Abel & Jess|

Geek Quiz Night! Let's Do It! Just DO IT!

– Ez biztosan jobb kaland lesz, mint a rémház – vagy mint a hullaház, de ezt már nem tettem hozzá mikor a saját szavaimra hevesen bólogattam. Útitársamra, Abelre pillantottam és egy intéssel jeleztem neki, hogy nyugodtan kövesse csak a példámat és álljon be ő is a sorba.
Ez alkalommal kiszemelt úticélunk (már ha lehet ennek nevezni) egy manhattani bár volt, nem messze a Times Square közelében. Maga a hely kifejezetten nerd és geek emberek számára volt érdekes, mert már csak a kültéri dekoráció is ezt az érzés keltette a bejárati ajtó feletti tetőn ülő csontvázával. A csontvázra egy hosszabb műszakállt aggattak, a fején egy kék, bolygókat ábrázoló varázslósüveg, bal vállán pedig köpeny díszelgett, ami rálógott a testére, eltakarva így a bordáinak nagy részét és jobb kezében egy varázsbotot fogott. Egy kicsit emlékeztetett arra a padon ülő csontváz meme fotóra, de csak kicsit.
Ahogyan közelebb értünk a bejárathoz észrevettem, hogy annak két oldalán sötétkék táblákon különböző matricák voltak felragasztva. Pár ikonikus Star Wars figurásat egyből kiszúrtam. A bejárat előtt volt egy hirdetőtábla is, amire színes krétákkal írták fel az aznapi eseményt: „Geek kvízest! Részvételi díj 10 dollár/fő! Versenyezz akár max. 4 fős csapatban a teljes belépési összeg 30 százalékáért és galaktikus kitűzőkért!”.
Igaz, már nem volt szabad hely újabb kitűzőknek a zászlón, ami a szobám dekorációjának részét képezte, de… Lehetett értük versenyezni és ez épp elég volt nekem.
Végre elérve a bejáratot nem is tétováztam, egyből kinyitottam az ajtót és beengedtem magunkat a bárba, melyen belülről is érződött a geek életérzés. Volt olyan falrész, amin különböző harci kellékek díszelegtek, kardok és lőfegyverek egyaránt. A pajzsok közt még Amerika Kapitányé is ott függött kirakva. Másik falrészt különböző bekeretezett képek borították: régi, de kultikus filmek moziplakátjai (például a Vissza a jövőbe, a Gyűrűk Ura), de egy-egy filmjelenet is akadt közöttük. A maradék szabad falfelületre filmekből és sorozatokból vett ábrák és személyek voltak felfestve, az egyik asztal feletti falrészről Darth Vader nézett vissza rád, ahogyan kivont fénykardjával őrködött az ott lévő asztal felett. Szinte majdnem a bejárattól voltak asztalok elhelyezve egészen a szemközti falnál lévő pultig, ami mellett az egyik sarokban még egy életnagyságú TARDIS is helyet kapott. Illetve a pultnál szintén hirdették a kvíz estét, ahogyan a pult fölött egy tv képernyőjén egy visszaszámláló emlékeztett mindenkit, hogy még nagyjából fél órának kellett eltelnie és a jelen lévő geekek összemérhették a tudásukat.
– Oké, szóval mint ahogyan azt még indulás előtt elmondtam, amikor ismertettem a következő kalandunkat, van már két jegyem a kvízre, így ezzel már nem kell számolnunk – fordultam Abelre felé miután a nézelődéssel végeztem, előkapva az említett jegyeket az N7-es mintázatú pulcsim zsebéből. Ugyan nem kellett beöltözni vagy legalábbis nem volt kötelező, én akkor is eldöntöttöm, hogy ha bárki szóvá teszi a fekete pulcsi-nadrág kombómat, akkor annyit felelek rá, hogy részt vettem a képzésen és a Normandy legénységének büszke tagja vagyok. Bizony ám!
– Odamegyek a pulthoz a kvíz lapért, addig te foglalj le egy asztalt, jó? – tettem még hozzá, aztán sarkon fordultam és igyekeztem az emberek között eljutni az említett célig. Nem volt azért annyira nagy tömeg, de… Az elmúlt hetek után még ez a két-két és fél tucatnyi ember is sokknak tűnt. Furcsa volt végre kimozdulni a négy fal közül és nem ma este is csak a televízió képernyőjét bámulni, bár már ideje volt egy kis változásnak.  
