Te vagy az idősebbik Spencer lány. Igazi Ősanya típus. Aki a családnak él. Aki már reggel hétkor terülj-terülj asztalkámmal várja a családot az ebédlőasztalnál. Te vagy az Anya! Aki fáradhatatlan. Aki reggelente elindítja a lányokat iskolába és oviba, a nap többi részét pedig otthon tölti, kitakarítja a házat A-tól Z-ig, mellette ellátja a néhány hónapos csecsemőjét, friss főtételt rak az ura elé mire az hazajön egy fárasztó nap végén a munkából, mint egyetlen családfenntartó, akit meg kell becsülni, akit minden egyes kínos családi összejövetelen az egekig kell magasztalni. Közben pedig már azóta nem szexeltetek, hogy a legkisebb gyerek, Stella megfogant, és külön szobába alszotok. Mert neki kipihentnek kell lennie a munkahelyén, ő nem virraszthat át éjszakákat, amikor Stellának éppen hasfájós időszaka van, ha a lányok betegek. Mindezt honnan tudom? Onnan, hogy megromlott kapcsolatunk ellenére mégis mindig engem hívsz fel, amikor már úgy érzed nem bírod tovább, és minden a te nyakadba szakad, és muszáj valakinek kisírnod minden bánatod. Ezek a telefonbeszélgetések általában órákig el szoktak húzódni. Rendszerint egy-egy ilyen kibeszélő talk show után megnyugszol, igazítasz egyet a koronádon és a vasárnapi családi ebédnél már ugyanúgy isteníted az uradat, mintha nem lenne egy valódi seggfej, és ugyanúgy mutogatod a gyerekekről készült fotókat amiken szépen eljátszanak. Ami a ritkább pillanatok közé tartozik. Mert a két nagyobbik inkább hisztizni és verekedni szokott, amitől egyébként rendszerint bepánikolsz, és rossz anyának érzed magad. Kettőnk kapcsolata valamikor akkortájt romlott meg, de legalábbis vált kínossá, amikor előálltam a család előtt a nagy vallomásommal, miszerint én soha nem fogok férjhez menni, mert a nőkhöz vonzódom. Annyira földhözragadt a gondolkodásod, annyira hiszel a jó öreg, régi, "hivatalos" családi modellben. (Anya, apa, gyerekek),  hogy képtelen vagy megbirkózni a ténnyel. Rileyt, a feleségemet rendszerint kóstolgatod. Olykor megjegyzéseket teszel a kapcsolatunkra. Hellyel közzel mondhatjuk azt, hogy már megtanultam a személyiségednek ezt az oldalát kezelni. Állandóan küzdesz a plusz kilókkal, de soha nem vallanád be. Ahhoz túl büszke és makacs vagy. Inkább azt vallod, hogy a te alakod a női termékenységet hivatott megtestesíteni. Minden nőnek így kellene kinéznie. Az igazság azonban az, hogy nagyon is zavar a súlyod. Úgy teszek, mint akit nem érdekel a nővére homofób beállítottsága, valahol mélyen mégis bánt. Bánt, hogy ennyire elhidegültünk egymástól. Amikor anya meghalt, azt hittem, hogy majd te átveszed a helyét, hogy pótolod kicsit a hiányát, helyette olyan mély szakadék tátong kettőnk közt amit jelenleg nem gondolom, hogy bármikor is képesek lennénk a közeljövőben áthidalni. Pedig szükségem lenne rád. Jobban, mint gondolod. Főleg akkor, amikor belevágunk a lombik programba.

A karakter nem épp egy szokványos, azt gondolom, hogy a maga nemében érdekes lehet. Hiszen rendszerint életszerű helyzetekkel kell megküzdenie. Amik apróságoknak tűnhetnek, ám a felszín alatt valami egészen más lakozik.
Én és a feleségem is várunk téged! Nem kell, hogy napi szinten megírj több tucat reagot, jó ha egyet-egyet meg tudunk írni mi is naponta, nyilván a dolog nagyban függ az egyéb elfoglaltságainktól, a napi rutintól, stb... Annyit kérünk csupán, hogy kérlek légy igényes az írásodra, a fogalmazásodra, és ne tűnj el, mint Petőfi abban a bizonyos ködben.