folyton kísért minket, mégsem hozzuk fel, elkerüljük, mintha úgy eltűnhetne. Idővel talán tényleg megtörténne, az évek alatt talán halványult is. Talán ostobaság feltépni azokat a sebeket… de végül mégis igent mondtam. Jobb kérdés az, hogy miért? És miért is nem kések annyit, hogy megunja a várakozást? Túl korán érek a környékre, nem azért, mert annyira siettem volna viszontlátni, hanem egyszerűen azért, mert rohadtul nem tudtam semmi mást csinálni, muszáj volt korábban elindulnom. Teszek egy kitérőt, bőven elég időm van elszívni egy szál cigit és újragondolni ezt az egészet. Még simán megírhatom, hogy bocsi, közbejött valami, meghalt a szomszéd macskája, költözik egy haver, vagy akármi. Egészen addig el is jutok, hogy kikeresem a nevét a telefonomban, de ahelyett, hogy írni kezdenék, a tegnap esti beszélgetésünket olvasom újra, amikor még a szokásosnál is tapadósabb volt. Úgy tűnt tényleg akarja. De mit? Évekkel ezelőtt sokkal lelkesebben mentem volna, de most, annyi idő elteltével azért… késő, Rea. Mégis csak bámulom a felugró billentyűzetet, és az egyetlen szót amit bepötyögtem. Egy nyamvadt köszönés. Eddig jutottam. Akarom ezt? Nem. Fogalmam sincs. Helyette elteszem a telefont, az elküldetlen üzenettel együtt. A fenébe is, Rea. Nem tetszik a helyzet, nem tetszik ahová vezethet. Persze, beszéltünk az elmúlt években, láttuk is egymást szemtől szembe, de eddig mindig volt valami más ok is. Hazamentünk ünnepekre. Segítség kellett. Szükség volt valamire. Nem csak… üljünk le, igyunk valamit és… beszéljünk? Nagyjából tudtuk mi van a másikkal, de egyáltalán nem úgy, mint amikor még otthon voltunk… mindhárman. Azon a napon, amikor elvesztettük Geryt, valami megváltozott. Dehogy azon a napon, már akkor lejtőnek indult minden, amikor súlyosodott az állapota. Hirtelen történt… utána meg minden lelassult, és szinte változatlan maradt. Szétszakadtunk és mintha mindenki élni kezdte volna a saját kis életét. Erre jön az a nagyszerű ötlete, hogy találkozzunk csak úgy. Egyszerűbb lenne, ha tudnám még gyűlölni… de a haragom idővel elhalkult. Nem tűnt el teljesen, halványult, de még mindig ott rejtőzik az árnyakban, az ilyen pillanatokban érzem. Elárult, ráadásul látszólag fel sem tűnt neki. Mindig vártam valamire, lassan magam sem tudom mire… csak azt, hogy nem történt meg. És ez a pillanat mintha egy fél lépés lenne ahhoz, mire évekkel ezelőtt volt szükségem. De itt a hangsúly. Évekkel ezelőtt. Nem most… most?
Elnyomom a csikk végét, nem kell megnéznem az időt, hogy tudjam, késni fogok. De nem zavar, ráérősen mozdulok, már nincs túl távol a munkahelye. Még visszafordulhatok. De azt az üzenetet sem küldtem el. Gépiesen lépek, közben azon dolgozom, hogy eltüntessek minden gyerekes dühöt az arcomról. Gyerekes? Vagy teljesen indokolt? Megállok az épület előtt, nem lépek be azonnal, de amikor a hátam mögül rámmorran egy széles vállú, szakállas alak, nem sok választást hagy. Ránézve el is hinném, hogy egy pillanat késés és félretesz az útból. Még akkor is engem szid, amikor elkerül, választ viszont nem kap, csak egy metsző pillantást a bordái közé, mikor már háttal van. Tökéletes kezdet. A haragom mögül eszembe jut végül, hogy miért vagyok itt. Felületesen néznék körbe, de a hang előbb elér, minthogy megpillantanám. Minden azért nem változott meg. - Azt hiszem, rossz helyen vagyok. – Az ajkaim szélén megbújó mosoly azt mondja, viccelek csak… de biztosak vagyunk ebben? Bármelyik is legyen, én indulok felé. – Én is. – Már szélesebben mosolygok, miközben helyet foglalok, de valamiért a mostani sem teljesen meggyőző. Az ital tényét egy biccentéssel ismerem el, igaza van, kelleni fog. Fogalmam sincs mi lesz ebből, de ha tényleg whisky van előttünk, az előny lehet. – Jól. – Egyetlen válasz mindkét kérdésére, miközben a tekintetem a nővéremről a pohárra téved. Megfogom az alját és játszani kezdek vele, mielőtt még újra a testvérem szemébe néznék. A pillanatnyi csend előtt is éreztem, hogy talán hosszabb választ várt volna, amit talán meg is kellene adnom neki. De mi újat mondhatnék erre? Nem tudom mit akar tőlem. Egyszerűbb lenne, ha egy szekrényt kellene pakolni, vagy bármi hasonló. Nem kellene a szemébe néznem közben. Elengedem a pohár alját, de csak annyira távolodnak el tőle az ujjaim, hogy hátradőlhessek a széken, kissé elfolyva rajta. Mintha ettől kényelmesebb lenne a helyzet... – Mégsem rúgtak ki véglegesen, szóval ja, egész jól. – Említettem neki, hogy már megint közel kerültem a munkavadászathoz? Lehet, hogy a legutóbbiról még nem is tudott. De ez nem újdonság. Az sem, hogy valahogy kimászok a szorultabb helyzetekből is. – De a főnököm még mindig ugyanaz a seggfej. – De kell a pénz. – Az utóbbi időben meg a bandában is nagyobb volt az összhang, szóval eddig egészen jól alakult minden. – Szépen tovább siklottam a munkahelyes témán, mellékes. Még van egy esélyem ott, mondjuk ez már az utolsó lesz. Talán valahol hibás is voltam az egész nézeteltérésben, de a zenélésre is koncentrálnom kell. Végre újra alakulni látszik a helyzet, ha nem lesz újabb dráma, akkor ismét próbálkozhatunk egy komolyabb irányba. Együtt. Csapatként. Remélhetőleg most nem hátrál ki senki az utolsó pillanatban. Ebből a szempontból már kevésbé vagyok szerencsés, de azzal nyugtatom magam, hogy addig is több energiát ölhetek az egyetembe. Részben ezért is lassítottunk egy kicsit, nem én vagyok az egyetlen aki tanulni is próbál a háttérben… - És veled? – Terelném tovább a beszélgetést, mielőtt még újabb kérdéseket tenne fel. Mondjuk őt ismerve, ha nagyon faggatni akar akkor faggatni fog. De engem ismerve meg, ha ki akarok térni a válaszadás elől akkor meg kitérek. – Hosszú volt a váltás? – Talán nem a legjobb hely feltenni a kérdést, de ő akart itt találkozni, és szintén ő az aki látszólag megviselt, hiszen nemrég járt le a munkaideje. Én meg még megjegyzést is teszek rá, csakhogy ne mondjuk rólam legyen szó. – Úgy nézel ki, mint aki frissen szabadult a nyúzógépből. – Enyhe túlzás, ennél azért jobban takarja, de mi az testvérek közt? Ahhoz képest még gyengéd volt a megfogalmazásom. Ha már rávett, hogy Queensbe jöjjek, akkor kénytelen lesz elviselni a szeretetemet, akárcsak a tekintetem, amit eddig rajta pihentettem. Egyelőre egészen semleges, talán kicsit értetlen, hiszen még mindig nem tudom, hogy miért hívott ide. Arra várok, hogy közölje. Talán csak a szokásos, bár az fura, hogy ragaszkodott a személyes találkozóhoz… Egyelőre ellenállok a kísértésnek, hogy dobolni kezdjek az ujjaimmal az asztallapon, de abból, hogy egyre várakozóbban pillantok rá, már sejtheti, hogy egyfajta magyarázatot várok.