A pultnál megmutattam a jegyeket, melyeket egy kockajátékon nyertem el Gyogyós Joe-tól, akinek nem volt ennél jobb nyereményötlete. Magamtól sose jönnék ilyen helyre, a bárok és kocsmák nem az én világom, még ha akad köztük tematikus is, ami ilyen kvíz és egyéb esteket tart. De a jegyeket megnyertem, így illendő volt fel is használnom őket. Csak az volt sokáig a dilemmám, hogy mégis kivel menjek el egy ilyen eseményre. A körülmények miatt aztán a választási lehetőségeimet (ami amúgy se volt túl sok) sikerült leszűkítenem a lakótársaimra, akik közül Abel tűnt a legalkalmasabbnak, hiszen pont olyanra volt szükségem, aki vágja a geek témát. Így sajnos se Kaylee, de még Daniel se volt alkalmas kiválasztottnak.
A pult felé elhaladtam egy kis börtöncella előtt. Három oldalról vasrácsból állt, a cella ajtajával szemben lévő falnál egy újabb csontváz foglalt helyet, egy padon ülve. Hosszú, szőke parókájával és fehér ruhájával egy nőnek volt öltöztetve és mögötte lévő falon, a válla felett egy sárkány koponyája is szemezett velem, ijesztően izzó jégkék szemekkel. Bátorkodtam a kíváncsiságtól vezérelve közelebb lépni a cellához, hogy a csontváz feletti tábla feliratát jobban elolvashassam, ám ekkor hirtelen a csontváz nő élettelen szemei is jégkéken felizottak. Ijedten léptem kettőt hátra, majd olvasás helyett inkább sietve tovább indultam a pult felé. Nem, a rémház olykor még mindig rémálmokat okozott és ma este nem vágytam egy kicsit sem a Dungeons and Dragons-re, köszönöm. (Sem a White Walkers-ekre.)
Néhány perc múlva már visszafelé haladtam (messziről elkerülve a cellát) és nyakamat kicsit nyújtogatva kerestem hova is ülhetett le időközben Abel, de aztán csak megtaláltam őt.
– A jegyekhez járt „üdvözlő ital” is – újságoltam, a kezeimben tartott egy-egy italt kicsit megemelve a levegőben mielőtt letettem őket az asztalra. Egyet ő eléje, egyet elém. Geek témájú koktélok, de igazából nem jegyeztem meg a fantázia nevüket.
– Illetve megtudtam, hogy a kvíz után szerencsekerék forgatáson is részt vehetünk a jegyekkel, amin állítólag még értékesebb nyereményeket lehet szerezni! – folytattam mosolyogva. Közben helyet foglaltam én is és zsebemből elővettem a kvíz lapot és a tollat, amiket szintén a pultnál szereztem.
– Még van egy kis időnk a kezdésig. Lássuk csak… Ó, igen, kell nekünk egy csapatnév! – hajtottam ki a lapot és toltam közelebb feléje, hogy ő is jól láthassa. A lapra majd a kérdések válaszait kellett írnunk, a tetejére pedig a csapatunk nevét. A tollat újra a kezembe vettem, levéve a kupakját, amit aztán a végére raktam.
– Ötlet? – néztem közben rá, készen arra, hogy leírjam a nevet, amit mondd majd, meghagyva neki a lehetőséget, hogy kitalálja, ha már beleegyezett abba, hogy eljön velem ide.
– Ó, és egy bemelegítő kérdés! Star Trek-ből… Mi Picard kedvenc itala?

Szószám: 973 Megjegyzés: Remélem jó kezdésnek   | ⚶

Vitatkoztam volna vele, de nem tudtam. Nem sokkal a történtek után ugyanis felmondtam. Ami miatt még fizetnem is kellett, mint kiderült, de lényegében bármi pénzt megér az, ha az embernek nem kell attól tartania, hogy tíz évesek majd viccből ijesztgetik, miközben egyébként nekik kéne rettegniük. Még szerencse, hogy egy a lakáshoz közeli képregény boltban éppen embert kerestek, és erre nálam tökéletesebb ember aligha van. Fogalmam sincsen, hogy miért nem rögtön ezzel kezdtem, a hülye rémház helyett. Biztos Vlad tehet róla, elhitette velem, hogy a csajok buknak a szörnyekre. Néhányra biztos, de azokra tuti nem, akik wc papírral vannak körbe tekerve. Azok a szörnyek max… praktikusak, vészhelyzet estén.
