Alice & Henry

"Do I not destroy my enemies when I make them my friends?"

Henry mikor anno, lassan egy éve, mikor átszökött Texasból sosem gondolta volna, hogy ilyen sok mindenben lesz része itt. Mármint, remélte, hogy New Yorkban jobban folyik az élet, de nem hitte volna, hogy ilyen kalandos kis utazásban lesz része. Ennek a kalandnak a legkellemetlenebb része viszont akkor érkezett el, mikor a nővére választási lehetőséget sem adva neki, áthurcolta egy idegen férfi lakásába. Érti ő, hogy már a régi helyen nem biztonságos -bár biztos meglehetne oldani pár haverral is a dolgot az ellen a perverz ellen -, de legalább engedte volna meg, hogy valamelyik haverjához költözhessen. Miért kellett neki is ide jönnie? Bár tény, így legalább szemmel tudja tartani Jonaht is, hogy még csak véletlenül se környékezze meg a nővérét, de azért nem lett volna más, okosabb megoldás? Esküszik még Dae Il-nél is hamarabb meghúzná magát csendben, mint ebben a puccos házban, tele fura alakokkal.
Már kicsit az is piszkálta a büszkeségét, hogy egy gyíkkal kell nem, hogy egy szobán, de egy egész ágyon is osztoznia. Még hogy két fiú egy ágyban aludjon… Bár ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy Hailee Jonah szobájába került be. Miért is jöttek ide, ha nincs elég fekvő alkalmatosság, ami miatt a házigazda sem tud hol aludni? Egyszerűbb lett volna máshogy megoldani ezt, de hát már mindegy. A szoba beosztáson túl, ott vannak a folyamatos veszekedések is, hogy éppen ki főzzön, amiért majdhogy nem élet-halál harc dúl. Nem lenne egyszerűbb egy beosztást írni, hogy melyik nap ki feladata legyen melyik étkezés? Akkor mindenki kellően hálás tudna lenni és a konyha is egyben maradna. De hát úgy tűnik, itt egyedül csak Henrik rendelkezik épp ésszel.
S, ha már épp észről van szó. Szokás mondani, hogy az alma nem esik mesze a fájától. Nos igen, ezt kezdi észrevenni. Bár Jonah és Alice csak nagybácsi-unokahúg viszonyban vannak, eléggé feltűnő, hogy egy családból valóak. Egyikkel sincs könnyebb dolga, bár talán a lánnyal néha jobban ki lehet jönni, vagy hamarabb le lehet kenyerezni. Az már biztos, hogy Yebit nem meri ide hozni, ha megint közösen munkálkodnának egy csoport feladaton, mert szegénynek az ideg rendszere nem biztos, hogy bírná az itteni káoszt. Náluk nagyobb a csend. Meg mondjuk szebb tesók is vannak a környéken. De talán már csak azért is megérné, haza hoznia egyszer, hogy lássa, Henryvel van a legkönnyebb dolga az itt lakók közül.
Mivel sajnos Hailee szűkölködik a pénzben, így kénytelen volt az idei nyári lebzselést munkára cserélnie. Bár már iskola közben is végzett alkalmi munkákat, egyik sem hozta meg számára azt amire vágyott. A hétvégi költöztetéssel keresett talán az eddigi legtöbbet, de az volt a legfárasztóbb is. Szerencséjére most elég könnyű és nyugis feladatra lelt és tűnjön bármennyire is csajosnak a meló, annyira nem is fizet rosszul és jár is pár előnnyel. Nem is tudja, hogy jutott el abba a koreai kozmetikumokat áruló üzletbe és miért merte beadni a jelentkezését, de eddig nem is bánja. Elég sok nő jár oda, és több esélyt ad arra, hogy becsajozzon ott az ember fia, miközben a nővérének is tud mivel kedveskedni a kuponokkal és plusz ajándékokkal. Az talán nagyobb meglepetés volt a számára, hogy fiú létére fel is vették, de hát ez biztos jót tesz az üzletnek is. Henry mondhatni amúgy is otthon van a bőrápolás világában, hiszen elég hiú tud lenni magára, muszáj megvédenie valahogy a szépségét. Egy mosolygós, ápolt és a témában otthon járó kisegítő fiúnak pedig melyik lány ne csábulna el? Már csak miatta megéri bejárni az üzletbe! Nem mondja, néha ki is használja és mikor valaki fényképet akar készíteni róla, azért valami kis pluszt mindig kér, de hát borravalónak is betudható, nem?
Ma viszont a kiérdemelt szabadnapját tölti és mivel a nagyok sincsenek otthon így, hogy máshogy is töltené, ha nem a kanapén fetrengve, a lábát az asztalra téve nézné a tévé kínálatát. Szívesebben játszana inkább, de egyedül nem olyan izgalma, párja meg most nincs hozzá, így marad a bambulás és chips ropogtatás. Egy idő után azonban megérzi, hogy besüpped a kanapé másik vége is, így csak egy kérdő pillantással fordul a jövevény felé. – Ha azért jöttél, hogy megpróbáld elkapcsolni, valami öltöztetős műsorra, vagy tudom is én mire, akkor már most add fel! – adja is ki a figyelmeztetést, mielőtt komoly verekedés indulna el a távirányítóért. Hiányzik itt, hogy utána meg be legyen mártva a morgós medvének, amiért nem volt kedves az idegesítő unokahúgával.