Rea & Red

too late to change the past, too soon to stitch these wounds

Innen már nem volt visszaút, ha az az üzenet elküldetlenül maradt, akkor már kénytelen voltam belépni az épületbe és szembenézni a testvéremmel is végül. Talán, de csak talán, mégsem lesz annyira kellemetlenül fura az egész, mint ahogyan azt fejben elképzeltem. Legalább már mosolygunk egymásra amíg helyet foglalok, még ha az enyém egy része valahol mű is volt. A másik része, valahol mélyen még tényleg örült is, de azt szándékosan nem engedtem teljesen felszínre törni. Még mindig nem tudtam biztosan, hogy mit gondoljak erről az egész rögtönzött találkozóról. Érett már a dolog, elég rég óta… de a tegnap mégis mintha váratlanul jött volna. Eddig lefoglaltak annyira a saját problémáim, hogy ne tegyem fel a kérdést, hogy mi van, ha történt valami? De szerencsére ránézve nem tűnt úgy. Nem mintha ez biztosat jelentene. És nem mintha aggódnom kellene, mármint, most meséli éppen, hogy mennyire jó ez a hely, én pedig úgy figyelem közben, mintha csak a szavain gondolkoznék el közben. Azért még egy pár részlet a mondataiból is megmarad, pont annyi, hogy reagálni is tudjak valami értelmesebbet egy jól időzített biccentésen kívül, ami amúgy csak az ösztönös reakcióm volt olyan esetekre is, amikor amúgy nagyon nem figyelek éppen. Mondjuk az értelmes reakcióból csak annyi valósult meg, hogy elővéve a legmeglepettebb arckifejezésemet pillantottam rá a hamburger méretét illetően. – Elképesztő. – Ráadásul sikerült komolynak is maradnom közben. Legalább úgy tűnik, hogy tényleg szereti a helyet, ami jó.
Várható volt, hogy egyetlen rövid szó nem fog elég lenni, ha már annyi győzködés után végre rávett a találkozóra, de ez nem akadályozott meg abban, hogy röviden kezdjem a beszámolót, sőt, hátradőlve a széken figyeltem ahogyan felemelkedik a szemöldöke és feltételezhetően folytatást kér. A szavaira már egy kissé megkomolyodott biccentést kap, főleg a vállrántás utáni mondat után – érdekli, hogy mi van velem. Nem arról van szó, hogy nem hiszem el neki, engem is érdekelni szokott, hogy mi van vele legalább egy olyan szinten, hogy jól van-e. De ezen a ponton már mindkettőnknek jól kellene lennie, nem? Itt vagyunk New Yorkban, mindkettőnknek van tető a feje felett, még munkánk is van… persze, ő talán mélyebben is belegondolt a kérdésbe, és pont ez az a részlet amelyik kezd kényelmetlen lenni. Korábban sem ömlengtünk egymásnak a gondjainkról, de azért valamiért mégis zavaró a gondolat. Egy pár pillanatnyi szemezés után végül mégis folytatom egy bővebb válasszal is, bár a részletekre még mindig nem térek ki, arra elég, hogy összerakjon egy képet arról, hogy mik történtek mostanában velem. Szinte azonnal kap is párhuzamot az életünk közt. – Családi vonás? – Az apró mosolyom erősödni látszik, persze, lehet, hogy rosszabb neki a másik munkahelye nélkül, de az valahogy nem lep meg, hogy felmondott mielőtt kirúgták volna, valamiért sokkal furcsábban hangzott volna, ha kirúgják mielőtt még felmondana. Tény, hogy néha kicsit sok tud lenni a jellemünk, főleg azoknak akik nincsenek hozzászokva ehhez. A viccelődős megjegyzés ellenére viszont nem terelődött el a figyelmem arról a tényről, hogy az egyetemet is abbahagyta, meg a munkahelyét is elvesztette, és csak ez a bár maradt számára. Amiről persze azt mondja, hogy imádja, de az egyetemmel is úgy volt, hogy akarja, és a másik munkahelye is azzal volt kapcsolatos. Talán ezért is figyelem egy pillanattal tovább, miközben arról akarok meggyőződni, hogy csak elhiteti, hogy minden jól alakul, vagy csak ezzel hitegeti magát, miközben kezd szétcsúszni? Valahol azért mégis a nővérem maradt, az utóbbi évek minden nehézsége ellenére is. De ahhoz viszont pont elég ok, hogy ne kérdezzek rá azonnal. Teljesen elfelejteni viszont nem fogom.
A bandás kérdésnél jött el először az a pont, amikor az ujjaim ismét a pohárért nyúltak, de még mindig nem emelték fel azt, csak folytatták a korábban elkezdett játszadozást az üveggel. – Ja, nagy álmok… - A mosolyom valami keserédessé vált, ahogyan egy pillanatra mintha megszakadna a kapcsolatom a külvilággal, amíg a megfelelő szavakat keresem, de tudom, hogy nem fogom megtalálni előtte. Igazából abban biztos voltam, hogy a zenélés mindennél jobban érdekel… inkább egyéb részletek miatt voltam kétségeim, és pontosan ezeket láthatta átsuhanni az arcomon egy pillanatra, mielőtt még megkíséreltem volna választ adni, mielőtt még elkezdené olvasni a jeleket és talán pont ráérezne, hogy mi a problémám, amit annyira nehezemre esik megfogalmazni? Abból ő is kaphatott kóstolót, hogy nem minden annyira egyszerű mint amilyennek tűnik, és nem mindig elég nagyon akarni valamit és dolgozni érte… főleg ha még el is bizonytalanodsz néha. Nem feltétlenül az út miatt, néha csak az irány a gond, vagy egy apró részlet amit nem érzel helyesnek közben, néha csak ennyin úszik el minden… utólag meg azon rágódsz, hogy könnyebb lenne-e elengedni az ilyen apróságnak tűnő részleteket? De