Követtem Jesst, abban én is egészen biztos voltam, hogy itt otthonosabban fogom érezni, mint a bulin, ahova a múltkor Dan vitt el. Szerintem főleg csak azért, hogy nyerjen pár plusz pontot Kayleenál, de nem akarok gonosz lenni vele. Egész jól csinálja, és valahol nagyon élvezem azt nézni, hogy tennie kell valamit egy lányért, nem csak… jó helyen állnia, hogy lássák. Ami ugye elég könnyű, mivel a Mount Everest kisöccse.
-  Tudtam! Még szerencse, hogy a jobbik csokornyakkendőmet vettem fel. Tudtam, hogy lesz egy TARDIS! – vagy Jess mondta, akárhogy is, de jó döntés volt, hogy azt a csokornyakkendőt vettem, amit a Comic-Conra is szoktam, ha a Doktorként megyek. A szónikus csavarhúzót csak azért nem hoztam el, mert tavaly elvették tőlem hazafelé menet és majdnem kiszúrták vele a szememet. Végül csak egy új szemüveget kellett vennem, mert az ugye útban volt a próbálkozásuknál.
Jess kérésére csak bólintottam és szinte futva indultam helyet foglalni. A legközelebbi asztalt akartam a TARDIS-hoz, amiért versenyt kellett futnom az utolsó úgy tíz méteren egy padawan fonatos fickóval, de minden bizonnyal őt kevesebbet kergették a suliban, mert lazán rávertem három métert. Usain Bolt is csak elismerősen bólogatott volna az akciómat látva.
-  Váó. Kicsit olyan, mint … a Hutt takony – jegyzem meg az italt méregetve, de végül csak váll vonva gyorsan lehúztam, miután koccintottam Jess-szel. – Kár, hogy a TARDIS-t tuti nem. Mindig is arról álmodtam, hogy a szobám egy TARDIS-ból nyílik. Mikor kisebb voltam – szóval úgy… tizenöt kábé – Apámmal dobozokból csináltunk egyet, egész nap abban játszottam. Anya szerint a kóbor macskák tették tönkre, de tuti ő volt, sose bírta a Dokit – meg azt sem, hogy folyton fura hangokat adtam ki, próbálva utánozni a TARDIS hangját. Bár lehet a szomszédok szóltak miatta.
-  Legyen a nevünk… In-quiz-ition! Vagy kicsit durva? – néztem Jessre kérdőn. Én szerintem vicces, de kitudja mennyire lehet viccelődni az inkvizícióval mostanában. Manapság az emberek elég érzékenyek szinte minden téren. – De a Les Quizerables se rossz – adok végül egy újabb ötletet. Mondanám, hogy nagyon kreatív vagyok, de igazából tíz éves korom óta járok mindenféle kvízre, szóval van vagy száz név a fejemben, amit így, vagy úgy, de használtam a csapataimnak. – Earl Grey, nem is kérdés – felelem vigyorogva, miközben a körülöttünk lévőket figyelem. Nem árt, ha az ember felméri az ellenfeleit.
-  Te is kapsz egyet. Milyen álnevet használt Frodó, mikor a Pajkos Póni fogadóba érkeztek? – kérdeztem mosolyogva, esélyt adva neki az egyenlítésre. Nem, mintha versenyeznénk, az majd csak később jön, de nem árt beizzítani az ember agyát.
-  Mikor szóltál a kvízestről, ledaráltam újra az összes Gyűrűk Ura filmet. Fura, de mintha egyre hosszabbak lennének – nekem pedig egyre kevesebb időm van. A főnököm meg is jegyezte, hogy elég rossz bőrben vagyok, de mégse mondhattam neki azt, hogy Aragornék kalandjai miatt nem aludtam ki magam. Az nem lenne valami profi. Amúgy is tökkelütöttnek hisz. Tudom, mert így hív. – Utána pedig már nem is volt időm másra. Még szerencse, hogy megtartottam minden kvíz kártyámat, amit csináltam az évek alatt – konkrétan több ezer lehet, anya még egyszer a randizásról is csinált nekem egyet, de … ez nem olyan, amit hangosan kiakarnék mondani.