Ruha ¦ 716 ¦ ovisokkal nem szövetkezem

Alice & Henry

"Do I not destroy my enemies when I make them my friends?"

A háta közepére sem kívánta ezt a költözést, de mivel ő is szó nélkül cuccolt be Haileehez anno, így túl sok beleszólása nem volt abba, hogy merre kéne vagy nem kéne menniük. De az tény és való, hogy még mindig nem érti, mitől biztonságosabb nekik Jonahnál lakni? Csak azért, mert itt sok az ember? Vagy mert itt annyi fura ember lakik már így is, hogy elmenekül a zaklató? Néha Henry is szívesen menekülne el, de ezt nem teheti meg a nővére miatt. Meg amúgy is, nem mutathatja magát puhánynak. Így is csak enni meg aludni jár „haza”. Meg még talán annyi a szerencséje, hogy mióta Lay a szobatársa azóta nincs gond a házifeladataival sem. Na, nem azért, mert tanulásra bírta a másik, csupán van kiről lemásolni az anyagot, vagy kivel megcsináltatni. A munka mellett mikor legyen ideje tanulni? Nem mintha olyan komoly és hosszú munkaórái lennének, de azért na, ennyi mindent ne várjon tőle senki se. Bár most megtehetné azt, hogy feladja a munkáját, mert van ki eltartsa, de egészen kezdi megszeretni, így nem látja értelmét.
Most viszont a szabadnapjai egyikét tölti és bár a nagyok úgy hagyták itthon, hogy ideje lenne valami értelmessel is eltöltenie a nyár utolsó napjait, ezzel mit sem foglalkozva huppant is le a nappaliban található tévé elé. Majd, ha haszna is lesz belőle, akkor megerőlteti magát, de addig feleslegesnek tartja. Egyébként is, ha lenne is valami dolga az később is ráér, előbb szeretné megnézni a szokásos autós átalakító műsort, ahol pár roncsból olyan pöpec verdát kreálnak, hogy az ember szíve megsajdul, amiért nem ő a tulajdonosa. Nem is győzi tátani a száját két reklám között, mikor megérzi, hogy idegen és furcsa erő lép be a térbe, majd lassan besüpped a kanapé is. Jól ismeri már ezt az aurát, így már csak reflexből is kapja is fel a távirányítót, hogy a háta mögé dughassa, esélyt sem adva a másiknak az elkapcsoláshoz. – Ez kérlek, maga a művészet, egy tárgy újraélesztése, mondhatni újrahasznosítás, ami szemet gyönyörködtető. Ellenben a te műsoraidnak nincs semmi értéke és olyan ruhákat adnak az egyénekre, amiket senki sem hord, vagy ténylegesen nem is áll jól neki. Meg most mit érdekeljen engem, hogy a homokórára milyen szoknya való? – horkan is fel, mert bár ennyi nő mellett valamennyire otthon van a témában, nem akar jobban belefolyni.
- Nem költözök ki és nem én voltam utoljára a fürdőben. – szögezi is le már előre, ha valami ilyesmivel akarna jönne neki a másik akkor nem kér belőle. Tudja, hogy kell használni a mosdót és ő rendben szokta otthagyni, ahogy a kádat is gondosan végig töröli használat után, szóval ilyenen nem akar vitatkozni, ahogy a költözésen sem, hiába lenne hozzá kedve. – Mit makoksz itt? – homlok ráncolva fordul is felé ténylegesen és reméli nem valami orbitális hülyeségbe szeretné belerángatni. -Lehetne ezt emberi nyelven két szóban is megfogalmazni felesleges körítés nélkül, hogy ne raboljuk egymás idejét? Max annyi időt kapsz, míg megy a reklám. – hogy a lányok semmit sem tudnak egyenesen közölni. Minek húzni itt az időt?