mikor jön el a pont, amikor túl sok részletet hagysz elrepülni? – De az utóbbi időszakban fel tudtunk lépni egy pár bárban, és a jövőre nézve is lesznek lehetőségek. – Valamivel felvidulni látszok, még ha nem is értek egyet mindennel, legalább ezúttal tényleg alakulni látszanak a dolgok. Végül is, nem tudjuk előre mikor kapjuk a következő pofont, addig is kényelmesebb hagyni, hogy alakuljanak a dolgok, egyelőre még leköt az egyetem is, addig könnyebb nem a többi részleten aggódni. – Szóval, hacsak nem kell az utolsó pillanatban egy új tag után néznünk újra, akkor akár sínre is kerülhetnénk. – Bár az út így is lassabb lenne a jelenlegi életünket figyelembe véve, azért annyira elvetemültek még nem lettünk, hogy háttérbe szorítsunk minden egyebet és teljesen csak a zenére koncentráljunk. Egyszer már megpróbáltuk, és a következménye annak is viszonylag súlyos lett. Rea talán nem is tud arról az időszakról, az még az érkezésünk szinte elején volt, de akkor még kellemetlenebb lett volna ilyenekről beszélni vele. Mostanra meg már késő, talán ezért is feszengek ennyire előtte egy téma közben, amiről amúgy bárki mással örömmel beszélnék. Vele viszont még ez is bonyolultabb. – De egyelőre az egyetemet sem akarom abbahagyni, annak ellenére sem, hogy amúgy ha a zenéből akarok megélni lehet, hogy felesleges is lenne… - Mondjuk azért tud lenni előnye is, de nem létszükséglet. – De érdekel. – Megvonom a vállam, ez a legjobb magyarázat amit adhatok. Vannak dolgok amikre egyszerűen csak érzed, hogy meg kell tenned, ez is ilyen. – És közben a többieknek is vannak hasonló dolgaik az életükben, szóval néha lassítanunk kell a bandával. – Egyensúlyt találni nehéz tud lenni, főleg változó programok mellett. – De mostanában legalább nem kellett túl nagy szünetet hagynunk a zenélés közben, mondjuk nem mindenhol fizettek is ahol felléptünk, de az is gyakorlás volt. – Meg legalább hallhattak élőben mások is, az ezért mégis más, mint a négy fal közt játszani magunknak. – De a mostaniakra fizettek is. – Lehet túl kihangsúlyozom az anyagi részét a dolgoknak, de remélhetőleg a tekintetemben növekvő lelkesedést nem érti félre. Nem a pénz lelkesít, mondjuk az is kell az élethez, de az sokkal inkább lázba hoz, hogy hajlandóak fizetni az erőfeszítéseinkért. Az azért mégis másabb, mintha csak ingyen mennénk valahová, ilyenkor egy kicsit jobban válogatják az embereket, bár amennyi zenész van ebben a városban, az ingyenes lehetőségeket is lerohanják a feltörekedni kívánó tehetségek.
Vagy én tenyereltem bele abszolút akaratlanul a témák egyik lelkizősebb vonalába, vagy pedig a nővérem forgatta ki ilyen mesterien a szavaimat… de bármelyik is volt, megtörtént és a téma már élőben állt itt kettőnk közt. Mert én nagyon nem ilyen váltásra gondoltam, de már késő volt megnyomni a vissza gombot. Az első évek nekem is nehezek voltak, legyen szó arról az időszakról amikor ő lelépett, vagy amikor ide költöztem. Bólintva adom a tudtára, hogy köztünk marad a dolog, azért annyira nem süllyednék, hogy árulkodni kezdjek otthon, bár mondjuk azért sejthetik, hogy a halasztgatása mit jelent. Mindketten makacsul tudjuk ismételgetni otthon, hogy nincs semmi és minden oké, de egy idő után talán az ehhez hasonló félszavas válaszok is olvashatóbbak lesznek.
- Ahhoz képest jól nézel ki, harmincötnél többnek nem mondanálak. – Igazán kedvesen teszem még hozzá, ha már beszállt a témába akkor léptem egy nagyobbat is, tényleg feszegetni kezdve a szeretetünk határait. De tulajdonképpen kérte a megjegyzést abban a pillanatban amikor az arcát kezdte tapogatni. Utána mondjuk érkezik egy magyarázat is, hogy mi viselte meg ennyire. A válasz meg várhatóan komoly hangvételű. Persze, most már felnőttek vagyunk annyira, hogy munkáról beszéljünk, de valahol ez is különösnek hat – bár kényelmesebb, mint bizonyos más témák – mégis, amikor legutóbb leültünk csak úgy beszélni, akkor még nem ilyen gondolataink voltak, sokkal inkább az a nem elég a zsebpénz, kellene kölcsön a drága nővéremtől hangulat volt akkor.
A mosolyom megremeg az otthon szóra, de igyekszem takarni, hogy olyan vizekre evezne a beszélgetéssel, amikre nem biztos, hogy szívesen követném. Egyelőre még takarom, azt már úgyis tudja, hogy az egész találkozó dolog alól is próbáltam kimászni, talán meg sem lepné, hogy ez a téma elől is ellépnék, ha tehetném. Hirtelen a sablonos munkahelyes téma már nem is tűnik annyira bénának. – Ünnepekre hazamegyek. – Ez volt a tökéletes pont, hogy tényleg az italomért nyúljak és ellenőrizzem, hogy tényleg az van-e benne amit Rea ígért. És nem okozott csalódást. Egy pillanatra azért megadva neki az esélyt kibúvót ajánlok, amit remélhetőleg elfogad és tovább lépünk. Vagyis, a terv ez lett volna, de mégis egy másik kérdés csúszott ki az ajkaimon. - Miért, neked hiányzik? - Szinte gyanúsan vádlóan indult, de ő tépett fel egy olyan sebet, amiről idáig úgy akartam tenni, mintha nem létezne. Végül is, már szinte kezdett begyógyulni... most mit akar vele?