- Remélem fogós zombi kérdések lesznek. Abban szaktekintély vagyok. A Walking Dead-es rajongói fórumon külön rangot kaptam, mikor megtudták, hogy mit dolgozom. Dr. Zombinak hívnak, elég menő. Bár a Tinderen nem tarolok vele – se más randiappon, amin fent vagyok. Szigorúan csak kutatási céllal persze, ha kérdezik. Nem olyan gáz ez, főleg a mi generációnkban. Egyébként se kell túl sokat használnom őket, legutóbb is csak azért húztak jobbra, mert érdekelte a másikat, hogy tudok-e a környéken egy jó gyrosost. Tudtam.

     | ⚶

Abel & Jess|

Geek Quiz Night! Let's Do It! Just DO IT!

Mosolyogtam látva, hogy mennyire örül annak, hogy a TARDIS-hoz stílusosan hozzáöltözött. Nem emlékeztem már pontosan arra, hogy említettem e neki a kívülről kék színű rendőr fülkét űrhajót, mikor győzködtem arról miért is lenne jó, hogyha velem jönne. De elnézve, hogy eddig még nem fontolta meg, hogy elmenekül és tetszett neki a hely, sikernek könyveltem el, hogy eljöttünk. Hát, ha még a kvízen jól teljesítünk majd!
– Hogy micsoda? – kérdeztem vissza döbbenten pillantva az italokra miközben koccintunk. Utána még kíváncsian kortyoltam bele a saját italomba, majd elgondolkoztam az utóíze kapcsán és megforgattam a kezeim között az italt mielőtt visszatettem az asztalra. – Inkább százfülé-főzetnek tűnik számomra… Vagy… Nem olyan, mintha Yoda inspirálta volna? Á, nem tudom – adtam fel végül a kitalálást, hogy mihez tudnám hasonlítani vagy ízileg vagy kinézetre. Figyelhettem volna a kiírásra vagy, hogy a pultos mit mond nekem.
– Úgy rémlik, hogy már beszélgettünk a TARDIS kapcsán, de lehet, hogy csak a Doki kapcsán… – gondolkoztam hangosan, megpróbálva visszaemlékezni. Végül csak megvontam a vállamat, elég sok mindenről beszéltünk már.
– Mindenesetre jó mókának hangzik, amit elmesélsz. Ha az anyukád tette tönkre, üzenem neki, hogy szégyellje el magát érte! – fejeztem ki a véleményemet kicsit indulatosan és bosszúsan nézve. Hát, hogy van mersze bárkinek is egy dobozokból összetákolt TARDIS-t tönkretenni?! Hogy?! F-e-l-h-á-b-o-r-í-t-ó!
– Vagy a macskáid, ha mégis ők… Én amúgy a galaxist próbáltam sokszor a szobámba varázsolni. Tudod, a falfestés bolygókból áll, a plafonon sötétben világító csillagok és ilyesmik.
Meséltem én is a gyermekkorom kapcsán, de igazából a szobám még mindig úgy nézett ki. Mármint az ottthon lévő szobám. Az albérletben lévő, amin Kayleeval osztozkodtam, eléggé átlagos, bár nem volt okom panaszra. A saját kukcómat benne már berendeztem a cuccaimmal, pont ahogyan akartam.
A csapatnevünk kitalálását szerettem volna ráhagyni, ám elbizonytalanított ebben a döntésemben, mikor nem egy, hanem kettő csapatnevet is mondott. Sóhajtottam egyet. Mindkettő egész jó volt, de csak az egyiket írhattam be.
– Akkor legyen a nevünk… In-quiz-ition! – választottam ki a javaslatai közül az elsőt és írtam le a lap tetejére. Pozitívan vagy olyan vidáman, élettelien hangzott és nemcsak mert eszembe juttatta a Dragon Age videójáték sorozat harmadik részét (aminek negyedik része talán csak azután jelenik meg, hogy már rég lediplomáztam).
