Willow & Henry

"There is a crack in everything, that’s how the light gets in."

Az emberek többségében megtalálható egy olyan fajta védelmiösztön, ami miatt késztetést érez arra, hogy minden gyengébbet és fiatalabb egyént megvédjen, még akkor is, ha voltaképp semmi szükség sincs rá. A szülőkben és nagyobb testvérekben ez az ösztön jóval kifinomultabb és idegesítőbb is a védettek számára. Henry sosem volt az a fajta gyerek, akiért annyira kellett volna aggódni. Bár mindig is szerette saját bőrén megtapasztalni a rossz tettek következményeit, akkora veszélybe még sosem sodorta magát, hogy különösebb odafigyelést igényeljen. Mióta kitőrt ez a stalker mizéria, azóta viszont úgy érzi magát, mintha újra csak egy magatehetetlen gyerek lenne. Na nem azért, mert nem tud mit csinálni, hanem azért, mert nem engedik neki, és emellett még úgy is babusgatják, mintha ő lenne a kiszemelt áldozat. Már majdhogynem egy felnőtt férfi, így kikéri magának azt, hogy szabadon mászkálhasson oda ahova, amikor és akivel akar.
Már az az ötlet sem tetszett neki, mikor megtudta, hogy kötelező számára is egy mogorva férfihoz költöznie és az ő szabályai szerint élni, holott Kainál is tök jól ellett volna, és az idősebb sem bánta volna, hogy néha foglalt a kanapé. De nem, Hailee ragaszkodott ahhoz, hogy együtt maradjanak, így megnyugodhat és biztos lehet abban, hogy nincs semmi baja és nem titkolja el, ha történik valami. Ami megint csak hülyeség, de ember legyen a talpán az, aki megérti a női gondolkodást majd meggyőzi az egyént arról, hogy nem minden úgy van, ahogyan ő azt gondolja. Azt már kellően letudta nyelni, hogy a lakhatásba nincs beleszólási joga, de arra, hogy nem mászkálhat egyedül már kicsit soknak tartja.
Tizennyolc évesen az ember a barátaira vágyik, és a sajátjaira, nem a testvérének a cinkosaira. Ám, most úgy tűnik Hailee teljesen megőrült, ezért érdemelte ki a mai nap sztárvendégét: Lolát a babasintért. Hogy őszinte legyen, biztos volt abban, hogy ez csak egy álca és titokban ez egy kezelés lenne, ami alatt minden olyan információt megpróbál kihúzni belőle, amire csak a nővérének szüksége lehet. Pedig, ha tényleg ez a terv, akkor már most kútba vetheti. Bár nem mindig tűnik értelmesnek, azért butának sem mondható Henry, átlát ő mindenkin.
Bár talán az okos jelzőt meg is lehetne cáfolni, azok után, hogy a „ne nyúlj semmihez!”-ből az lett, hogy mindent is körbe fogdosott, amit csak talált a házban. Nem tehet arról, hogy minden ki volt rakva szem elé. Már túlságosan is cuki és meleg -na nem csak a szülők miatt- hangulatot áraszt, amitől érzi is, hogy sikeresen felfordult a gyomra. Még pár perc és ki is dobja a taccsot, ettől a lakás dekortól. Hogy lehet így itt élni? Mint valami múzeum egy élő emberről. -Lolaaaaa, mennyi ideig kell még itt dekkolnunk? Nem mehetnénk valamerre? Kint tök jó idő van, idebent viszont a levegő is…eh. Nem akarom fikázni a papáid ízlését, de nehezen veszi be a gyomrom. – nyűgösen vágja is le magát a kanapéra és csak reméli, hogy kimozdítható a másik.

Ruha ¦ 473 ¦ engedj ki

ruha lesz majd ha a pinterest is akarja  || 473 || maradj a popódon! || დ

Willow & Henry

"There is a crack in everything, that’s how the light gets in."