Rea & Red

too late to change the past, too soon to stitch these wounds

Mintha számára is kezdene kényelmetlenné válni az egész helyzet, de kivételesen nem sajnálom érte, végül is ő volt az aki ragaszkodott ehhez az egészhez, én számtalan esélyt adtam neki lemondani, ő volt az, aki olyan makacsul ragaszkodott, hogy találkoznunk kell… és most itt vagyunk. Ő beszél, én meg hallgatom, valahol remélve, hogy ennyiből fog állni az egész… másrészről viszont jó újra látni. Jó látni, hogy megvan, hogy szereti az életet amit kialakított magának, hogy boldog itt. Még akkor is, ha ezt mondjuk telefonon keresztül is elmondhatta volna.
Számíthattam volna erre a kérdésre, mégis ez hozta el az első olyan pillanatot amikor elakadtak előtte a szavaim. Talán ráérzett ő is, hogy valami mégsincs annyira rendben, mint ahogyan el szeretném hitetni vele, de legalább nem kérdezett rá, és ezért valahol hálás is voltam neki. Valahol örülök, hogy ő látszólag ilyen szépen megkapta itt a helyét, amikor az életéről beszélt úgy tűnt tényleg szeret itt lenni… ellenben velem, aki még mindig leragad pár részletnél, aki még mindig egy pár lépéssel hátrább jár. Jobb lett volna úgy ülni előtte, hogy hasonló lelkesedéssel beszélhetek a munkámról, mint ahogyan ő is tette… nem arról van szó, hogy nem szeretem, szeretem csinálni, jobban, mint bármit… máshogyan aligha tudnám elképzelni magam, és mégis…
Mégis mosolygok, elűzve a gondolatot folytatom szavakkal, úgy téve, mintha nagyobb rendben lennének a dolgaim, mint amúgy. Nincs szükség egyelőre arra, hogy tudja a többi részletet is, még aggódni kezdene, vagy jobban a nyakamra járna, vagy bármi hasonló… hiszen ő már megtalálta a helyét, ideje lenne már nekem is összeszednem magam és előre haladni… nem? Ahogyan ő is tette. Még ha ez néha azzal is jár, hogy hátrahagysz egy darabkát a múltból… legyen az bármilyen fájdalmas is.
Az ajánlatára előbb érdeklődve pillantok rá, majd felnevetek miután elhallgatott. – Máris hiányoznék, hogy visszahívnál? – Persze, tudtam, nem ezért mondja… vagy legalábbis nem csak ezért… Követem a tekintetemmel a mutatott irányt, bár csak formális a mozdulat, míg gondolkozok. Tény, hogy jó hely, és nem lenne rossz fellépni itt… de nem azért jöttem, hogy munkalehetőségeket kunyeráljak a nővéremtől. Bár ez most nem csak rólam szólna...
Az újabb ajánlatra biccentek egyet, bár érdekesen hangzik tőle így, hogy ő is abbahagyta… és nem is tervezi folytatni. De nekem segítene. Most segítene...
Elvigyorodok a megszólalására, kiélvezve, hogy egy pillanatra megolvadni látszott köztünk a levegő, még ha talán nem is tart majd sokáig, egy egészen rövid pillanatra majdnem olyan volt, mint… régen.
Az ajkaihoz emeli a poharat és követem a példáját én is, viszont kevesebbet nála. Mintha készülne valamire, vagy csak én keresek olyan dolgokat minden egyes mozdulatában amik nincsenek is ott? De ha minden rendben van vele, nem tudom, mi másért hívott volna ide? Miért most?
Ahogy előre éreztem, a jókedv valahol kettészakadt, amikor otthonra terelődött a szó. Bár számítottam arra, hogy fel fogja hozni… mert valahol természetes is, hogy szóba kerül… ettől még nem lesz kellemesebb. Vagy kényelmesebb. Hárítani próbálom, és a terv ez is volt, mégis visszadobom a labdát egy váratlan késztetés hatására, amit szinte azonnal bánni is kezdenék, ha nem kezdtem volna feszültebb lenni a felszín alatt, amit csak a mosolyom tartott egyben. Egyelőre. De ha ezen a vonalon folytatjuk, ki tudja meddig tart a türelmem… Az évek alatt kopott a neheztelésem rá minden miatt, ami régen történt… fiatalabbak voltunk, ő is tette amit jobbnak érzett… de ez nem jelenti azt, hogy ha piszkálni kezdi, nem szakadnak fel újra azok a sebek, amiket hagyni kellett volna még pihenni.
A meglepett pillantásából ítélve egyáltalán nem értette a célzást… bár nem tudom mit vártam volna, évek teltek el, neki talán fel sem tűnt az a része… de ettől még nem volt könnyebb nekem. – Dehogynem. – Megforgatom a szemeim, hogy érezze, a kérdés nem arról szólt, de magyarázatot azt nem kap mellé. Azt korábban kellett volna kérnie. Már ha érdekelte volna. Talán én is hibás voltam az egészben, de ami megtörtént már megtörtént… és most mégis itt vagyunk és piszkáljuk a kialudtnak hitt parazsat, nem figyelve arra, hogy igenis meggyúlhat még.
Figyelem egy pár pillanatig, de nem úgy tűnik, mint aki folytatni kívánná… hát megteszem én helyette. – Nem csak azért hívtál ide, hogy igyunk és megkérdezd, hogy mi van velem. - Kérdés vagy kijelentés, a hangszínből nem egyszerű eldönteni, de a szigorodó tekintetem mégis választ vár... sőt, szinte már követel? Tessék, megtettem még egy lépést. Ismét egy olyat amit el akartam kerülni. Ha már ő eddig nem merte. És ha már így ülünk egymással szemben, mert ki tudja mikor lesz még egy ilyen alkalom. Az elmúlt évekből ítélve ennél jobb időpont nem is lesz erre, talán tudja ő is...
Nehéz lett volna elfogadni, hogy nem érek rá ma csak úgy... "beszélgetni"?