– A másik ötleted a Nyomorultakat jutotta az eszembe. Az meg demoralizáló. Nem lehetünk magunk szemmel azok, főleg mielőtt még elkezdődne a kvízverseny! Ez nem jó hozzáállás, Abel! – bíráltam a javaslatát, kicsit negatívan, eléggé szúrós pillantást vetve rá. Igazából nem ált szándékomban kritizálni őt, csupán csak szerettem volna majd minél több helyes választ megadni és jó pontot szerezni, de ehhez szükség volt arra, hogy ő is teljes erőbedobással és pozitívan álljon a dologhoz, hiszen egy csapat voltunk.
Néhány perc múlva viszont szerencsére megnyugtatott azzal, hogy tudta a kérdésemre a helyes választ. De igazából nem is számítottam tőle más válaszra.
– Egy… másik hobbit család nevét használta… – itt egy kis szünetet tartottam a gondolkodásban. – Alagi úr? – adtam végül egy konkrét választ is, igaz, kissé bizonytalanul, amitől kérdésként hangozhatott.
– Lehet, hogy azért mert öregszel és már másképpen érzékeled az idő múlását, mint régen – jegyeztem meg, megpróbálva logikusnak tűnő magyarázatot adni rá. – Remek! Akkor megengedem, hogy majd az összes Gyűrűk Ura kérdést te válaszold meg – mosolyogtam rá. Lefogadtam volna, hogy pár kérdés tuti lesz a trilógiához, talán még Tolkienhez is kapcsolódva.
– Én legutóbb a Vissza a jövőbe trilógia első részét néztem újra, hogyha ez számít – talán nem számít sokat, mivel a másik két részt kihagytam. De az első örök klasszikus volt és a kedvencem az egész trilógiából.
A kvíz kártyák említésére egy kissé csodálkozva, majd elismerően néztem Abelre. Nekem nem volt semmi kvízkártya gyűjteményem… Ezt nevezem ám eltökéltségnek az ő részéről! Tényleg jó ezek szerint, hogy őt hoztam magammal.
– Á, Gyűrűk Ura, aztán kvízkártyák és most még a Walking Dead is? – kérdeztem vissza mosolyogva. – Ejha, valaki nagyon felkészült! Ez jó! – árultam el a véleményemet, majd kicsit felnevettem. – Dr. Zombiként vagy a Tinder réme? – kérdeztem rá vigyorogva. – Bocsi, nem tudtam kihagyni – kértem elnézést amiért nevettem és a rém dologgal jöttem, amikor eszembe jutott, hogy a rémház emlék lehet még őt is kísérti. Arra viszont jól emlékeztem ám, mi a munkája meg, hogy mennyire oda van a zombikért. Nem is volt ezzel semmi baj, csak… Tinderen furin hangzott. Mondjuk az a randi app alapból furi volt.
– A Tindert amúgy én is kipróbáltam még korábban. Elcsevegtem rajta néhány sráccal. Majd meguntam és inkább letöröltem az appot – vontam meg a vállamat. nem is volt semmi nagy célom az alkalmazással, csak kísérleteztem vele, így annyira nem viselt meg, hogy nem lett semmi belőle, sőt, boldog voltam mikor végre megtisztítottam tőle a telefonom tárhelyét.
Mialatt beszélgettünk az asztalunknál egyre több ember érkezett meg a kocsmába és foglaltak helyet körülöttünk. Lassacskán az egész hely megtelt két-három-négy fős csoportokkal, mely miatt támad egy kis moraj. Észrevettem a tömegben egy-két furcsa alakot is, akik érdekes maskarákban állítottak tiszteletet annak, hogy geekek. Az egyik sarokban például egy varázsló ült, hosszú szakállal és egy méretes lila varázslósüveggel a fején. Pár asztallal arrébb tőle egy másik fickónál egy lézerkardot pillantottam meg, a vele szemben ülő nőnél pedig egy kerek, viking szerű harci pajzs volt a széke mellé támasztva.
Néhány perccel később a pult fölötti tv képernyőjén a visszaszámláló elért a nullához.
– Látom, hogy szép számmal összegyűltünk már… Nos, akkor üdvözlök mindenkit a mai Geek Quiz estén! – köszöntötte az összegyűlt tömeget egy férfi, aki a pultnál állt, mikrofonnal a kezében.