Sok féle büntetés létezik arra, hogy egy gyereket megneveljünk. Henry viszont sosem érezte azt, hogy nála bárki is a legcélravezetőbbet használta volna. Csoda hát, hogy elkanászodott? Nem hiszi, tudja jól, hogy eddig minden büntetés értelmetlen volt legyen szó iskolairól, vagy otthoniról. De felnőtt – mondhatni -, így most már végképp értelmetlennek tartja ezeket a „nEveLéSi EsZközÖkEt”. Jó, lehet, hogy lopott egy cipőt, ahogy az is lehet, hogy unalmában már ez nem az első. Illetve az is lehet, de csak lehet, hogy az eddigi informatikai tudását is rossz irányban kamatoztatta. Persze, ő teljesen tisztában van azzal, hogy ez minden csak nem példás viselkedés. De most komolyan, nem arról szól az élet, hogy minden szabályt tartsunk be, mert akkor csak létezik az ember, de nem él. A szabályok arra vannak, hogy megszedjék őket. De ezt magyarázza el valaki a jogot tanult nővérének. A vicc az egészben, hogy Hailee elég kevés dologról tud. Elvégre a cipő ügyet is végül Kai intézte el neki. Nem is érti pontosan mire is kapta ezt a büntetést, de jobbnak látta nem megkérdezni – még a végén kiderül valami komolyabb dolog is -, így inkább csendben eltűri, míg le nem telik. Most lázadozhatna, hogy már csak azért is kimászik az ablakon keresztül, de egyrészt ő nem macska, hogy az emeletről ugráljon – a suli tetejéről sem jutott le agyrázkódás nélkül, kellően tanult belőle -, másrészt, még a végén Lay elszólná magát. Inkább játssza meg a szófogadó fiút és akkor letudott minden rosszat, amiről a nővére tud. Na, igen ám, de mikor büntiről volt szó, nem éppen Lolára gondolt! Át lát ő a szitán, tudja, hogy ez csak azért kellett, hogy Lola majd most alaposan kifaggassa, illetve megtérítse. Lehet, hogy ez így tervnek nem az utolsó, de Henry sem hülye hozzá, ő belőle ki nem szednek semmi ilyen infót!
Aztán meg, ha Hailee szemléletével nézzük sem jobb a helyzet, mert akkor meg azért jutott idáig, hogy biztonságban legyenek és ne egyedül. Az már mellékes, hogy egy rakat emberrel laknak már együtt, akikből egy mindig van otthon, szóval tulajdonképpen sosem tud egyedül lenni. Pedig a kikapcsolódás miatt nem bánná. Na, majd ha mindenki elkerül egyetemre, akkor hátha több csendesebb pillanata lesz. Jó, max a házvezető nőnek, akinek már lassan teljesen értelmetlenné vált a munkája három lelkes önjelölt mellett.
Érdekes, hogy ahány ház annyi féle berendezés. Jonahnál például egy kép sincs a falon, vagy a szekrényeken kirakva, míg odahaza minimális mennyiségben azért volt pár. Itt bezzeg, ameddig a szem ellát. Ez már azért több, mint túlzás, mintha egy múzeumban sétálgatna igazából. Ettől minden olyan nagyon cukormázas lesz, amitől még a hideg is rázogatja. Nem is nagyon csoda hát, ha mihamarabb menekülne innen. Inkább megy a szabadba, minthogy még egy percig itt legyen. Meg is jegyzi ezt az idősebbnek, de az mintha rá sem hederítene, csak mondja a magáét. Ezt pedig egy egyértelmű unott nyögéssel és szemforgatással díjazza. – Úgy sem fog jönni, na menjünk! – van egy olyan állítás, hogy a nők okosabbak, főleg diplomával… Hát Lola nem tűnik annak, ha ilyen mondvacsinált dolgokat is elhisz, pedig totál átlátszó. – Olyan túl… Nem is tudom mi lenne erre a megfelelő szó. Sok? Mázas? Kipakolós? Meleg? – bár az utóbbitól mit is vár, elvégre egy melegpárról van szó. Nincs bajuk velük, de csak addig, míg nem előtte történnek az események és míg nem az a tipikus megjelenéssel vannak, hogy egy ránézés alapján lerí mindenkinek, hogy mi a helyzet. -Ahj, fogd fel, hogy ez csak egy kamu kifogás volt, fogd a cuccod és menjünk! Senki sem késik két órát, még ha dugóban is ül, ami jelenleg nem lehet, mivel nincs csúcsidő. De ha itt fogunk még ki tudja meddig szobrozni, akkor az lesz, és mindenhol sokat kell majd várnunk. – pillant nyűgösen a nőre és igyekszik nem kinyilvánítani minden gondolatát, mert nem hiszi, hogy jó ötlet lenne nyíltan lehülyézni a másikat. Kérdésére pedig csak grimaszolva megvonja a vállát. – Ha én ezt tudnám… nem is értem mire kaptam. Meg most egy dOlgOzÓ eMbErT ki ítél manapság szobafogságra??? Szerintem ideje lenne már vele is elbeszélgetned itt pár dologról. – bár erősen kétli, hogy pont ők ketten vitatnák meg ezt a témát úgy, hogy annak legyen is valami értelmes kimenetele.

Ruha ¦ 685 ¦ engedj ki

ruha || 580 || maradj a popódon! || დ