Rea & Red

too late to change the past, too soon to stitch these wounds

- Hát persze. – Segíteni, egész kedves… nagyon kedves. Egy széles mosoly mögé rejtem az iróniát, remélhetőleg elég mélyre, hogy ne szúrja ki a szemét azonnal. Egy részem fel sem akarta hozni az egészet, de egy másik, mélyről jövő hang, amiről azt hittem halkulni kezdett újult erővel kezdett suttogni. Csak piszkálni kellene egy kicsit, és…
Testvérek vagyunk, voltunk, és valahol mindig is azok leszünk, most mégsem pont olyan érzés volt előtte ülni, mint régen. Hiszen már egy ideje fura az egész. Lehet, hogy az én hibám is, hogy én is elzártam magam tőle, miután ő is ezt tette, de okolhat ezért? Ha ő megpróbált tovább lépni, nekem is kellett valahogy. De ez nem jelenti azt, hogy sosem szúrta az oldalam az amit tett, még ha enyhült is az évekkel, azért van, amit nehezebb elfelejteni… és még mindig, még mindig próbálom úgy felemelni a poharam, mintha amúgy rendben lennének a dolgok. Pedig ha rendben lennének, akkor kevesebb ideig kellett volna nyaggatnia messengeren, és talán, de csak talán, kicsit korábban érkeztem volna. De valamiért mégis itt vagyok.
Tudom, hogy csak idő kérdése, mert ha nem én, akkor ő fogja felhozni, még ha nem is azt a konkrét szörnyet amit egészen eddig olyan szépen kerülgettem előtte, arra csak rá fog jönni, hogy zavar valami, és csak zavarni fogja. Szóval csak az a kérdés, hogy melyikünk unja meg korábban, hogy a hülyét játsszuk a másiknak.
Végül mégis én kérdek rá, mert kezdem megunni azt a mosolyt ami az arcomra fagyott, mert lassan túl erőltetettnek hat, bizsereg tőle az arcom, legszívesebben abbahagynám, de csak újra előjön, mintha muszáj lenne neki, mintha az segítene a helyzeten. De a valóság az, hogy ennél sokkal több tisztázatlan ügyünk maradt. Vagy csak ügyem? Talán csak én ragaszkodok annyira azokhoz a sebekhez, de a semmitől eltűnni sem fognak, csak halványulni, arra várva, hogy előjöjjenek. Még ha gyengültek is az évek során…
- Nem tudom, miért lenne? – Kérdem tőle, mintha tudná a választ. De elhiszem neki, hogy nem tudja, ha eddig nem esett le neki, ezután sem hittem, hogy egy nap csak úgy rájönne. Már rég nem reméltem, hogy rájön, hogy amúgy ő volt a seggfej, nem én, még ha most én is tűnök annak. Lehet, hogy kamaszként még nagyobb összeesküvésnek tűnt az egész, de azért idősebb fejjel is ő volt az aki a szarban hagyott egyedül, hogy kezdjek valamit magammal, amíg ő Álomvárosban megpróbálja újrakezdeni. Csakhogy ez nekem akkor még nem volt opció. – Ezt leírhattam volna egy üzenetben is. – De tényleg, az rövidebb lett volna. Mondjuk nem kapott volna hosszú választ, az is tuti. – Oh, észrevetted? – Hatra dőlök a székben, még mindig a poharat markolászva, mintha az lenyugtatna. Pirospont neki, amiért rájött, hogy valami nem volt okés. Azért még végighallgatom, de a szavai végeztével mégis egy vállrántással jutalmazom elsőnek. – Szerintem neked is hosszú napod volt, biztosan fáradt vagy. – Jah, fáradt, mintha csak ennyi lenne az egész. Igyekszem hasonlóan hallkan folytatni, és sikerül is, de azért az arcomra van írva, hogy ennél nagyobb indulattal is jönnének a szavak. Vagy csak nagyon irritál valami a levegőben. Vagy mindkettő. – Mondtam, hogy találkozhatnánk máskor is… mondjuk holnap. Vagy azután. Jövő kedd? – Ez azt jelenti, hogy akkor sem lenne jó, talán érezheti már. Mert valamiért mindig történik valami körülöttem, amiért sajnos nem igazán tudunk találkozni. Az elején sokkal tudatosabb volt az egész, mára lassan megszokás lett, hogy lerázom a nőverem ha akar valamit, vagy legalább is kéretem magam mielőtt rábólintanék, hogy oké, akkor találkozzunk. És ezt is inkább akkor, amikor valami jobb oka is van annál, minthogy üljünk le beszélni… mert miről beszélnénk? A régi szép időkről? Azok kicsit távolabb vannak már. És mondjuk az nem változott, hogy a testvérem, de az egy kicsit igen, hogy hogyan nézem őt. És mennyire lelkesen ugranék ha kell valami. – De most itt vagyunk. – Megemelem egy kicsit a poharam, majd iszok belőle még egy keveset, szándékos lassúsággal, amennyire az ital engedi. – Nem rossz. – Persze, a pohár tartalmáról beszélek, kitérőt téve, a fene tudja minek. – Dolgom volt. – Egy kisebb vállrántással lépek vissza újra a beszélgetésünkhöz, de tulajdonképpen kerülő lépés ez is. – Tudod, hogy itt gyorsabban zajlik az élet. – Ezek az évek is csak úgy elrepültek nem? Amikor már mindketten New Yorkban voltunk. Vajon akkor is ilyen gyorsan telt neki, amikor elmenekült?