A tömeg tapsolt, néhányan sürgetni kezdték a játékvezetőt.
– Oké, oké, értem, mindenki izgatott – nevette el magát a játékvezető, akinek Hector volt a neve, az egyik hangosabb játékos elkiáltotta a nevét, mikor a kezdést sürgette. – Mindannyian tudni akarjátok, hogy ma este milyen kérdésekkel álltunk elő… De, mielőtt rátérünk engedjétek meg, hogy ismertessem a szabályokat, hátha újak is van közöttünk… Na szóval, tizennyolc plussz kettő kérdés fog elhangzani tőlem, illetve a kérdéseket a kivetítőn is láthatjátok majd. A csapatoknak így csak a válaszokat kell leírni a papírra, rendben? Miután elmondok egy kérdést hagyok minimum fél percet, de lehet, hogy egy percet is, hogy megbeszéljétek a választ a csapattársaitokkal és leírjátok. Miután elhangzik majd az utolsó kérdés és leírtátok arra is a választ, megkérnék minden csapatból egy embert, hogy jöjjön ide és adja le a papírt, ügyeljetek arra, hogy a csapatnevetek is legyen rajta. Én és a kollégáim – intett itt a pult mögött álló fiatalabb férfinak és nőnek. – Kijavítjuk őket és eredményt hirdetünk. Ez így rendben mindenkinek?
A játékosok igenlő morajjal válaszoltak.
– Jó. Akkor mindenki nagyon figyeljen! Egy könnyű kérdéssel kezdjük… – pillantott le Hector a kezében lévő kártyája, majd felolvasta a kérdést. – Hova akart E.T. telefonálni?
Mint nagy űrlény rajongó, egyből beugrott a helyes válasz a kérdésre. – Haza – suttogtam oda Abelnek a választ, amit közben gyorsan le is írtam a papírra.
Ezt követte egy újabb kérdés, majd még egy. – Harmadik kérdés: A Walking Dead melyik évadjában ki lövi le Carlt, miután megharapta őt egy járkáló?
Meghallva a kérdést kérdőn pillantottam Abelre, a szakértőre a témában. – Az apja? – suttogtam a tippemet, bár fogalmam sem volt. Eddig nem jutottam el a zombis sorozatban. De szerencsére itt volt Abel, hogy kijavítson.

Szószám: 1153 Megjegyzés: | ⚶

‑ Oh, egész biztos szégyelli magát. Utána végig kellett ülnie velem egy ötórás filmet, a hódokról. Még én is untam – szóval anyám közben valószínűleg azon gondolkodhatott, hogy mivel is tudja megölni magát a leggyorsabban. Általában apám volt az, aki rossz szemmel nézte a dolgaimat, merthogy nem túl ”férfiasak”. Vele sose tudtam megértetni, hogy a kviddics is van annyira kemény sport, mint mondjuk a foci.
‑ Az menő. Tudod mi kéne oda? Egy lámpa, aminek a burája olyan, mint a halálcsillag – adtam ötletet neki, és tulajdonképpen magamnak is. Park a lámpát köztes területnek ítélte meg, és mivel ő tudott kokit adni, én meg nem, végül az lett, amit ő akart. De most, hogy nincs már ott, és egyedül vagyok, talán ideje lenne újra gondolni az egész szobát.
‑ De francia! Azt pedig bírják az emberek, állítólag – főleg a lányok, ha lehet hinni Sera barátjának. Akit Sera bír, szóval alighanem adhatok arra, amit mondott. Bár az is igaz, hogy aligha itt találom majd meg életem szerelmét. Az túl filmbe illő lenne.
‑ Bingó! – tapsoltam meg Jesst vigyorogva. A Gyűrűk Ura olyan film volt, amit sose kellett egyedül megnéznem, ugyanis anya is szerette. Bár gyanúsan csak akkor figyelt oda, mikor Aragornról volt szó. – Oké, bár a Helm-szurdoki csatánál szerintem elaludtam egy fél órára – ismerem be fejcsóválva. Bár ott egyébként se történik olyan sok minden, ráadásul mind a mai napig félek kicsit az uruk-hai harcosoktól.