Ruha ¦ 495 ¦ ovisokkal nem szövetkezem

Őszintén, fogalmam sincs, hogy mit keresünk itt és azt sem tudom, hogy meddig kell még itt dekkolnunk, de már mennék. Egyértelműen látszik, hogy nem vagyunk itt szívesen látva, illetve én sem szívesen vagyok egy random idegen pasas majdhogynem villájában. Szeretem a drága dolgokat, de ilyen helyzetben azért engem sem lehet megvenni. Inkább mennék vissza abba a kicsit romosabb, de családiasabb lakásba, ahol eddig voltunk, minthogy itt tespedjek ezen a szép, de hosszabbtávon, kényelmetlen kanapén, az okostévé előtt. A másik lakást már legalább egész otthonossá tették a lányok és nem hiszem, hogy veszélyesebb lenne, mint bárhol máshol. Szóval nem is értem minek vagyunk még itt. Csak azért mert egy felnőtt férfi is lakik velünk – aki tulajdonképpen alig van itt – még nem leszünk, hű de nagy biztonság alatt. De hát én még ehhez kicsi vagyok, mit tudhatom?
S ha már szóba jött a vendég szeretett… Ez az Alice lány én nem tudom milyen dimenzióban él, de nagyon veszélyes. Tuti nincsenek otthon neki és akkor állandóan engem csesztet, pff. Mivel van neki több joga itt, mint nekem? Elvégre, ha jól hallottam ő is csak betolakodó és csupán a családi kapcsolatok révén nézik el az ittlétét. Ráadásul, vele ellentétben, én legalább tudom mikor vagyok útban, vagy mikor tettem valami olyat, amiért valami jót is fel kell mutatnom.
Az öltöztetős műsor istenítését hallva, csak hasonlóan, ám hang nélkül reagálok rá, mint ahogy ő az én autós műsoromra tette. Ám amellett nem mehetek el szó nélkül, hogy nem tart engem jól öltözöttnek! –Tessék?! – vonom fel a szemöldökömet és hagyok némi szünetet, esélyt adva neki a javításra. –Egyrészt, mi az, hogy a magam fajták? Másrészt, mi bajod az én öltözködésemmel? – teszem karba a kezeimet és őszinte kíváncsisággal nézek is rá, mert szerintem a megjelenésemen már csak az tudna dobni, ha végre márkásabb ruhákra is lenne pénzem. De egyébként kikérem magamnak, én igen is értek a divathoz! Úgy látom eléggé összetéveszt engem Lay-vel.
- Pff, szerintem nagyon jól elférünk abban a szobában. Értem én, hogy nem tetszik neked, hogy én fekszem a te helyeden, de az nem az én hibám, hogy a nagybátyád nem enged téged a pasiddal aludni. – vonom meg a vállaimat. Az elején lehet voltak kisebb problémáink egymással, de szerintem mostanra elég jól elvagyunk egy ágyon és a szekrényben is megférünk. Bár, csak azért mert Lay-nek valamiért irtó kevés cucca van. Ha nem lenne, ilyen vékony még tudnék is kölcsönadni neki pár göncöt, engem nem zavarna, ha néha az enyémet viselné.
- Undok? Néztél már tükörbe, Csodaország kisasszony? – horkanok fel a megjegyzésén, mert azért őt sem kell félteni ettől a címtől, főleg ha rólam és a nővéremről van szó. –Ezt tartott ilyen sokáig kinyögni? – nevetek fel, amint végre a tárgyra érünk. – Nézd, nem tudom mik jutottak eddig az eszedbe, de úgy sem fog működni. Nem azért vagyunk itt, mert hajléktalanok vagyunk, hanem azért mert a nővérem veszélyben érzi magát egyedül. Vagy csak Dale érzi őt veszélyben… vagy valami ilyen. Szóval kipaterolni biztos nem most fogsz minket. – közlöm is vele kerek perec a helyzetet, hátha így már sikerül jobban felfognia, azzal a csökönyös kis agyával. – Egyébként meg, Hailee akart a kanapén aludni, de a nagybátyád nem engedi neki. Vele kéne ezt megvitatnod, hogy ne legyen ennyire úriember velünk, mert még a végén a nővérem többet fog gondolni róla és azt nem akarom! – Jonah-t a nővérem mellé? Pff, még mit nem! Ám jelenlegi állás szerint nagyon próbálkozik a férfi, hogy a nővérem kedvében járjon.