Rea & Red

too late to change the past, too soon to stitch these wounds

Nem volt kényelmes helyzet, és nem is indult annak… talán nagyban hozzájárult az is, hogy már a kezdetektől nem akartam, és a tagadását is csak időnként próbáltam, de… valahol neki is éreznie kell, hogy kicsit késő a beszélgetéshez, még ha nem is túl késő… most nem volt kedvem hozzá. És talán holnap sem lett volna… meg azután sem, talán részben ezért is jöttem el végül. Igaz, a kitartó nyaggatása is segített – igazából mindkét irányba… de most itt vagyok, vele szemben, mintha minden rendben lenne, mosolygok újra, mégiscsak a testvérem valahol. Valahol… de hol?
- Ugye? – Forgatom a szemeim, szúrnak a szavak mindkét irányba – de néha ahhoz is fájnia kell, hogy jobb legyen. Nekem is fájt, neki is, évekig, és kerülgettük is évekig, ilyen vagy olyan okokból. És enyhült is, valamennyire biztosan, de magától teljesen elmúlni nem tudott. Van amihez az idő önmagában kevés, mert még ha el is felejtjük, az űr amit hagyott, a helyén marad… én érzem az űrt, ami lassan kitöltődni látszik, ahogyan tépegeti a sebeket… visszatér a fájdalom egy gyenge maradéka, azzal a kamasz haraggal, amit akkor éreztem, amikor elment.
Sértéseket vágni a fejéhez még mindig könnyebb, mint a lényegre térni, mert még mindig nem tudom, hogy készen állok-e a lényegre, vagy valaha is készen akarok-e állni… magától nem oldódik meg, pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha azok az évek csak úgy eltűnnének… csakhogy akkor tűnne velük Gery is, ami… amit nem akarok.
- Nagyszerű. – Igazából ennyi, amennyit ki is mondok, időt szánna, igazán remek, szánjon csak. Talán majd én is szánok rá egyszer vagy kétszer, ahogyan eddig is tettem. Ahogyan eddig is tettük… valahol különös, hogy ez lett a kapcsolatunkból… de régen könnyebbnek tűnt.
Próbálok nyugodt maradni, visszafogni magam, ahogyan eddig is tettem – de talán pont ez a gond, hallgattam, évekig hallgattam az egészről, most pedig, hogy ennyire közeledni érzem, már nem olyan egyszerű magamban tartanom, elöntenek az emlékek, s hozzák magukkal a régi érzéseket is – azokat, amiket akkor csak elnyomtam, amiktől azt hittem szabadultam, de amik úgy tűnik valahol még mindig bennem rekedtek, valahol még mindig ugyanaz a kamasz fiú vagyok, aki dühös és megbántott, és akinek fáj, fáj, hogy elvesztette a testvérét, mer igazságtalan volt, és fájt, hogy utána a másik testvére is elsétált, ő pedig nem mehetett vele – pedig szeretett volna. Szüksége lett volna rá, többet szeretett volna egy telefonhívásnál, látni akarta, érezni, hogy ott van neki még ő. Telefonon keresztül pedig ez nem jön át annyira, ahhoz túl személytelen, bármilyen formában is beszéltünk – nem volt személyes. Már akkor falakat húztunk magunk köré, a távolság volt az első határ amit felhúztunk… és évek teltek el amire a távolság lecsökkent. De addigra a sérülés már létezett. Mi pedig újabb évekig tettettük, hogy nincs ott. Most mi változott? Besokalt? Nekem is sok, sokszor az volt, de megtanultam hallgatni. Mert megtanultam, hogy néha jobb, ha csak magamra számítok… mert úgy kevésbé fáj, ha magadra hagynak.
- Tudom, és itt vagyok, nem? – Elhúzom a számat, hát tényleg itt vagyok, még ha ilyen kelletlenül is, azért csak jelent valamt, hogy itt vagyok… a kérdés inkább az, hogy mit jelent? – Pont, mint én? – Na, itt már csattant valami, én is kihúztam magam a széken ülve. Valóban, Rea?? Pont, mint én? Igazán érdekelne, hogy hogyan volt ugyanolyan a kettő, mert vele ellentétben nekem nem volt hová futni – vagyis, hosszútávra nem. Csak órák, legfeljebb annyi, de előbb vagy utóbb haza kellett mennem, és szembenézni az otthoni valósággal, figyelni Gery szobáját, nézni a dolgait, hiányolni a napi rutinjait, mindent amit tett, minden kis apró dolgot, ami máskor fel sem tűnt, mert annyira természetessé vált – de így, hogy már nem volt köztünk, már sokkal jelentőségteljesebbnek tűnt minden. – Tudom, hogy neked is fájt… - Érződik, hogy nem mondok ki mindent, amit gondolok, hiszen annál dühösebben nézek vissza rá, de ha kiabálni kezdek vele, attól már nem lesz jobb, a kiabálás részen már túl vagyok. Akkora barom meg nem vagyok, hogy ne tudjam, neki is fájt, természetes, hogy neki is fájt, az ikre volt, testvére neki is…
Sajnálja… különös ezt most hallani. Bár még talán azt sem tudja, pontosan mit kellene sajnálnia, csak érzi, hogy valamit kellene. Ha eddig nem jött rá, ezután sem fog… és ha eddig nem mondtam el neki, talán ezután sem kellene? Bár a továbblépés így nehéz, amíg annyi kimondatlan érzés van köztünk, annyi fal, amit felhúztunk magunk köré – legalábbis én biztosan ezt tettem, mert így könnyebb volt túllépni a távozásán. Azzal, hogy szépen lassan eltávolítottam magam tőle… fájdalmas volt, de könnyebb út volt, mint szembenézni mindennel. És a szembenézés az elején nehéz is lett volna, hiszen már csak alkalmanként jött haza. Utána meg… már szokás lett? Valahol elfogadtam, hogy már nem lesz a régi köztünk semmi. És nem is lehet már a régi, hiszen Gery már nincs köztünk… Gery… - Gery nem lát minket. Gery meghalt. – Talán megremegett a hangom egy kicsit, annyira súlyos volt ezt így kimondani… mikor mondtam ki utoljára? Régen, nagyon, nagyon régen mondtam ezt így ki. Túl sok benne az igazság, és túl erősen hangzik, most is elhallgatok utána, mert egyszerűen annyire szíven szúr ez még most is, hogy nem tudok megszólalni újra. Meghalt. Ennyi, ezen már semmi sem változtat...