‑ Miért ne számítana? Már mikor először láttam is akartam egy légdeszkát. Bár mindig leesnék róla, az egyensúly érzékem nem túl jó – sőt, igazából egyik érzékem sem valami jó, aminek ahhoz van köze, hogy megálljak a lábamon. Többek közt ezért sem tartott tovább a foci karrierem, mint tíz másodperc. Amiből mindössze három az, amire emlékszem, a többiről azt mondta akkor a doki, hogy majd visszatérnek az emlékek, de eddig nem tették. Talán jobb is, állítólag elég csúnya látvány volt. Anya azt se engedte, hogy visszanézem felvételen.
‑ Ami azt illeti ott… nyalnámazagyad12 vagyok. Dan adta az ötletet – emelem fel gyorsan a kezemet. Nekem senki agyát se jutna eszembe nyalogatni. Legalábbis emberként, zombiként bizonyára máson se járna az eszem. Vagy bármim, ahelyett van. De az is lehet, hogy Dan csak viccelt. Elég nehéz megmondani, hogy mikor beszél komolyan és mikor nem.
‑ És nem is találkoztál velük? – kérdezem, mintha én egyébként találkoztam volna bárkivel is, aki véletlen jobbra pöckölt el. – Én csak egyszer, de elég csalódás volt. Bár, bóknak is vehetem. Azt mondta, hogy képen jobban mutatok – azt nem mondta, hogy mennyire jobban, de mivel aztán tovább állt, így gondolom nem annyira, amennyire kellett volna. Pedig még Dan kölnijét is használtam, hogy tuti sikerem legyen.
‑ Uh, nézd, kezdődik is! ‑mutattam a színpad felé, a kezemmel az asztalon dobolva, igazítva néhány utolsót a csokornyakkendőmön, mielőtt elkezdődött volna a harc. Merthogy ez nem csak szórakozás. Egy átlag ember szerint talán az, de az ilyen embereket nem utoljára választották a tornaórán, és az is biztos, hogy nem használták a Google beszéd funkcióját arra, hogy beszélgessenek valakivel.
‑ Írom is. Ezt nem is tudtam volna. Félek E.T.-től – fűzök hozzá némi személyes információt, miközben felvésem a választ a papírra. Bírom az űrlényeket, de sokuktól kiver a víz. Szerencsére nem kellett ebben mélyebben belegondolnom, mert elég gyorsan pörögtek a kérdések. – Nem, az a gyerek… áh, mi a neve. Rick kavart is az anyjával. Hatodik évad és … Ron! – bokszoltam a levegőbe, gyorsan felírva a választ, mielőtt kifutnánk az időből.
‑ Következő kérdés témája: Doctor Who. Melyik bolygóról származnak a Jégharcosok? – kérdezte a kvízmester.
‑ A Marsról – feleltem szinte egyből Jessre pillantva, a választ is felírva a papírunkra. Mondanék valami érdekes tényt a Marsról, de úgy látszik ez meglehetősen könnyű kérdés volt, mert olyan gyorsan végzett mindenki, hogy a kvízmester már a torkát köszörülte.
‑ A következő nevekből, ki nem volt a Kvári Admiralitás tagja? Koris, Raan, Reegar, vagy Xen Admirális?
‑ Én csak Talit ismerem – pillantottam Jessre. A kvárik történelmével nagyjából tisztában vagyok, de kettőnk közül Jess az, akinek a tökéletes pasi Garrushoz hasonlít a leginkább, szóval akármit mond, azt tényként kezelem. Talán nem ártana újra végig játszanom a trilógiát.
‑ Bónusz pont, ha tudjátok mikor volt az Első Kapcsolatháború és ki foglalta vissza a Shanixot– teszi hozzá még Hector. Ezzel sokat nem segített rajtam.
‑ A 2100-es évek… vége? – tippeltem, Jessre pillantva. – A tömegreléket ekkor akarták aktiválni először az emberek, arra emlékszem, csakhogy a Fellegvár Tanácsa ezt nem nézte jó szemmel, és egy turián őrjárat támadott is. De gőzöm sincs ki foglalta vissza a Shanixot – tanácstalanul dőltem hátra a székben. Csak annyi rémlett, hogy a Shanix volt az első kolónia, amit meghódított egy idegen faj.

     | ⚶