Rea & Red

too late to change the past, too soon to stitch these wounds

Talán nem kellett volna találkoznunk ma… de talán elkerülhetetlen volt, hogy egyszer megtörténjen, még ha mostanra kicsit késő is… és még akkor is, ha nem tudom, mennyire van értelme próbálkozni visszahozni azt, ami volt. Mert már nem is tud olyan lenni, mint amilyen volt…
A megjegyzésére megrántom a vállam, egy bocsánatkérés, annyival talán tartozik is… de elég lenne? Jóvá tenne bármit is? Főleg amíg azt sem tudja, miért kellene bocsánatot kérnie… mert nem, nem azért, hogy megjelentem. Igazából én sem tudom miért jöttem el, többször is vissza akartam fordulni, párszor majdnem meg is tettem… de itt vagyok. Egy részem mégis akarta látni, az a részem, amelyik az üzeneteire is válaszolni szokott, még ha néha annyira passzívan is.
Összeszűkül a tekintetem, ahogyan hallgatom. Téved. Téved és nem érti, talán nincs is honnan, de ettől még valahol fáj, hogy nem tudja mi lehet a bajom. Régen mintha könnyebben megértett volna… vagy csak az idő szépítette el azokat az emlékeket, és igazából akkor sem volt sokkal másképp? De mostanra biztosan más valami, ennyire feszengve még nem kellett egymás szemébe néznünk. – Felejtsd el... – Feszülten fújom ki a levegőt, ez aligha a megfelelő hely vagy idő, hogy erről magyarázkodjak neki… mondjuk nem vagyok biztos abban, hogy erre találnánk-e valaha is alkalmas helyet meg időt. Késő, rég késő már megbeszélni egy csomó dolgot, már semmi nincs ami meg nem történté teszi az elmúlt éveket -  talán pont ez a problémám. De elfogadni, hogy azok az idők elmúltak, lezárni ami megtörtént, túl nehéz. Nem akarom, nem akarom elengedni, az olyan, mintha elengedném azt a kicsit is, ami még megmaradt Geryből…
Állja a tekintetem és vár, valamire vár, talán pont arra, hogy folytassam, de… nem teszem. Inkább iszom a pohárból, vagy játszadozok a szélével vagy bármi, csak ne kelljen befejeznem a mondatot, vagy elmondanom, hogy mi a bajom, mert ha ennyire egyszerű lenne, már rég tudhatná. Megvárom inkább amíg feladja, és megadóan sóhajt fel, csak akkor pillantok félre, bíztam benne, hogy érezni fogja, hogy nem csinálhatjuk ezt sem örökké, és… elengedi? Bár lehet, ha ez is csak egy újabb teherként maradt a levegőben, de már egy ideje nehéz volt, ez csak egy újabb kellemetlen érzés volt köztünk…
Figyelem, ahogyan megrezzen az arca arra az egyetlen szóra, amibe az én hangom is belecsuklik. Nem hangzik jól, nagyon nem, még ha tudom is, hogy ez az igazság, kimondta sokkal valósabbnak hat, fájdalmasan valósnak. Évek teltek el, de mégis, szinte még frissnek hat az érzés… A környezetünkben ezer meg egy dolog történik, de kivételesen kizárom, túl mélyen elvesztem a beszélgetésünkben, vagy inkább abban ami mögötte volt – mert sokkal többről volt itt szó, mint ami elhangzott. Lassan biccentek, talán még késve is, az idő értelmét veszti, nem tudom, hány pillanat telt el szótlanul, már képtelen vagyok követni, elvakít Gery képe a szemeim előtt, ezért is érnek el hozzám a szavai késve. Hallottam, hogy beszél, de nem volt értelme a hangoknak, csak pár pillanat múlva állt össze, hogy mit is mondott. – Nem. – Végre én is ráveszem magam, hogy megszólaljak abba a különös csendbe amit én erőltettem magunkra, amikor kimondtam azt az egyetlen kegyetlenül őszinte szót. De igaza van, egyedül nem megy… - …de eddig is azt csináltuk. – Eddig kerültem a tekintetét, most ismét keresem, kicsit félénken, de nem bizonytalanul, inkább érdeklődve. Érdekel, mit gondol erről, a haragomat meg egyelőre még elnyomja a fájdalom; így lehet pár pillanatnyi ideje válaszolni. Ha jól használja, talán nem borulok ki újra…

Rea & Red

too late to change the past, too soon to stitch these wounds

A kényelmetlen érzés nem enyhült, sőt, fokozódni látszott… bár másra aligha számíthattam volna. Úgy érkeztem, hogy tudtam, hogy ez lesz a vége, és a magam módján figyelmeztetni is próbáltam rá Reát, kitalálni bármit, csakhogy ne találkozzunk… de ő is makacs. Ketten vagyunk makacsok, most meg itt ülünk a következményekkel. Senkinek sem jó ez, tudtam, hogy hülyeség, és késő, és nem most kellene… és mégis itt vagyok vele szemben, az elején még próbálva jó képet vágni az egészhez, hiszen mégiscsak a testvérem, és az is marad, bármi is történjen, csak… csak.
Ezért is mondom, hogy felejtse el, felejtsük el, van, amit talán tényleg jobb nem piszkálni mert nem csak megéget, hanem feléget, porrá és hamuvá, van olyan tűzvész, ami semmit sem hagy maga után. Most legalább van valamink. Azt hiszem… amíg el nem érünk egy újabb mélypontot. Nekem is fájnak a szavak, hiszen még ennyi év után is súlyuk van, nehezen jönnek, az igazság az ami sebez mögülük, az, amin már nem lehet változtatni, és ami ellen sosem lehetett semmit sem tenni. Ez is tette ennyire elviselhetetlenül nehézzé. Elvesztettük a testvérünket, váratlanul, túl gyorsan, túl korán… a szakadék, ami Rea és közém került időközben… Gerynek biztosan nem tetszene, de nincs itt. Még ha tudjuk is, hogy hogyan nézne most ránk, csak képzelet már, egy fájdalmas emlék, ami csak bennünk él tovább. Sok minden történt a halála óta, apró kis részletek, amik naggyá nőttek, túl naggyá, szinte áthatolhatatlannak tűnően naggyá… így vagy úgy, de folytattuk az életünket, a töredékekbe kapaszkodva amit hátrahagyott nekünk, valami különös illúzióba, miközben szinte észre sem vettük, hogy mi történik köztük Reaával. Vagy amire észrevettük, már rég késő volt. Távolnak hatnak már az évek, amikor még hárman voltunk, és minden sokkal egyszerűbbnek tűnt. Azóta valami elromlott, vagy csak elrontottuk… néha hiányzik is, néha túlzottan, ugyanakkor… már sosem lehet újra a régi…
Mi választottuk, hogy hogyan birkózunk meg a gyásszal, ő hozott egy döntést, amire én is egyet, és éltünk vele, makacsul, ahogyan szoktuk, egyedül nézve szembe a fájdalmunkkal. Most mégis mi változott? Mert az eddigiek alapján még nem tudja, hogy mennyire megbántott akkor. Mégis eljöttem, ki tudja miért, talán reméltem valamit… mégis, amikor felhozom, hogy eddig is így volt… persze, hogy félreérti. Látszólag egészen könnyedén veszi javaslatnak az egyszerű megjegyzést, akkor csináljuk ezután is ezt… hát, csináljuk, Rea. Nekem okés. Tökéletes. Eddig is megvoltunk így, végül is, mi változna ez után is? – Igazán szívesen. – A poharam aljára pillantok, lehúzva az ital végét is, hiszen ez már egyértelműen búcsúzkodásnak tűnik. Hát remek. Tudtam, hogy hülyeség eljönni, és semmi értelme.
- Megszoktam. – Forgatom a szemeim, a végén mégis elhintek felé egy mosolyt, mert bármennyre is sértett vagy dühös vagyok, vagy fáj, attól még a nővéremről van szó, még ha sokat is kell nyaggatnia, s bár gyakrabban utóbb, mint előbb… de beadtam magam a kérleléseinek. Mint most is. Bár ez után lehet egy ideig inkább nem látnám, csak amíg semlegesebb lesz egy kicsit a levegő… nem akarom újraélni Gery elvesztését, legyen az bármilyen értelemben is. – Ja, majd… beszélünk. – Egyszer elkerülhetetlen lesz, bár ez után talán ő sem fogja sürgetni a dolgot. Talán még jó is, nem? Nem fog nyaggatni…
Igazából ezen a ponton lehet, hogy nekem is illet volna mondanom valami hasonlót, de… ha hívott, akkor jöttem, nem? Egyszer… de egyik kérésem sem volt vészhelyzet, az előzőek is inkább kifogásnak tűntek arra, hogy együtt lógjunk, mintsem tényleges szükségre… nem volt olyan, amire nem kérhette volna meg az egyik lakótársát is akár, hogy segítse ki.
Láttam az arcán, hogy nincs rendben, hogyne láttam volna, túl rég óta ismerem ahhoz, hogy ne lássam… de velem sem volt minden rendben, ráadásul ez a találkozó amúgy is rosszul sikerült, most már aligha menthető meg… meg talán menekülni is akartam már belőle, ahogyan érkezni sem akartam?
A vállamra tett kezére pillantok, majd az arcára, ahogyan újra mosolyt erőltetek az arcomra. Egyértelműen erőszakolt, de a pillanatban ez volt a legtöbb, amit tehettem, ahogyan finoman a vállába bokszoltam. – Szia. – Egy pillanat volt, a mosoly eltűnt, a fájdalom maradt, tőle, Gery szellemétől, meg minden mástól ami itt történt. Tényleg ideje lépni már, még ha ez azt is jelenti, hogy a zuhogó esőben kell távozni. És ezt is tettem, ezzel a két fájdalmas sziával váltunk el, ahogyan kiléptünk, hogy két külön úton induljunk tovább az esőben.